Népszabadság, 1986. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-02 / 1. szám

1986. január 2., csütörtök NÉPSZABADSÁG Megőrizni a békét, száműzni a nukleáris összecsapás veszélyét Külföldi vezető politikusok, testületek újévi üzenetei Mint ahogyan az szokásos, az új­év alkalmából ezúttal is több veze­tő politikus, illetve testület intézett üzenetet a világ népeihez, amelyben mindenekelőtt a nemzetközi feszült­ség csökkentését, a nukleáris össze­csapás veszélyének száműzését szor­galmazta. Ezt húzta alá Mihail Gor­bacsov, az SZKP KB főtitkára is, rá­mutatva: a szovjet párt és kormány mindent megtesz a béke megőrzé­séért. Moszkva — Az óesztendő úgy él majd em­lékezetünkben, mint a megfeszített munka, a remények és a jövőbe mu­tató bátor tervek éve — mondotta újévi televíziós nyilatkozatában az SZKP KB főtitkára. Emlékeztetett rá, hogy az év elején nehézségekkel kellett szembenéznie a szovjet gaz­daságnak, de a párt és a nép jelen­tős erőfeszítéseivel egészében véve jó eredményekkel búcsúztathatták az elmúlt esztendőt. Aláhúzta, teljes mértékben ki kell használni a szo­cialista rendszerben rejlő hatalmas tartalékokat. Ez minőségileg meg­változtatja a társadalmat és dinami­kus haladásra ösztönzi az élet min­den területét, a gazdaságot, a kul­túrát és a szociális szférát egyaránt. Gorbacsov kiemelte: az 1986-ban kezdődő új, XII. szovjet ötéves terv­időszak előirányzatait az ország tár­sadalmi-gazdasági fejlődésének meg­gyorsításával kell teljesíteni. Az új esztendő legjelentősebb belpolitikai eseménye az SZKP küszöbönálló, XXVI. kongresszusa lesz, mutatott rá. Megemlékezett arról, hogy a ta­valyi év a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulója volt. Kije­lentette, a háborús veszteségek fe­letti fájdalom is arra kötelez,­­hogy mindent megtegyenek egy hasonló tragédia elkerülésére. Az SZKP Központi Bizottsága, a kormány, a szovjet nép akaratához híven, min­dent megtesz a béke megőrzéséért, a nukleáris összecsapás veszélyének a száműzéséiért és a jóvátehetetlen megakadályozásáért, mondotta újévi üzenetében Mihail Gorbacsov. Berlin Ha a kedvező fordulatot nem is, de az irányába tett fontos előrelépést meghozta az 1985-ös esztendő — ál­lapította meg újévi üzenetében Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az­­NDK Államtanácsának elnöke, méltatva Mihail Gorbacsov és Ro­nald Reagan genfi találkozóját. Az NDK lehetőségeihez képest az idén is mindent megtett az atomhá­ború veszélyének elhárításáért. Ve­zetői sok el nem kötelezett ország és NATO-állam politikusaival folytat­tak eszmecserét — emlékeztetett Erich Honecker. Az NDK támogatja az atomfegyvermentes övezetek lé­tesítésére tett kezdeményezéseket, és nagy jelentőségűnek tartja a Cseh­szlovákiával közösen az NSZK-hoz intézett javaslatát egy vegyifegyver - mentes közép-európai övezet megte­remtésére. Az NDK fejleszteni kívánja kap­csolatait az NSZK-val, de a viszony alakulásának a béke biztosítását kell szolgálnia. Ezért azt várjuk, hogy az NSZK nem hoz olyan döntéseket, amelyek még inkább megterhelik a feszült nemzetközi helyzetet — mu­tat rá az NDK vezetője. Bonn A­­novemberi szovjet—amerikai csúcstalálkozót méltatta újévi üze­netében Helmut Kohl, az NSZK kan­cellárja is. Kohl szerint saját orszá­gának politikája, egyebek közt az NSZK szilárd NATO-hűsége is hoz­zájárult a két világhatalom viszo­nyának javulásához. A kancellár nagy jelentőséget tulajdonított