Népszabadság, 1979. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-01 / 204. szám
1979. szeptember 1., szombat NÉPSZABADSÁG Losonczi Pál látogatása Ilajdii-Biihar megyében Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke péntek délután kétnapos látogatásra Hajdú- Bihar megyébe érkezett. A megye párt- és állami vezetői fogadták a vendéget. Debrecenben, a megyei pártbizottság székházában Sikula György első titkár köszöntötte, és tájékoztatta a politikai, gazdasági és ideológiai munkáról, a XI. kongresszus határozatainak a végrehajtásáról, a megye helyzetéről és fejlődéséről. A tájékoztató után Losonczi Pál a város vezetőinek kíséretében Debrecen nevezetességeivel ismerkedett. Ennek során felkereste a múlt év végén felavatott, korszerűen felszerelt és berendezett Kölcsey Ferenc Művelődési Központot, ahol megnézte a Hajdú táncegyüttes és a Délibáb népzenei együttes műsorát. Ncolae Causescu fogadta Gáspár Sándort Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke pénteken fogadta Gáspár Sándort, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagját, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkárát, aki a Román Szakszervezetek Általános Szövetségének meghívására tartózkodik Romániában. (MTI) Szocialista országok külügymi nisztér■ nami konzultáciája A Mongol Népköztársaság külügyminisztériumának meghívására augusztus 27-től 31-ig a szocialista országok külügyminisztériumainak képviselői konzultatív tanácskozást tartottak Ulánbátorban. A tanácskozáson a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Kubai Köztársaság, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság és a Vietnami Szocialista Köztársaság külügyminisztériumának miniszterhelyettesei és más vezető munkatársai vettek részt. A tanácskozás munkájában részt vettek a KGST titkárságának képviselői is. A tanácskozás részvevői véleményt cseréltek az ENSZ tevékenységének aktuális problémáiról és az ENSZ-közgyűlés 34. ülésszakának kérdéseiről. A találkozó szívélyes, baráti légkörben folyt le. (MTI) Az ír miniszterelnök ulsteri politikai kezdeményezést vár Londontól Az Ír Köztársaság rendőrsége péntekre virradó éjjel a terrorizmusellenes törvények alapján nagyszabású razziákat rendezett, és több mint 200 embert előállított. A razziák főleg az Észak-Írországgal határos grófságokra összpontosultak. Dublinban a terrorizmusellenes különbíróságon Lord Mountbatten meggyilkolása miatt vádat emeltek egy 24 éves és egy 31 éves férfi ellen, és elrendelték őrizetben tartásukat október 2-ig. Jack Lynch, az Ír Köztársaság miniszterelnöke csütörtök este Dublinban tartott sajtóértekezletén annak a reményének adott hangot, hogy London meggyorsítja az ulsteri probléma megoldását szolgáló politikai kezdeményezés keresését. Megfigyelők úgy vélik, hogy Dublin a jövő hétre kitűzött Thatcher—Lynch találkozón elsősorban Londonnak a politikai kezdeményezésre tett ígéretéről, nem pedig az antiterrorista intézkedések megszigorítására vonatkozó kötelezettségvállalásról kíván tárgyalni. Lynch nem fejtette ki, hogy milyen politikai kezdeményezést óhajt. Köztudott azonban, hogy pártja, a Fianna Fáil ez év elején jóváhagyta a legjelentősebb ellenzéki párt, a Fine Gael által államszövetség létrehozására előterjesztett javaslatot. Londonban a csütörtöki két és fél órás kabinetülés után bejelentették: a Thatcher-kormány ezer fővel fogja erősíteni az észak-írországi rendőrséget. (AFP) LITYERATURNAJA CAZETA Herbert Marcuse ellentmondásos életútja A népszerű szovjet kulturális és társadalmi hetilap értékeli a 81 éves korában elhunyt Herbert Marcuse ellentmondásos életútját. A cikk emlékeztet rá, hogy Marcuse Németországban született, egy gazdag ügynök családjában, s a környezete iránt táplált ellenszenve elvezette a baloldali szociáldemokratákhoz. A freiburgi egyetemen Husserl és Heidegger tanítványa volt, az 1918—1919-es németországi forradalmi harcok idején az egyik munkástanács tagjaként tevékenykedett. Később a frankfurti iskola egyik