Népszabadság, 1979. június (37. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-05 / 129. szám
6 NÉPSZABADSÁG 1979. június 5., kedd Fogyasztási szövetkezetek az NDK-ban 1. Városi tapasztalatok Aki az NDK-ban jár, megfigyelheti, hogy a különféle üzletek és vendéglátó helyek cégtábláján HO vagy K betűjelzés is van. Mindkettő rövidítés. Az előbbi az állami kereskedelmi szervezetet jelenti, az utóbbi pedig azt, hogy fogyasztási szövetkezet. Léteznek további kereskedelmi hálózatok is: az E betűvel jelzettek (Esquisit), amelyekben válogatott, kiváló minőségű iparcikkeket lehet kapni, nem olcsón, a D betűsekben (Delikat) csemegeféléket, ínyencfalatokat árusítanak, szintén nem kevés pénzért, s ha valakinek dollárja vagy más nyugati valutája van, az elköltheti az I betűs (Intershop) üzletekben. Ezenkívül vannak magánkereskedők is. Klubvendéglők Erii Oeistner az NDK-beli fogyasztási szövetkezetek országos szövetségének elnökségi tagja. Közgazdász, a beruházási, üzem- és munkaszervezési kérdésekkel foglalkozó részleg vezetője. Szívesen válaszol a kérdésre, hogy hazájában milyen szerepet töltenek be a fogyasztási szövetkezetek: tömegigényeket elégítenek ki, különleges áruik nincsenek. A belkereskedelmi forgalom 34 százalékát bonyolítják le. Több mint 32 ezer elárusítóhelyet és csaknem 6300 vendéglátóipari egységet tartanak fenn. Fontos építkezéseknél és 1300 gyárban gondoskodnak a munkások élelmiszer-ellátásáról. Vann 750 termelőüzemük is: pékségek, vágóhidak, húsfeldolgozók stb. Fogyasztási szövetkezeteink száma egyébként 198, taglétszáma pedig 4,3 millió, vagyis az NDK minden harmadik felnőtt polgára tagja valamelyik fogyasztási szövetkezetnek. Általában járásonként és néhány városban működik egyegy szövetkezet. A berlini a legnagyobb. Ennek a legnagyobbnak az igazgatója Hans Knocke. Elmondja, hogy a fővárosban kevés híján ezer szövetkezeti bolt, üzlet és áruház van, vendéglátóhely pedig mintegy 300. — Több kellene — teszi hozzá, s igaza van, mert főként a hét végi napokon sokáig kell várakozni, amíg ülőhelyet kap az ember akár állami, akár szövetkezeti vendéglőben, s feltűnik, hogy sok asztalon van „foglalt” feliratú táblácska, nemritkán órákon át. — Igen — magyarázza, — mert kevés a munkaerő. De oka ennek egyes felszolgálók kényelmessége is. Sajnos, a díjazásuk, a keresetük nem eléggé függ a teljesítményüktől. A vendéglők különben tiszták, ízléses a berendezésük, jó a konyohájuk, és nem magasak az áraik. Jellegzetesek az úgynevezett klubvendéglők. Éttermi és presszórészeiken kívül vannak bennük tanácskozásra, ünnepségekre, gyűlésekre alkalmas helyiségek is. Ilyeneket építenek mind több új lakónegyedben, hogy ezzel is lehetővé tegyék a jó szellemű közösségi élet kibontakozását. — Ezek is mindig tele vannak — tájékoztat az igazgató. Hónapokkal előre lefoglalják például esküvőre vagy egyesületek, szervezetek összejövetelére. Sok vendéglőbe teljesen konyhakész burgonyát, húst és egyéb nyersanyagot szállítanak a főzéshez, sütéshez. S jóval több ételt készítenek, mint amennyi a vendéglőben elfogy. Évente sok millió adag meleg ételt és hidegkonyhás készítményt szállítanak rendszeresen ipari munkahelyekre, aratás idején a határban dolgozóknak, és tanulmányi idő alatt az ország minden táján a diákoknak. Vásárcsarnok Még néhány esztendő, és százéves lesz az egy évtizeddel ezelőtt felújított berlini vásárcsarnok. Bizonyára ismert minden magyar turista, aki már volt a nevezetes Alexanderplatzon, illetőleg a