Népszabadság, 1971. augusztus (29. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-01 / 180. szám

4 NÉPSZABADSÁG 1971. augusztus 1. vasárnap Gyorsabb műszaki fejlesztés, nagyobb piac A termelési kooperáció tapasztalatai a VBKM-ben Gazdasági életünk szótára idő­ről időre új kifejezésekkel gya­rapszik. Ezek közé tartozik a „nemzetközi termelési kooperá­ció”. Ez a fogalom néhány évvel ezelőtt kezdett ismertté válni, s sokáig nem is volt egészen tisz­tázott, mit jelent. Ma már pontos definíció, s több kötetre menő irodalom áll rendelkezésre az el­méleti érdeklődésűek számára. Kevésbé ismertek azonban az ilyen jellegű kooperáció eredmé­nyei a gyakorlati szakemberek előtt — s talán ez is magyarázza, hogy e tevékenység — a kétségte­len fejlődés ellenére — nem bon­takozott ki még eléggé. A lökés export egyharmada A Villamos Berendezés és Ké­szülék Művek azok közé az ipar­­vállalatok közé tartozik, amelyek gyorsan felismerték a nemzetközi termelési kooperációban rejlő előnyöket. Sombor György keres­kedelmi igazgató adatokkal bizo­­nyít: — A vállalatnak 1968-ban még egyetlen kooperációs megállapo­dása sem volt külföldi vállalattal — jelenleg hat működik, s továb­biak vannak előkészítés alatt. A VBKM tőkés exportforgalma 1968 és 1970 között 130 százalékkal emelkedett. Ebben a növekedés­ben nagy szerepe volt a kooperá­ciós tevékenységnek: az 1970. évi csaknem hárommillió dolláros tőkés exportnak több mint egy­­harmad része a kooperáció ered­ménye. A kedvező számszerű eredmé­nyek mögött természetesen nagy munka, sok erőfeszítés húzódik meg. Az új termékek gyártására való átállás, az addig ismeretlen technológia elsajátítása, szigo­rúbb minőségi és szállítási felté­telek betartása mind olyan fel­adat, amelynek a végrehajtása — különösen kezdetben — nem egy helyen vonakodást vagy ellenál­lást váltott ki. Ma már, ami­kor eredményekről beszélhetünk, és egyes helyeken a szüksé­gessé vált átszervezéseket is vég­rehajtottuk, dolgozóink mind na­gyobb kedvvel teljesítik a koope­rációs megállapodásokban vállalt kötelezettségeket. A kooperációs megállapodások egy része — szaknyelven szólva — nullszaldós, ami azt jelenti, hogy a vállalat a vásárolt licenc, gyár­tási eljárás (know-how), gépek ellenértékét az ezek segítségével termelt gyártmányokkal egyenlíti ki, nagyobb része azonban erő­sen pozitív üzlet, tehát az export­­devizaérték többszörösen megha­ladja az importot. Tűzhely, grillsütő Nézzünk egynéhányat a már működő kooperációs megállapo­dások közül.­­ A VBKM egyik gyáregysége, a Pápai Elekthermax és több NSZK-beli cég között 2 tűzhely­család, a Mirella és a Tanzer tí­pusú gáz-, olaj-, villany- és ve­gyes tüzelésű tűzhelyek gyártásá­ra jött létre megállapodás. A gyártás 1969-ben indult meg, fél évvel a megállapodás aláírása után. Az NSZK-cégek e típusok gyártását abbahagyták, s a vásár­lók igényeit magyar termékekkel elégítik ki. A termelés felfutása lehetővé teszi, hogy az év má­sodik felétől a magyar vásár­lók is hozzájuthatnak ilyen tűz­helyekhez. Ugyancsak az Elekthermax­­gyár kötött kooperációs megálla­podást az NSZK-beli Siemens­céggel háztartási grillkészülékek gyártására. A konstrukciós mun­kákat a két szerződő vállalat konstruktőrei közösen végezték. A gyártás itt is 