Népszabadság, 1985. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-28 / 22. szám

1985. január 28., hétfő NÉPSZABADSÁG A TÁRGYALÓTEREMBŐL Zsákmányszerző körúton a taxival Lopott személyi igazolvánnyal értékesítették a lopott holmit Körmendi István és társai azzal kezdték közös, bűnöző pályafutásu­kat, hogy három telefonkönyvet vá­sároltak. Az ezt követő két és fél év alatt aztán már szinte semmiért sem adtak ki pénzt, ugyanis amit megkívántak, azt ellopták. A 28 éves Körmendi István harminchét, a 31 éves Bangó Tamás huszonöt, a 31 éves Zemen László huszonkettő, a 30 éves Vincze Béla pedig tizenhá­rom betörésben vett részt, amelye­ket más-más felállásban, általában ketten-hárman társulva követtek el. Mire kellett a telefonkönyv? Loptak betétkönyvet, készpénzt, aranyat, női bundákat, lexikonokat, italt, egyszóval mindent, ami köny­­nyen, s olyat is, ami nehezen moz­gatható: például színes televíziót, vagy sok tekercs tapétát, amit egy felújítás előtt álló lakásban találtak. Sokat cipekedniük végül is nem kel­lett, mert Zemen László rendszerint a közelben várakozott magántaxijá­val, s időnként segített a 32 éves Lakatos László is, aki szintén taxis. És hogy mire kellett a telefon­könyv? Abból keresték ki a nagy zsákmányt ígérő címeket, többnyire magányos nőket. Az akció előtt fel­hívták a számot, s ha nem felelt, útnak indultak. Két és fél év alatt több mint egymillió forint értékhez jutottak ilyen módon, s amit sze­reztek, azon „testvériesen” megosz­toztak. Végtére is régi jó barátok ők, gyerekkoruk óta ismerik egy­mást. Csak Vincze Béla volt új a társaságban, Vele Körmendi István ismerkedett meg­­ a börtönben. Bangó Tamás is volt már büntet­ve, így érthető, hogy a rutinos tár­saság meglehetős hidegvérrel haj­totta végre akcióit. Az egyik már kifosztott lakásba például másnap is visszatértek, mert ottfelejtették azt az ezüst evőeszközkészletet, ami Körmendinek nagyon megtetszett. Más alkalommal észrevették, hogy az üresnek vélt lakásban mégis van valaki, de azért még fölkapták az asztalon heverő 1100 forintot, és csak azután iszkoltak el. Az előzetes telefonálás módszere egyébként egyáltalán nem bizonyult megbízhatónak. A betörőbanda nem számolt azzal, hogy van, aki csak azért nem veszi fel a kagylót, mert nincs hozzá kedve, vagy esetleg nagyot hall. Így aztán többször is megesett, hogy gyors távozásra kényszerültek a kiszemelt lakások­ból. Ladával köszönthette az új évet A kellemetlen meglepetéseket el­kerülendő, Körmendi kérésére Be­rnen végül kloroformot szerzett, s a legközelebbi betörésre már ezzel in­dultak el. A lakásban ezúttal is ott­hon volt a tulajdonos, éppen szun­dikált. Hogy amíg „dolgoznak” föl ne ébredjen, elkábították a kloro­formmal — biztos, ami biztos —, aztán kiszámol­ták a szobát, még az alvó nő ujjáról a gyűrűt is lehúzták. Nem tisztelték közeli ismerősei­ket, sőt még jótevőiket sem. Zemen például gyermekkori ismerőseivel beszélgetve megtudta­, hogy a szil­vesztert házon kívül tölti a család, s néhány nap múlva már egy Lada boldog tulajdonosának mondhatta magát. Abból a pénzből vette, amit az