Népszabadság, 1982. június (40. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-01 / 126. szám
1982. június 1., kedd NÉPSZABADSÁG Heves összetűzések, diplomáciai próbálkozások Irak és Irán háborújában Iraki repülőgépek vasárnap bombázták Kharg szigetét — Irán legnagyobb olajkikötőjét — és a tabrizi olajfinomítót, jelentették be Bagdadban. Az iraki katonai közlemény szerint a támadást megtorlásnak szánták, amiért az iráni tüzérség a hét végén lőtte Basra iraki várost és más polgári célpontokra is tüzet nyitott. A vasárnapi iraki légitámadás jelentős károkat okozott a kikötőben és a finomító berendezéseiben — adja hírül a bagdadi jelentés. Iráni közlemény szerint az iráni légierő fölégetett egy iraki katonai támaszpontot a két ország déli részét elválasztó Shatt al-Arab folyó iraki oldalán és más iraki állásokat is lerombolt a határ túlsó oldalán. Az iraki-iráni konfliktusról tanácskoztak vasárnap Rijadban az Arab-öböl menti Országok Együttműködési Tanácsához tartozó államok külügyminiszterei. Hétfőn New Yorkban Jordánia javaslatára a közép-keleti háborúról kezd nem hivatalos tanácskozást az ENSZ Biztonsági Tanácsa. Az Araböböl menti Országok Együttműködési Tanácsához tartozó államok, amelyek leginkább tartanak a háború kiterjedésétől, Szaúd-Arábia vezetésével azonnali tűzszünetre felszólító határozatot szeretnének elérni. A tanács rijadi külügyminiszteri értekezlete hétfőn állást foglalt Egyiptom és az összes arab országok kapcsolatainak rendezése mellett. Az értekezlethez közel álló források megerősítették azokat a korábbi jelentéseket, amelyek szerint a külügyminiszterek ennek megvalósítására arab csúcskonferenciát szeretnének összehívni. Egyiptomnak az arab világhoz való újbóli csatlakozása reményeik szerint ugyanis ellensúlyozná Irán növekvő befolyását az öböl térségében. A szaúdi rádió jelentette, hogy 11. Hasszán marokkói király hétfőn Khaled szaúdi királyhoz és Szaddam Husszein iraki elnökhöz intézett személyes üzenetében összarab akciót sürgetett Irak diplomáciai támogatására. Ósdi propagandafogásnak minősítette szombaton Ali Akbar Velejati iráni külügyminiszter azt az állítást, hogy országa fegyvereket vásárolt volna Izraeltől. Velejati azt mondotta, hogy Irán nem kap katonai segélyt senkitől, legföljebb vásárol baráti országoktól, olyan fegyvert és hadianyagot, amelyre szüksége van. Ha az iráni csapatok átlépnék az iraki határit, akkor Szíria nem támogatná többé Teheránt, mert Damaszkusz nem fogadhat el semmiféle, arab területek elleni támadást — jelentette ki a Reuter brit hírügynökségnek adott hétfői nyilatkozatában Nasszer Kaddur szíriai külügyminiszter-helyettes. Kaddur az iráni vezetőkhöz hasonlóan annak a véleményének adott hangot, hogy csak Szaddam Husszein iraki elnök bukása vethet véget a háborúnak. Mint ismeretes, Szíria és Irak viszonya jelenleg rendkívül feszült. A szíriai politikus kétségét fejezte ki azokkal a bejelentésekkel kapcsolatban, amelyek szerint Irán hadianyagot vásárolt Izraeltől. — Az iraki—iráni háború további eszkalációja, például az iráni csapatok iraki területre történő behatolása — amiről mostanában szó esik — újabb részvevőket kapcsolna be a háborúba — állapítja meg a Pravda hétfői kommentárja. Az SZKP lapja emlékeztet arra, hogy a két éve tartó háború most újabb szakaszába lépett a frontvonal, miután az irániak visszafoglalták az irakiaktól az utolsó várost is területükön, most gyakorlatilag a két ország határvonalát követi. A kérdés az, vajon átlépi-e