Népszabadság, 1981. április (39. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-29 / 99. szám
1 KÖZGAZDASÁG Kedvezőtlen adottságok között A KISKUNMAJSAI JONATHÁN TSZ TAPASZTALATAI A kiskunmajsai Jonathán Tsz tízezer hektáron gazdálkodik, kedvezőtlen termőhelyi adottságok között. A teznek kétezer tagja van, közülük ezer nyugdíjas. Alkalmazottainak létszáma 600. A termelőszövetkezet területén ezer tanya található szétszórtan. Azzal kezdem, ami a múltból a mába vezet és megmutatja, hogyan és honnan indultunk. Szövetkezetünk 1969- ben kidolgozta tízéves távlati fejlesztési tervét. A terv 50 millió forintos fejlesztéssel számolt az 1971—1980. közötti években. 1969-ben a közös vagyonunk értéke mindössze 28 millió forint, gazdaságunk árbevétele 26 millió, a nyereség kétmillió, a munkabér ötmillió forint volt. Az 50 milliós fejlesztés tehát — beruházás és korszerűsítés — már csak a kedvezőtlen adottságok miatt is nagyon bátor, túl kockázatosnak látszó kezdeményezés volt, amelyért annak idején sok kritikát kaptunk. A fő célnak azt tekintettük, hogy földterületünket eredményesen hasznosítsuk, és mezőgazdasági termékeinket feldolgozva adjuk el — tehát értékesebb áruval jelenjünk meg a piacon —, mert így nagyobb bevételhez juthatunk. Elhatároztuk, hogy a szőlőt például feldolgozzuk és a bort adjuk el; a háztáji baromfit szintén feldolgozott formában értékesítjük, továbbá a nagyobb részt háztájiból származó zöldséget, gyümölcsöt osztályozva, válogatva adjuk át az exportáló vállalatnak. Az első társulások 1973-ig terveinknek megfelelően fejlesztettük a közös gazdaságot. Akkor azonban rájöttünk: ahhoz, hogy a kitűzött célokat elérjük és jövedelmezőségét javítsuk, gyorsítanunk kell az ütemet,s ki kell használnunk a társulásokban rejlő lehetőségeket. Így sikerült megállapodnunk a megyei pincegazdasággal 300 hektár szőlő közös telepítésében, s a Magyar Édesipari Vállalattal 90 hektár meggy közös telepítésében. Mindkét telepítésnél a költségek 49 százalékát az állami partnervállalat vállalta. Ez az együttműködés lehetővé tette, hogy szövetkezetünk 300 hektár gyenge minőségű földet nagy értékű szőlővel hasznosítson. Olyan szőlőfajtát telepítettünk ugyanis, amelyből kitűnő minőségű bor készíthető hazai fogyasztásra és exportra. A pincegazdaság számára is hasznos volt a telepítés, mert így jobban ki tudta használni a feldolgozó- és tárolókapacitást. Az édesipari vállalattal kialakult együttműködés, a 90 hektáros meggyfatelepítés ugyancsak a gazdaságos földhasznosítást szolgálta. Ezen túl a tanyavilágban élő embereinket is foglalkoztatni tudjuk, mert új élelmiszeripari ágazatot hozhattunk létre a gazdaságunkban. Már a telepítéskor felmerült ugyanis az a gondolat, hogy a megtermelt meggyet alkoholba elrakjuk, tehát lényegében előfeldolgozottan adjuk át az édesipar csokoládégyárainak. Az iménti megállapodások megvalósítására 1974-től folyamatosan került sor, így gazdaságunk saját fejlesztési lehetőségei ezen a területen szinte megduplázódtak. 