Népszabadság, 1982. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-01 / 230. szám

1982. október 1., péntek NÉPSZABADSÁG Veszélyes tokiói elöntés az amerikai bombázók állomásoztatásáról ( TOKIÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A japán polgári sajtó csütörtökön mély felháborodással fogadta, hogy Tokió — amerikai követelésre — be­leegyezett: a szigetország területén a jövőben korszerű, F—16-os vadász­bombázókat állomásoztathassanak. Mivel az F—16-osok tervezett telepí­tési helyükről támadhatják a Szov­jetunió területeit is, nagy a veszélye annak, hogy szovjet részről jogos ag­godalommal reagálnak majd Tokió lépésére — állapítják­­meg a japán hírmagyarázók. Tokiói megfigyelők hangsúlyozzák: a washingtoni terv megvalósításának az a nyilvánvaló célja, hogy az Egyesült Államok be­vonja Japánt szovjetellenes straté­giájába. Az amerikai fél — mint Tokióban közölték — az elmúlt hetekben az ál­lítólagos szovjet fenyegetésre hivat­kozva terjesztette elő azt a legújabb követelését, hogy Japán északi ré­szén, a misawai légi támaszponton legkevesebb ötven F–16-os vadász­bombázót állomásoztathasson. Ezek a gépek levegő-föld és levegő-levegő rakéták, valamint bombák hordozá­sára alkalmasak, és nukleáris hadvi­selésre is bevethetők. A washingtoni terv megvalósítása esetén a misawai bázis — ahol eddig P—3c típusú ten­­geralattjáró-elhárító repülőgépek ál­lomásoztak — tulajdonképpen had­műveleti támaszponttá válik. Tokiói értesülések szerint a japán kormány nemcsak az amerikai köve­telés teljesítésébe egyezett bele, ha­nem egyetértett Washingtonnal ab­ban is, hogy mindez nem esik a ja­pán—amerikai biztonsági szerződés által előírt konzultációk hatáskörébe. A szerződés ugyanis Tokió feltételei alapján konzultációkat irányoz elő annak megelőzésére, hogy Japánt az Egyesült Államokkal kialakult kato­nai együttműködés háborúba sodor­ja. Az idevágó cikkely „előzetes és alapos megfontolást” sürget arra az esetre, ha jelentős változás követke­zik be a szigetország területén állo­másozó amerikai erők, illetve az amerikai fegyverzet szintjében. Az F—16-osok telepítése a hírek szerint még ebben az évben megkez­dődik. Pietsch Lajos Vita a washingtoni képviselőházban az embargópolitika módosításáról Az amerikai képviselőház szerdán olyan törvénytervezetet fogadott el, amely — a módosítások ellenére — továbbra is lehetővé teszi Rea­gan számára embargós intézkedések alkalmazását a Szovjetunió, illetve a szovjet—nyugat-európai földgázveze­ték építésében részt vevő nyugat­európai cégek ellen. A földgázügylet részesei ellen meg­hirdetett szankciók képviselőházi el­lenzői eredetileg olyan tervezetet nyújtottak be, amely felszólítja Rea­gan elnököt, hogy 90 napon belül oldja fel a büntető intézkedéseket. A vitában Robert Michel illinoisi republikánus képviselő költséges kudarcnak nevezte a szankciókat. Rámutatott, hogy az intézkedések nem okoztak kárt a Szovjetuniónak, viszont például a Caterpillar Tractor Co., amely a Reagan-féle embargó következtében nem szállíthatott le a Szovjetuniónak 200 csőfektető gépet, a tilalom következtében kénytelen volt elbocsátani több ezer dolgozóját. Jonathan Bingham demokrata pár­ti képviselő úgy vélekedett, hogy Reagan szankciói nagyobb károkat okoztak az amerikai—nyugat-euró­pai kapcsolatoknak, mint a második világháború óta bármi más. A képviselőház annak ellenére folytatta le a vitát és ejtette meg a szavazást az ügyben, hogy George Schutz külügyminiszter — hivatkozva a nyugat-európai kollégáival tartott tanácskozásokra — kérte a vita el­halasztását. Ezzel egy időben az amerikai ke­reskedelmi minisztérium enyhítette a francia Creusot-Loire cég ellen ho­zott büntető intézkedéseket, amelye­ket korábban azért rendelt el, mert a vállalat az amerikai tilalom elle­nére kompresszorokat szállított