Népszabadság, 1983. június (41. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-01 / 128. szám
1983. június 1., szerda NÉPSZABADSÁG Általános vitával folytatódott az Interparlamentáris Unió konferenciája Losonczi Pál fogadta a küldöttségek vezetőit Plenáris ülésen, az elfogadott napirendnek megfelelően általános vitával folytatódott kedden az Országházban az Interparlamentáris Unió V. európai együttműködési és biztonsági konferenciája. A 28 országból érkezett kétszáz parlamenti képviselő főként az európai biztonságot érintő kérdéseket elemezte, és az együttműködés szorosabbá tételének lehetőségeit kereste. Az általános vita részvevői egyetértettek abban, hogy a törvényhozó testületeknek fontos szerepük van a jelenlegi, kiélezett nemzetközi problémák megoldásának elősegítésében. Bár az európai és a világhelyzet megromlásának okairól a vélemények eltértek, közös volt az az álláspont, hogy a budapesti tanácskozásnak — éppúgy, mint az IPU eddigi hasonló konferenciáinak — hozzá kell járulnia az európai légkör megjavításához, a fegyverkezési verseny megállításához, a leszereléshez. A felszólalók részletesen foglalkoztak a helsinki záróokmány alapelveinek megvalósulásával, a biztonsági konferencia részvevőinek madridi tanácskozásával. Több kérdésben, így a humanitárius témák, az emberi jogok problémái terén nemegyszer egymásnak ellentmondó nézetek hangzottak el. Több, a NATO-országokból érkező képviselő például az Atlanti Szövetség közismert álláspontjának adott hangot, egyetértés mutatkozott azonban abban, hogy következetesen meg kell valósítani a záróokmány rendelkezéseit, s Madridban haladék nélkül megfelelő, kölcsönösen elfogadható megállapodásra kell jutni. Hasonlóképpen ellentmondó vélemények ütköztek a vitában a fegyverkezés, az eurorakéták tárgyalásánál, de közös volt az óhaj, hogy vessenek véget a fegyverkezési versenynek, amely súlyos veszélyt jelent Európa népeinek. A keddi ülés első felszólalója, a görög Dimitriosz Nianiasz olyan különleges bizottság felállítását javasolta, amelynek feladata lenne megvizsgálni: mi módon akadályozható meg az európai megosztottság elmélyülése. Hans Klein, az NSZK delegációjának tagja a nemzetközi feszültség okaira kitérve visszautasította a szocialista országok küldötteinek elemzését, védelmébe vette az úgynevezett nullamegoldást. Andreasz Fantisz ciprusi delegátus támogatásáról biztosította azokat a javaslatokat, amelyek alapján a Balkán félszigetet és Közép-Európát atomfegyvermentes övezetekké nyilvánítanák. Luben Kulisev bolgár képviselő hangsúlyozta: a Szovjetunió javaslatainak elfogadása az Európát fenyegető rakétaveszély problémájának megoldását jelentené. Az NDK küldöttségének vezetője, Herbert Fechner a katonai tömbök közötti szerződések megkötését szorgalmazta. Leszögezte: a békét fenyegető veszély mindenekelőtt az amerikai rakétatelepítési tervekből származik. Marcel Prud’homme, a kanadai küldöttség vezetője az IPU-tanácskozást arra sürgette, hogy — a madridi értekezlettel egyetemben — állapodjék meg az emberi jogok és emberi kapcsolatok kérdéskörét vizsgáló szakértői ülés összehívásában. Nils Diederich, az NSZK szövetségi gyűlésének képviselője hangsúlyozta a két német állam szerződéseinek fontosságát és felelősségét az európai enyhülési folyamatban. Elliot Livitas amerikai küldött, kongreszszusi képviselő szerint feltétlenül szükség van az amerikai és a szovjet fegyverzetek kölcsönös és ellenőrizhető csökkentésére, a tárgyalások eddigi eredménytelenségéért, a fegyverkezési verseny folytatódásáért azonban kizárólag a Szovjetuniót tette felelőssé. A délelőtti tanácskozás befejeztével Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke hivatalában fogadta a konferencián részt vevő delegációk vezetőit. Az eseményen jelen voltak az Interparlamentáris Unió vezetői és az IPU magyar nemzeti bizottságának tisztségviselői. A délutáni ülésen elsőként Franciaország küldötte, Manuel Escutial szólalt fel, aki a „nemzetközi közösség erőfeszítéseinek