Népszabadság, 1980. május (38. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-21 / 117. szám

10 MIPS/ABADSÁ­G Erőművek exportja társfővállalkozásban A nemrégiben megjelent újság­hír arról tájékoztatta az olvasó­kat, hogy a Transelektro külke­reskedelmi vállalat és az érde­kelt hazai tervező-beruházó és kivitelező vállalatok export-társ­­fővállalkozási szerződést írtak alá komplett erőművek közös szállí­tására. Az újszerű vállalkozás stabil műszaki hátterét az adja, hogy a magyar gépipar által gyártott korszerű erőművi be­rendezések — kazánok, villamos generátorok, gőzturbinák, erőmű­vi vízkezelő berendezések — az elmúlt évtizedekben nemcsak a hazai igényeket elégítették ki, hanem a világ sok más országai­ba is eljutottak. Tartós világpiaci kereslet Az ötvenes évek végén az egyiptomi El Tabbinban létesí­tett 3X15 MW teljesítményű erő­mű volt az első magyar „kulcs­rakész” erőmű-exportszállítás. Eh­hez hasonló jó műszaki refe­renciát jelent számunkra a Bej­rútban húsz éve kifogástalanul működő magyar—osztrák koope­rációban létesített hőerőmű. A világhírű Heller—Forgó-féle lég­­kondenzációs hűtőtornyok ex­portját is figyelembe véve azon­ban energetikai gépexportunkat mindeddig inkább az egyedi, mint a komplett szállítások jel­lemezték, jóllehet gyártmányaink műszaki színvonalának emelését licenckapcsolataink is nagymér­tékben segítették. Termékeink a megváltozott piaci feltételek kö­zött is versenyképesek. Az energiatermelő létesítmé­nyek világpiaci kereslete tartós s állandóan növekvő. Alátámaszt­ja ezt a megállapítást az a tény is, hogy a nemzeti jövedelem nö­vekedési üteme, valamint az energiatermelés növekedése kö­zötti összefüggés igen szoros. Az erre vonatkozó elemzések azt mu­tatják, hogy egy-egy nemzetgaz­daságban — a gazdaságok eltérő fejlettségi színvonalát is figye­lembe véve — a nemzeti jövede­lem 1%-os emelése az energiater­melés 0,92—0,75%-os növelése mellett valósítható meg. Nap­jaink s az elmúlt évek olajválsá­ga világviszonylatban ugyancsak növelte az energetikai berendezé­sek iránti keresletet. Különösen jelentős a beruházási szándék azokon a területeken, ahol a ko­rábban már „leírt” energiahordo­zókat (barnaszén, lignit, tőzeg) fokozott mértékben kívánják fel­használni villamosenergia-terme­lésre. gyár Hajó- és Darugyár export­­fejlesztési célhitel felvételével to­vább növeli gyártmányai korszer­­űségét és bővíti gyártási kapa­citását. Az energetikai komplett léte­sítmények megvalósítása rendkí­vül összetett, igen nagy szak­mai felkészültséget kívánó és bonyolult közgazdasági elszámo­lási, anyagi érdekeltségi prob­lémákat is felvető feladat. Ez is közrejátszott abban, hogy eddig sem export-fővállalkozói, sem más társas konstrukciót nem si­került létrehozni a belföldi köz­reműködők között, mivel a nagy értékű és igen hosszú — öt-nyolc év — átfutási idejű komplett­­erőmű-szállítások finanszírozási, kockázatvállalási kérdéseit nem tudták megnyugtatóan megoldani. A nagy tőkeigény s más okok miatt a nemzetközi gyakorlatban a fő energetikai berendezések szállítói és a kivitelezők általában társvállalkozói — konzorciumi — szerződéses jogviszonyt hoznak létre. Ebben pontosan körülhatá­rolják a feladatok, a felelősség és a kockázat megosztását, s rögzí­tik azt is, hogy a megvalósítással kapcsolatos szervező, koordináló és ellenőrző teendőket a konzor­cium mely vállalata látja el. A Transelektro külkereskedelmi vállalat külföldi konzorciumok tagjaként bonyolított le, illetve vesz részt jelenleg is különféle erőművi exportvállalkozásokban. Egyfelől tehát az volt a helyzet, hogy a nemzetközi piacon — el­sősorban a kőolajban gazdag fej­lődő országokban — jelentősen megnőtt az igény a komplett erő­művek szállítása iránt, másfelől a magyar energetikai ipari válla­latoknak erre nem volt megfe­lelő közös szervezetük, s anyagi és erkölcsi érdekeltségük sem a fővállalkozásra, hanem saját ter­mékeik egyedi exportjára ösztö­nözte őket. Nyolc vállalat összefogása A most