a Szibéria—Nyugat-Európa gázveze­tékhez a Szovjetunióba. Az enyhítés lényege, hogy a szállítási tilalmat pusztán a kőolaj- és földgázipari be­rendezésekre korlátozzák (korábban a tilalom minden terméket érintett). Washington már korábban hason­lóképpen enyhítette szankcióit több brit, olasz, valamint francia társa­sággal szemben. Amerikai megfigye­lők az intézkedések azonos elbírálá­sát várják az AEG-banis nyugatné­met vállalattal kapcsolatban is, amely a napokban döntött arról, hogy leszállítja a gázvezetékhez szánt turbinákat a Szovjetuniónak. (MTI) Brémában hajóra rakják az AEG-cég által a Szibéria—Nyugat-Európa gáz­vezetékhez készített turbinákat. IMI.KWIlOWr Keralb^^ (Tribüne Cheysson a reagani diktátumról Claude Cheysson francia külügymi­niszter az International Hérald Tribüne hasábjain közölt cikkében bírálja a gázvezetékkel kapcsolatos nyugat-eu­rópai szállítások elleni washingtoni szankciókat. Nem hiszünk a szankciók haté­konyságában, a büntető rendszabá­lyok nyilvánvalóan nem fogják — nekünk nem tetsző — politikájuk megváltoztatására ösztönözni a szov­jet vezetőket. A Szovjetunió Nyugat- Európával lebonyolított gazdasági­kereskedelmi cseréje csupán pará­nyi része nemzeti össztermékének. A szovjet gazdaság szervezete pedig olyan, hogy általa a kormány a ve­zetés által kiválasztott kulcsszekto­rokra tudja összpontosítani az erőfe­szítéseket. Amikor a gazdasági nyomást fegy­verként vetik be, az első áldozatok gyakorta éppen azok, akik a nyo­máshoz folyamodtak. Vajon bárki is MMMM A VILÁGSAJTÓBÓL normálisnak tekintheti-e, hogy több (nyugat-) európai cég károsodjék, s tíz- és tízezer munkás elveszítse a kenyerét, amikor a csővezeték-épí­tés így is, úgy is folytatódni fog, be­fejezése pedig maguknak a (nyugat-) európaiaknak is érdeke? Ami a közvetlen jövőt illeti, a fran­cia kormány és a többi három érin­tett (nyugat-) európai kormány a ma­ga nemzeti szuverenitásának megfe­lelően jár el. E kormányok kifejezés­re juttatták azon kívánságukat, hogy a szabad tárgyalásokon tető alá ho­zott és aláírt szerződéseket betartsák, s felkérték az országaikban működő cégeket, hogy a külföldi beavatkozó lépéseket ne vegyék figyelembe. Ezen a reagáláson nincs mit cso­dálkozni. Ugyan mi történnék, ha fordított lenne a helyzet, és Francia­­ország, az NSZK, Olaszország vagy Nagy-Britannia próbálná meg, hogy megtiltsa az Egyesült Államok vala­mely cégének egy külföldi országgal aláírt szerződés teljesítését? Wa­shingtonban senki sem habozna, hogy az érintett amerikai céget a ti­lalom figyelmen kívül hagyására ösz­tönözze. Következésképpen a négy (nyu­gat-) európai ország közös reagálásá­ban nincsen semmi, ami megkérdő­jelezné az Atlanti Szövetséget. A szö­vetség a szuverén nemzetek társu­lása, ideértve a különbözőséget és az ítéletalkotás szabadságát is. Az At­lanti Szövetség valamennyi tagja kö­zötti együttes konzultációk alapvető fontosságúak. Egyetlen­­hatalom sem kényszerítheti döntését a másikra (a szerződésekből adódó, többé-kevésbé kötelező vonatkozásoktól eltekintve). A (nyugat-) európaiak és az ameri­kaiak közötti jelen vitát összegezve: sajnáljuk, hogy a történtek a szovje­teket saját technológiai kutatásaik meggyorsítására ösztönözik, sajnál­juk a piacgazdaság alapvető elvei­nek felrúgását, és azt, hogy a szö­vetségesek között ellentétek keletkez­tek. Mi több, helytelenítjük, hogy nyilvánvaló kihívás érte az Atlanti Szövetség tagjai közötti egyensúlyt azáltal, hogy az egyik tagállam ma­gának vindikálja a vezetés jogát, amely őt állítólag megilleti, mint a csoport legerősebb tagját, a „vezért”. Legfőbb ideje véget vetni e következ­ményeiben oly káros vitának. Mitterrand fogadta a francia—szovjet közös űrrepülés részvevőit Francois Mitterrand elnök szerda este az Elysée-palotában fogadta a szovjet—francia közös űrrepülés