Népszabadság, 1971. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-08 / 83. szám
A tatabányai választási nagygyűlés A tatabányai választópolgárok a délutáni órákban a Népházban nagygyűlésen találkoztak Fock Jenővel, a megye képviselőjelöltjével. A nagygyűlés mintegy kétezer részvevője hosszan tartó, lelkes tapssal köszöntötte a miniszterelnököt. Az elnökségben helyet foglalt Havasi Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, Kreszner László, a megyei tanács vb-elnöke, Budai Károly, az SZMT vezető titkára, Takács Tihamér, a városi pártbizottság első titkára, Sütő András, a városi tanács vb-elnöke, Izsáki Mihály, a megyei népfrontbizottság titkára, továbbá a megye képviselőjelöltjei, valamint a párt-, állami és társadalmi szervek több más képviselője. A Himnusz elhangzása után Kreszner László köszöntötte a választókat és megnyitotta a nagygyűlést. Ezután Fock Jenő mondott választási beszédet, az elosztást alapvetően meghatározó kormányzati szintű döntéseknél vannak jelen, de minden szinten részt vesznek a jövedelem felosztásában. A központi tervezésnek összhangot kell teremtenie a jövedelmek pénzbeli elosztása és a termelés anyagi szerkezete között. Köznapi nyelven arról van szó, hogy csak azt tudjuk elosztani, amit megtermeltünk. Másrészt csak akkor zavartalan az elosztás, ha vállalataink olyan cikkeket termelnek, amelyekre a társadalomnak, a belföldi és a külföldi fogyasztóknak szükségük van. Ha ezt az összhangot nem tudjuk megteremteni, áruhiány keletkezik, vagy növekszenek az elfekvő készletek, sőt mindkettő egyidőben is előfordulhat. Az életszínvonal egyik legfontosabb jellemzőjeként említette a miniszterelnök a lakosság ellátását anyagi javakkal. Megállapította, hogy a múlt esztendőben a lakosság áruellátása sokat javult: a hazai termelés és a fo-gyasztási cikkek importja lehe- tővé tette, hogy a legtöbb árucsoportban az azonos rendeltetésű olcsóbb és drágább termékekből egyaránt folyamatos legyen az ellátás. Korántsem vagyunk azonban mindennel elégedettek, s termékeink minőségével kapcsolatban gyakran hangzanak el jogos bíráló megjegyzések és észrevételek. A kormány az irányító szervek kötelességévé tette, hogy az eddiginél is nagyobb figyelmet fordítsanak az ármozgások valódi okainak feltárására és szigorúbban járjanak el azokkal szemben, akik tisztességtelen haszonszerzéssel akarnak eredményt elérni. Árhatóságaink — az Országos Anyag- és Árhivatal, a minisztériumok, a tanácsok — és a népi ellenőrzés társadalmi munkásai tavaly több mint 30 ezer árellenőrzést tartottak és a szükséges intézkedések mellett — mint például árkiegyenlítések, árkorrekciók — 14 vállalatra szabtak ki jelentős gazdasági bírsággot jogtalan áremelés miatt. Fock Jenő Bevezetőben a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a népköztársaság kormánya nevében üdvözölte a nagygyűlés részvevőit, Tatabánya választópolgárait, s hozzátette: nagy öröm és megtiszteltetés számára, hogy Tatabánya-Újváros országgyűlési képviselőjelöltje lehet; olyan nagy múltú munkásvárosé, amely város és bányavidék az osztályküzdelem nagy, nyílt összecsapásainak idején, úgyszintén a békés alkotómunka, az egykori széncsaták és a későbbi, mindig talpig embert kívánó helytállás időszakában is példát mutatott. Érzem a felelősséget, hogy e történelmi nevezetességű munkásváros jelölt országgyűlési képviselőnek mondotta, majd a közelgő választásokra utalva kifejezte meggyőződését, hogy népünk szavazataival támogatja a Hazafias Nép-Hazánkban a szocializmus teljes felépítésének egyik központi feladata a demokratizmus továbbfejlesztése, kiterjesztése. A szocialista demokrácia fejlesztése elképzelhetetlen az üzemi, vállalati demokratizmus erőteljes fejlődése nélkül. Minden vezető kötelessége szoros, személyes kapcsolatot tartani, alkalmat biztosítani a dolgozóknak álláspontjuk kifejtésére. A vezetők kötelessége szüntelenül figyelni a dolgozók szavára, véleményére, építeni javaslataikra, cselekvőkészségükre. A továbbiakban az utóbbi négy esztendő szocialista építőmunkájának