Népszabadság, 1979. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-05 / 129. szám

6 NÉPSZABADSÁG 1979. június 5., kedd Fogyasztási szövetkezetek az NDK-ban 1. Városi tapasztalatok Aki az NDK-ban jár, megfi­­gyelheti, hogy a különféle üzle­tek és vendéglátó helyek cégtáb­láján HO vagy K betűjelzés is van. Mindkettő rövidítés. Az előbbi az állami kereskedelmi szervezetet jelenti, az utóbbi pe­dig azt, hogy fogyasztási szövet­kezet. Léteznek további kereske­delmi hálózatok is: az E betűvel jelzettek (Esquisit), amelyekben válogatott, kiváló minőségű ipar­cikkeket lehet kapni, nem olcsón, a D betűsekben (Delikat) cseme­geféléket, ínyencfalatokat árusí­tanak, szintén nem kevés pénzért, s ha valakinek dollárja vagy más nyugati valutája van, az elkölt­heti az I betűs (Intershop) üzle­tekben. Ezenkívül vannak ma­gánkereskedők is. Klubvendéglők Erii Oeistner az NDK-beli fo­gyasztási szövetkezetek országos szövetségének elnökségi tagja. Közgazdász, a beruházási, üzem­- és munkaszervezési kérdésekkel foglalkozó részleg vezetője. Szíve­sen válaszol a kérdésre, hogy ha­zájában milyen szerepet töltenek be a fogyasztási szövetkezetek: tömegigényeket elégítenek ki, kü­lönleges áruik nincsenek.­­ A belkereskedelmi forgalom 34 százalékát bonyolítják le. Több mint 32 ezer elárusítóhelyet és csaknem 6300 vendéglátóipari egységet tartanak fenn. Fontos építkezéseknél és 1300 gyárban gondoskodnak a munkások élel­miszer-ellátásáról. Vann 750 ter­melőüzemük is: pékségek, vágó­hidak, húsfeldolgozók stb. Fo­gyasztási szövetkezeteink száma egyébként 198, taglétszáma pedig 4,3 millió, vagyis az NDK minden harmadik felnőtt polgára tagja valamelyik fogyasztási szövetke­zetnek. Általában járásonként és néhány városban működik egy­­egy szövetkezet. A berlini a leg­nagyobb. Ennek a legnagyobbnak az igaz­gatója Hans Knocke. Elmondja, hogy a fővárosban kevés híján ezer szövetkezeti bolt, üzlet és áruház van, vendéglátóhely pedig mintegy 300. — Több kellene — teszi hozzá, s igaza van, mert főként a hét vé­gi napokon sokáig kell várakozni, amíg ülőhelyet kap az ember akár állami, akár szövetkezeti vendég­lőben, s feltűnik, hogy sok aszta­lon van „foglalt” feliratú táblács­ka, nemritkán órákon át. — Igen — magyarázza, — mert kevés a munkaerő. De oka ennek egyes felszolgálók kényelmessége is. Sajnos, a díjazásuk, a kerese­tük nem­ eléggé függ a teljesít­ményüktől. A vendéglők különben tiszták, ízléses a berendezésük, jó a konyo­­hájuk, és nem magasak az áraik.­ Jellegzetesek az úgynevezett klub­­vendéglők. Éttermi és presszóré­szeiken kívül vannak bennük ta­nácskozásra, ünnepségekre, gyűlé­sekre alkalmas helyiségek is. Ilyeneket építenek mind több új lakónegyedben, hogy ezzel is le­hetővé tegyék a jó szellemű kö­zösségi élet kibontakozását. — Ezek is mindig tele vannak — tájékoztat az igazgató. Hóna­pokkal előre lefoglalják például esküvőre vagy egyesületek, szer­vezetek összejövetelére. Sok vendéglőbe teljesen kony­hakész burgonyát, húst és egyéb nyersanyagot szállítanak a főzés­hez, sütéshez. S jóval több ételt készítenek, mint amennyi a ven­déglőben elfogy. Évente sok mil­lió adag meleg ételt és hidegkony­­hás készítményt szállítanak rend­szeresen ipari munkahelyekre, aratás idején a határban dolgo­zóknak, és tanulmányi idő alatt az ország minden táján a diákok­nak. Vásárcsarnok Még néhány esztendő, és száz­éves lesz az egy évtizeddel ez­előtt felújított berlini vásárcsar­nok. Bizonyára ismert minden magyar turista, aki már volt a nevezetes Alexanderplatzon, ille­tőleg