Népszabadság, 1986. június (44. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-02 / 128. szám
1986. június 2., hétfő NÉPSZABADSÁG Szovjet nyilatkozat Reagan bejelentéséről (Folytatás az 1. oldalról.) Ismert a Szovjetunió elvi álláspontja a fegyverzetkorlátozási megállapodásokkal kapcsolatosan. A szovjet fél szigorúan és teljes mértékben teljesítette, és most is teljesíti minden vállalt kötelezettségét. Abból indul ki azonban, hogy a SALTA II szerződés által előírt kötelezettségeknek a kölcsönösség alapján való további megtartása lényeges a hadászati egyensúly megőrzése és a biztonság erősítése szempontjából. Az amerikai kormányzatot azonban más elképzelések vezérlik. Már korábban is lépéseket tett azzal a céllal, hogy megingassa a SALTA II szerződést, amely a Szovjetunió és az Egyesült Államok többéves együttműködésének eredménye volt. A szerződést először nem ratifikálták, majd megkerülték előírásait az első csapás mérésére alkalmas Pershing—2 ballisztikus rakéták és a manőverező robotrepülőgépek nyugat-európai telepítésével, visszaléptek annak bizonyos kitételeitől, most pedig egyenesen elutasítják azt. Mindez még inkább megvilágítja, hogy az amerikai kormányzat miért foglal el annyira destruktív álláspontot a nukleáris és űrfegyverzetről folytatott genfi tárgyalásokon, ugyanúgy, mint abban a kérdésben, hogy milyennek is kell lennie az újabb szovjet—amerikai csúcstalálkozónak. Ez egyúttal megmutatja: megalapozott az a szovjet álláspont, hogy egy ilyen találkozóhoz az amerikai félnek is készen kell állnia arra, hogy konkrét eredményeket érjenek el legalább egy-két, a biztonsággal összefüggő kérdésben. Szükség van az értekezlethez a megfelelő politikai légkörre is. Az Egyesült Államok által tett kihívó lépés nem azt mutatja, hogy akár az egyik, akár a másik megvolna. Világosan kell látni azt is, hogy a szovjet kormány nem fogja tétlenül nézni, amint az Egyesült Államok felrúgja a hadászati támadó fegyverzet korlátozásáról kötött megállapodásokat. Az amerikai fél nem táplálhat semmiféle illúziót azzal kapcsolatban, hogy sikerülhet katonai előnyökhöz jutnia mások biztonságának kárára. A Szovjetunió által válaszként meghozandó intézkedések kizárják annak lehetőségét, hogy az Egyesült Államok erőfölényt vívjon ki a hadászati fegyverzet alapvető változataiban, amelyeket jelenleg fejlesztenek és hadrendbe kívánnak állítani. A Szovjetunió a jövőben is mindent megtesz a szocialista közösség szilárd biztonságáért, minden szükséges intézkedést meghoz a nemzetközi biztonság megszilárdításáért — szögezi le a szovjet kormánynyilatkozat. (MTI) Nyugat-Európa aggódik Washington döntése miatt Amerikai hivatalos körökben egyelőre nem nyilatkoztak még a Szovjetunió állásfoglalásáról. Harold Brown volt hadügyminiszter egy nyilatkozatában megállapította: az Egyesült Államok kormánya ürügyet keres arra, hogy megszabaduljon a SALT—II. megkötöttségeitől — ezért terjeszti az állítólagos szovjet szerződésszegésről szóló vádakat. Albert Gore demokrata párti szenátor, aki tagja a szenátus hadügyi A bizottsága fegyverzetellenőrzési albizottságának, a The New York Times vasárnapi számában terjedelmes cikkben bírálja Reagan bejelentését arról, hogy az Egyesült Államok a jövőben megszegheti a SALTO II szerződést. „Ez a döntés — írja Gore — Reagan legnagyobb hibája lehet. A bejelentés, mind tartalmát, mind pedig módját