hozzá csatlakozó téren, ahol a tv-torony magasodik. Óriási M betűk hívják fel a figyelmet a vásárcsarnokra (Markthalle), amelyet szintén a főváros fogyasztási szövetkezete tart fenn. Thea Patzold, a csarnok igazgatóhelyettese adatok sokaságával érzékelteti, mit jelent a berlinieknek ez a bevásárlóhely. — Nem, csupán nekik fontos ez, hanem annak a sok vidéki lakosnak és külföldi turistának is, aki felkeresi. Napi 25 ezerre becsülik a vásárlók számát. Szövetkezeti árusítóhely 25 van a csarnokban, s kínálja portékáját 30 magánkereskedő is, akik közül 17 a szövetkezet bizományosa. Kapható a csarnokban mindenféle élelmiszer, naponta használatos közszükségleti cikk, de szőnyeg meg tapéta is. Van egy csináld magad részleg, ahol a szögtől és a kalapácstól kezdve a kerti kisgépig sok mindenhez hozzá lehet jutni. Igaz, hogy nem könynyen és nem bármikor. Kevés az eladó, és némely cikkből vannak átmeneti hiányok. Emiatt megszokott látvány itt a sorbaállás. Hosszú sorok kígyóznak a gyümölcskonzervet árusító üzletek előtt is. Nagyon kedvelik például a Lengyelországból naponta érkező, Hortex márkájú körte-, alma- és szilvabefőttet. Friss gyümölcsből és zöldségből nincs annyi, mint amennyihez mi hozzászoktunk. Reggel héttől este nyolcig van nyitva a csarnok, szombaton három órával rövidebb időn át. Élelmiszert vásárolni és az önkiszolgálókban enni, inni vasárnap délelőtt is lehet. Látogatottak a csarnok épületén kívül levő bódék is, ahol főleg sült és főtt kolbászból, virsliből fogy sok, meg természetesen sörből. — Hogyan és mikor érkezik ide az áru? — Teherautókkal, hűtőkocsikkal és kizárólag éjjel. Túlnyomórészt különféle nagykereskedelmi elosztóhelyekről, de közvetlen beszerzési kapcsolatunk is van már néhány mezőgazdasági nagyüzemmel. — Gondjaik vannak-e? — Igen. Az egyik az, hogy a kelleténél kisebb a raktárterünk. S a másik: szülési szabadság, gyermekgondozás és betegség miatt naponta 100—110 eladó hiányzik a 700-ból. Naponta 70 ezer vevő Lipcse főpályaudvarának közelében, alumíniumlemezzel borított, hétszintes épület vonja magára a figyelmet: az NDK legnagyobb szövetkezeti áruháza. Egyike annak a 13 áruháznak, amelyeket 1955-ben központi kereskedelmi és termelővállalatok hoztak létre, Konsument néven. Ez az együttműködés nem pontosan olyan tartalmú, mint a nálunk ismert közös vállalatok vagy vállalkozások. Lényege az egy kézben összpontosított árubeszerzés, technológiai fejlesztés, üzletpolitika, reklám és propaganda. Rolf Russ, a lipcsei áruház igazgatója azzal kezdi tájékoztatóját, hogy fényképeket mutat a budapesti Skála szövetkezeti áruház többször is ott járt képviselőiről. — Baráti és kölcsönösen előnyös a kapcsolatunk — mondja. — A Skála megnyitása előtt fél éven át nálunk dolgoztak huszonketten, akik ott lettek eladók. Azóta rendszeres eladócsere van köztünk, és egyre erősödő árucsere is, ami mindkét áruházban bővíti, gazdagítja a választékot. Ennek az áruháznak 11 ezer négyzetméternyi eladótere s 1500 dolgozója van. Napi átlagban 70 ezer vevő keresi fel, évi forgalma pedig 33 millió márkát tesz ki. Árukínálata jó, különösen ifjúsági ruházati cikkeit dicsérik, mert divatosak. Nagy gondot fordítanak a vásárlók útbaigazítására. Szembetűnő helyeken közüik, hogy mit hol lehet megtalálni. Összesen nyolcvanféle szolgáltatást nyújt az áruház a vevőknek. Szerepel köztük a házhozszállítás, a függönyvarrás, a ruhaigazítás csakúgy, mint a háztartási gépek megjavítása, a fodrászat és a kozmetika vagy