Népszabadság, 1984. január (42. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-03 / 1. szám

1984. január 3., kedd NÉPSZABADSÁG Tyihonov a nemzetközi helyzetről, a szovjet-japán viszonyról ( MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL­­) A nemzetközi helyzetről, a szovjet —japán kapcsolatokról nyilatkozott Nyikolaj Tyihonov szovjet kormány­fő a Jomiuri Simbun című szigetor­szági lapnak. Az interjút a japán lap­pal egy időben, hétfőn publikálta a Pravda. Arra a kérdésre válaszolva, hogy mi a véleménye az amerikai rakéta­telepítés megkezdése nyomán kiala­kult nemzetközi helyzetről, a szovjet miniszterelnök kifejtette: mindenki­nek jobb lenne, ha az új évet e ra­kéták nélkül kezdenénk. Az Egyesült Államok lépései nyomán — mondotta — a világhelyzet komolyan bonyolul­tabbá vált, a feszültség érzékelhetően megnőtt. A miniszterelnök hangsúlyozta: a Szovjetunió Genfben a lehető leg­messzebb elment, hogy valóban igaz­ságos és radikális megoldást találja­nak a közepes hatótávolságú nukleá­ris fegyverek ügyében. Emlékeztetett rá, hogy éppen a Szovjetunió javasol­ta valamennyi nukleáris eszköz meg­semmisítését Európában, de az Egye­sült Államok erről még csak tárgyal­ni sem volt hajlandó. Mi készséget nyilvánítottunk arra is, hogy az Egye­sült Államokkal való megfelelő meg­állapodás aláírásától kezdve beszün­tetjük az SS—20-as rakéták telepíté­sét az ország keleti körzeteiben, ter­mészetesen akkor, ha az ázsiai kon­tinensen nem történik lényeges vál­tozás a stratégiai helyzetben. Sajnos a másik felet más, nyíltan önző szán­dékok vezették. Számára a fő cél: ka­tonai fölénybe jutni elsőcsapás-mérő nukleáris fegyverek európai telepíté­sével. Ezért tette tönkre a genfi tár­gyalásokat — jelentette ki a szovjet kormányfő, majd hozzáfűzte, hogy azok, akik népeik akaratával ellen­tétben beleegyeztek az amerikai ra­kéták befogadásába, ugyancsak köz­vetlenül felelősek a nemzetközi hely­zet kiéleződéséért. A helyzet most valóban nem egy­szerű, de a szovjet vezetés nem sze­retné visszafordíthatatlannak tekin­teni. Szeretnénk remélni, hogy a jó­zan ész mégis felülkerekedik, hogy helyreáll az amerikai rakétatelepítés megkezdéséig fennállt helyzet, és ez lehetőséget ad kölcsönösen elfogad­ható megoldás megtalálására — mu­tatott rá a szovjet kormányfő. A szovjet—japán kapcsolatokat ér­tékelve Tyihonov azt mondta: e kap­csolatok jelenleg nem a legjobb idő­ket élik át, fejlődésük lefékeződött. Ezért a felelősséget a szovjet fél nem vállalhatja magára, a Szovjetunió el­vi irányvonala a jószomszédi vi­szonyra nem változott. Tyihonov han­goztatta: a japán kormány a Csen­des-óceán túlpartjára pillantgatva tu­datosan a közös erőfeszítésekkel ki­alakított szovjet—japán kapcsolat­­rendszer „szétbontására” törekszik. Utalt a politikai kontaktusok korlá­tozására, új gazdasági egyezségek megakadályozására, arra, hogy mind­ez a Szovjetunió elleni barátságtalan kampányokkal fonódik össze. Hozzá­tette: ezzel egy időben a japán—ame­rikai katonai szövetség megerősíté­sére, Japán katonai erejének növelé­sére tesznek lépéseket. Naiv dolog lenne feltételezni, hogy a Szovjet­unióban mindez figyelmen és számí­táson kívül marad. A Szovjetunió ennek ellenére vál­tozatlanul konstruktívan közelíti meg távol-keleti szomszédjához fű­ződő kapcsolatait. Fontos, hogy mind­két fél jóakaratot, realizmust tanúsít­son, s számoljon a másik érdekeivel, pozíciójával. A szovjet fél készsége erre nem változott. A Szovjetunió őszintén kívánja, hogy a kapcsolatok­ban a bizalom, a jószomszédság