a ke­let-nyugati párbeszéd folytatódá­sának, különös tekintettel az NSZK és az NDK közötti kapcsolatok erő­sítésére. Szembeállította a fegyver­kezésre kiadott hatalmas pénzössze­geket a harmadik világ sok országá­ban tapasztalható nélkülözéssel és éhínséggel. Belpolitikai kérdésekről szólva kijelentette, hogy az NSZK gazdasága jó eredményeket ért el ta­valy. Kormánya legfontosabb felada­tának 1986-ban is a munkanélküli­ség csökkentését nevezte. Willy Brandt, az ellenzéki Szociál­demokrata Párt elnöke újévi nyilat­kozatában hangsúlyozta: az SPD leg­főbb célja úgy felkészülni az 1987. januári parlamenti választásokra, hogy jogot szerezzen az egyedül való kormányzásra. Varsó A belső helyzet normalizálódását, a nemzeti egyetértés elmélyülését emelte ki újságírókkal folytatott új­évi beszélgetésében Wojciech Jaru­­zelski, a lengyel államtanács elnöke. Jaruzelski hangsúlyozta: e folyamat fenntartása 1986-ban is kulcsfontos­ságú az ország számára, s a lengyel népnek közös erőfeszítéssel kell fe­lülkerekednie az anyagi gondokon is. Szófia Bulgária végrehajtotta tavalyi tár­sadalmi-gazdasági fejlesztési tervét, az óesztendővel zárult VIII. ötéves terv előirányzatait pedig túlteljesí­tette — közölte újévi üzenetében To­dor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, az államtanács elnöke. Zsivkov hang­súlyozta: a bolgár gazdaság kiállta az utóbbi évek nehéz próbáit, s az ország napjainkra fejlett ipari ál­lammá vált. London Mintha nem is ugyanarról az or­szágról lenne szó, olyan eltérő képet festenek Nagy-Britannia 1985-ös eredményeiről és az 1986-os kilátá­sokról a nagy pártok vezetői, szoká­sos újévi üzenetükben. Margaret Thatcher miniszterelnök szerint Nagy-Britannia visszaküz­dötte magát a vezető gazdasági ha­talmak közé. Neil Kinnock, a mun­káspárti ellenzék vezetője ezt a ki­jelentést egy nem szavahihető kor­mány tarthatatlan állításának mi­nősítette. A miniszterelnök ismételten kitar­tott amellett, hogy a kormány jó úton halad, és e meggyőződésének alátámasztására főleg az export erő­teljes növekedésével, a vállalati te­vékenység megélénkülésével, a vál­lalkozói kedv fokozódásával érvelt, azt állítva, hogy mindez új mun­kaalkalmak megteremtésével járul majd hozzá az ország egyik legna­gyobb problémájának, a munkanél­küliségnek az enyhítéséhez is. Kinnock ezzel szemben kifejtette, hogy 1985-ban a beruházások húsz százalékkal, a termelés pedig hat százalékkal volt alacsonyabb, mint 1979-ben, a konzervatívok hatalom­ra jutásakor. A kamatlábak még so­ha ilyen hosszú ideig nem voltak hasonlóan magasak, az adóterhek pedig 1979 óta 15 százalékkal növe­kedtek. Bukarest újévi beszédében Nicolae Ceau­­sescu, az RKP főtitkára, az RSZK elnöke kifejtette, hogy „a világgaz­dasági válság okozta nehéz körül­mények, egyes belső hiányosságok és ellentmondások közepette Románia új, fontos lépést tett előre a szo­cialista rend megszilárdítása, a ha­ladás és a civilizáció, az egész nép anyagi és szellemi jólétének emelése útján”. New York Az emberiség számára ritka alka­lom nyílik 1986-ban arra, hogy meg­teremtse a békét — hangsúlyozta újévi üzenetében Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára. Cuellar különösen ígéretesnek nevezte, hogy a két nagyhatalom tavaly elindult csúcsszintű párbeszéde az idén foly­tatódik. Párizs A közelgő nemzetgyűlési választá­soknak és a gazdasági helyzetnek szentelte üzenetét Francois Mitter­­rand francia