a hozzá csatlakozó téren, ahol a tv-torony magasodik. Óriá­si M betűk hívják fel a figyel­met a vásárcsarnokra (Markthal­­le), amelyet szintén a főváros fo­gyasztási szövetkezete tart fenn. Thea Patzold, a csarnok igaz­gatóhelyettese adatok sokaságá­val érzékelteti, mit jelent a ber­linieknek ez a bevásárlóhely. — Nem­, csupán nekik fontos ez, hanem annak a sok vidéki lakos­nak és külföldi turistának is, aki felkeresi. Napi 25 ezerre becsülik a vásárlók számát. Szövetkezeti árusítóhely 25 van a csarnokban, s kínálja portékáját 30 magánke­reskedő is, akik közül 17 a szö­vetkezet bizományosa. Kapható a csarnokban minden­féle élelmiszer, naponta haszná­latos közszükségleti cikk, de sző­nyeg meg tapéta is. Van egy csi­náld magad részleg, ahol a szög­től és a kalapácstól kezdve a ker­ti kisgépig sok mindenhez hozzá­­ lehet jutni. Igaz, hogy nem köny­­nyen és nem bármikor. Kevés az eladó, és némely cikkből van­­­­nak átmeneti hiányok. Emiatt­­ megszokott látvány itt a sorba­állás. Hosszú sorok kígyóznak a gyü­­mölcskonzervet árusító üzletek előtt is. Nagyon kedvelik például a Lengyelországból naponta érke­ző, Hortex márkájú körte-, alma- és szilvabefőttet. Friss gyümölcs­ből és zöldségből nincs annyi, mint amennyihez mi hozzászoktunk. Reggel héttől este nyolcig van nyitva a csarnok, szombaton há­rom órával rövidebb időn át. Élel­miszert vásárolni és az önkiszol­gálókban enni, inni vasárnap délelőtt is lehet. Látogatottak a csarnok épületén kívül levő bó­dék is, ahol főleg sült és főtt kol­bászból, virsliből fogy sok, meg természetesen sörből. — Hogyan és mikor érkezik ide az áru? — Teherautókkal, hűtőkocsik­kal és kizárólag éjjel. Túlnyomó­­részt különféle nagykereskedelmi elosztóhelyekről, de közvetlen be­szerzési kapcsolatunk is van már néhány mezőgazdasági nagyüzem­mel. — Gondjaik vannak-e? — Igen. Az egyik az, hogy a kelleténél kisebb a raktárterünk. S a másik: szülési szabadság, gyermekgondozás és betegség mi­att naponta 100—110 eladó hiány­zik a 700-ból. Naponta 70 ezer vevő Lipcse főpályaudvarának köze­lében, alumíniumlemezzel borí­tott, hétszintes épület vonja ma­gára a figyelmet: az NDK legna­gyobb szövetkezeti áruháza. Egyi­ke annak a 13 áruháznak, ame­lyeket 1955-ben központi kereske­delmi és termelővállalatok hoztak létre, Konsument néven. Ez az együttműködés nem pontosan olyan tartalmú, mint a nálunk is­mert közös vállalatok vagy vál­lalkozások. Lényege az egy kéz­ben összpontosított árubeszerzés, technológiai fejlesztés, üzletpoli­tika, reklám és propaganda. Rolf Russ, a lipcsei áruház igaz­gatója azzal kezdi tájékoztatóját, hogy fényképeket mutat a buda­pesti Skála szövetkezeti áruház többször is ott járt képviselőiről. — Baráti és kölcsönösen elő­nyös a kapcsolatunk — mondja. — A Skála megnyitása előtt fél éven át nálunk dolgoztak huszon­­ketten, akik ott lettek eladók. Az­óta rendszeres eladócsere van köztünk, és egyre erősödő árucse­re is, ami mindkét áruházban bővíti, gazdagítja a választékot. Ennek az áruháznak 11 ezer négyzetméternyi eladótere s 1500 dolgozója van. Napi átlagban 70 ezer vevő keresi fel, évi forgalma pedig 33 millió márkát tesz ki. Árukínálata jó, különösen ifjúsá­gi ruházati cikkeit dicsérik, mert divatosak. Nagy gondot fordítanak a vá­sárlók útbaigazítására. Szembetű­nő helyeken közüik, hogy mit hol lehet megtalálni. Összesen nyolc­vanféle szolgáltatást nyújt az áru­ház a vevőknek. Szerepel köztük a házhozszállítás, a függönyvar­rás, a ruhaigazítás csakúgy, mint a háztartási gépek megjavítása, a fodrászat