Népszabadság, 1980. május (38. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-21 / 117. szám
10 MIPS/ABADSÁG Erőművek exportja társfővállalkozásban A nemrégiben megjelent újsághír arról tájékoztatta az olvasókat, hogy a Transelektro külkereskedelmi vállalat és az érdekelt hazai tervező-beruházó és kivitelező vállalatok export-társfővállalkozási szerződést írtak alá komplett erőművek közös szállítására. Az újszerű vállalkozás stabil műszaki hátterét az adja, hogy a magyar gépipar által gyártott korszerű erőművi berendezések — kazánok, villamos generátorok, gőzturbinák, erőművi vízkezelő berendezések — az elmúlt évtizedekben nemcsak a hazai igényeket elégítették ki, hanem a világ sok más országaiba is eljutottak. Tartós világpiaci kereslet Az ötvenes évek végén az egyiptomi El Tabbinban létesített 3X15 MW teljesítményű erőmű volt az első magyar „kulcsrakész” erőmű-exportszállítás. Ehhez hasonló jó műszaki referenciát jelent számunkra a Bejrútban húsz éve kifogástalanul működő magyar—osztrák kooperációban létesített hőerőmű. A világhírű Heller—Forgó-féle légkondenzációs hűtőtornyok exportját is figyelembe véve azonban energetikai gépexportunkat mindeddig inkább az egyedi, mint a komplett szállítások jellemezték, jóllehet gyártmányaink műszaki színvonalának emelését licenckapcsolataink is nagymértékben segítették. Termékeink a megváltozott piaci feltételek között is versenyképesek. Az energiatermelő létesítmények világpiaci kereslete tartós s állandóan növekvő. Alátámasztja ezt a megállapítást az a tény is, hogy a nemzeti jövedelem növekedési üteme, valamint az energiatermelés növekedése közötti összefüggés igen szoros. Az erre vonatkozó elemzések azt mutatják, hogy egy-egy nemzetgazdaságban — a gazdaságok eltérő fejlettségi színvonalát is figyelembe véve — a nemzeti jövedelem 1%-os emelése az energiatermelés 0,92—0,75%-os növelése mellett valósítható meg. Napjaink s az elmúlt évek olajválsága világviszonylatban ugyancsak növelte az energetikai berendezések iránti keresletet. Különösen jelentős a beruházási szándék azokon a területeken, ahol a korábban már „leírt” energiahordozókat (barnaszén, lignit, tőzeg) fokozott mértékben kívánják felhasználni villamosenergia-termelésre. gyár Hajó- és Darugyár exportfejlesztési célhitel felvételével tovább növeli gyártmányai korszerűségét és bővíti gyártási kapacitását. Az energetikai komplett létesítmények megvalósítása rendkívül összetett, igen nagy szakmai felkészültséget kívánó és bonyolult közgazdasági elszámolási, anyagi érdekeltségi problémákat is felvető feladat. Ez is közrejátszott abban, hogy eddig sem export-fővállalkozói, sem más társas konstrukciót nem sikerült létrehozni a belföldi közreműködők között, mivel a nagy értékű és igen hosszú — öt-nyolc év — átfutási idejű kompletterőmű-szállítások finanszírozási, kockázatvállalási kérdéseit nem tudták megnyugtatóan megoldani. A nagy tőkeigény s más okok miatt a nemzetközi gyakorlatban a fő energetikai berendezések szállítói és a kivitelezők általában társvállalkozói — konzorciumi — szerződéses jogviszonyt hoznak létre. Ebben pontosan körülhatárolják a feladatok, a felelősség és a kockázat megosztását, s rögzítik azt is, hogy a megvalósítással kapcsolatos szervező, koordináló és ellenőrző teendőket a konzorcium mely vállalata látja el. A Transelektro külkereskedelmi vállalat külföldi konzorciumok tagjaként bonyolított le, illetve vesz részt jelenleg is különféle erőművi exportvállalkozásokban. Egyfelől tehát az volt a helyzet, hogy a nemzetközi piacon — elsősorban a kőolajban gazdag fejlődő országokban — jelentősen megnőtt az igény a komplett erőművek szállítása iránt, másfelől a magyar energetikai ipari vállalatoknak erre nem volt megfelelő közös szervezetük, s anyagi és erkölcsi érdekeltségük sem a fővállalkozásra, hanem saját termékeik egyedi exportjára ösztönözte őket. Nyolc vállalat összefogása A