részvevőit, Jean-Loup Chrétien, Pat­­rick Baudry, Vlagyimir Dzsanibekov és Alekszandr Ivancsenkov űrhajó­sokat, akik a Szaljut—7 űrállomás fémből készített makettjét nyújtották át az elnöknek. Csütörtök délben az Unesco pári­zsi székházában az űrhajósok — akik a Szaljut—7 fedélzetére magukkal vitték Vasarely Unesco ’82 című gra­fikai alkotását — a világűrt megjárt műalkotást átnyújtották M’Bon Amadou-Mahtarnak, az Unesco fő­igazgatójának. Vasarely művéből ötszáz nyomatot készítenek, ezek közül egy-egy pél­dányt Leonyid Brezsnyevnek, Fran­cois Mitterrand-nak és Pérez de Cuel­­lar ENSZ-főtitkárnak ajándékoznak, a többit pedig elárverezik. A befolyó összegből az Unesco tudományos ösztöndíjakat alapít fejlődő országok fiataljai számára. (MTI) A brit Munkáspárt gazdasági tervei Blackpoolban a brit Munkáspárt idei országos kongresszusának utol­só előtti napján tartották a gazdasá­gi vitát. Az egyik fő határozat a négymil­liósra becsült munkanélküliség fel­számolását jelölte meg a következő munkáspárti kormány fő gazdasági és társadalmi feladataként. Végrehajtá­sához a leromlott brit gazdaság új­jáépítését tartotta elkerülhetetlen­nek. A javasolt módszer szerint minden téren jelentősen bővülnének a­z álla­mi beavatkozás eszközei — egyebek között az államosított szektor is —, ami tehát egészében szöges ellentéte a jelenleg uralkodó liberális-moneta­­rista elveknek. A másik fő határozat szeriint a Munkáspárt, ha kormányra kerülne, növelni szeretné a tervezés szerepét. (MTI) 3 KÖZÖS KÖZLEMÉNY J Lázár György ausztriai látogatásáról Lázár György, a Magyar Népköz­­társaság Minisztertanácsának elnööke dr. Brúnó Kreiskynek, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárjá­nak meghívására szeptember 28. és 30. között hivatalos látogatást tett Ausztriában. A Minisztertanács elnö­két fogadta dr. Rudolf Kirchschlä­­ger, az Osztrák Köztársaság szövet­ségi elnöke.­­ Lázár György miniszterelnök és dr. Brúnó Kreisky szövetségi kancellár szívélyes és nyílt légkörben beható véleménycserét folytatott a magyar —osztrák kapcsolatokról, valamint az időszerű nemzetközi kérdésekről. A megbeszéléseken a kormányfők aláhúzták annak a tevékenységnek a jelentőségét, amelyet Magyarország és Ausztria kétoldalú kapcsolatai to­vábbfejlesztése és az enyhülési fo­lyamat továbbvitele érdekében ki­fejt. Mindkét fél aggodalmát fejezte ki a nemzetközi feszültség növekedése, a kelet-nyugati kapcsolatok romlá­sa miatt. Ilyen­­körülmények között különösen fontosnak tartják a hely­zet további rosszabbodásának megál­lítását, a határozott visszatérést az enyhülés és az államok közötti konst­ruktív együttműködés politikájához. Aláhúzták, hogy a Magyar Népköz­­társaság és az Osztrák Köztársaság, a barátság és a jószomszédság politi­káját folytatva, a jelenlegi helyzet­ben is­­minden tőle telhetőt megtesz az enyhülés megőrzéséért. Mindkét fél egyetértett abban, hogy a világbéke fenntartása, bizto­sítása és erősítése a­­nemzetközi kap­csolatok központi problémája, amely­nek megoldásához minden állam ak­tív hozzájárulása szükséges. Síkraszálltak a fegyverkezési haj­sza megfékezésének szükségességéért, tekintettel valamennyi állam bizton­ságára és a katonai egyensúly­­lehető legalacsonyabb szinten történő meg­őrzésére. Mindkét fél üdvözölte a Szovjetunió és az Egyesült Államok között megkezdett tárgyalásokat az európai közép-hatótávolságú nukleá­ris fegyverek, valamint a hadászati nukleáris fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről, s kifejezték remé­nyüket, hogy ezek a tárgyalások mi­hamarabb pozitív eredményre vezet­nek. A kormányfőik a továbbiakban egyetértettek abban, hogy a fennálló válsággócok megszüntetése és új vál­sággócok létrejöttének megakadályo­zása elsőrendű fontosságú feladat. E cél elérésének feltétele a nemzetkö­zi jog általánosan