létrehozott hazai társ­fővállalkozás — a külföldi ta­pasztalatokat is figyelembe véve — rugalmas szervezeti egységbe tömöríti az erőműexport már em­lített tradicionális magyar gyár­tó vállalatait, valamint az Erő­mű- és Hálózattervező Vállala­tot, az Energiagazdálkodási Inté­zetet és az­­ Erőmű Beruházási Vállalatot. A társaság külkeres­kedelmi társfővállalkozói felada­tait a Transelektro látja el, amely az erőműexport hagyományosnak mondható feladatai mellett fele­lős a közös külkereskedelmi vál­lalkozás összehangolásáért és a vele kapcsolatos importkötele­zettségek teljesítéséért is. A társ­fővállalkozói szervezet révén a magyar erőműexportőrök részt vehetnek más nemzetközi kon­zorciumok üzleti vállalkozásaiban is. A hazánkban teljesen új for­ma lényege tehát az, hogy a fő­­vállalkozást nem egy vállalat végzi — hiszen erre az említett okok miatt egyik partner sem lenne képes —, hanem egymás­sal társulva. Ezzel a társfővál­lalkozás megteremti a komplett vagy részben komplett magyar erőműexport reális feltételeit. Ehhez most már megvan a saját tervező, beruházó, kivitelező és szakértő külkereskedelmi appa­rátus, s megvannak a fővállalko­záshoz szükséges anyagi eszközök is. Néhány szót az említett felté­telekről :­­ a társfavállalkozási szerződés aláírói a komplett vagy részben komplett erőművek exportjára ér­dekazonosságon alapuló egységbe tömörültek, azaz közreműködésük arányában részesülnek a közös vál­lalkozások nyereségéből, s mód van arra is, hogy a társaságnak kárt okozó tagvállalat tevékenységét szankcionálják; s a társfővállalkozói szervezet ke­retében megoldódik a forgóalap-fi­nanszírozás nehéz problémája, a társaság tagjai a saját fővállalkozási teljesítéseik pénz- és hitelellátásáról maguk gondoskodnak, azaz nem igénylik a külön fővállalkozói finan­szírozást; — a társfővállalkozók egyben de­­vizaem­zettek is, azaz saját export­­szállításaikkal kapcsolatos anyagi érdekeltségi előnyöket is megtart­hatják ; — a Transelektro külkereskedel­mi vállalat anyagi érdekeltsége a társf­ővállalkozás keretében — a ha­gyományos bizományosi tevékeny­ségtől eltérően — a tagvállalatok ex­­pontővállalkozói nyereségéhez fű­ződik, s a saját és társai tevékeny­ségéért anyagilag is felelős; — a társfővállalkozás versenyeztet is, igazgatótanácsa minden esetben elbírálja a tagvállalati, vagy külső külföldi szállításokra vonatkozó részajánlatokat, s a társaság érde­keit veszélyeztető* részajánlatot a komplett ajánlatból kizárhatja, hogy ezzel a versenyképességet fokozza. 15-20%-kal gazdaságosabb A komplett berendezések ex­portja előnyös a megrend­előnek, mert leveszi válláról a beruhá­zással járó rengeteg gondot, és garanciát kap a magas színvonalú megvalósítására. Számunkra pe­dig azért is előnyös, mert a be­rendezéseket alkotó gyártmányok általában technikai fejlődésük felfelé ívelő szakaszában vannak; viszonylag sok, értékes kvalifi­kált munkát tartalmaznak; jól illeszthetők a nemzetközi mun­kamegosztás kereteibe; a komp­lett létesítmény részeként olyan termékek is értékesíthetők, ame­lyek egyedileg már kevésbé ver­senyképesek; a világpiaci tar­tós jelenlét és verseny hazai energetikai beruházásaink kor­szerű műszaki színvonalát is ga­rantálni tudja; végül pedig a komplettség révén —a közgazda­­sági elemzések szerint — a ki­vitel devizahozama 15—20%-kal nagyobb lehet, mint a hagyomá­nyos — egyedi — áruexporté. A szerződés aláírása, a korsze­rű export-fővállalkozási forma alapelveinek kidolgozása és elfo­gadása természetesen csak a kö­zös munka kezdetét jelenti. A kö­zös vállalkozás legcélszerűbb gyakorlati módszereit ezután kell kialakítanunk. Biztosítani kell például a vállalkozásban részt ve­vők fizetési és hitelképességét azzal összefüggésben, hogy a komplett berendezések részszál­lításaiért külföldről kapott pénz beérkezésének — átutalásának — időpontjai nem azonosak a ha­zai teljesítési határidőkkel. (Ilyen gond a múltban számos komp­lett energetikai berendezés ex­portját