Népszabadság, 1974. július (32. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-28 / 175. szám
Bá! a hajón 5. Mire odaértünk, ott már teljes sötétség honolt. A légfüstszűrő napszemüvegemben sem látszott libbenni egyetlen árny sem. Borbála szájához illesztette s magasba emelte egyik ujját, ahogy az emberek szokták, ha meg akarják tudni, merről fúj a szél. S máris bólintott, s intett, hogy kövessem. A csillagok fénye most a tóra sütött, s akiket kerestünk, távolabb a vízen, egy nagy hajó fedélzetén, korlátján s oldalain helyezkedtek el. Oda vonult át, s szórakozott a gyűlés után az egész társaság. Táncos csoportok léptek fel egymás után, s csak bámultam, hányfélefajta furcsa szerzet! Amikor megérkeztünk, éppen Póznák és Villanyoszlopok hajlongtak és forogtak, majd meg Fák mutatták be, mit tudnak. — Ezek mindig egy helyben állnak — magyarázta Borbála —, ezért aztán, ha kimenősök, bejárják az egész világot, hogy is bírnák enélkül? Aztán ha viszszatérnek, elsuttogják gazdáiknak, mit láttak. A Fák s Póznák árnyékai után bedöcögtek a Hegyek. Mint suta mackók dülöngéltek jobbra-balra, s dörmögő hangon kísérték táncukat. Legfurcsább mégis a Székek és a Fotelek ugrándozása volt. Lassan emelgették ülőkéiket, és támláikkal egymás hátát ütögették, öreg Díványok ágaskodtak hátsó két lábukra, s az elsőkkel összefogózva körbe-körbe topogtak. Nagy sikert arattak a Kisgyerekek kurtácska árnyékai, akik ezt énekelték: — ... orruk, fejük be nem verik, csakis nekünk köszönhetik, édesek, , de még mulyák, gazdáink, a kis pulyák ... Utánuk pedig katonaformák lépkedtek sorban, peckesen, s ez volt a daluk: ha az árnyék dirigálna, egy se veszne a csatába. El se kéne menni oda, a csudának kell a csata! Vége-hossza nem volt dalnak, táncnak. A csillagoktól kivilágított hajón vidáman ingtak-lengtek a zászlók, narancssárga és azúrkék volt a színük, akár a szemüvegem keretje. A hajó csak ringott-lengett egy helyben, mert vasmacskával fogózott a tó medrébe. Csillogott-villogott a horog lánca, s a dallal együtt csörrent-csendült, ha az ember értene, mindig minket kérdene! — aztán csend támadt, s engem jelentettek be: most Bori következik! A középre álltam, s mindenki rám nézett. Erről megint az évzáró ünnepély jutott az eszembe, amikor belesültem a versbe. De Borbála azt suttogta: kutyaharapást a szőrével, mondjál verset! Csak bátran, könnyedén, Borbálamód. — Miről? — kérdeztem. — Bármiről! — Lehet rólad is? — Miért ne. — S akkor csak őrá néztem, s már mondtam is: — Árnyak a tetőn, árnyak a tavon, holdnak fényében táncol a legszebb. Karcsú, hosszú a keze, lába. — Ő az, barátnőm, Borbála ... Hosszú költemény volt, mindent elmondtam benne, amit kellett, s egyszer sem sültem bele. El se tudtam képzelni, ekkora sikert. Tapsolt a nagy, fényes hajó minden vendége, s táncot jártak körülöttem. A taps és körtánc addig tartott, míg csak halványodni nem kezdtek a csillagok. Akkor rajokban lebbentek el a hajóról a vendégek, mert a kimenőjük lejárt. Utoljára is egy csoport villanypózna maradt, meghajtották magukat, aztán úgy fúródtak a levegőbe, mint amikor a rakétát kilövik. S már a hajóból is alig látszott valami, egy darabig még az orra, legutoljára is a zászló, a narancssárga és azúr színekkel. Aztán eltűnt az is. (Folytatása következik.) Tóth Bálint: A Lánchíd oroszlánjai Nézd, ez a négy kőoroszlán milyen mogorván feszít a posztján. De csak nappal! Éjszaka láttam, a februári hófúvásban nagyon fáztak s dörmögve, fújva beballagtak az Alagútba. ŐSEINK GÉPEI - GÉPEINK ŐSEI • A PAPÍRKÉSZÍTÉS MÚLTJA Kultúránk, civilizációnk ma már papír nélkül nem képzelhető el. Neve — papír — minden bizonyas a papirus szóból származik. A papírkészítést — jelenlegi ismereteink