eredményeiről szólt. Ezek között említette meg, hogy sikeres volt a gazdaságirányítás jelenlegi rendszerére való áttérés a tervidőszak harmadik esztendejében. A reform elősegítette szocialista tervgazdálkodásunk továbbfejlesztését és azt, hogy céltudatosabban juttathassuk érvényre alapvető társadalmi érdekeinket. Szólt arról, hogy üzemeink az idén első ízben önállóan alakítják ki ötéves terveiket. Felelősséggel kell mérlegelniük, dönteniük fontos, közvetve a népgazdaság fejlődésére, közvetlenül pedig saját jövőjükre rendkívül nagy hatást gyakorló ügyekben. Részletesen kitért Fock elvtárs a harmadik ötéves terv idején elért eredményekre, a népgazdaság különböző ágazatainak fejlesztésében született sikerekre, s azokra a feladatokra is, amelyeket a következő időszakban kell megoldanunk. A továbbiakban hangsúlyozta: " Alapvető céljaink a negyedik ötéves tervben is változatlanok. Az építőmunka üteme esztendők óta töretlen, s mindannyiunk közös érdeke, hogy ez a jövőben is így legyen. Ezután is a társadalmi termelő tevékenység intenzív fejlesztésére törekszünk. Egyaránt fejleszteni kívánjuk az ipart és a mezőgazdaságot. Ellsősorban a szocialista országokkal, de a tőkés világgal is bővítjük front választási felhívásában megfogalmazott célokat, s kinyilvánítja akaratát, készségét, hogy még következetesebben és magasabb színvonalon folytassuk a szocializmus teljes felépítésének munkáját. Hozzáfűzte: — Hazánkban a belpolitikai helyzet nyugodt, a politikai közhangulat kiegyensúlyozott. Társadalmi rendszerünk és ezen belül a politikai hatalom az eltelt négy esztendő során tovább erősödött. Országunkban szilárd a közrend és a törvényesség, minden becsületes, törvénytisztelő állampolgár biztonságban él és dolgozik. Államhatalmi szerveink a dolgozó nép érdekében fellépnek a törvénysértőkkel szemben, és azon leszünk, hogy a jövőben még következetesebben védjék a társadalom és az egyes állampolgárok érdekeit, kooperációs kapcsolatainkat. Szükségesnek tartjuk a szocialista integráció magasabb fokára való eljutás módjainak kimunkálását. A nemzeti jövedelem felosztásában továbbra is fenn akarjuk tartani a felhalmozás és a fogyasztás eddigi helyesarányát, s arra törekszünk, hogy ezután is biztosítsuk a gazdaság gyorsuló növekedésének és a népgazdaság tartós egyensúlyának alapvető feltételeit. A népgazdaság tartós egyensúlyának biztosítása érdekében a mostani tervidőszakban a gazdasági növekedés ütemét az egyensúlyi követelményeknek megfelelően szabályozzuk. Elsősorban a beruházásoknál mutatkozó feszültségeket akarjuk végérvényesen megszüntetni. A beruházások valamennyi szakaszában, a tervezés előkészületeitől a kivitelezés befejezéséig szigorú fegyelmet fogunk meghonosítani. Alapvető célunk a jogos társadalmi igények mind teljesebb kielégítése. Végső fokon mindaz, amit a gazdaságban elérünk, ezt a célt, a szocializmust építő ember boldogulását szolgálja. Ezt olyan mértékben tudjuk megvalósítani, amilyen mértékben termelésünk gazdaságossága és ennek legfontosabb tényezője, a termelékenység fejlődik. A termelékenység ötévi növekedése, az 1970. évi jó eredmény ellenére 20 százalék volt, a tervezett 24—27 százalékkal szemben. Bízunk benne, hogy a következő esztendőkben ez a javulás folytatódik. Erre minden lehetőségünk meg is van. A termelékenység emelése az egyetlen lehetősége az ismert munkaerő-probléma megoldásának is. A termelésbe bevonható új munkaerő létszáma korlátozott, s úgy tűnik, hogy a vállalati anyagi ösztönzés önmagában nem elég és hatékony eszköze az élőmunkával való takarékosságnak. Erősítenünk kell tehát azokat a közgazdasági ösztönzőket, amelyek lendületet adhatnának a gépesítésnek, az automatizálásnak is. gazdasági prognózishoz viszonyítva lényegesen nagyobb az energiaigény, biztosítani fogjuk, hogy a szénbányászat megnövekedett feladatait zavartalanul elláthassa. Ezek a feladatok nincsenek ellentétben a hazai szénhidrogénprogrammal, a kőolaj- és a gázkitermelés intenzív fejlesztésével. Helytelenül vélekednek, akik szembeállítják a két