ezt a vonalat az iráni hadsereg, folytatja-e a hadműveleteket, vagy az 1980-as status quo helyreállítása megnyitja-e az utat a békés rendezéshez. A Pravda leszögezi: a Szovjetunió kezdettől fogva az értelmetlen vérontás ellen foglalt állást, s a békés rendezést szorgalmazta. A cikk aláhúzza: éppen ez alatt az idő alatt építette ki az Egyesült Államok támaszpontrendszerét a Perzsa-öböl térségében, s erősítette meg katonai jelenlétét, a biztonság szavatolására hivatkozva. Az imperialista hatalmak nem akarják, hogy az iraki—iráni háború tüze kialudjon — állapítja meg a Pravda. Sőt, az a benyomás alakul ki, hogy némelyek szívesen vennék, ha a konfliktus arab-közivé szélesedne. A lap emlékeztet arra, hogy Irakot Egyiptom, Jordánia, Szaúd- Arábia támogatja, míg Irán mellé állt Szíria, Líbia, Algéria, a JNDK. Fennáll tehát a veszély, hogy ha az iráni csapatok átlépik Irak határát, más arab országok is belépnek a háborúba. Washington és Tel-Aviv számára ez azzal az előnnyel járna, hogy a közel-keleti konfliktus valós — és mindmáig rendezetlen — problémái feledésbe merülnének. (MTI) Konzervatív jelölt győzött a kolumbiai elnökválasztáson Belisario Betancur, a Konzervatív Párt jelöltje nyerte meg a vasárnap Kolumbiában megtartott választásokat, s a következő, 1986-ig tartó, négyéves időszakban ő lesz az ország elnöke — közölték hivatalosan Bogotában. A választásokat rendkívüli biztonsági intézkedések sorozata és meglehetősen gyér érdeklődés jellemezte. Nem hivatalos adatok szerint a 13 millió választásra jogosult állampolgár közül alig ötmillió járult az urnák elé. A szavazatokért négy jelölt versengett: Alfonso López Michelsen egykori elnök, az eddig hatalmon levő Liberális Párt képviselője, Belisario Betancur, a Konzervatív Párt jelöltje, Carlos Galán, az Új Liberalizmus Frakció és Gerardo Molina, a baloldali front jelöltje. Betancur a hétfőn közzétett adatok szerint 2 557 000 szavazatot szerzett, míg legfőbb riválisa, Alfonso López Michelsen 2 194 000 szavazatot kapott. A hadsereget és a biztonsági erőket már nyolc nappal ezelőtt teljes riadókészültségbe helyezték a közrend szavatolására és az M-19 gerillamozgalom által kilátásba helyezett akciók megakadályozására. Ennek ellenére a választások napján két bomba robbant az V. katonai dandár Bucaramanga megyei főhadiszállásán. A déli Caqueta megyében a gerillák nagyfeszültségű távvezetékeket robbantottak fel, s emiatt a megye nagy részében szünetelt az áramszolgáltatás. A fővárosban és másutt több személyt vettek őrizetbe, azzal vádolva őket, hogy az M—19 gerillamozgalom tagjai. (MTI) Újabb hármas csúcs előkészületei Hoszni Mubarak egyiptomi államfő a jelek szerint fontolgatja a részvételt a Reagan elnök által javasolt hármas — amerikai—egyiptomi—izraeli — csúcstalálkozón. Mubarak hétfőn találkozók sorozatát kezdi meg politikai tanácsadóival, és ezeken — a kormányzó párt vezetésének átalakítása mellett — diplomáciai kérdésekre összpontosít. Az elnök, mint a Majo című kairói hetilap hétfőn jelezte, Alfred Atherton amerikai nagykövet útján üzeneteket kapott az Egyesült Államok vezetőitől, egyebek között azokról a kapcsolatfelvételekről, amelyekre az ENSZ-közgyűlés küszöbönálló rendkívüli ülésszaka ad alkalmat az amerikai államfőnek. Reagan, aki találkozik Menahem Begin izraeli kormányfővel, Mubarak részvételével hármas csúccsá kívánja kiszélesíteni a Közel-Kelettel kapcsolatos tárgyalásait. A Majo értesülése szerint Kairó tanulmányozza, hogy milyen szinten