Népszabadság, 1987. augusztus (45. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-04 / 182. szám
TUDOMÁNY Th' i LwLYÚUn ORSZÁGÚT AZ ÉGEN KÉPZELETBEN ÉS A VALÓSÁGBAN AZ ÁLLATÖV Ha megkérdeznénk néhány embert, hogy hány csillagképet ismernek, bizonyára sokan lennének közöttük, akik tizenkettőt mondanának. Lennének közöttük olyanok is, akik azt is tudni vélnék, hogy ennek a tizenkét csillagképnek valamilyen köze van a tizenkét hónaphoz, esetleg azt is meg tudják mondani, hogy ők e csillagképek közül melyik „jegyben” születtek. Azt már valószínűleg kevesebben tudják, hogy miért olyan különleges ez a tizenkét csillagkép, és hogy milyen kapcsolatban vannak tulajdonképpen a hónapokkal. Felkelő és lenyugvó csillagképek A valóságban természetesen tizenkettőnél jóval több csillagkép létezik, számukat a Nemzetközi Csillagászati Unió 1928-as határozata 88-ban rögzítette. Ezek közül az égi egyenlítőtől jóval délre fekvők csak alacsonyabb földrajzi szélességekről (a földi Egyenlítő közeléből), illetve a déli félgömbről láthatóak, hazánkból soha. Vannak viszont olyanok is amelyek minden évszakban láthatóak, ezek az északi Sarkcsillag közelében elhelyezkedő úgynevezett cirkumpoláris, magyarul pólus körüli csillagképek. Ezek a mi földrajzi szélességünkről nézve éjjel-nappal és minden évszakban a látóhatár fölött vannak, legismertebb közülük a Nagymedve, közismertebb nevén a Göncöl szekere, de ide tartozik a Kismedve, a Sárkány, a Kassziopeia, a Cefeusz és a Zsiráf is. Az ezektől délebbre fekvő csillagképek meghatározott időpontokban felkelnek és lenyugszanak, az északra fekvők hoszszabb, a délebbre lévők rövidebb időt töltve a látóhatár fölött. Közülük kiemelkedik az említett tizenkét, többségében jellegzetes, fényes csillagokból álló csillagkép, az Állatöv, idegen szóval a Zodiákus. A csillagképek elnevezése, beosztása és száma koronként és kultúrkörönként jelentősen változott, az állatövi csillagképeket azonban már a legrégibb időktől kezdve megtalálhatjuk, bár kisebb változások itt is bekövetkeztek, a különböző népek, népcsoportok Zodiákusai között pedig a kimutatható kölcsönhatások ellenére jelentős különbséget láthatunk. Ezen nem csodálkozhatunk, mivel a csillagképek nincsenek valóságosan felrajzolva az égre, hanem csupán az emberi fantázia szüleményei, így minden nép a saját környezetének állatait vagy éppen mondavilágának hőseit képzelte a fényes csillagok kirajzolta alakzatok köré. Mi adja mégis éppen az Állatövnek azt a különleges fontosságát, ami miatt minden kultúrkörben megkülönböztetik a Zodiákust a többi csillagképtől? Már időszámításunk kezdete előtt több ezer évvel élt őseink is észrevették, hogy az égbolton látható égitestek egy része egymáshoz képest mindig ugyanott van, némelyek viszont a többihez képest változtatják a helyüket. Előbbiek a csillagok, vagy találó, de kissé pontatlan elnevezéssel az állócsillagok, utóbbiak közé viszont a Nap, a Hold és a bolygók tartoznak. Az égbolton már tájékozódni tudó őseink azt is felismerték, hogy a Hold az égboltnak mindig ugyanabban a sávjában mozog a csillagos égi háttérhez képest. Míg azonban a Hold elmozdulása a fényesebb csillagokhoz képest egyik napról a másikra is észrevehető, a bolygók mozgását csak néhány hét vagy hónap megfigyelései alapján fedezhették