kudarcaként” minősítette az afganisztáni és a lengyelországi helyzetet. Janusz Stefanowicz lengyel parlamenti képviselő azt emelte ki, hogy a szükségállapot Lengyelországban a kisebb rossz, az európai feszültség forrásait nem hazájában, hanem másutt kell keresni. A Spanyolország nevében felszólaló Modesto Fraile képviselő „minden európai számára életbevágónak” nevezte a madridi tanácskozás sikeresbefejezését. A kanadai Allan Lavrence elismerte: a leszerelési tárgyalásokon minden ország rakétáit, így a britekét , a franciákét is számításba kell venni. A luxemburgi Victor Braun a terrorizmus terjedése fölötti aggodalomnak adott hangot, Robert Pedersen dán küldöttségvezető pedig arról szólt, hogy a helsinki záróokmány harmadik kosarában foglaltak végrehajtása bizonyos csalódást keltett. Lev Tolkunov, a szovjet küldöttség tagja, az Izvesztyija főszerkesztője részletesen szólt arról, hogy Washington — az Egyesült Államok nukleáris fegyvertárára támaszkodva — nyíltan fenyegetőzik, politikai zsarolással próbálkozik. Végre akarja hajtani a NATO rakétatelepítési határozatát, holott ez súlyos fenyegetést jelentene a békére. Darvasi István, a magyar küldöttség tagja kijelentette: az, hogy nincs egységes véleményünk bizonyos kérdésekben, józan ésszel nem lehet elfogadható indok arra, hogy rakétákkal, nukleáris robbanófejekkel rontsunk egymásnak. A fegyverkezési hajsza önmagában is rendkívül veszélyes, azt azonban mindnyájan jól tudjuk, hogy fikciók alapján nem lehet háborút indítani. A Szovjetuniónak tulajdonított támadó szándék pedig közönséges fikció. Lord Molloy, az angol küldöttség tagja vitatta több felszólaló szovjetellenes érveit, és emlékeztetett arra, hogy a fasizmus ellen vívott harcokban a Szovjetunió húszmillió embert vesztett. „Ennek az egyetlen ténynek önmagában is el kell gondolkoztatnia mindenkit, s ha vallóban elgondolkodik, akkor el kell vetnie sok ostoba hiedelmet, előítéletet a szovjet néppel kapcsolatban” — mondotta egyebek között. A keddi vita során kifejtette véleményét Björn Stordrange (Norvégia), Léon Bollendorff (Luxemburg), Pär Gransted (Svédország), Arne Christiansen (Dánia), Miranda (Portugália), Manuel Medina Ortega (Spanyolország), Dániel Mica (USA) és H. Krill de Capello, az Unesco megbízottja. Este a konferencia részvevői Szentendrére látogattak, a művelődési központban részt vettek a Magyar Rádió Gyermekkórusa és a Budapest Táncegyüttes koncertjén. (MTI) A Contadora-csoport miniszteri tanácskozásai a közép-amerikai válság tárgyalásos rendezéséről A nicaraguai és a hondurasi külügyminiszter jelenlegi eszmecseréje bebizonyította, hogy állandó véleménycserére van szükség a két fél közötti feszültség csökkentése érdekében. Ez volt a kilenc latin-amerikai ország külügyminisztereinek háromnapos panamavárosi tanácskozását lezáró, hétfőn kiadott közlemény legfontosabb megállapítása. A találkozót a Contadora-csoport — Mexikó, Venezuela, Panama és Kolumbia — kezdeményezésére tartották meg, célja a közép-amerikai konfliktus békés megoldásának keresése volt. A Contadora-csoport külügyminiszterei a közép-amerikai konfliktus által leginkább érintett országokat — Guatemalát, Costa Ricát, Nicaraguát, Hondurast és Salvadort — képviselő kollégáikkal tartott tárgyalásaikon megállapodtak, hogy a jelenlevő kilenc állam képviselőiből létrehoznak egy operatív bizottságot. A bizottság feladata, hogy rövid határidőn belül összegyűjtse a mostani tanácskozáson megjelölt témákról az érdekeltek véleményét, összeállítsa a témákat illető szükséges információkat, és a problémák megoldására ajánlást dolgozzon ki. — A közép-amerikai népeknek nem fegyverekre, hanem gazdasági és kulturális felemelkedésre van szükségük. Gondjaik, konfliktusaik a múlt elmaradottságában gyökereznek — így summázta véleményét Felipe González Latin-Amerikába utazása előtt. A spanyol miniszterelnök — néhány órás dominikai látogatása után — kedden már Kolumbiában tárgyalt, az úgynevezett Contadora-csoport egyik országában, majd