és a kozmetika vagy különféle cikkek kölcsönzése és így tovább. A negyedik emeleten vannak egyebek között a bútorok, s ott teljesítenek szolgálatot a lakbe­rendezési tanácsadók is. — Válaszolhatok magyarul is? — kérdezi a részleg vezetője, a német nyelvű érdeklődés után. Kiderül, hogy Pesti Mártonnal beszélgetünk. Eredetileg grafikus, majd lakberendező volt Budapes­ten, de 11 évvel ezelőtt áttelepült Lipcsébe. Jól érzi magát, megbe­csülik, kedvére való a munka. — Harmadmagammal dolgo­zom, de hozzánk tartozik az egész áruház dekorációja is. Ami a ta­nácsadást illeti, az is ad éppen elég elfoglaltságot. Egyszerűbb in­formáció egy napra 15—20 jut, részletesebb tanácsadás öt-hat, úgynevezett komplett berendezési szaktanácsadás pedig egy-kettő. S mindez ingyenes. Presszó, uszodával Tehergépkocsi-gyártásáról hí­res, harmincezer lakosú város Ludwigsfelde, Berlintől hatvan kilométernyire. Főútjának egyik oldalán HD-élelmiszeráruház, ve­le szemben pedig egy ugyancsak földszintes vendéglátóhely, a kö­vetkező felirattal: Kaffee-Schwimmhalle. Olvastán arra gondol az ember, hogy szokatlan ugyan, de nyilván olyan kávé­házról vagy presszóról van szó, amelyikhez uszoda is tartozik. Nem egészen így van, mert a presszón kívül van ott vendéglői rész és egy közepes méretű ta­nácsterem is. Mindez egy régté­ben, s az épület falán túl van egy ötven méter hosszú úszómedence. Wilfried Schramm, a fogyasz­tási szövetkezet vezetőségi tagja, így tájékoztat: — Úgy tudom, ilyen uszodás megoldás nincs más szövetkezet­ben. Mi a városi tanáccsal közö­sen hoztuk létre. Mindent a ta­nács építtetett meg, a szövetkezet berendezte és üzemelteti a ven­déglátó részt, és bért fizet az épü­let használatáért. Az uszoda ta­nácsi kezelésben van. A forgalom itt is, ott is nagy. Ésszerű összefogás. Gulyás Pál következik: 2. MILYEN AZ ELLÁTÁS VIDÉKEN? Az ország legnagyobb szövetkezeti áruháza Lipcsében. Szófiai nevét B­ulgáriában most emlékeztek meg arról, hogy Szófiát száz év­vel ezelőtt nyilvánították az ország fővárosává. Az évforduló alkalmából rendezett ünnepségen Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, az államtanács elnöke nyújtotta át a főváros kép­viselőinek a Georgi Dimitrov Érdemrendet, amivel a bolgár állam­tanács Szófiát a szocialista társadalom építésében szerzett érdemei elismeréseképpen tüntette ki. Szófia ma Bulgária adminisztratív, gazdasági és kulturális köz­pontja. Az ország nem egészen kilencmillió lakosából itt él több mint egymillió, itt összpontosul az ipar és a felső szintű oktatás jelentős része. A szófiai vállalatok termelik meg a teljes bolgár nemzeti jöve­delem hetedrészét, s az ipari termelés az 1960. évi szinthez képest több mint négyszeresére növekedett. A száz évvel ezelőtti állapotokkal — akkor Szófiának mindössze húszezer lakosa volt, s az ipart néhány kézműves műhelye képvisel­te — természetesen aligha lehetne összehasonlítani a legutóbbi évtizedek fejlődésének dinamikáját. A bolgár főváros vezetői az év­forduló kapcsán éppen ezért nem is hátra, hanem előre, a jövőbe tekintettek. Az idén tavasszal ugyanis elkészült Szófia távlati fej­lesztési terve, amely nagyjából az ezredfordulóig meghatározza a vá­rosfejlesztés fő irányait. A nagyszabású terv természetesen sok új építkezéssel számol, de a hangsúlyt korántsem a mennyiségi mutatókra, nem az extenzív fejlesztésre helyezi. A bolgár főváros elérte mennyiségi növekedésé­nek ideális határait, s a várostervezők fő gondja évek óta az egyes városrészek közötti összhang megteremtése, az