Népszabadság, 1978. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-01 / 51. szám

2 A rendkívüli ENSZ-ülésszakról tárgyal a társadalmi leszerelési világkonferencia Kiküldött munkatársunk genfi telefonjelentése: Genfben a Nemzetek Palotájá­ban kedden négy bizottságban folytatódott a nemzetközi szerve­zetek, a társadalmi és tömegszer­vezetek világkonferenciája a le­szerelésről. Az I. bizottság a fegyverkezési hajsza kihatásaival, a leszerelés politikai vonatkozásaival foglal­kozik. Itt szólalt fel Simai Mi­hály akadémikus, aki a militari­­zálás gazdasági következményeit elemezve rámutatott, hogy az a világ erőforrásainak kimerülésé­hez vezethet, s hangsúlyozta, a nyugati hadiipar kevesebb mun­kaalkalmat teremt, mint a békés termelés. A II. bizottság foglalkozik a többi között a nukleáris és a ha­gyományos fegyverek csökkenté­sének lehetőségeivel és a rendkí­vüli közgyűlés nyilatkozatának előkészítésével. Itt igen sok fel­szólaló hangoztatta, hogy a lesze­relési ülésszaknak hitet kell ten­nie az egyenlő biztonság elve mel­lett, aminek megtartása nélkül nem képzelhető el reális haladás a fegyverzetcsökkentés útján. E bizottságban szólalt fel Straub F. Brúnó Kossuth-díjas akadémikus, aki rámutatott: a technikai fej­lődés lehetővé tette a fegyverzet­korlátozási intézkedések megbíz­ható ellenőrzését. Így mind nyil­vánvalóbb annak a nyugati állás­pontnak a tarthatatlansága, amely az ellenőrzés nehézségeire hivat­­kozva akarja halasztani a meg­állapodások megkötését A III. bizottság az ENSZ-köz­­gyűlés leszerelési akcióprogram­jának előkészítésével kapcsolat­ban elsősorban a közvélemény szerepét, lehetőségeit vizsgálja. A IV. bizottság a leszerelés mecha­nizmusával és annak nemzetközi jogi vonatkozásaival foglalkozik. Több felszólaló hangoztatta, hogy a rendkívüli ülésszak megtartása nem teszi feleslegessé az államok leszerelési világkonferenciájának összehívását, ellenkezőleg, még jobban aláhúzza annak szüksé­gességét. E fórumon a demokra­tikus nemzetközi jogász­szerveze­tek képviselői rámutattak, hogy az ENSZ leszerelési ülésszakán erőteljesen kell követelni a neut­ronbomba elleni fellépést, mivel e fegyver létrehozása nyilvánvaló megszegését jelenti a Hágában és Genfben megkötött hatályos nem­zetközi megállapodásoknak. A tanácskozásokon részt vettek és felszólaltak a magyar küldött­ség más tagjai is. Vajda Péter Genscher koholmányokat terjeszt a Szovjetunió állítólagos afrikai céljairól A TASZSZ válasza a nyugatnémet külügyminiszter nyilatkozatára Az afrikai körúton tartózkodó Hans-Dietrich Genscher nyugat­német külügyminiszter még el­utazása előtt nyilatkozott a Bild Zeitungnak. Az interjúban — az enyhülés szellemével teljesen el­lentétesen — azt állította, hogy a szocialista országok a szükséges mértéket meghaladó ütemben fegyverkeznek. Genscher szerint „a Kelet sem fenyegetésekkel, sem csábító ajánlatokkal” nem fogja befolyásolni a NATO-t annak el­döntésében, hogy felvegye-e fegy­vertárába a neutronbombát A nyugatnémet külügyminisz­ter nyilatkozatával foglalkozna a TASZSZ szovjet hírügynökség kommentárja a többi között hangsúlyozza: A Szovjetunió, mint ismeretes — hűen békepoli­tikájához — mindig is fellépett a fegyverkezési verseny megféke­zéséért, a