Venezuelában, Panamában, Mexikóban folytatja útját. A spanyol kormányfő — mint a Szocialista Internacionálé alelnöke — aktív szerepet kíván vállalni a közép-amerikai konfliktus politikai rendezésében. Bonnban a nyugatnémet Szociáldemokrata Párt országos vezetősége kedden felszólította az Egyesült Államok kormányát, hogy „haladéktalanul vizsgálja felül és változtassa meg a Közép-Amerikával kapcsolatos politikáját”. Az SPD nyilatkozata leszögezte, hogy a nyugatnémet szociáldemokraták nem hajlandók támogatni a Reagan-kormány közép-amerikai politikáját, mivel az elhibázott Az SPD határozottan elítélte a haladó nicaraguai rendszer elleni külső intervenciót, amely veszélyezteti az ország békés fejlődését. A nyugatnémet szociáldemokraták ugyanakkor a sandinistákat is „nagyobb türelemre” hívták fel az ellenzéki pártokkal szemben. (MTI) Rendkívüli állapotot vezettek be Peruban Fernando Belaunde Terry perui elnök hétfő este hatvannapos rendkívüli állapotot hirdetett ki az ország területére, s felfüggesztette a személyi és a polgári jogokat. A rendelkezés célja — a hivatalos indoklás szerint — a terrorizmus ésPeruban a rendkívüli állapot szinte már nem is rendkívüli. 1980 júliusa óta, amikor a perui katonai kormányzat által kiírt választásokon Fernando Belaunde Terry került hatalomra, szinte félévenként vezették be egy-két hónapra a rendkívüli állapotot. Az intézkedést csaknem valamennyi alkalommal a Sendero Luminoso nevű szélsőbaloldali gerillaszervezet akciói váltották ki. A szervezet a katonai hatalomátadás évében alakult, s központjából, az Andok magas hegyei közt levő Ayacucho tartományból szervezte támadásait a központi hatalom intézményei, az ország gazdasági központjai ellen. A szélsőbaloldali jelszavakat hangoztató szervezet az elmúlt év nyaráin hatékonyabb harc. A közvetlen okot az szolgáltatta, hogy a hét végén a Sendero Luminoso ultrabalos szervezet több pokolgépes merényletet hajtott végre a főváros elektromos hálózata ellen. Ján — csakúgy, mint most — pokolgépek sorát robbantotta a fővárosban, januárban pedig kilenc újságíró meggyilkolásával vádolták őket. Fegyveres akcióikkal azonban nemcsak a központi hatalmat, hanem a széles néptömegeket is maguk ellen hangolták, s a demokratikus jogokért küzdő baloldali erőknek okoztak felbecsülhetetlen károkat. A mostani akciók időzítése egybeesik a kormányzatnak a lakosság széles rétegeit sújtó rendelkezéseivel. Peru, mely Latin-Amerika gazdaságilag egyik legelmaradottabb országa, nap mint nap szembenéz a növekvő inflációval, drágasággal, a politikai, társadalmi helyzet romlásával. Az elmúlt hónapokban sztrájkoltak a bankalkalmazottak, az építőmunkások, a textilmunkások, sőt az elmúlt héten még a rendőrök is tüntettek. Ugyanakkor a Belaundekormány egyre nagyobb lehetőségeket ad a multinacionális vállalatoknak, és állami vállalatok magánkézbe adását irányozza elő. Ebben a kiélezett helyzetben a robbantásos akciók jó ürügyet szolgáltattak a kormányzatnak a rendkívüli állapot bevezetésére, a társadalmi feszültségek okozta elégedetlenség adminisztratív úton történő megzabolázására. A Perui KP Limában nyilvánosságra hozott nyilatkozata ennek kapcsán leszögezte: A terrorizmus elleni harc ürügyén szaporodnak az elnyomó intézkedések. A párt ezért felhívja a munkásosztályt, a parasztságot, a diákokat, az alkalmazottakat, a kis- és középvállalkozókat, hogy érdekeik védelmében erősítsék meg egységüket az imperialista- és oligarchiaellenes harcban. Nagy Csaba HÍRMAGYARÁZÓNK ÍRJA 3 Nádasd község Vas megyében, a Körmendi járás hegyháti tájegységében található. Keletről és nyugatról egyaránt körbe fogják társközségei. E közigazgatási terület lakóinak száma 3120, és minden második embere a közigazgatási egységnek ezekben a kisebb-nagyobb társközségeiben él: Halogyon, Katárán, Hegyháthodászon, Hegyhátsálban és Daraboshegyen. Területünk talaja savanyú, kavicsos, nem gazdag vidék. Már a felszabadulás előtt is sokan családjuktól távol, az ország más részein