különféle cikkek kölcsönzése és így tovább. A negyedik emeleten vannak egyebek között a bútorok, s ott teljesítenek szolgálatot a lakberendezési tanácsadók is. — Válaszolhatok magyarul is? — kérdezi a részleg vezetője, a német nyelvű érdeklődés után. Kiderül, hogy Pesti Mártonnal beszélgetünk. Eredetileg grafikus, majd lakberendező volt Budapesten, de 11 évvel ezelőtt áttelepült Lipcsébe. Jól érzi magát, megbecsülik, kedvére való a munka. — Harmadmagammal dolgozom, de hozzánk tartozik az egész áruház dekorációja is. Ami a tanácsadást illeti, az is ad éppen elég elfoglaltságot. Egyszerűbb információ egy napra 15—20 jut, részletesebb tanácsadás öt-hat, úgynevezett komplett berendezési szaktanácsadás pedig egy-kettő. S mindez ingyenes. Presszó, uszodával Tehergépkocsi-gyártásáról híres, harmincezer lakosú város Ludwigsfelde, Berlintől hatvan kilométernyire. Főútjának egyik oldalán HD-élelmiszeráruház, vele szemben pedig egy ugyancsak földszintes vendéglátóhely, a következő felirattal: Kaffee-Schwimmhalle. Olvastán arra gondol az ember, hogy szokatlan ugyan, de nyilván olyan kávéházról vagy presszóról van szó, amelyikhez uszoda is tartozik. Nem egészen így van, mert a presszón kívül van ott vendéglői rész és egy közepes méretű tanácsterem is. Mindez egy régtében, s az épület falán túl van egy ötven méter hosszú úszómedence. Wilfried Schramm, a fogyasztási szövetkezet vezetőségi tagja, így tájékoztat: — Úgy tudom, ilyen uszodás megoldás nincs más szövetkezetben. Mi a városi tanáccsal közösen hoztuk létre. Mindent a tanács építtetett meg, a szövetkezet berendezte és üzemelteti a vendéglátó részt, és bért fizet az épület használatáért. Az uszoda tanácsi kezelésben van. A forgalom itt is, ott is nagy. Ésszerű összefogás. Gulyás Pál következik: 2. MILYEN AZ ELLÁTÁS VIDÉKEN? Az ország legnagyobb szövetkezeti áruháza Lipcsében. Szófiai nevét Bulgáriában most emlékeztek meg arról, hogy Szófiát száz évvel ezelőtt nyilvánították az ország fővárosává. Az évforduló alkalmából rendezett ünnepségen Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, az államtanács elnöke nyújtotta át a főváros képviselőinek a Georgi Dimitrov Érdemrendet, amivel a bolgár államtanács Szófiát a szocialista társadalom építésében szerzett érdemei elismeréseképpen tüntette ki. Szófia ma Bulgária adminisztratív, gazdasági és kulturális központja. Az ország nem egészen kilencmillió lakosából itt él több mint egymillió, itt összpontosul az ipar és a felső szintű oktatás jelentős része. A szófiai vállalatok termelik meg a teljes bolgár nemzeti jövedelem hetedrészét, s az ipari termelés az 1960. évi szinthez képest több mint négyszeresére növekedett. A száz évvel ezelőtti állapotokkal — akkor Szófiának mindössze húszezer lakosa volt, s az ipart néhány kézműves műhelye képviselte — természetesen aligha lehetne összehasonlítani a legutóbbi évtizedek fejlődésének dinamikáját. A bolgár főváros vezetői az évforduló kapcsán éppen ezért nem is hátra, hanem előre, a jövőbe tekintettek. Az idén tavasszal ugyanis elkészült Szófia távlati fejlesztési terve, amely nagyjából az ezredfordulóig meghatározza a városfejlesztés fő irányait. A nagyszabású terv természetesen sok új építkezéssel számol, de a hangsúlyt korántsem a mennyiségi mutatókra, nem az extenzív fejlesztésre helyezi. A bolgár főváros elérte mennyiségi növekedésének ideális határait, s a várostervezők fő gondja évek óta az egyes városrészek közötti összhang megteremtése, az urbanisztikai