megalapítója lett, s Adomával, Frommal és Hokheimerrel együtt megpróbálta öszszeolvasztani a marxizmust az egzisztencializmussal, a freudizmussal és az anarchista radikalizmussal. A nácizmus hatalomra jutása után Marcuse az Egyesült Államokba emigrált, majd kidolgozta a valóság „totális tagadásának” szélsőséges elméletét. A fasiszta totalitarizmus elleni harc szándékától vezérelve a Stratégiai Szolgálatok Irodájának hírszerző tisztje lett. 1951-től kezdve a legrangosabb amerikai egyetemeken adott elő, s könyvsorozatban fogalmazta meg radikális eszméit. Az egydimenziós ember, A tiszta türelmesség kritikája című köteteiben és más műveiben kritizálta a jelenlegi kapitalizmus által kialakított engedelmes fogyasztói társadalmat. Ugyanakkor pesszimistán értékelte a tudományos-technikai forradalom távlatait, a kommunista világmozgalommal szemben pedig védelmébe vette a kínai kulturális forradalmat; a célratörő forradalmi politika helyett a spontaneitás és az utópia mellett foglalt állást. Mindezek ellenére nem feledkezhetünk meg arról, hogy Marcuse a harcoló Vietnam oldalán állt, hogy élete végéig a burzsoá rendszer engesztelhetetlen bírálója volt. Pályafutásának mérlegéhez tartozik, hogy egyik legutolsó interjújában megállapította a kapitalizmus válságát, elvetette a parlamenti reformizmust, és megerősítette hűségét a forradalom eszméje és a tanácsrendszerhez való ifjúkori ragaszkodása iránt. Építőipari exportvállalkozások A nemzetközi munkamegosztás bővülésével, az együttműködés új, az egyszerű árucseréhez képest minőségileg magasabb rendű formáinak elterjedésével az építőipar exporttevékenysége is fejlődik. Ez a folyamat a kereslet és a kínálat egyidejű, és számunkra szerencsés növekedésének köszönhető. A vevők egyfelől mind nagyobb mértékben keresik a komplett „kulcsrakész” létesítmények szállítására képes eladókat, másfelől az építőiparban széles körben terjednek a fejlettebb, a gyáriparban szokásos módszerek, hiszen az építőelemeket egyre nagyobb részarányban gyártják telepített üzemekben, nagy sorozatban, s ez alkalmassá teszi az ágazatot az export fokozására. Az igények s a lehetőségek találkozása teremtette meg a hazai építőipari fővállalkozás kibontakozásának alapjait. Ír világ 32 országha E tevékenység szervezésére és lebonyolítására alakult meg immár több mint 25 esztendeje az Émexport Fővállalkozó Iroda, mai nevén Émexport Fővállalkozó Vállalat, amely fennállása óta 8,2 milliárd forint értékben exportált építőipari és építőanyag-ipari berendezéseket, építési munkát és technológiát. A világ 32 országában láthatók munkájuk eredményei, s jóllehet a vállalat történetében akadtak kevésbé sikeres esztendők is, annyi bizonyos, hogy jelentékeny részt vállaltak a magyar gazdaság nemzetközi hírnevének erősítésében. Pedig meg kellett, s talán ma is meg kell küzdeni az építési tevékenység exportjával szemben táplált előítéletekkel. A hazai építőiparnak kétségtelenül elég tennivalója akad határainkon belül is, és az építkezések gyakori késedelme, a kapacitáshiány miatt elutasított megrendelések sokasága látszólag megkérdőjelezheti az építőipari exportot. Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter ezekre az — egyébiránt nem alaptalan — ellenérvekre a Társadalmi Szemlében megjelent cikkében ekként válaszolt: „Kis országok, teljesen egyedül, elkülönülve nem képesek jól megszervezni az építésügyet. Mint minden iparban, itt is nagy jelentősége van a specializációnak, ami a tervezéstől a kivitelezésig terjedő nemzetközi építési kapcsolatokig vezet. A tradíciók és beidegződések ugyanakkor erős autarchiára alapoztak az építőiparban; sem érdekeltségi, sem technikai-szervezési oldalról nincs kellő ösztönzés a nemzetközi együttműködésre. Az építőipart elsődlegesen nem exportágazatként értelmezve kell a nemzetközi pályán elképzelni, hanem a nemzetközi munkamegosztásban rejlő előnyökön keresztül a tevékenység hatékonyságának javítása, a hazai építési igények mind magasabb színvonalú kielégítése