1978-ig befejeztük a szőlő és a meggy telepítését. Időközben azonban az együttműködés további bővítésére is lehetőség nyílt. A pincegazdasági együttműködésünk révén ugyanis kialakult a szőlőtermesztés és -feldolgozás teljes vertikuma, amelyben a termelés minden szakasza a két gazdaság anyagi erejével, technikájával, és piaci kapcsolatai alapján valósul meg. S mivel e közös vállalkozásban a mi befektetéseink részesedése a nagyobb, a társulás gesztora a szövetkezetünk, a Jonathán Tsz lett. A közös vállalkozás haszna Az édesipari együttműködésünk is bővült. A vállalat a mi vidékünkön eredetileg egy új gyárat szeretett volna létesíteni, de aztán kiderült, hogy ehhez nincs elég munkaerő. Ekkor mi kérdőívet küldtünk ki a szövetkezetünk tagjaihoz azzal, hogy ha édesipari üzemet létesítenénk, ki vállalna ott munkát. A kétezres tagságból csaknem 200 olyan aszszony és lány jelentkezett, és adott pozitív választ a kérdésre, aki korábban a háztartásban és a háztáji termelésben dolgozott, nagyobbrészt a tanyákon. Így kezdtük meg a tárgyalást 1976-ban az egyik csokoládégyár vezetőivel a további együttműködésről, s megállapodtunk abban, hogy az általunk megtermelt, szeszben elrakott gyümölcsből konyakos meggyet fogunk gyártani, évente növekvő mennyiségben. A közös vállalkozáshoz mi adtuk az épületet , a munkaerőt, a szociális ellátást, a csokoládégyár pedig a gépeket, a gyártási eljárást. 1976-ban még csak 30 tonna készterméket gyártottunk, 1980-ban már 380 tonnát, és 1985-ig fokozatosan 600 tonna késztermék előállítására leszünk képesek. A konyakosmeggy-készítő üzemünkben 150 lányt és asszonyt foglalkoztatunk két műszakban. A baromfifeldolgozó üzemünk az első időszakban csak a háztáji gazdaságokból értékesítésre felkínált különféle állatokat (csirke, tyúk, kacsa, liba, pulyka) dolgozta fel. 1974- től a háztájin kívül a nagyüzemi baromfitelepünkről is megkezdtük a feldolgozást. Több termelőszövetkezettel, állami gazdasággal kötöttünk szerződést a kapacitás folyamatos kihasználására, így 1977-ig 500 tonnára nőtt a feldolgozott baromfi mennyisége. Az igény azonban nagyobb volt, mert jó minőségű árut tudtunk szállítani megrendelőinknek, és így azok (nagyobb részt budapesti Közért-vállalatok) még több terméket kértek. Akkor határoztuk el a feldolgozó üzem rekonstrukcióját, amellyel a termelést háromszorosára lehet növelni. Ahhoz, hogy a felújítást megvalósítsuk, és a baromfiüzem termelését szövetkezetünk növelhesse, együttműködési szerződést kötöttünk egy másik termelőszövetkezettel. Az együttműködésre vállalkozó tsz a közös beruházás 40 százalékához biztosította a fejlesztési alapot, és vállalta, hogy hasonló arányban termel feldolgozásra alkalmas jó minőségű vágóbaromfit, így a korszerűsített feldolgozó üzem termelése két év alatt megkétszereződött. Az együttműködést a vállalt kötelezettségek kölcsönösen korrekt teljesítése jellemzi. A partner termelőszövetkezet már az együttműködés kétévi eredményeiből visszakapta a közös vállalkozásba behozott anyagi eszközeinek kétharmad részét. Mivel a rekonstrukció a vágási kapacitást erőteljesen megnövelte, ezzel lehetőség nyílt egy olyan húsüzem kialakítására is, amely nagyobb részt baromfihúst, kisebb részt sertéshúst és ipari szalonnát dolgoz fel. Az új üzemben kolbász- s más töltelékáruk, tubusos és dobozolt krémhúsok gyártását tervezzük. A további célunk az, hogy húskészítménygyártásunkat évi 1000 tonnára növeljük. Ezzel