Népszabadság, 1974. augusztus (32. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-22 / 195. szám
1974. augusztus 17., csütörtök NÉPSZABADSÁG l Pjotr Gyemicsev is P.tűri Imre új rábeszélésre Pjotr Gyemicsev, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, a központi bizottság titkára szerdán megbeszélést folytatott a Moszkvában tartózkodó Győri Imrével, az MSZMP Központi Bizottságának titkárával. A meleg és szívélyes légkörű beszélgetésen részt vett Rapai Gyula, hazánk moszkvai nagykövete is. Brkimo/Haifii kiüdüttségik hazánkban Cavallero Mendez, a perui béketanács elnöke, aki a Kulturális Kapcsolatok Intézete és az Országos Béketanács vezetőivel a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről, a nemzetközi békemozgalom időszerű kérdéseiről tárgyalt, szerdán elutazott Budapestről. Tegnap érkezett hazánkba Gabriel Bracho festőművész, a venezuelai béketanács elnökségének tagja, továbbá az egyiptomi béketanács küldöttsége. Abdul Magid Abu Zeid, az Arab Szocialista Unió központi bizottságának és a Béke-világtanácsnak tagja, Mahmud Fuadzal Manasterli és Mohamed Rashwan, az ASZÚ központi bizottságának, valamint az egyiptomi béketanácsnak tagjai. Szocialista városok tapasztalatcseréje Két fiatal szocialista város — Ajka és Oroszlány — tanácsának képviselői szerdán egész napos tapasztalatcserét rendeztek. Negyventagú küldöttség érkezett Ajkáról az oroszlányi városi tanácshoz, hogy közösen vitassák meg a fejlődő ipari városokra jellemző eredményeket és gondokat. A szakosztályonként rendezett megbeszélések után városnéző sétán ismerkedtek meg az ajkaiak a bányászváros legújabb létesítményeivel. A két város tanácsának képviselői elhatározták, hogy rendszeressé teszik a hasznos eszmecserét. dolatmenetet így folytatta: — — Általában nem kellemes és népszerű dolog valakinek megmondani, hogy ezért és ezért maradt ki a jutalmazásból. De eltitkolni vagy mellébeszélni e módszer alapján nem lehet és nem is kell. Elmondjuk mindenkinek, akit érdekel, hogy hogyan csináltuk az elosztást. Ez nyíltabbá, őszintébbé teszi a légkört. — Időnként túl sok vitát, megbeszélést jelent — mondja végül a műhelyfőnök, Németh Endre —, de az előnye kétségtelen. Az emberek fejlődését is jobban nyomon lehet így követni, s ez megkönnyíti a minősítéseket is. Demokráciából bürokrácia Ilyen tapasztalatok után hideg zuhanyként ért az Illatos úti gyáregység karbantartó részlege bizalmijának a véleménye. Már ahogy kezdték a beszélgetést, megdöbbentett. Arra kértek ugyanis az szb által összehívott csoportos megbeszélésen, hogy a nevüket ne kérdezzem. Egyöntetűen azt állították, hogy őket sohasem szokták bevonni a gazdasági vezetők a műhelybeli bér- és jutalomelosztásba. „Csak a papírt szokták aláíratni — állította egyikük —, amelyen a béremelésben és jutalomban részesülők névsora szerepel.” — Miért írja alá, ha nem ért vele egyet? — kérdésemre csak legyint. — Ha egyetértek, ha nem, nem számít. Nem is tudom, mennyi pénzt lehet szétosztani, és kinek miért adják. A gazdasági vezető megcsinálja a listát, aztán behív, hogy írjam alá, mert anélkül fent az irodán nem fogadják el. Tanakodom magamban, hogy hitelt adhatok-e az inkognitóban mondott véleményeknek. De hát hárman is állították, méghozzá az szb-titkár, Janovicz Balázs jelenlétében. Ó, bár kissé elkomorodott, nem cáfolta meg állításukat. íme, ismét egy példa, hogyan lehet egy helyes rendelkezést, egy jó módszert eltorzítani, viszszájára fordítani, a demokráciából bürokráciát csinálni. Mert ahogyan a termelési tanácskozásokon elhangzott javaslatok kötelező megválaszolása helyenként formálissá, sablonná vált, ugyanúgy szűkült a bizalmi véleményezési joga, pusztán az aláírás tányéré. És arra is csak azért van szükség, hogy ellenőrzés, számonkérés esetén igazolja: eleget tettek az igazgató rendelkezésének. — Már most mi a helyzet a Budapesti Vegyiművekben? A villanyszerelő műhely gyakorlata, vagy az Illatos úti karbantartásban meghonosodott módszer a jellemző? — kérdem az szb titkárát. — Egyik sem jellemző — feleli. — A villanyszerelő műhelyt gyárszerte úgy szoktuk emlegetni, hogy „ahol az