kerestek munkát és megélhetést. Változást tulajdonképpen az 1959-es esztendő hozott, településeinken is sorra alakultak a termelőszövetkezetek. Ezután a hat község tanácsa egyesült. A közigazgatási változást követően, 1970-ben egyesültek a legtöbb családnak munkát, kenyeret nyújtó termelőszövetkezeteink is. Amikor az összefogás folytán erősödött gazdaságunk, a fejlődés megkövetelte a politikai irányítás összpontosítását is. 1980. december 5-én összevontuk Nádasd község és a tsz pártalapszervezetét. Egyedül Halogy községnek maradt továbbra is önálló alapszervezete. Ma a 64 tagú pártalapszervezetünk politikai irányítása alá tartozik a községi közös tanács, a termelőszövetkezet és valamennyi tömegszervezet és mozgalom. Ez utóbbiakat azért említem, mert minden községben dolgozik a Hazafias Népfrontnak bizottsága, Vöröskereszt-alapszervezet és a Daraboshegy kivételével a KISZ-alapszervezet is. A legtöbb gondot a pártélet szervezése adja: Katalán hat, Hegyhátsálban öt, Hegyháthodászon és Daraboshegyen egyaránt három-három párttag él. Élő kapcsolat Már az iparosítás éveiben számottevően csökkent a községekben dolgozó párttagok száma; aki tudott, az a városiba költözött. Hosszú folyamat következményeként alakult ki a mai helyzet, amely most már állandó gondot ad: hogyan tudjuk összefogni e néhány ember tenniakarását, miképpen formálhatjuk azt szervezett politikai erővé? Sokat beszélgettünk e problémáról a társközségekben élő, dolgozó elvtársainkkal, és az együttgondolkodás eredményeként arra a következtetésre jutottunk, hogy egyetlen megoldás lehetséges: pártcsoportokat kell alakítani mindenütt, még akkor is, ha egy-egy községben csak három párttag található. Taggyűlésen is tárgyaltunk e gondról, és egyetértés született: kijelöltük a pártcsoportvezetőket, illetve e feladatot pártmegbízatásként adtuk egy-egy elvtársunknak. A későbbiekben a pártcsoportok természetesen maguk választják a bizalmiakat. A kis pártcsoportok szerepét, helyzetét is tisztáznunk kellett. Az alapvető feladat körül nem támadt vita; mindenki elfogadta, hogy legfontosabb teendőjük: élő kapcsolatot teremteni az alapszervezet és a társközségekben élő, dolgozó kommunisták között. Félreértések mutatkoztak azonban akörül, hogy a pártcsoportok tagjai hogyan illeszkedjenek pártéletünkbe. Néhányan például azon is vitáztak, hogy a taggyűléseken a pártcsoportok tagjai is részt vegyenek-e, vagy elegendő, ha csak a bizalmi jelenik meg. Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi elképzelés ellenkezik a szervezeti szabályzattal. Még nehezebb volt megértetni: a pártcsoport nem gyakorolhatja ugyanazokat a politikai funkciókat a társközségekben, mint egy pártalapszervezet; nem hozhat határozatokat, nem irányíthatja a különböző gazdálkodó szervek, intézmények tevékenységét. A legfontosabb feladatuk segíteni a párttagság egységének erősödését, összefogni környezetükben a tömegszervezetek munkáját, összekapcsolni a politika hullámhosszán a pártalapszervezetet e községek lakosságával. Persze, hibákat követünk el mi is. Alapszervezeti vezetőségünk különböző ügyek intézésekor számtalanszor átnyúlt a pártcsoportok feje fölött. Hozzáteszem: indokolatlanul. Például még 1981-ben is úgy próbáltuk segíteni a tömegszervezetek munkáját a társközségekben, hogy erről nem is értesítettük a pártcsoportokat. Az ilyen félreértéseken szerencsésen túljutottunk, a történtekből tanultunk mi is, és tanultak a pártcsoportok tagjai is. Ma már a pártélet rendjének megfelel a munkánk. Pártalapszervezetünk vezetősége például minden testületi ülésre meghívja a pártcsoportbizalmiakat, így nemcsak ismerik a nálunk tárgyalt gondokat, feladatokat, de javaslataikkal számtalanszor hozzá is járulnak a helyes döntések kialakításához. Ezen túl a pártalapszervezet minden esztendőben legalább egy alkalommal értékeli a pártcsoportok tevékenységét. Rendszerint ez úgy történik, hogy a vezetőségi ülést az adott társközségben tartjuk meg, és ott meghallgatjuk azoknak a párton