Népszabadság, 1984. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-01 / 282. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 32 oldal Ára: 1,80 Ft NÉPSZABADSÁG 1984. december 1., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XLII. évfolyam 282. szám A KÖZPONTI BIZOTTSÁG IRÁNYELVEI AZ MSZMP NIII. KONGRESSZUSÁRA Jelölés párttisztségekre A pártalapszervezetek most folyó beszámoló taggyűlésein választják meg a januári vezetőségválasztó taggyűlések tisztségviselőit, akiknek az a megbízatásuk, hogy gondoskodjanak róla: a választások a Központi Bizottság által meghatározott rendben, a pártdemokrácia szellemében történjenek. Noha minden választott tisztségviselő megtisztelő feladatot, fontos pártmegbízatást lát el, közülük mégis kiemelésre érdemes a jelölő bizottságok elnökeinek és tagjainak különösen nagy körültekintést, figyelmességet és nem kevés elfoglaltságot igénylő munkája. Amíg ugyanis a többiek tevékenysége egy napra korlátozódik, a jelölő bizottságok munkája egy-másfél hónapig tart, s igen sok beszélgetést, vitát, mérlegelést, emberi képességek és jellemek megítélésében való állásfoglalást ölel fel. A jelöléssel járó felelősség mértéke azonos minden alapszervezetben, az elvégzendő munka mennyisége azonban az alapszervezet nagyságától függ. Ezért szabályozta a Központi Bizottság a választás rendjét úgy, hogy a tíztagúnál kisebb alapszervezetekben a jelölést a taggyűlés elnöke lássa el, a nagyobb taglétszámú alapszervezetekben megválasztott jelölő bizottságok pedig három-, öt- vagy héttagúak legyenek. A jelölés felelősségteljes munkáját csak jól szervezetten és megfelelő munkamegosztással lehet elvégezni. Ebben nagy a bizottságok elnökeinek szerepe. Nekik kell gondoskodniuk róla, hogy a tisztújító taggyűlésig rendelkezésre álló idő elegendő legyen az alapszervezet minden tagjával való érdemi beszélgetésre, a javaslatok mérlegelésére, az irányító pártszerv képviselőivel való konzultálásra. A párttagokkal történő személyes beszélgetés arra szolgál, hogy a jelölő bizottság jól ismerje: kit kíván a párttagság többsége a párttitkár posztjára s kiket a vezetőség tagjainak a sorába. Mégsem végezne az a bizottság teljes munkát, amely csupán ezeket az — olykor szimpátiát vagy személyes barátságot kifejező — óhajokat venné számításba. A titkárok és vezetőségi tagok jó kiválasztásának fő követelménye ugyanis az alkalmasság, s természetesen a felsőbb pártszerv pártértekezletére is olyan küldöttet kell jelölni, aki a párt politikáját jól ismeri és pontosan fejezi ki elvtársainak véleményét, tehát híven teljesíti küldetését. Az alkalmasság szerfölött összetett fogalom, ismérveit még felsorolni is nehéz, itt pedig egyenesen lehetetlen. Ezért annak csak néhány olyan mutatója következzék itt, amelynek figyelembevétele napjainkban különösen kívánatos. Olyan embereket ajánljunk, válasszunk titkárnak, vezetőségi tagoknak, küldötteknek, akik értik a párt politikáját, azt következetesen képviselik, érvényesítéséért jól dolgoznak, vagyis tettekkel és szavakkal is kiállnak mellette. Sok ma a megoldásra váró gondunk, sok az előttünk tornyosuló nehézség, amivel meg kell küzdenünk. De ki tagadná, hogy számtalan leküzdött nehézség s ezernyi megoldott gond van mögöttünk? Azokat is emberek küzdötték le, emberek oldották meg, akár az objektív helyzet teremtette, akár a maguk hibája hozta létre őket. Olyan embereket jelöljünk, válasszunk hát párttisztségekre, akik nem tudnak megbékélni, nem tudnak és nem is akarnak tartósan együtt élni a megoldható gondokkal és bajokkal, nem siránkoznak tehetetlenül azok láttán, hanem éppen a korábban leküzdött nehézségek sikerélménye lelkesíti őket mai feladataink teljesítésében. Sohasem volt úgy, hogy a társadalom előtt álló feladatokat a