Népszabadság, 1982. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-01 / 230. szám
1982. október 1., péntek NÉPSZABADSÁG Veszélyes tokiói elöntés az amerikai bombázók állomásoztatásáról ( TOKIÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A japán polgári sajtó csütörtökön mély felháborodással fogadta, hogy Tokió — amerikai követelésre — beleegyezett: a szigetország területén a jövőben korszerű, F—16-os vadászbombázókat állomásoztathassanak. Mivel az F—16-osok tervezett telepítési helyükről támadhatják a Szovjetunió területeit is, nagy a veszélye annak, hogy szovjet részről jogos aggodalommal reagálnak majd Tokió lépésére — állapítjákmeg a japán hírmagyarázók. Tokiói megfigyelők hangsúlyozzák: a washingtoni terv megvalósításának az a nyilvánvaló célja, hogy az Egyesült Államok bevonja Japánt szovjetellenes stratégiájába. Az amerikai fél — mint Tokióban közölték — az elmúlt hetekben az állítólagos szovjet fenyegetésre hivatkozva terjesztette elő azt a legújabb követelését, hogy Japán északi részén, a misawai légi támaszponton legkevesebb ötven F–16-os vadászbombázót állomásoztathasson. Ezek a gépek levegő-föld és levegő-levegő rakéták, valamint bombák hordozására alkalmasak, és nukleáris hadviselésre is bevethetők. A washingtoni terv megvalósítása esetén a misawai bázis — ahol eddig P—3c típusú tengeralattjáró-elhárító repülőgépek állomásoztak — tulajdonképpen hadműveleti támaszponttá válik. Tokiói értesülések szerint a japán kormány nemcsak az amerikai követelés teljesítésébe egyezett bele, hanem egyetértett Washingtonnal abban is, hogy mindez nem esik a japán—amerikai biztonsági szerződés által előírt konzultációk hatáskörébe. A szerződés ugyanis Tokió feltételei alapján konzultációkat irányoz elő annak megelőzésére, hogy Japánt az Egyesült Államokkal kialakult katonai együttműködés háborúba sodorja. Az idevágó cikkely „előzetes és alapos megfontolást” sürget arra az esetre, ha jelentős változás következik be a szigetország területén állomásozó amerikai erők, illetve az amerikai fegyverzet szintjében. Az F—16-osok telepítése a hírek szerint még ebben az évben megkezdődik. Pietsch Lajos Vita a washingtoni képviselőházban az embargópolitika módosításáról Az amerikai képviselőház szerdán olyan törvénytervezetet fogadott el, amely — a módosítások ellenére — továbbra is lehetővé teszi Reagan számára embargós intézkedések alkalmazását a Szovjetunió, illetve a szovjet—nyugat-európai földgázvezeték építésében részt vevő nyugateurópai cégek ellen. A földgázügylet részesei ellen meghirdetett szankciók képviselőházi ellenzői eredetileg olyan tervezetet nyújtottak be, amely felszólítja Reagan elnököt, hogy 90 napon belül oldja fel a büntető intézkedéseket. A vitában Robert Michel illinoisi republikánus képviselő költséges kudarcnak nevezte a szankciókat. Rámutatott, hogy az intézkedések nem okoztak kárt a Szovjetuniónak, viszont például a Caterpillar Tractor Co., amely a Reagan-féle embargó következtében nem szállíthatott le a Szovjetuniónak 200 csőfektető gépet, a tilalom következtében kénytelen volt elbocsátani több ezer dolgozóját. Jonathan Bingham demokrata párti képviselő úgy vélekedett, hogy Reagan szankciói nagyobb károkat okoztak az amerikai—nyugat-európai kapcsolatoknak, mint a második világháború óta bármi más. A képviselőház annak ellenére folytatta le a vitát és ejtette meg a szavazást az ügyben, hogy George Schutz külügyminiszter — hivatkozva a nyugat-európai kollégáival tartott tanácskozásokra — kérte a vita elhalasztását. Ezzel egy időben az amerikai kereskedelmi minisztérium enyhítette a francia Creusot-Loire cég ellen hozott büntető intézkedéseket, amelyeket korábban azért rendelt el, mert a vállalat az amerikai tilalom ellenére kompresszorokat szállított