érdekében kell nyitottabbá válnunk.” S mindehhez hozzátehető: ma már építési tevékenységgel együtt könnyebben értékesíthetők a komplett gépipari berendezések, a legkülönbözőbb ágazatokban kidolgozott hazai technológiák és szellemi eredmények. Az építési export — kiváltképp komplett szállítások esetében — szervezettebb, alaposabb munkát követel a megszokott hazai színvonalnál. Ez a talán másodlagosnak tűnő szempont éppenséggel nem elhanyagolható, hiszen a külföldi építkezéseken megszerzett tapasztalatokkal a hazai munka hatékonysága is fokozható. E megfontolások alapján határozott úgy a Központi Bizottság tavaly októberben, hogy bővíteni kell az építőipar részvételét a nemzetközi munkamegosztásban. nes évek elejétől élénkült meg az Émexport kivitele. Csehszlovákiában immár a hatodik szállodát építik az Émexport fővállalkozásában győri panelokból. Ungvárott, a Szovjetunióban ugyancsak szállodát építenek a debreceni építők kivitelezésében, amelynek nemrégiben kezdődött meg a műszaki átadása. A pozsonyi 10 emeletes szállodát például 22 hónap alatt építették fel. A budapesti Volga Szállóhoz hasonló épületben 430 szoba, kongresszusi terem, étterem, bárhelyiség, kávéház kapott helyet. Három esztendővel ezelőtt Algériába úgynevezett polygon üzemet szállítottak, amelynek berendezéseit az Építőipari Gépgyártó Vállalat készítette. A szabadtéri üzem valójában egyfajta házgyár, évente 500 lakás összeszereléséhez szükséges elemeket képes gyártani. Külön előnye, hogy a berendezések viszonylag könnyen áthelyezhetők szükség szerint új területre. Mind a gyár, mind a lakóházak terveit magyar szakemberek készítették, s hazai szakemberek tanították meg az algériai építőket a gépek kezelésére és az építkezés szakmai fogásaira. Nem kis részben e sikeres vállalkozásnak tulajdonítható, hogy az Émexport megbízást kapott 2550 lakás építésére Algériában. Az építéshez a Heves megyei tanácsi Építőipari Vállalatnál kidolgozott, Peva elnevezésű, alagútzsalus építési technológiát alkalmazzák majd. Kiemelkedő feladata volt az Émexportnak az NDK-beli Haldenslebenben épített egészségügyi kerámiagyár. Az évi 8000 tonnányi termék előállítására képes üzemben a Finomkerámiaipari Művek szakemberei által tervezett technológiát alkalmazzák, s tetemes mennyiségű berendezést is magyar vállalatok szállítottak. A szállítások ellenértéke meghaladta a másfél milliárd forintot. csak jó szervezéssel Ez a vállalkozás egyébként jól példázza az export fővállalkozások bonyolultságát. A fővállalkozómexportnak mintegy 25 hazai üzem és tervezőintézet szállításait kellett megfelelően összehangolnia, s feladata volt az NDK-ban, dolgozó magyar építőbrigádok munkájának a megszervezése is. Az export fővállalkozások eredményessége jobbára azon múlik, miként sikerül jól megszervezni a tervezők, a szállítók és az építők együttműködését. Szabó Miklós, a vállalat vezérigazgatója szerint az exportra dolgozó vállalatok minőségileg egy fokkal magasabb rendű munkát végeznek, mint hazai megrendeléseik teljesítésekor. S hozzáteszi: " Mind a szállodaépítéseknél, mind az üveggyárak, a vasbetonaljgyárak vagy főként az egészségügyi kerámiagyár építésénél mindent jó előre, aprólékosan kiszámítottunk, megterveztük a munkák menetrendjét. S a közreműködők rendre megtartották az önként vállalt határidőket. Nézetem szerint enélkül nem sikerült volna megfelelni a vevők várakozásainak. Tény, hogy építővállalatok és tervezők, gépgyártók és technológiai szakemberek nagyobb műgonddal foglalkoznak a külföldön végzett munka előkészítésével és lebonyolításával. Ez részint lelkiismereti kérdés, de persze az sem hanyagolható el, hogy az export általában jövedelmezőbb a hazai vállalkozásoknál. S a kivitelnél nincs „pardon”, meg kell tartani a határidőket, el kell érni az ígért minőséget. Ha csak egyetlen alkalommal elmaradunk a követelményektől, már jóformán elveszítettük jó hírünket. Pontos és gondos munkával viszont újabb megrendelések szerezhetők. Furcsa heli /rt — Az