1969-ben indult meg, jelenleg körülbelül évi 12 000 da­rab a termelt mennyiség. Ez lehe­tővé tenné a hazai piac ellátását is, de itthon nemigen van érdek­lődés iránta .Talán az ára miatt? Sombor György véleménye sze­rint nem, inkább a nálunk kiala­kult étkezési szokásokban kell keresni az érdektelenség okát.) Jelentős mennyiséget exportál vi­szont a vállalat ezekből a készü­lékekből például Csehszlovákiába. Az Elektromos Készülékek és Anyagok Gyára (EKA) és a svéd AWAR-cég lamellarendszerű vil­­lanyfűtőtestek gyártására kötött kooperációs szerződést. Az első 6000 idén készül el, ebből a ter­mékből is jut a hazai üzletekbe. Automaták kooperációban Régi gyár a Francia úton a Vi­lágítástechnikai Gyár, a VBKM egyik gyáregysége. A régi épüle­tektől erősen elüt egy új, két­emeletes épület, amelynek máso­dik emeletén működik a háztar­tási kisautomaták gyártására be­rendezett új műhely. A tágas, napfényes, patikatisztaságú te­remben Waldinger Béla főmérnök kalauzol. — Az automaták gyártási do­kumentációját a Siemens-cégtől vettük; a szerződés 1969 októbe­rében jött létre, decemberben megkaptuk a teljes dokumentá­ciót, 1970 decemberében indult a próbagyártás, 1971 márciusától pedig már folyik a sorozatgyár­tás. Ennek az automatatípusnak a kifejlesztése — amely megsza­kítóképesség, élettartam, hely­igény szempontjából a világ­piacon a legjobbak között foglal helyet — a Siemensnél mintegy 5 évet vett igénybe. Mi ezt a kész, kifejlesztett típust vettük át. Idén 300 000-et gyártunk, a jövő évben már 700 000-et, a tervek szerint a későbbiekben évi 1—1,5 millióra nő a termelés. Az alkat­részgyártáshoz szükséges célgépe­ket a Siemens rajzai alapján rész­ben magunk készítettük, egyes gépeket pedig megvásároltunk tő­lük. Valamennyi vásárlásunk el­lenértékét még ebben az évben az általunk gyártott automatákkal kiegyenlítjük, a következő évtől kezdve pedig a 10 évre szóló szerződés alapján — termelésünk­nek mintegy 50 százalékát expor­táljuk. A szerződésben vállalt kötele­zettségek teljesítése nagy szer­vezettséget, fegyelmet követel meg tőlünk is, de a velünk koo­peráló hazai vállalatoktól is. A külföldi céggel kötött termelési kooperáció tehát nemcsak nálunk gyorsította meg a műszaki fej­lesztést, szilárdította meg a gyár­tási fegyelmet, hanem hatása to­vább gyűrűzik a velünk kapcso­latban álló más vállalatokra is. A VBKM tervei szerint a vál­lalat tőkés exportja 1975-re 5 mil­lió dollárra nő, ennek körülbelül a fele a különböző kooperációs te­vékenységek révén valósul meg. E feladat végrehajtása további erőfeszítéseket kíván. Az a törek­vésük, hogy minél több partner­rel, minél szélesebb áruválaszték­ra hozzanak létre gyártási koo­perációt. Míg az eddigiek nagy része fogyasztási cikkek termelé­sére vonatkozik, a jövőben foko­zatosan ki akarják terjeszteni különféle ipari készülékek gyár­tására is. Jelenleg például tárgya­lások folynak osztrák, svájci, olasz, NSZK-beli cégekkel, egye­bek között kisfeszültségű készü­lékek, nagy teljesítményű biztosí­tók, eredményhirdetők kooperá­ciós gyártására. Hogyan tovább? Nehéz lenne ma már megálla­pítani, hogy egy-egy kooperációs szerződés melyik fél kezdeménye­zésére jön létre — a VBKM, a gyár exportjának 85 százalékát lebonyolító Transelektro