Népszabadság, 1973. július (31. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-24 / 171. szám
TPBPMaKT és Cecillifid Lehetőségek a talaj vízkészletének megóvására A növények és a szárazság Hazánk nagy részének éghajlata aszályra hajló. Ritka az olyan nyár, amikor nem teszi hosszabb vagy rövidebb ideig próbára a növényeket a nagy meleggel együtt járó vízhiány. A növénytermesztés, és a csökkenő terméseredmények miatt az állattenyésztés is kárt szenvedhet a szárazságtól. Ezért a vízhiányon gyökeresen segítő öntözés fokozásán kívül fel kell figyelnünk és hasznosítanunk kell minden olyan eljárást, amely a talaj vízkészletének csökkenését gátolva, a jobb hasznosulást elősegítve, vagy esetleg más módon enyhítheti a szárazság következményeit. Mit „tudnak" a szárazságtűrők? Az aszályos években is kielégítően fejlődő növényeket vizsgálva, már régen megállapították, hogy többségüknek viszonylag kicsi a lombfelülete, különösen a gyökérzethez képest. A levélfelületük külsején levő bőr- és alapszöveti sejtjeik nagyon kicsinyek, és rendszerint viaszszerű, párolgásgátló kutikularéteg, vagy sűrű, általában fehéres színt adó szőrözet borítja őket, valóságos védőburkot képezve a párolgás és a felmelegedés ellen. Más növényekhez viszonyítva felületük egységnyi részén kevés légzőnyílás található, amely egyébként a növények legtöbb vízpárologtató szerve. Sejtjeik sok olyan anyagot tartalmaznak, amelyek fokozzák vízmegkötő képességüket. Elsősorban ezek a tulajdonságaik eredményezik azt, hogy kisebb a vízigényük, a párologtatásuk és egységnyi termés beérleléséhez kevesebb vizet használnak fel, mint azok a növények, amelyeknek nincsenek ilyen tulajdonságaik. A növények szárazságtűrését nagymértékben befolyásolja az is, hogy milyen a legfontosabb vízfelvevő szervük, a gyökérzetük elhelyezkedése, kiterjedése a talajban, mekkora az összfelülete és a gyökérsejtek szívóereje. Az ezzel kapcsolatos mérésekkor azt tapasztalták, hogy a gyökérzet összfelülete átlagosan körülbelül százszorosa a föld fölötti részek összfelületének. A gyökérsejtek szívóereje is meglepően nagy lehet: a vadcseresznyénél tíz atmoszféra nyomást is elérhet, és egyes alanynak használt szőlőfajtáknál a hatvan atmoszférát is meghaladhatja. Mélyebbre a gyökereket A terjedelmes és nagy szívóerő kifejtésére képes gyökérzet a termesztett növények többségénél azonban viszonylag sekély talajrétegben helyezkedik el. A nagy gyümölcsfák gyökérzetének zöme is a talaj felső, általában egy méternél nem vastagabb rétegében található. A gyökerek tehát inkább szélességben nőnek meszszire, mint lefelé hatolnak. Ez a kedvezőtlen jelenség annál fokozottabb mértékű, minél sekélyebb termőrétegű, kötöttebb és jobb vízellátású a talaj. A felső, a gyökérzet jellegzetes sekély elhelyezkedése miatt a gyökerekkel legsűrűbben átszőtt talajréteg pedig különösen hamar kiszáradhat. Ezért mindenekelőtt azzal növelhető a növények szárazságtűrése, hogy serkentik a gyökerek mélyebb rétegekbe hatolását. Valósággal utat nyithatnak a mélyebb talajrétegek felé, ha a növények ültetése előtt és az ültetést követően minden második vagy harmadik év őszén mélyen megművelik, vagy akár egy méternél is mélyebbre hatoló lazító szerszámmal felhasogatják a talajt. A sekély termőrétegű talajoknál földterítéssel, a túlságosan laza, homokos talajoknál a legalább fél méter mélyre lehelyezett, lehetőleg öszszefüggő trágyaréteggel, esetleg tőzeggel, vagy más szerves anyag adagolásával, valamint a földfelszínnél kifejlődő gyökerek esetenkénti eltávolításával segíthető a gyökérzet mélyebbre hatolása. A mély talajművelésen kívül a helyes felszíni talajműveléssel is elősegíthető aszályos időben a növények kedvezőbb vízellátása, és ezzel növelhető szárazságtűrésük. Ha a nyári időszakban rendszeresen végzett lazító-porhanyító fogasolással, kapálással, aratás utáni tarlóhántással kapcsolatos egyes régebbi magyarázatok — a talajlazítással szétrombolva a talaj hajszálcsöveit, meggátolható az alsóbb talajrétegekben levő vízfelszín felé emelkedése és felpárolgása — ma már vitathatók is, a talajlazítás nedvességmegőrző hatása kétségtelen, mérésekkel is bizonyított. Többek között abból is ered, hogy a talajnedvességet felhasználó, a talajt feleslegesen szárító gyomok a talajlazításkor