a hazai választékot bővíthetjük, és exportra is termelhetünk. Az újabb együttműködési és társulási lehetőségről mostanában kezdtünk tárgyalni egy termelőszövetkezettel, és két állami vállalattal. Zöldségfeldolgozás Gazdaságunkban — különösen a kedvezőtlen adottságok és a nagy tanyavilág miatt — 1975-től kezdődően folyamatosan növekedett a zöldségtermelés. Szövetkezetünk 1977- ben már 340 hektáron termelt fűszerpaprikát a háztájiban és a nagyüzemben. Ezenkívül sok zöldpaprikát, paradicsomot és káposztát is termeltünk. Gondot okozott azonban, hogy amikor zöldségből sok termett, az értékesítés bizonytalanná vált, a termelés pedig nem volt gazdaságos. Ezért elhatároztuk, hogy a frissen nem értékesíthető zöldséget a jövőben szárítani fogjuk, és feldolgozzuk értékesebb áruvá. 1980- ban egy másik termelőszövetkezettel társulva olyan modern szárítót építettünk, amelyben zeller- és petrezselyemlevelet, fűszer- és pritaminpaprikát, póré- és vöröshagymát, sárgarépát, zellergumót, gyökeret és másféle zöldséget dolgozunk fel, s a késztermék 95 százalékát dollárelszámolású exportra vihetjük. A folyamatos alapanyag-ellátást szolgálja a több más tszszel és a megyei Zöldért-vállalattal kötött együttműködési szerződésünk, így a szárítóüzem termelése biztonságos, a kertészeti termékeink jól eladhatók. A termelési költségek növekedése s az előző évinél alacsonyabb exportárak azonban csökkentik a zöldségfeldolgozás és -értékesítés gazdaságosságát. Az új szárítóüzemről mégis elmondhatjuk: jó hatással volt a zöldségtermelés fejlődésére. Nálunk például a nagyüzemi zöldségterület tavaly már 120 hektárra növekedett, és a szárító ellátására is termelt. Az élelmiszer-termelés növelése végett együttműködünk a budapesti Közért-vállalattal is. A Közért fejlesztési alappal segíti munkánkat, mi pedig növekvő mennyiségű terméket szállítunk a vállalatnak. Dinamikus növekedés A cikkben csak vázlatosan ismertetett együttműködések, társulások, amelyekben nagyobb részt állami vállalatok, kisebb részt termelőszövetkezetek vesznek részt, nagyon eredményesek. Mi legalábbis így értékeljük. Ennek is köszönhető, hogy termelésünket gyors ütemben fejleszthetjük, s hogy szövetkezetünk közös vagyona 1980-ban már meghaladta a 350 millió forintot (az 1969. évinek ez több mint tizenkétszerese), az árbevételünk csaknem 500 millióra, a szövetkezeti bruttó jövedelem pedig 70 millió forintra nőtt. Gazdaságunk alapító tagja egy borászati közös vállalatnak. Ez a jelenleg 15 tagú közös vállalat exportálja borunkat. Borexportunk tavaly elérte a 15 ezer hektolitert. A közös vállalat működéséhez folyamatosan 400 ezer forint fejlesztési alappal járultunk hozzá. Közreműködtünk egy laboratóriumi közös vállalat létrehozásában is, amelynek feladata talaj-, növény-, táp- és termékvizsgálatok elvégzése. Mind a két közös vállalat évek óta eredményesen dolgozik. Ezenkívül tagjai vagyunk több szövetkezeti vállalkozásnak, amelyek a beszerzésben és az értékesítésben nyújtanak segítséget. Kölcsönösen előnyös együttműködést akarunk megvalósítani egy jugoszláv gazdasággal is húsipari és szárított zöldségtermékek termelésére. A cél: egymás kölcsönös támogatása, a technikai tapasztalatok kicserélése és