Népszabadság, 1971. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-08 / 107. szám
Abraszimov: Egy lépés előre Újabb négyhatalmi találkozó Nyugat-Berlin ügyében (Berlini tudósítónktól.) „Egy lépés előre” — így jellemezte Abraszimov szovjet nagykövet a Nyugat-Berlinnel foglalkozó négyhatalmi tárgyalás pénteki, 13. ülését. Nem hivatalos információk szerint a nagykövetek pénteki találkozójának napirendjén — túl a szokásos megnyitó beszéden, amit ez alkalommal az ülés soros elnöke, az angol nagykövet tartott — a rendezéssel kapcsolatos szovjet és nyugati javaslatok egyes tételeinek megvitatása szerepelt. A nyugati hatalmakhoz közel álló körök szerint a találkozón tényszerű és hasznos megbeszélés folyt, amely lehetővé teszi, hogy a különböző elképzelések egyes részleteit a soron következő találkozón tovább vizsgálják. Mindez nem jelenti azt, hogy a közeljövőben valamiféle gyors haladásra lehetne számítani. Az álláspontok ugyanis még meglehetősen távol állnak egymástól. A három nyugati hatalom ugyanis továbbra is ellenzi, hogy az NDK és az NSZK, illetve az NDK és a nyugat-berlini szenátus képviselői saját hatáskörükön belül kössenek megállapodást a feleket kölcsönösen érdeklő kérdések, például a személy- és áruforgalom szabályozására. A Szovjetunió és az NDK által képviselt álláspont pedig az, hogy az említett kérdésekben csakis a szuverenitása teljes birtokában levő NDK jogosult bármilyen megállapodás megkötésére. Nyilvánvaló, hogy az NDK más államokkal kötött szerződései tárgyában nincs szükség kívülálló felek garanciájára. Ez vonatkozik mind a tranzitforgalom, mind a nyugat-berliniek NDK-ba való rendszeres látogatásának szabályozására. Ha nyugati részről készek lennének elfogadni ezt a nemzetközi szerződések vonatkozásában általánosan elismert gyakorlatot, az nagy lépés lenne a megegyezéshez vezető úton. A nagykövetek pénteki találkozója kapcsán politikai megfigyelők körében már alig esett szó a tárgyalás elnapolásának lehetőségéről. Az új találkozó dátuma — május 25. — is arra utal, hogy a tárgyalások az eddigi ütemben tovább folytatódnak. Kanyó András Amerikai bombatámadás a VDK ellen Összecsapás a saigoni csapatok és a DNFF között Az amerikai hadvezetőség pénteken Saigonban bejelentette, hogy két Phantom típusú amerikai vadászbombázó péntek reggel a VDK területén levő Bán Karai hegyvidék környékét támadta a demilitarizált övezettől 64 kilométerre északnyugatra. A hadvezetőség szóvivője ezt a támadást is az úgynevezett „védelmi reagálás” doktrínájával indokolta. A saigoni bábrezsim és a DNFF fegyveres alakulatai között a fővárostól 40 kilométerre északra csütörtök este harcokra került sor. Pokolgép robbant pénteken Saigon egyik katonákkal zsúfolt éttermében. A robbanás kat embert megölt, kilencet megsebesített. Az amerikai vámhatóságok a jövőben alaposan átkutatják a Délkelet-Ázsiából hazatérő amerikai katonák csomagjait, mert az utóbbi időben Délkelet-Ázsiából észrevehetően növekedett a kábítószer-csempészés. Átvizsgálják a Délkelet-Ázsiában feladott katonai postai küldeményeket is. A washingtoni vámhatóságok ezzel kapcsolatban utaltak arra, hogy az egyik, Bangkokban feladott postai küldeményben nemrég nyolc kiló hasist találtak. (MTI) Rogers Tel Avivban folytatja tárgyalásait Pénteken Rogers, a Tel Avivban tárgyaló amerikai külügyminiszter, a jelek szerint izraeli vendéglátóinak nyomatékos ösztönzésére, az amerikai légierő Boeing T 707-es gépén a Sharm El- Sheik erődöt tekintette meg „madártávlatból”. Az amerikai delegáció egyik szóvivője éppen a megszállt területeken teendő látogatásokkal kapcsolatban kialakult kényes helyzet miatt