vagy a külföldi partner kezdeményezésé­re-e. Nem is nagyon érdemes fel­tenni a kérdést, hiszen ez az együttműködés mindegyik részve­vőnek hasznos. Az iparvállalat­nak a már ismertetett műszaki előnyökön kívül azt is jelenti, hogy helyet és hírnevet vívhat ki magának a világpiacon. Az ipar­és külkereskedelmi vállalatnak közös érdeke, hogy növelni tud­ják az exportforgalmat a világ­piacon kelendő cikkekből, s — a nyugati fél érdekeltsége révén — stabilabban, mint más tőkés üzle­tek esetében. A nyugati szerződő fél is megtalálja számítását, rész­ben szellemi termékeinek értéke­sítése révén, részben azáltal, hogy gyártási kapacitását bővíteni tud­ja. Vagy úgy, hogy felhagy egy­­egy termék gyártásával, s helyet­te mást gyárt (például a tűzhely­kooperáció esetében), vagy úgy, hogy a szükséges mennyiség egy részét a vele kooperáló vállalattól szerzi be (automata kooperáció). Érdemes tehát a megkezdett úton továbbhaladni, az eredmé­nyek önmagukért beszélnek. Mint a Világítástechnikai Gyár főmér­nöke megfogalmazta: nem szabad bezárkózni a gyárba, ki kell nyit­ni a kapukat, be kell engedni­ az újat, a fejlettet, a korszerűt. Szabó Melinda A KÖZÉLET HÍREI Elutazott a szovjet mikrobiológiai küldöttség Szombaton elutazott hazánkból a szovjet mikrobiológiai ipari küldöttség, amelyet V. D. Belja­­jev miniszter vezetett. Búcsúzta­tására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Gergely István me­zőgazdasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes, valamint Sz. Sz. Popov, a szovjet nagykövetség másodtitkára. A küldöttség egy­hetes magyarországi tartózkodása idején ellátogatott a Phylaxia Ál­lami Oltóanyag- és Tápszerter­melő Vállalathoz, a Növényvédel­mi Kutató Intézetbe, a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézetbe, a Chinoin Gyógyszergyárba, a debreceni Biogal-üzembe és a Péti Nitrogénművekbe. V. D. Bel­­jajev minisztert fogadta dr. Di­­mény Imre mezőgazdasági és ■élelmezésügyi miniszter és Szekér Gyula nehézipari miniszter is. A szovjet mikrobiológiai kül­döttség tagjai és magyar partne­reik megbeszélték a kétoldalú együttműködés lehetőségeit; a mostani előkészítő tárgyalások konkretizálására az ősz folyamán kerül sor. Befejezte látogatását a bolgár mezőgazdasági küldöttség N. Nyesztorov professzor, föld­­művelési és élelmezésügyi minisz­terhelyettes vezetésével egy hétig bolgár küldöttség tartózkodott hazánkban és tárgyalásokat foly­tatott az illetékes szervekkel. Megállapodtak — egyebek között — egy komplex sertéstenyésztő telep bulgáriai szállításában, s egyeztették sertéstenyésztő tele­pek kooperációs gyártási és szál­lítási lehetőségeit. Ezenkívül meg­állapodtak, hogy bővítik a két or­szág kutatási és termelési együtt­működését az állattenyésztésben és az állatgyógyászatban. A bolgár küldöttség szombaton elutazott Budapestről. Diplomáciai hírek J. Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bi­­zottságának első titkára, a mi­nisztertanács elnöke és Zs. Szam­­bu, a nagy népi hurál elnöksé­gének elnöke táviratban mondott köszönetet Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának, Lo­­sonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének és Fock Jenőnek, a kormány elnökének a mongol né­pi forradalom 50. évfordulója al­kalmából kifejezett jókívánsá­gokért. L. Rincsin külügyminiszter Pé­ter János külügyminiszternek fe­jezte ki köszönetét az évforduló alkalmából küldött­ ü­dvözletéért. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókí­vánságait Svájc nemzeti ünnepe alkalmából Rudolf Gnaeginak, a Svájci Államszövetség elnökének. A Dahomey nemzeti ünnepe al­kalmából az Elnöki Tanács elnö­ke táviratban üdvözölte Hubert Maga köztársasági elnököt. Korszerűsíten­ék az ország egyetlen talku­m­­bányáját Az ország egyetlen talkumbá­­nyája Felsőcsatáron az idén mint­egy 15 ezer tonna talkumot ad a népgazdaságnak. A kibányászott, laza szerkezetű, zsíros tapintású talkum őrölve a növényvédő sze­rek nélkülözhetetlen alapanyaga, de felhasználja a kozmetikai és a papíripar is. A mezőgazdaság ke­­mizálásának fokozásával egyre nő a kereslet a talkum iránt, s a megnövekedett igényeknek meg­felelően korszerűsítették az üze­met. Balsikerű premier Újpalotán Ez év áprilisában, röviddel az­után, hogy az épülő újpalotai vá­rosnegyed néhány száz lakója beköltözött az első lakásokba, az egyik felvonulási épület üzemi éttermében alkalmi értekezleten találkoztak a lakók és építők. Az új bérlők sorra szólaltak fel és valósággal záporoztak a pana­szok. Az építésvezető keserűen megjegyezte a mellette ülő ta­nácstagnak : — Csak arra lennék kíváncsi, hogy a felszólalók közül hányan mennének vissza a volt lakásuk­ba ... Egy építőmunkás sem maradt adós a válasszal: — Kérem, én tizenöt éve igény­lek lakást, boldog lennék, ha hoz­zájutnék itt egyhez, minden hi­bával és hiánnyal együtt. Az építők véleménye elgondol­koztató. Mentségül vagy kiindu­lópontként azonban semmiképp sem szolgálhat azok számára, akik alkotói, felelős gazdái a ha­talmas beruházásnak. Novembertől áprilisig Senki sem kételkedik abban, hogy Újpalota minden eddigi fő­városi lakótelepnél szebb lesz, la­kásai pedig komfortosabbak, praktikusabbak. Most ötezren él­nek a folyamatosan épülő város­negyedben, az év végére tízezren, ha teljesen elkészül, 60 ezer­ em­ber népesíti be. Valóságos város születésének lehetünk tanúi, és nem az elsőnek Budapesten. Ép­pen ezért nem menthetők azok a visszásságok, amelyek itt, a XV. kerület szélén­­ ismétlődnek. Már a start sem volt sikeres. Kiderül ez a módosított tervek, agyonvariált tervrajzok tömegé­ből is. A változtatások hovato­vább felismerhetetlenné teszik a lakónegyed építésének eredeti programját. További adalék a startról: az építők már tavaly no­vemberben átadták az első né­hány száz családi otthont, de a hagyományosan rossz gyakorlat szerint ez az átadás a legkevésbé sem volt azonosítható a beköltö­zéssel. A távfűtés késedelme miatt ez év áprilisáig kellett vár­niuk a törzslakóknak, amíg át­léphették a küszöböt. A több hó­napos pauza mellékzöngéje, az árván búslakodó lakások zömé­ben sorra lába kelt a legkülönfé­lébb szerelékeknek. Ezért követ­kezett be az a furcsaság, hogy kényszerből maguk a lakók kér­ték liberálisabb műszaki átvétel­re a beruházókat, csakhogy mi­előbb birtokba vehessék a lakat­lan szobákat. A beköltözőknek még azért is meg kellett vívniuk csatájukat, hogy az egyéves ga­ranciális javítási időt ne tavaly novembertől, az átadás időpont­jától, hanem ez év tavaszától, a beköltözéstől