Népszabadság, 1970. december (28. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-01 / 281. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ára: so fillér 1970. december 1, tedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXVIII. évfolyam, 281. szám Világos célok, egységes cselekvés A Varsói Szerződés országai vezetőinek találkozója Leonyid B a világpolitika időszerű kérdéseiről Az SZKP főtitkárának beszéde Jerevánban Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságán ide főtitkára vasárnap beszédet mondott Jerevánban, a Szovjet-Örményország és az Örmény KP 50 éves jubileuma alkalmából rendezett ünnepségen. Bevezetőben megemlékezett a köztársaság fél évszázados eredményeiről, majd az SZKP közelgő XXIV. kongresszusának tiszteletére kibontakozott szocialista versenyről, az idén záruló ötéves terv eredményeiről szólott. Beszédének további részében nemzetközi kérdésekkel foglalkozva kifejtette, hogy a szovjet külpolitika lényege a szocializmus érdekeinek védelme, a népek felszabadító harcának támogatása, az államok közötti békés együttélés elvének következetes védelmezése, a béke és a népek közötti barátság szilárdítása. A VDK elleni amerikai agresszió A világ más térségeiről szólva Leonyid Brezsnyev megállapította, hogy a Közel-Keleten is mind nyilvánvalóbb az agresszor nemzetközi elszigetelődése, s erősödik a barátság és együttműködés a közel-keleti nemzeti felszabadító mozgalom erői, valamint a Szovjetunió és más szocialista országok között. E kedvező feltételek közepette szükséges, hogy a békeszerető erők növeljék az erkölcsi és politikai nyomást az agresszorra és pártfogóira. Az európai kontinensen javulásra valló változások történnek — mondotta a szónok. A szovjet—nyugatnémet szerződés ratifikálásának kérdése körül az NSZK-ban kirobbant politikai harcot érintve leszögezte a tökéletesen világos szovjet álláspontot, hogy a Szovjetunió normális jószomszédi viszonyt akar az NSZK-val. Ezután a szónok méltatta Engels születésének 150. évfordulóját, majd így folytatta: A Varsói Szerződés tagországai testvérpártjainak és kormányainak vezetői közös megállapodás alapján december elején Berlinben találkozót tartanak. (MTI) Hat napon át párttagságunk, szocializmust építő társadalmunk és a nemzetközi kommunista mozgalom figyelmének reflektorfényében tanácskozott s hozta meg döntéseit a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa, teljesítvén feladatát: elkészítette a legutóbbi években végzett munka mérlegét, elemezte fejlődésünk problémáit, kijelölte a szocialista építés magasabb szinten való folytatásának a következő négy évre szóló munkaprogramját. Amikor minden eddiginél nagyobb érdeklődésre hivatkozunk, akkor ez bizonyítható valóság: a rádió és a televízió közvetítésében milliók követték a tanácskozást. A napilapok olvasottsága is rendkívüli érdeklődésről tanúskodott. A Népszabadság november 22-i száma, amely a Központi Bizottság előzetes, írásbeli jelentését közölte, több mint egymillió példányban fogyott el és a kongresszus napjaiban — az átlagos 750 ezerhez képest — mindvégig 900 ezer felett volt a példányszáma. Kétségtelen, hogy az egész ország együtt volt, együtt gondolkodott a pártkongresszussal. S ez a gondolati összeforrottság mindvégig érzékelhető volt a kongresszusi teremben is. Hiszen ezen a nyílt, demokratikus szellemű, felelősségteljes tanácskozáson, a kongresszus szószékén mindaz hangot kapott, ami a párt tagjait, a dolgozó tömegeket foglalkoztatja, fejlődésünk átfogó problémái éppúgy, mint az egyszerű emberek hétköznapi ügye-gondja, vagyis az ezerarcú élet teljessége, a szocializmust építő milliók tapasztalata és véleménye. Pártunk legfelsőbb testülete ezen az élénk, magas elvi színvonalú és mai valóságunkat objektívan visszatükröző tanácskozáson elfogadta a Központi Bizottság írásos és szóbeli beszámolóját, a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését, a módosított szervezeti szabályzatot, a párt és a nép munkájának eredményeit rögzítő és további feladatait kijelölő kongresszusi határozatot. Kádár János elvtárs vitazáró beszédét, amelyben mintegy összegeződött a kongresszus egész munkájának szelleme, cselekvő lendülete, összeforrottsága a tömegekkel. Ez azt jelenti, hogy a párt tagsága és vezetése, népünk nagy többségének véleményével egybehangzóan, egységesen értékeli helyzetünket és alapvető