Népszabadság, 1971. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-02 / 258. szám
( 1971. november 2. kedd )ÍPSZABADSÁG Nyikolaj Podgornij fogadta a magyar országgyűlés küldöttségét A eSdowfaseié IkéiS&i praseframsjit A magyar országgyűlés küldöttsége, amely a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának meghívására egy héttel ezelőtt érkezett a Szovjetunióba, ukrajnai és Üzbegisztán körutazását befejezve vasárnap visszatért Moszkvába. Taskentban előzőleg az Üzbég Legfelsőbb Tanács Elnöksége búcsúvacsorán látta vendégül a magyar delegációt; a vacsorán megjelent Saraf Rasidov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, az Üzbég Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára is. Nazar Matcsanov, a köztársaság legfelsőbb tanácsa elnökségének elnöke, majd Apró Antal, a magyar országgyűlés elnöke mondott pohárköszöntőt. Hétfőn a magyar delegáció látogatást tett Moszkvában a városi tanácsnál, ahol Vlagyimir Promiszlov, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke fogadta a vendégeket. Délben Rapai Gyula nagykövet fogadást adott a küldöttség tiszteletére. A fogadáson ott volt Alekszandr Ljasko, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökhelyettese, az Ukrán Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, Jadgar Naszriggyinova és Alekszej Sityikov, a legfelsőbb tanács házelnökei, Mihail Leszecsko miniszterelnök-helyettes, Anasztasz Mikojan, a legfelsőbb tanács elnökségének tagja, Pjotr Fedoszejev akadémikus, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöke, Fjodor Tyitov, az OSZSZSZK külügyminisztere, volt budapesti szovjet nagykövet, Iván Bagramjan marsall és még sok más ismert személyiség. A fogadáson Apró Antal és Alekszej Sityikov mondott pohárköszöntőt. Délután a magyar küldöttség felkereste a mintegy tízezer munkást foglalkoztató moszkvai II-es számú óragyárat, amely kollektív tagja a Szovjet—Magyar Baráti Társaságnak. A gyár 120, különböző típusú férfi- és női karórából évente hat és fél milliót gyárt, nemzetközileg versenyképes minőségben és árban. Este a Kremlben Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke fogadta országgyűlésünk küldöttségét. A csaknem kétórás megbeszélésen jelen volt Alekszandr Ljasko, Jadgar Naszriggyinova, Alekszej Sityikov, valamint Mihail Georgadze, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének titkára. Nyikolaj Podgornij meleg szavakkal üdvözölte a magyar delegáció vezetőjét és tagjait. Emlékeztetett a magyar és a szovjet vezetők legutóbbi személyes találkozóira, amelyeken ismét és ismét bebizonyosodott, hogy a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság viszonyában nincsenek vitás kérdések, teljes a nézetek azonossága minden alapvető kérdésben. Apró Antal válaszában őszinte megelégedéssel nyilatkozott a magyar parlamenti küldöttség szovjetunióbeli látogatásának eddigi tapasztalatairól; tolmácsolta a delegáció tagjainak köszönetét a gazdag úti programért. Szólott a magyar—szovjet politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatokról, és méltatta a Szovjetunió rendkívül erőteljes, kezdeményező szellemű külpolitikai aktivitását. (MTI) Arttin Párt Az MSZMP Központi Bizottsága meghívására október 17. és 31. között baráti látogatást tett hazánkban a Guineai Demokrata Párt küldöttsége, amelyet dr. Kamara Kekoura, a központi bizottság tagja, egészségügyi államtitkár vezetett. A guineai küldöttség átadta Ahmed Sékou Touré elnöknek, a Guineai Demokrata Párt főtitkárának Kádár Jánoshoz, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárához intézett baráti üzenetét. A küldöttség megbeszélést folytatott Pullai Árpáddal, a Központi Bizottság titkárával és a Központi Bizottság más képviselőivel. Látogatást tett a budapesti pártbizottságon, a Szakszervezetek Országos Tanácsánál, a Hazafias Népfront Országos Tanácsánál s a KISZ központi bizottságában, találkozott dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszterrel. A guineai vendégek megismerkedtek Budapest nevezetességeivel, és ellátogattak Borsod megyébe, ahol ipari, mezőgazdasági és egészségügyi létesítményeket tekintettek meg. A guineai pártküldöttség nagy érdeklődéssel tanulmányozta a szocialista építőmunka