a Szibéria—Nyugat-Európa gázvezetékhez a Szovjetunióba. Az enyhítés lényege, hogy a szállítási tilalmat pusztán a kőolaj- és földgázipari berendezésekre korlátozzák (korábban a tilalom minden terméket érintett). Washington már korábban hasonlóképpen enyhítette szankcióit több brit, olasz, valamint francia társasággal szemben. Amerikai megfigyelők az intézkedések azonos elbírálását várják az AEG-banis nyugatnémet vállalattal kapcsolatban is, amely a napokban döntött arról, hogy leszállítja a gázvezetékhez szánt turbinákat a Szovjetuniónak. (MTI) Brémában hajóra rakják az AEG-cég által a Szibéria—Nyugat-Európa gázvezetékhez készített turbinákat. IMI.KWIlOWr Keralb^^ (Tribüne Cheysson a reagani diktátumról Claude Cheysson francia külügyminiszter az International Hérald Tribüne hasábjain közölt cikkében bírálja a gázvezetékkel kapcsolatos nyugat-európai szállítások elleni washingtoni szankciókat. Nem hiszünk a szankciók hatékonyságában, a büntető rendszabályok nyilvánvalóan nem fogják — nekünk nem tetsző — politikájuk megváltoztatására ösztönözni a szovjet vezetőket. A Szovjetunió Nyugat- Európával lebonyolított gazdaságikereskedelmi cseréje csupán parányi része nemzeti össztermékének. A szovjet gazdaság szervezete pedig olyan, hogy általa a kormány a vezetés által kiválasztott kulcsszektorokra tudja összpontosítani az erőfeszítéseket. Amikor a gazdasági nyomást fegyverként vetik be, az első áldozatok gyakorta éppen azok, akik a nyomáshoz folyamodtak. Vajon bárki is MMMM A VILÁGSAJTÓBÓL normálisnak tekintheti-e, hogy több (nyugat-) európai cég károsodjék, s tíz- és tízezer munkás elveszítse a kenyerét, amikor a csővezeték-építés így is, úgy is folytatódni fog, befejezése pedig maguknak a (nyugat-) európaiaknak is érdeke? Ami a közvetlen jövőt illeti, a francia kormány és a többi három érintett (nyugat-) európai kormány a maga nemzeti szuverenitásának megfelelően jár el. E kormányok kifejezésre juttatták azon kívánságukat, hogy a szabad tárgyalásokon tető alá hozott és aláírt szerződéseket betartsák, s felkérték az országaikban működő cégeket, hogy a külföldi beavatkozó lépéseket ne vegyék figyelembe. Ezen a reagáláson nincs mit csodálkozni. Ugyan mi történnék, ha fordított lenne a helyzet, és Franciaország, az NSZK, Olaszország vagy Nagy-Britannia próbálná meg, hogy megtiltsa az Egyesült Államok valamely cégének egy külföldi országgal aláírt szerződés teljesítését? Washingtonban senki sem habozna, hogy az érintett amerikai céget a tilalom figyelmen kívül hagyására ösztönözze. Következésképpen a négy (nyugat-) európai ország közös reagálásában nincsen semmi, ami megkérdőjelezné az Atlanti Szövetséget. A szövetség a szuverén nemzetek társulása, ideértve a különbözőséget és az ítéletalkotás szabadságát is. Az Atlanti Szövetség valamennyi tagja közötti együttes konzultációk alapvető fontosságúak. Egyetlenhatalom sem kényszerítheti döntését a másikra (a szerződésekből adódó, többé-kevésbé kötelező vonatkozásoktól eltekintve). A (nyugat-) európaiak és az amerikaiak közötti jelen vitát összegezve: sajnáljuk, hogy a történtek a szovjeteket saját technológiai kutatásaik meggyorsítására ösztönözik, sajnáljuk a piacgazdaság alapvető elveinek felrúgását, és azt, hogy a szövetségesek között ellentétek keletkeztek. Mi több, helytelenítjük, hogy nyilvánvaló kihívás érte az Atlanti Szövetség tagjai közötti egyensúlyt azáltal, hogy az egyik tagállam magának vindikálja a vezetés jogát, amely őt állítólag megilleti, mint a csoport legerősebb tagját, a „vezért”. Legfőbb ideje véget vetni e következményeiben oly káros vitának. Mitterrand fogadta a francia—szovjet közös űrrepülés részvevőit Francois Mitterrand elnök szerda este az Elysée-palotában fogadta a szovjet—francia közös űrrepülés