képviseltesse magát a leszereléssel foglalkozó ENSZ-közgyűlésen. A hír megfogalmazása nyitva hagyja a lehetőséget arra, hogy maga Mubarak utazzék New Yorkba, noha néhány héttel ezelőtt olyan sajtójelentések láttak napvilágot Kairóban, amelyek szerint az elnöknek ebben az évben nem áll szándékában külföldre utazni. A hármas csúcstalálkozó elsődleges célja a megtorpant Camp David-i folyamat felélesztése lenne, azaz az „autonómia”-tárgyalások felújítása, aminek Izrael ez idő szerint feltételéül szabja, hogy színhelyeinek sorába vegyék fel Jeruzsálemet. Camp Dávid ügyében Kairó az eddiginél aktívabb fellépést remél Washingtontól, éppúgy, mint az Arab (Perzsa)-öböl térségében uralkodó helyzettel kapcsolatban. Egyiptom legfelsőbb politikai vezetésének tanácskozásain kiemelkedő téma az iraki—iráni háború fejleményeinek megvizsgálása is. Egyiptom, mint ismeretes, fegyverszállításokkal támogatja az iraki hadsereget. (MTI) Kislexikon a nép eseményeihez Kolumbia A Kolumbiai Köztársaság a dél-amerikai kontinens északnyugati részén terül el, az 1 130 000 négyzetkilométer területű ország egyaránt érintkezik a Csendesóceánnal és a Karib-tengerrel. Partjainál 1499-ben kötött ki Kolumbusz Kristóf, a spanyolok jó negyven évvel később hódították meg a változatos, természeti kincsekben gazdag országot. A XVIII. század közepétől önálló alkirálysággá lett a terület — Kolumbián kívül magába olvasztva Panama, Ecuador és Venezuela területét is. A spanyol gyarmati uralom ellen mind hevesebben fellángoló függetlenségi harcot 1811-ben siker koronázta, de a múlt század negyvenes éveiben megalakult két fő politikai párt — a konzervatív és a liberális — évtizedeken át tartó vetélkedése polgárháborúkba és államcsínyekbe torkollott. A századfordulón több mint százezer ember életét követelte a testvérgyilkos háborúskodás. Ugyanakkor a belső ellentétek lehetővé tették, hogy két nagyhatalom, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia komoly befolyást szerezzen az országban. Washington — az épülő Panama-csatorna feletti uralom megszerzésére törve — támogatta az övezet szeparatista mozgalmát. Segítségével Panama 1903-ban vált ki a Kolumbiai Köztársaságból. A 30 millió lakosú ország gazdaságát gyakorlatilag egy tucatnyi hazai, illetve egyesült államokbeli tőkés csoport uralja, az elmaradott vidékeken még fellelhetők a feudális maradványok is. Az éles szociális feszültségek miatt, válaszul a nagybirtokosok önkényére, a negyvenes évek végén fegyveres paraszti ellenállás, majd partizánmozgalom alakult ki, amely ellen a bogotai kormányok több alkalommal is bevetették a reguláris hadsereget — változó sikerrel. A kormányhatalmat a legutóbbi harminc évben a burzsoázia két nagy pártja, a Liberális Párt és a Konzervatív Párt felváltva gyakorolta — rendszeresen váltotta egymást a nagytőke és a földbirtokosok érdekelt feltétel nélkül kiszolgáló politika, illetve a tömegek helyzetének javítására irányuló reformkísérlet. Ezek, valamint a jelentős természeti kincsek ellenére krónikus problémákkal küszködik a kolumbiai gazdaság, a munkanélküliség és a pénzromlás még latinamerikai mércével mérve is rendkívül magas, nagyok a belső társadalmi feszültségek. A finn baloldali pártszövetség az atomfegyvermentes Észak-Európáért A Finn Népi Demokratikus Szövetség május 30-án Kuopióban véget ért kongresszusán ismét Kalevi Kivistö oktatásügyi minisztert választotta elnökévé. Ugyancsak megerősítette tisztségében Jorma Hentild főtitkárt, valamint Aarne