államfő. Közölte: bár­mi is lesz a márciusi választások eredménye, elnöki megbízatásának hátralevő két esztendejét minden­képpen hivatali­ban tölti. A gazda­sági eredményekről szólva az elnök hangsúlyozta: Franciaországban 18 éve nem volt ennyire alacsony az infláció üteme, s 16 év óta először tavaly nem nőtt a munkanélküliek száma. Prága Gustáv Husák, a CSKP KB főtit­kára, köztársasági elnök újévi kö­szöntőjében meggyőződését fejezte ki, hogy a Szovjetunió és a szocia­lista közösség békepolitikája, vala­mint a békeszerető erők és a reáli­san gondolkodó tényezők révén meg­óvható a béke a jelenlegi é­s eljö­vendő nemzedékek számára. Közölte, hogy az előzetes adatok szerint teljesültek a tavalyi év és az elmúlt ötéves terv legfontosabb feladatai, nőtt az életszínvonal, az egyéni és a társadalmi fogyasztás. Helsinki Mauno Koivisto finn államfő új­évi tévé- és rádióbeszédében dön­tőnek nevezte a következő hat hó­napot a fegyverkorlátozási tárgya­lások szempontjából. Koivisto meg­állapította: a nukleáris kísérleti robbantások betiltása fontos lépés lenne a fegyverkorlátozási megálla­podás útján. Managua Dániel Ortega nicaraguai állam­fő az óesztendő utolsó napján mon­dott rádióbeszédében felszólította a lakosságot: ha szükséges, fegyver­rel védje meg az országot egy eset­leges katonai agresszióval szemben. Bejelentette azt is, hogy a kormány 1986-ban fel kívánja emelni a bé­reket, de nem kíván a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) fordulni pénz­ügyi segítségért. Luanda 1986 a forradalom megvédésének éve lesz Angolában — közölte José Eduardo dos Santos, az Angolai Né­pi Köztársaság elnöke az országhoz intézett újévi üzenetében. Az ál­lamfő emlékeztetett rá, hogy a dél­afrikai rezsim fegyveres erői és tá­mogatói még napjainkban is rend­szeresen megsértik Angola terüle­tét, szuverenitását. Harare A szocialista utat követő radiká­lis gazdasági változások várhatók Z­im­babwéban a következő, öt évben — jelentette ki Mugabe, az afrikai állam kormányfője az új esztendőt köszöntő beszédében. Mugabe kifej­tette: a tervek főként a termelési és a tulajdonviszonyok megváltoz­tatását szolgálják. Phenjan A népgazdaság kulcságazatainak gyors fejlesztését, a gazdasági ter­vektől való lemaradás behozását sürgette újévi üzenetében Kim Ir Szen, a Koreai NDK államfője. Kim szerint meg kell gyorsítani a szo­cialista építőmunkát, s mozgósítani kell a dolgozó tömegeket a KNDK gyorsabb fejlesztésére. Peking Kínában az idén — tűnik ki a Zsenmin Zsipao újévi számából — nem lesznek radikális reformintéz­kedések, hanem a jövő évi reform­lépéseket kívánják előkészíteni, tar­tóssá tenni a már elért eredmé­nyeket. A KKP központi lapja új­évi vezércikkében hangsúlyozza: 1986-ban Kína a gazdasági reform megszilárdítására és beszabályozá­sára fog összpontosítani, miközben a rendezésre váró problémákat meg­oldja. Külkapcsolataiban Kína folytatni fogja független, békés és nyitott po­litikáját. „Fejleszteni fogjuk az együttműködést minden olyan or­szággal, amely az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elveire alapozza Kínához fűződő kapcsolatait, erősí­teni fogjuk az egységet minden bé­keszerető néppel, a fegyverkezési hajsza ellenzésében és a világbéke védelmében” — írta a Zsenmin Zsi­pao szerdán. Tokió Hagyományos újévi sajtóértekez­letén Nakaszone Jaszuhiro japán miniszterelnök kiemelt helyen em­lítette a szovjet—japán viszony megjavítását, hangoztatva, hogy