szerint — Kínában 105 körül találták fel. Eredetileg bambuszból készítették, a feldarabolt bambuszt szétzúzták, hamulúggal szétfőzték és forrásvízzel tisztították. Az így kapott masszát sulykokkal egészen finom eloszlásúvá tették, majd finom szitára öntötték. A bő vízben úszó papíranyagot a szitával kimerítették, innét ered az elnevezés: „merített papír”. A papírt évszázadokig vízikerékhajtású malmokban részben kézi munkával készítették. (Pápán még ma is látható a „Papirosmalom”.) A papírkészítés technológiája a gépesítés általánossá tétele után sem változott lényegesen, a mai óriás papírgépek is ugyanazt a munkát végzik, amit régente a merítőmester és a kézi préselés végzett. Képünk egy 1798-ból származó japán rajz. Elöl a mester kimeríti a papírt, mögötte a préselt papírlapok láthatók. PAP JÁNOS MÚZEUMOK A VÁRBAN AZ ARANYSAS Emlékeztek-e, mivel ragasztják vissza a mesében a királyfi levágott fejét, s mitől támad életre a halott tündérlány? Csodálatos balzsam a varázsszer, s a titkát hét lakat alatt őrzik. De gondolnátok-e, hogy sok-sok évszázaddal ezelőtt az emberek valóban hittek a rejtelmes, mindent gyógyító csodaszerben, amelyet Nagy elixírnek vagy a Bölcsek Kövének neveztek? Még az időszámítás előtt élt egy pontusi király — korának ismert gyógytudósa —, aki összeállította a nagy hatású medicinát. A gyógyszerben több tucatnyi gyógynövény, ásvány szerepelt, egyebek között sáfrány, mirha, borkősav, hódpézsma, citrom, encián ... Azt tartották, hogy harminchárom betegséget lehet gyógyítani vele, hogy lohasztja a daganatot, kiveti a salakot a testből, megszünteti az idegek reszketését, csillapítja a lázt, egészséges arcszínt ad, és könynyű lélegzést biztosít. Készítették, árulták ezt a csodaszert az Aranysas patikában is, fönn Budavárában, nem sokkal azután, hogy a törököt kiverték a magyar fővárosból, s a gyógyfűszerárus Bősinger Ferenc — később Buda polgármestere — megnyitotta gyógyszertárát a Tárnok utcában, ugyanabban az épületben, ahol néhány hete a főváros Patikamúzeuma fogadja látogatóit. A gyönyörű porcelán Theriaca-tégelyben másik titokzatos medicinát tartottak. Az ókor és a középkor félelmetes szerét, amely eredetileg gyógyításra készült, de annál többször használták gyilkolásra. Utóbbi nem is véletlen, ha arra gondolunk, hogy ezt a térjéket Nero császár készítette, az a Nero, aki saját édesanyját sem kímélte. Az ő orvosa, Andromadrus állította össze a receptet: a térjék hetvenféle szerből készült. Legfontosabb eleme az ópium volt. Jelentése: dühöngőt lecsillapító. Valamennyi méreg ellenszerének is tartották, s hoszszú ideig — még a múlt századokban is — a patikák díszhelyén tartották a Theriaca-tégelyt. Ott állt a polcon — ugyanúgy, mint most az Aranysasban — a többi fém-, fa-, porcelán tégely, üvegcse, gyógyszeresdoboz,fiola között, s szinte uralta a patikát. Mivel drága árukból készítették, csak az kúrálhatta vele magát, akinek dagadozott a pénztárcája. Fenn a Várban, az Aranysas boltívei alatt, bepillantván a boszorkánymesteri hangulatot idéző laboratóriumba, ahol kémcsövekben fortyogott, bugyborékolt a zafírból, rubinból, smaragdból, cukorból, múmiaporból összekeveredő Örök élet itala, megtudhatjuk azt is, mivel kúrálták, gyógyíthatták bántalmaikat elődeink. Az ország valamikor leghíresebb patikáiból — Tatáról, Körmöcbányáról, Kolozsvárról, Nagyszebenből, Kőszegről — idegyűjtött százados tégelyekben olyasfajta gyógyszerek pihentek, mint a fájdalomcsillapítóként használatos mákhéjszörp, a női szemet fényesítő maszlagos nadragulya vagy a féreghajtóként ismert ördögbordagyökér. A fehér korallt lépbetegség ellen rendelte a doktor, az aranyrögöt szívbetegség gyógyítására, a topázt epebántalmak csillapítására. Az