Saarinen és Ulla-Leena Alppi alelnököket. A kongresszusnak a nemzetközi helyzettel foglalkozó dokumentuma rámutat: a világ békéjét fenyegető veszélyért a fő felelősség az Egyesült Államok vezetését terheli. A Szovjetunió alapvető érdeke a béke, ezt Leonyid Brezsnyev számos konstruktív, a világ békéjének megőrzését célzó javaslata is tükrözi. A Finn Népi Demokratikus Szövetség támogatja a háborús veszély elhárítására tett szovjet kezdeményezéseket, és a finn békemozgalom legfontosabb feladatát az északi atomfegyvermentes övezet megteremtésében jelöli meg. Ezért javasolja, hogy a skandináv államok rendezzenek népszavazást az ezzel kapcsolatos vélemények felmérésére. A dokumentum síkraszáll az állami és a helyi döntéshozatali folyamatok, így például az éves költségvetés előkészítésének teljes nyilvánosságáért. A Finn Népi Demokratikus Szövetség állást foglal a jelenlegi középbal kormányformula folytatása, pozitív eredményeinek megőrzése mellett és harcol a jobboldal befolyásának csökkentéséért. (MTI) Mugabe elutazott Párizsból Robert Mugabe, Zimbabwe miniszterelnöke hétfőn, párizsi látogatását befejezve, Athénba indult európai körútjának folytatására. Mugabe háromnapos párizsi látogatása során jegyzőkönyvet írt alá, amelynek értelmében Franciaország 317 millió frankos hitelt nyújt Zimbabwének előnyös feltételek mellett. Mugabe kijelentette, hogy Zimbabwe fegyvereket is akar vásárolni Franciaországtól, mégpedig könnyű páncélosokat és helikoptereket. Mugabe párizsi megbeszéléseinek fő témája volt a namíbiai kérdés, Franciaország ugyanis tagja annak a nyugati kapcsolatfenntartó csoportnak, amely Dél-Afrika és a frontállamok között közvetít a namíbiai kérdésben. Mugabe kijelentette: a tárgyalástól azt várja, hogy meggyorsítsák a namíbiai kérdés békés rendezésére irányuló erőfeszítéseket. (MTI) 3 Sialföldjeink Arra a kérdésre, hogy vannak-e hazánkban százezer hektárszám olyan mezőgazdasági területek, amelyek a lehetséges termésnek felétharmadát adják, bizonyára sokan válaszolnak, azt, hogy nincsenek. Pedig sajnos, nagyon is vannak. Vargha János, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Kara Növénytermesztési és Takarmánygazdálkodási Intézetének igazgatója, aki egyébként az egyetem rektora is, nyolcszázezer hektárra becsüli azt a mezőgazdasági területet, amely igen mostoha terméssel fizet. Arról a nyolcszázezer hektárról van szó, amelyen gyep díszült, ha díszük. Egészen pontosan: Magyarországon a statisztika szerint egymillió 296 ezer hektár a rét és legelő területe. Ebből csaknem 500 ezer hektár a talajvédő és erdősítendő gyep. Nyolcszázezer hektár azonban alkalmas a kulturált gyepgazdálkodásra, és ebből legalább hatszázezer hektár az intenzív művelésre. A tudomány felkészült Miért is alakult ilyen mostohán a hazai gyepterülek sorsa? Mit várhatunk a közeljövőben a rét- és legelőgazdálkodás javításától? Mennyire segítheti az előrehaladás a gazdaságosabb hús- és tejtermelést, a gabonaprogram — amely nyomán 1985-ben 15 millió tonnás gabonatermeléssel számolunk — megvalósítását? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekről beszélgettünk két neves szakemberrel, a már idézett Vargha Jánossal és Ecker István egyetemi tanárral. Vargha János egyébként mindenekelőtt a gyephasznosítás érdekében folytat kutatásokat. Ecker István pedig Keszthelyen az Agrártudományi Egyetemen oktat, és a fűfélék nemesítése, termesztése a témája. — Azok az új fűfajták, amelyeket Keszthelyen nemesítettünk, a kísérletekben hektárra számítva 16—18, néha 20 tonna szénát adtak tiszta vetésben. A gyepgazdálkodás követelményeihez jól igazodó nagyüzemekben találkozni már olyan táblákkal, amelyeken tíz tonnán felül van a hektáronkénti éves szénahozam — fejtegeti Ecker István. — Eközben az országos átlag 1980- ban 1,68 tonna volt — veti közbe Vargha János. — Még akkor is kétszerezhető-háromszorozható ez a termés, ha az átlag soha nem érheti el a legjobbak eredményét. A gyepgazdálkodás mezőgazdaságunkban hoszszú időn át mostohagyerek volt. Mostanra azonban már az ország minden táján, Debrecentől Szarvasig, Szegedtől Mosonmagyaróvárig egész sor intézmény kutatja, elemzi a fejlesztés lehetőségeit. A kutatók olyan kipróbált módszereket tudnak ajánlani a termesztőknek, amelyek igazodnak a táj, a terület, az éghajlat sajátosságaihoz. A tudományos kutatás oldaláról adottak a lehetőségek a fűtermő területek hozamának kétszeresre, háromszorosra növeléséhez. Vajon mit is jelenthet az az ország számára, ha tudunk élni ezekkel a lehetőségekkel? Talán a két legfontosabb, hogy ez esetben növelhető a tejtermelés és a tömegtakarmányra alapozott hústermelés, valamint a gabonatermelés. 100 millió dollárért gabona A gazdagabb fűtermés, amint azt Vargha János kiszámította, nemcsak nagyobb állomány eltartására teremt alkalmat, hanem energiatakarékosabb takarmányozásra is. A fű révén egy egységnyi takarmányt kisebb energiaráfordítással lehet megtermelni, mint abrak formájában. Ami pedig a gabonatermelésre gyakorolt hatást illeti: a rétek, legelők jobb hasznosítása révén nagy szántóföldi terület mentesíthető a tömegtakarmány-termesztés alól. Jelenleg hazánkban csaknem 900 ezer hektár szántót foglalnak el a szálas és tömegtakarmányok, a tömegtakarmányt fogyasztó állatállományhoz képest aránytalanul nagy területet. Eközben mezőgazdaságunk a folyamatosan csökkenő szántóterület miatt alapvető gondokkal küzd. Immár hosszú évek óta mindig alatta van a gabonafélék vetés- és termőterülete a tervezettnek. Márpedig a VI. ötéves terv gabonaprogramját egyedül az átlaghozamok növelésével nem tudjuk teljesíteni. Ahhoz elengedhetetlen a jelenlegihez képest a vetésterület gyarapítása. Arra nem számíthatunk, hogy a szántóterület az évtizedek óta tartó csökkenés után a következő években növekedni fog. Ezzel együtt nem tud sem az ország, sem az egyes mezőgazdasági nagyüzem lemondani az ipari növények, a zöldségfélék, a gyümölcs, a szőlő nagyjából kialakult termőterületéről. A jelenlegi gabonatermő terület növelésére marad egy lehetőség: a rétek, legelők fűtermésének gyarapítása révén a szántóföldi tömegtakarmány-termelő terület csökkentése. Természetesen az sem elképzelhetetlen — és erre egy állami gazdasági kezdeményezés fel is hívja a figyelmet —, hogy közvetlenül a füves területek rovására nőjön a gabona vetésterülete. A kezdeményezés lényege: a fűtermő terület egy szakaszát feltörik, rajta két évig gabonaféléket termelnek. Ezt követően a terület visszafüvesíthető. Ez a gyepgabona váltógazdálkodás egyaránt hasznos lehetne a gabonatermelés és a fűtermelés számára is. Igaz, az ilyen területek szemestermény-hozama és a termelés gazdaságossága föltehetően nem éri el aó termőföldekét, de mégiscsak gabona lenne. A visszafüvesítéskor pedig úgy végeznék az újratelepítést, hogy lehetőség nyíljon az intenzív gyepgazdálkodásra, a fűhozam többszörözésére. Az így nyert gabonatermő terület — a szántóföldi szálastakarmány-termő terület csökkenése és a gyepes területek