tekintve, megmutatja, milyen kétértelmű magatartást tanúsít a Reagan-kormány a leszerelés kérdéseivel kapcsolatban, s milyen zavaros az álláspontja a hadászati célkitűzések területén” — hangoztatja a szenátor. Bírálja az amerikai lépést a lap vezércikke is: „A SALTO II felrúgása semmiféle katonai előnyt nem ad Reagannek, és nem erősíti meg tárgyalási pozícióját sem.” A NATO nyugat-európai tagállamai csakúgy, mint Kanada, a stratégiai támadófegyvereket korlátozó SALTO II egyezmény megtartása mellett szállnak síkra — közölte egy vasárnapi rádiónyilatkozatában Genscher külügyminiszter. A nyugatnémet diplomácia vezetője — mint bonni tudósítónk, Győri Sándor jelenti — reményét fejezte ki, hogy az Egyesült Államok felülvizsgálja ezzel kapcsolatos elutasító álláspontját az elkövetkező hónapokban. A kanadai Halifaxban megtartott NATO-tanácskozás után tett nyilatkozatában Genscher utalt arra is, hogy a Kelet és a Nyugat atompotenciáljának csökkentése a leszerelési politika legfontosabb célja. Emlékeztetett Reagan és Gorbacsov múlt novemberi genfi állásfoglalására, hogy atompotenciáljaik 50 százalékos csökkentésére törekednek majd. Genscher azt is érzékeltette, hogy a NATO-ülésszakon vita folyt az Egyesült Államok és szövetségesei között a SALT-oll szerződés kérdése körül. A külügyminiszter aggodalmának adott hangot, hogy a belső nézetkülönbségek esetleg mélyebb ellentétekké válhatnak, s ennek jeleként értékelte az Egyesült Államok és nyugateurópai partnerei közt zajló kereskedelempolitikai vitát is. Kifejtette, hogy az Egyesült Államoknak jobban kellene számolnia európai szövetségeseivel. A Süddeutsche Zeitung Reagan lemond a diplomáciáról című hírmagyarázatában megállapítja, hogy — akárcsak a Líbia ellen végrehajtott bombatámadás esetében — Ronald Reagan amerikai elnök a diplomácia helyett ez alkalommal is a kész tények politikája mellett döntött. Tailán úgy véli, Amerika vezető szerepét azzal demonstrálhatja legjobban, ha NATO-szövetségeseit befejezett tények elé állítja. A Fehér Ház még azt a fáradságot sem veszi, hogy a SALTA II-ről való lemondását a „szovjet szerződésszegések” részletes bemutatásával próbálná igazolná, mely szerződésszegések megtörténtét még az amerikai kormányzatban is erősen vitatják. A diplomáciáról való lemondás az érvekről valló lemondást jelenti — írja a nagy tekintélyű müncheni lap. A brit kormány nem adta fel a reményt, hogy az Egyesült Államok nyugat-európai szövetségesei együttes erőfeszítéssel még visszatarthatják Washingtont a SALTA II szerződés felrúgásától. Kormányforrásokra hivatkozva vasárnapi jelentésében a Sunday Telegraph diplomáciai munkatársa tudni véli: a következő hetekben a brit kormány — összehangoltan más nyugat-európai kormányokkal — fokozott erőfeszítéseket kíván tenni, hogy rábírja Reagan elnököt a múlt héten bejelentett döntésének felülvizsgálatára. A szombaton nyilvánosságra hozott szovjet figyelmeztetés — állapítják meg londoni megfigyelők — pontosan megerősíti azt a veszélyt, amelyre a nyugat-európai külügyminiszterek most befejeződött halifaxi tanácskozásukon hiába figyelmeztették amerikai kollégájukat: a SALTA II felmondása az utolsó akadályt távolítaná el a korlátlan fegyverkezési hajsza útjából, és ezért egyértelműen az Egyesült Államokra hárulna a felelősség. Chnoupek Bécsbe látogat A két ország kapcsolatainak további, fokozatos javulását