ismerős család ruhásszekrényé­ben talált. Bangó Tamás viszont — Körmendivel és Zemennel — kezelő­orvosa lakásán tett látogatást. Az orvos előzőleg betegállományba vet­te, s ez alkalommal elmondta, hogy hamarosan szabadságra megy. Az óvatos betörők mindenesetre haris­nyát húztak a fejükre, s így próbál­tak bejutni a lakásba. A szomszé­dok észrevették a riasztó külsejű idegeneket, de a betörők ijedelme nagyobb volt, azonnal futásnak eredtek. „Kellemes percek" Később a lakásbetöréseken kívül rákaptak az autófosztogatásra is. Egy ilyen akcióban Körmendi el­lopta az autós könnyelműen a gép­kocsiban hagyott személyi igazolvá­nyát is. A kocsival aztán Sziget­­szentmiklósra utazott — itt lakik Vincze Béla —, majd — ki tudja, miért — felgyújtotta az autót. A személyi — több másutt szer­zett igazolvánnyal együtt — a to­vábbiakban jó szolgálatot tett a lo­pott holmik értékesítésekor és a la­kásokban talált betétkönyvek kivál­tásánál. Az igazolványok adatait változatlanul hagyták, de az egyik­be Körmendi, a másikba Bangó fényképe került. Vincze Béla, aki ekkoriban már nem dolgozott, saját személyi igazolványát is meghami­sította egy alkalmi segítőtárs közre­működésével. Eközben tovább folytatták a la­kásbetöréseket , s a módszereik mind vakmerőbbé váltak. Több helyre úgy jutottak be, hogy betörték az ablaküveget, s ezalatt lent várako­zó társuk az ablak alatt túráztatta a taxi motorját, hogy elnyomja az üvegcsörömpölés zaját. S ahogyan gyűlt a zsákmány, mind kevésbé tudtak ellenállni a könnyű pénz­­szerzési lehetőségeknek. Körmendi és Bangó új „üzletágat” nyitott, el­határozta, hogy az utcán kóválygó részegeket is kifosztják. Ez igazán nem nagy dolog, gondolták, s nem is tévedtek. A Rákóczi tér egyik padján például egy kapatos férfira találtak, aki a táskáját a feje alá téve, édesdeden aludt. Bangó óvatos mozdulattal kihúzta a táskát, de mert semmi érték nem volt benne, eldobták,­ az iratokat pedig később visszaküldték a tulajdonosnak. Ám nem voltak mindig ilyen „humánu­sak”. Egy másik beszeszelt áldoza­tukat — azzal a mesével, hogy ta­lálkozhat egy szép kislánnyal — el­hagyott környékre csalták, össze­verték, és minden pénzét elvették. Bangó több egyéni akciót is indí­tott, néhány kellemes percet ígért — egy szép nő társaságában — szó­rakozni vágyó férfiaknak, aztán al­kalmas pillanatban kirabolta őket. Végül azonban az ő esetükben is bebizonyosodott, hogy az elbizako­dottság előbb-utóbb megbosszulja magát. A Déli pályaudvarnál levő OTP-fiókban akartak beváltani né­hány betétkönyvet, hamis személyi igazolványok segítségével, ám a könyveket tulajdonosuk már letil­­tatta , s így fogták el az egész ban­dát. Körmendi Istvánt azóta tízévi fegyházra, Vincze Bélát nyolcévi fegyházra, Bangó Tamást hatévi fegyházra, Zemen Lászlót háromévi börtönre, Lakatos Lászlót pedig egy­évi börtönre ítélték. Az első négy vádlott fellebbezett a döntés ellen, így az még nem jogerős. Szöghy Katalin A MERKÚR SORSZÁMAI 1985. január 25. TRABANT HYCOMAT LIMOUSINE TRABANT HYCOMAT COMBI TRABANT LIMOUSINE Budapest 1 307 TRABANT COMBI SPECIAL WARTBURG LIMOUSINE