ideiglenes, szakaszos feltörése révén — 150, derűlátóbb számítások szerint 200 ezer hektár is lehetne. Ez a 200 ezer hektár pedig legalább 600 ezer tonnával gyarapíthatná a gabonatermést — ha úgy tetszik, az exportárualapot. Ez pedig még szerényen számolva is százmillió dollár körüli értéket képvisel külgazdasági mérlegünk bevételi oldalán. Mielőtt elkapna bennünket a hév és újabb feltételezések nyomán még kedvezőbb képet festő számítgatásokba fognánk, felteendő a kérdés: miért nem használtuk ki már eddig is jobban a réteket, legelőket. Miért maradtak gyepterületeink kis túlzással a szűzföldjeink? A valóság talaján Általában ott található hazánkban a gyep, ahol a talaj rossz termőképessége, kedvezőtlen fekvése, a vízgazdálkodás bajai miatt nem jövedelmező a szántóföldi művelés. Az ilyen területek, akárcsak gyeppel történő intenzív hasznosítása is, tetemes, rendszerint igen nagy ráfordítást kíván. S ha a gyep megterem, az még nem minden. A termés betakarítása Olyan eszközöket követel, amilyenek a __ hazai nagyüzemi mezőgazdaságban nincsenek vagy elvétve találhatók. Beszerzésük pedig igen költséges. Mindenekelőtt anyagi okokból mondtak le a mezőgazdasági nagyüzemek eddig arról, hogy sok más mezőgazdasági ágazathoz hasonlóan változtassanak a gyepgazdálkodás elmaradottságán. A gazdálkodás egész rendje, az állami támogatás rendszere is ilyen irányba hatott. Igaz, ez az ágazat csaknem két évtizeden át kapott évente 80—90 millió forint állami támogatást, 1964- től összességében 1,7 milliárd forintot. Ennek azonban igen kicsi volt a látszata. Az állami pénzen rendbe hozott „mintalegelők” zöme két-három év múlva újra olyan volt, mint Árpád apánk idejében, mert a fenntartásra, a hasznosításra már sem pénz, sem figyelem nem maradt. Beruházási javaknak éppenséggel ma sincs bőviben sem az ország, sem a mezőgazdaság. Így aztán csodavárás lenne arra számítani, hogy a mostani években radikális fordulatra kerülhet sor a gyepes területen. Ráadásul az idéntől már a gyepgazdálkodás állami támogatása is megszűnt. Mégis, némi felélénkülés várható. Várható, mert a mezőgazdaságban megkezdődött és a korábbinál erőteljesebb meliorációs program jelentős rét-, legelőterületen is javítja a termelés körülményeit. A húsmarhatartás a felvásárlási áremelés után terveinknek megfelelően bizonyára nagyobb teret hódít, s ehhez kell a gyep, ami a gazdaságot jobb rét-, legelőhasznosításra ösztönzi. Ismertek, megismerhetők a legjobb eredményt elérők módszerei. Ha drágán, ha korlátozott mennyiségben is — de már találni megfelelő nagyüzemi eszközt a felújításhoz, termeléshez, betakarításhoz. A legeltetés gazdaságossági előnyeinek felismerése nyomán terjed ez a hasznosítási módszer. Különösen ott, ahol — mint azt Ecker István mondja — mesterséges legelőkkel áthidalják a júliusi, augusztusi gyepkisülés okozta hiányt, és megoldják az évi 150—160 nap helyett a 220— 240 napig történő legeltetést. Mindez — s néhány más fontos részletkérdés — a zömmel máig roszszul hasznosított gyepes területekre tereli jó néhány gazdaság figyelmét. Az persze jó lenne, ha a gazdaságok lassan kibontakozó törekvéseit jobban fel tudnánk erősíteni. Történetesen a gyep-gabona váltó rét-legelőhasznosítás felkarolása már 1983- ban jelentős mennyiségű szemes terményt adhatna. A lényeg: azok a gondolatok, amelyek a kutatás, az oktatás színterén élnek, amelyek a gazdaságokban néha-néha már tervek formájában testet öltenek, érvényesüljenek a gyakorlatban is. Almási István