Népszabadság, 1973. július (31. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-24 / 171. szám

TPBPMaKT és Cecil­lifid Lehetőségek a talaj vízkészletének megóvására A növények és a szárazság Hazánk nagy részének éghajlata aszályra hajló. Ritka az olyan nyár, amikor nem teszi hosszabb vagy rövidebb ideig próbára a nö­vényeket a nagy meleggel együtt járó vízhiány. A növénytermesztés, és a csökkenő terméseredmények miatt az állattenyésztés is kárt szenvedhet a szárazságtól. Ezért a vízhiányon gyökeresen segítő öntözés fokozásán kívül fel kell figyelnünk és hasznosítanunk kell minden olyan eljárást, amely a talaj vízkészletének csökkenését gátolva, a jobb hasznosulást elősegítve, vagy esetleg más módon enyhítheti a szárazság következményeit. Mit „tudnak" a szárazságtűrők? Az aszályos években is kielé­gítően fejlődő növényeket vizsgál­va, már régen megállapították, hogy többségüknek viszonylag ki­csi a lombfelülete, különösen a gyökérzethez képest. A levélfe­lületük külsején levő bőr- és alapszöveti sejtjeik nagyon kicsi­nyek, és rendszerint viaszszerű, párolgásgátló kutikularéteg, vagy sűrű, általában fehéres színt adó szőrözet borítja őket, valóságos védőburkot képezve a párolgás és a felmelegedés ellen. Más növé­nyekhez viszonyítva felületük egységnyi részén kevés légzőnyí­lás található, amely egyébként a növények legtöbb vízpárologtató szerve. Sejtjeik sok olyan anya­got tartalmaznak, amelyek fo­kozzák vízmegkötő képességüket. Elsősorban ezek a tulajdonságaik eredményezik azt, hogy kisebb a vízigényük, a párologtatásuk és egységnyi termés beérleléséhez kevesebb vizet használnak fel, mint azok a növények, amelyek­nek nincsenek ilyen tulajdonsá­gaik. A növények szárazságtűrését nagymértékben befolyásolja az is, hogy milyen a legfontosabb víz­felvevő szervük, a gyökérzetük elhelyezkedése, kiterjedése a ta­lajban, mekkora az összfelülete és a gyökérsejtek szívóereje. Az ezzel kapcsolatos mérésekkor azt tapasztalták, hogy a gyökérzet összfelülete átlagosan körülbelül százszorosa a föld fölötti részek összfelületének. A gyökérsejtek szívóereje is meglepően nagy le­het: a vadcseresznyénél tíz at­moszféra nyomást is elérhet, és egyes alanynak használt szőlő­fajtáknál a hatvan atmoszférát is meghaladhatja. Mélyebbre a gyökereket A terjedelmes és nagy szívóerő kifejtésére képes gyökérzet a termesztett növények többségénél azonban viszonylag sekély talaj­rétegben helyezkedik el. A nagy gyümölcsfák gyökérzetének zö­me is a talaj felső, általában egy méternél nem vastagabb rétegé­ben található. A gyökerek tehát inkább szélességben nőnek mesz­­szire, mint lefelé hatolnak. Ez a kedvezőtlen jelenség annál foko­zottabb mértékű, minél sekélyebb termőrétegű, kötöttebb és jobb vízellátású a talaj. A felső, a gyökérzet jellegzetes sekély elhelyezkedése miatt a gyökerekkel legsűrűbben átszőtt talajréteg pedig különösen ha­mar kiszáradhat. Ezért minde­nekelőtt azzal növelhető a növé­nyek szárazságtűrése, hogy ser­kentik a gyökerek mélyebb réte­gekbe hatolását. Valósággal utat nyithatnak a mélyebb talajréte­gek felé, ha a növények ültetése előtt és az ültetést követően min­den második vagy harmadik év őszén mélyen megművelik, vagy akár egy méternél is mélyebbre hatoló lazító szerszámmal