ártalmak mérséklése, a városlakó ember sokirányú igényeinek és érdeklődésének minél teljesebb kielégítése. Szófia a múltban központi tervezés nélkül fejlődött, az egyes városrészek spontán módon alakultak ki, nem mindig érvényesült a különböző építészeti stílusok összhangja a legutóbbi évtizedekben sem. A történelmileg kialakult realitásokat elismerve, de a korábbi esetlegességeket kiküszöbölve, a szófiai várostervezők rendeltetésük szerint a következő fő zónákra osztották a bolgár fővárost: 1. Ipari zóna. 2. Lakó- és közigazgatási zóna. 3. Üdülőzóna. Ez a felosztás természetesen csupán az alaptendenciákat fejezi ki, kisebb-nagyobb mértékben mind a három zóna „vegyes” marad a jövőben is. Mivel a jelenleg is létező lakótelepek bővítésén és természetesen a szolgáltatások körének jelentős tágításán kívül a peremvidékeken lényeges újításokat nem terveznek, az ezredfordulóra a legszembetűnőbb módon a belvárosi rész változik meg. A tervek szerint a következő évtizedekben Szófia egész központi városrészét sétáló, bevásárló és ügyintéző körzetté alakítják majd át. Ennek a területnek a peremén hatalmas, föld alatti garázsok húzódnak majd, s a belvárosban sétáló gépkocsi-tulajdonosoknak nem fog gondot okozni a kocsi elhelyezése. Építészeti szempontból Szófia központja két, egymástól merőben különböző körzetből áll. Az egyikben történelmi szempontból értékes műemlékek és nagyrészt még ma is elfogadható, de statikailag mindenképpen megbízható épületek találhatók, a másikban viszont csaknem kizárólag régi, lebontásra ítélt lakóházak és középületek várják egyre inkább közelgő végüket. Az idén tavasszal kidolgozott terv azzal számol, hogy a műemlékek és a szakemberek által „tartósnak” minősített épületek az ezredfordulóig még valószínűleg fennmaradnak, az utóbb említett zónában viszont minden lakóházat és középületet le kell bontani. A következő évek egyik leglátványosabb építkezése kétségtelenül a város déli részében tervezett népi kultúrház vagy ahogyan emlegetik, a kulturális palota lesz. A nagygyűlések, országos és nemzetközi tanácskozások megtartására is alkalmas épület nagyterme ötezer embert tud majd befogadni, a kamarateremnek ötszáz, az összes többi helyiségnek együttesen 1200 helye van. Nem kerülték el a szófiai várostervezők figyelmét a tömegközlekedés gondjai sem. A most kidolgozott terv szerint a jövőben a városi közlekedésben mind nagyobb szerephez jut majd a legkorszerűbb közlekedési eszköz, a metró. A földalatti vasút első vonalát 1986-ban adják át, s az ezredforduló táján már 50 kilométer összhosszúságú metró lesz Szófiában. Szófia, 1979. június. Temesi János Duna Múzeumot rendeznek be Esztergomban Esztergomban van már az a gazdag anyag, amelyből Duna Múzeumot rendeznek be egy resaturálás alatt álló műemlék épületben. Az új állandó kiállítás a Duna kialakulásának ismertetése, valamint a folyó mentén űzött foglalkozások bemutatása mellett nagy helyet szentel a magyar vízügyi mérnökök világhírű munkásságának. Képzőművészeti alkotásokkal, korabeli térképekkel, hajók és szerszámok modelljeivel, régészeti emlékekkel érzékeltetik, hogy a Duna és vízrendszere évezredeken át nemcsak fontos vízi útja, védővonala, hanem bő táplálkozási forrása is volt az embereknek. A NYÁRI PIHENÉSHEZ: SZÍNES ÁGYNEMŰ A Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház kempingágynemvű garnitúrák gazdag választékával várja kedves vásárlóit Június 4-től 9-ig színes nyári ágygarnitúrák 206 Ft-tól 298 Ft-ig a Skálában.