Népszabadság, 1974. július (32. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-28 / 175. szám

Aratják a búzát. Bármilyen nehezek a körülmények, rossz az időjárás, teljes erővel folyik a munka. Segítenek a gépek, a legmodernebb technika­­, de az aratás így is roppant emberi erőfeszítést kíván. A megyében 85 ezer hektáron 900 kombájn és 5000 ember dolgozik a betakarításon. Képriportunk Bács-Kiskun megyében készült —, a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben, a pálmonostori Keleti Fény Tsz-ben és Kiskunfélegyházán, ahol la­boratóriumban vizsgálják a búzát. BÁNHALMI JÁNOS képriportja: ARATNAK H­ám Czibolya. Mihály kombájnjáról teherautóra kerülnek a búza­ Vizsgálja a búza víztartalmát Tikviczki Györgyné és Fekete szemek­ István. G. Kiss József a gabonatároló vezérlő­berendezésénél. Ebédel az aratób­rigád. A magtárolóba érkezik a búza. MÁTÉ GYÖRGY: Odüsszeusz és a küklopsz Nem mese ez, gyermek.­kkor Odüsszeusz, Laertész fia nagyot sóhajtott és folytat­ta elbeszélését. Szó­val, addig hajóztak a tengeren, amíg el nem jutottak a kük­lopsz földjéig. Odüsszeusz tizen­­ketted magával, Pal­lasz Athéné isten­nő segedelmével megkereste az óriás barlangját. Hát az telisdetele volt gödö­lyével, báránnyal, túróval. Társai, aki­ket áthatott az ithakai erkölcs, azt ja­vasolták, csomagoljanak össze annyi tú­rót és gödölyét, amennyit csak bírnak (görögül: szajré), aztán uccu a hajóra. Ám Pallasz Athéné istennő sugallatára Odüsszeusz nem ment bele a dologba és úgy döntött, várják meg az óriást. A küklopsz rövidesen meg is érke­zett. Hatalmas sziklát görgetett a bar­lang szája elé, aztán vacsorához készü­lődött. Meglátta az idegeneket és ket­tőt meg is evett közülük vacsorára. Az­tán lefeküdt és elaludt. A tiz ithakai hős reszketve várta ébredését. Odüsz­­szeusz közben Pallasz Athéné segítségét kérte. Az kijelentette, nem tehet sem­mit. Minden okuk megvolt a félelemre. A küklopsz reggelire megint megevett két embert. A megmaradott nyolc kísérő szemrehányással illette Odüsszeuszt,­ amiért nem loptak túrót, amikor még nyitva állt a barlang. Ő persze nem mondta meg, hogy a tanácsot Pallasz Athénétől kapta és magára vállalta a hi­bát. Ez abban állt, hogy letolta a nyolc embert — nem bíznak a vezetésben, ez minden baj kútforrása. Amíg egymást szidták, a küklopsz berúgott és böfögve-szuszogva mély álomba merült. Odüsszeusznak használt­a bíráló szó, most már nem kockáztatta embereinek életét. Megtüzesített egy vasgerendát, és azzal kiszúrta az óriás szemét. Könnyű dolga volt, mert a kük­­lopsznak csak egy szeme volt. Az óriás feltápászkodott. Nem látott ugyan, de össze-vissza csapkodott maga körül. Az ithakai vitézek hason, négy­kézláb menekültek, de a veszély így is nagy volt. Pallasz Athéné istennő közöl­te Odüsszeusszal, hogy éppen a követ­kező évezred tervét készíti, így most nem fog beavatkozni. Egy ilyen vezető beosztású embernek önállóan kell in­tézkednie, de számítson minden csipp­­csepp ügyben az istenekre. Nem volt más kiút, kosba kapaszkodva menekül­tek el a dühöngő óriás haragja elől. Az még utánuk vágott egy nagy sziklát, de nem találta el őket, mert már lőtávolon kívül voltak. Odüsszeusz megköszönte Pallasz Athénének a csodálatos menekü­lést. Az nem is tudott a dologról és így válaszolt: „Ugyan, fiam, szóra sem ér­demes. Az ilyesmit az ember szívesen megteszi a hívének.” Kisvártatva azonban ő szólította meg Odüsszeuszt, Laertész fiát: „Most az egyszer még kihúztalak a slamasztiká­­ból, a lökkelütött társaiddal egyetem­ben. Ha legközelebb ilyen tapintatlan­ságot követsz el, ne számíts arra, hogy exponálom magam miattad, így is hall­gattam eleget Zeusztól az ügy miatt.” Odüsszeusz meglepve fordult az is­tennőhöz. Hangsúlyozta, hogy ő mindig tartotta magát Athéné utasításaihoz, nem tágított se jobbra, se balra. Ha visszagondol cselekedeteire, nem is ta­lál azokban semmi kivetnivalót. „Hát az a szegény küklopsz?” — ezt kérdezte gúnyosan az istennő. Az itha­kai hős felháborodottan mondta el, hogy az óriás embert evett, valamennyiüket megöli, ha nem vakítja meg őt álmá­ban. Pallasz Athéné azonban ekképpen igazította helyre: „Sári-fári, bölcs Laer­tész botor fia. Nem szabad futó benyo­más alapján valakit megítélni. És fő­ként az helytelen, ha összegyűjtjük az illető hibáit, mint a mező virágait és aszerint ítéljük meg. A küklopsznak sok jó oldala is volt, ezeket kellett vol­na kibontakoztatnod, ápolnod, akkor megértőbb lett volna és akkor ő is a hí­remmé válik. Nem igaz?” NÉPSZABADSÁG ♦ VASÁRNAPI MELLÉKLET

Next