most létrehozott hazai társfővállalkozás — a külföldi tapasztalatokat is figyelembe véve — rugalmas szervezeti egységbe tömöríti az erőműexport már említett tradicionális magyar gyártó vállalatait, valamint az Erőmű- és Hálózattervező Vállalatot, az Energiagazdálkodási Intézetet és az Erőmű Beruházási Vállalatot. A társaság külkereskedelmi társfővállalkozói feladatait a Transelektro látja el, amely az erőműexport hagyományosnak mondható feladatai mellett felelős a közös külkereskedelmi vállalkozás összehangolásáért és a vele kapcsolatos importkötelezettségek teljesítéséért is. A társfővállalkozói szervezet révén a magyar erőműexportőrök részt vehetnek más nemzetközi konzorciumok üzleti vállalkozásaiban is. A hazánkban teljesen új forma lényege tehát az, hogy a fővállalkozást nem egy vállalat végzi — hiszen erre az említett okok miatt egyik partner sem lenne képes —, hanem egymással társulva. Ezzel a társfővállalkozás megteremti a komplett vagy részben komplett magyar erőműexport reális feltételeit. Ehhez most már megvan a saját tervező, beruházó, kivitelező és szakértő külkereskedelmi apparátus, s megvannak a fővállalkozáshoz szükséges anyagi eszközök is. Néhány szót az említett feltételekről : a társfavállalkozási szerződés aláírói a komplett vagy részben komplett erőművek exportjára érdekazonosságon alapuló egységbe tömörültek, azaz közreműködésük arányában részesülnek a közös vállalkozások nyereségéből, s mód van arra is, hogy a társaságnak kárt okozó tagvállalat tevékenységét szankcionálják; s a társfővállalkozói szervezet keretében megoldódik a forgóalap-finanszírozás nehéz problémája, a társaság tagjai a saját fővállalkozási teljesítéseik pénz- és hitelellátásáról maguk gondoskodnak, azaz nem igénylik a külön fővállalkozói finanszírozást; — a társfővállalkozók egyben devizaemzettek is, azaz saját exportszállításaikkal kapcsolatos anyagi érdekeltségi előnyöket is megtarthatják ; — a Transelektro külkereskedelmi vállalat anyagi érdekeltsége a társfővállalkozás keretében — a hagyományos bizományosi tevékenységtől eltérően — a tagvállalatok expontővállalkozói nyereségéhez fűződik, s a saját és társai tevékenységéért anyagilag is felelős; — a társfővállalkozás versenyeztet is, igazgatótanácsa minden esetben elbírálja a tagvállalati, vagy külső külföldi szállításokra vonatkozó részajánlatokat, s a társaság érdekeit veszélyeztető* részajánlatot a komplett ajánlatból kizárhatja, hogy ezzel a versenyképességet fokozza. 15-20%-kal gazdaságosabb A komplett berendezések exportja előnyös a megrendelőnek, mert leveszi válláról a beruházással járó rengeteg gondot, és garanciát kap a magas színvonalú megvalósítására. Számunkra pedig azért is előnyös, mert a berendezéseket alkotó gyártmányok általában technikai fejlődésük felfelé ívelő szakaszában vannak; viszonylag sok, értékes kvalifikált munkát tartalmaznak; jól illeszthetők a nemzetközi munkamegosztás kereteibe; a komplett létesítmény részeként olyan termékek is értékesíthetők, amelyek egyedileg már kevésbé versenyképesek; a világpiaci tartós jelenlét és verseny hazai energetikai beruházásaink korszerű műszaki színvonalát is garantálni tudja; végül pedig a komplettség révén —a közgazdasági elemzések szerint — a kivitel devizahozama 15—20%-kal nagyobb lehet, mint a hagyományos — egyedi — áruexporté. A szerződés aláírása, a korszerű export-fővállalkozási forma alapelveinek kidolgozása és elfogadása természetesen csak a közös munka kezdetét jelenti. A közös vállalkozás legcélszerűbb gyakorlati módszereit ezután kell kialakítanunk. Biztosítani kell például a vállalkozásban részt vevők fizetési és hitelképességét azzal összefüggésben, hogy a komplett berendezések részszállításaiért külföldről kapott pénz beérkezésének — átutalásának — időpontjai nem azonosak a hazai teljesítési határidőkkel. (Ilyen gond a múltban számos komplett energetikai berendezés exportját