Népszabadság, 1987. július (45. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-07 / 158. szám
tudomány . A ,,CSOKOLÁDÉBARNÁRA’’ SÜLÉS NEM AZ EGÉSZSÉG JELE A napfény káros és hasznos hatásai A bőrünket érő különböző környezeti hatások közül az egyik legjelentősebb szerepe a napsugárzásnak van. Ennek intenzitása a nyári hónapokban fokozódik, ezért időszerű hatásainak rövid áttekintése. (Cikkünk szerzője a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Bőr- és Nemigyógyászati Klinikájának igazgató-professzora. — A szerk.) A szervezet védekezik A bőrfelületet érő napsugár különböző hullámhosszúságú elektromágneses hullámokból áll. Ezek közül a látható fénysugarak 380—700 nanométer hullámhosszúak (1 nanométer, rövidítése nm=10~9 méter). A 100—380 nm hullámhosszú sugarakat ibolyántúli (más néven ultraibolya,, ultraviolett), a 700 nm-nél nagyobb hullámhosszúságú sugarakat infravörös sugárzásnak nevezzük; ezek szabad szemmel nem láthatóak. Az elektromágneses sugaraknak csak akkor van hatása a bőrre, ha abba behatolnak, elnyelődnek. A látható napsugarak a bőr felszínéről visszaverődnek, hatásuk a bőrre nincs, ezért csak az ultraibolya és infravörös sugarak hatásával kell foglalkoznunk. Az ultraibolya (rövidítve: UV) sugarakat további három sugártartományra szokás osztani: a 400—315 nm közötti hullámhosszú sugárzást UV-A, a 315—280 nm közöttit UV-B, a 280—180 nm közöttit UV-C sugárzásnak nevezzük. A bőrünket érő napfényben csak UV-A és UV-B sugárzás van, mert az UV-C a Földet körülvevő levegőrétegben elnyelődik. Az UV-A sugárzás inkább a bőr lebarnulásáért, az UV-B és C inkább a gyulladásos bőrreakcióért felelős. A mesterséges fényforrások (kvarclámpák) részben UV-C sugarakat is bocsátanak ki. Legjobban az ultraibolya sugárzás biológiai hatásait ismerjük. Először kedvező hatásait ismerték fel: az ibolyántúli sugárzás nyomán keletkezik a bőrben (előanyagából, a 7-dehidro-koleszterinből) a D3 vitamin, melynek hiánya angolkórhoz, csontfejlődési rendellenességhez vezet. Innen ered az a széles körben elterjedt, de téves felfogás, hogy a sok napozás, a csokoládébarnára való lesülés feltétlenül egészséges. Az ultraibolya sugárzásnak komoly károsító hatásai is vannak: a lebarnulás — a hatására létrejövő fokozott bőrfesték-termelődés — éppen a szervezet hasznos védekező mechanizmusa a sugárzással szemben! A bőrfesték, a melanin úgy fejti ki ezt a védőhatást, hogy elnyeli a sugarakat és nem engedi őket a bőr mélyebb rétegeiben lévő sejtekre hatni. Az ultraibolya sugárzás ugyanis károsítja a sejtek örökítőanyagát, a DNS-t, és így a sejtek szaporodása folyamán kóros mutációk, daganatsejtek jöhetnek létre. A sugárzás okozta daganatképződés ellen a szervezet két úton is védekezik: biokémiai enzimreakcióval „megreparálja” a sérült DNS-szakaszt, mintegy kivágja és újjal pótolja, másrészt immunrendszere segítségével, úgynevezett ,,gyilkos" nyiroksejtjeivel elpusztítja a keletkező daganatsejteket. Néha azonban mindkét védekező mechanizmus csődöt mondhat, és mert egyes családokban ez a „reparáló" enzim örökletesen hiányozhat, tagjainál napfény hatására már kisgyermekkorban a bőr sorvadása, foltosodása és többszörös bőrrákok keletkezése következik be. Ezek a betegek ritkán érik meg a felnőttkort. Csökkenhet a bőrrák elleni védekezés bizonyos mérgek, így például az arzén hatására is; idült arzénmérgezésben nagyon gyakori a bőrrák. Az életkor