kénytelen volt külön nyilatkozatban hangsúlyozni, hogy Rogers látogatásai nem jelentik a megszállt területek Izrael általi ellenőrzésének elfogadását az Egyesült Államok részéről. A nap további részében Rogers folytatta tárgyalásait Golda Meir miniszterelnöknővel, Dajan hadügyminiszterrel, Abba Eban külügyminiszterrel és Jigal Allan miniszterelnök-helyettessel. A csütörtöki tárgyalások után ismeretessé vált, hogy Rogers, legalábbis eddig, semmiféle különleges javaslatot vagy runkaokmányt nem terjesztett elő Tel Avivban. (MTI) Kettős SALT-ülés Bécsben Péntek délelőtt újabb megbeszélésre ült össze a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról folyó tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség az osztrák fővárosban. A találkozóra ezúttal a szovjet nagykövetség épületében került sor. A SALT tárgyalások bécsi szakaszának ez volt a 13. ülése. Hetven percig tartott péntek délelőtt az ülés első része. A felek megállapodtak abban, hogy a kora délutáni órákban ismét találkoznak. A SALT-megbeszélések történetében ez az első eset, hogy a két küldöttség egy nap alatt kétszer ülésezett. (MTI) . ^ fi Ára: SO fillér VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ^ L Ár*: so mér 1971. május 8. szombat a MAGYAR SZOCIALISTA M 1 K.YSZPÁNT KÖZPONTI LAPJA XXIX. évfolyam, 107. szán. A MAGYAR SZOCIALISTA MIT A KAS PÁRT KÖZPONTI LAPJA XXIX. évfolyam, 107. szán. 1971. május 8. szombat ■■■ miiwporrcl A szakszervezeti kongresszus negyedik munkanapja Péntek reggel a három napirendi pont együttes tárgyalásával folytatta munkáját a szakszervezetek XXXI. kongresszusa. A tanácskozáson jelen volt Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagja és Pallai Árpád, az MSZMP KB titkára is. A pénteki tanácskozáson nagyszámú küldött és meghívott szólalt fel. Czerván Mártonna, a SZOT nőbizottságának elnöke a nők helyzetéről szóló párt-, kormány- és SZOT-határozatok végrehajtásával kapcsolatos feladatokról tartott korreferátumot. A délutáni órákban került sor Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének nagy érdeklődéssel fogadott beszédére. A kongresszuson befejeződött a vita az első három napirendi pontról. A küldöttek négy dokumentumot fogadtak el: az indokínai népek és dolgozók függetlenségi harcának támogatásáról, a közel-keleti helyzetről, Európa békéjéről és biztonságáról, valamint a koreai nép és a koreai dolgozók harcának támogatásáról. A tanácskozáson ma Gáspár Sándor tart vitaösszefoglalót, majd a vezető szervek megválasztására kerül sor. A kongresszus ma fejezi be munkáját. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke elöljáróban tolmácsolta a kongresszus részvevőinek a kormány üdvözletét és jókívánságait. Utalt arra, hogy nemcsak kormányfői minőségben beszél, hiszen — s ez büszkeséggel tölti el — négy évtizede maga is tagja a szakszervezeti mozgalomnak, s másfél évtizeddel ezelőtt részt vett a felső szintű szakszervezeti vezetésben. Véleménye szerint mind a kongresszus határozati javaslata, mind a referátum helyesen tükrözte a szakszervezeteknek az elmúlt négy évben végzett munkáját, s a következő években megoldandó feladatait. — Munkánk, fejlődésünk lényeges követelménye — mondotta —, hogy a párt és a kormány a szakszervezetekkel együtt, egyazon cél érdekében cselekedjen. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a közéleti tapasztalatok, közöttük azok, amelyeket a párt X. kongresszusán, a választások előkészületei során és most, a szakszervezeti kongresszuson is szerezhettünk — bizonyítják: a fejlődésnek ez a feltétele biztosított. A párt vezető szerepe ma jobban érvényesül, mint ezelőtt bármikor, mégpedig egyebek között éppen azért, mert a kormánynál is, a szakszervezeteknek is meghatározott feladatkörük van, lehetőségük ahhoz, hogy önállóan gondolkodjanak és cselekedjenek. A párt ezt a folyamatot tovább akarja erősíteni, de esetenként sem a kormány, sem a szakszervezetek nem élnek megfelelően hatáskörükkel. Úgy vélem, tevékenységünk a kormányzati és a szakszervezeti munkában is annál eredményesebb lesz, minél inkább merünk önállóan, felelősségteljesen cselekedni, hiszen ismerjük a párt irányvonalát — hangsúlyozta a Minisztertanács elnöke. — Az egyes kérdéseket nálunk ma nem egy, két vagy tizenkét ember dönti el, hanem minden lényeges dologban tanácskozunk a dolgozókkal. Velük egyetértésben határozunk olyan kérdésekben is, amelyek az adott időben éppenséggel nem kedvezően érintik a dolgozók egyes rétegeit vagy az egész népet. Az emberekkel ugyanis azt is meg kell értetnünk, amikor esetleges „kellemetlen” intézkedésekre van szükség. A gazdaságirányítás reformja jelentős változtatást követelt a szakszervezeti munkában — mondotta a Minisztertanács elnöke —, s hozzáfűzte: ha helyesen, okosan, jól akarunk továbbra is dolgozni, akkor mindannyiunknak — a pártnak, a kormánynak, a szakszervezeteknek, az ifjúsági mozgalomnak és minden egyes embernek — állandóan meg kell újhodnunk. Munkánknak állandóan korszerűnek kell lennie, mert lehetnek kérdések, amelyekre a két év előtti helyes válaszok ma dogmatikusnak, túlhaladottnak, ásatagnak bizonyulhatnak. Felelősek vagyunk a nemzetközi munkásmozgalomnak is Nemzetközi kérdésekre rátérve ugyancsak a mai korszaknak megfelelő módszerek jelentőségét emelte ki. — Népünk boldogulásáért akarunk dolgozni — mondotta —, abban a tudatban, hogy munkánkért felelősséggel tartozunk a munkásmozgalom előtt is. Ez az elv a kormány tevékenységében úgy jut kifejezésre, hogy a legszorosabban a szocialista testvérországokkal működünk együtt. A szocialista országok közül mindenekelőtt a Varsói Szerződés tagállamaival, gazdaságilag , elsősorban azokkal, amelyekkel összekapcsol bennünket a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. Emellett igyekszünk előmozdítani a szocialista országok összességének egységét, tehát azokkal is együtt akarunk dolgozni, amelyek nem tagjai a Varsói Szerződésnek, akár földrajzi távolságuk miatt, akár azért, mert ideológiai vitáink vannak velük, őszinte barátai vagyunk a Szovjetuniónak. Nemcsak északokból, jól felfogott érdekeinkből adódóan, nemcsak azért, mert kereskedelmi forgalmunk nagy része a Szovjetunióval bonyolódik le, s mert határosak vagyunk e szocialista nagyhatalommal, hanem azért, mert a vérünkben, a szívünkben van a Szovjetunió iránti barátság érzése. (Nagy taps.) Itthon és külföldön sokan képtelenek vagy nem akarják megérteni: ha ez így van, akkor mivel magyarázható, hogy magyar állami vezetők különböző nyugati országokban tesznek látogatásokat, hogy külügyminiszterünket, aki nemrég Olaszországban járt, magánkihallgatáson fogadta a pápa is, és barátságos beszélgetést folytattak, aminek valószínűleg lesz is némi eredménye az állam és egyház kapcsolatában. Felmerül az is, hogy ideológiai ellentétben vagyunk Kínával, ugyanakkor külkereskedelmi miniszterünk Kínában járt. Az emberek nem mindig tudják, hogyan ítéljék meg ezeket a dolgokat, nehezen igazodnak el rajtuk. Pedig nézetem szerint ezek egyszerű dolgok. Amellett, hogy a szocialista országokkal összefogunk, a világ minden más országával is kapcsolatokat igyekszünk kiépíteni, olyan szinten, ahogy erre lehetőség adó(Folytatás a 2. oldalon.) FOCK JENŐ: il part a komáin vejfjüti* €òjts róiért dolffozik a ssMks2b&rv€›ssc*tekkiel