a nagy demokrácia van”. Ez voltaképpen kísérlet arra, hogy hogyan lehet közvetlenül bevonni a dolgozókat az elosztásba, a döntés kialakításába. Abból, hogy a tévé is külön műsorban foglalkozott vele, arra következtetek, hogy ez még más vállalatoknál is legfeljebb a kísérletezés állapotában van. Sok idő és sok munka kell még ahhoz, hogy más műhelyekre is kiterjeszthessük ezt a kísérletet. Számoljanak a véleményével ! De folytatom az Illatos úti helyzettel. Nyugodt lélekkel állíthatom, az sem jellemző. Nem vonom kétségbe, hogy előfordulhat, amit a bizalmiak szóvá tesznek. Ennek a gyáregységnek a vezetőit már sok bírálat érte vezetési stílusuk, módszereik miatt. Nem tartom véletlennek, hogy az alsóbb poszton dolgozó vezetők a fejbólintó János szerepére kárhoztatják partnereiket. De ahhoz azért két ember kell, hogy valakivel olyasmit lehessen aláíratni, amivel nem ért egyet. A bizalmiaknak tiltakozniuk, harcolniuk kellett volna és jelezni a szakszervezeti bizottságnak, hogy mellőzik, semmibe veszik őket. Van olyan erőnk, s a pártbizottság és az igazgató is támogat ebben, hogy elismertessük a dolgozók érdekeit képviselő bizalmiak jogait. Ezért ma már az a jellemző, hogy a legtöbb helyen meghallgatják a bizalmi véleményét. Van, ahol maga a gazdasági vezető igényli, kezdeményezi az együttműködést, s van, ahol a bizalmi verekszi ki a beleszólás jogát. Még egy kérdést szeretnék tisztázni. A beszélgetések során olyan benyomásom is támadt, hogy a bizalmiak csak azt a döntést tartják demokratikusnak, amelyik megegyezik az ő véleményükkel. Ha ettől eltérő álláspont kerekedik felül, felháborodottan panaszolják a demokrácia megsértését. Az szb-titkár véleményén szeretném ellenőrzni, hogy helyesen ítélem-e meg ezt a jelenséget. — A bizalmiak gyakran fordulnak az szb-hez panasszal. Az esetek jelentős részében kiderül, hogy nem a demokráciával volt baj, hanem a bizalmi érveivel, azok nem voltak elég meggyőzők a véleménye elfogadtatásához. Mi nem állítjuk, hogy a bizalmi véleménye minden esetben helytálló, s azt a gazdasági vezetőnek mindig el kell fogadnia. Ez nem demokrácia. De azt várjuk a gazdasági vezetőktől, hogy számoljanak a bizalmi, illetve a dolgozók véleményével, tekintsék vitaalapnak, és hasznosítsák a körültekintőbb, igazságosabb döntés kialakításához. Szerintem ez demokrácia. Sőtér Edit (Folytatjuk.) JPlenáris ül«»stpSi9 &teativsnh Az első plenáris ülésen a gazdasági integráció típusait vizsgálva behatóan elemezték a háromfajta országcsoport, vagyis az európai szocialista, a fejlett kapitalista és a fejlődő országok közötti integrációs rendszerek eredményeit. Többen rámutattak, hogy a Közös Piac hatása a kívülálló országok különböző csoportjaira nem egyforma. A fejlődő országok és a szocialista országok hátrányos helyzetbe kerültek a közös piaci protekcionista vámpolitika következtében. Az Európai Gazdasági Közösség közös agrárpolitikája a hazai fogyasztókat is sújtja, mivel az importált élelmiszerekre kiszabott növekvő vámkorlátok megdrágítják a termékeket. Több szocialista közgazdász rámutatott, hogy a szocialista és a kapitalista integráció közti különbségek igen jelentősek és illúzió lenne, ha nem értékelnénk kellőképpen ezek mélységét. A kongresszus második plenáris ülésén azt vizsgálták, hogy meghatározható-e valamely integrált terület optimális nagysága. A szocialista országok közgazdászai aláhúzták, hogy a tervszerűségen alapuló szocialista integráció kedvezően hat a harmadik országgal való együttműködésre, már csak azért is, mert az integrációs kapcsolatok a harmadik ország számára csökkentik a piaci konkurrenciából fakadó bizonytalanságot. További napirendi pontként Fritz Machlup amerikai profeszszor a közgazdasági gondolkodás történetéről tartott előadást, ismertetve újszerű, gazdaságtörténeti kutatómunkájának eredményeit, melyek az integráció gondolatának és fogalmának kialakulásáról, fejlődéséről ad átfogó képet. Kedden plenáris üléssel folytatta munkáját a világkongreszszus. Bognár József akadémikus Az integráció társadalmi-politikai vonatkozásai és intézményei címmel tartott főreferátumot. A