kere­kedjék felül. Zalai István A salvadori hazafiak katonai sikerei Salvador egyik legfontosabb közle­kedési útvonalát szakították meg vasárnap a partizánok, amikor fel­robbantották a San Salvadortól 90 kilométerrel keletre levő cuscatlani hidat. San Salvador-i hivatalos for­rások közölték, hogy a híd megsem­misült. A partizánszervezeteket tömörítő Farabundo Marti Nemzeti Felszaba­­dítási Front, az FMLN azt is bejelen­tette, hogy a híd körüli harcok so­rán két kormánykatona életét vesz­tette, és megsemmisült a közeli vízi erőmű egyik üzemrészlege. A fővá­rost és a keleti megyéket összekötő cuscatlani híd az Arany híd után az ország második legnagyobb ilyen lé­tesítményének számított. Az Arany hidat a hazafiak 1982-ben robbantot­ták­­fel, és azóta is romokban van. A salvadori események krónikájá­hoz tartozik, hogy a partizánok az északi Chalatenango megyében a hét végén 525 katonai létesítményt tá­madtak meg. Hétvégi legnagyobb fegyvertényük az El Paraiso-i hely­őrség elfoglalása és lerombolása. Az FMLN szóvivője közölte, hogy az El Paraiso-i harcokban 200 kormányka­tona vesztette életét, közöttük két al­ezredes is. (AFP) A felrobbantott cuscatlani híd. Lomozista támadások Nicaragua határ menti települései ellen Heves harcok zajlottak le a hét végén Nicaragua északi határvidé­kén Hondurasból behatolt ellenforra­dalmárok és a sandinista népi hadse­reg egységei között. Egy managuai szóvivő szerint a harcokban 40 ellen­forradalmár és 25 kormánykatona vesztette életét. A nicaraguai kormány bejelentet­te, hogy az ország északi megyéiben a hét végén kétezer, Hondurasból be­hatolt ellenforradalmár indított újabb támadásokat a határvidék te­lepülései és létesítményei ellen. A kormány megítélése szerint hondu­rasi támaszpontokon mintegy tízezer ellenforradalmár tartózkodik. Nicaraguába látogatott a hét vé­gén Adolfo Pérez Esquivel Nobel-i bé­­kedíjas argentin személyiség, az em­beri jogok ismert harcosa. Újságírók előtt kifejtette, hogy Közép-Amerika békéjének megteremtését az ameri­kai furkóstaot-politika akadályozza. Kijelentette, hogy a béke csak a kül­földi beavatkozás beszüntetésével ér­hető el, és ezzel összefüggésben sür­gette a Hondurasba és Salvadorba küldött amerikai katonai tanácsadók azonnali visszahívását. (AP) Iraki-iráni légi csaták Légi csatákról számolt be a leg­utóbbi napokban mind az iráni, mind az iraki hírügynökség. Az iráni hadi jelentések szerint iráni repülőgépek heves támadást in­téztek az iraki erők egyik rakétabá­zisa ellen. A jelentés hozzáfűzi, hogy az akciót végrehajtó gépek sértetle­nül tértek vissza támaszpontjukra. Bagdadi jelentések ugyanakkor ar­­ról számoltak be, hogy az iraki légi­erő „közvetlen és hatékony” táma­dást intézett iráni tüzérségi állások ellen a front északi szakaszán. A közlemény szerint az iraki légvéde­lem megakadályozta, hogy két iráni gép behatolhasson az irakiak által ellenőrzött légtérbe a front déli ré­szén. A bagdadi hadijelentés arról is hírt adott, hogy az iraki erők iráni állásokat támadtak a front déli és középső szakaszán, és 16 iráni kato­nát megöltek. (API) Újabb rakétaellenes tüntetések Nyugat-Eu­­ró­pában Január 1-ére virradó éjjel indítha­tó állapotba hozták a Nagy-Britan­­niába telepített 16 amerikai szárnyas rakétát. Hivatalos megfogalmazás szerint ez annyit jelent, hogy „nukleáris táma­dás esetén” az amerikai légierő a London melletti Greenham Common­­ból útnak indíthatja ezeket a nuk­leáris eszközöket. .A tizenhat szárnyas rakéta az el­ső, brit földre telepített hányada