jelzi Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter hétfőn kezdődő kétnapos hivatalos ausztriai látogatása. Bécs és Prága viszonya 1984 végén, egy határincidens után erősen lehűlt, megnehezült a politikai párbeszéd, osztrák részről nehézségekre panaszkodtak az utasforgalomban. Utóbb érezhetően kölcsönös volt a szándék a kapcsolatok javítására: a külügyminiszterek tavalyi megbeszélései után januárban találkozott (Pozsonyban) a két államfő, Rudolf Kirchschlager és Gustáv Husák. Mindkét fél a jószomszédi viszonyt szorgalmazta, és Gustáv Husák kijelentette: fokozatosan javíthatók a kapcsolatok. Csehszlovák részről mindenekelőtt a kereskedelem fejlődését emelik ki, az osztrák fél az utas- és áruforgalom gyorsulását nyugtázza. A két külügyminiszter a kétoldalú kapcsolatok mellett várhatóan elsősorban a térség kérdéseivel, ezen belül a novemberben Bécsben kezdődő európai biztonsági konferenciával foglalkozik majd. (MTI) A szovjet—japán párbeszéd a nemzetközi feszültség csökkentésének fontos eleme . Abe Sintaro külügyminiszter moszkvai sajtóértekezlete ( MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTóL ) Tovább kell erősíteni a szovjet— japán párbeszédet, mert ilyen módon segíthetik elő a távlati cél, a békeszerződés megkötését, tisztázhatják a meglevő nézetkülönbségeket, hozzájárulhatnak a békéért, a nukleáris leszerelésért kifejtett nemzetközi erőfeszítésekhez — így foglalta össze szovjetuniósbeli látogatása eredményét szombaton, moszkvai sajtóértekezletén Abe Sintaro japán külügyminiszter. Ugyanaznap, elutazása előtt szovjet—japán kulturális egyezményt írtak alá. Abe Sintaro pozitívnak minősítette, hogy hétéves szünet után a két szomszédos ország között megélénkültek a kapcsolatok, januárban Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter járt Tokióban, látogatását a japán diplomácia vezetője most viszonozta. Reményét fejezte ki, hogy a külügyminiszteri szintű kapcsolatok is rendszeressé válnak. — Két órán át tárgyaltam Mihail Gorbacsovval, megvitattuk a kétoldalú és a nemzetközi kérdések széles körét — mondotta Abe Sintaro. A mostani eszmecsere legfontosabb témájának nevezte a megbeszéléseket a Japántól északra levő néhány szovjet szigetről, amelyekre Tokió igényt tart. A japán külügyminiszter szavai szerint nem változott a szovjet álláspont, de mint aláhúzta, a párbeszédet folytatni kell, hogy a jelentékeny nézetkülönbségeket áthidalhassák. Kedvezőnek minősítette azt a szovjet indítványt, hogy a szóban forgó területeken levő japán katonasírokat a hozzátartozók látogassák meg. Hozzátette: erről még nem kötöttek konkrét megállapodást. Álláspontja szerint, ha haladást érnének el a szovjet—japán békeszerződés kimunkálásában, ez nagymértékben megkönnyítené a kétoldalú kapcsolatok erősítését. Abe Sintaro meglehetősen borúlátóan ítélte meg a nemzetközi helyzetet, a kelet—nyugati kapcsolatokat. Jelezte: az élénkülő szovjet— japán kontaktus fontos eleme a Kelet és Nyugat viszonyának. Méltatta a moszkvai lépést, az egyoldalú moratórium meghosszabbítását, de fogalmazása szerint választ várnak a szovjet kormánytól az Egyesült Államoknak a nukleáris kísérletek ellenőrzésére vonatkozó javaslataira. Végül kifejtette: noha elmaradt a Sevardnadze—Schultz külügyminiszteri eszmecsere, mégis lehetségesnek, mi több, kívánatosnak tartja az újabb szovjet—amerikai csúcstalálkozót, amelytől konkrét