Népszabadság, 1984. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-25 / 121. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,40 Ft NÉPSZABADSÁG 1984. május 25., péntek AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XLII. évfolyam, 121. szám Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtöki ülésén Lázár György tájékoztatást adott Grisa Filipovnak, a Bolgár Nép­­köztársaság Minisztertanácsa elnöké­nek meghívására Bulgáriában tett hi­vatalos, baráti látogatásáról. A kor­mány a tájékoztatást tudomásul vet­te. A Minisztertanács megtárgyalta az Országos Tervhivatal elnökének je­lentését az 1984. évi népgazdasági terv végrehajtásának eddigi tapasz­talatairól. A kormány a helyzet is­meretében intézkedéseket tart szük­ségesnek a hatékonysági követelmé­nyek szigorúbb számonkérésére, a gazdaságosan értékesíthető export gyorsabb növelésére, a beruházási és a lakossági vásárlóerő tervszerű ke­retek között tartására. A­­ Minisztertanács megvitatta az 1983. évi állami költségvetés végre­hajtásáról szóló jelentést, és úgy ha­tározott, hogy azt az országgyűlés elé terjeszti. Egyidejűleg felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy a pénzügyi­gazdasági ellenőrzések 1983. évi ta­pasztalatairól szóló jelentést bocsás­sa az országgyűlési képviselők ren­delkezésére. A kormány jelentést kapott a já­ték- és pénznyerő automaták üze­meltetéséről. Megállapította, hogy mind az automaták beszerzésében, mind működtetésében számos visz­­szásság tapasztalható. Ezek megszün­tetése érdekében úgy határozott, hogy a pénznyerő automatákat foko­zatosan ki kell vonni a forgalomból. A készségfejlesztő és a szórakoztató játékautomaták szabályozott feltéte­lek között a jövőben is üzemeltethe­tők. Utasította az illetékeseket, hogy a határozatnak megfelelően módosít­sák a vonatkozó jogszabályokat. Losonczi Pál fogadta Bill Haydent Megkezdődtek a magyar-ausztrál külügyminiszteri tárgyalások Losonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke csütörtökön a Parlamentben fogadta Bill Hayden ausztrál kül­ügyminisztert, aki hivatalos látoga­táson tartózkodik hazánkban. Szívé­lyes légkörben véleményt cseréltek a világpolitika legfontosabb kérdé­seiről. Kifejezték aggodalmukat a nemzetközi feszültség éleződése miatt, amely súlyosan veszélyezteti a békét. Hangsúlyozták az enyhülés fenntartásának és megszilárdításá­nak szükségességét. Egyetértően ál­lapították meg, hogy országaink el­térő társadalmi berendezkedése elle­nére van lehetőség a mindkét nép javát szolgáló, kölcsönösen előnyös együttműködés elmélyítésére. A találkozón jelen volt Várkonyi Péter külügyminiszter is. Szűrös Mátyás, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára a KB székházában fogadta az ausztrál kül­ügyminisztert. A szívélyes légkörű találkozón véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet néhány fontos, időszerű kérdéséről, különös tekin­tettel a kelet-nyugati kapcsolatok­ra, hangsúlyozva a kialakult feszült­ség csökkentésének szükségességét. Ezzel összefüggésben nagy fontossá­got tulajdonítottak a különböző tár­sadalmi rendszerű országok, így a hazánk és Ausztrália közötti érdemi párbeszédnek és a kölcsönösen elő­nyös együttműködésnek. Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese a Parlamentben fo­gadta az ausztrál külügyminisztert. Véleményt cseréltek a nemzetközi gazdasági és pénzügyi helyzet ala­kulásának főbb kérdéseiről, az or­szágaink közötti kereskedelmi for­galom növelésének, valamint a gaz­dasági együttműködés kiszélesítésé­nek lehetőségeiről. Méhes Lajos, a SZOT főtitkára a szakszervezetek székházában fogad­ta az ausztrál vendéget. A nap folyamán Bill Hayden a Hősöik terén megkoszorúzta a Ma­gyar Hősök Emlékművét. A programokon jelen volt John Kelso, Ausztrália Budapesten is akk­reditált nagykövete. Csütörtökön a Külügyminisztéri­umban a két külügyminiszter hiva­talos megbeszélést tartott, amelyen főképp az európai békével és bizton­sággal, a leszereléssel, az atommen­tes övezetek megteremtésével és a délkelet-ázsiai helyzet alakulásával összefüggő kérdésekről cseréltek esz­mét. A szívélyes légkörű tárgyaláson ki­fejezték készségüket a kétoldalú kapcsolatok elmélyítésére. (MTI) MEG­KE­ZDŐDÖTT A BÉCSI TÁRGYALÁSOK 33. FORDULÓJA A NATO nem ad érdemi választ a szocialista országok javaslataira (Munkatársunk bécsi telefonjelen­tése.) Bécsben, a közép-európai fegyver­zetek és haderők csökkentéséről fo­lyó tárgyalások immár 365., csütör­töki plenáris ülésén a NATO más megfogalmazásban ugyan, de lénye­gében megismételte az április 19-én előterjesztett nyilatkozatát, melyről a szocialista fél már akkor megál­lapította, hogy az érintetlenül hagy­ja az előzetes adatcserét, a fegyver­zet (és nem csupán a katonák száma) csökkentésének, valamint az ellen­őrzés gyakorlatának mindmáig vitás kérdéseit. Jan Hein holland nagykövet a csü­törtöki ülés utáni sajtóértekezleten a NATO-országok nevében csalódott­ságát fejezte ki az eredménytelen­ség miatt, és tagadta, hogy az bár­milyen összefüggésben lenne a nem­zetközi élet más problémáival. AHol­­ott mindig akkor sikerült részmeg­egyezést elérni — például a csapat­csökkentés több lépcsős lebonyolítása és a közös plafon elvében —, ami­kor javult a kelet—nyugati viszony. Erre mutatott rá a Varsói Szerző­dés országainak nevében André Wie­­land, az NDK nagykövete. Kijelen­tette, hogy a már amúgy is feszült nemzetközi helyzetet különösen ki­élezte az amerikai közepes hatótá­volságú rakéták telepítésének meg­kezdése több NATO-országban. Ezek­nek a rakétáknak egy részét éppen Közép-Európában helyezik el, java­részt olyan területen, amelyre ki­terjed a bécsi tárgyalás mandátuma. A Varsói Szerződés országainak álláspontja szerint kétféleképpen le­hetne jótékonyan hatást gyakorolni a bécsi tárgyalásokra — hangsúlyoz­ta André Wieland. Egyrészt azzal, ha a felek visszatérnek az euró­pai rakétatelepítés előtti állapotok­hoz, másrészt pedig, ha a NATO-or­szágok szánják rá magukat konst­ruktív vitára a Varsói Szerződés or­szágainak már tavaly a tárgyalóasz­talra helyezett javaslatai felett. André Wieland kiemelte, hogy a 900—900 ezres közös plafon elvének elfogadása teljesen feleslegessé tesz mindenféle előzetes egyezményt a pillanatnyi csapatlétszámról. A nagy­követ visszautasította azokat a pro­­pagandisztikus nyugati vádaskodá­sokat, hogy a szocialista fél állítólag a valóságosnál kisebbnek tünteti fel közép-európai haderőit. Hangsúlyoz­ta, hogy „a budapesti nyilatkozat szelleméből következően korlátozni, illetve betiltani javasoljuk a katonai tevékenységet az érintett térségben, mert enélkül semmiféle egyezmény sem vezethet a katonai szembenál­lás csökkentéséhez”. Végezetül han­goztatta a szocialista országok kész­ségét bármely új NATO-javaslat ér­demi megvizsgálására. Szabó L. István Pozitív spanyol válasz a Hatoknak A spanyol kormány nagyra érté­keli és támogatja Görögország, In­dia, Mexikó, Svédország, Argentína és Tanzánia állam- és kormányfői­nek a feszültség csökkentésére, a párbeszéd újrafelvételére tett javas­latait. Felipe González miniszterel­nök szerint a Hatok állam- és kor­mányfőinek e hét elején nyilvános­ságra hozott kezdeményezése a „fe­szültségtől terhes világban jelentős lépés a bizalmatlanság felszámolása irányában”. González azt mondta, hogy a Hatok közös nukleáris leszerelési javaslata elősegíti az emberiség létét fenyege­tő atomháború elhárítását. Ez a