részvevőit, Jean-Loup Chrétien, Patrick Baudry, Vlagyimir Dzsanibekov és Alekszandr Ivancsenkov űrhajósokat, akik a Szaljut—7 űrállomás fémből készített makettjét nyújtották át az elnöknek. Csütörtök délben az Unesco párizsi székházában az űrhajósok — akik a Szaljut—7 fedélzetére magukkal vitték Vasarely Unesco ’82 című grafikai alkotását — a világűrt megjárt műalkotást átnyújtották M’Bon Amadou-Mahtarnak, az Unesco főigazgatójának. Vasarely művéből ötszáz nyomatot készítenek, ezek közül egy-egy példányt Leonyid Brezsnyevnek, Francois Mitterrand-nak és Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkárnak ajándékoznak, a többit pedig elárverezik. A befolyó összegből az Unesco tudományos ösztöndíjakat alapít fejlődő országok fiataljai számára. (MTI) A brit Munkáspárt gazdasági tervei Blackpoolban a brit Munkáspárt idei országos kongresszusának utolsó előtti napján tartották a gazdasági vitát. Az egyik fő határozat a négymilliósra becsült munkanélküliség felszámolását jelölte meg a következő munkáspárti kormány fő gazdasági és társadalmi feladataként. Végrehajtásához a leromlott brit gazdaság újjáépítését tartotta elkerülhetetlennek. A javasolt módszer szerint minden téren jelentősen bővülnének az állami beavatkozás eszközei — egyebek között az államosított szektor is —, ami tehát egészében szöges ellentéte a jelenleg uralkodó liberális-monetarista elveknek. A másik fő határozat szeriint a Munkáspárt, ha kormányra kerülne, növelni szeretné a tervezés szerepét. (MTI) 3 KÖZÖS KÖZLEMÉNY J Lázár György ausztriai látogatásáról Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnööke dr. Brúnó Kreiskynek, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárjának meghívására szeptember 28. és 30. között hivatalos látogatást tett Ausztriában. A Minisztertanács elnökét fogadta dr. Rudolf Kirchschläger, az Osztrák Köztársaság szövetségi elnöke. Lázár György miniszterelnök és dr. Brúnó Kreisky szövetségi kancellár szívélyes és nyílt légkörben beható véleménycserét folytatott a magyar —osztrák kapcsolatokról, valamint az időszerű nemzetközi kérdésekről. A megbeszéléseken a kormányfők aláhúzták annak a tevékenységnek a jelentőségét, amelyet Magyarország és Ausztria kétoldalú kapcsolatai továbbfejlesztése és az enyhülési folyamat továbbvitele érdekében kifejt. Mindkét fél aggodalmát fejezte ki a nemzetközi feszültség növekedése, a kelet-nyugati kapcsolatok romlása miatt. Ilyenkörülmények között különösen fontosnak tartják a helyzet további rosszabbodásának megállítását, a határozott visszatérést az enyhülés és az államok közötti konstruktív együttműködés politikájához. Aláhúzták, hogy a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság, a barátság és a jószomszédság politikáját folytatva, a jelenlegi helyzetben isminden tőle telhetőt megtesz az enyhülés megőrzéséért. Mindkét fél egyetértett abban, hogy a világbéke fenntartása, biztosítása és erősítése anemzetközi kapcsolatok központi problémája, amelynek megoldásához minden állam aktív hozzájárulása szükséges. Síkraszálltak a fegyverkezési hajsza megfékezésének szükségességéért, tekintettel valamennyi állam biztonságára és a katonai egyensúlylehető legalacsonyabb szinten történő megőrzésére. Mindkét fél üdvözölte a Szovjetunió és az Egyesült Államok között megkezdett tárgyalásokat az európai közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek, valamint a hadászati nukleáris fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről, s kifejezték reményüket, hogy ezek a tárgyalások mihamarabb pozitív eredményre vezetnek. A kormányfőik a továbbiakban egyetértettek abban, hogy a fennálló válsággócok megszüntetése és új válsággócok létrejöttének megakadályozása elsőrendű fontosságú feladat. E cél elérésének feltétele a nemzetközi