párt legfelsőbb vezetése és a kormány maga végezte volna el. Nem is ez a szerepük a társadalomban, inkább az, hogy a feladatokat jól jelöljék ki. A végrehajtás zöme a különböző közbenső irányító szervek adaptálásával és segítségével mindig a munkahelyeken valósul meg. Ebben az egyszemélyi felelős vezetőké mellett igen nagy a munkahelyi pártszervezetek felelőssége. Csak olyan munkahelyi pártmunkások, titkárok és vezetőségi tagok tudnak e nagy követelménynek megfelelni, akik képesek a helyi pártfeladatok kimunkálására, sok és sokféle pártmegbízatást tudnak adni mind több embernek, képesek megszervezni, ellenőrizni és segíteni azok végrehajtását. Elég csupán a most folyó beszámoló taggyűlések vitáira utalni, annak bizonyítására, hogy sok manapság nálunk a jobbító szándékú kritika, javaslat és növekszik az újító kedv is. Akadnak, akik hajlamosak rá, hogy elutasítsanak mindent, ami eltér a megszokottól, s olyanok is, akik minden újdonságra azt mondják: nosza, rajta! Pártmunkásnak sem ez, sem az nem való. Abból lesz jó párttitkár vagy vezetőségi tag, aki fogékony minden új iránt, képes azt minden oldaláról alaposan megvizsgálni, s kész kiállni a biztató újdonságok mellett, vállalva a kockázat veszélyét is. Van azonban az alkalmasságnak egy olyan kritériuma is, amelynek önmagában is számtalan ága-boga van: ez pedig a közösség bizalma. Ki tudná akár fölsorolni is a bizalom lehetséges, s gyakorlatunkban sokszor fölismert forrásait. Igen sok párttitkárunk van ugyanis (aktívak és már nyugállományúak is), akit a kommunista közösségek bizalma egymás után akár négyszer-ötször is a titkár vagy a vezetőségi tag posztjára emelt. S ne tagadjuk azt sem, hiába is tennénk, hogy olyanok is akadtak, akik egy-két év alatt eljátszották társaik bizalmát. Éppen, mert sok forrásból táplálkozik a bizalom, nem mindig könynyű megtalálni a legfőbb erőt. S nem is mindenkinél ugyanaz a bizalom fő forrása. íme, egy példa. Nemrégiben új párttitkárnak adta át a helyét egy olyan ember, aki a közösség bizalmából huszonkétéven át volt alapszervezeti titkár. Kutatták a gazdaságban dolgozók között, mi a bizalom fő forrása. Sok dolgot elmondtak, de valószínűleg az a pártbizalmi mondta ki a lényeget, aki így felelt: „Harminc éve ismerem, munkatársam és kortársam. Ha a közjóért kellett valamit tenni, ő mindig az első sorban állt, amikor pedig az elismeréseket és a jutalmakat osztották, akkor legalább egy sorral a megérdemeltnél hátrább.” Ilyen emberi tulajdonság, mint a szerénység, szintén része a vezetői rátermettségnek. Előfordulhat egyes alapszervezetekben, hogy több azonos képességű és adottságú embert nagyjából azonos számú párttag javasol a titkári posztra. Ha ezek a feltételek adottak, akkor a jelölő bizottságok a titkári funkcióra állítsanak több jelöltet. A jelölő bizottságok kezét nem köti meg semmiféle statisztikai szemlélet. Ezzel együtt természetes követelmény — arányok előírása nélkül is —■, hogy megfelelő számban kerüljenek be a választott testületekbe és a küldöttek közé arra alkalmas nők és fiatalok is. Végül röviden a jelölő bizottságok felelősségéről, beszámoltatásáról. A Központi Bizottságnak a választás rendjét szabályozó határozata egyértelműen szól arról, hogy a jelölő bizottságok munkájukért kizárólag az őket megválasztó taggyűlésnek, küldöttértekezletnek, illetve az irányító pártszerveknek tartoznak felelősséggel és beszámolási kötelezettséggel. Miért kell ezt különösen hangsúlyozni? Tudjuk korábbi gyakorlatunkból, hogy sok helyütt akadnak illetéktelen kíváncsiskodók, akik többnyire önös érdekből jó előre tudni kívánják, kik felé hajlik a jelölő bizottság ajánlási szándéka. Fontos kötelességük a jelölő bizottságoknak, hogy miután megállapodtak abban, hogy kiket jelölnek, beszélgessenek