kérdést. A szénbányászaton belül is sajátos szerkezetváltozás ment végbe. A jobb minőségű szenek kitermelése került mindinkább előtérbe, s az összes szénfelhasználáson belül nőtt az erőművek szénfelhasználásának aránya. Ezért mielőbb hozzá kell látni olyan bányanyitási munkálatokhoz, a termelékenységet növelő fejlesztéshez és a széntermelő kapacitásoknak olyan pótlásához, amelyek révén biztosítható — az egyébként kedvezően alakuló energiastruktúra változásai mellett is — a korszerű, az igényekhez igazodó széntermelés. A bányászokat pedig ezután is megkülönböztetett erkölcsi és anyagi megbecsülésben kell részesíteni. Népgazdaságunk jelenlegi és távlati igényeit alapul véve, a kormány már korábban intézkedéseket tett a jó minőségű szenet termelő szénmedencék rekonstrukciójának folytatására. A kormányhatározatban külön hangsúlyt kapott a tatabányai, a dorogi és az oroszlányi szénmedencék új bányatelepítési lehetőségeinek vizsgálata. Új bányák nyitására van szükség, mert a készletek fogynak, egyes aknák kimerülnek, s ezek kiesését pótolnunk kell. A kormány a bányászlétszám stabilizálására és a többlettermelés ösztönzésére jelentős — mintegy 260 millió forint összegű — bérpolitikai intézkedéseket hagyott jóvá. Rendezték a föld alatt dolgozók pótszabadságát, a hoszszabb ideje ilyen szolgálatot ellátók évi fizetett szabadsága több lehet 24 napnál. A termelő dolgozók évi összes szabadsága — az engedélyezett pótszabadságokkal — elérheti a 36, a kiszolgáló dolgozóké a 30 napot. Egyszóval a szénbányászatnak országunkban van jövője, bányászainknak van perspektívája és becsülete, amire büszkék lehetnek. Arról is beszámolhatok, hogy a kormány 1971-ben, még az év első felében, megtárgyalja a további 10—15 éves időszak energiafejlesztési programját és meghatározza energiaszükségletünk kielégítésének legfontosabb feladatait. Gazdasági ereiktiénetk a szocralízikást építő ember boldogoslását szolgálják A szén szerepe az energiaellátásban A következő öt-tíz esztendő várható fejlődéséről szólva a kormány elnöke említést tett a gazdálkodásunkban előirányzott szerkezeti változtatásokról , mint például a kémizálás, az alumíniumipar fejlesztése, a számítástechnikai eszközök gyártása és alkalmazásának elterjesztése, a járműprogram megvalósítása, a korszerű építőipari módszerek meghonosítása, nem utolsósorban pedig népgazdaságunk energiastruktúrájának korszerűsítése —, majd a szénbányászat jövőjével foglalkozott. Rámutatott, hogy a hazai széntermelés a negyedik ötéves terv során évi 27—28 millió tonna marad. Annak ellenére, hogy energiaellátásunkban a szén százalékos részesedési aránya csökken, a szénbányászat feladata a hazai ellátásban, a fogyasztói igények kielégítésében változatlanul jelentős. Mivel az utóbbi évek során a NKF SZABADSÁG 1971. április 8. csütörtök A nemzeti jövedelem elosztásának alapvető elvei Foglalkozott a kormány elnöke a nemzeti jövedelem elosztásának kérdésével. Rámutatott: jövedelemelosztásunk fő arányait és a felhasználás irányát népgazdasági terveink szabályozzák. Ez biztosítja, hogy a nemzeti jövedelem alapvetően a munkásosztály, a dolgozó nép érdekei szerint kerüljön felhasználásra. A munkásosztály állama — összhangban a párt általános irányelveivel és egyetértésben a szakszervezetekkel — határozza meg az elosztás fő arányát és rendjét, így például a következő öt esztendőben a nemzeti jövedelemnek hozzávetőlegesen 23 —25 százalékát akarjuk felhalmozásra és 75—77 százalékát fogyasztásra fordítani. Ismeretes, hogy a szakszervezetek nemcsak A szolgáltatás nem szívesség, hanem kötelesség örvendetes, hogy a fejlődés olyan fokára értünk el, amikor a termelést meghaladó ütemben növekszenek a szolgáltatások — folytatta. A szolgáltatás azonban nem szívesség, hanem kötelesség, nem valamiféle kegy gyakorlása, hanem a dolgozó nép munkájával megteremtett jobb életkörülmények, magasabb életszínvonal szükségleteinek kielégítése. A szolgáltatásra hivatott vállalatok, intézmények ne játszszanak hatóságot, hanem a szolgáltatóhoz illő módon