leszerelésért. Éppen a Szovjetunió javasolta a nyugati országoknak, hogy kölcsönösen mondjanak le a neutronbomba gyártásáról. Nem a Szovjetunió hibája, ha a NATO-országokban, beleértve az NSZK-t is, ezek a kezdeményezések a fegyverkezés híveinek ellenállásába ütköznek. Az állítólagos „szovjet veszély­ről” szóló kijelentések célja nem egyéb, mint az, hogy bizonyos nyugati körök igazolják vele saját fegyverkezési politikájukat. Genscher nem elégedett meg a Nyugatot fenyegető „szovjet ve­szély” emlegetésével, ilyen ve­szélyt vél felfedezni Afrikában is. Szerinte a Szovjetunió a fekete földrészen „saját befolyási öveze­tének megteremtésére” törekszik. A valóság ezzel szemben az, hogy a Szovjetunió Afrikában is a ha­ladás, a demokrácia, a nemzeti függetlenség híveit támogatja, nincsenek önző céljai, nem törek­szik koncessziók, katonai támasz­pontok megszerzésére, politikai uralomra. Felvetődik a kérdés, hogy mi késztette Genschert a Szovjetunió „titkos” afrikai céljairól szóló ko­holmányok hangoztatására. Gen­scher nyilvánvalóan a nyugatné­met konszernek afrikai tevékeny­ségéről kívánta elterelni a figyel­met. E cégek fokozódó aktivitá­sát jelzi az Orbital Transport und Raketen AG. zaire-i jelenléte. A nyugatnémet cég olyan rakétabá­zist épít, amelyet a NATO afrikai támaszpontjává akarnak kifejlesz­teni. (TASZSZ) Kambodzsai hadifoglyok vallomása szerint kínai fegyvereket is használ a hadseregük Kambodzsában széles körű a katonai mozgósítás, és egyre több embert soroznak be a hadsereg­be — közölte az AFP francia hír­­ügynökség, Vietnam déli részén fogságba esett kambodzsai kato­nákat idézve. A francia tudósító látogatást tett Vietnam déli tar­tományaiban. Találkozott olyan kambodzsai katonákkal, akik Vietnam Taj Ninh tartományá­ban estek fogságba. A foglyok elmondták, hogy a kambodzsai hadsereg folyamato­san kapja a hadianyag- és lőszer­utánpótlást. A múlt év decembe­rében a különböző egységek új típusú, kínai gyártmányú, páncél­törő rakéták indítására alkalmas harci eszközöket kaptak. Beszámolójuk szerint a vietna­mi területek ellen támadó kam­bodzsai alakulatok katonáinak parancsba adták, hogy válogatás nélkül öljenek meg mindenkit, s pusztítsanak el, gyújtsanak fel mindent, aki és ami az útjukba kerül. Az egyik fogoly szemtanú­ja volt annak, hogyan gyilkoltak meg a kambodzsai katonák mint­egy harminc vietnami békés pol­gári lakost. „Az áldozatok kezét megkötözték, s agyonverték őket” — mondotta. Kambodzsai katonák elmond­ták, hogy a vietnami hatóságok emberségesen bánnak velük. (TASZSZ) Sikertelen puccskísérlet A Mobutu ellen Letartóztatták a zaire-i hadse­reg kétszázötven tisztjét egy Mo­­butu elnök elleni sikertelen puccskísérlet miatt — jelentette be Brüsszelben kiadott közlemé­nyében a Zaire-bizottság elneve­zésű, a Mobutu belső ellenzékét támogató mozgalom. A közlemény szerint a letartóz­tatottak között van a zaire-i had­ügyminisztérium főigazgatója, a vezérkar két tagja, a csendőrség helyettes vezérkari főnöke és az elnöki hivatal biztonsági szolgála­tának egyik tagja. A Zaire-bizottság, ismételten kérte Henri Simonét belga kül­ügyminisztert: tegyen meg min­dent azért, hogy nemzetközi vizs­gáló bizottságot küldjenek Zaire­­ba, hívják vissza a belga katonai tanácsadókat, és