Népszabadság, 1974. július (32. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-28 / 175. szám
Aratják a búzát. Bármilyen nehezek a körülmények, rossz az időjárás, teljes erővel folyik a munka. Segítenek a gépek, a legmodernebb technika, de az aratás így is roppant emberi erőfeszítést kíván. A megyében 85 ezer hektáron 900 kombájn és 5000 ember dolgozik a betakarításon. Képriportunk Bács-Kiskun megyében készült —, a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben, a pálmonostori Keleti Fény Tsz-ben és Kiskunfélegyházán, ahol laboratóriumban vizsgálják a búzát. BÁNHALMI JÁNOS képriportja: ARATNAK Hám Czibolya. Mihály kombájnjáról teherautóra kerülnek a búza Vizsgálja a búza víztartalmát Tikviczki Györgyné és Fekete szemek István. G. Kiss József a gabonatároló vezérlőberendezésénél. Ebédel az aratóbrigád. A magtárolóba érkezik a búza. MÁTÉ GYÖRGY: Odüsszeusz és a küklopsz Nem mese ez, gyermek.kkor Odüsszeusz, Laertész fia nagyot sóhajtott és folytatta elbeszélését. Szóval, addig hajóztak a tengeren, amíg el nem jutottak a küklopsz földjéig. Odüsszeusz tizenketted magával, Pallasz Athéné istennő segedelmével megkereste az óriás barlangját. Hát az telisdetele volt gödölyével, báránnyal, túróval. Társai, akiket áthatott az ithakai erkölcs, azt javasolták, csomagoljanak össze annyi túrót és gödölyét, amennyit csak bírnak (görögül: szajré), aztán uccu a hajóra. Ám Pallasz Athéné istennő sugallatára Odüsszeusz nem ment bele a dologba és úgy döntött, várják meg az óriást. A küklopsz rövidesen meg is érkezett. Hatalmas sziklát görgetett a barlang szája elé, aztán vacsorához készülődött. Meglátta az idegeneket és kettőt meg is evett közülük vacsorára. Aztán lefeküdt és elaludt. A tiz ithakai hős reszketve várta ébredését. Odüszszeusz közben Pallasz Athéné segítségét kérte. Az kijelentette, nem tehet semmit. Minden okuk megvolt a félelemre. A küklopsz reggelire megint megevett két embert. A megmaradott nyolc kísérő szemrehányással illette Odüsszeuszt, amiért nem loptak túrót, amikor még nyitva állt a barlang. Ő persze nem mondta meg, hogy a tanácsot Pallasz Athénétől kapta és magára vállalta a hibát. Ez abban állt, hogy letolta a nyolc embert — nem bíznak a vezetésben, ez minden baj kútforrása. Amíg egymást szidták, a küklopsz berúgott és böfögve-szuszogva mély álomba merült. Odüsszeusznak használta bíráló szó, most már nem kockáztatta embereinek életét. Megtüzesített egy vasgerendát, és azzal kiszúrta az óriás szemét. Könnyű dolga volt, mert a küklopsznak csak egy szeme volt. Az óriás feltápászkodott. Nem látott ugyan, de össze-vissza csapkodott maga körül. Az ithakai vitézek hason, négykézláb menekültek, de a veszély így is nagy volt. Pallasz Athéné istennő közölte Odüsszeusszal, hogy éppen a következő évezred tervét készíti, így most nem fog beavatkozni. Egy ilyen vezető beosztású embernek önállóan kell intézkednie, de számítson minden csippcsepp ügyben az istenekre. Nem volt más kiút, kosba kapaszkodva menekültek el a dühöngő óriás haragja elől. Az még utánuk vágott egy nagy sziklát, de nem találta el őket, mert már lőtávolon kívül voltak. Odüsszeusz megköszönte Pallasz Athénének a csodálatos menekülést. Az nem is tudott a dologról és így válaszolt: „Ugyan, fiam, szóra sem érdemes. Az ilyesmit az ember szívesen megteszi a hívének.” Kisvártatva azonban ő szólította meg Odüsszeuszt, Laertész fiát: „Most az egyszer még kihúztalak a slamasztikából, a lökkelütött társaiddal egyetemben. Ha legközelebb ilyen tapintatlanságot követsz el, ne számíts arra, hogy exponálom magam miattad, így is hallgattam eleget Zeusztól az ügy miatt.” Odüsszeusz meglepve fordult az istennőhöz. Hangsúlyozta, hogy ő mindig tartotta magát Athéné utasításaihoz, nem tágított se jobbra, se balra. Ha visszagondol cselekedeteire, nem is talál azokban semmi kivetnivalót. „Hát az a szegény küklopsz?” — ezt kérdezte gúnyosan az istennő. Az ithakai hős felháborodottan mondta el, hogy az óriás embert evett, valamennyiüket megöli, ha nem vakítja meg őt álmában. Pallasz Athéné azonban ekképpen igazította helyre: „Sári-fári, bölcs Laertész botor fia. Nem szabad futó benyomás alapján valakit megítélni. És főként az helytelen, ha összegyűjtjük az illető hibáit, mint a mező virágait és aszerint ítéljük meg. A küklopsznak sok jó oldala is volt, ezeket kellett volna kibontakoztatnod, ápolnod, akkor megértőbb lett volna és akkor ő is a híremmé válik. Nem igaz?” NÉPSZABADSÁG ♦ VASÁRNAPI MELLÉKLET