eredményekre vezető megállapodást vár. Abe Sintaro szombaton elutazott a szovjet fővárosból. Dunai Péter A Neues Deutschland ünnepe ( BERLINI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Az NDK fővárosában a hét végén rendezték meg az NSZEP központi lapja, a Neues Deutschland ünnepét. A kétnapos, nagy hagyományokra visszatekintő sajtófesztiválon, amelyre a szemerkélő eső és a hűvös idő ellenére sok tízezren jöttek el a friedrichshaini parkba, nemcsak az újság munkatársai találkoztak olvasóközönségükkel, hanem ismert írók, képzőművészek, színészek is felléptek a rendezvény kisebb-nagyobb színpadain. A fiatalabb korosztályok tagjait ismert hazai és külföldi táncdalénekesek és együttesek szórakoztatták. A fesztiválon sok külföldi testvérlap is képviseltette magát, a Népszabadság nevében Rényi Péter főszerkesztőhelyettes köszöntötte a Neues Deutschland kollektíváját. F. J. Gy. Az afgán külügyminiszter nyilatkozata Hasznosnak ítélte az Afganisztán és Pakisztán genfi közvetett tárgyalásait Sah Muhammed Doszt afgán külügyminiszter, és kifejtette: határozott haladásnak tekinthető már az is, hogy a felek mindjobban megismerik egymás álláspontját. Az afgán diplomácia vezetője hazája hírügynökségének nyilatkozva elmondta: a tárgyalássorozat legutóbbi fordulójában az afganisztáni rendezés olyan kulcsfontosságú feltételeit tekintették át, mint az ország belügyeibe történő fegyveres külföldi beavatkozás megszüntetése, a fegyveres agresszió megakadályozásának nemzetközi szavatolása és a külföldre kényszerült afgán állampolgárok hazatérésének lehetősége. Doszt közölte azt is, hogy az előbbiekkel összefüggésben szó esett az Afganisztánban levő, korlátozott létszámú szovjet csapatkontingens kivonásával kapcsolatos kérdésekről is. (TASZSZ) 3 Döntéseink hitele Nem és igen, kurta szavak, de hosszú megfontolást kívánnak. A szellemes aforizma Baltasar Grácián y Moralestől származik, s a XVII. századi spanyol író minden bizonynyal élettapasztalatait sűrítette benne, bölcsen. Mert ha meggondoljuk, az ember életét végigkísérik a döntések. Születésünk szüleink elhatározásának köszönhető; felnőtt korunk küszöbén pályát, később párt választunk; gyerekek születnek szép elszánásainkból; további sorsunkat határozza meg egy-egy döntés életünk fordulópontjain. És mindig, minden egyes alkalommal tulajdonképpen igent vagy nemet kell mondanunk. Megfontolva és határozottan. A határozatlanság ugyanis ártalmasabb, mint ha hibázunk döntéseink véghezvitelében. Változásokat követel az idő s, természetesen, nem csupán egyéni életünk döntéseinek van jelentősége. Mindennapjaink nem nélkülözhetik azokat az elhatározásokat sem, amelyeket a társadalom, a gazdaság fejlődése követel meg. Ezek végrehajtásánál még nagyobb szerepet kap a határozottság, legalábbis így kellene lennie. Mostanában olyan időket élünk, hogy a politika nemcsak a párt, a kormány, általában a vezetés dolga, hanem mindenkié, aki dolgozik, tisztséget visel, tevékenységétől emberek sorsa, munkája, hétköznapjaink rendje, nyugalma függ. Mindezek persze nem mondanak ellent annak, hogy határozott, gondos, felelős vezetésre és ugyanilyen döntésekre van szükség. Amikor gyors változásokat követel az idő, nem bízhatunk abban, hogy a dolgok úgyis mennek maguktól az útjukon. Erősíteni kell az összhangot a döntést hozók és az azokat végrehajtók között. És van még mit tennünk, hogy