Émexport export fővállalkozó vállalat, de különös módon nincs önálló exportjoga. Nem akadályozza ez a vállalatot az eredményesebb munkában? — Valóban furcsa helyzet. Az építőipar exportja korábban háttérbe szorult. Jóllehet, egy-egy jelentékenyebb vállalkozás mindig volt, ez még nem indokolta az önálló exporttevékenységet. A hajdani iroda, később pedig a vállalat fő feladata a szállítások megszervezése, a kivitelre szánt üzemek megterveztetése, üzembe helyezése és az ezekkel összefüggő teendők koordinálása volt. Ez másfajta tevékenység, mint amit a külkereskedelmi vállalatok végeznek. A forgalom fellendülése csak mostanában teszi indokolttá, hogy a vállalat — szervezői, illetve építőipari tevékenysége mellett — kereskedelemmel is foglalkozzék. Persze apparátusunknak erre fel kell készülnie. Évi körülbelül egymilliárd forintos exportunkat — kiváltképp a dollárelszámolású piacokon — hosszabb távon csak úgy tudjuk bővíteni, ha magunk is képesek vagyunk a kereskedelmi feladatok ellátására. Annál is inkább, mert a külkereskedelmi vállalatok bekapcsolásával — lévén legalább eggyel több közreműködő — lassul az ügymenet, s nőnek a lebonyolítási költségek. Új piacokat kell keresnünk, új együttműködési formákat felkutatnunk és alkalmaznunk. A könnyűszerkezetes rendszerek exportjához például tartós kereskedelmi kapcsolatokat kell létesítenünk a számításba jöhető vevőkkel. A szak-külkereskedelmi vállalatok működése ellen eddig sem volt semmi kifogásunk, s alkalmasint a jövőben is kérjük majd közreműködésüket. De a feladatok mindenképpen indokolják, hogy önállóan is képesek legyünk a forgalom lebonyolítására. Ezzel egy időben igyekszünk bővíteni hazai partnereink körét is. Kutatóintézetekkel, építővállalatokkal tárgyalunk arról, miként lehetne a magyar szellemi és építési exportot bővíteni, s főként azokat a lehetőségeket keressük, amelyek komplett berendezések exportjával is együtt járhatnak. A magyar építőiparban és az építőanyagiparban sok, exportban hasznosítható tartalék van. Az a dolgunk, hogy ezt feltárjuk, hasznosítsuk és vevőt találjunk rá. A népgazdaság, a vállalatok s nem utolsósorban az Émexport fontos érdeke ez — mondta végül Szabó Miklós. Lovász Péter Szállodák és gyárak Az Emexport eddigi tevékenysége is igazolja a határozat helyességét. A vállalat több üveggyárat, vasbetonaljgyárat, perlitüzemet exportált, főként a szocialista és a fejlődő országokba. Két nagyméretű csarnokot építettek Hamburgban, irodaházat adtak át Ausztriában. Kiváltképp a hetre Megkezdődtek a bányásznapi ünnepségek A 29. bányásznap ünnepségei pénteken országszerte megkezdődtek. Tatabányán, az 1919-es csendőrsortűz bányászmártírjainak tiszteletére állított emlékmű előtt rótták le kegyeletüket a bányamunkások. A sportcsarnokban rendezett ünnepségen köszöntötték a szénmedence dolgozóit, majd a Néphadsereg Művészegyüttese adott gálaműsort. Oroszlányban ünnepi röpgyűléseket tartottak, a bányákból felszállók részvételével. Tegnap nyitották meg azt a bányászmúzeumot is, amelyet egy régi, már bezárt aknában rendeztek be. A borsodi szénmedence központi bányásznapi ünnepségének a sajó- és a szuhavölgyi bányavidék központjává fejlődött Kazincbarcika volt a színhelye. A borsodi bányászok erre az évre 185 ezer tonna szén terven felüli kitermelését vállalták; ebből a bányásznapig 125 ezer tonnát küldtek felszínre. A lyukói bánya dolgozói — vállalásaik mennyiségi teljesítése mellett — tonnánként 6 forinttal olcsóbban termelték ki a szenet a tervezettnél. Alberttelepen 24 bányászlakásba kezdhették meg a beköltözést, a kormány által meghirdetett bányászlakás-építési akcióban így már több mint félezer borsodi bányászcsalád jutott új otthonhoz. Visontán évfordulók jegyében ünnepeltek: megemlékeztek arról, hogy a Mátra alján 15 évvel ezelőtt kezdték meg az ország legnagyobb szénbányájának nyitását; a bánya tíz éve termel szenet a szomszédos Gagarin Hőerőműnek; a visontaiak egy évtized alatt 50 millió tonna szenet adtak az országnak.