Népszabadság, 1973. december (31. évfolyam, 281-304. szám)

1973-12-12 / 290. szám

6 IVKPS/ABA1SA( 1973. december 12., szerda CSERHALMI IMRE KÖZÉP ÁZSIAI RIPORTSOROZATA AMERRE A SELYEMÚT Körülbelül két óra a repülési idő Ashabadtól Szamarkandig. Amíg az üzbegisztáni városba érünk, folytassuk ott, ahol tegnap abbahagytuk, a gyapotnál. Október második felében Közép- Ázsiában bizony nem sok fiatalt lehetett nappal a városokban látni, mert sokéves hagyomány szerint minden épkézláb diák segített szedni a gyapotot. A gyapotszedés óriási esemény, és nemcsak gazdasági, hanem társadalmi, sőt hazafias tett is. Közép-Ázsia városaiban festett és villanykörtékből kirakott számok jelzik mindenfelé a gyapottermesztés évi tervét. Magyarázó szöveg alig található, mindenhol csak számok. És hiába próbáltam rajtacsípni bárkit is a tájékozatlanságon, pincér és újságárus, idegenvezető és utcai járókelő, múzeológus és buszsofőr, háziasszony és telefonos kisasszony egyaránt pontosan tudta, hogy éppen hol állnak a terv teljesítésében. Ottjártamkor boldog volt Közép- Ázsia, mert a termelési eredmények általában kitűnőek lettek. Türkmenisztánban, Üzbegisztánban minden eddiginél nagyobb gyapottermés, Kazahsztánban — amelynek csak egy része tartozik Közép-Ázsiához — a rekord gabonatermés felett örvendeztek. Ez utóbbi köztársaság fővárosában, Alma-Atában vasárnap is kinyitották a kedvünkért az előkelő kormánypalotának is beillő új Barátság Házát, amelynek igazgatóhelyettese, Ihszangalien Kajrat így kezdte a köszöntést: ,,Különösen nagy örömmel fogadjuk önöket ma, mert ma nagy ünnepünk van. Elértük az egymilliárd pados gabonatermést.” Sokat kaptak, sokat adnak Nézzünk csak lefelé egy kicsit a repülőgép ablakán s mindjárt könnyebb lesz megérteni, miért válik ennyire hangsúlyozottan türkmén, tádzsik, üzbég stb. nemzeti üggyé, hogy mit és mennyit termelnek, pontosabban, hogy mennyit adnak? Azért, mert sokat kaptak! íme, a sivatagok kietlen tájait távvezetékek szelik át, hatalmas mesterséges víztárolók tűnnek fel a kopár hegyek tövében, és a magasból is látható ipari jellegű építmények arra utalnak, hogy az olaj, a földgáz hasznosítása, a bányászat is gyorsan fejlődik. Mikor tudtak volna ezek az elmaradott, szegény népek hozzájutni a saját kincseikhez, ha nem kapnak hozzá segítséget a Szovjetunió többi, elsősorban európai köztársaságaitól? És ha valaki túlságosan elfogultnak hinné a repülőgépablakból lefelé irányuló tekintetet, annak hadd idézzem a kommunistának igazán nem nevezhető nyugatnémet lapból, a Süddeutsche Zeitungból Rudolph Chimelli kollégát, aki a többi között így írt júliusban: „Tádzsikisztán még kihasználatlan energiatartalékait nem sokkal kevesebbre becsülik, mint Kanadáét. Tádzsikisztán azonban a modern módszerek bevezetése, a gépesítés, a műtrágyázás s az újkori vízépítési műtárgyak révén látható jólétet ért el.” Hogy a szovjet haza segítségét visszamenőleg is milyen pontosan számon tartják, azt Taskentben érdekes módon tapasztalhattam. Amikor a városnéző sétán az idegenvezető ehhez a témához ért, biztosra vettem, hogy arról fog beszélni, amit az egész világ tud és megcsodált, és aminek eredményei ma is nyilvánvalóak, tudniillik, hogy a földrengés után hogyan segített valamennyi köztársaság és nagyváros Taskent újja- 3. Gyapot és tempó építésében. Valóban szólt erről is, de előbb mást mondott el. Azt, hogy nem sokkal a forradalom