megnehezítette vagy meghiúsította.) Változó műszaki, gazdasági feltételek Robbanásszerű a piaci feltételek változása az erőműegységek teljesítményeinek növekedése tekintetében is. Amíg korábban, a harmincas években Budapesten felépített Kelenföldi Hőerőmű 44 megawattos (MW) gépcsoportjai a világ második legnagyobb egységteljesítményű gépcsoportjainak minősültek, ma az egységteljesítmények ezt messze túlhaladják, és nem ritkák az 1000 MW, sőt az 1500 MW egységteljesítményű erőműberuházások sem. Az egységteljesítménynek növekedésével a beruházások volumene is ugrásszerűen növekedett, ennélfogva egy-egy erőműobjektum beruházási értéke ma igen gyakran eléri a 400—2500 millió dollárt, hazai viszonylatban a több tízmilliárd forintot is. Iparágunk és műszaki szakembergárdájának tapasztalatai lehetőséget adnak arra, hogy a nemzetközi versenytárgyalásokon a legkorszerűbb megoldások alkalmazásával a legcélszerűbb konstrukciókat tudjuk ajánlani a megnövekedett teljesítményű erőművi blokkok szállítására. Energetikai gépgyártásunk nemzetközi piaci pozícióinak megerősítése végett a közös vállalkozás tagvállalatai: az Április 4. Gépipari Művek, a Ganz Villamossági Művek, a Láng Gépgyár és a Ma Erős nemzetközi mezőnyben A társaságnak jelenleg nincs ún. alaptőkéje, s nincs közös kockázati alapja, mivel a társult vállalatok anyagi-pénzügyi erőforrásai együttesen elegendők egy-egy nagyszabású közös export fővállalkozás megvalósításának finanszírozására. Az élet — az export-fővállalkozási ügyletek megvalósítása során szerzett tapasztalat — fogja majd eldönteni, hogy a közös alapok létrehozása mennyire szükséges, figyelembe véve a komplettség kockázatáért vállalt felelősség viselésének terheit is. A Transelektro jelenleg nyolc országban vesz részt különféle energetikai termékek — köztük komplett erőművek — exportjára meghirdetett versenytárgyalásokon, s megkezdtük a társfővállalkozás igazgató tanácsa által jóváhagyott széles körű piackutatási program végrehajtását is. Ma még nem lehet megmondani, hogy az erős nemzetközi konkurrencia által diktált, a vevő számára sok esetben igen előnyös hitelfeltételekkel hogyan tudunk versenyezni, hiszen ezt a problémát a társfővállalkozási forma nyilvánvalóan nem oldhatja meg. Bizonyos azonban, hogy a társulás, a közös érdekeltség, az erők összpontosítása új lehetőségeket tár fel energetikaigép-exportunk gazdaságosságának és dinamikájának további fokozására. Farkas Mihály a Transelektro vezérigazgatója 1980. május 21., szerda Reáljövedelem és fogyasztás 1910—1919 között az egy lakosra jutó reáljövedelem 36%-kal, az egy lakosra jutó fogyasztás 38%,%-kal emelkedett. Ezen belül 1919-ben a reáljövedelem az előző évi szinten maradt, míg a fogyasztás 2,6%-kal nőtt. 1980-ra a terv a reáljövedelem szinten tartása mellett a fogyasztás további 1—1,5%-os növekedésével számol. 1970 - 100 Amerika kontra Közös Piac Éleződő viták az acélfronton A KÖZÖS PIAC tagállamainak döntése, hogy — engedve a súlyos amerikai nyomásnak — az „atlanti szolidaritás” jegyében részleges gazdasági szankciókat léptettek életbe Irán ellen, nem feledteti azokat a kereskedelmi csatározásokat, amelyek mostanában újult erővel folynak az Egyesült Államok és a nyugateurópai gazdasági integráció között. Legszembetűnőbb jele a szerteágazó szembenállásnak, hogy az utóbbi időben mind az Egyesült Államokban, mind Nyugat- Európában ismét terjednek a protekcionista tendenciák, vagyis a másik fél termelőinek kiszorítása a hazai piacról, és a nemzetközi versenyben lemaradt vállalatok védelmezése. A londoni Economist szavaival: „Az Egyesült Államok és a EGK kereskedelmi vitáinak újabb hulláma a legveszélyesebb 1977 januárja óta, amióta a Carter-kormányzat és az EGK jelenlegi bizottsága hivatalba lépett”. Az Egyesült Államok tavaly 17,5 millió tonna acélt importált, s az amerikai konszernek szerint ennek közel fele dömpingáron jutott be a