elpusztulnak. Ezt igazolják azok a vizsgálati eredmények is, amelyek szerint a tarlóhántás 12—30 milliméteres csapadéknak megfelelő vízmenynyiséget tarthat meg a talajban. Nedvességőrző takarók A talajfelszín felmelegedését, vízpárologtatását és ezzel kiszáradását jelentősen gátolja a talaj árnyékoló takarása is. Megfigyelték például, hogy a négyzetméterenként másfél kilogramm repceszárral letakart talaj nedvességtartalmának ingadozása a takaratlan talajéhoz képest mintegy felére csökkent. Ezért a szárazság elleni küzdelemben is hatásos a talajtakarás. Erre a széles sorkörű növényeknél — elsősorban a gyümölcsösökben — azt javasolják, hogy a sorok között termesszenek zöldtrágyanövényeket, kifejlődésük után kaszálják le és terítsék a sorokra. így a lekaszált, korhadásnak induló zöldtrágyanövény a talaj árnyékolásával megvédi a takart talajsávot a kiszáradástól, ezenkívül a gyomok fejlődését is gátolja. Ezért a talaj a takaró réteg alatt még a legforróbb nyári időszakban is üde, nedves marad a felszínig. Ha azonban nagyon száraz a tavasz, és nincs öntözési lehetőség sem, a zöldtrágyanövényeket nem szabad meghagyni, hanem kifejlődésük előtt be kell dolgozni a talajba, mert fejlődésükhöz naponta 4—6 milliméter vizet párologtathatnak el. Egyéb anyagokkal — többek között fűrészporral, szalmával és papírívekkel — való talajtakarás hatását is vizsgálják. A tíz centiméter vastag fűrészpor- vagy szalmaréteg, valamint a kétrétegű papírívek alatt is nagyobb marad a talaj víztartalma, mint takarás nélkül. Még kedvezőbb hatást értek el műanyag fóliával való talajtakarással. A fóliaívekkel takart talaj tartós szárazságban is nyirkos maradt, mert a fólia a párolgásgátláson kívül többek között óvja a talajt a vízveszteséget ugyancsak fokozó erős légmozgástól és az elgyomosodástól is. A műtrágya is segít Az aszály elleni küzdelemben hasznos a műtrágyázás is, mivel elősegíti a talaj nedvességtartalmának jobb kihasználását, ellentétben azzal a gyakori feltételezéssel, hogy szárazságban a műtrágyák káros hatást fejthetnek ki. A vizsgálatok szerint a műtrágyáknak aszály esetén sincs kedvezőtlen hatásuk, sőt lehetővé teszik, hogy a növények ebben az esetben kevesebb vízfelhasználással hozzanak létre azonos menynyiségű száraz anyagot, illetve termést. A nitrogén és a foszfor felvétele ugyanis száraz időben nehezebb, ezért, ha ilyenkor növelik a növények nitrogén- és foszforellátását, ellensúlyozható a talaj elégtelen nedvességtartalma miatt jelentkező viszonylagos hiányuk. A káliummal való jó ellátottság pedig még fontosabb, mert a kálium jelentősen növeli a sejtek vízmegtartó képességét. Erre lehet bizonyíték az is, hogy a száraz, futóhomokon levő szőlőtőkék vesszőiben 50—100 százalékkal több kálium található, mint kedvező vízellátottságú helyen nevelt szőlők vesszeiben. A csak kis mennyiségben szükséges, úgynevezett mikroelemek közül a cinkről már azt is kimutatták, hogy hektáronként száz liter fél ezrelékes töménységű cinkszulfátos oldat kipermetezése után a cukorrépa-növények a déli órákban jobban tűrték a magas hőmérsékletet, mint permetezés nélkül. Ez a megállapítás azért érdekes, mert a déli órák — 14 óra körül — különösen kritikus időszakot jelentenek a növények vízháztartásában, ebben az időszakban ugyanis meleg kánikulai napokon előfordulhat az is, hogy a talajban van még ugyan a növények számára felvehető víz, de a forróság miatt olyan élénk a növények párologtatása, hogy képtelenek a gyökerek elegendő vizet szállítani és ezért meglankadnak a növények. Ez ellen látszik hatásosnak a levegő páratartalmát növelő kis adagú öntözésen kívül a cinktartalmú permetezés. Ha a száraz időszakban a műtrágyákat nem por alakban, hanem az öntözővízben feloldva juttatják ki, nemcsak a műtrágyák hatékonysága nő, hanem a szükségesnél esetleg kisebb öntözővízadagok hatása is kedvezőbb lesz. Mivel a legfőbb vízfogyasztó növényi részek — a levelek és a termések — száma a hajtásválogatással, visszavágással, ritkítással mesterségesen szabályozható, esetenként ezekkel az eljárásokkal is védhetjük a növényeket szárazságban a nagyobb mértékű károsodástól vagy éppen a teljes pusztulástól. Jó talajtakaró lehet a gyümölcsösben a köztesként termesztett rozs. Szívverést mérő „karóra" A képen