megbecsüléssel és tisztelettel kezeljék a dolgozó embert. Jövedelempolitikánk kérdéséről szólva a kormány elnöke nagy fontosságúnak mondta a termelt javak és a bérek szocialista elvek szerinti elosztását, s nyomatékosan aláhúzta, hogy a negyedik ötéves terv időszakában a keresetek növekedése az eddiginél még következetesebben kapcsolódik majd a végzett munka tényleges eredményéhez. A munkások és az alkalmazottak reálbére öt év alatt várhatóan 16—18 százalékkal, az egy főre számított reáljövedelem 25—27 százalékkal emelkedik. Arra törekszünk, hogy az elvégzett munka szerint változzanak a jövedelmek. A családi körülmények azonban ma még nagymértékben befolyásolják a jövedelmi különbségeket. Azok a családok, ahol sok a már nem kereső, idős, illetve a meg nem kereső fiatal eltartott, jóval nehezebben élnek, mint mások. A társadalomnak nagyobb részt kell vállalnia az eltartottak számával arányosan növekvő többletkiadásokból. A sokgyermekes családokra a gyermeknevelés költségei aránytalanul nagy terheket rónak. Ezért népgazdasági terveinkkel összhangban rendszeresen emelnünk kell majd a családi pótlékot úgy, hogy 10—15 éven belül a gyermekek nevelésével kapcsolatos anyagi terhek jelentős hányadát az állam közvetlenül vállalja magára. A nyugdíjasokért A nyugdíjak automatikus emelkedése is enyhít némileg a nagy családok gondjain. Ezenkívül fejlesztjük bölcsődei, óvodai és kollégiumi hálózatunkat. A negyedik ötéves terv során 39 ezer új óvodai és 37 ezer 400 új diákotthoni helyet létesítünk. Ez is hatékony segítség lesz a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulásához. Egészségügyi ellátásunk is tovább fejlődik. Mindez együttesen éreztetni fogja hatását azokban a nagy családokban, ahol az egy főre jutó jövedelem átlaga ma még alacsony Büszkék lehetünk szociálpolitikai eredményeinkre is. Az eltelt fél évtizedben a pénzbeli társadalmi juttatásokon belül a családi pótlék és a gyermekgondozási segély, valamint a nyugdíjak növekedése volt a legszámottevőbb. A családi pótlékban részesülő családok száma 600 000- ről 700 000-re, a kifizetett összes családi pótlék pedig az 1965. évi egymilliárd 600 millió forintról tavaly kétmilliárd 800 millió forintra emelkedett. A gyermekgondozási segélyre a múlt esztendőben egymilliárd 200 millió forintot fizettek ki. A nyugdíjra folyósított összeg 5 év alatt 69 százalékkal nőtt, és 1970- ben 13 milliárd 100 millió forint volt. Foglalkoznunk kell olyan emberi problémákkal is, amelyek csak társadalmi gondoskodással oldhatók meg. A nyugdíjban és járadékban részesülők száma 1970 végén 1 millió 453 ezer — tehát 300 000-rel több volt, mint 5 évvel korábban. Statisztikai adataink szerint a nyugdíjas korúak mintegy 30 százalékának nincs közvetlen hozzátartozója. Érdekükben teszem szóvá és hívom fel e helyről is az üzemek, a vállalatok, az intézmények és a termelőszövetkezetek figyelmét: törődjenek jobban az idős egyedülálló nyugdíjasaikkal. Ez természetes emberi kötelességük. A lakáskérdés Az életszínvonal egyik igen fontos tényezője a lakáshelyzet alakulása. A negyedik ötéves terv során további 400 ezer új lakást építünk fel. Ennek nyomán öt esztendőben — egy lakásra három személyt számítva — egymillió 200 ezer ember költözik majd új otthonba. Arra törekszünk, hogy a családok minél kulturáltabb körülmények között éljenek. Közvéleményünk időszerűnek és szükségesnek tartotta a lakásgazdálkodás problémakörének átfogó rendezését is. A nemrég hozott határozatok megvalósításától a lakásviszonyok további javulását, a jobb lakáseloszlást és a terhek igazságosabb megoszlását várjuk. Megállapította a kormány elnöke, hogy egyes bányavidékeken a lakásellátás az utóbbi évek folyamán nem fejlődött kielégítően. Ezért figyelemmel a kényszerű szanálásokra is fokozni kell a bányavidékeken a lakásépítkezés ütemét. Komárom megyében a harmadik ötéves terv időszakában több mint 11 ezer új lakás épült, azonban sok tönkrement régi lakást le kellett bontani, s így a lakásállomány öt év alatt mintegy 7200-zal emel(Folytatás a 3. oldalon.)