elfogadott normái­nak, különösen az erőszak alkalma­zása, vagy az azzal való fenyegetés tilalmának szigorú betartása, a nem­zetközi kapcsolatokban. Kiemelték, hogy hatékony lépések szükségesek a nemzetközi biztonság rendszerének erősítése, különösen a vitás kérdé­sek békés eszközökkel történő meg­oldása céljából. A kormányfők újólag rámutattak a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentésével és az azzal összefüggő intézkedések­kel foglalkozó ,bécsi tárgyalások je­lentőségére. Kifejezték reményüket, hogy ezeken a tárgyalásokon mielőbb konkrét előrehaladást érnek el. A felek megerősítették: az Egye­sült Nemzetek céljaival és alapelvei­vel összhangban, cselekvően támo­gatják a világszervezetet, hogy az be­tölthesse szerepét a világbéke és a nemzetközi biztonság erősítésében, valamint a nemzetközi problémák megoldásaiban. Kiemelték annak nagy jelentősé­gét, hogy folytatódjék a kelet-nyu­gati nyílt párbeszéd a jelenlegi nem­zetközi problémák megoldása, a két­oldalú és sokoldalú együttműködés fejlesztése céljából. A felek véleménye szerint egy leg­felsőbb szintű szovjet—amerikai ta­lálkozó lényegi előrehaladást ered­ményezhetne ebben az irányban. Az európai helyzetről folytatott véleménycsere folyamán a felek rá­mutattak kormányaiknak a helsinki záróokmány rendelkezéseiből eredő kötelezettségeire. Megerősítették el­tökéltségüket, hogy továbbra is hat­hatósan hozzájárulnak az európai biztonsági és együttműködési folya­mat megőrzéséhez, a záróokmány el­veinek és ajánlásainak következetes és maradéktalan megvalósításához. Ennek jegyében mindkét kormány arra törekszik, hogy a madridi talál­kozó további elnapolás nélkül, pozi­tív eredménnyel mielőbb fejeződjék be, új impulzust adva ezzel az eny­hülésnek, amelynek nincs ésszerű al­ternatívája. Hangsúlyozták egy ki­egyensúlyozott, érdemi záródoku­mentum szükségességét, beleértve a bizalom- és biztonságerősítő intézke­désekkel és leszereléssel foglalkozó európai konferencia összehívására vonatkozó elhatározást is. Ebben az értelemben a semleges és el nem kö­telezett országok­­— köztük Ausztria — álltal előterjesztett záródokumen­tum-tervezet megfelelő alapot bizto­sít a madridi találkozó eredményes befejezéséhez. Mindkét fél elítélte Izrael libanoni invázióját, és síkraszállt a közel-ke­leti válság átfogó és igazságos politi­kai rendezésének szükségessége mel­lett. A két kormányfő meg van győ­ződve arról, hogy egy ilyen rendezés csak valamennyi érdekelt fél — be­leértve a Palesztinai Felszabadítási Szervezetet — részvételével valósít­ható meg. Egy ilyen rendezés alkotó­részei a következők: az izraeli csa­patok kivonása valamennyi, 1967-ben és azóta elfoglalt arab területről; a Palesztinai nép törvényes nemzeti jogainak megvalósítása, beleértve az önálló államisághoz való jogot; va­lamint a térség valamennyi állama, közte Izrael biztonságának és szuve­renitásának szavatolása. A felek megelégedéssel állapították meg, hogy számos nemzetközi kér­désben álláspontjuk azonos vagy kö­zelálló. A kormányfők áttekintették a vi­lággazdasági helyzetet, és nyugtalan­ságuknak adtak kifejezést a tartósan megnyilvánuló kedvezőtlen tenden­ciák miatt. Egyetértettek abban, hogy a világgazdasági problémák megol­dásához a kölcsönös előnyökre épülő * (Kiküldött munkatársunktól.) A nemzetközi politika és gazdaság kérdései a szokottnál nagyobb szere­pet játszottak Lázár György magyar miniszterelnök és dr. Brúnó Kreisky osztrák kancellár most befejeződött bécsi tárgyalásain. Hiszen a jelenlegi világhelyzet minden államra hatással van, még inkább az olyan kis, a világ felé nyitott országokra, mint Magyar­­ország és Ausztria. A komor nemzet­közi háttér ugyanakkor kiemelte an­nak jelentőségét, hogy két szomszé­dos európai ország — noha társadal­mi rendszerük eltér egymástól — az együttműködés