ez a szigetországi kabinet egyik fő tö­rekvése az idén. Reményét fejezte ki, hogy a külügyminiszterek kö­zötti érintkezések a­ jövőben ismét rendszeressé válnak, és kívánatos­nak nevezte a párbeszéd magasabb szintre történő emelését. Utalt rá, hogy kormánya Mihail Gor­bacsov­­nak, az SZKP KB főtitkárának a meghíváást tervezi, s megerősí­tette, hogy ő maga a Szovjetunió­ba kíván látogatni. A miniszterelnök kormánya másik legfőbb külpoliti­kai feladaténak nevezte a májusi tokiói tőkés csúcstalálkozó megren­dezését. Utalt rá, hogy a „hetek” konferenciáját nem sokkal Mihail Gorbacsov nyárra tervezett wa­shingtoni látogatása előtt tartják meg, s ezzel összefüggésben a nyu­gati országok közötti egység meg­szilárdításának szükségességéről be­szélt. (MTI) Spanyolország és Portugália EGK-tag Január elsejével Spanyolország és Portugália az Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac) 11., illetve 12. tagjává vált. Ünnepélyes aktus ke­retében Brüsszelben, az EGK köz­pontja előtt felvonták a két új be­lépő nemzeti zászlaját. A csatlakozást hosszú alkudozás­sorozat előzte meg, mindenekelőtt a Közös Piac mezőgazdasági és ha­lászati politikájának kihatásairól vi­tatkoztak. A Közös Piacot 1957-ben alapította hat ál­lam, az NSZK, Olaszország, Franciaország és a három Benelux-ország. A római alapító szerződés célul tűzte ki a tagországok közti vámhatárok megszüntetését, valamint a szabad tőke- és munkaerő-áramlás megvalósítását. Az EGK története első szakaszának céljait már lé­nyegében 1968-ban elérték, a továbblépést egyre nagyobb mértékben nehezítették a tag­államok eltérő nemzeti érdekei. Ahogy bővült a Közös Piac, alapelvei úgy váltak újabb és újabb viták forrásává. A közös költségvetés nagy részét a mezőgazdasági alap emészti fel, támogatják a versenyképesség szempont­jából mindinkább alulmaradó kisparaszti gaz­daságokat (főként Franciaországban). 1985 végére sikerült megállapodni a tervezett refor­mokban, a politikai célú együttműködés szoro­sabbá fűzésében, bizonyos esetekben az egy­hangúsági szavazási elv feladásában. 3 Várost a faluhoz Hogyan lehetne közelebb vinni a várost a faluhoz? Ennek egyik útja bizonyosan az, hogy a falu maga is fölzárkózzon, s minél több szolgál­tatást ott is igénybe lehessen venni. Az aszfaltozott út és járda, a napi cikkeket árusító élelmiszerbolt, a körzeti orvosi ellátás, az egészséges ivóvíz és mindaz, amit az igazgatás nyelvén szólva alapellátásnak nevez­nek, mindenütt jogos igény. Viszont a gimnázium, a szakrendelés, a szín­házterem már inkább csak a város­ban érhető el. A város sok mindent kivihet a községbe: mozgóboltok­kal, felvevőhelyekkel, kihelyezett ügyfélfogadással, így is csökkenthe­tő a távolság. Bizonyos szolgáltatá­sok azonban csak kisebb-nagyobb körzetenként teremthetők meg, per­sze, elérhető közelségben. Elérhető közelségben A kérdés az, mit is értsünk elér­hető közelségen? Tizenöt-húsz évvel ezelőtt m­ég hetven—nyolcvan kilo­métert értettek rajta. Manapság har­minc—negyven kilométert. A másik út tehát az arányosabb városhálózat kialakítása. Jó ideig a nagyvárosok, főként a megyeszékhelyek fejlesztése elsőbb­séget kapott, mondván: ne koncent­rálódjon minden anyagi és szellemi erő a fővárosba. Ez a törekvés a kétségtelen eredmények mellett gon­dokat is hozott. Tekintve, hogy a nagy településeken összpontosult a lakásépítés is, erőteljes városba ván­dorlás kezdődött. A