Népszabadság, 1971. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-02 / 258. szám

( 1971. november 2. kedd )ÍPSZABADSÁG Nyikolaj Podgornij fogadta a magyar országgyűlés küldöttségét A eSdowfaseié IkéiS&i praseframsjit A magyar országgyűlés kül­döttsége, amely a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának meghívá­sára egy héttel ezelőtt érkezett a Szovjetunióba, ukrajnai és Üz­begisztán­ körutazását befejezve vasárnap visszatért Moszkvába. Taskentban előzőleg az Üzbég Legfelsőbb Tanács Elnöksége bú­csúvacsorán látta vendégül a magyar delegációt; a vacsorán megjelent Saraf Rasidov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, az Üzbég Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára is. Nazar Matcsanov, a köztársaság legfelsőbb tanácsa elnökségének elnöke, majd Apró Antal, a magyar országgyűlés el­nöke mondott pohárköszöntőt. Hétfőn a magyar delegáció lá­togatást tett Moszkvában a vá­rosi tanácsnál, ahol Vlagyimir Promiszlov, a városi tanács vég­rehajtó bizottságának elnöke fo­gadta a vendégeket. Délben Rapai Gyula nagykövet fogadást adott a küldöttség tisz­teletére. A fogadáson ott volt Alekszandr Ljasko, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnökhelyettese, az Ukrán Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, Jadgar Naszriggyinova és Alekszej Sityikov, a legfelsőbb tanács házelnökei, Mihail Le­­szecsko miniszterelnök-helyettes, Anasztasz Mikojan, a legfelsőbb tanács elnökségének tagja, Pjotr Fedoszejev akadémikus, a Szov­jet—Magyar Baráti Társaság el­nöke, Fjodor Tyitov, az OSZSZSZK külügyminisztere, volt budapesti szovjet nagykövet, Iván Bagramjan marsall és még sok más ismert személyiség. A fogadáson Apró Antal és Alekszej Sityikov mondott po­hárköszöntőt. Délután a magyar küldöttség felkereste a mintegy tízezer mun­kást foglalkoztató moszkvai II-es számú óragyárat, amely kollek­tív tagja a Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaságnak. A gyár 120, különböző típusú férfi- és női karórából évente hat és fél mil­liót gyárt, nemzetközileg ver­senyképes minőségben és ár­ban. Este a Kremlben Nyikolaj Pod­gornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke fo­gadta országgyűlésünk küldött­ségét. A csaknem kétórás megbe­szélésen jelen volt Alekszandr Ljasko, Jadgar Naszriggyinova, Alekszej Sityikov, valamint Mi­hail Georgadze, a Legfelsőbb Ta­nács Elnökségének titkára. Nyikolaj Podgornij meleg sza­vakkal üdvözölte a magyar de­legáció vezetőjét és tagjait. Em­lékeztetett a magyar és a szovjet vezetők legutóbbi személyes ta­lálkozóira, amelyeken ismét és ismét bebizonyosodott, hogy a Szovjetunió és a Magyar Népköz­­társaság viszonyában nincsenek vitás kérdések, teljes a nézetek azonossága minden alapvető kér­désben. Apró Antal válaszában őszinte megelégedéssel nyilatkozott a magyar parlamenti küldöttség szovjetunióbeli látogatásának ed­digi tapasztalatairól; tolmácsol­ta a delegáció tagjainak köszöne­tét a gazdag úti programért. Szó­lott a magyar—szovjet politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatok­ról, és méltatta a Szovjetunió rendkívül erőteljes, kezdeménye­ző szellemű külpolitikai aktivitá­sát. (MTI) A­­rttin Párt Az MSZMP Központi Bizott­sága meghívására október 17. és 31. között baráti látogatást tett hazánkban a Guineai Demokrata Párt küldöttsége, amelyet dr. Ka­mara Kekoura, a központi bi­zottság tagja, egészségügyi állam­titkár vezetett. A guineai