WARTBURG DE LUXE Budapest Budapest Debrecen Győr Budapest Győr Budapest Győr Budapest Győr 198 30 739 21 362 28 323 9 194 4 442 13 719 7 773 20 624 10 988 WARTBURG DE LUXE TOLÓTETŐS Budapest WARTBURG TOURIST Budapest Győr SKODA 105 S Budapest Debrecen Győr 4 418 7 496 3 181 8658 6 737 6 849 SKODA 120 L SKODA 120 GLS LADA 1200 S LADA 1300 S LADA 1500 S LADA 1200 DOMBI MOSZKVICS 2140 POLSKI FIAT 126/650 POLSKI FIAT 125/1500 DACIA 1310 ZASTAVA 1100 GTL Budapest 16 938 Debrecen 9 995 Győr 12 283 Budapest 994 Budapest Debrecen Győr Budapest Debrecen Győr Budapest Debrecen Győr Budapest Debrecen Budapest Budapest Győr Győr Budapest Debrecen Budapest 33 193 20 481 10 560 12 382 9 312 4 480 12 226 8 445 3 937 5 900 3 283 13 485 20 839 7 093 4 908 24 381 15 183 8 421 Desinformszolgálat További felvilágosításért forduljon bi­zalommal a Tourinformhoz — biztattuk néhány hete ezen a helyen az olvasót. A nyugdíjasoknak ajánlott téli üdülési le­hetőségeket soroltuk fel lapunkban a Tourinform tájékoztatása alapján. Azóta rendre kapjuk a reklamáló leveleket, mi­szerint mind a meghirdetett időtartam, mind az érte fizetendő összeg módosul, mihelyt ahhoz az utazási irodához for­dulnak, amelyik a programot kínálta. Utánajártunk a panaszoknak: jogo­sak. A sokezres példányszámban (s nyilván tetemes költséggel) kinyomtatott programfüzetek adatai több helyütt va­lóban mást ígérnek, mint amit az Iroda a személyes megkereséskor vállal. Így aztán a Tourinform, amely ezekről a módosulásokról nem értesül, akaratla­nul is félreinformálja a hozzá forduló­kat. A következmény: a felvilágosítást kérő előtt elveszti hitelét ez a hasznos postai szolgáltatás, megrendül az uta­zási iroda iránti bizalom is, s a pihe­nésre, kikapcsolódásra vágyó utazó egy sor kényelmetlenség és bosszúság után jut célhoz — ha ezek után egyáltalán van kedve elutazni. A reklámszakemberek azt tartják: minden hírverésre fordított összeg fele kidobott pénz. De hogy melyik fele? — azt senki nem tudja. Megkockáztatjuk: ez esetben akár az egészet megtakarít­hatták volna. A. A. Kispárna Addig hangoztattuk mindenfelé, hogy magasra támasztottan aludni egészségtelen, az ágynemű-garnitú­rákhoz tartozó­­két nagy párna fe­lesleges, hogy végre elértük: ma már minden ágyneműkészletet egyetlen nagypárnával árusítanak. De az a bökkenő, hogy kispárnahuzatból is csak egy tartozik a készlethez. Az egészségügyi felvilágosítás első fele tehát meghallgatásra talált. A má­sik, a higiéniai szempont viszont hát­térbe szorult. Köztudott ugyanis, hogy az ágyhuzat darabjai közül a kispárna használódik a legjobban, és ezért ajánlatos a két ágyhúzás között eltelő két-három hétben a kispárnahuzatot kétszer-háromszor váltani. Ám, amikor ágynemű-gar­nitúra vásárlásakor a vevő a kivá­lasztott mintájúval, ha nem is azo­nos, de ahhoz illő kispárnahuzatot kér, egyes szaküzletek eladói értet­lenül bámulják, és vállvonogatva közük: kispárnahuzat csak fehér van. Vajon miért? P. M. Helytelen idegenkedés Négytöretes gabonaőrlemény. Ke­vesen ismerik e fogalmat, pedig a búza, rozs, hántolt árpa és hántolt zab együttes őrléséből