ez általános gyakorlattá váljék. Sajnos még napjainkban sem ritka jelenség, hogy mire egy elhatározás megvalósul, addigra veszít eredeti céljából, hatásából. Azért is, mert a végrehajtás feltételieit csupán részben vagy egyáltalán nem teremtették meg. Megengedhetjük-e ezt magunknak? A kérdés természetesen — ahogy mondani szokás — költői. A gyakori elszakadás az eredeti elképzelésektől, a torzulás a döntési folyamatokban káros, tehát megengedhetetlen. Nincs helye, pontosabban nem szabad hogy helye legyen akár egyéni életünkben, akár társadalmi létünk színterein. Érdemes lenne egyszer fölimérni, hogy milyen morális rombolást végez a szilárdnak hitt elhatározás föladása ilyen-olyan okból. Kényelemből, következetlenségből, a végrehajtás végig nem gondolt buktatóiból, és sorolhatnánk még tovább. Közéleti vállvmogatások Aki nevelt, nevel gyereket, tudja: ennek a tevékenységnek is egyik fontos tényezője a következetesség. Hogy a cseperedők érezzék, súlya van az adott szónak, a közös elhatározásnak. Az ismerős házaspár mostanában sokat panaszkodik, hogy tizenöt éves fiuk szavára alig adhatnak. Leviszi például este sétálni a kutyát, megegyeznek, hogy fél kilencre otthon van, de örülnek, ha fél tízig hazaér; megígéri a gyerek, hogy mire anyjuk megjön a munkából,a kiporszívózza a lakást, de újabban mind gyakrabban elmarad ez a kis segítség, a miértre nincs válasz, csak vállvonogatás. És a szülőkből ömlik a panasz, nekem pedig eszembe jut, amiről közeli szomszéd lévén, tudok, a néhány éve egyszer beígért közös mobillátogatás elmaradása, a nagyapának szánt gyomorerősítő hirtelen elajándékozása másnak, és a többi „apróság”, ami olykor fölborította a családi döntések végrehajtását. A tizenöt éves fiú válsvonogatásának megfelelő magatartással — sajnos egyre többször — találkozhatunk kisebb és nagyobb közös dolgainknál is. Mert vannak, akik úgy érzik, ha „fent” sem tudják, hogy tulajdonképpen mit akarnak, mit várnak tőlük. Miért fogadja el akárki is magára nézve kötelezőnek a döntésből adódó tennivalókat, ha a végrehajtás feltételei nincsenek meg? Néhány éve a Minisztertanács rendeletet alkotott a munkaidőalap fokozott védelmére. Nevezetesen azért, hogy minden, nem a termeléssel közvetlenül kapcsolatos tevékenységet a munkaidőn túl lehessen intézni. Komoly döntés volt, iránymutatásait tökéletesen lehetne hasznosítani, de már életbe lépése után nem sokkal lehetett hallani az ellenvéleményeket, a felmentést kereső „érveléseket”. Az ipari tárca képviselője például megmondta — tiszteletet érdemlő őszinteséggel? —, nem sok lehetőséget lát rá, hogy a minisztériumhoz tartozó szolgáltatók ne a nagy többség munkaidejében dolgozzanak, négyórai várakozásnál többet ne adjanak meg háznál végzett javításaikra. Olvasóink talán emlékeznek rá, hogy tavaly kipróbáltuk, mennyire él a kormányhatározat végrehajtása. Nem kellett rózsaszínű képet festenünk, a gyakorlat igazolta: általában reggel nyolc óra és délután négy óra között várhatunk a mesterekre, és nagyon sok hivatalban csak munkaidő alatt intézhetjük el ügyeinket. Miután az elhatározás csak nagyon lassan, döcögve valósul meg, demoralizál, s talán arra is magyarázat, hogy miért konganak az ürességtől a késő délutáni órákban a nyújtott időben nyitva tartó ügyfélszolgálati irodák. A szerelő, akinek mozog a kuncsaft, miért kellett rá órákat várni, arra gondol, hogy tavalyelőtt