a kishatármenti forgalom lehetőségeinek a kihasználása. A mi tapasztalataink egyértelműen bizonyítják, hogy a kedvezőtlen termőhelyi adottság ellenére is fejlődhet a mezőgazdasági üzem, ha kiterjeszti tevékenységét, s termékeit feldolgozva értékesíti. Ehhez azonban nemcsak vállalkozókészség, hanem a társulások adta lehetőségek kihasználása is szükséges. Dr. Vedres Ferenc a kiskunmajsai Jonathán Tsz elnöke Félbeszakadt az ENSZ Tengerjogi Konferenciája Megegyezés hiányában augusztus 3-ig elnapolták az ENSZ III. Tengerjogi Konferenciájának 10. ülésszakát. A most félbeszakadt ülésszak feladata eredetileg az lett volna, hogy atöbb mint hét éve húzódó alkudozások után végleges formába öntse a tengerfenék kiaknázását szabályozó nemzetközi törvénytervezetet. Erre azonban az amerikai küldöttség állásfoglalása miatt nem kerül sor: a Carter-kormányzat még elfogadhatónak ítélte a 9. ülésszakon elfogadott törvénytervezetet, az új amerikai vezetést képviselő küldöttség azonban halogatja annak elfogadását. Az amerikai delegáció szerint több hónapot is igénybe vesz, amíg tüzetesen áttanulmányozzák a tervezet szövegét, véleményt ősz előtt semmiképpen nem tudnak mondani róla, s elfogadására is legkorábban csak jövőre kerülhet sor. Az Egyesült Államok magatartása felháborította a harmadik világból érkezett küldöttségeket, amelyek vádolták Washingtont: a monopóliumok nyomására döntött a késleltetés mellett, hiszen mint mondják, a monopóliumok ellenzik a tengerfenéken rejlő kincsek kiaknázásának ellenőrzését. Az ENSZ égisze alatt kidolgozott, végleges formát még nem öltött egyezmény fő célja, hogy a tengerfenéken heverő, ércekben — főleg nikkelben, rézben, kobaltban és magánban — dús rögök felszínre hozását szabályozza, méghozzá oly módon, hogy a konvenciót aláíró valamennyi ország egyenlő feltételekkel juthasson hozzájuk (a szerződés előkészítésében 158 ország vesz részt). A tervek szerint valamennyi állami és nem állami bányaitársaságnak jutalékot kellene fizetnie az ENSZ-nek a tengeren folytatott bányatevékenység után. Az ENSZ is létesítene egy bányatársaságot Enterprise néven, amely azt a technológiát használná a tenger alatti bányászathoz, amelyet a nem állami bányacégek adnának el cserébe a nekik juttatott helyért. Az Enterprise bevételeinek, illetve az ENSZ kasszájába befolyó jutalékoknak egy részét a fejlődő országok között osztanák szét. (Reuter—AP—DJ, MTI) A külkereskedelmi forgalom A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján készült ábra százalékos jelzőszámai (indexei) jól tükrözik, hogy az elmúlt évtizedben a kivitel dinamikája — összehasonlító áron — jóval nagyobb ütemben nőtt, mint a behozatalé. Ennek ellenére az esetek többségében behozatali többlet keletkezett, azért, mert az importtermékek árszínvonala nagyobb mértékben emelkedett, mint amilyent az exportban el tudtunk érni. A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Olivetti—NDK licencszerződés A Tecsinter — az Olivetti leányvállalata — és az NDK- beli Robotron cég között az április elején aláírt megállapodás értelmében az NDK- beli vállalat Tecsinter-technológiával porkohászati úton előállított alkatrészeket gyárt irodagépekhez. Az Olivetti szóvivője a szerződés