után orosz tudósok egész kis csoportja indult Taskentbe. Ma 54 órás vonatozással lehet Moszkvából ide jutni, de akkor, a polgárháború viszontagságai között 54 napig tartott az út! Ma már — sok tudományos és népművelői eredményükön kívül — az a taskenti egyetem is őrzi az emléküket, amelynek 13 .karán 16 ezer diák üzbég nyelven tanul. A Mengyelejev-táblázat minden eleme! Közép-Ázsia népei tehát a forradalom győzelme óta szüntelenül érzik, hogy olyan hatalmas testvéri közösségbe kerültek, amely nélkül meg sem közelíthették volna mai anyagi és szellemi színvonalukat: e közösségnek visszaadni valamit éppen ezért rangos és hazafias cselekedet. És KözépÁzsia mindig helytállt. Már a második világháborúban is, jóllehet területét a frontvonalak elkerülték. Számtalan fiát áldozta e nép a távoli harcokban, és óriási erőfeszítéseket tett, hogy a veszélyeztetett szovjet területekről ide költöztetett embereket ellássa és a termelőüzemeket működtesse. Hogy milyen méretű volt akkoriban az evakuálás, azt az a tréfás állítás is érzékelteti, amely szerint sok akkori leningrádi gyereknek két anyja és két apja van, egy hazai és egy közép-ázsiai. És amint teltek a békés építőmunka évtizedei, mind nyilvánvalóbbá vált, hogy Közép-Ázsia, amelyet a cári birodalom szibériai színvonalon tartott, s inkább csak száműzetésre használt ■— gazdagabb, mint gondolták. Réz, ón, cink, ólom, jód, bróm, higany, wolfram, kőszén, foszforit, kősó, kén, kőolaj, földgáz, mangán, azbeszt, grafit, arany — nem is tudom, érdemes-e sorolnom tovább. Kazahsztánban azt szokták mondani, hogy a Mengyelejevtáblázat minden eleme megtalálható náluk. De az ásványokon kívül ott vannak a mezőgazdasági termékek is, évről évre nagyobb menynyiségben. Türkmenisztánban a híres karakulluh-állomány, amely a kedvelt hús és a még kedveltebb gyapjú „forrása”, meg az óriási méretű selyemhernyó-tenyésztés, aztán a datolya és a füge és a híres turkesztáni dinnye. A már említett gyapoton kívül az Üzbegisztánban termesztett 600 fajta szőlő, aztán a köles, a rizs, a dohány. És hogy a tartalékokról is legyen valami fogalmunk: e köztársaságok területének naggyobbik fele sivatag, tehát a további geológiai kutatás, az elterjedtebb öntözés még sok mindennel gazdagíthatja ezeket a népeket. És ezt, éppen ezt a tempót kell elsősorban érzékelnünk. Taskentbán száz éve még rabszolgapiac volt, Üzbegisztánban olyan volt a nők sorsa, hogy az ottani mondás szerint inkább követ szültek volna az anyák, mint leányt. Taskenti bán az épülő, ultramodern Intu- Sziszt Szállót csak úgy lehet igazán értékelni, ha nem felejtjük el, hogy ebben a városban vallási okokból még e század elején sem volt szabad utcára nyíló ablakokat építeni. Félmillió költő ? Hasonló előzményeket mutathat fel a türkmének történelme is. Az arabok, Nagy Sándor, Dzsingisz kán végigtiporták ezt a földet is. Volt itt úr számtalan emír, kán és vezír. A türkmén ezért inkább katonanép volt s a letelepedettség, a termelőmunka körülményeit és rendjét sokaknak éppen a kolhozokban, a szovhozokban, a modern iparban kellett megszokniuk és megtanulniuk. Milyen hosszú időt igénybe vevő történelmi lecke ez egy nép életében (gondoljunk csak a magunkéra!), és milyen gyorsan kellett a türkméneknek ezzel megbirkózniuk! De hiszen éppen arról van szó, hogy nemcsak ásványi kincseket tártak fel ezen a tájon, hanem hatalmas emberi energiákat is, amelyek eddig a lelkek