azokkal a vezetőségi tagokkal, titkárokkal, akiket nem szándékoznak újra jelölni. * Nagy érdeklődés követi a jelölés folyamatát a párttagság körében, olykor még pártonkívüli szövetségeseink között is. Adva van tehát minden lehetőség hozzá, hogy a jelölő bizottságok jól végezzék felelősségteljes munkájukat. Tóth Pál Ünnepi ülés Szegeden a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulásának 40. évfordulóján (Munkatársunktól) Történelmi eseményre emlékeztek tegnap Szegeden: 40 évvel ezelőtt itt, a Városi — a mai Nemzeti —Színházban alakult meg s hirdette meg programját a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front. A program öt párt és a Szabad Szakszervezetek közös céljait rögzítette. Magáévá téve a Kommunista Párt jelszavát — Lesz magyar újjászületés! —sürgette a nemzet cselekvő részvételét a náci Németország és hazai csatlósaik elleni harcban, s hirdette meg hazánk demokratikus átalakításának programját, jelölte meg céljai között az általános, titkos, egyenlő választójogot, a széles körű földreformot, a vallásszabadságot, s az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását éppúgy, miint a szakítást a korábbi, szovjetellenes külpolitikával. A 40 évvel ezelőtti esemény évfordulóján ünnepi ülést rendezett tegnap Szegeden a megyei városi tanács dísztermében a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád megyei Bizottsága. Az ünnepség elnökségében helyet foglalt Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Benke Valéria, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke és Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Apró Antal, az országgyűlés elnöke és Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. A Himnusz elhangzása után Bodor György, a Szegedi Nemzeti Színház tagja szavalta el Illyés Gyula Haza a magasban című versét, majd Komócsin Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára üdvözölte a megjelenteket: a kormány több tagját, a politikai és a társadalmi élet s Csongrád több vezető személyiségét, a négy évtizeddel ezelőtti tanácskozás egykori részvevőit, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége, a magyarországi nemzetiségek, valamint az egyházak képviselőit. Megnyitó beszédében egyebek között hangsúlyozta: a történelem igazságtételeként bontott itt, Szegeden zászlót a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front. Azon a területen, amelyet a szovjet hadsereg az elsők között szabadított fel a náci megszállók és hazai csatlósaik uralma alól. Komócsin Mihály emlékeztetett a város dolgozóinak forradalmi múltjára. A munkásmozgalom harcára, amely a Horthy-fasizimus szülővárosának tekintett Szegeden a kommunisták vezetésével élt és tevékenykedett. E harc folytatásaként a felszabadulás után itt alakult meg a Magyar Kommunista Párt legális Központi Bizottsága, itt jöttek létre az új demokratikus hatalom első szervei. S itt, Szegeden született meg a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programja is, amely felrázta háborús apátiájából a nemzetet. A megnyitó után Kállai Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke mondott ünnepi beszédet. (A beszédet lapunk 3. oldalán ismertetjük.) Kállai Gyula beszéde után az egykori szervezők nevében Forgács István nyugalmazott dramaturg, a 40 évvel ezelőtti tanácskozás egyik részvevője szólt a felszabadulás napjairól, az élet megindulásáról. Mint mondotta, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front akkor meghirdetett programjából nem mindent sikerült a felszabadulás utáni években megvalósítani. Azt azonban a 40 évvel ezelőtti esemény máig ható tanulságaként mondhatjuk el, ma is a népfront szellemében akarunk élni, dolgozni. Ezután Szögi Etelka, a Szegedi Textilművek KISZ-bizottságának titkára