nagyvárosokban nőttön-nőtt a zsúfoltság, és éppúgy az elemi szükségletek kielégítése vált a legégetőbbé (burkolt út és járda, iskolai tantermek, közművek st­b.), mint a falvakban. Az anyagiakkal jobban sáfárkod­va módosítani kellett hát az arányo­kon, hogy még a kis településekről se kívánkozzanak el az emberek, s ne mindjárt a nagy centrumokban igyekezzenek letelepedni, hozzájutni a városias szolgáltatásokhoz. Az ötö­dik ötéves terv időszakában a tele­pülésfejlesztésre szánt javaknak csak hét-nyolc százaléka jutott a falvak­nak, az utóbbi öt évben javult ez az arány, a következő években pedig — várhatóan — eléri a harminc szá­zalékot. Ám a vonzási, munkaerő-mozgási, közlekedési kapcsolatokra építve, előtérbe került a kisebb városok, na­gyobb községek gyarapítása azzal a nyilvánvaló céllal, hogy az ország minden szegletében legyen egy-egy fejlettebb település, amely — intéz­ményhálózatát fokozatosan kiépítve — a környék lakosságának valóban elérhetővé teszi a jobb szolgáltatáso­kat, így kisebbek lehetnek az ellátá­si körzetek, rövidülnek a távolságok. Vagyis a város, a szó földrajzi értel­mében is közelebb kerülhet a falu­hoz. Ezt a törekvést szolgálja az Elnö­ki Tanács döntése, amelynek értel­mében 16 nagyközség január 1-jétől várossá lépett elő. Előzetesen tárca­közi zsűri járta sorra a 27 városje­löltet. Vizsgálták a tényekben is számba vehető adottságaikat, azt, hogy milyen munkaalkalmakat tud kínálni a gazdaságuk, mennyi a fog­lalkoztatottak, ezen belül a bejárók száma, milyen az iskolák befogadó­­képessége, felszereltsége és így to­vább. Megismerték a vonzási körzet kiterjedését, a közlekedést, a telepü­lések arculatát, az utcák, a terek rendszerét. Tanulmányozták a vá­rosrendezési elképzeléseket, azt, hogy mennyire tudatos a település­formálás. A tapasztalatokat összeve­tették azzal a követelményszinttel, amelyet az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium egyik rendel­kezése tartalmaz a várossá nyilvání­tás feltételeiként. Sok m­ég a tennivaló Nem kétséges, hogy a szóban for­gó településeken sok még a tenniva­ló, s pusztán a cím elnyerésével még nem lett egyik napról a másikra igazi várossá Püspökladány, Bácsal­más, Szécsény, Szigetszentmiklós, Bicske és a többi. Itt is, ott is hiány­zik néhány fontos intézmény: kór­ház, középiskola, gépjárműszerviz, áruház. Helyenként a településköz­pont kiépítettsége is foghíjas. Igaz, mutatkoznak a városias karakter je­lei is. Évekkel ezelőtt, amikor Boglár és Lelle egyesült, talán csak az szólt a fúzió mellett, hogy összeépültek az üdülősorok, s a két kis tanácsi ap­parátusból egy nagyobbat, szakmai­lag erősebbet hozhattak létre. Azóta mindkét településrészen, a vasútál­lomás környékére új üzletsorok ke­rültek, a vasúton túli területen pe­dig terjeszkednek a lakótelepek. A közttes utcákon is megduplázódott a szolgáltatóegységek száma. Úgy hogy Boglárlellén a helybeliek mel­lett vagy tízezernyi üdülővendég ré­szesülhet városias kényelemben. Vagy nézzük Tiszakécskét. To­ronyházak itt nincsenek, s valószí­nűleg nem is lesznek. Viszont szem­­revaló utcákkal, két-három szintes épületekkel gyarapodott az utóbbi években a település. Két meleg vizes fürdője is van, és a folyóparti sza­bad strand, a sétahajózás nyaranta messze vidékről ide csábítja a ki­kapcsolódni vágyókat. A közterüle­tek tisztaságához bizonyára annak is köze van, hogy itt évek óta megha­ladja a kétezer forintot az egy