börtönébe voltak zárva. Jól érzékelteti ezt az, hogy manapság minden negyedik türkmén verset ír. Bevallom, kissé rémülten érdeklődtem e bizonyára hatalmas lírai termés publikálása felől, de mosolyogva megnyugtattak: a legtöbben nem azért írnak, hogy nyomtatásban lássák viszont a versüket. Csak a maguk örömére írnak. Annak örömére, hogy már tudnak írni! Már a szamarkandi repülőtér betonján gurul a gépünk. Nyílik az ajtó, kiszállunk és vajon mi is lehetne más az elénk jött szamarkandi idegenvezetőnő első mondata: „Üdvözlöm önöket a napfényes Üzbegisztánban!” Lola Haszanova, az idegenvezetőnő 21 éves, egyetemista és műfordítónak készül. Nem akármilyen műfordítónak, hanem ... De erről majd holnap. Következik: CSAJHANA ÉS MAUZÓLEUM Dinnyeárusok a szamarkandi piacon. (Benkő Imre felvétele — MTI Fotó.) Az ifjúsági törvény végrehajtása a kohó- és gépiparban Ülést tartott az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács (Tudósítónktól.) Kedden a Művelődésügyi Minisztériumban Nádor György titkár elnökletével ülést tartott az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács. A tanácskozáson részt vett Baranyai Tibor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese és dr. Maróthy László, a KISZ központi bizott-ságának első titkára is. Az ülés napirendjén szerepelt az ifjúsági törvény végrehajtása a kohó- és gépiparban. A KGM-hez tartozó több mint száz vállalatnál mintegy 170 ezer harminc éven aluli fiatal dolgozik. Ez az összlétszám 38 százaléka. A minisztérium sokoldalúan foglalkozik a felügyelete alá tartozó vállalatok ifjúságpolitikai tevékenységének irányításával és ellenőrzésével — állapították meg. Az üzemek többségében a törvény gyakorlati megvalósítását jól szolgáló intézkedések, tervek, igazgatói utasítások adtak keretet az ifjúságpolitikai tevékenységnek. Különösen jelentősek a szakmunkásképzés korszerűsítésére, a munka melletti továbbtanulás támogatására, a fiataloknak a szocialista munkaversenybe való bevonására irányuló intézkedések. Nagy figyelmet fordítanak a fiatalok családalapításának támogatására és a pályakezdők munkahelyi beilleszkedésének elősegítésére. Határozat született arról, hogy 1974-ben valamennyi ágazatban minden munkahelyen ifjúsági parlamenteket tartanak. Ezeken megvitatják az ifjúsági törvény végrehajtásának tapasztalatait és a fiatalok javaslatait, észrevételeit. Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács meghallgatta a fővárosi és a Szolnok megyei tanács beszámolóját az ifjúsági létesítmények és klubok működéséről Megállapították, hogy a tanácsok — a vállalatok, a tsz-ek és a társadalmi szervek közreműködésével— hatékonyan foglalkoznak az ifjúság szabad idejének hasznos feltöltését szolgáló intézmények működtetésével, munkájuk feltételeinek megteremtésével. Felkérték az érintett tanácsokat, hogy az ötödik ötéves terv előkészítő munkálatai során fordítsanak nagyobb figyelmet ezeknek a létesítményeknek a továbbfejlesztésére. Az ülésen határozatot hoztak ifjúsági nívódíjak alapításáról és elfogadták a központi ifjúságpolitikai alap 1974. évi költségvetését. A többi között az ifjúsági turizmus fejlesztésére és a fiatalok kulturális kedvezményeire mintegy 30 millió forintot, ösztöndíjakra és továbbtanulás segítésére hasonló összeget, az ifjúsági klubok támogatására 10 millió forintot kívánnak fordítani. * Az Állami Népi Együttes jövő évi terveiből Rábai Miklós