előrehaladásával is fokozódik a bőrrákra való hajlam. Az ultraibolya sugárzás káros hatásai ugyanis az élet folyamán kumulálódnak, összeadódnak. Emellett az idős ember sejtes immunvédekezése is gyengül. Ezért olyan gyakori az életükben sokat szabadban tartózkodó emberek (földművesek, tengerészek stb.) bőrén idős korban a bőrrák. A sejtek DNS molekulája mellett a bőr rugalmas rostjai károsodnak nagymértékben az ultraibolya sugarak hatására. Nem véletlen, hogy idős falusi emberek arcbőre általában sokkal ráncosabb, mint a városi lakosoké. Homlokuk nem a gondolától barázdált, hanem az élet folyamán a bőrüket ért napsugarak késői hatására. Egyes időskori szemölcsök, egyenetlen bőrfestékezettség, időskori értágulatok, a bőr elvékonyodása — ezek mind a hosszú évek alatt halmozódó ultraibolya sugárhatások eredményei. A „leégés” utóhatásai A sugárzás közvetlen, korai hatása, ha még nem alakult ki a védő bőrfesték-szaporulat, legfeljebb fájdalmas, de egy-két nap alatt lezajló bőrgyulladás. Ez az úgynevezett napégés („leégés”). A késői sugárkárosodások lappangva, hosszú évek alatt fokozatosan alakulnak ki, s ha már létrejöttek, nagyon nehezen kezelhetők. Minden „napimádó” gondoljon erre, ne vigye túlzásba a mindenáron való lebarnulást. Szakemberek komoly aggodalommal nézik korunk szoláriumdivatját is; az ottani berendezések ultraibolya sugarakat is bocsátanak ki. Esetleges késői káros hatásuk majd csak egy-két évtized múlva lesz kiértékelhető. Az ultraibolya sugárzás általános káros hatásai mellett egyes „fényérzékeny ” bőrbetegségek súlyos romlását is idézheti elő. Minden bőrbeteg kérdezze meg orvosát, nem ártalmas-e reá nézve a nap. Azt is jó tudni, hogy számos gyógyszernek fényérzékenyítő hatása van, szedésük mellett a napozás nem várt fokozott reakciót, bőrgyulladást, túlzott foltos bőrfestékezettséget okozhat. Egyes idegnyugtatók, szulfonamidok, tetrán, cukorbetegség ellen szedett tabletták lehetnek többek között ilyen hatásúak. Leghelyesebb, ha minden gyógyszert szedő megkérdezi kezelőorvosát, napozhat-e a beállított kezelés mellett. Van természetesen számos olyan bőrbetegség is, amelyre a napfény, elsősorban az ultraibolya spektrum kedvező hatású. A pikkelysömör (pszoriázis — 1. Népszabadság 1986. január 7. ebben a rovatban. — A szerk.) UV-A fényre gyorsabban, UVB-re lassabban reagál kedvezően. Csökkentheti a napfény a bőr egyes nyiroksejtes betegségeiben — az úgynevezett limfómákban — a kóros sejtek szaporodását a bőrben; jó hatású a kamaszkori pattanásos bőrre, az úgynevezett akne betegségre is. A hősugárzás kevésbé közismert a napfény infravörös sugarainak hatása a bőrre. Ezek a hősugarak, melyek az ultraibolya sugarakkal ellentétben az ablaküvegen át is kifejtik hatásukat. Régi tapasztalati tény, hogy a sugárzó hő kedvező hatású idült gyulladásos folyamatokban, azok beolvadását, fehérvérsejtek odavándorlását idézi elő. Az, hogy egyes bőrbetegségek — pikkelysömör, gyermekkori alkati ekcéma — a nyári hónapokban olykor maguktól is javulnak, nemcsak a fokozott ultraibolya sugárzás következménye, hanem a melegé is. A termálfürdők kedvező hatása sok betegségben is a melegre vezethető vissza. A hő, így a napfényben lévő infravörös sugárzó hő kedvező hatásait a biofizika újabb kutatási eredményei alapján tudjuk magyarázni. Eszerint a sejtek hártyájának lipoprotein-szerkezete különböző hőmérsékleteken megváltozik, s ezzel együtt