felha­sogatják a talajt. A sekély ter­mőrétegű talajoknál földterítés­sel, a túlságosan laza, homokos talajoknál a legalább fél méter mélyre lehelyezett, lehetőleg ösz­­szefüggő trágyaréteggel, esetleg tőzeggel, vagy más szerves anyag adagolásával, valamint a földfel­színnél kifejlődő gyökerek ese­tenkénti eltávolításával segíthető a gyökérzet mélyebbre hatolása. A mély talajművelésen kívül a helyes felszíni talajműveléssel is elősegíthető aszályos időben a nö­vények kedvezőbb vízellátása, és ezzel növelhető szárazságtűrésük. Ha a nyári időszakban rendszere­sen végzett lazító-porhanyító fo­gasolással, kapálással, aratás utá­ni tarlóhántással kapcsolatos egyes régebbi magyarázatok — a talajlazítással szétrombolva a talaj hajszálcsöveit, meggátolha­tó az alsóbb talajrétegekben levő víz­felszín felé emelkedése és f­el­párolgása — ma már vitathatók is, a talajlazítás nedvességmeg­őrző hatása kétségtelen, mérések­kel is bizonyított. Többek között abból is ered, hogy a talajned­vességet felhasználó, a talajt fe­leslegesen szárító gyomok a ta­lajlazításkor elpusztulnak. Ezt igazolják azok a vizsgálati ered­mények is, amelyek szerint a tarlóhántás 12—30 milliméteres csapadéknak megfelelő vízmeny­­nyiséget tarthat meg a talajban. Nedvességőrző takarók A talajfelszín felmelegedését, vízpárologtatását és ezzel kiszá­radását jelentősen gátolja a talaj árnyékoló takarása is. Megfigyel­ték például, hogy a négyzetmé­terenként másfél kilogramm rep­ceszárral letakart talaj nedves­ségtartalmának ingadozása a ta­­karatlan talajéhoz képest mint­egy felére csökkent. Ezért a szá­razság elleni küzdelemben is ha­tásos a talajtakarás. Erre a szé­les sorkörű növényeknél — első­sorban a gyümölcsösökben — azt javasolják, hogy a sorok között termesszenek zöldtrágyanövé­­nyeket, kifejlődésük után kaszál­ják le és terítsék a sorokra. így a lekaszált, korhadásnak induló zöldtrágyanövény a talaj árnyé­kolásával megvédi a takart talaj­­­sávot a kiszáradástól, ezenkívül a gyomok fejlődését is gátolja. Ezért a talaj a takaró réteg alatt még a legforróbb nyári időszak­ban is üde, nedves marad a fel­színig. Ha azonban nagyon szá­raz a tavasz, és nincs öntözési lehetőség sem, a zöldtrágyanövé­­nyeket nem szabad meghagyni, hanem kifejlődésük előtt be kell dolgozni a talajba, mert fejlődé­sükhöz naponta 4—6 milliméter vizet párologtathatnak el. Egyéb anyagokkal — többek között fűrészporral, szalmával és papírívekkel — való talajtakarás hatását is vizsgálják. A tíz centi­méter vastag fűrészpor- vagy szalmaréteg, valamint a kétréte­gű papírívek alatt is nagyobb marad a talaj víztartalma, mint takarás nélkül. Még kedvezőbb hatást értek el műanyag fóliával való talajtakarással. A fóliaívek­kel takart talaj tartós szárazság­ban is nyirkos maradt, mert a fólia a párolgásgátláson kívül többek között óvja a talajt a víz­­veszteséget ugyancsak fokozó erős légmozgástól és az elgyomosodás­­tól is. A műtrágya is segít Az aszály elleni küzdelemben hasznos a műtrágyázás is, mivel elősegíti a talaj nedvességtartal­mának jobb kihasználását, ellen­tétben azzal a gyakori feltétele­zéssel, hogy szárazságban a mű­trágyák káros hatást fejthetnek ki. A vizsgálatok szerint a mű­trágyáknak aszály esetén sincs kedvezőtlen