jog általánosan elfogadott normáinak, különösen az erőszak alkalmazása, vagy az azzal való fenyegetés tilalmának szigorú betartása, a nemzetközi kapcsolatokban. Kiemelték, hogy hatékony lépések szükségesek a nemzetközi biztonság rendszerének erősítése, különösen a vitás kérdések békés eszközökkel történő megoldása céljából. A kormányfők újólag rámutattak a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentésével és az azzal összefüggő intézkedésekkel foglalkozó ,bécsi tárgyalások jelentőségére. Kifejezték reményüket, hogy ezeken a tárgyalásokon mielőbb konkrét előrehaladást érnek el. A felek megerősítették: az Egyesült Nemzetek céljaival és alapelveivel összhangban, cselekvően támogatják a világszervezetet, hogy az betölthesse szerepét a világbéke és a nemzetközi biztonság erősítésében, valamint a nemzetközi problémák megoldásaiban. Kiemelték annak nagy jelentőségét, hogy folytatódjék a kelet-nyugati nyílt párbeszéd a jelenlegi nemzetközi problémák megoldása, a kétoldalú és sokoldalú együttműködés fejlesztése céljából. A felek véleménye szerint egy legfelsőbb szintű szovjet—amerikai találkozó lényegi előrehaladást eredményezhetne ebben az irányban. Az európai helyzetről folytatott véleménycsere folyamán a felek rámutattak kormányaiknak a helsinki záróokmány rendelkezéseiből eredő kötelezettségeire. Megerősítették eltökéltségüket, hogy továbbra is hathatósan hozzájárulnak az európai biztonsági és együttműködési folyamat megőrzéséhez, a záróokmány elveinek és ajánlásainak következetes és maradéktalan megvalósításához. Ennek jegyében mindkét kormány arra törekszik, hogy a madridi találkozó további elnapolás nélkül, pozitív eredménnyel mielőbb fejeződjék be, új impulzust adva ezzel az enyhülésnek, amelynek nincs ésszerű alternatívája. Hangsúlyozták egy kiegyensúlyozott, érdemi záródokumentum szükségességét, beleértve a bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel és leszereléssel foglalkozó európai konferencia összehívására vonatkozó elhatározást is. Ebben az értelemben a semleges és el nem kötelezett országok— köztük Ausztria — álltal előterjesztett záródokumentum-tervezet megfelelő alapot biztosít a madridi találkozó eredményes befejezéséhez. Mindkét fél elítélte Izrael libanoni invázióját, és síkraszállt a közel-keleti válság átfogó és igazságos politikai rendezésének szükségessége mellett. A két kormányfő meg van győződve arról, hogy egy ilyen rendezés csak valamennyi érdekelt fél — beleértve a Palesztinai Felszabadítási Szervezetet — részvételével valósítható meg. Egy ilyen rendezés alkotórészei a következők: az izraeli csapatok kivonása valamennyi, 1967-ben és azóta elfoglalt arab területről; a Palesztinai nép törvényes nemzeti jogainak megvalósítása, beleértve az önálló államisághoz való jogot; valamint a térség valamennyi állama, közte Izrael biztonságának és szuverenitásának szavatolása. A felek megelégedéssel állapították meg, hogy számos nemzetközi kérdésben álláspontjuk azonos vagy közelálló. A kormányfők áttekintették a világgazdasági helyzetet, és nyugtalanságuknak adtak kifejezést a tartósan megnyilvánuló kedvezőtlen tendenciák miatt. Egyetértettek abban, hogy a világgazdasági problémák megoldásához a kölcsönös előnyökre épülő * (Kiküldött munkatársunktól.) A nemzetközi politika és gazdaság kérdései a szokottnál nagyobb szerepet játszottak Lázár György magyar miniszterelnök és dr. Brúnó Kreisky osztrák kancellár most befejeződött bécsi tárgyalásain. Hiszen a jelenlegi világhelyzet minden államra hatással van, még inkább az olyan kis, a világ felé nyitott országokra, mint Magyarország és Ausztria. A komor nemzetközi háttér ugyanakkor kiemelte annak jelentőségét, hogy két szomszédos európai ország — noha társadalmi rendszerük eltér egymástól — az