urbanisztikai ártalmak mérséklése, a városlakó ember sokirányú igényeinek és érdeklődésé­nek minél teljesebb kielégítése. Szófia a múltban központi tervezés nélkül fejlődött, az egyes városrészek spontán módon alakultak ki, nem mindig érvényesült a különböző építészeti stílusok összhangja a legutóbbi évtizedekben sem. A történelmileg kialakult realitásokat elismerve, de a korábbi esetlegességeket kiküszöbölve, a szófiai várostervezők rendeltetésük szerint a következő fő zónákra osztották a bolgár fővárost: 1. Ipari zóna. 2. Lakó- és közigazgatási zóna. 3. Üdülőzóna. Ez a felosztás természetesen csupán az alaptendenciákat fejezi ki, kisebb-nagyobb mértékben mind a három zóna „vegyes” marad a jövőben is. Mivel a jelenleg is létező lakótelepek bővítésén és természetesen a szolgáltatások körének jelentős tágításán kívül a peremvidékeken lényeges újításokat nem terveznek, az ezredfordulóra a legszembetű­nőbb módon a belvárosi rész változik meg. A tervek szerint a követ­kező évtizedekben Szófia egész központi városrészét sétáló, bevásárló és ügyintéző körzetté alakítják majd át. Ennek a területnek a pere­mén hatalmas, föld alatti garázsok húzódnak majd, s a belvárosban sétáló gépkocsi-tulajdonosoknak nem fog gondot okozni a kocsi el­helyezése. Építészeti szempontból Szófia központja két, egymástól merőben különböző körzetből áll. Az egyikben történelmi szempontból értékes műemlékek és nagyrészt még ma is elfogadható, de statikailag min­denképpen megbízható épületek találhatók, a másikban viszont csak­nem kizárólag régi, lebontásra ítélt lakóházak és középületek várják egyre inkább közelgő végüket. Az idén tavasszal kidolgozott terv azzal számol, hogy a műemlékek és a szakemberek által „tartósnak” minősített épületek az ezredfordulóig még valószínűleg fennmarad­nak, az utóbb említett zónában viszont minden lakóházat és középü­letet le kell bontani. A következő évek egyik leglátványosabb építkezése kétségtelenül a város déli részében tervezett népi kultúrház vagy ahogyan emle­getik, a kulturális palota lesz. A nagygyűlések, országos és nemzetközi tanácskozások megtartására is alkalmas épület nagyterme ötezer em­bert tud majd befogadni, a kamarateremnek ötszáz, az összes többi helyiségnek együttesen 1200 helye van. Nem kerülték el a szófiai várostervezők figyelmét a tömegköz­lekedés gondjai sem. A most kidolgozott terv szerint a jövőben a városi közlekedésben mind nagyobb szerephez jut majd a legkor­szerűbb közlekedési eszköz, a metró. A földalatti vasút első vonalát 1986-ban adják át, s az ezredforduló táján már 50 kilométer össz­­hosszúságú metró lesz Szófiában. Szófia, 1979. június. Temesi János Duna Múzeumot rendeznek be Esztergomban Esztergomban van már az a gazdag anyag, amelyből Duna Múzeumot rendeznek be egy res­­aturálás alatt álló műemlék épü­letben. Az új állandó kiállítás a Duna kialakulásának ismertetése, vala­mint a folyó mentén űzött foglal­kozások bemutatása mellett nagy helyet szentel a magyar vízügyi mérnökök világhírű munkásságá­nak. Képzőművészeti alkotások­kal, korabeli térképekkel, hajók és szerszámok modelljeivel, régé­szeti emlékekkel érzékeltetik, hogy a Duna és vízrendszere év­ezredeken át nemcsak fontos ví­zi útja, védővonala, hanem bő táp­­lálkozási forrása is volt az embe­reknek. A NYÁRI PIHENÉSHEZ: SZÍNES ÁGYNEMŰ A Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház kempingágynemvű garnitúrák gazdag választékával várja kedves vásárlóit Június 4-től 9-ig színes nyári ágygarnitúrák 206 Ft-tól 298 Ft-ig a Skálában.

Next