politikai tényezők döntő szerepéről szólva a szocialista országok gazdasági közösségének, a KGST-nek a megalapításában, utalt arra, hogy a szocializmus új világtörténelmi és világpolitikai pozíciói megkövetelték: a szocialista államok oly módon alakítsák ki kapcsolataikat egymással, hogy az egyrészt összhangban álljon a szocialista elvekkel, másrészt előmozdítsa valamennyi szocialista ország építőmunkáját. Rámutatott arra is: a gazdasági kooperáció egyik célja, hogy jobb kiinduló feltételeket és keretet teremtsen a kapitalizmussal folyó világméretű versenyben. A második főreferátumot Jean Waelbroeck belga közgazdász tartotta A gazdasági integráció fokának, illetve fejlődésének mérése címmel. A délutáni plenáris ülésen azt vizsgálták, hogy mi a szerepe a tervezésnek és a piacnak az integráció folyamatában. E témáról szólva Oleg Bogomolov, a Szocialista Gazdasági Világrendszer Intézetének igazgatója előadásában rámutatott, hogy több nyugati közgazdász szembeállítja egymással a tervezési és a piaci módszereket, holott az állami tervezésen alapuló integrációs folyamatokban az áru- és pénzviszonyok is fontos szerepet játszanak, és ezek nem összeegyeztethetetlenek a tervgazdálkodással. Az integrációs folyamatok a mai fejlett tőkésországokban sem csupán a piaci mechanizmusok hatására mennek végbe. Számos nyugati közgazdász érvelésére támaszkodva megállapította, hogy a tőkés integráció „tisztapiac”elmélete megingott. Megállapította, hogy a KGST nyúlt integrációs tömörülés, amit az is bizonyít, hogy a KGST-tagországok kereskedelmi forgalma a tömörülésen kívül álló országokkal is gyors ütemben fejlődik. Witold Trzeciakowski és Jerzy Mycielski lengyel közgazdászok rámutattak arra, hogy az integrációs folyamatban az erőforrások ésszerű és hatékony elosztását a piaci mechanizmus önmagában nem képes biztosítani. Egy sor olyan gazdasági és társadalmi tényezővel kell számolni, amelynek alakulása nem bízható a piaci mechanizmusokra A negyedik főreferátumot Hans Willgerodt NSZK-beli közgazdász, tartotta a szektorális integráció kérdéseiről. Kétnapi plenáris ülés után szerdán munkacsoportokban folytatta tanácskozását a világkongresszus. Két napon keresztül 10 szekcióban vitatják meg — egyebek közt — a gazdasági integráció fokának és fejlődésének mérésével, az ipartelepítéssel és műszaki fejlődéssel, a munkaerőáramlással és a munkaerőpiac integrációjával kapcsolatos kérdéseket. A munkacsoportok csütörtökön folytatják tanácskozásukat. • NAPIRENDEN A GAZDASÁGI INTEGRÁCIÓ Tanácskozik a közgazdász-világkongresszus Hétfőn az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában megnyílt a IV. közgazdász-világkongresszus. Az elnökségben helyet foglalt Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, valamint a Nemzetközi Közgazdaság üvözölte a részvevőket, majd egyebek közt elmondotta: " A téma megválasztása tükrözi, hogy a nemzetközi társaság helyesen ismerte fel korunk nemzetközi fejlődésének fő irányzatát, amelyre egyre inkább az enyhülés, a békés egymás mellett élés elveinek érvényesülése jellemző. A világpolitikában végbemenő mélyreható változások új lehetőségeket teremtenek és új távlatokat nyitnak meg a gazdasági együttműködés számára. A világgazdaságban tapasztalható változások kisebb vagy nagyobb mértékben minden ország gazdaságát befolyásolják, vagy elősegítik, vagy gátolják a fejlődését. Egyidőben is érvényesülhetnek pozitív és negatív hatások, irányzatok. Ma már valamennyi ország kormányának számításba kell vennie a világgazdaságban lezajló eseményeket és következményeket. A világ egyhatodán, a szocialista országokban tudományos eredményekre alapozott tervek alapján fejlődik a népgazdaság, gazdasági válságok, krízisek nélkül. Ez a jelentős sikereket hozó fejlődés kedvező irányban befolyásolja a világgazdaság alakulását. Napjainkban — mondotta — gazdasági és politikai megfontolások alapján kialakulnak az országok gazdasági közösségeinek különböző formái. A világ minden táján, a gazdasági fejlettség színvonalától függetlenül, mindenütt léteznek vagy kialakulóban vannak az országok gazdasági csoportosulásai. A két