megnehezítette vagy meghiúsította.) Változó műszaki, gazdasági feltételek Robbanásszerű a piaci feltéte­lek változása az erőműegységek teljesítményeinek növekedése te­kintetében is. Amíg korábban, a harmincas években Budapesten felépített Kelenföldi Hőerőmű 44 megawattos (MW) gépcsoportjai a világ második legnagyobb egy­ségteljesítményű gépcsoportjai­nak minősültek, ma az egységtel­jesítmények ezt messze túlhalad­ják, és nem ritkák az 1000 MW, sőt az 1500 MW egységteljesítmé­nyű erőműberuházások sem. Az egységteljesítménynek növekedé­sével a beruházások volumene is ugrásszerűen növekedett, ennél­fogva egy-egy erőműobjektum beruházási értéke ma igen gyak­ran eléri a 400—2500 millió dol­lárt, hazai viszonylatban a több tízmilliárd forintot is. Iparágunk és műszaki szakem­bergárdájának tapasztalatai lehe­tőséget adnak arra, hogy a nem­zetközi versenytárgyalásokon a legkorszerűbb megoldások alkal­mazásával a legcélszerűbb konst­rukciókat tudjuk ajánlani a meg­növekedett teljesítményű erőmű­vi blokkok szállítására. Energeti­kai gépgyártásunk nemzetközi piaci pozícióinak megerősítése végett a közös vállalkozás tag­vállalatai: az Április 4. Gépipari Művek, a Ganz Villamossági Mű­vek, a Láng Gépgyár és a Ma­ Erős nemzetközi mezőnyben A társaságnak jelenleg nincs ún. alaptőkéje, s nincs közös koc­kázati alapja, mivel a társult vállalatok anyagi-pénzügyi erő­forrásai együttesen elegendők egy-egy nagyszabású közös ex­port fővállalkozás megvalósítá­sának finanszírozására. Az élet — az export-fővállalkozási ügyletek megvalósítása során szerzett ta­pasztalat — fogja majd eldönte­ni, hogy a közös alapok létrehozá­sa mennyire szükséges, figyelem­be véve a komplettség kockáza­táért vállalt felelősség viselésé­nek terheit is. A Transelektro jelenleg nyolc országban vesz részt különféle energetikai termékek — köztük komplett erőművek — exportjá­ra meghirdetett versenytárgyalá­sokon, s megkezdtük a társfővál­­lalkozás igazgató tanácsa által jó­váhagyott széles körű piackuta­tási program végrehajtását is. Ma még nem lehet megmonda­ni, hogy az erős nemzetközi kon­­kurrencia által diktált, a vevő számára sok esetben igen előnyös hitelfeltételekkel hogyan tudunk versenyezni, hiszen ezt a problé­mát a társfővállalkozási forma nyilvánvalóan nem oldhatja meg. Bizonyos azonban, hogy a tár­sulás, a közös érdekeltség, az erők összpontosítása új lehetőségeket tár fel energetikaigép-exportunk gazdaságosságának és dinamiká­jának további fokozására. Farkas Mihály a Transelektro vezérigazgatója 1980. május 21., szerda Reáljövedelem és fogyasztás 1910—1919 között az egy lakosra jutó reáljövedelem 36%-kal, az egy lakosra jutó fogyasztás 38%,%-kal emelkedett. Ezen belül 1919-ben a reáljövedelem az előző évi szinten maradt, míg a fogyasztás 2,6%-kal nőtt. 1980-ra a terv a reáljövedelem szinten tartása mellett a fogyasztás további 1—1,5%-os növekedésével számol. 1970 - 100 Amerika kontra Közös Piac Éleződő viták az acélfronton A KÖZÖS PIAC tagállamainak döntése, hogy — engedve a sú­lyos amerikai nyomásnak — az „atlanti szolidaritás” jegyében részleges gazdasági szankciókat léptettek életbe Irán­ ellen, nem feledteti azokat a kereskedelmi csatározásokat, amelyek mosta­nában újult erővel folynak az Egyesült Államok és a nyugat­európai gazdasági integráció kö­zött. Legszembetűnőbb jele a szer­teágazó szembenállásnak, hogy az utóbbi időben mind az Egye­sült Államokban, mind Nyugat- Európában ismét terjednek a pro­tekcionista tendenciák, vagyis a másik fél termelőinek kiszorítása a hazai piacról, és a nemzetközi versenyben lemaradt vállalatok védelmezése. A londoni Econo­­mist szavaival: „Az Egyesült Ál­lamok és a EGK kereskedelmi vi­táinak újabb hulláma a legveszé­lyesebb 1977 januárja óta, amióta a Carter-kormányzat és az EGK jelenlegi bizottsága hivatalba lé­pett”. Az Egyesült Államok tavaly 17,5 millió tonna acélt importált, s az amerikai konszernek szerint en­nek közel fele dömpingáron ju­tott be a piacra, főképp