szüntessék meg az oda irányuló fegyverszállításo­kat. (AFP) NÉPSZABADSÁG 1978. március 1., szerda Sziad Barre Tripoliban Mohammed Sziad Barre Szomá­liai államfő kedden Líbiába érke­zett, hogy több napos hivatalos megbeszéléseket folytasson Kad­hafi líbiai államfővel. A látoga­tás céljáról lapzártáig nem érke­zett megbízha­t­ó információ. (MTI) Cunhal a PKP megerősödéséről (Prágai tudósítónktól.) Alvaro Cunhal kedden Prágá­ban nemzetközi sajtóértekezleten adott tájékoztatót a portugál kom­munisták feladatairól a demokra­tikus vívmányok védelmében.­­ Ezeket a vívmányokat a jobb­oldali és reakciós erők minden próbálkozása ellenére sikerült megőrizni — mondotta a PKP fő­titkára —, s ebben jelentős részük van a kommunistáknak, akiknek pártja ezért mind szélesebb tö­megbefolyásra tesz szert Ez ab­ban is kifejeződött, hogy a párt 1976. végi kongresszusa óta 27 ezer új tagot vettek fel a PKP- ba, amelynek taglétszáma már 142 ezer. A párttagság, kiegészül­ve a 30 ezer ifjúkommunistával, harca céljának a munkásosztály, a dolgozók egységének erősítését tartja a kivívott demokratikus jo­gok, a földreform védelmére. Cunhal, csehszlovákiai látoga­tásáról szólva, igen hasznosnak ítélte a PKP és a CSKP vezetői közötti tapasztalatcserét. KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — néhány dárban Edward Gierek, a LEMP KB el­ső titkára kedden Varsóban fo­gadta Sztane Dolancot, a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsége KB Elnöksége VB titkárát, aki a LEMP KB meghívására tartózko­dik a lengyel fővárosban. (PAP) Pjotr Abraszimov, a Szovjet­unió berlini nagykövete Nyugat- Berlinben találkozott Dietrich Stobbe nyugat-berlini kormányzó polgármesterrel. (ADN) Kozmosz—991 jelzésű mestersé­ges holdat bocsátottak Föld körü­li pályára a Szovjetunióból. A mesterséges hold és a fedélzetén elhelyezett tudományos kutató­­berendezések rendeltetésszerűen működnek. (TASZSZ) A húsz titkosrendőr a siker jó érzésével fogta körbe és kísérte a különleges vendégeknek fenntar­tott kijárat felé a Dulles-repülő­­térre érkező Tongsun Parkot. — Olyan érzéssel jöttem, mint aki hazaérkezett — mondta Park. Sokan megmosolyogták a nyi­latkozatot, hiszen Park azért jött vissza Szöulból — 18 hónappal Washingtonból való szökése után —, hogy számot adjon két kong­resszusi bizottságnak a több tu­catnyi amerikai törvényhozó meg­vesztegetéséről. Az eddigi nyomo­zásokból csak azoknak a kong­resszusi tagoknak a neve vált is­mertté, akik visszaküldték Park­nak a diszkréten az asztalon „fe­lejtett”, dollárral vastagon bélelt borítékot, ők voltak kevesebben. A többi nevét Parktól kívánják megtudni a kedden kezdődött ki­hallgatásokon. Meglepő, hogy Park visszaérke­zése óta igen magabiztosan visel­kedik, és kijelentése szerint ta­gadni akarja az ellene felhozott mind a 36 bűnvádat. Magabiztos­ságát és tagadási szándékát arra alapozza, hogy a két kormány kö­zött létrejött egyezmény értelmé­ben immunitást élvez, vagyis ha bármit rábizonyítanak, nem von­ható felelősségre, így bizton szá­mít arra, hogy — ahogyan érke­zett is — elsőosztályon repülhet vissza Szöulba. Magabiztosságának másik alap­ja az amerikai adminisztráció fé­lelme, hogy a dél-koreai megvesz­tegetési ügyet nem lehet elszige­telve, minden