föltöltötték a repülőtéri gyorsforgalmi út aluljáróit, mert repedt a támfal, amit ugye a három évvel korábbi útfelújításnál nem vettek észre, az idén meg a betemetett részeknél dolgoznak a kotrógépek ... Megrántja a vállát. Pedig azt talán még nem is tudja, hogy felüljáró épül majd, mert valahogy mégsem jó, ha szintben vannak kereszteződések egy gyorsforgalmi úton. Ha tudná, újra csak megrántaná a vállát, na hiszen, ezt öt évvel ezelőtt is tudhatták volna... Hosszú megfontolás Május 17-ével kitiltották a személyautókat a budai Várból, a l lehető legkevesebbre mérsékelték a teherszállítást, s egyben feltételekhez kötötték. A korlátozás jó előre megfontolt, átgondolt elhatározás következménye volt. Régóta tudjuk, hogy a Várnegyed alatti barlangrendszer és a közműhálózat már nem bírja el az óriásira növekedett forgalmat, s tarthatatlan a parkolási helyzet a felszínen is. Az adott helyekre tehát, ahonnan már csak az engedélyes gépjárművek mehettek tovább, kitették a tiltó táblákat, amelyek minden külön értesítés nélkül érvényesek minden volánforgató számára. Hiába volt előzetesen alapos tájékoztatás, a sajtó, a rádió és a televízió a rendelkezés életbe lépése ellőtt egy hónappal elkezdte „bombázni” a közvéleményt, mégis, az első percektől voltak, akik megszegték az előírásokat. Tehették azért is, mert hiányzott, illetve ritkán volt ellenőrzés azokon a bizonyos pontokon, ahol be lehetett hajtani a Várnegyedbe. Az újságírók nem is hagyták szó nélkül az ellentmondást, az illetékesek viszont türelmi időről beszéltek. Türelmi idő? Mihez kell, ha egyszer megszületett a döntés? Talán arról van szó, hogy nem szabnak ki nyomban szigorú bírságot a szabályszegőkkel szemben? Lehet, de akkor tessék nevén nevezni, egyébként sem a pénzbüntetés a cél, hanem a Vár megóvása. Ahhoz pedig, s egyben a rendelkezés betartásához, elegendő lett volna az ellenőrzést megszervezni. Pedig nyilvánvaló ugyanis, hogy a jogkövetés nem alakul ki magától, hanem rendszeres ellenőrzést igényel. Bizonyára találtak volna az illetékesek nyugdíjasokat, akik — díjazás ellenében — két-három-négy órára vállalnák ezt a munkát. Ez a példa is igazoltja, hogy döntéseinkhez meg kell teremteni a végrehajtás feltételeit. Ellenkező esetben számolni kell azzal, hogy ezek hiánya társadalmi károkat okozhat, csorbát szenved a döntés tekintélye. Meg kell tanulnunk igent és nemet mondani, mindazzal együtt, ami a két kurta szó mögötti hoszszú megfontolást jelenti. Borbás Katalin A kínai külügyminiszter berlini tárgyalásai ( BERLINI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A Német Demokratikus Köztársaság és a Kínai Népköztársaság konzuli szerződését, valamint a két ország külügyminisztériumai közötti együttműködési tervet, majd pedig 1986—1987-re szóló kulturális és tudományos-műszaki munkatervet írt alá szombaton Berlinben Oskar Fischer és Vu Hszüe-csien. Ezt megelőzően pénteken és szombaton a külügyminiszterek áttekintették a két ország kapcsolatait, továbbá a nemzetközi élet főbb kérdéseit. Mindketten hangsúlyozták kormányaik készségét az örvendetesen fejlődő NDK-kínai együttműködés további erősítésére. Kifejezték meggyőződésüket, hogy ez hozzájárul a béke megszilárdításához és a szocializmus nemzetközi pozícióinak erősítéséhez is. A kínai külügyminiszter szombaton Potsdamot kereste fel, vasárnap pedig Drezdába látogatott. Farkas József György