küldött­ség átadta Ahmed Sékou Touré elnöknek, a Guineai Demokrata Párt főtitkárának Kádár János­hoz, az MSZMP Központi Bizott­sága első titkárához intézett ba­ráti üzenetét. A küldöttség meg­beszélést folytatott Pullai Árpád­dal, a Központi Bizottság titká­rával és a Központi Bizottság más képviselőivel. Látogatást tett a budapesti pártbizottságon, a Szakszervezetek Országos Taná­csánál, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsánál s a KISZ köz­ponti bizottságában, találkozott dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszterrel. A guineai vendégek megismer­kedtek Budapest nevezetességei­vel, és ellátogattak Borsod me­gyébe, a­hol ipari, mezőgazdasági és egészségügyi létesítményeket tekintettek meg. A guineai párt­­küldöttség nagy érdeklődéssel ta­nulmányozta a szocialista építő­munka tapasztalatait, a párt- és a tömegszervezetek tevékenysé­gét, eszmecserét folytatott az idő­szerű nemzetközi kérdésekről és a két párt kapcsolatairól. A ba­ráti légkörű eszmecserék és ta­lálkozók során a küldöttség tá­jékoztatást adott a Guineai De­mokrata Párt tevékenységéről, valamint a guineai nép társadal­mi, gazdasági és kulturális téren elért vívmányairól, a guineai nép harcáról az imperialista erők és belső szekértolói ellen. E harc­ban kimagasló győzelmet aratott az 1970. november 22-i fegyveres imperialista támadás visszaveré­sével. Az MSZMP Központi Bizottsá­gának képviselői kifejezték, hogy a magyar nép mély megbecsülés­sel tekint a guineai nép eredmé­nyeire és harcára. Szolidaritá­sukról biztosították a guineai dolgozókat országuk függetlensé­gének megvédéséért, a társadal­mi haladásért folytatott küzdel­mükben és az imperializmus neo­­kolonialista törekvései ellen ví­vott harcukban. A két párt kép­viselői elítélték az imperialisták indokínai és közel-keleti agresz­­szióját, és támogatásukat fejez­ték ki Vietnam, Kambodzsa, Laosz, az arab országok, Guinea- Bissau, Angola Mozambik, Zim­babwe, Namíbia és Dél-Afri­­ka népeinek igazságos, felszaba­dító harca iránt. Nagy jelentő­séget tulajdonítottak az imperia­listaellenes erők akcióegységének a nemzetközi reakció és a neo­­kolonialista törekvések ellen, a világbékéért és az egyetemes tár­sadalmi haladásért folytatott küz­delemben. A két párt képviselői megállapodtak, hogy tovább fej­lesztik a két ország és a párt kap­csolatait és együttműködését, amivel hozzájárulnak a guineai és a magyar nép barátságának további elmélyítéséhez. Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára levél útján baráti választ kül­dött Ahmed Sékou Touré elnök­nek, a Guineai Demokrata Párt főtitkárának. A Guineai Demokrata Párt küldöttsége vasárnap elutazott Budapestről. (MTI) Hazánkba érk­ett a lengyel gépipari miniszter Dr. Horgos Gyula kohó- és gép­ipari miniszter meghívására hét­főn Budapestre érkezett T. Wrzaszczyk lengyel gépipari mi­niszter. A miniszteri tanácskozáson a két ország gépipari együttműkö­désének több időszerű kérdéséről tárgyalnak, s megvitatják a nagy befogadóképességű autóbuszok gyártásának kooperációs lehető­ségeit. Magasabb mércét találkozni olyan aggodalommal, amely szerint a KISZ-tagok esz­mei egysége, helyes világnézeti alapja mintegy „felhígul”, „fel­oldódik” a rétegek igényeit figye­lembe vevő sokszínű munkában. A feltételezés feje tetejére állított megfontolást tükröz, hiszen a ré­tegmunkának éppen az a célja,­­ hogy a KISZ még több fiatalra­­ terjessze ki a marxi-leniai