hatásuk, sőt lehetővé teszik, hogy a növények ebben az esetben kevesebb vízfelhasználás­sal hozzanak létre azonos meny­­nyiségű száraz anyagot, illetve termést. A nitrogén és a foszfor felvétele ugyanis száraz időben nehezebb, ezért, ha ilyenkor nö­velik a növények nitrogén- és foszforellátását, ellensúlyozható a talaj elégtelen nedvességtartalma miatt jelentkező viszonylagos hiá­nyuk. A káliummal való jó ellá­tottság pedig még fontosabb, mert a kálium jelentősen növeli a sej­tek vízmegtartó képességét. Erre lehet bizonyíték az is, hogy a szá­raz, futóhomokon levő szőlőtőkék vesszőiben 50—100 százalékkal több kálium található, mint ked­vező vízellátottságú helyen ne­velt szőlők vesszeiben. A csak kis mennyiségben szük­séges, úgynevezett mikroelemek közül a cinkről már azt is kimu­tatták, hogy hektáronként száz liter fél ezrelékes töménységű cinkszulfátos oldat kipermetezése után a cukorrépa-növények a déli órákban jobban tűrték a magas hőmérsékletet, mint permetezés nélkül. Ez a megállapítás azért érdekes, mert a déli órák — 14 óra körül — különösen kritikus időszakot jelentenek a növények vízháztartásában, ebben az idő­szakban ugyanis meleg kánikulai napokon előfordulhat az is, hogy a talajban van még ugyan a nö­vények számára felvehető víz, de a forróság miatt olyan élénk a növények párologtatása, hogy képtelenek a gyökerek elegendő vizet szállítani és ezért meglan­kadnak a növények. Ez ellen lát­szik hatásosnak a levegő páratar­talmát növelő kis adagú öntözé­sen kívül a cinktartalmú perme­tezés. Ha a száraz időszakban a műtrágyákat nem por alakban, hanem az öntözővízben feloldva juttatják ki, nemcsak a műtrá­gyák hatékonysága nő, hanem a szükségesnél esetleg kisebb ön­tözővízadagok hatása is kedve­zőbb lesz. Mivel a legfőbb vízfogyasztó növényi részek — a levelek és a termések — száma a hajtásválo­gatással, visszavágással, ritkítás­sal mesterségesen szabályozható, esetenként ezekkel az eljárások­kal is védhetjük a növényeket szárazságban a nagyobb mértékű károsodástól vagy éppen a teljes pusztulástól. Jó talajtakaró lehet a gyümölcsösben a köztesként termesztett rozs. Szívverést mérő „karóra" A képen látható karóraszerű ké­szülék nem az idő mérésére szol­gál, hanem kardiotachométer, azaz szívverésmérő. Segítségével szív­betegek, illetve lábadozó betegek maguk ellenőrizhetik szívük mű­ködését. Jól használhatják edzé­sek közben a sportolók is. A kardiotachométertől két veze­ték nyúlik a mellkashoz, amelye­ket ragtapasszal erősítenek oda. A számlapon minden szívdobba­nást kis piros fényvillanás jelez, ugyanakkor a műszer mutatja a percre átszámított szívverésszá­mot. A 9 voltos elemmel működő, nyugatnémet készülék súlya alig húsz deka. Cseppfolyós gázzal fogják hajtani az autókat Moszkva levegője mind tisztább lesz A világ csaknem valamennyi nagyvárosában súlyos probléma a légkör mind nagyobb mérvű el­szennyeződése. Moszkva , amint a szovjet főváros tanácsának el­nöke, V. F. Promiszlov a tavaly Tokióban tartott nemzetközi ur­banisztikai tanácskozáson, jogos büszkeséggel mondotta­n ma a világ legtisztább levegőjű városa. Ezt persze nem volt könnyű elér­ni, de a következetes intézkedések sora meghozta az eredményt, a következő évekre kidolgozott ter­vek pedig további