an­nak a 160, hasonló típusú fegyvernek, amelyet a tervezett 572-ből ebben az országban fognak elhelyezni — felté­ve, hogy nem születik időközben ide­vágó fegyverzetkorlátozási megálla­podás. A bejelentés hírére nagyszabású tüntetést tartottak vasárnap brit bé­keharcosok a Greenham Common-i rakétabázisnál. A támaszpont körül létesített táborokban lakó nők lég­gömböket eresztettek fel, amelyekhez leszerelést követelő feliratokat erő­sítettek. Az esztendő első napján Olaszor­szág több nagyvárosában egyházi szervezetek szólították utcára az eu­­rorakéták ellen tüntetőket. Milánó­ban, Velencében és másutt került sor fáklyás felvonulásra. A római béke­menet, melyet a Pax Christi nevű katolikus szervezet, valamint szerze­tescsoportok kezdeményeztek, alá­írásgyűjtést indított el. Az aláírók leszögezik, hogy nem tartanak igényt a nukleáris fegyverek védelmére, vagyis arra, amire hivatkozva a par­lament hozzájárult az amerikai fegy­verek befogadásához. (MTI) npflBAfl A Szovjetunió jószomszédi kapcsolatokat akar Iránnal Az iráni hadbíróságokon „az Iráni Néppárt titkos szervezetének” hazafias érzelmű katonatisztjei, valamint az Iráni Néppárt néhány aktivistája és tagja ellen folyó perekről ír a Pravda. Konsztantyin Vitaljev, a cikk írója megállapítja, hogy e perek célja min­den bizonnyal az Iráni Néppárt ta­valy letartóztatott vezetői elleni bí­rósági eljárások előkészítése. Nyil­vánvaló, hogy a letartóztatottak ke­gyetlen megkínzása ellenére e bíró­sági eljárás szervezői nem rendel­keznek elegendő tényanyaggal ahhoz, hogy alátámaszthassák az Iráni Nép­párt ellen emelt vádakat. A most fo­lyó perekre az egész Iránban tapasz­talható kémhisztéria, a fizikai és lel­ki terror légköre jellemző. A szélső­ A VILÁGSAJTÓBÓL­ séges teheráni körök mindenáron ürügyet próbálnak találni a szovjet— iráni kapcsolatok megrontására. Er­re még a bírósági szerveket is fel­használják, s a vádlottak ellen azt hozzák fel, hogy katonai és politikai jellegű hírszerző adatokat gyűjtöttek a Szovjetunió számára. Ezeknek az állításoknak a megalapozatlansága nyilvánvaló. Sem az Iráni Néppárt, sem más iráni politikai szervezet nem adott át a Szovjetuniónak sem­miféle katonai, hírszerzési informá­ciót. Az ilyen módszerek egyébként is idegenek a kommunista pártoktól, a kommunista mozgalom lényegétől. A reakciós iráni csoportok mindent megtesznek azért, hogy megsemmi­sítsék a sah ellen 1979-ben végbe­ment forradalom eredményeit. A szélsőségesek megpróbálják a vak fa­natizmusnak, a demokratikus sza­badságjogok teljes felszámolásának útjára vinni az Iránban uralmon le­vő rendszert, s fel akarják támaszta­ni a sah uralmának idejére jellemző kegyetlen önkényt. A kommunistaellenes hisztériakel­tés Iránban együtt jár a szovjetelle­nes kampány erősödésével — mutat rá a Pravda cikkírója. A hadbírósági üléseken hivatalos személyiségek, az elnöklő bíró, az ügyész és mások megengedhetetlen hazugságokat mondtak a Szovjetunióról. E propa­­gandisztikus hírverés nyilvánvaló célja, hogy az iráni népben ellenséges érzéseket keltsenek a Szovjetunióval szemben. Az iráni vezetés jól tudja, milyen viszonyt óhajt ápolni a Szovjetunió Iránnal, amellyel 2500 kilométer hosszúságú közös határa van. A Szovjetuniónak a legkevésbé sem áll szándékában rontani kapcsolatait dé­li szomszédjával, éppen ellenkező­leg : minden szükségest megtesz azért, hogy e kapcsolatok a béke érdeké­ben, a két fél kölcsönös hasznára fej­lődjenek. 