legjelentősebb a kilenc szocialista országos Társaság számos vezetője és sok más ismert közgazdász. A kongresszust Fritz Machlup, a társaság leköszönő elnöke nyitotta meg. Ezután Fock Jenő a kormány nevében köszöntötte a kongresszust, gazdasági és tudományos tevékenységét eredményesen összefogó és egybehangoló KGST, valamint a nyugat-európai tőkésországok nagy részét tömörítő Európai Gazdasági Közösség. Ezek a közösségek meghatározott gazdasági és politikai érdekrendszerek hordozói és kifejezői. A KGST-ben tömörült szocialista országok szerint a kialakuló csoportosulások nem járhatnak azzal, hogy a szervezeten kívül álló országokkal szemben elzárkózás következzék be. Ez károsan befolyásolná az integrációban részt vevők fejlődését és hátrányos volna más országok gazdaságára is. A világ országaiban vagy országcsoportjaiban egyre erőteljesebbek azok a törekvések, amelyek a nemzetközi munkamegosztás új formáinak megteremtésére irányulnak. Dél-Amerika, Afrika fejlődő országainak útkeresése is ezt a folyamatot jelzi. A gazdasági közösségeknek, az integrációs folyamat különböző fejlődési szakaszaiban levő tömörüléseknek az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján kívánatos kapcsolatot teremteni és fenntartani egymással. Ez fontos feltétele a nemzetközi gazdasági együttműködés demokratikus elvekre épülő fejlesztésének, ez felel meg valamennyi nép érdekének. A változatos formákban végbemenő gazdasági integráció rendkívül széles folyamata különböző társadalmi, politikai és gazdasági feltételek mellett megy végbe, ezért társadalmi-gazdasági következményeiben is eltérő hatások érvényesülnek. Az integráció elmélyítése hosszabb folyamat, ugyanakkor a különböző társadalmi és politikai rendszerű országok integrációs intézményei közötti kapcsolatok megteremtése nagy körültekintést és bizonyos tapintatot kíván. Hiszen nem csupán a szükséges tárgyi feltételek és intézmények megteremtéséről van szó, hanem az államok közötti bizalom helyreállításáról és erősítéséről is. A bizalom megszilárdításáért, a bizalmatlanságot szító erők visszaszorításáért mindannyiunknak kitartóan kell dolgoznunk. Kiváltképpen sokat tehetnek a nemzetgazdasági és a nemzetközi gazdasági élet tudományos képviselői. Fock Jenő hangsúlyozta, hogy napjainkban különösen megnőtt a közgazdasági tudományokkal és gyakorlati alkalmazásukkal foglalkozók társadalmi és politikai felelőssége. A közgazdászoknak módjukban áll, hogy a világgazdasági folyamatokkal összefüggésben mérlegeljék országuk gazdasági fejlődését, s megfelelően ítéljék meg a döntések nemzetközi kihatásait. A közgazdászok fontos tevékenysége mindenekelőtt a tudományos-technikai forradalom vívmányainak az emberiség érdekeit és boldogulását szolgáló hasznosításában jusson kifejezésre. A feladatok azonban meghaladják a szorosan vett közgazdaságtudomány kereteit. Figyelembe kell venni a világgazdasági és az integrációs folyamatokat befolyásoló nemzetközi politikai tényezőket. A közgazdaságtudomány művelőinek támaszkodniuk kell más társadalomtudományok módszereire és eredményeire is. Ezt a törekvést tükrözi, hogy a világkongresszus többek között napirendjére tűzi az integrációs folyamatok társadalmi és politikai vonatkozásait, valamint az intézményrendszerek vizsgálatát. A Minisztertanács elnöke végül elismerően szólt azokról, akik részt vettek a kongresszus előkészítésében és eredményes munkát kívánt a kongresszus részvevőinek. Fock Jenő nagy tapssal fogadott beszéde után C. Lengi, az UNESCO képviselője, majd Csikós Nagy Béla, a vendéglátó Magyar Közgazdasági Társaság elnöke üdvözölte a kongresszus részvevőit. Az üdvözlések után megkezdte érdemi munkáját a világkongresszus. Focit .Sittti beszéde Inoytuttis és fiértifviivillíitís A negyedik közgazdász-világkongresszus alkalmából a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa hétfő este a Gellért Szállóban fogadást adott. Szabó Kálmán akadémikus hétfőn az építők székházában megnyitotta a közgazdasági könyvek nemzetközi kiállítását. A kiállítás áttekintést ad a közgazdasági irodalom gazdag anyagáról, annak kialakulásától egészen napjainkig.