származó lisztnek fontos szerepe lehet egész­ségünk megóvásában. Megszoktuk, szeretjük a fehér kenyeret, amely csak finom búzalisztből készül, s hiányoznak belőle azok a fontos aminosavak és vitaminok, amelyek­re szüksége van az emberi szerve­zetnek A négytöretes gabonaőrle­mény tartalmazza mindezeket. Hosszasan lehetne sorolni azokat a természetes alapanyagú, egészsé­ges táplálkozást elősegítő ételeket, amelyek — helytelenül — kiszorul­tak a napi választékunkból, annak okán, hogy javult az életszínvona­lunk, s nincs szükség a ma is olcsó, ám a szegényebb időkre emlékezte­tő élelem fogyasztására. Bizonyos, hogy manapság már nem okoz szá­mottevő anyagi terhet a finom bú­zaliszt vagy az abból sütött fehér kenyér vásárlása, terheli viszont szervezetünket, hogy kevés rosttar­talmú élelmet fogyasztunk. Helyes lenne tehát, ha kiegészíte­nénk étrendünket az egészséget őr­ző, természetes alapanyagú élelem­mel. A gabonaipar 1979-től kezdve folyamatosan bővíti választékát, s kínálnak étkezési korpát, csírát, szó­ja-, rizs- és borsólisztet, hántolt ár­pát,­ kukoricalisztet és -darát. A malmokban évenként 1,6 millió ton­na gabonát őrölnek, s ennek a meny­­nyiségnek csak elenyésző hányadát teszik ki az említett termékek. Eb­ből persze az is következik, hogy termelésük fokozható volna.­­ Volna, ha nagyobb lenne irántuk a kereslet. De kevesen ismerik táp­lálkozásélettani jelentőségüket, vagy akik ezt tudják, gyakran csak hosz­­szas keresgélés után jutnak a kívánt korpához, búzacsírához; az üzletek­ben ugyanis nem roskadoznak a polcok a súlyuk alatt. A gyártók sze­rint azért, mert e termékek olcsók, s a hat forint ötven fillért érő bú­zacsíra helyén a kétszáz forintos ko­nyak is jól elfér. S a nagyobb ár, nagyobb haszon szellemében inkább az utóbbit kínálja a kereskedő. Rá­adásul a búzacsírának szavatossági ideje is van, s ha az lejár, kényte­lenek kiselejtezni. Így aztán a fogyasztók idegenke­dése a kereskedelem érdektelensé­gével párosul, s nem lehet csodál­kozni azon sem, ha csak mértéklete­sen terjed e termékek felhasználá­sa. A gabonaforgalmi vállalatok pe­dig igyekeznek: az országban 22 üz­letet nyitottak, s árulják saját gyártmányaikat. Próbálkoznak a fo­gyasztási szokások befolyásolásával is, hirdetéseket jelentetnek meg, szórólapokat nyomtatnak és terjesz­tenek, amelyekből megtudható, mi­ként készíthető el ízletes étellé a ku­koricaliszt, a zabpehely vagy bár­mely más termék. A siker szerény. 1981-ben például 51 tonna búzacsírát fogyasztottunk, három esztendő múlva 59 tonnát. De nem sokkal jobb a helyzet más ga­bonaipari termékeknél sem, három esztendő alatt mindössze 10 száza­lékkal sikerült növelni a forgalmat. V. F. J. Mi újság a piacokon? Az utóbbi hetek zord időjárását — szerencsére — nem követték a zöldség- és gyümölcsfélék árai. A tartós hideg után sem emelkedtek az árak, és az elmúlt év hasonló időszakához képest is csökkentek. A sárgarépát tavaly ilyenkor 13 forin­tért kínálták a Zöldért üzleteiben, most kilenc forint 30 fillérért, a te­jes káposzta tavaly 12 forintba ke­rült, most 6,60 az ára. Olcsóbb az al­ma