kez­deményezés — mondotta — megér­demli, hogy meghallgatásra találjon az érintett hatalmak kormányainál, mert a nukleáris fegyverek gyártá­sának és telepítésének leállítása új, kedvező tárgyalási feltételeket te­remtene. (MTI) Az első szakmai nap a BNV-n Üzletkötések, tájékoztatók Csütörtökön megkezdődött a szak­mai napok rendezvénysorozata a ta­vaszi BNV-n. Üzletemberekkel tel­tek meg a tárgyalók, és aláírták az első szerződéseket is. A Budavox szovjet partnerével, a Maspriborintorg Külkereskedelmi Egyesüléssel abban állapodott meg, hogy több mint 80 millió rubel ér­tékben szállít híradás-technikai be­rendezéseket, elsősorban telefonköz­pontokat és mikrohullámú eszközö­ket. A Kismotor- és Gépgyár a Ni­­kex közvetítésével tíz és fél millió rubel értékben szerelvényeket, köz­tük ablakkereteket, csomagtartókat és karosszériaelemeket exportál a KGST-szakosodás alapján készülő vasúti­ vagonokhoz az NDK-ba. Számos hazai és külföldi kiállító tartott sajtótájékoztatót, és mutatta be az újságíróknak kínálatát. A Nép­­szabadság tudósítóját a Magyar Alu­míniumipari Tröszt kiállításán arról tájékoztatták, hogy fő céljuk export­kínálatuk bemutatása, különösen az újonnan kifejlesztett termékeknél. A vállalat sikeres erőfeszítéseket tett olyan termékek előállítására, ame­lyek alkalmasak tőkésimport-kivál­­tásra, illetve gazdaságos exportot tesznek lehetővé. Ilyen például az alumínium radiátor, amelyet vásári díjjal tüntettek ki. Az NDK —,a forgalom nagyságát tekintve Magyarország harmadik legnagyobb külkereskedelmi partne­re — 2000 négyzetméteres területen mutatja be termékeit a BNV-n. Saj­tótájékoztatójukon elmondották, a vásár alkalmából arra törekszenek, hogy az idei jegyzőkönyv keretein túl további export- és importtétele­ket kössenek le. A vásáron tizenegy jelentős NDK-beli kombinát és kül­kereskedelmi vállalat mutatkozik be. Kiállítják például az új Multicar sze­relőkocsit, a Zeiss Művek magas op­tikai teljesítményű mikroszkópcsa­ládot mutat be, a Robotron Kombi­nát pedig könyvelőgépek széles vá­lasztékával jelentkezik. Délután ismét a nagyközönség lá­togatta a vásárvárost, és mivel a nyitónapnál valamelyest jobbra for­dult az idő, sokan mentek ki a BNV- re. Pénteken folytatódnak a szakmai rendezvények, KGST-napot tarta­nak, s a szerszámgépipari kiállítók bemutatják gyártmányújdonságaikat. Tegnap már a nagyközönség előtt is megnyílt a vásár. boros Jenő felvétele Jövő heti rádió-és televízió­­műsor (9-10. oldal) Brioni tanácskozás a békéről ( BELGRÁDI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A nemzetközi béke és biztonság nagy kérdéseit, valamint a világgaz­dasági helyzet egyes konkrét terüle­teit tekinti át a 26 ország volt kor­mányfőiből 1983 márciusában ala­kult úgynevezett Waldheim-bizott­­ság a jugoszláviai Brioni-szigeten csütörtökön kezdődött négynapos ülésen. A múlt év novemberében Bécsben tartott tanácskozás után most máso­dik ízben ülnek össze a hatvanas­hetvenes években miniszterelnöki tisztséget viselt olyan nagy tekinté­lyű, nemzetközileg jól ismert politi­kusok, mint Helmut Schmidt, James Callaghan, Jacques Chaban-Delmas, Giulio Andreotti, Fukuda Takeo. Ma­gyarországot Fock Jenő képviseli, a házigazda Jugoszláviát pedig Mitja Ribicsics, a JKSZ KB Elnökségének tagja, aki 1969 és 1971 között állt a jugoszláv kormány élén. A nem hi­vatalos fórum, amelynek elnöki tiszt­ségét Kurt Waldheim, az ENSZ volt főtitkára látja el, a részvevők gaz­dag politikusi tapasztalatát kama­toztatva ajánlásokat dolgoz ki egy­­egy globális probléma megközelíté­sére, megoldásának elősegítésére. A volt kormányfők tanácsa elsőd­legesen pénzügypolitikai kérdések­re, az adósságok problematikájá­ra összpontosít. A témáról