más ügytől elvo­natkoztatva vizsgálni, és nem le­het életre-halálra üldözni a fele­lősöket, mert az ilyen eljárás láncreakciót válthat ki. A washingtoni ... ..i" „torok A láncreakció hatásától való fé­lelem annak alapján vált Park re­ményévé és az amerikai admi­nisztráció nyugtalanító problé­májává, hogy a kongresszusi ki­hallgatásokat vezető Leon Javors­­ki és a ház elnöke, Thames O’Neil annak a véleményének adott kifejezést, hogy az első szá­mú megvesztegető nem is Tong­sun Park, hanem Dél-Korea volt washingtoni nagykövete, Kim Dong Jon Park megvesztegetési akciója mögött ugyanis a dél-ko­reai nagykövetség állt. Ha tehát következetesek akar­nak lenni, és mindent ki akarnak deríteni, akkor vissza kell hívni kihallgatásra Kim Dong Jo nagy­követet is. Ez nem könnyű, mert a dél-koreai kormány még azt sem engedte meg, hogy a Szöulban járt amerikai nyomozó hatóságok emberei akár egy szót is váltsa­nak Jóval. De az amerikai igaz­ságügyi és külügyminisztérium is ellenzi, hogy Jót kihallgassák, és különösen ellenzi azt az ötletet, hogy visszahívják Washington­ba a kihallgatásra. A külügyminisz­térium diplomatikusan ezt úgy fejezte ki, hogy „a diplomaták hagyományos immunitását tiszte­letiben kell tartani”. Nem diplo­matikus nyelven viszont ez azt je­lenti, hogy ha a kongresszus kö­vetelné, hogy jó nagykövet térjen vissza kihallgatásra, akkor az ilyen ügyekben a kölcsönös és egyenlő jogok alapján igen sok ország visszahívhatna kihallgatásra na­gyon sok amerikai diplomatát Például — mint az amerikai la­­­pok megemlítik — visszahívható lenne Olaszországba Graham Martin, az Egyesült Államok volt római nagykövete, aki az 1972-es olaszországi választások előtt ki­lencmillió dollár „baráti támoga­tást” adott az olasz jobboldali, kö­zöttük fasiszta politikusoknak, hogy segítse győzelmüket a balol­dal ellen. Park tegnapi nyilatko­zata jelzi, hogy — Martinhoz és a CIA más tanítványaihoz mél­tóan — hasonló módon kíván ér­velni a kihallgatások alatt. Kö­zölte ugyanis, hogy ő nem vesz­tegetett meg senkit, csak válasz­­tásikampány-hozzájárulást adott azoknak a barátainak, akik kér­ték tőle, hogy „a ma­ga módján segítse az amerikai politikai rendszert”. Ismert, hogy ilyen kampány­hozzájárulást nemcsak Park, ha­nem mások is osztogattak Wa­shingtonban. Az is tény — mint az az 1976-ban közzétett jelentés­ből kiderül —, hogy Martin nagy­követ megvesztegetésre fordított 9 millió dollárja csak­ a töredéke volt annak a 74 milliónak, ame­lyet a CIA 1948-tól 1972-ig csak az olasz jobboldali politikusoknak kiosztott, hogy — a maga módján — „támogassa az Egyesült Álla­mok barátait”. A kör bezárul. Kiderül: Park és Jo vétke csupán annyi, hogy jól elsajátították a tanítómester, a CIA módszerét. Tongsun Park tehát megjött. Sokan máris úgy vélik, vele meg­fogták az első — magyarul így mondanánk — „dél-koreai törö­köt”. Mindenki kíváncsian figye­li, vajon mit kezdenek vele. Washington, 1978. február 28. Kovács István Az Egyiptomban élő százezer palesztinai jogainak eltörlésére készül a kormány A kairói sajtó tájékoztatása sze­rint már a napokban várható, hogy Mamduh Szalem miniszter­­elnök hétfői parlamenti bejelen­tésének megfelelően eltörlik az Egyiptomban élő mintegy 100 000 palesztinai eddig