föl. Amikor ezeket a szabályszerűségeket is felismerték, nyilvánvalóvá vált, hogy a bolygók is nagyjából ugyanabban a sávban róják köreiket az égbolton, ahol a Hold. Tekintettel arra, hogy a Nap mellett soha nem láthatóak a csillagok, azt volt a legnehezebb észrevenni, hogy a Nap is pontosan ezen az „égi országúton” végzi látszó éves mozgását. A látvány magyarázata Őseink még nem tudták, mi lehet ennek a szabályszerűségnek az oka, egyszerűen megállapították és tényként elfogadták, hogy az égboltnak ez a sávja más, fontosabb, mint a többi, hiszen az égbolton megfigyelhető változások, szabad szemmel is feltűnő jelenségek többsége itt játszódott le. Ma már természetesen pontosan tudjuk, hogy miért van ez így. Newton és Kepler törvényeiből következik, hogy a Föld Nap körüli keringése síkmozgás, vagyis a Föld mindig ugyanabban a síkban maradva kerüli meg évente a Napot. Ennek következtében e mozgás égboltunkon való tükröződése, a Nap látszó éves elmozdulása is ugyanabban a síkban történik. Ennek a síknak és a képzelt éggömbnek a metszésvonalát ekliptikának nevezzük, ez rajzolja ki a Nap éves útját az égbolton. Mindennapos tapasztalatunk, hogy nyáron a Nap magasan jár, télen pedig alacsonyan, vagyis az ekliptika nem esik egybe az égi egyenlítővel, azaz a Föld egyenlítői síkjának és az éggömbnek a metszésvonalával. A Hold keringési síkja a Föld pályasíkjával ötfokos szöget zár be, ezért a Földről nézve mozgása során a Hold is legfeljebb ennyivel térhet el az ekliptikától. A bolygók mozgásának viszont az az érdekes sajátossága, hogy valamennyi nagybolygó csaknem ugyanabban a síkban kering a Nap körül, így ezek is csak pár fokkal térhetnek el égi mozgásuk során az ekliptikától. Érthető tehát már, hogy az égboltnak ez a köre miért játszik kitüntetett szerepet, és az is logikusnak látszik, hogy a régiek az ekliptika mentén elhelyezkedő csillagképeket különös tisztelettel övezték. Miért éppen tizenkét részre osztották őseink az Állatövet? Az Állatöv felosztása a mezopotámiai népektől ered, az ő hatvanas alapú számrendszerükben kereshetnénk a magyarázatot. Sokkal valószínűbb azonban, hogy a dolog fordítva van, vagyis a csillagászati jelenségek sugallták a babilóniaiaknak a hatvanas számrendszer használatát. Megfigyelhették ugyanis, hogy a Hold egy fényváltozási periódusa, vagyis egy holdhónap alatt nagyjából egy csillagkép szélességének megfelelő úttal többet tesz meg egy körnél az égen. Feljegyezve tehát, mondjuk, a holdtölték bekövetkezésének a helyét, azt tapasztalhatták, hogy az — tizenkét részre osztva az égboltot — mindig a következő csillagképbe esik. Ugyanakkor a Nap mozgásának szabályosságában egy 360 napnál csak néhány nappal hosszabb periódust találtak. E periódusok közelítően pontos összeegyeztetésére az egész számok körében a legpraktikusabb megoldás a 360 naposnak tekintett év, ennek megfelelően a teljes kör szintén babiloni eredetű 360 fokra történő felosztása, valamint a tizenkét hónap és ennek megfelelően a tizenkét állatövi csillagkép bevezetése. Korok és képek A legrégebbi ismert mezopotámiai Állatöv-ábrázolások keletkezési idejét az i. e. 23—20. század körülre teszik. Ezek a csillagképek már meglehetősen hasonlítottak a ma használatos állatövi csillagképekhez, hiszen ezek kerültek át — görög közvetítéssel — az európai gyakorlatba. Viszont az i. e. 13. századból származó, VI. Ramszesz fáraó síremlékében talált egyiptomi állatövi ábrázolás ezektől eltérő csillagképeket mutat: ezen a mai figurák közül változatlan formában csak a Bika és a Szűz szerepelnek. Ugyanakkor a Vízöntő helyett a víz, a Halak helyén a hal szerepel. Vannak teljesen eltérő képek is: például az Oroszlán csillagkép helyén az említett egyiptomi ábrázolásban a kés, a koptok állatkörében pedig az arató alakját látjuk, ami feltételezhetően a klasszikus ábrázolás szerinti oroszlán feje körül látható sarló alakú csillagalakzattal állhatott kapcsolatban. Mindkét csillagábrázolás szerint nagyon szép a mai ikrek jelölése: ez az egyiptomiaknál mint egy növény két csírája, a koptok állatkörében pedig két szeretőként szerepel. Más korokból származó egyiptomi ábrázolásokban viszont előfordul a majom, az íbisz és a krokodil is az Állatöv részeként. A legkésőbbi, de leghíresebb egyiptomi Állatöv-ábrázolás a denderai: ez az észak-egyiptomi Dendera falu közelében található templom tetejére épült Ozirisz-kápolnák egyikének ékessége volt, egészen addig, amíg 1821-ben a párizsi Louvre-ba nem szállították. A denderai állatöv az i. sz. I. században készülhetett, így lényegében görög hatásra a ma ismert állatövi csillagképeket ábrázolja. Ptolemaiosz Almagesztjében is egy kivételével valamennyi mai állatövi csillagképet megtaláljuk, a Mérleg helyén azonban a szomszédos Skorpió ollója szerepel külön csillagképként. A csillagképek nevei közül kettőnek tulajdoníthatunk jelképes értelmet: a Mérlegnek és a Ráknak. A görög időkben ugyanis az őszi napéjegyenlőségkor éppen a Mérlegben tartózkodott a Nap, így az elnevezés talán a nappalok és éjszakák azonos hosszára utalhat. A nyári napfordulókor viszont a Rákban tartózkodott a Nap, így feltételezhető, hogy a csillagkép nevével arra utaltak, hogy az égbolton addig emelkedő Nap itt kezd el rák módjára dél felé hátrálni. A többi csillagkép esetében több-kevesebb fantáziával legfeljebb a csillagok formálta alakzat és az illető állat között vélhetünk felismerni valamiféle hasonlóságot. Ez azonban valóban elsősorban a csillagnézők fantáziáján múlik. Ezt igazolja az, hogy az előzőekben említett kultúrköröktől szinte teljesen függetlenül kialakult távol-keleti állatövekben teljesen eltérő elnevezéseket találunk, a mongol, a kínai és a japán állatövek viszont nagyon hasonlóak egymáshoz. Ezekben tigris, nyúl, sárkány, kígyó, ló és kecske szerepelnek. Az égi „jegyek” szokták az állatövi csillagképeket mint állatövi „jegyeket” is említeni. Ez a csillagjóslásból származó elnevezés azonban megtévesztő: ez ugyanis az égbolt kb. kétezer évvel ezelőtti állapota alapján határozza meg a Nap mindenkori tartózkodási helyét. Az állatövi „jegyek” mindegyike pontosan ugyanolyan széles, tehát évi útja során Napunk mindegyikben éppen egy hónapig rója útját — a valóság azonban egészen más: a valóságos csillagképekbe az ekliptikának különböző hosszúságú szakasza esik, így például az állatövi „jegyek” beosztása szerint az október 23-tól november 21-ig terjedő időszakot nevezik a Skorpió jegyének, ezzel szemben a Nap a valóságban november 24. és december 1. között, tehát mindössze nyolc napig tartózkodik a Skorpióban. Hasonló, de kisebb eltérések minden