egy szak­értői csoport elemzése alapján Hel­mut Schmidt terjeszt elő jelentést. A napirenden szerepel továbbá a vi­lágkereskedelem és a protekcioniz­mus témaköre, a legfejletlenebb or­szágok megsegítésének ügye és vé­gül, de távolról sem utolsósorban a jelenlegi feszült nemzetközi helyzet, a fegyverkezési verseny megfékezé­sének, a béke és a biztonság megszi­lárdításának kérdése. A tanácskozás — a megnyitót ki­véve — zárt ajtók mögött folyik majd, az ülés eredményeit a részve­vők vasárnap nemzetközi sajtóérte­kezleten ismertetik. Kopreda Dezső Könyvheti meditáció A könyvhét életünk évenkénti rend­szerességgel ismétlődő eseménye. A könyv kivonul az utcára, az író ezen a héten többször találkozik olvasói­val, a kiadók gazdagabb választé­kot kínálnak, és bizonyára az idén sem ma­rad el a könyvhét zárását követő jelentés, amely beszámol az eredményekről: melyik mű fogyott a leginkább, hány forintot költöttünk irodalomra. Talán túlságosan prózai az ilyes­fajta meditáció, hiszen a könyvhét nem csupán elnevezésében ünnepi, hanem rendezői és részvevői egy­aránt törekszenek a köznapok meg­szokott rendjéből való kiemelésre, nem annyira a reklám okán, noha erre is szükség van, hanem a könyv és alkotóinak adva meg a köteles tiszteletet. Valóban adósai vagyunk mindannyian a könyvnek: életünk elválaszthatatlan társa, elménk pal­­lérozója és munkaeszközünk. Szeret­nénk, ha minél többek számára je­lentené a könyv a műveltség forrá­sát, a szellemi emelkedés lehetősé­gét, mert most sem feledkezhetünk meg arról: sokan vannak még, akik az iskolával együtt az olvasást is befejezettnek hiszik. Természetesen messze távolodtunk azoktól a hajdani segélykiáltások­tól, amelyek az irodalom, a könyv­kiadás kétségbeejtő helyzetét pana­szolták, s voltaképpen így szervezték több mint fél évszázaddal ezelőtt az első könyvnapokat. Az örvendetes változások, a nemegyszer imponáló példányszámok, a sokszor megtisz­telően nagy érdeklődés azonban nem homályosíthatja el látásunkat. Legyen a könyvhét ünnepi, s bizto­sítsuk az ünnep tartalmi fedezetét. Ám ez a seregszemle a tennivalókra ugyancsak figyelmeztet. És ilyenkor — úgy érezzük — nem ünneprontás, hanem az esemény valódi megbe­csülése, amikor az eredmények nyugtázása mellett a gondokat szin­tén jelezzük. Bálint György régi-régi panasza még­ mindig aktuális: „az író és ol­vasó kapcsolatával, mely mint min­den emberi kapcsolat, a rejtelmes­­ségig bonyolult, kevesen foglalkoz­nak behatóan”. Persze, vannak sta­tisztikák, amelyek olykor komorak, többször kedvezőek, vannak tudo­mányos igényű szociológiai kutatá­sok, mégis ez az alkalom is figyel­meztet: az olvasó neveléséért töb­bet kell tennie az iskolának, az iro­dalomnak, a könyvkiadóknak és a könyvterjesztőknek egyaránt. Nem a primitív szájbarágást hiányoljuk, hanem az értékek felismeréséhez való készség tudatosabb és korsze­rűbb formálását. Végső soron ez a könyvhét célja is. A divat kétesebb értékű alkotásokat is népszerűvé te­het és tesz, és általában helyes ezeknek az igényeknek a kielégítése. Szükség van a lektűrre, természetesen. Ám a szocialista kulturális politika alapvetően arra törekszik, hogy biz­tos orientációjú, világnézetileg szi­lárd olvasókat neveljen. Ez az iro­dalom, a szellemi élet és a könyv­kiadás közös érdeke. És ezen a téren nem kevés teendőnk akad. Nemes tradíciói vannak az ünnepi könyvhétnek. Ezek a hagyományok köteleznek a folytatásra, a jó és kö­rültekintő szervezésre, az átgondolt és a valós értékekre összpontosító könyvheti kínálatra, a maximális fi­gyelemre az alkotók és az olvasók iránt. A könyv most is — mint minden évben — az utcán figyelmeztet mind­annyiunkat a szépség és a tudás tiszteletére. E. Fehér Pál

Next