világ­­­­nézetet, a fiatalok problémáinak a képviseletével, ezek megoldásán­­ munkálkodva teremtse újjá nap mint nap az eszmei és a cselek­vési egységet. A rétegmunka ar­ra sarkallja a KISZ-szervezete­­ket, hogy a szervezeten kívüli fiatalok megnyerése érdekében magasabb mércét állítsanak tag­jaik elé, tovább fokozzák az ön­tevékenységet, a KISZ-tagok, ak­tivisták jártasságát a politika,­ a közélet ügyeiben, a társadalmi kérdések megválaszolásában. Az ifjúsági szövetség vonzó programként fogta fel a párt ta­nácsát az ifjúság tömegei közötti munka megjavítására. Tulajdon­képpen­ azóta vizsgálja a KISZ önkritikusan is az önmagukban szép eredményeket tükröző, a szervezettségre vonatkozó sta­tisztikai adatokat. A 2 185 500 ti­zennégy—huszonhat év közötti fiatalból jelenleg 783 ezren tagjai a KISZ-nek, a szövetség a mun­kásfiatalok 28 százalékát, a me­ Tárgyalások a chilei réz és cellulóz importjáról Hazaérkezett az a magyar gaz­­dasági delegáció, amely Chilében­ réz és cellulóz importjáról tár­­­­gyalt; a tárgyalásokon részt vett Kővári László, az Országos Terv-­­ hivatal főosztályvezetője, vala-­ min­t a Metalimpex, a Lignimpex , és a Csepeli Fémmű egy-egy ve­zető gazdasági szakembere. Rövidebb távra máris megálla­podás született chilei réz import­járól. Az államai rézbányák veze­tőivel egyetértettek abban, hogy Magyarország Chilében 1975-ig évente 5000 tonna rezet vásárol. A mostani elvi megállapodást rö­videsen a magánjogi szerződés aláírása követi. A magyar delegá­ció reális lehetőségét látja annak is, hogy 1975 után az évi 5000 ton­nás importot növeljék. A cellulóz­vásárlással kapcsolatban a magyar küldöttség azt tanulmányozta, hogy a ch­ilei cellulózipart milyen mértékben fejlesztik, s hogy mi­lyen feltételekkel tudnak cellu­lózt felajánlani. ­ Bonyolult számtani feladvány­nál is nehezebb példa a mai KISZ-vezetők előtt: áttekinteni a magyar ifjúság és valamennyi számottevő rétegének helyzetét, olyan mozgalmi programokat és érdekvédelmi munkát kialakítani, amely kielégíti külön-kü­lön a munkásfiatalok, a mezőgazdaság­ban dolgozók, a tanulók, az egye­temisták, a pályájuk elején tartó értelmiségiek igényeit. A leckét tulajdonképpen a párt emlékeze­­t­­­tes, 1970 februári ifjúságpolitikai­­­j állásfoglalása is feladta, amikor i­s hangsúlyozta: „A KISZ akkor ké­­j­­­pes hivatását mind magasabb­­­­ színvonalon betölteni, ha a jó­ j­e­lenlegi helyes törekvéseknél is­­ jobban figyelembe veszi az ifjú­ság különféle korosztályainak és rétegeinek sajátos helyzetét, elté­rő tapasztalatait és igényeit, kü­lönösen pedig azt a körülményt, hogy az ifjúság egyik része még tanul, a másik része pedig már a termelőmunka és a társadalmi élet cselekvő részese.” Nem uniformizáltan Vannak, akik az egység és a sokszínűség összehangolásának a feladatát ifjúsági rétegszerve­zetek létrehozásával gondolnák megoldani. Az idézett párthatáro­zatot megelőző elemzés végül is ahhoz a következtetéshez segítet­te hozzá a pártot, hogy az ifjúsági mozgalommal szemben támasz­tott igényeknek ma is egy olyan egységes ideológiai alapokon álló szervezet tud megfelelni, amely a kommunista mozgalom részeként hosszú távra szóló, világos pers­pektívát nyújt a szocializmus épí­tésében érdekelt fiataloknak. Az elmúlt másfél évtizedben a KISZ a társadalom és az ifjúság előtt elismert szervezetté vált. Ma mintegy 800 ezer tagot szám­lál, a párt megbecsült ifjúsági szervezete. Visszalépés lenne koc­káztatni a szövetség elért ered­ményeit, melyeknek alapja a szer­vezeti és ideológiai egység. A ré­tegszervezetek iránti nosztalgiák aszerint erősödnek vagy csökken­nek, hogy tökéletesíti-e és mi­lyen mértékben a KISZ munka­­módszereit, programjait az egyes ifjúsági rétegeknél. A rétegek kö­zött végzett munkát kell tehát ja­vítani, hatékonyabbá tenni.