is, egy esztendeje 11,70 forintért mérték kilóját, most 9,10 forintért. Az egyéni termelők persze tavaly is, most is drágábban kínálják termé­keiket a szövetkezeti kereskede­lemnél, de az idén az ő áraik is sze­rényebbek. A zöldségféléken kívül húsokból és húskészítményekből is bőséges volt a választék. Sokan keresték a kocsonyahúst, s találtak is, a Fővá­rosi Tanács Csarnok és Piac Igazga­tósága szerint mindenhol kielégítet­ték az igényeket. A legutóbbi he­tekhez képest most több baromfi­húst kínáltak a piacokon. 9 Részlet egy panaszos levélből: „Két éve vettem egy fürdőkád-csaptele­pet (Mofém-gyártmány) 1260 forin­tért. Most egy apró alkatrész hiánya miatt azt mondják, vegyek újat. Az apró alkatrész pedig a zuhanyváltó­­kar-orsó, melynek ára 18 forint és Nagy-Budapest területén sehol sem lehet kapni, a múlt év novembere óta járom a boltokat. (Hosszú felso­rolás.) De sehol sem biztatnak jóval, állítólag az első vagy második ne­gyedévben lesz. De mondták azt is, hogy menjek a Szív utcában levő maszekhoz, ahol talán kapok.” — ír­ja Grisza György olvasónk. A szerelő ki sem jön No de nem mindenki ért a javí­táshoz, a többség a szervizhez for­dul segítségért. A Javszer Magyar utcai gyorsszervizében, amikor meg­hallották, hogy csaptelep javításához kérek segítséget, közölték, hogy nem vállalják. — Miért? — Nincs alkatrész. — De hát jöjjenek ki, nézzék meg, csináljanak vele valamit. — Kérem, értse meg, hiába néz­zük, ha nincs mivel megjavítani. Higgye el, hogy nincs egyedül ezzel a panasszal. Ez utóbbit elhiszem, mégis élek a gyanúval, hátha van alkatrész, csak éppen ilyen kis munkáért nem száll­nak ki a szerelők. Ezt a kérdést te­szem fel ezúttal Gáspár Gyulának, a Közép-pesti Javszer Leányvállalat igazgatójának. — Mi az apró javításokból élünk — feleli —, gyorsszervizünk tavaly 12 millió forint értékű kisjavítást vég­zett. — Hogyan létezik, hogy a Javszer nem javítja meg a hibás csapokat? — Nézze, még a garanciális javítá­sokat sem tudjuk elvégezni, a hiány­zó pótalkatrészek miatt, ezért kicse­réljük a hibássá vált csapot. Tavaly 70 ezer forint értékben kellett kise­lejtezni egy évnél fiatalabb készülé­keket. A továbbiakban kiderül, hogy a vállalat a Vasért központjától ren­del árut, hiába. Irány a Vasért, ahol Krasznai Já­nos vezérigazgató és Molnár János, a szerelvényértékesítési osztály veze­tője fogad. Itt bizony nem kis meg­lepetés ér. A Vasértnél nem is hal­lottak erről a gondról, alkatrész van bőven. A Műfémtől évenként 140 millió forint értékben vásárolnak csaptelepeket, ebből másfél millió forintért alkatrészt. Van még raktá­ron 90 millió forint értékű csehszlo­vák csap, de hiába olcsó, mégsem viszik. Ezenkívül az NSZK-beli Klu­­di-cégtől hoznak be ilyen cikkeket (a 70 millió forintos vásárlásból 3 mil­lió alkatrész). Szóval, a Vasértnél nem ismerik ezt a problémát. Azért még megkér­dezem, hogy saját boltjaik közül hol árusítják e kis értékű, de annál fon­tosabb cikkeket. Készséggel említe­nek meg példaképpen kettőt közü­lük. A Baross és a Mária utca sar­kán lévő boltban azonban közük, hogy ott alkatrészt­­nem árusítanak. A