tapasztalatait, a párt- és a tömegszervezetek tevékenységét, eszmecserét folytatott az időszerű nemzetközi kérdésekről és a két párt kapcsolatairól. A baráti légkörű eszmecserék és találkozók során a küldöttség tájékoztatást adott a Guineai Demokrata Párt tevékenységéről, valamint a guineai nép társadalmi, gazdasági és kulturális téren elért vívmányairól, a guineai nép harcáról az imperialista erők és belső szekértolói ellen. E harcban kimagasló győzelmet aratott az 1970. november 22-i fegyveres imperialista támadás visszaverésével. Az MSZMP Központi Bizottságának képviselői kifejezték, hogy a magyar nép mély megbecsüléssel tekint a guineai nép eredményeire és harcára. Szolidaritásukról biztosították a guineai dolgozókat országuk függetlenségének megvédéséért, a társadalmi haladásért folytatott küzdelmükben és az imperializmus neokolonialista törekvései ellen vívott harcukban. A két párt képviselői elítélték az imperialisták indokínai és közel-keleti agreszszióját, és támogatásukat fejezték ki Vietnam, Kambodzsa, Laosz, az arab országok, Guinea- Bissau, Angola Mozambik, Zimbabwe, Namíbia és Dél-Afrika népeinek igazságos, felszabadító harca iránt. Nagy jelentőséget tulajdonítottak az imperialistaellenes erők akcióegységének a nemzetközi reakció és a neokolonialista törekvések ellen, a világbékéért és az egyetemes társadalmi haladásért folytatott küzdelemben. A két párt képviselői megállapodtak, hogy tovább fejlesztik a két ország és a párt kapcsolatait és együttműködését, amivel hozzájárulnak a guineai és a magyar nép barátságának további elmélyítéséhez. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára levél útján baráti választ küldött Ahmed Sékou Touré elnöknek, a Guineai Demokrata Párt főtitkárának. A Guineai Demokrata Párt küldöttsége vasárnap elutazott Budapestről. (MTI) Hazánkba érkett a lengyel gépipari miniszter Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter meghívására hétfőn Budapestre érkezett T. Wrzaszczyk lengyel gépipari miniszter. A miniszteri tanácskozáson a két ország gépipari együttműködésének több időszerű kérdéséről tárgyalnak, s megvitatják a nagy befogadóképességű autóbuszok gyártásának kooperációs lehetőségeit. Magasabb mércét találkozni olyan aggodalommal, amely szerint a KISZ-tagok eszmei egysége, helyes világnézeti alapja mintegy „felhígul”, „feloldódik” a rétegek igényeit figyelembe vevő sokszínű munkában. A feltételezés feje tetejére állított megfontolást tükröz, hiszen a rétegmunkának éppen az a célja, hogy a KISZ még több fiatalra terjessze ki a marxi-leniai világnézetet, a fiatalok problémáinak a képviseletével, ezek megoldásán munkálkodva teremtse újjá nap mint nap az eszmei és a cselekvési egységet. A rétegmunka arra sarkallja a KISZ-szervezeteket, hogy a szervezeten kívüli fiatalok megnyerése érdekében magasabb mércét állítsanak tagjaik elé, tovább fokozzák az öntevékenységet, a KISZ-tagok, aktivisták jártasságát a politika, a közélet ügyeiben, a társadalmi kérdések megválaszolásában. Az ifjúsági szövetség vonzó programként fogta fel a párt tanácsát az ifjúság tömegei közötti munka megjavítására. Tulajdonképpen azóta vizsgálja a KISZ önkritikusan is az önmagukban szép eredményeket tükröző, a szervezettségre vonatkozó statisztikai adatokat. A 2 185 500 tizennégy—huszonhat év közötti fiatalból jelenleg 783 ezren tagjai a KISZ-nek, a szövetség a munkásfiatalok 28 százalékát, a me Tárgyalások a chilei réz és cellulóz importjáról Hazaérkezett az a magyar gazdasági delegáció, amely Chilében réz és cellulóz importjáról tárgyalt; a tárgyalásokon részt vett Kővári László, az Országos Terv- hivatal főosztályvezetője, vala- mint a Metalimpex, a Lignimpex , és a Csepeli Fémmű egy-egy vezető gazdasági szakembere. Rövidebb távra máris megállapodás született chilei réz importjáról. Az államai rézbányák vezetőivel egyetértettek abban, hogy Magyarország Chilében 1975-ig évente 5000 tonna rezet vásárol. A mostani elvi megállapodást rövidesen a magánjogi szerződés aláírása követi. A magyar delegáció reális lehetőségét látja annak is, hogy 1975 után az évi 5000 tonnás importot növeljék. A cellulózvásárlással kapcsolatban a magyar küldöttség azt tanulmányozta, hogy a chilei