feladatainkat. A X. pártkongresszus jóváhagyta a párt eddig követett politikáját és ugyancsak a párttagsággal, dolgozó népünkkel egyetértésben, ennek a politikának következetes folytatása mellett döntött. Ez az egyetértés és egység munkánk nagy eredményeinek és fejlődésünk gondjainak megítélésében, valamint a tervek és a feladatok vállalásában, további sikeres haladásunk fő feltétele, politikánk még következetesebb, még hatékonyabb megvalósításának döntő biztosítéka. A X. pártkongresszus jellegét egyértelműen úgy határozhatjuk meg, hogy ez a munka kongresszusa volt. Amint a kongresszus határozata mondja: „Az ország fejlődésének eddigi eredményeire és a testvéri szocialista országok együttműködésére támaszkodva, a magyar nép szilárd alapokon és magasabb szinten munkálkodhat tovább a szocializmus teljes felépítésén.” Ennek megfelelően a Központi Bizottság beszámolója, a többi kongresszusi dokumentum, valamennyi felszólalás egyaránt azt vizsgálta, hogyan mozdíthatjuk előbbre a munkát a fejlődés különféle területein, mit kell tennünk és az eddiginél jobban tennünk, hogy pártmunkánkat, szocialista építőmunkánkat a mai és a növekvő követelmények színvonalára emeljük. Ehhez adnak jó vezérfonalat, rengeteg útmutatást, ennek a magasabb színvonalú munkának követelményeit és feltételeit jelölik meg a X. kongresszus dokumentumai. Egyszersmind ez az, ami szerves összefüggést teremt a kongresszus valamennyi dokumentuma, állásfoglalása, útmutatása között. Például a kongresszus mindenekelőtt a most kijelölt feladatok magasabb követelményeire való tekintettel módosította a pártélet alkotmányát. Az új szervezeti szabályzat alapul szolgál a párt eszmei, politikai és szervezeti erejének, harcképességének fokozásához, mindezzel pedig ahhoz, hogy pártunk vezető szerepe még erőteljesebben és hatékonyabban érvényesüljön a szocialista építés minden területén. A felszólaló küldöttek valamennyien megbízatásuk felelősségével léptek a kongresszus szószékére, tudván, hogy minden sza h vuknak súlya van, és hogy annak a kollektív munkának részesei, amely kijelöli a párt politikáját, a szocializmust építő társadalom feladatait. Ennek a politikának az összegezése a kongresszus határozata, amely teljes mértékben a kongresszus kollektív munkájának eredménye, a küldöttek gondolatainak és javaslatainak a foglalata. A kongresszuson elhangzott sok részmegállapítás is fontos és eligazító jellegű: a kongresszusi dokumentumokba foglaltakkal együtt kifejezi a párt kollektív tapasztalatát, a kommunisták gondolatait, marxista—leninista szemléletét, öntudatát, a munka és a kötelességteljesítés eltökéltségét, amiből a határozatban rögzített feladatok valósággá válnak. Rendkívül fontos, hogy egész párttagságunk így tekintsen a kongresszus tanácskozására, útmutatásainak egységére, komplex jellegére. A párt politikája komplex mivoltában, összefüggésében szolgálja célunkat, a szocializmus teljes felépítésére irányuló munkánkat. Ennek a politikának nincsenek mellőzhető, elhanyagolható részei, mint munkaprogram, nem a tennivalók választéka, hanem megbonthatatlan teljessége. A szocializmus teljes felépítéséért magasabb szinten munkálkodni — nem utolsósorban éppen azt jelenti, hogy minden tekintetben érvényesíteni kell politikánkat. Ennek első feltétele az, hogy pártunk minden tagja és a szocializmus minden tudatos építője sajátítsa el a kongresszuson megfogalmazott felismeréseket. Mindenkiben, akit a szocialista társadalom iránti felelősség tölt el, vannak kérdések, amelyeket a mindennapi munka, a fejlődő élet ad fel. Az élet ezután is rengeteg konkrét kérdésben követel majd állásfoglalást a kommunistáktól és mindenkitől, akit a maga posztján felelősséggel ruháztak fel. A párt politikája, a X. kongresszus határozata és útmutatása lesz a jó és helyes döntések legfőbb támpontja. Ezért is szükséges, hogy késedelem nélkül kezdjük el a kongresszusi anyag tanulmányozását. (Folytatás a 2. oldalon.) Brezsnyev utalt rá, hogy az Egyesült Államok majdnem évtizedes délkelet-ázsiai agressziós hadviselésének eredményeként az amerikai diplomácia zsákutcába jutott. A Szovjetunió és más szocialista országok támogatásával a harcoló vietnami nép meghiúsította az amerikai hadigépezet terveit és számításait. Az amerikai diplomácia erről most zsonglőrködéssel próbálja elterelni a közvélemény figyelmét, az agresszorok azonban