kívülieknek a véleményét is, akiknek a helyi közvélemény a legtöbbet ad a szavára. Ezeken a megbeszéléseinken nem a számonkérés a döntő mozzanat, igyekszünk megismerni a társközség valós problémáit, és a tények alapján meghatározni a párttagok legfontosabb politikai feladatait. Sokoldalú segítség* A taggyűlés határozata értelmében a pártcsoportok kéthavonta tartják üléseiket, de e döntéstől függetlenül akkor és arról tanácskoznak, amikor és ahogyan azt ők a legjobbnak tartják. Politikai tevékenységük hátterében azonban mindig egy tőlünk induló mozzanat áll: igyekszünk a lehető legteljesebb tájékoztatást nyújtani a pártcsoportoknak, hogy szélesebb körű ismeretek alapján jelöljék ki saját feladataikat. Maguk döntik el például, hogy az egyes párttagok hogyan segítik a társközségekben működő tömegszervezetek közérdekű tevékenységét. Ezt a munkát is maguk értékelik rendszeresen. Természetesen mi is számon tartjuk az ilyen pártmegbízatások teljesítését, vezetőségünk ugyancsak minden esztendőben mérlegre teszi ezeknek az elvtársaknak a munkáját. Megtörtént már, hogy éppen ilyen tanácskozások folytán javasoltuk egy-egy tömegszervezeti vezető cseréjét, tevékenységi körük tisztázását. A pártcsoportok és pártalapszervezetünk közötti, élő kapcsolatot erősíti, hogy nálunk most már szinte hagyománnyá vált, egy-egy fontosabb problémakör megtárgyalásának előkészítésére ideiglenes munkabizottságot hozunk létre. Ezekben a bizottságokban is részt vesznek a pártcsoportokból azon társaink, akik a legjáratosabbak az adott témában. Mindezt nem csupán azért tesszük, miért az összefogás szándéka munkál bennünk, bár ez is igaz. Ez a munkamódszer alapvetően járul hozzá ahhoz, hogy pártalapszervezetünk döntései az élet realitásainak megfeleljenek. Segíti ez a gyakorlat egyegy kisebb-nagyobb közösség problémáinak olykor gyors megoldását is; a pártcsoportok tagjai révén a lakosság gondjai, javaslatai különösebb kerülők nélkül jutnak el az intézkedésre hivatott szervekhez, azok vezetőihez. Nem egy elvtársunknak adtuk pártmegbízatásul a társközségekben, hogy közvetítsék állásfoglalásainkat a tanácsi testületben, a tsz vezetőségében. Együtt tanultuk Számtalan módon gondoskodunk róla, hogy munkájuk megkapja a megfelelő elismerést. Úgy is rangot adtunk a tevékenységüknek, hogy amikor pártalapszervezetünk tanácskozásra hívja a politikai irányítási területünkön működő tömegszervezeti vezetőket, akkor ezeken a megbeszéléseken a pártcsoportbizalmiak is részt vesznek. Természetesen ilyen szervezeti intézkedések nélkül is rangot ad a pártcsoportoknak életünk alakulása is. Biztatásunkra — vagy tőlünk függetlenül is — társközségekben dolgozó gazdasági vezetők véleményt cserélnek egy-egy helyi probléma megoldási lehetőségeiről a pártcsoportokkal. Maguk is érzik a szükségét az ilyen véleménycseréknek. Olykor mondják is: ezeknek a megbeszéléseknek nyomán erősödik saját biztonságérzetük. Ugyancsak nem mi, hanem a helyi körülmények késztették ezeket a kis pártcsoportokat arra, hogy kezdeményezzék az itt élő, de munkába máshová eljáró párttagok bevonását a község politikai életébe, a feladatok elvégzésére. Ennek az igyekezetnek az az oka, hogy az ilyen feladatok egyszerűen megoldatlanok maradnak, ha a munkaképes lakosság tartja távol magát az otthon környezetének közösségi gondjaitól. Az így kialakult kapcsolatoknak azonban más vonatkozásban is örvendetes haszna lett. Már pártvezetőségünk előtt Van pártcsoportjaink nem egy javaslata: kezdeményezik új párttagok felvételét. Az eltelt három év nem volt mindig zökkenőmentes pártcsoportjaink életében. Vezetőségünk tulajdonképpen a pártcsoportokkal együtt tanulta ezt a munkát. Törekvésünk végül mégsem sikertelen: erős kis elvtársi közösségek kovácsolódtak a társközségekben, nekik is köszönhető, hogy pártalapszervezetünk képes eredményesen irányítani, formálni e terület politikai életét. Tóth Erzsébet a nádasdi pártalapszervezet titkára PÁRTMUNKÁS-TAPASZTALATOK Pártcsoportok a társközségekben