változik a sejthártyákba épült fehérjetermészetű receptorok működése is. Ezzel párhuzamosan alakul a sejt számos funkciója, élettevékenysége. Ugyanaz a nyiroksejt például alacsonyabb hőmérsékleten gátló tulajdonságú, magasabb hőmérsékleten az immunreakciókat fokozó lehet. Fokozódik magasabb hőmérsékleten a fehérvérsejtek kórokozókat felfaló, elpusztító tevékenysége is stb. A sugárzó hő így a szervezet immunvédekezését erősítheti. Ezért kísérleteznek újabban még a daganatok kezelésében is a hipertermiával, vagyis azzal, hogy a daganatos szövetekben ultrahanggal, lézersugárral magasabb hőmérsékletet keltsenek. A Nap infravörös sugárzása természetesen ilyen célra nem elegendő, mert a szervezet hőreguláló rendszere (hűtés a verejtékezés útján, fokozott hőleadás az erek kitágulása folytán) kivédi a bőr túlzott felmelegedését. Ha ez nem lenne, nyáron a hőguta lenne a leggyakoribb betegség. Dr. Rácz István Napfény Bőrfestéket termelő sejtek Kötőszöveti sejtek és rugalmas rostok Napozáshoz napolajat? Amióta a napozás, a napbarnított bőr divatba jött, a „napimádók” két táborra oszlanak: az egyik szerint a kellemes és hatásos napozáshoz feltétlenül valamilyen napolajat vagy krémet kell használni, míg mások szerint ez kifejezetten rossz. Anélkül, hogy ezt a vitát el akarnánk dönteni, röviden ismertetjük a különböző napolajak és krémek hatásait. A kereskedelmi forgalomban levő napolajak és krémek meglehetősen bonyolult, sok összetevőből álló készítmények (a pontos összetétel sokszor gyári titok). Általában tartalmaznak bőrnyugtató, bőrtápláló anyagokat a napfény hatására esetleg létrejövő bőrgyulladás megakadályozására, illetve enyhítésére, és mivel napozáskor csökken a bőr víztartalma, ami ráncosodást okoz, ennek ellensúlyozására hidratáló anyagokat is. Van bennük a különböző összetevők homogenizálását elősegítő emulgeálószer és kellemes illatanyag. Ezeken az általános öszszetevőkön kívül azonban speciális célokra további anyagokat is tartalmazhatnak. Egyidőben divatosak voltak az olyan készítmények, amelyekről azt hirdették, hogy használatukkal gyorsabban bámulhatunk le. Ezek többnyire bergamottolajat tartalmaztak. A bergamottolaj egy trópusi növény — a Citrus bergameia — termésének kivonata, amelyben néhány tized százalék ún. furokumarin típusú vegyület található. Ezek közül néhány (az ún. pszoralének) érzékenyebbé teszi a bőrt az ultraibolya sugárzásra. Hatásukra már kevesebb ultraibolya sugárzástól is több sötét bőrfesték (melanin) keletkezik, vagyis gyorsabban bámulunk le. Viszont ugyanezekről a vegyületekről kimutatták, hogy ultraibolya fénnyel együtt súlyos kromoszómakárosodást okoznak, pusztító hatásúak állati és növényi sejttenyészetekben, egyes baktériumokra. Erős biológiai hatásuk miatt az orvosok is használják őket a pikkelysömör gyógyítására: a beteg bőrfelületet pszoralént tartalmazó kenőccsel kenik be és szigorúan ellenőrzött körülmények között ultraibolya fénnyel (kvarclámpával) sugározzák be, hogy a beteg sejteket elpusztítsák. Az ilyen orvosi krémekbe a tiszta, egységes vegyületet használják meglehetősen magas, egy százalék körüli mennyiségben. A napolajokban viszont sokkal kevesebb aktív hatóanyagot engedélyeznek: az Egyesült Államokban például legfeljebb harminc milliomodrész (ppm) pszoralént tartalmazó kozmetikai készítmények kerülhetnek kereskedelmi forgalomba, így azután, ha a napolajban a bizonyítottan