­A fiatalok is saját körülményeik, életviszonyaik gondjaiba merül­ve foglalkoznak a politikával, s mindig elsősorban a saját rétegü­ket leginkább érdeklő kérdésekre vártak és várnak választ. A világtól távol élő tanyai fiatalo­kat, a gépnél álló nagyvárosi szak­munkásokat, a gyermeknevelés gondját magára vállaló fiatal asz­­szonyokat. az életre csak készülő diákokat nem lehet uniformizál­tan nevelni szocialista emberré.­zőgazdaságban dolgozó ifjak 21, a középiskolai tanulók 64, a szak­munkástanulók 52 százalékát, az egyetemi és főiskolai hallgatók 90 százalékát tömöríti. Köztudott, hogy az egyes ifjúsági rétegek nem a népességben elfoglalt ará­nyuknak megfelelő számban kép­viselik magukat a KISZ-tagság soraiban. A KISZ-vezetők legutóbb az alapszervezeti taggyűléseken, kül­döttértekezleteken kutatták a szervezettség alakulásának okait. Az üzemekben elmondották, hogy az ifjúmunkások — miközben szí­vesen vesznek részt a KISZ ter­melési akcióiban — az érdekvé­delmet, a művelődési programokat nem találják annyira hatásosnak és vonzónak, hogy belépjenek a KISZ-be. Sok munkásfiatal élet­vitele is olyan, hogy szívesebben dolgozna a lakhelyéhez közeli te­rületi KISZ-szervezetben. Ezeket azonban hiába keresné. Alacsony a KISZ szervezettsé­ge az ipari tanulók között. Nekik az okoz gondot, hogy idejük felét az iskolában, másik felét az üzem­ben töltik el, s igazán „otthon” egyik helyen sem érzik magukat. A középiskolákban a merev szer­vezeti felépítés, az iskolai osztá­lyokra való tagozódás uniformi­zálja az alapszervezeti KISZ-éle­­tet. A középiskolában is és az egyetemeken is nehezen lehet ki­törni ebből a zárt körből és ma­gasabb követelményeket állítani a sok KISZ-tag elé, az öntevé­kenységhez kedvükre való lehető­ségeket biztosítani. Eredmények és elégedetlenség Ezekben a megjegyzésekben sok az igazság, hatásukra nem szabad megbékélni a fogyatékos­ságokkal. A KISZ, annak ellenére, hogy a közelmúltig az ifjúsággal való foglalkozás sok speciális fel­adatát lényegében teljesen társa­dalmi alapon, és a széles m­un­­ká­hoz szükséges tárgyi eszközök hí­ján volt kénytelen magára vállal­ni, a különböző rétegű ifjak tíz­ezreit juttatta közös élményekhez, társadalmilag hasznos munkálko­dáshoz. Hogy csak néhány példát említsünk: kezdeményező szerepet játszott abban, hogy az üzemi fia­taloknak megjavult a bérezése, megnőtt a szerepük az üzemi demokráciában, síkraszállt a me­zőgazdasági fiatal szakmunkások erkölcsi, anyagi megbecsüléséért; javaslatokkal segítette az egyete­mi oktatás reformját, az ösztön­­díjrendszer tökéletesítését. 