első magyar gyógyszerkönyv — a Patikamúzeumban ezt is kiállítottál? —, Melius Juhász Péter Herbáriuma egyebek között például a kaméleont ajánlja, mely gyökérkivonatát „ha iszod borban, minden férget emberből kivisz”. Az ördögszőlő görcsoldó és pupillatágító volt, a kőrisbogárból bőrvörösítő és hajszesz készült, a múmiapor pedig vérzéscsillapítóként és nyavalyatörés ellen egyaránt szerepelt. Az első várbeli gyógyszertár egyébként több mint százötven esztendeig látta el medicinával Buda lakosait: 1750-től 1913-ig tartott nyitva. Ez alatt az idő alatt méltán vívott ki magának országos rangot, s kelhetett versenyre hírnévben a patinás kolozsvári Szent György patikával, az írók által megénekelt szebeni Király-patikával vagy a nevezetes kőszegi Szerecsennel, amely 1647-ben kezdte meg működését, s megőrzött bútorzatát az Aranysasnak hagyta. KÓSA CSABA XIII—XVIII. századi patika berendezési tárgyai. A múzeum bejárata. (Mikó László felvételei.) KERESZTREJTVÉNY A meleg nyári napokon soha nem szabad elfelejteni a vízszintes 1, 39. és 25-ben szereplő intelmet. VÍZSZINTES: 1. Az intelem első része. 13. Vitamindús konyhakerti növény. 14. Elnyomó hatalom szolgálatában kegyetlenkedő személy. 15. Görögkeleti hordozható vallási tárgyú kép. 16. Mikus Sándor. 18. Gabonát zúz. 19. ... pont, eligazodás alapjául szolgáló tárgy, tény. 20. Kiváló atlétanő volt (Aranka). 22. Fél alma . 24. U. I.. 25. Az intelem befejező része. 27. A francium vegyjele. 28. Európai nép. 29. Ember, állat testében keringő folyadék (névelővel). 30. A Balaton vizét levezető csatorna. 31. Beteget gondoz. 33. Erdei vad. 34. Az erő jelképe az emberi testen. 35. Képről nyomdai eljárással készített másolat. 37. A Föld egyik féltekéje. 39. Az intelem folytatása. FÜGGŐLEGES: 1. Halkul, csendesedik. 2. Ázsiában és Afrikában élő dögevő ragadozó. 3. Háziállatok alá fekvőhelyül leterített szalma 4. Tatár uralkodói cím volt. 5. Az asztacium vegyjele. 6. Királyi kincstár. 7. J. P. 8. Fizikai tevékenységre való képesség. 9. A szelíd, lágy énekhangra mondjuk. 10. Tónak, tengernek a szárazföldbe nyúló része. 11. Férfinév. Általában közismertebb másik nevén emlegetik. 12. Thaly Kálmán. 17. Textilipari munkás. 22. NB I-es labdarúgó (Lajos) 21. Hatóság előtti megjelenésre felszólító értesítés. 23. Fémnek brómmal alkotott vegyülete. 25. Város Anglia déli részén. 26. N. R. 27. Kismadár. 28. A Duna egyik mellékfolyója. 30. Méretre darabol. 31. A. Y. E. 32. Házikó. 34. Izabella. 35. Néha páratlan betűi. 36. Személyes névmás. 38. Kettős mássalhangzó. Beküldendő: a vízszintes 1., 39. és 25., valamint a különálló sor; ezeknak a jelzőeszközöknek a nevei, amelyeknek figyelmeztetéseit a vízparton nyaralóknak mindig szem előtt kell tartani. (A különálló sorba a keresztrejtvény azonos számú kockáinak betűit kell beírni.) T. D. MEGFEJTÉS —NYERTESEK A július 21-i keresztrejtvény megfejtése: Izsó Miklós, Kárász ház, Róna József, Szeged—Erzsébet liget. A Július 21-i számunkban közölt rejtvények helyes megfejtéséért a következő pajtásokat jutalmazzuk: Bákai Csilla, Mezőnyárád; Fehér Klára, Szeged; Füleczki Béla, Olaszliszka; Hegyi Andrea, Nyíregyháza; Kardos Ábel, Téglás; Kocsis, Piroska, Kincsesbánya; Márton Ferenc, Ózd; Máté Erika, Szihalom; Máté Zsolt, Nagykőrös; Melli Ágnes, Nagyhajmás; Rimóczi László, Tököl; Pántlika István, Gátér; Pap Lenke, Enying; Szentes Mariann, Lengyeltóti; Török Ildikó, örményes; Török Mónika, Nyergesújfalu; Trébel Irén, Nagyoroszi; Berecz Gábor, Bucs Vilma, Cserhalmi Ágnes, Csik Zsuzsa, Gabora Katalin, Gombkötő Zoltán, Házi Hédi, Kiss Attila és Miklós, Slósa Katalin, Liptai László, Mészáros Andrea, Sitkei Zoli, Solymosi István, Budapest. NÉPSZABADSÁG ♦ VASÁRNAPI MELLÉKLET