cellulózipart milyen mértékben fejlesztik, s hogy milyen feltételekkel tudnak cellulózt felajánlani. Bonyolult számtani feladványnál is nehezebb példa a mai KISZ-vezetők előtt: áttekinteni a magyar ifjúság és valamennyi számottevő rétegének helyzetét, olyan mozgalmi programokat és érdekvédelmi munkát kialakítani, amely kielégíti külön-külön a munkásfiatalok, a mezőgazdaságban dolgozók, a tanulók, az egyetemisták, a pályájuk elején tartó értelmiségiek igényeit. A leckét tulajdonképpen a párt emlékezettes, 1970 februári ifjúságpolitikaij állásfoglalása is feladta, amikor is hangsúlyozta: „A KISZ akkor kéjpes hivatását mind magasabb színvonalon betölteni, ha a jó jelenlegi helyes törekvéseknél is jobban figyelembe veszi az ifjúság különféle korosztályainak és rétegeinek sajátos helyzetét, eltérő tapasztalatait és igényeit, különösen pedig azt a körülményt, hogy az ifjúság egyik része még tanul, a másik része pedig már a termelőmunka és a társadalmi élet cselekvő részese.” Nem uniformizáltan Vannak, akik az egység és a sokszínűség összehangolásának a feladatát ifjúsági rétegszervezetek létrehozásával gondolnák megoldani. Az idézett párthatározatot megelőző elemzés végül is ahhoz a következtetéshez segítette hozzá a pártot, hogy az ifjúsági mozgalommal szemben támasztott igényeknek ma is egy olyan egységes ideológiai alapokon álló szervezet tud megfelelni, amely a kommunista mozgalom részeként hosszú távra szóló, világos perspektívát nyújt a szocializmus építésében érdekelt fiataloknak. Az elmúlt másfél évtizedben a KISZ a társadalom és az ifjúság előtt elismert szervezetté vált. Ma mintegy 800 ezer tagot számlál, a párt megbecsült ifjúsági szervezete. Visszalépés lenne kockáztatni a szövetség elért eredményeit, melyeknek alapja a szervezeti és ideológiai egység. A rétegszervezetek iránti nosztalgiák aszerint erősödnek vagy csökkennek, hogy tökéletesíti-e és milyen mértékben a KISZ munkamódszereit, programjait az egyes ifjúsági rétegeknél. A rétegek között végzett munkát kell tehát javítani, hatékonyabbá tenni.A fiatalok is saját körülményeik, életviszonyaik gondjaiba merülve foglalkoznak a politikával, s mindig elsősorban a saját rétegüket leginkább érdeklő kérdésekre vártak és várnak választ. A világtól távol élő tanyai fiatalokat, a gépnél álló nagyvárosi szakmunkásokat, a gyermeknevelés gondját magára vállaló fiatal aszszonyokat. az életre csak készülő diákokat nem lehet uniformizáltan nevelni szocialista emberré.zőgazdaságban dolgozó ifjak 21, a középiskolai tanulók 64, a szakmunkástanulók 52 százalékát, az egyetemi és főiskolai hallgatók 90 százalékát tömöríti. Köztudott, hogy az egyes ifjúsági rétegek nem a népességben elfoglalt arányuknak megfelelő számban képviselik magukat a KISZ-tagság soraiban. A KISZ-vezetők legutóbb az alapszervezeti taggyűléseken, küldöttértekezleteken kutatták a szervezettség alakulásának okait. Az üzemekben elmondották, hogy az ifjúmunkások — miközben szívesen vesznek részt a KISZ termelési akcióiban — az érdekvédelmet, a művelődési programokat nem találják annyira hatásosnak és vonzónak, hogy belépjenek a KISZ-be. Sok munkásfiatal életvitele is olyan, hogy szívesebben dolgozna a lakhelyéhez közeli területi KISZ-szervezetben. Ezeket azonban hiába keresné. Alacsony a KISZ szervezettsége az ipari tanulók között. Nekik az okoz gondot, hogy idejük felét az iskolában, másik felét az üzemben töltik el, s igazán „otthon” egyik helyen sem érzik magukat. A középiskolákban a merev szervezeti felépítés, az iskolai osztályokra való tagozódás uniformizálja az alapszervezeti KISZ-életet. A középiskolában is és az egyetemeken is nehezen lehet kitörni ebből a zárt körből és magasabb követelményeket állítani a sok KISZ-tag elé, az öntevékenységhez kedvükre való lehetőségeket biztosítani. Eredmények és elégedetlenség Ezekben a megjegyzésekben sok az igazság, hatásukra nem szabad megbékélni a fogyatékosságokkal. A KISZ, annak ellenére, hogy a közelmúltig az ifjúsággal való foglalkozás sok speciális feladatát lényegében teljesen társadalmi alapon, és a széles munkához szükséges tárgyi eszközök híján volt kénytelen magára vállalni, a különböző rétegű ifjak tízezreit juttatta közös élményekhez, társadalmilag hasznos munkálkodáshoz. Hogy csak néhány példát említsünk: kezdeményező szerepet játszott abban, hogy az üzemi fiataloknak megjavult a bérezése, megnőtt a szerepük az üzemi demokráciában, síkraszállt a mezőgazdasági fiatal szakmunkások erkölcsi, anyagi megbecsüléséért; javaslatokkal segítette az egyetemi oktatás reformját, az ösztöndíjrendszer tökéletesítését. 