együttműködés olyan fokára jutott, amely jó példája a békés egymás mellett élésnek. A tárgyalásokon többször elhangzott a két szó: megőrizni és továbbfejleszteni. A hangsúly most mindenekelőtt a megőrzésen volt. Ausztria hazánk második legjelentősebb tőkés partnere. Ausztriának viszont Magyarország ugyancsak a második — a Szovjetunió mögött — a KGST-államokkal folytatott kereskedelméből. Rangos pozíciók ezek. Olyanok, amelyeket mind a két ország meg kíván tartani. Megtartásuk azonban a megnehezült nemzetközi gazdasági körülmények közepette korántsem könnyű, nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztésén, a meglevő korlátok fokozatos lebontásán keresztül vezet az út. A kétoldalú kapcsolatok megvitatása során a kormányfők egybehangzóan megállapították, hogy a két ország kapcsolatainak az utóbbi években bekövetkezett dinamikus fejlődése jó alapot nyújt az együttműködés folytatásához és elmélyítéséhez. Megelégedéssel állapították meg, hogy a magyar—osztrák kapcsolatok a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködésének meggyőző példáját adják. A kormányfők megkülönböztetett figyelmet szenteltek a magyar—osztrák gazdasági kapcsolatoknak. Kifejezték elégedettségüket, hogy legutóbbi találkozójuk óta is folytatódott a gazdasági együttműködés szélesedése, bővült a kereskedelmi forgalom. A magyar—osztrák árucsere-forgalmi és kooperációs vegyes bizottság legutóbbi ülése eredményeinek jegyében egyidejűleg hangsúlyozták, hogy szükségesnek tartják folytatni erőfeszítéseiket a gazdasági és ipari együttműködés állandó erősítése és bővítése, az árucsere-forgalom kiegyensúlyozott és dinamikus növelése érdekében. Kiemelték az energetikai és a harmadik piaci együttműködés fejlesztésének fontosságát. A kormányfők aláhúzták a vízumkényszer megszüntetéséről 1979. január 1-én életbe lépett megállapodás jelentőségét, amely hozzájárul a két állam jószomszédi kapcsolatainak erősítéséhez, az állampolgáraik közötti kapcsolatok intenzívebbé tételéhez. Üdvözölték, hogy még szorosabbá vált országaik együttműködése a kultúra, a tudomány, az oktatás, a környezetvédelem és az idegenforgalom területén. Megelégedéssel nyilatkoztak az ifjúsági és sportkapcsolatokról. A kormányfők ez alkalommal is síkraszálltak a magyar—osztrák együttműködés további elmélyítése mellett, amely nemcsak a két ország lakosságának áll érdekében, hanem a nemzetközi biztonságot és enyhülést is szolgálja. Lázár György miniszterelnök hivatalos magyarországi látogatásra hívta meg dr. Brúnó Kreisky osztrák szövetségi kancellárt, aki a meghívást köszönettel elfogadta. A látogatás időpontját diplomáciai úton egyeztetik. (MTI) fokozott erőfeszítéseket igényel. A két ország csupán azt várhatja el jogosan egymástól, hogy partnere ne sújtsa hátrányos megkülönböztetéssel. Mert akármilyen jó is a kapcsolat, különleges előnyöket most nem követelhet a másiktól. A két ország saját kormányának, saját vállalatainak a dolga, hogy versenyképessé váljon a másik piacon. A magyar vállalatok az osztrák igényekhez való nagyobb alkalmazkodással érhetik el ezt. Ausztria pedig egyebek között a finanszírozási rendszer kiterjesztésével, a kooperációk bővítésével teheti magát versenyképesebbé. S van olyan terület is, ahol a korábbinál sokkal nagyobbak a lehetőségek: a közös fellépés harmadik piacon. Lázár György és Brúnó Kreisky tanácskozásainak fontos eleme volt a jó kapcsolatok fenntartásának és továbbfejlesztésének határozottan kinyilvánított szándéka. Magyarország is, Ausztria is jó viszonyt akar egymással. Tudatosan törekszik erre. A mostani bonyolult, nehéz nemzetközi viszonyok közepette mindkét kormányfő hitet tett amellett, hogy az együttműködésnek nincs ésszerű alternatívája. Ez adja meg a bécsi tanácskozások nemzetközi értékét.