továbbra is agresszorok maradnak, amire mindennél jobban figyelmeztettek az amerikai repülőgépek közelmúlt provokációs támadásai a VDK sok lakott területe ellen, valamint egynémely washingtoni politikusnak az a — maga szemtelenségében szinte példátlan — kísérlete, hogy ezt a banditizmust mintegy legalizálja, hogy az Egyesült Államokat valamiféle „joggal” ruházzák fel, miszerint gátlástalanul garázdálkodhat más államok területén és légiterében. — A vietnami háború felszámolásához vezető út világos. Meg kell szüntetni az Egyesült Államok katonai beavatkozását, ki kell vonni az agresszor csapatait és biztosítani kell a vietnami nép számára, hogy maga intézhesse ügyeit. Vietnam népe a jövőben is teljes bizalommal számíthat a Szovjetunió segítségére és támogatására. A közel-keleti helyzet Az MSZMP kongresszusa — A magyar kommunisták nemrég véget ért budapesti X. kongresszusa, ahonnan az SZKP küldöttségének tagjai: Grisin, Románon elvtársak és én egyenesen ide jöttünk, Szovjet-Örményország jubileumára, újabb meggyőző bizonyítéka volt a testvéri szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének és összeforrottságának, a marxizmus—leninizmus győzedelmes lobogója alatt — mondotta Leonyid Brezsnyev, majd ismét az európai földrész időszerű politikai kérdéseiről beszélt: — Az európai helyzet normalizálásának szempontjából komoly jelentőségű lenne néhány, Nyugat-Berlinnel összefüggő kérdés rendezése. Erről a témáról a négy nagyhatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország — képviselői jelenleg tárgyalásokat folytatnak. Véleményünk szerint teljességgel elérhető a helyzet orvoslása Nyugat-Berlinnel kapcsolatban. Csupán az kellene hozzá, hogy az érdekelt felek jószándékról tegyenek bizonyságot és olyan határozatokat dolgozzanak ki, amelyek kielégítenék a nyugat-berlini lakosság óhajait és ugyanakkor számolnának az NDK jogos érdekeivel és szuverén jogaival — jelentette ki Brezsnyev. A szónok a továbbiakban méltatta Pompidou francia köztársasági elnök közelmúlt látogatását, s kifejezésre juttatta azt a meggyőződését, hogy az annak eredményeként elfogadott közös szovjet—francia okmányok pozitív módon befolyásolják az egész nemzetközi helyzet alakulását. — A Szovjetunió következetesen törekszik a békés és kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztésére minden állammal, amely hasonlóan viszonyul ehhez a kérdéshez — jelentette ki Brezsnyev, s hozzáfűzte: — Hasznosnak tartjuk a kapcsolatok bizonyos fokú felélénkítését Angliával, további lehetőségeket látunk kapcsolataink bővítésében Olaszországgal és néhány más nyugat-európai országgal. Brezsnyev megjegyezte, hogy a legtöbb európai állam kedvezően fogadta az összeurópai tanácskozás javaslatát, s a tanácskozás összehívása mind időszerűbb kérdés. (TASZSZ) Nyugat-Berlin Az európai együttműködés Washington folytatja a VDK elleni bombatámadásokat (Washingtoni tudósítónktól) A Pentagon illetékes szervei hétfőn beismerték a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni amerikai bombatámadások folytatását. Mint közölték, amerikai bombázók azért támadtak egy radarral felszerelt vietnami légvédelmi üteget, mert az „ugyan nem tüzelt a támadást végrehajtó amerikai gépre, de radarjával célba vette a gépet”. A katonai szóvivők szokás szerint ezt a támadást is „önvédelmi akciónak” nevezték. Legutóbb — egy héttel ezelőtt — a példátlanul súlyos amerikai bombatámadásokat részben a balul sikerült fogolyszöktetési akció támogatásával indokolta a Pentagon, részben azzal, hogy a VDK ütegei tüzeltek amerikai gépekre, részben pedig azzal, hogy a párizsi tárgyalásokon nincs előrehaladás. A mostani cinikus érvelés azt tükrözi, hogy az amerikai szoldateszka kész új eszkalációs folyamat megindítására. Erre utalt vasárnapi nyilatkozatában Fulbright, az amerikai szenátus külügyi bizottságának vezetője is. Fulbright azt is kijelentette, hogy Laird hadügyminiszter még a szenátus külügyi bizottságát is félrevezette „a tények hamis tálalásával” és eltitkolta a Hanoi környéke elleni bombatámadásokat. Fulbright rámutatott, hogy a döntő külpolitikai elhatározásokat ma a hadügyminisztérium terveinek megfelelően hozzák meg: ezt tükrözi Laird hadügyminiszter és Kissinger elnöki tanácsadó növekvő befolyása és Rogers külügyminiszter csökkenő szerepe. Vajda Péter (Hanoi tudósítónk helyszíni jelentése a 2. oldalon.)