előrehaladást hoznak majd. A legutóbbi tíz év alatt 300 olyan gyárat, amely szennyezte Moszkva levegőjét, kitelepítettek a fővárosból, vagy teljesen újjá­építettek. További 168 üzemre, gyárra ugyanez a sors vár a követ­kező évben. A központi fűtést a városban kis kéntartalmú tüzelőanyagokra állí­tották át: a legutóbbi 15 év alatt ennek következtében a levegő por- és kénesgáztart­alma 25—33 százalékkal csökkent. A következő évben megkezdik a moszkvai teherautópark átalakí­tását, benzin helyett cseppfolyós gázzal fognak közlekedni, ami ugyan kétségtelen költségnöveke­dést jelent, de megéri, mert a cseppfolyós gázból nem jut sem ólom, sem kén a levegőbe, a ter­melt szénmonoxid pedig mindösz­­sze egyharmada a benzinüzemű gépkocsik kipufogógázaiénak. Fo­kozatosan a taxikat is átállítják cseppfolyósgáz-üzemre. Ennek el­lenére még mindig marad 250 ezer „hagyományos” tüzelőanyagú autó Moszkvában. A következő három évben részletes vizsgálatokat vé­geznek annak tisztázására, milyen feladatokat kell megoldani ahhoz, hogy a főváros egész autóközleke­dését cseppfolyósgáz-üzemanyag­­gal működtessék. A levegő tisztaságának növelé­sét szolgálja az is, hogy a város építési-fejlesztési tervei előírják a zöldövezet növelését. Az elő­irányzat szerint az új erdők ülte­tése, parkok létesítése után min­den moszkvai lakosra 30 négyzet­­méternyi zöldterület jut majd. Hasonló intézkedéseket dolgoz­tak ki és hajtanak végre több más szovjet nagyvárosban is. Értesítjük az építőipari vállalatokat, a SKIL 72 GH SKIL 73 GH ÜTVEFÚRÓ GÉPEK tulajdonosait, hogy most — korlátozott mennyiségben — azonnal kaphatók VÍDIABETÉTES CSIGAFÚRÓK KORONAFÚRÓK CSÚCSVÉSŐK LAPOSVÉSŐK KANALAS VÉSŐK STUKKOLÓK EZERMESTER ÉS ÚTTÖRŐ BOLT VÁLLALAT Reguleráru-nagykereskedelmi raktára Budapest VI., Káldy Gyula u. 6. Telefon: 226-887. Ritkítás, vegyszeres kezelés, nemesítés Az eddigi eredmények alapján várható, hogy a jövőben a növe­kedésszabályozó anyagok megfe­lelő adagolásával is fokozható majd aszályos időszakban a nö­vények szárazság­tűrése. A kuko­ricával végzett kísérletek során például még akkor is virultak a növekedésszabályozó anyagokkal kezelt tövek, amikor talajuk víz­tartalma a hervadáspontnak megfelelő értékre csökkent, és emiatt a kezeletlen növények már el is pusztultak. Figyelmet érdemlő módszer az is, amely szerint a növényekre olyan műanyag oldatot permetez­nek, amely vékony bevonatot ké­pez a növény felületén a növeke­dés gátlása vagy más káros mel­lékhatás nélkül, és így képes 80 százalékkal is csökkenteni a nö­vények párologtatását, amíg le nem pereg. Készítettek már ki­sebb mennyiségben olyan vegy­szereket is, amelyek kipermetez­ve a növények párologtató légző­nyílásait bezáródásra vagy ösz­­szeszűkülésre késztetik, ami ugyancsak nagymértékben csök­kenti a vízfogyasztást. Ezek és a többi hasonló, még kifejlesztésre váró eljárások is csak a talajban már meglevő víz jobb hasznosításával enyhíthetik a csapadékhiány káros következ­ményeit. Előfordul azonban, hogy már eredetileg sincs elegendő víz a talajban, vagyis nincs mit meg­őrizni és jól hasznosítani. Ez el­len leghatásosabb az öntözőrend­szerek minél jobb kiépítésén és működtetésén kívül a szárazság­tűrésre való növénynemesítés. Komiszár Lajos

Next