konkrét értékével kapcsolatban csak annyit mondott, hogy az néhány millió dollárra tehető. A Tecsinter, az Olivetti rendkívül fejlett speciális fémkohászati termékeket előállító leányvállalata szállítja a precíziós alkatrészekhez szükséges gyártóberendezéseket a Robotronnak. (AP—DJ) Fahiánnyal küzd az osztrák papíripar Rendkívül súlyosnak ítélték az osztrák papíripar faellátási helyzetét a legnagyobb üzemek vezetői legutóbbi válságkonferenciájukon. A tűzifa-felhasználás nagymértékű emelkedése és a bútoripar keresletének fokozódása következtében mintegy 700 ezer köbméter fenyőfa hiányzik. Ha az osztrák erdőgazdaságok nem tesznek meg mindent a haszonfatermelés növelésére, ez komoly hatást gyakorolhat a papíripar termelésére és a foglalkoztatottság alakulására. (APA) A finn gyógyszeripar teljes termelésének egyötödét exportálja, az eredmények részben annak is köszönhetők, hogy az utóbbi években az iparágban nagyszabású korszerűsítési beruházásokat hajtottak végre. Bár Finnország tavalyi gyógyszerimportjáról nincsenek még hivatalos statisztikai adatok, de a részfelmérések azt bizonyítják, hogy az exporthoz hasonlóan a bevitel is emelkedett. 1979-ben a gyógyszeripari termékek importja 450 millió finn márkára rúgott, az export értékének közel háromszorosára. (Nachrichten für Aussenhandel) Szovjet földgáz Ausztriának A Szojuzpromexport közlése szerint a Szovjetunió az idén 2,6 milliárd köbméter földgázt szállít Ausztriába — írja az EKOTASZSZ, hozzátéve, hogy ugyanennyi szovjet földgázt kapott Ausztria 1980-ban is. Ausztria 1968 óta vásárol földgázt a Szovjetuniótól, s az NSZK, Franciaország és Olaszország társaságában a szovjet gáz legjelentősebb nyugati fogyasztói közé tartozik. (Világgazdaság) Észak-Európa gazdasági növekedéséről Dánia, Svédország, Norvégia és Finnország együttes nemzeti össztermékének növekedése reálértékben az idén csupán 1% lesz a tavalyi 2%-kal szemben — jósolja négy északi bank közös előrejelzése. A bankok szerint 1981-ben Svédországban és Dániában egyaránt 0,5%-kal csökken a GDP — tavaly az előbbi 2,2%-os növekedést könyvelhetett el, az utóbbi 1%-os csökkenést. A finn növekedést 4%-ra becsüli az előrejelzés a tavalyi 5,3%kal szemben. Norvégiában a GDP idén 3%-kal gyarapszik a tavalyi 3,6% helyett. Az idei évet a recesszió időszakának tartja a négy bank, de jövőre már javulásra számít. (Reuter) Finnország gyógyszerexportja Finnország gyógyszerexportja a múlt évben is jelentősen növekedett. A gyógyszergyártók szövetségének közlése szerint a kivitel mértékben csaknem egy harmaddal emelkedett az 1979. évihez viszonyítva, és elérte a 200 millió finn márkát (1 USA-dollár ) 3,864 finn márka). Az iparág közel 90 ország piacán értékesítette termékeit, a legnagyobb vevő — mint már hosszú évek óta — tavaly is a Szovjetunió volt, a második helyen az NSZK állt. Nagy választékban kaphatók PAPÍRÁRUK, ÍRÓSZEREK, IRODASZEREK ÉS MŰSZAKI RAJZESZKÖZÖK a papír-és írószerboltokban. Budapest XIII., Váci út 33. Telefon: 290-229. NYITVA: NAPONTA 8-TÓL 16 ÓRÁIG, SZOMBATON 8-TÓL 12 ÓRÁIG. BUDAPEST XV., BAJCSY-ZSILINSZKY ÚT 20. TELEFON: 633-258 NYITVA: NAPONTA 7.30-TÓL 15.30 ÓRÁIG, SZOMBATON 10-TŐL 14 ÓRÁIG. SZAKSZERŰ, UDVARIAS KISZOLGÁLÁS.