1970 tavaszától új erőre kaptak a rétegparlamentek és a központi bizottság rétegtanácsai, amelyek hozzásegítették az állami szerveket ahhoz, hogy jobban megismerjék a fiatalok sajátos gondjait. Tízezer KISZ-lakás felépítése, a szakszerű részvétel, a fiatalokat érintő jogszabályok és intézkedések kidolgozásában, mind-mind azt bizonyítja, hogy a KISZ-szervezetek a maguk módján átérezték, vállalták az ifjúság képviseletének felelősségét. Nem csupán előlegezett bizalomból, hanem az eddigi munka elismeréseként is foglalhatta az országgyűlés törvénybe a KISZ jogát, hogy az állami szervek előtt képviselheti a fiatalok érdekeit. Ha a KISZ ma elégedetlen az ifjúsági rétegek közötti munkájával, az azért van, mert a rétegtanácsok, a parlamentek nem váltak az egész ifjúsággal tartandó kapcsolat fórumaivá, tisztázatlan maradt a jogkörük, hatáskörük a KISZ szervezeti mechanizmusában. Demokratikus hatáskörük hiányában a tanácsok, a parla-mentek nem tudták megújítani az ifjúsági rétegek közötti munka programját, módszereit. Az e témával foglalkozó KISZ központi bizottsági ülés feltárta a hiányosságokat: a KISZ munkamódszerei nem igazodtak a fiatalok életformájához, a mozgalmi feladatokat a munkaidőre és a tanítási időre összpontosították. Egészen a közelmúltig például, a bejáró fiatalok csupán az üzemükben lehettek KISZ-tagok. Mivel főleg munkahelyeken és tanintézetekben működnek KISZ-szervezetek, nincs lehetőség rá, hogy a különböző ifjúsági rétegek egymást megismerjék, találkozzanak. A KISZ-szervezeteknek ma is csupán 0,5 százaléka működik a gyárkapun kívül a városokban; a községi, területi KISZ-alapszervezetek is mindössze 24 ezer fiatalt tömörítenek, s ennek egyik igen komoly oka a közösségi célokra szükséges helyiségek hiánya. A központi bizottsági ülésen azt a következtetést is le kellett vonni, hogy egyes KISZ-vezetők „hivatali” munkastílusa, a szervezetek egy részének „befelé fordulása" sem járult hozzá több fiatal bekapcsolódásához a mozgalmi tevékenységbe. Tegyük hozzá, hogy a KISZ-szervezetek figyelmét és energiáját az utóbbi időben túlságosan is lekötötték a szervezeti élet belső problémái és azok a feladatok, amelyek alól mentesülhettek volna, ha az ifjúság neveléséért felelős intézmények, szervek, tömegszervezetek korábban és hatásosabban dolgoztak volna a fiatalok között. A kongresszustól virjuk... A párt 1970. évi állásfoglalása után kibontakozott társadalmi összefogás és az ifjúsági törvény nyomán várható behatóbb foglalkozás a fiatalokkal a KISZ-szervezetek számára is időt szabadít fel az elmélyedésre a hozzájuk tartozó fiatalok gondjaiban és gondolataiban. A párt tagsága, de az egész társadalom is azért fordul érdeklődéssel a KISZ VIII. kongresszusa felé, mert tőle várja azoknak az elképzeléseknek a kimunkálását, amelyek az egész ifjúság ügyét szolgálják, és amelyek a KISZ tevékenységét jobban a különböző korosztályokhoz, szociális rétegekhez tartozó fiatalok „testére” szabják. A fiatalok azt javasolják a kongresszusi dokumentumok tervezetének vitáiban, hogy erősödjön a rétegtanácsok, a rétegparlamentek tekintélye, szerepe; végezzenek a KISZ tagjai rendszeres felvilágosító munkát a lakóterületen, az ifjúsági klubokban, a sportegyesületek fiataljai között; több KISZ- szervezet alakuljon a munkahelyeken kívül; jakuljon a vezetőképzés. Mindezekben a kérdésekben a kongresszus felelős döntéseit várják. A KISZ-vezetők, aktivisták nem maradhatnak egyedül az ifjúsági rétegek között végzendő szerfölött bonyolult politikai munkában. Méltán várhatják el elsősorban a párttagok segítségét, akik megtanulták már, hogyan kapcsolhatják be politikai nevelő, szervező munkával, az érdekek helyes képviseletével az ország különböző rétegekhez tartozó állampolgárait a szocialista építés áramkörébe. Komornik Ferenc Egységes szövetség és rétegpolitika