la­kosra jutó társadalmi munka érté­ke. (A lakosok településfejlesztő ak­tivitása is egyik szempontja a vá­rossá nyilvánításnak.) És függetlenül attól, hogy Tiszakécske a megye szé­lén fekszik, vonzási kapcsolatait nem korlátozzák a közigazgatási határok, a bejáró dolgozókat szállító autóbu­szok elmennek a szomszéd megye községeibe is. Mégis, mindent összevetve, ez a tizenhat település még csak viszony­lag alacsony fokon képes eleget ten­ni a város hagyományosan értelme­zett kötelezettségeinek. Előbbre so­rolásukat mindenekelőtt az indo­kolja, hogy olyan térségben vannak, ahol más város hiányában nekik kell felvállalniuk a középfokú ellátó köz­pont szerepét. Bizonyos, hogy a vá­rosi cím lendületet adhat további fejlődésüknek, célirányosabbá, terv­szerűbbé teheti azt. Helyzetüket megkönnyítheti köz­­igazgatási megbízatásaik is. A tzen­­hat új város közül ugyanis tizenöt település egy-egy igazgatási körzet központja is egyben. A járások két esztendővel ezelőtti megszüntetésé­vel eltűntek a közigazgatási válasz­falak városok és környékük között, kevesebb az áttétel, közvetlenebbek lehetnek a kapcsolatok, összesen 139 ilyen körzetet alakítottak ki. E körzeteknek a határait a termé­szetes vonzások szabták meg. A köz­ponti települések — függetlenül attól, hogy városok-e, vagy nagyközségek — a szellemi élet, a foglalkoztatás, a középfokú szolgáltatások bázisai, tanácsi szakhatóságaik a községek­ben keletkező ügyeket tekintve jog­orvoslati fórumok. Hivatalból tö­rődniük kell a környező falvak ere­jét meghaladó szükségletek kielégí­tésével. Az egyenjogúság, a kölcsö­nös előnyök alapján társulást, együttműködést kezdeményezhetnek más településekkel, közös pénzala­pot, javító-fenntartó-építő szerveze­tet hozhatnak létre. Vagyis a kör­nyezetük összehangolt fejlesztését segítő, szervező, szerepük is van, el­kerülendő a felesleges párhuzamos­ságokat, az erők szétaprózását. A feladatoknak ez az azonossága is in­dokolja a „rangbeli” különbség meg­szüntetését, annak a felemás hely­zetnek a feloldását, hogy a tanácsi szervezetnek városi jogai és köte­lességei vannak, ugyanakkor maga a település nagyközség.­ ­ cím kötelez A városi cím egyébként nem je­lent nagyobb pénztárcát, több álla­mi támogatást. A települések első­sorban népességük és a környékük­re is kiterjedő ellátási kötelezettsé­geik szerint részesülnek a fejleszté­si javakból. Annyival kapnak töb­bet, mint a községek, amennyivel több a rájuk háruló kötelezettség, mint korábban. A közigazgatási határok egyre rugalmasabbak lesznek. Jelzi ezt az is, hogy a várossá előlépő nagy­községek egy részéhez társközségek kötődtek — tanácsaik közösek vol­tak —, s most estek helyzetét is ren­dezni kellett. A törvényes rendelke­zések értelmében a helybeliek aka­rata szerint a falvak némelyike ön­állósult, egyes falvak pedig más, szomszédos községekkel alakítottak közösen tanácsot. Az esetek többsé­gében azonban a társközség, nevét továbbra is megőrizve, egye­sült az immár várossá lett nagyobb szomszéddal. Indokoltan, hiszen az eddigi szoros kötelékek azzal nem lettek lazábbak, hogy a székhely te­lepülés városi rangot kapott. A városi cím — remélhetőleg — ösztönöz. Felélesztheti, felerősítheti az egészséges lokálpatriotizmust, az eddigieknél is nagyobb energiákat szabadíthat fel a lakosok, a közössé­gek tennniakarásaiban. Csak ez a kö­zösségi tenniakarás hozhatja meg az új városok igazi rangját. Palkó Sándor

Next