1970 tavaszától új erőre kaptak a rétegparlamentek és a központi bizottság rétegtanácsai, amelyek hozzásegítették az állami szerve­ket ahhoz, hogy jobban megis­merjék a fiatalok sajátos gondjait. Tízezer KISZ-lakás felépítése, a szakszerű részvétel, a fiatalokat érintő jogszabályok és intézkedé­sek kidolgozásában, mind-mind azt bizonyítja, hogy a KISZ-szer­­vezetek a maguk módján átérez­­ték, vállalták az ifjúság képvise­letének felelősségét. Nem csupán előlegezett bizalomból, hanem az eddigi munka elismeréseként is foglalhatta az országgyűlés tör­vénybe a KISZ jogát, hogy az ál­lami szervek előtt képviselheti a fiatalok érdekeit. Ha a KISZ ma elégedetlen az ifjúsági rétegek közötti munkájá­val, az azért van, mert a réteg­tanácsok, a parlamentek nem vál­tak az egész ifjúsággal tartandó kapcsolat fórumaivá, tisztázatlan­­ maradt a jogkörük, hatáskörük a­­ KISZ szervezeti mechanizmusá­­­­ban. Demokratikus hatáskörük­­ hiányában a tanácsok, a parla-­­­mentek nem tudták megújítani az ifjúsági rétegek közötti munka­­ programját, módszereit. Az e té­­­­mával foglalkozó KISZ központi bizottsági ülés feltárta a hiányos­ságokat: a KISZ munkamódszerei­­ nem igazodtak a fiatalok életfor­májához, a mozgalmi feladatokat­­ a munkaidőre és a tanítási időre összpontosították. Egészen a kö­zelmúltig például, a bejáró fiata­lok csupán az üzemükben lehet­tek KISZ-tagok. Mivel főleg munkahelyeken és tanintézetek­ben működnek KISZ-szervezetek, nincs lehetőség rá, hogy a kü­lönböző ifjúsági rétegek egymást megismerjék, találkozzanak. A KISZ-szervezeteknek ma is csu­pán 0,5 százaléka működik a gyárkapun kívül a városokban; a községi, területi KISZ-alapszer­­vezetek is mindössze 24 ezer fia­talt tömörítenek, s ennek egyik igen komoly oka a közösségi cé­lokra szükséges helyiségek hiá­nya. A központi bizottsági ülésen azt a következtetést is le kellett vonni, hogy egyes KISZ-vezetők „hivatali” munkastílusa, a szer­vezetek egy részének „befelé for­dulása" sem járult hozzá több fia­tal bekapcsolódásához a mozgal­mi tevékenységbe. Tegyük hozzá, hogy a KISZ-szervezetek figyel­mét és energiáját az utóbbi idő­ben túlságosan is lekötötték a szervezeti élet belső problémái és azok a feladatok, amelyek alól mentesülhettek volna, ha az ifjú­ság neveléséért felelős intézmé­nyek, szervek, tömegszervezetek korábban és hatásosabban dolgoz­tak volna a fiatalok között. A kongresszustól vi­rju­k... A párt 1970. évi állásfoglalása után kibontakozott társadalmi összefogás és az ifjúsági törvény nyomán várható behatóbb foglal­kozás a fiatalokkal a KISZ-szer­­vezetek számára is időt szabadít fel az elmélyedésre a hozzájuk tartozó fiatalok gondjaiban és gondolataiban. A párt tagsága, de az egész társadalom is azért for­dul érdeklődéssel a KISZ VIII. kongresszusa felé, mert tőle várja azoknak az elképzeléseknek a ki­munkálását, amelyek az egész if­júság ügyét szolgálják, és ame­lyek a KISZ tevékenységét job­ban a különböző korosztályokhoz, szociális rétegekhez tartozó fiata­lok „testére” szabják. A fiatalok azt javasolják a kongresszusi do­kumentumok tervezetének vitái­ban, hogy erősödjön a rétegtaná­csok, a rétegparlamentek tekinté­lye, szerepe; végezzenek a KISZ tagjai rendszeres felvilágosító munkát a lakóterületen, az ifjú­sági klubokban, a sportegyesüle­tek fiataljai között; több KISZ- szervezet alakuljon a munkahe­lyeken kívül; jak­uljon a vezető­képzés. Mindezekben a kérdések­ben a kongresszus felelős dönté­seit várják. A KISZ-vezetők, aktivisták nem maradhatnak egyedül az ifjúsági rétegek között végzendő szerfölött bonyolult politikai munkában. Méltán várhatják el elsősorban a párttagok segítségét, akik megta­nulták már, hogyan kapcsolhat­ják be politikai nevelő, szervező munkával, az érdekek helyes kép­viseletével az ország különböző rétegekhez tartozó állampolgárait a szocialista építés áramkörébe. Komornik Ferenc Egységes szövetség és rétegpolitika

Next