a Közös Piac országaiból. Az amerikai tár­saságok büntetővámok kiszabását követelik, mondván, hogy a nyu­gatnémet, a francia, az angol, az olasz és a Benelux államokbeli acéltermelők gyártási költségeik­nél alacsonyabb áron szállítják termékeiket az Újvilág piacára. A washingtoni kereskedelmi minisz­térium a napokban jelentette be: „elegendő alapot” lát arra, hogy részleteiben megvizsgálja a leg­nagyobb acélkonszern, az U. S. Steel Corp­ dömpingvádjának meg­alapozottságát. AZ U. S. STEEL a múlt hónap­ban benyújtott dömpingellenes ke­resetében azzal érvelt, hogy az acélimportra kirótt úgynevezett küszöbár (amely az acél minimá­lis behozatali árát szabta meg) túl­ságosan alacsony, nem akadályoz­za meg a feltételezett dömpinget. A 165 ezer embert foglalkoztató konszern ezért az elmúlt év utol­só negyedét 800 millió dolláros veszteséggel zárta, 13 ezer dolgo­zóját bocsátotta el, és 16 gyáregy­ségére tett lakatot. A minisztéri­um kezdetben hűvösen fogadta a vádat. Kimutatták, hogy az ame­rikai termelők még akkor is nye­reségesek lehetnek, ha a küszöb­árnál — amelyet tavaly még meg is emeltek — tíz százalékkal ol­csóbban adj­ák gyártmányaikat. S bár igaz, hogy az amerik­ai acél­­termelés tavaly a második félév­ben hatmillió tonnával csökkent, de ezt a belföldi kereslet vissza­esése okozta, főképp az autóipar­ban. Az acélbevitel pedig nem­hogy nőtt volna, hanem a maga­sabb küszöbárak következtében 1978-hoz képest 17 százalékkal csökkent. Hogy a minisztérium utóbb mégis a dömpingvád kivizsgálá­sára hajlott, annak okát a News­week magazin abban látja, hogy a választási évben a Carter-kor­mányzat nem akarja maga ellen hangolni az acéltrösztöket. Pedig akár bebizonyosodik a dömping, akár nem, nyilvánvaló, hogy mire megy a játék. A nagy amerikai acélkonszernek — az U. S. Steel, a Bethlehem Steel és az Armco — az utóbbi években tőkéjüket más, gyorsabban jövedelmező ipar­ágakba fektették, egyre keveseb­bet fordítottak modernizálásra, évek óta nem építettek új acél­kohót. A versenyképességük visz­­szaszerzéséhez szükséges tőkét az államtól kicsikart adókedvezmé­nyekkel, újabb protekcionista lán­cok emelése által biztosított ma­gasabb árakkal kívánják elérni. Kétségtelen, hogy az amerikai kormány nincs könnyű helyzet­ben. Ha ugyanis a minisztérium igazoltnak találja a dömping­vádat, és szankciókat hoz, a vár­ható nyugat-európai ellenlépések a kereskedelmi vita elmérgese­dését vonhatják maguk után. An­nál is inkább, mert a két térség kereskedelmében tavaly a Közös Piac deficitje megközelítette a 12 milliárd dollárt. Az Amerikába irányuló közös piaci kivitel drasz­tikus visszaesése súlyosan érinte­né Nyugat-Európa acéliparát, amely maga is a gyorsan iparo­sodó fejlődő országok csoportja és Japán konkurenciájával küzd. Az észak-atlanti gazdasági el­lentétek azonban nemcsak az acél, hanem más termékek vonatkozá­sában is jelentkeznek. A nyugat­európai műszálgyártók az olcsóbb földgázt felhasználó amerikai cé­gek benyomulása miatt panasz­kodnak. A „Made in USA” ter­mékek részaránya az olasz mű­szálpiacon egy év alatt tízről 25 százalékra nőtt, a brit gyártókat pedig tavaly egymilliárd dollár veszteség érte, s 5500 munkást kellett elbocsátaniuk. London ki­harcolta, hogy a Közös Piac bi­zottsága lehetőséget adjon számá­ra a tengerentúli behozatal aka­dályozására. Washington erre in­tézkedéseket helyezett kilátásba az angol gyapjútermékek import­jának korlátozására. AZ ECONOMIST SZERINT az erősödő protekcionizmus oka, hogy a fejlett tőkés országokat várha­tóan egy időben — bár eltérő mértékben — visszaesés fenyege­ti. Ez pedig élesebbé teszi a pia­cokért folyó harcot, még inkább felszínre hozza az egyes területe­ken mutatkozó ellentéteket. Ilyen helyzetben Nyugat-Európának egyáltalán nem áll érdekében a külpiacok szűkítése, márpedig az Irán elleni szankciók ezt is jelen­tik. Hogy ez bekövetkezett, ér­zékletesen mutatja a Közös Piac­ra gyakorolt amerikai pressziók súlyát. Laczik Zoltán

Next