piacra, főképp a Közös Piac országaiból. Az amerikai társaságok büntetővámok kiszabását követelik, mondván, hogy a nyugatnémet, a francia, az angol, az olasz és a Benelux államokbeli acéltermelők gyártási költségeiknél alacsonyabb áron szállítják termékeiket az Újvilág piacára. A washingtoni kereskedelmi minisztérium a napokban jelentette be: „elegendő alapot” lát arra, hogy részleteiben megvizsgálja a legnagyobb acélkonszern, az U. S. Steel Corp dömpingvádjának megalapozottságát. AZ U. S. STEEL a múlt hónapban benyújtott dömpingellenes keresetében azzal érvelt, hogy az acélimportra kirótt úgynevezett küszöbár (amely az acél minimális behozatali árát szabta meg) túlságosan alacsony, nem akadályozza meg a feltételezett dömpinget. A 165 ezer embert foglalkoztató konszern ezért az elmúlt év utolsó negyedét 800 millió dolláros veszteséggel zárta, 13 ezer dolgozóját bocsátotta el, és 16 gyáregységére tett lakatot. A minisztérium kezdetben hűvösen fogadta a vádat. Kimutatták, hogy az amerikai termelők még akkor is nyereségesek lehetnek, ha a küszöbárnál — amelyet tavaly még meg is emeltek — tíz százalékkal olcsóbban adják gyártmányaikat. S bár igaz, hogy az amerikai acéltermelés tavaly a második félévben hatmillió tonnával csökkent, de ezt a belföldi kereslet visszaesése okozta, főképp az autóiparban. Az acélbevitel pedig nemhogy nőtt volna, hanem a magasabb küszöbárak következtében 1978-hoz képest 17 százalékkal csökkent. Hogy a minisztérium utóbb mégis a dömpingvád kivizsgálására hajlott, annak okát a Newsweek magazin abban látja, hogy a választási évben a Carter-kormányzat nem akarja maga ellen hangolni az acéltrösztöket. Pedig akár bebizonyosodik a dömping, akár nem, nyilvánvaló, hogy mire megy a játék. A nagy amerikai acélkonszernek — az U. S. Steel, a Bethlehem Steel és az Armco — az utóbbi években tőkéjüket más, gyorsabban jövedelmező iparágakba fektették, egyre kevesebbet fordítottak modernizálásra, évek óta nem építettek új acélkohót. A versenyképességük viszszaszerzéséhez szükséges tőkét az államtól kicsikart adókedvezményekkel, újabb protekcionista láncok emelése által biztosított magasabb árakkal kívánják elérni. Kétségtelen, hogy az amerikai kormány nincs könnyű helyzetben. Ha ugyanis a minisztérium igazoltnak találja a dömpingvádat, és szankciókat hoz, a várható nyugat-európai ellenlépések a kereskedelmi vita elmérgesedését vonhatják maguk után. Annál is inkább, mert a két térség kereskedelmében tavaly a Közös Piac deficitje megközelítette a 12 milliárd dollárt. Az Amerikába irányuló közös piaci kivitel drasztikus visszaesése súlyosan érintené Nyugat-Európa acéliparát, amely maga is a gyorsan iparosodó fejlődő országok csoportja és Japán konkurenciájával küzd. Az észak-atlanti gazdasági ellentétek azonban nemcsak az acél, hanem más termékek vonatkozásában is jelentkeznek. A nyugateurópai műszálgyártók az olcsóbb földgázt felhasználó amerikai cégek benyomulása miatt panaszkodnak. A „Made in USA” termékek részaránya az olasz műszálpiacon egy év alatt tízről 25 százalékra nőtt, a brit gyártókat pedig tavaly egymilliárd dollár veszteség érte, s 5500 munkást kellett elbocsátaniuk. London kiharcolta, hogy a Közös Piac bizottsága lehetőséget adjon számára a tengerentúli behozatal akadályozására. Washington erre intézkedéseket helyezett kilátásba az angol gyapjútermékek importjának korlátozására. AZ ECONOMIST SZERINT az erősödő protekcionizmus oka, hogy a fejlett tőkés országokat várhatóan egy időben — bár eltérő mértékben — visszaesés fenyegeti. Ez pedig élesebbé teszi a piacokért folyó harcot, még inkább felszínre hozza az egyes területeken mutatkozó ellentéteket. Ilyen helyzetben Nyugat-Európának egyáltalán nem áll érdekében a külpiacok szűkítése, márpedig az Irán elleni szankciók ezt is jelentik. Hogy ez bekövetkezett, érzékletesen mutatja a Közös Piacra gyakorolt amerikai pressziók súlyát. Laczik Zoltán