olyan fokára jutott, amely jó példája a békés egymás mellett élésnek. A tárgyalásokon többször elhang­zott a két szó: megőrizni és tovább­fejleszteni. A hangsúly most minde­nekelőtt a megőrzésen volt. Ausztria hazánk második legjelentősebb tőkés partnere. Ausztriának viszont Ma­gyarország ugyancsak a második — a Szovjetunió mögött — a KGST-ál­­lamokkal folytatott kereskedelméből. Rangos pozíciók ezek. Olyanok, ame­lyeket mind a két ország meg kíván tartani. Megtartásuk azonban a meg­nehezült nemzetközi gazdasági körül­mények közepette korántsem könnyű, nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztésén, a meglevő korlátok fo­kozatos lebontásán keresztül vezet az út. A kétoldalú kapcsolatok megvita­tása során a kormányfők egybe­hangzóan megállapították, hogy a két ország kapcsolatainak az utóbbi években bekövetkezett dinamikus fejlődése jó alapot nyújt az együtt­működés folytatásához és elmélyíté­séhez. Megelégedéssel állapították meg, hogy a magyar—osztrák kap­csolatok a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködésé­nek meggyőző példáját adják. A kormányfők megkülönböztetett figyelmet szenteltek a magyar—oszt­rák gazdasági kapcsolatoknak. Ki­fejezték elégedettségüket, hogy leg­utóbbi találkozójuk óta is folytatódott a gazdasági együttműködés szélese­dése, bővült a kereskedelmi forgalom. A magyar—osztrák árucsere-forgalmi és kooperációs vegyes bizottság leg­utóbbi ülése eredményeinek jegyében egyidejűleg hangsúlyozták, hogy szükségesnek tartják folytatni erő­feszítéseiket a gazdasági és ipari együttműködés állandó erősítése és bővítése, az árucsere-forgalom ki­egyensúlyozott és dinamikus növelé­se érdekében. Kiemelték az energeti­kai és a harmadik piaci együttműkö­dés fejlesztésének fontosságát. A kormányfők aláhúzták a vízum­­kényszer megszüntetéséről 1979. ja­nuár 1-én életbe lépett megállapodás jelentőségét, amely hozzájárul a két állam jószomszédi kapcsolatainak erősítéséhez, az állampolgáraik kö­zötti kapcsolatok intenzívebbé tételé­hez. Üdvözölték, hogy még szorosab­bá vált országaik együttműködése a kultúra, a tudomány, az oktatás, a környezetvédelem és az idegenfor­galom területén. Megelégedéssel nyi­latkoztak az ifjúsági és sportkapcso­latokról. A kormányfők ez alkalommal is síkraszálltak a magyar—osztrák együttműködés további elmélyítése mellett, amely nemcsak a két ország lakosságának áll érdekében, hanem a nemzetközi biztonságot és enyhü­lést is szolgálja. Lázár György miniszterelnök hiva­talos magyarországi látogatásra hív­ta meg dr. Brúnó Kreisky osztrák szövetségi kancellárt, aki a meghívást köszönettel elfogadta. A látogatás időpontját diplomáciai úton egyez­tetik. (MTI) fokozott erőfeszítéseket igényel. A két ország csupán azt várhatja el jo­gosan egymástól, hogy partnere ne sújtsa hátrányos megkülönböztetés­sel. Mert akármilyen jó is a kapcsolat, különleges előnyöket most nem kö­vetelhet a másiktól. A két ország sa­ját kormányának, saját vállalatainak a dolga, hogy versenyképessé váljon a másik piacon. A magyar vállalatok az osztrák igényekhez való nagyobb alkalmazkodással érhetik el ezt. Ausztria pedig egyebek között a fi­nanszírozási rendszer kiterjesztésé­vel, a kooperációk bővítésével teheti magát versenyképesebbé. S van olyan terület is, ahol a korábbinál sokkal nagyobbak a lehetőségek: a közös fellépés harmadik piacon. Lázár György és Brúnó Kreisky tanácskozásainak fontos eleme volt a jó kapcsolatok fenntartásának és továbbfejlesztésének határozottan ki­nyilvánított szándéka. Magyarország is, Ausztria is jó viszonyt akar egy­mással. Tudatosan törekszik erre. A mostani bonyolult, nehéz nemzetközi viszonyok közepette mindkét kor­mányfő hitet tett amellett, hogy az együttműködésnek nincs ésszerű al­ternatívája. Ez adja meg a bécsi ta­nácskozások nemzetközi értékét.

Next