bőrérzékenyítő hatású anyagnak csak ezredrésze van, nem sok értelme van használatuknak, ha viszont ennél több, akkor veszedelmesek lehetnek. Forgalomba hoztak már olyan „csodakrémeket”is, amelyeknek használatával napfény nélkül is lebarnulhatunk. Ezek olyan vegyületet (dihidroxi-acetont) tartalmaztak, amely a keratinnal, a felhám kemény fehérjéjével reakcióba lép és egy sötét bőrfesték (melanoidin) keletkezik, amely azonban a napfény hatására keletkező bőrfestéktől eltérően nem véd az ultraibolya sugárzás ellen. A jelenleg kapható napolajak és krémek nagy része fényvédő hatású: olyan vegyületeket tartalmaznak, amelyek az ultraibolya sugárzás kisebb-nagyobb részét elnyelik. Használatuk esetén hosszabb ideig napozhatunk a fájdalmas leégés veszélye nélkül. Az ilyen készítményekre rá szokták írni, hogy hányszoros faktornak, vagyis őket használva hányszor annyi ideig maradhatunk a napon, mint krém nélkül. Minél fehérebb, érzékenyebb a bőre valakinek, annál nagyobb faktorú krémet célszerű használnia. A legkorszerűbb ilyen készítmények akkor sem oldódnak le a bőrről, ha vízbe megyünk. Veszélyük csak az, hogy a fényvédő hatóanyag (pamino-benzoesav-észterek, benzofenonok, fahéjsavészter-származékok) sokaknál allergiát okozhatnak, ezért először csak óvatosan célszerű használni őket. Végül egy tudományos újdonságról, ami lehet, hogy öt-tíz év múlva „sláger” lesz a kozmetikusok világában. Victor J. Hruby amerikai vegyésznek sikerült egy viszonylag egyszerű, hormonhatású anyagot előállítani, amely serkenti a barna bőrpigmentek keletkezését. Célja az volt, hogy segítse a melanomáknak nevezett sötét bőrdaganatok korai felismerését, ezek rendkívül rosszindulatúak és csak korai stádiumban gyógyíthatók. Ha ezek fokozott mértékben választanak ki sötét pigmenteket, az orvosnak könnyebb észrevenni őket, amikor még egészen kicsik. Az új anyagról egyelőre még csak annyit tudunk, hogy csak helyi hatású, nem terjed el az egész szervezetben, és a szokásos állatkísérletekben nem volt sem mérgező, sem rákkeltő hatása. Amennyiben a klinikai kísérletek eredményei is kedvezőek lesznek, elképzelhető, hogy napvédő kozmetikai készítményekben is alkalmazni fogják. Wolfner Ágnes kozmetikus ÚJDONSÁGOK Hidraulikával állítható spreke Ma már a mezőgazdasági talajművelésben is fontos szempont az anyag- és energiamegtakarítás. Ennek egyik lehetősége mindig az optimális vonóerő alkalmazása. Szántásnál és veteménytakarásnál ehhez szükséges a spreke tagjai távolságának gyakori változtatása a talaj minőségének megfelelően. A hagyományos soroken azonban a tagok egymástól való távolságát csak kézzel lehet állítani: a traktorosnak kell leszállni és az eketagot 1-3 furattal odább rögzíteni. Kellemetlen, időt rabló munka, ezért fejlesztette ki több mezőgazdaságieszköz-gyártó a központi, mechanikus orsós távolságállást. Ennél már csekélyebb az erőszükséglet és az időigény. Egy nyugatnémet vállalat azonban ezzel sem elégedett meg, hanem hidraulikus állítást dolgozott ki, amely 30-50 cm közötti fokozatmentes eketagtávolság-változást enged meg. A műveletet a traktoros, néhány másodperc alatt a vezetőfülkéből hajtja végre. H. G. 30—50 cm között állítható az eketagok távolsága. Még egy „lyuk” a Déli-sark fölött? Az utóbbi években több riasztó hír jelent meg arról, hogy a Földünk felső légkörében elhelyezkedő és az ibolyántúli sugarakat elnyelő ózonrétegben a Déli-sark fölött egy „lyuk” van. Most egy másik hasonló lyuk — pontosabban anyaghiány — időnkénti keletkezéséről számoltak be egyesült államokbeli kutatók, akik a McMurdo nevű déli-sarki kutatóbázison dolgoztak. Ezúttal nem az ózonrétegben, hanem — amint a kutatók, az Amerikai Geofizikai Unió tavaszi tudományos ülésszakán elmondták — a dinitrogén-oxid-tartalomban tapasztalható évszakos hiányról van szó: tavaly tavasszal különös módon csaknem teljesen hiányzott a felső légkörből! Az első hallásra kissé ijesztő hírhez Mészáros Ernő akadémikus, az Országos Meteorológiai Szolgálat Központi Légkörfizikai Intézetének igazgatója fűz tudományos magyarázatot. A dinitrogén-oxid a troposzférában (a légkör alsó, kb. 15 kmes rétegében) kémiai folyamatokban gyakorlatilag nem vesz részt. A sztratoszférába (a légkör kb. 15—20 km-es rétegébe) jutva azonban az ibolyántúli napsugárzás hatására elbomlik, illetve a gerjesztett állapotú atomos oxigénnel reakcióba lép. A bomlás egyik lehetséges módja az, hogy alapállapotú atomos oxigén keletkezik, amely az ózonképződésben fontos szerepet játszik. Ez utóbbi folyamat némileg növelheti az ózon mennyiségét. Véleményem szerint azonban ennél sokkal lényegesebb, hogy a keletkező nitrogén-oxidok (nitrogén-monoxid és nitrogén-dioxid) gyorsan reagálnak az ózonnal és az atomos oxigénnel. Ezért a biológiai eredetű dinitrogén-oxid az ózon mennyiségének szabályozásában a leglényegesebb légköri vegyület. Az elmondottakat figyelembe véve, a megfigyelt dinitrogénoxid-csökkenés egyik lehetséges magyarázata a következő: A tél folyamán a dinitrogén-oxid felhalmozódik a déli pólus felett a sztratoszférában. A tavasz kezdetekor, azaz a napsugárzás erősségének növekedésekor, gyorsan bomlani kezd, ami nitrogén-oxid keletkezésével, illetve ózoncsökkenéssel jár. Végeredményben tehát mind a dinitrogén-oxid-, mind az ózonmolekulák jelentős része elfogy, azaz az ózonernyőben „lyuk" keletkezik. Természetesen a vázolt elképzelés helyességének igazolásához további vizsgálatok szükségesek, így például a fenti hír nem szól arról, hogy a téli időszakban a dinitrogén-oxid valóban feldúsul-e a sztratoszférában. A hír mindenesetre valószínűsíti, hogy a déli sarkvidék feletti ózon tavaszi elbontásában nem a klórt tartalmazó vegyületek (pl. freonok) játsszák a főszerepet. Az már további kérdés, hogy az ózonlyuk erősségének növekedését az emberi tevékenység, pontosabban a műtrágyázás okozza-e. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a dinitrogén-oxid (N2O) a talajban keletkezik, különféle mikrobiológiai folyamatok eredményeként. Felszabadulása a talajokból elsősorban nyáron jelentős. Az utóbbi évtizedben végzett kutatások kimutatták, hogy légköri koncentrációja (kb. 3—4 dinitrogén-oxid molekula jut 10 millió levegőmolekulára) a légkör alsó rétegeiben lassan emelkedik, feltehetően a műtrágyázás mértékének növekedése miatt. A Sf.FORM&1-belépő: belépő a szerencséhez is! A világ egyik legnagyobb autóversenye a Hungaroringen, augusztus 7-8-9-én. Jegyek kaphatók: az Ibusz, a Cooptourist, a Magyar Autóklub, a Volánteru, az Állami Biztosító és a Hungarocamion irodáiban, valamint a Tourinformnál. Őrizze meg a jegyét, mert az azon szereplő sorszám alapján, az augusztus 9-i verseny után, elektronikus számítógép több százezer forint értékben nyereményeket sorsol ki a belépőjegyek tulajdonosai között. A nyereményjegyzéket a Népszava augusztus 13-i száma közli.