látható karóraszerű készülék nem az idő mérésére szolgál, hanem kardiotachométer, azaz szívverésmérő. Segítségével szívbetegek, illetve lábadozó betegek maguk ellenőrizhetik szívük működését. Jól használhatják edzések közben a sportolók is. A kardiotachométertől két vezeték nyúlik a mellkashoz, amelyeket ragtapasszal erősítenek oda. A számlapon minden szívdobbanást kis piros fényvillanás jelez, ugyanakkor a műszer mutatja a percre átszámított szívverésszámot. A 9 voltos elemmel működő, nyugatnémet készülék súlya alig húsz deka. Cseppfolyós gázzal fogják hajtani az autókat Moszkva levegője mind tisztább lesz A világ csaknem valamennyi nagyvárosában súlyos probléma a légkör mind nagyobb mérvű elszennyeződése. Moszkva , amint a szovjet főváros tanácsának elnöke, V. F. Promiszlov a tavaly Tokióban tartott nemzetközi urbanisztikai tanácskozáson, jogos büszkeséggel mondottan ma a világ legtisztább levegőjű városa. Ezt persze nem volt könnyű elérni, de a következetes intézkedések sora meghozta az eredményt, a következő évekre kidolgozott tervek pedig további előrehaladást hoznak majd. A legutóbbi tíz év alatt 300 olyan gyárat, amely szennyezte Moszkva levegőjét, kitelepítettek a fővárosból, vagy teljesen újjáépítettek. További 168 üzemre, gyárra ugyanez a sors vár a következő évben. A központi fűtést a városban kis kéntartalmú tüzelőanyagokra állították át: a legutóbbi 15 év alatt ennek következtében a levegő por- és kénesgáztartalma 25—33 százalékkal csökkent. A következő évben megkezdik a moszkvai teherautópark átalakítását, benzin helyett cseppfolyós gázzal fognak közlekedni, ami ugyan kétségtelen költségnövekedést jelent, de megéri, mert a cseppfolyós gázból nem jut sem ólom, sem kén a levegőbe, a termelt szénmonoxid pedig mindöszsze egyharmada a benzinüzemű gépkocsik kipufogógázaiénak. Fokozatosan a taxikat is átállítják cseppfolyósgáz-üzemre. Ennek ellenére még mindig marad 250 ezer „hagyományos” tüzelőanyagú autó Moszkvában. A következő három évben részletes vizsgálatokat végeznek annak tisztázására, milyen feladatokat kell megoldani ahhoz, hogy a főváros egész autóközlekedését cseppfolyósgáz-üzemanyaggal működtessék. A levegő tisztaságának növelését szolgálja az is, hogy a város építési-fejlesztési tervei előírják a zöldövezet növelését. Az előirányzat szerint az új erdők ültetése, parkok létesítése után minden moszkvai lakosra 30 négyzetméternyi zöldterület jut majd. Hasonló intézkedéseket dolgoztak ki és hajtanak végre több más szovjet nagyvárosban is. Értesítjük az építőipari vállalatokat, a SKIL 72 GH SKIL 73 GH ÜTVEFÚRÓ GÉPEK tulajdonosait, hogy most — korlátozott mennyiségben — azonnal kaphatók VÍDIABETÉTES CSIGAFÚRÓK KORONAFÚRÓK CSÚCSVÉSŐK LAPOSVÉSŐK KANALAS VÉSŐK STUKKOLÓK EZERMESTER ÉS ÚTTÖRŐ BOLT VÁLLALAT Reguleráru-nagykereskedelmi raktára Budapest VI., Káldy Gyula u. 6. Telefon: 226-887. Ritkítás, vegyszeres kezelés, nemesítés Az eddigi eredmények alapján várható, hogy a jövőben a növekedésszabályozó anyagok megfelelő adagolásával is fokozható majd aszályos időszakban a növények szárazságtűrése. A kukoricával végzett kísérletek során például még akkor is virultak a növekedésszabályozó anyagokkal kezelt tövek, amikor talajuk víztartalma a hervadáspontnak megfelelő értékre csökkent, és emiatt a kezeletlen növények már el is pusztultak. Figyelmet érdemlő módszer az is, amely szerint a növényekre olyan műanyag oldatot permeteznek, amely vékony bevonatot képez a növény felületén a növekedés gátlása vagy más káros mellékhatás nélkül, és így képes 80 százalékkal is csökkenteni a növények párologtatását, amíg le nem pereg. Készítettek már kisebb mennyiségben olyan vegyszereket is, amelyek kipermetezve a növények párologtató légzőnyílásait bezáródásra vagy öszszeszűkülésre késztetik, ami ugyancsak nagymértékben csökkenti a vízfogyasztást. Ezek és a többi hasonló, még kifejlesztésre váró eljárások is csak a talajban már meglevő víz jobb hasznosításával enyhíthetik a csapadékhiány káros következményeit. Előfordul azonban, hogy már eredetileg sincs elegendő víz a talajban, vagyis nincs mit megőrizni és jól hasznosítani. Ez ellen leghatásosabb az öntözőrendszerek minél jobb kiépítésén és működtetésén kívül a szárazságtűrésre való növénynemesítés. Komiszár Lajos