3 Politikánk folytatása — boldogulásunk záloga LOSONCZI PÁL ÚJÉVI KÖSZÖNTŐJE Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke, az új év alkalmából köszöntőt mondott, amelyet vasárnap közvetített a rádió és a televízió. Beszédét az aláb­biakban közöljük. — Az új esztendő küszöbén, ami­kor jókívánságokkal köszöntjük egy­­mást, szokásunkhoz híven megál­lunk egy pillanatra, hogy visszate­kintsünk az elmúlt esztendőre. Rö­viden összefoglalva elmondhatjuk, hogy a kedvezőtlenebb körülmények közepette is sikerült fő céljainkat el­érni. Súlyos, mondhatni, válságos nem­zetközi helyzetben éltük át az óesz­tendő utolsó hónapjait. Aggódtunk a világ békéjéért. A békéért, amely boldogulásunk alapfeltétele volt és lesz a jövőben is. Lehetőségeinkhez mérten a békés egymás mellett élés elveinek gyakorlati megvalósítására törekedtünk. A bonyolultabb hely­zetben is józan mértéktartással, a realitásokat figyelembe véve él­tünk és dolgoztunk politikai, társa­dalmi, gazdasági céljaink megvalósí­tásáért. Minden fórumon és minden alkalommal szót emeltünk a világot nyugtalanító nézeteltérések békés rendezéséért, az eltérő társadalmi rendszerű országok kölcsönösen elő­nyös, gyümölcsöző együttműködésé­­ért. Napjainkban még időszerűbb az a fő politikai törekvésünk, hogy belső építőmunkánkhoz biztosítsuk a békés nemzetközi feltételeket. Ez a cél ve­zet bennünket a mind intenzívebb külpolitikai kapcsolatokban, ez szül­te az elhatározást, hogy az ENSZ- közgyűlést is használjuk fel állhata­tos törekvéseink kinyilvánítására. Józan, mértéktartó álláspontunk ki­fejtése a világot megosztó fő kérdé­sekben jó fogadtatásban részesült az ENSZ-közgyűlés részvevői körében. Jóleső érzéssel tapasztalhattuk, hogy az enyhülésért, a vitás kérdések tár­gyalások útján történő megoldásáért vívott harcunk mind nagyobb egyet­értésre és támogatásra talál a világ sok országában. A feszültségekkel terhes világban kapcsolatainkat nemcsak megőriz­tük, hanem azokat tovább szélesítet­tük. Belső helyzetünk szilárdsága, építőmunkánk sikerei, következetes, elvi alapokon folytatott külpoliti­kánk mind nagyobb elismerést szer­zett hazánknak a szocialista közössé­gen túl a más társadalmi berendez­kedésű országokban is. Eltökélt hívei vagyunk a kelet- nyugati párbeszédnek, minden jó szándékú közeledésnek. A békés egy­más mellett élésen nem csupán egy háború nélküli állapotot értünk, ha­nem a kölcsönösen előnyös, széles körű együttműködést is a világ vala­mennyi országával és népével. Elis­mert nemzetközi tevékenységünk alapja szocialista társadalmi rend­szerünk. Tagjai vagyunk a Varsói Szerződésnek és a KGST-nek. Az eb­ből fakadó szövetségesi, baráti elkö­telezettségeinket mindig és minde­nütt híven képviseljük a legcseké­lyebb elvi engedmény nélkül. Szö­vetségi viszonyunkból származó biz­tonságunkat nem áldozzuk fel pilla­natnyi előnyökért. Ez népünk alap­vető érdekével és egyetértésével is találkozik. Ma különösen nagy szükség van a Varsói Szerződés országai töretlen erejére, szilárd, megbonthatatlan egységére. Hiszen napjainkban újabb amerikai rakétákat telepítenek Nyu­­gat-Európában, és az imperializmus az erőfölény megszerzésével szeretné akaratát a világra kényszeríteni. Jö­vőnk és szocialista vívmányaink vé­delmében nem hagyhatjuk válasz nélkül ezt a kihívást. Bármilyen ne­héz megpróbáltatást jelent ez szá­munkra, nem engedhetjük meg, hogy bárki is az erőfölény birtokában kényszerítse ránk akaratát. A két világrendszer között kiala­kult erőviszonyok következtében Eu­rópában közel négy évtizede béke van. A katonai erőegyensúly, a köl­csönös biztonság a fegyverzetek ala­csonyabb szintjén is jól szolgálná a béke fenntartását. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállama az utóbbi évtizedekben nemzetközi fórumokon és közvetlen úton szám­talan javaslattal próbálta megállíta­ni az esztelen fegyverkezési hajszát. Nekünk semmilyen érdekünk nem fűződik a fegyverkezés növeléséhez. Sosem voltunk kezdeményezők az új fegyverek gyártásában és elterjesz­tésében. Történelmi tény, hogy min­dig ellenfeleink kezdeményezték az új tömegpusztító fegyverek elterjesz­tését, és nekünk nem volt más vá­lasztásunk, mint létrehozni a katonai erők egyensúlyát. Most sem tehetünk mást, ezt kívánja saját érdekünk, de az egész emberiség békés jövőjéért érzett felelősségünk is. Belső helyzetünket a gondok elle­nére is a bizakodás, a szocialista nemzeti egység kiteljesedése jellem­zi. Politikai, gazdasági és társadal­mi eredményeinknek is köszönhető, hogy nemzetközi szerepléseinket szé­les körű elismerés kíséri. A kedve­zőtlen külső körülmények, a növek­vő világpolitikai feszültség, az im­már egy évtizede tartó világgazdasá­gi válság következtében gondjaink nem csökkentek. Versenyképessé­günk növelésére tett erőfeszítéseink nem kis eredményt hoztak, mégsem voltak arányban a külpiacokon rom­ló feltételekkel. Gondjainkat ráadá­sul növelte a mezőgazdaságot sújtó aszálykár és a tőkés exportunkat ne­hezítő számos objektív és adminiszt­ratív akadály is. Népgazdaságunk erejéről, népünk életrevalóságáról tanúskodik az a tény, hogy a rendkívüli nagy próba­tétellel sikeresen megbirkóztunk. Gazdaságunk jól működik, megőriz­tük fizetőképességünket. Az alapve­tő fogyasztási cikkekből az áruellá­tás kiegyensúlyozott az ismert aszálykárok ellenére is. További erőfeszítéseket tettünk gazdaságunk belső szerkezetének korszerűsítésére, hogy jobban meg tudjunk felelni a külső piacokon ki­,­alakult követelményeknek, de nem kisebb mértékben a hazai fogyasztók igényeinek is. Nem kis feladatok voltak ezek. Reálisan nézve 1984 sem lesz köny­­nyebb. Céljaink elérése végett a ter­melőmunka és az irányítás területén is nagyobb feladatokkal kell számol­nunk. A mennyiségi növekedés helyett a minőségi követelmények kerültek előtérbe már több esztendeje. A terv­teljesítés fő mutatója a gazdaságos­ság lett. Terjed a munka eredmé­nyeihez igazodó elosztás gyakorlata. A nehezebb időkben is figyelmet for­dítunk a szociális juttatások megvé­désére, a legjobban rászorulók anya­gi helyzetének javítására. E nehéz időkben tovább mélyült az a szocialista nemzeti egység, amely az utóbbi évtizedekben kovácsoló­­dott össze. Világnézetre való tekin­tet nélkül is egységesek vagyunk a béke megvédésének, a szocialista tár­sadalom építésének kérdésében. Egy emberként féltjük és minden eszköz­zel védjük vívmányainkat, és min­dent elkövetünk azért, hogy a nehe­zebb körülmények között is megőriz­zük azokat. Nagy nemzeti célunk szolgálatában folytatjuk a szocializmus építését, politikai, társadalmi, gazdasági ren­dünk demokratikus fejlesztését. Dol­gunk nem lesz kevés, és nem lesz könnyű 1984-ben sem. A jól bevált politika folytatása, szocialista nem­zeti egységbe tömörült népünk tehet­sége, tenni akarása, kemény munká­ja, küzdelme a szövetségeseinkkel, a testvéri népek összefogott erejével együtt — további boldogulásunk biz­tos záloga. Az új esztendő első napján pár­tunk Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében ebben a jó reményben kívánok valameny­­nyiüknek, egész magyar népünknek, minden barátunknak békés, boldog, eredményekben gazdag új esztendőt. (MTI)

Next