igazgató nyilatkozata Mozgalmas esztendőt zár és eseményekben gazdag évnek néz elébe a Magyar Állami Népi Együttes. Mint Rábai Miklós igazgató elmondta, hogy az idén 114 előadást tartottak itthon és csaknem 30 alkalommal léptek külföldön a nézők elé. Kilenc koncertműsort is bemutattak, s énekkaruk a Zeneakadémián önálló hangversenyen adottízelítőt tudásából a fővárosi közönségnek. Eddig Nyugat-Berlinben, Líbiában, Szíriában és Csehszlovákiában jártak, és csütörtökön keltek útra Jugoszláviába. Innen december 18-án Olaszországba utaznak, ahol a trevisói fesztivál vendégei lesznek. A jövő évi tervekről szólva Rábai Miklós elmondta, hogy előreláthatólag március végén tartanak ismét premiert. Produkciójukban — amelynek egyelőre még címe nincs — hagyományos ének-, zene- és tánckari művek találhatók majd. Áprilisban két műsorukkal járják a magyar vidékeket, Borsod-Abaúj-Zemplén megyét. A vendégjáték április 3-án Miskolcon kezdődik a Tiszán innen a Dunán túl, című műsoruk bemutatásával. Mintegy 30 előadást terveznek 1974-ben Eger, Sárospatak, Gyöngyös környékén. A jövő évi programban fellépnek a szegedi szabadtéri játékokon, a Balaton vidékén és két alkalommal találkoznak a Margitszigeti Szabadtéri Színpad közönségével is. A Magyar századok című műsorukkal ősszel 8—10 alkalommal Hajdú-Biharban, s ugyancsak ennyiszer Győr-Sopronban kívánnak vendégszerepelni. Sokszínű lesz a jövő évi külföldi program is. A tervek szerint májusban Strasbourgban és környékén adják elő az Ecseri lakodalmast. Október 2-től 29-ig Franciaországban turnéznak majd. Két héten át a párizsi Champs Elysée színházban játszanak, majd két hét vidéki vendégjáték következik. Új magyar filmek készülnek Sok filmet forgatnak ezekben a napokban a filmgyárakban. A Hunnia játékfilmstúdióban készíti első filmjét Maár Gyula rendező. A Végül című lélektani-társadalmi történetnek hőse egyike az első ötszáz munkásigazgatónak. Kása Ferenc irányításával Sára Sándor fényképezi a Hószakadást, amelynek cselekménye 1944 őszén játszódik a Kárpátokban. Magyar József készülő filmjének Illatos út a semmibe a címe. Szálkai Sándor rendező első filmje, a Ki van a tojásban? utómunkálatait végzi. A stúdióban elkészült filmek közül bemutatásra vár Szász Péter alkotása, az Egy kis hely a nap alatt, Zsurzs Éva munkája: A törökfejes kopja, Mihályfi Imre: Pókháló, Szörény Rezső: Idegen arcok és Makk Károly: Macskajáték című műve. A Budapest játékfilm-stúdióban Bacsó Péter rendezi a maga és Zimre Péter forgatókönyvéből a Szikrázó lányok című produkciót. A sátoraljaújhelyi mártírok emlékének tisztelgő A szarvassá vált fiúk c. filmet Gyöngyössy Imre rendezi, operatőre Kende János. Sokak kedves olvasmányélményét, Szerb Antal Pendragon legendáját viszi filmre Révész György. Balázs Béla regényének motívumai alapján írta és rendezi Rózsa János az Álmodozó ifjúságot. Jubileumi kiadvány Justh Zsigmond parasztszínházáról Kettős jubileum alkalmából jelent meg a Bibliotheca Bekesiensis kilencedik kötete, a Justh Zsigmond parasztszínháza című bibliofil kiadvány. 110 évvel ezelőtt született Justh Zsigmond, az első magyar parasztszínház megalapítója, s 80 évvel ezelőtt szerepeltek először Békés megyében, Justh pusztaszentetornyai birtokán, a parasztszínház tagjai. A kiadvány tájékoztatást ad a parasztszínház működéséről, megalapítójának életéről, munkásságáról. Az illusztrációkat Würtz Ádám készítette.