Szent István tér 15. szám alatt le­vő Vasért Áruháziban is hiába pró­bálkozunk. Az üzletvezető szerint külön pult kellene e cikkek árusítá­sához, de erre nincsen hely. A Vasedény Néphadsereg utcai szaküzletében jóformán csak a tömí­téseket tartalmazó egységcsomag van, nincs viszont a kádcsaptelepek zuhanyváltókarjához orsó, de az im­port Kiludi-termékekhez sem tudnak adni szelepet s más alkatrészeket. Megkésett rendelések Ezek után már csak a Szerelvény­értékesítő Vállalat Liszt Ferenc té­ren levő szaküzletében reményke­dem, ez volt régebben a Mofém min­taboltja, a táblát azóta is kint felej­tették.,Itt az egyik pulton sorakozó dobozokban alkatrészeket árulnának — ha lennének. — Az igazság az, hogy késve ad­tam fel a rendeléseket — mondja ön­kritikusan Komós György vezető. — Egyébként higgye el, van alkatrész, a gyár leszállítja, amit kérünk. A vállalat központjában ezt meg is erő­sítették, még a kérdésen is csodál­koztak. Dohovics József, a Mofém műsza­ki igazgatója határozottan kijelenti: — Amennyi alkatrészt rendeltek tő­lünk, azt mind leszállítottuk. Hogy ez elegendő-e vagy sem, kapható-e mindenütt az országban, ennek meg­ítélése nem a mi feladatunk. Mi csak a kereskedelem rendeléseit teljesít­jük. Ahol kapható Persze az előbbi nyilatkozatokkal nem lehet megjavítani panaszosunk csapját. Ezért elmentünk a Szív ut­cába Fried Miklós kisiparoshoz, aki benyúl egy fiókba, s már adja is a keresett zuhanyváltókar­ orsót. Le­vélírónkkal ezúton közöljük a címet: VI. Szív utca 23. De siessen, mert Fried Miklós komolyan foglalkozik a gondolattal, hogy bezárja az üzle­tét, mert nyugdíjba megy. * Vajon miért ne hinnénk el a Mo­fém műszaki igazgatójának, hogy ők alkatrészből minden igényt kielégí­tenek? Hiszen ezt meg is erősítették a Vasértnél és a Szerelvényértékesí­tő Vállalatnál. Csak a Vasedénynél mondták, hogy bár nincs elegendő, de nagyobb hiányról ők sem tudnak. No már most, ha az említett ke­reskedelmi vállalatok illetékesei azt hiszik, hogy van alkatrész, akkor ez nyilván nem téma, nem foglalkoz­nak vele, nem rendelnek többet , így mi egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy nem is lesz, nem is le­het. Hiszen amiről nem tudunk, az nincs. Vagy lehet, hogy nem erről van szó? Talán arról, hogy 1260 vagy 3900 forintos csaptelepet érdemesebb eladni, mint egy hozzávaló fém szű­rőbetétet? Hiszen, mint azt a Vas­edénynél hallottuk, a két termék árrése között nem lényeges a kü­lönbség. Márpedig a boltosok a forgalomban érdekeltek, ha ez nő, a jutalékuk is nő, s a sok ap­ró cikk tartása csak a munkájukat nehezíti, eladásuk a késztermékhez képest nem kifizetődő. Nehéz felbecsülni, hogy mi kárt okoz az érdekeltséghiány, így az al­katrészhiány a lakosságnak és a nép­gazdaságnak. A Javszeren kívül va­jon hány szerviz cserél ki még hasz­nálható készülékeket, egy-egy apró alkatrész hiánya miatt? Mert hiába van Mosonmagyaróváron elegendő alkatrész, ha az — az említett okok miatt — nem jut el Budapestre. Egerszegi Csaba Vá­sá­rlóififf­ó­r­u­ma VEGYEN ÚJAT, HA ELROMLIK AZ ÚJ Nyilatkozat van, de hol az alkatrész?

Next