élvezett előjo­gait. A lapok szerint így megvon­ják a palesztinoktól az egyiptomi hatóságok által kiállított útiokmá­nyokat, amelyek birtokában ko­rábban munkát vállalhattak az országban, ingyenes oktatásban részesülhettek, kereskedelmi te­vékenységet folytathattak, vagy földbirtokot vásárolhattak, illetve más országokba utazhattak. Az egyiptomi miniszterelnök er­ről szóló bejelentését — amely a palesztinok, s mindenekelőtt hiva­talosan elismert szervezetük, a PFSZ számlájára igyekezett írni a véres ciprusi eseményeket — az egyiptomi parlament több képvi­selője is élesen bírálta. A kor­mány magatartását és érvelését elítélő felszólalók között a bal- és jobboldali pártok törvényhozói egyaránt képviseltették magukat. Az egyik képviselő a Cipruson meggyilkolt el-Sziriai védelmének elmulasztását, egy másik pedig Ciprus szuverenitásának megsér­tését vetette a kormány szemére. (AFP) Tovább korlátozzák Pakisztánban Ali Bhutto és hívei politikai tevékenységét A pakisztáni katonai kormány­zat kedden közzétett újabb ren­deletével tovább korlátozza a Pa­kisztáni Néppárt — Zulfikar Ali Bhutto volt miniszterelnök párt­ja — politikusainak tevékenysé­gét. Az új rendelet előírja, hogy nem folytathatnak politikai tevé­kenységet mindazok, akiket „hi­vatali kötelességmulasztás” vád­jával különleges bíróság elé fog­nak állítani A hadsereg egyik dandártábornokából és a legfel­sőbb bíróság egyik bírájából ki­nevezett törvényszéket állítottak fel, amely tárgyalni fogja a hi­vatali visszaélésekkel vádolt po­litikusok ügyét. Ez a bíróság a vádlottat 7 évre eltilthatja a po­litikai tevékenységtől, és ezen felül megfoszthatja attól a jogá­tól, hogy az országos vagy tarto­mányi törvényhozó szervekbe vá­lasztható legyen. A minap, 89 nevet felsoroló lis­tát hoztak nyilvánosságra azokról az emberekről, akiket a katonai kormányzat így akar kizárni a politikai életből. Megfigyelők sze­rint Ziaul Hak katonai kormá­nyának legújabb rendelete min­denekelőtt Nusrat Bhutto asszony ellen irányul, aki férje letartózta­tása után átvette a Pakisztáni Néppárt irányítását. Egyidejűleg nyilvánosságra hoz­ták azt a rendeletet is, amely sze­rint 14 évi börtönbüntetéssel sújt­ható, aki szándékosan nem jele­nik meg a katonai törvényszék elé szólító idézésre. (API) Az AESZ külügyminiszteri tanácsa a namíbiai nép fokozott támogatásáról Egyperces, néma felállással em­lékeztek meg a Tripoliban tanács­kozó afrikai külügyminiszterek Robert Sobukwe dél-afrikai na­cionalista vezetőről. A pánafri­­kai kongresszus elnökét a dél-af­rikai hatóságok Kimberley-ben házi őrizetben tartották, majd va­sárnap bejelentették, hogy meg­halt. Sobukwe korábban már két­szer volt börtönben, először hat évig a Fokváros közelében fekvő hírhedt Robben-szigeten, magán­zárkában. Az Afrikai Egységszervezet mi­niszteri tanácsának részvevői a megemlékezés után elfogadták Charles Molapo lesothói külügy­miniszter határozati javaslatát, amely az alapvető emberi jogok megsértéséért elítéli a dél-afrikai fajüldöző rendszert. A miniszteri tanácshoz közel­álló körök szerint a részvevők ha­tározatot fogadtak el a namíbiai nép harcának fokozott támogatá­sáról. A külügyminiszterek ked­den tartották az ülésszak utolsó befejező tanácskozását. (AFP)

Next