számítsák az építők. Részlet újpalotai lakosok múlt héten kelt panaszos leveléből: „A lakótelepi gyerekek porban, sze­métben, üveg-, ixis-, drót-, törme­lékhalmokban kénytelenek ját­szani, mert még egy ötször öt mé­teres megtisztított részt sem ta­lálnak, ahova számukra egy ku­pac homokot leszórtak volna ...” Körtánc a lakók ,,lábán“ Igen, a városnegyedben ma már több száz gyerek él, nyár van, játszanának. A tanács, bármelyik kerületi üzem, a kertészeti válla­lat egy óra alatt segíthetne raj­tuk. Mindjárt hozzátehetjük: az új lakások birtoklói is tehetnének értük valamit, elvégre aligha hi­hető, hogy ötezer emberből ne akadna néhány, aki ne tudna ösz­­szeácsolni négy deszkát, homokot vásárolna és a helyszínre szállí­taná. Akad még jócskán hason­ló panasz, amelyet a lakók össze­fogása, öntevékenysége nyomban orvosolhatna. Az építési hibák, egyéb visszás­ságok, hiányok megszüntetéséért azonban jórészt nem a lakóknak kell összefogniuk. A lakónegyed házainak tetőszigetelése elégte­len, a felső emeletek sok lakása esőzés idején beázik. Annak ide­jén a 43-as Állami Építőipari Vállalat kelenföldi építésvezető­sége elhatározta, hogy a szemé­lyes felelősség elve alapján garan­ciális gyorsbrigádot szervez a hi­bák azonnali javítására. Ennek az elhatározásnak Újpalotán vajmi kevés nyoma van. A mostoha ta­vaszi időjárásban a beköltöző családok tekintélyes része fázott, mert a fűtés nem működött, jól­lehet a díjat behajtották érte. A lakók már előre tartanak a tél­től. Az elektromos szellőzőberen­dezések olyan zajosak, hogy nem egy házban a lakók — gondolat­ban bocsánatot kérve lakótár­saiktól, titokban kivették a biz­tosítékokat, így „lopnak” maguk­nak egy kis csendet. Az ablak­keretek szigeteléséről elfeledkez­tek az építők. Az ajtókra válto­zatlanul a soproni zárakat szerel­ték fel — a bűnözők örömére. A kaputelefonok hiányoznak vagy használhatatlanok. A magánvo­nalak teljes hiánya mellett öt­ezer ember számára a mai napig sincs egyetlen nyilvános telefon­­állomás. Nem folytatjuk a sort. A bosz­­szantó az, hogy ezek a bajok igen­csak ismerősek: Lágymányosról, Kelenföldről, Zuglóból. Mintha a tanulságok nem azért lennének, hogy hasznosítsák őket. A terve­zők, a beruházók, a kivitelezők, a fő- és alvállalkozóik körtáncában ismét csak a lakók lábára léptek. Védjék a beköltözőket! Közreadunk az új lakótelep ta­nácstagjától, Brettner Ferenc­­től hallott történetekből ket­tőt. Az egyik: a városi lakó­telep tízemeletes épületeinek lift­szerelését egy dunamenti ÁFÉSZ végzi. Amikor az első 350 lakásos, 11 lépcsőházas szövetkezeti lakó­ház felvonóival végeztek a szere­lők, „félhivatalosan” a lakók tud­tára adták, hogy a liftek bizton­sági berendezése nem megbízha­tó, nem árt vigyázni, nehogy va­laki a liftaknában kössön ki egy Városépítő KISZ-tábor Nagyatádon Nagyatádon, Somogy megye legfiatalabb városában a KISZ- bizottság kezdeményezésére vá­rosépítő KISZ-tábor nyílt. Há­romszor kéthetes turnusban dol­goztak itt a megye különböző ré­széből érkezett ipari szakmun­kástanuló fiatalok és középisko­lás diákok. A táborozás szomba­ton ért véget. Százötven somogyi fiatal 14 400 órát dolgozott a város rendezé­sén, szépítésén, és részt vett a 12 lakásos KISZ-házak alapozási munkájában is.

Next