szólt az ülés részvevőihez, hangsúlyozva: a fiatalok a 40 évvel ezelőtti esemény örököseinek tartják magukat, s az akkor megkezdett harcot folytatva kérnek felelős részt az ország mai gondjainak megoldásából. Az ünnepi ülés Komócsin Mihály zárszavával, majd a Szózat hangjaival fejeződött be. Kállai Gyula az ünnepi beszédet mondja. MTI FOTO NÉMANEK ATTILA FELVÉTELE Az ENSZ-közgyűlés Namíbiáról Az ENSZ-közgyűlés 39. ülésszakának részvevői csütörtökön megkezdték a vitát a namíbiai helyzetről. Andimba Toivo ya Toivo, a Namíbia függetlenségéért küzdő Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) főtitkára élesen elítélte az Egyesült Államokat, amiért mindjobban belekeveredik a gyarmati konfliktusba, és törvényesíteni akarja a fajüldöző pretoriai rendszer hatalmát Namíbia felett. Az Egyesült Államok és NATO- szövetségesei makacsul igyekeznek kivonni a namíbiai problémát az ENSZ hatásköréből, és az ország „felszabadítása” saját — az imperialista monopóliumok és az apartheidrendszer érdekeinek megfelelő — tervének megvalósítását próbálják kierőszakolni. Ilyen körülmények között a namíbiai népnek nem marad más választása, mint hogy fegyverrel harcoljon a szabadságáért — jelentette ki a SWAPO főtitkára. Toivo ya Toivo aktívabb erőfeszítéseket sürgetett a világszervezettől Namíbia függetlensége érdekében, s a Biztonsági Tanácsot felszólította, alkalmazzon átfogó és kötelező erejű szankciókat Dél-Afrika ellen, hárítsa el a Namíbia függetlenségének útjában álló akadályokat. (TASZSZ) * Az ENSZ-közgyűlés különleges politikai bizottsága csütörtökön nyolc határozatot fogadott el, amelyek elítélik Izrael akcióit a megszállt arab területeken. (MTI) Losonczi Pál hazaérkezett délkelet-ázsiai átjáról Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és felesége péntek délelőtt hazaérkezett délkelet-ázsiai körútjáról. Az Elnöki Tanács elnökének kíséretében volt Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Rév Lajos, az OKISZ elnöke, Nagy Gábor külügy- és Melega Tibor külkereskedelmi miniszterhelyettes. Losonczi Pál fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára és az Elnöki Tanács több tagja, továbbá Várkonyi Péter külügyminiszter. Az érkezéskor jelen volt Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió budapesti nagykövete, Chim Nguon, a Kambodzsai Népköztársaság budapesti nagykövete, Cao Dac Minh, a Vietnami Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, Rudi Hartantyo, az Indonéz Köztársaság budapesti nagykövete.(MTI) Kohl-Reagan találkozó Helmut Kohl bonni kancellár, aki csütörtök este érkezett egynapos látogatásra Washingtonba, pénteken reggel megkezdte tárgyalásait. A kancellár előbb George Schultz amerikai külügyminiszterrel, majd Caspar Weinberger hadügyminiszterrel folytatott megbeszélést. Délelőtt a Fehér Házban Reagan elnökkel találkozott. Tárgyalásai megkezdése előtt a nyugatnémet kancellár az NBC televíziónak adott nyilatkozatában közölte, hogy mindenekelőtt a Szovjetunióval folytatandó tárgyalások felújításáról kíván megbeszélést folytatni amerikai tárgyaló partnereivel. „Ezeket a tárgyalásokat jól elő kell készíteni annak érdekében, hogy sikerrel járjanak” — mondotta. Kohl szerint a NATO úgynevezett kettős határozata, amelynek alapján megkezdték az amerikai közepes hatótávolságú nukleáris eszközök nyugateurópai telepítését, „elérte célját”. A kancellár szerint nem szabad túlzott reményeket fűzni Gromiko szovjet és Schultz amerikai külügyminiszter januárra tervezett találkozójához. „Mi Európában úgy érezzük, hogy meg kell ragadni minden olyan alkalmat, amely elősegítheti az ésszerű megoldást. Az a tény, hogy a találkozóra ilyen magas szinten kerül sor, mindenképpen indokolttá teszi a bizonyos mértékű derűlátást” — mondotta. (MTI)