csillagképnél előfordulnak, sőt, a Nap évi útja során áthalad például a Kígyótartó csillagképen is, ami viszont nem is tartozik az állatövhöz. A körülbelül egy hónapos eltérésnek viszont az a magyarázata, hogy a Nap és a Hold gravitációs hatása és a Föld enyhe lapultsága miatt a Föld forgástengelye úgynevezett precessziós mozgást végez. Ennek következtében 26 ezer éves periódussal egy kúppalást mentén körbefordul, ami az égi egyenlítő és az Ekliptika metszéspontjának fokozatos elvándorlását eredményezi. A csillagképek természetesen ugyanott maradnak, a csillagjóslásban használatos „jegyek” viszont valamilyen különleges — bizonyára csak a csillagjósok lelkivilágának bonyolultságára visszavezethető — okból együtt forognak a precessziós mozgással. Azok tehát, akik a születési időpontjuknak megfelelő kis jelet büszkén viselik gyűrűn, láncon, kitűzőn és még ki tudja, hol mindenütt, jó ha tudják: ez a jel semmi egyebet nem jelent, mint azt, hogy születésük napján abban a csillagképben tartózkodott volna a Nap, ha a csillagképek egyforma szélesek volnának és ha az égbolt az elmúlt két évezred alatt nem fordult volna el többet, mint amennyi egy átlagos csillagkép szélessége. Dr. Both Előd (Uránia Csillagvizsgáló) A Rák csillagkép hagyományos ábrázolása. A régi csillagtérképek készítésének hagyományai szerint a csillagok ábrázolt elrendezése éppen tükörképe az égbolton látszónak. A csillagkép közepén húzódó szaggatott vonal az ekliptika. Ugyanennek a csillagképnek, a Ráknak modern ábrázolása. Az egyszerű vonalas ábra már a csillagképek eredeti funkciójának megfelelően valóban csak a tájékozódást segíti. Minthogy a Föld forgástengelye nem merőleges keringési síkjára, a Nap éves látszó mozgása során hullámvonalat ír le a csillagos égi háttérhez képest. Ez a hullámvonal az ekliptika vetülete az éggömbön. Az ekliptika mentén fekvő csillagképek alkotják az Állatövet (közülük csak néhány jellegzeteset tüntettünk fel). L ÚJDONSÁGOK ------------------------------------ Vitaminnal dúsított szalonna A Hoffmann-La Roche nevű svájci gyógyszergyár amerikai érdekeltsége már egy évtizede vizsgálja azt, hogy milyen mértékben képes megvédeni az E- vitamin (alfa-tokoferol) a szalonnát attól, hogy benne káros, rákkeltő hatású vegyületek (nitrózaminok) képződjenek. Az amerikai mezőgazdasági minisztériummal közösen végrehajtott ellenőrző vizsgálatok során beigazolódott, hogy ez a vitamin — mint antioxidáns — valóban képes e hatás kifejtésére és engedélyezése után felhasználható lesz a szalonnák felületi kezelésére. A nitrózaminok a szalonna feldolgozása során képződnek. Ekkor ugyanis salétromsavas nátriumot adagolnak a mélyhűtésre kerülő szalonnához, ez pedig a jelenlévő természetes aminokkal reagálva még a mélyhűtés hőmérsékletén is nitrózaminokat képez. A különféle nitrózaminokról már sok kutató kimutatta különféle állatkísérletekben, hogy rákkeltő tulajdonságúak. Ez az oka annak, hogy olyan nagy jelentőséget tulajdonítanak e kutatási eredménynek. Ez ugyanis lehetővé fogja tenni, hogy a szalonna nitrózamin-tartalmára vonatkozó eddigi hatósági előírásokat szigorítsák, hiszen ez a szigorú előírás most majd betarthatóvá válik. A kérdés jelentőségét aláhúzza, hogy az Egyesült Államokban évente mintegy háromnegyed milliárd kilogramm szalonnát fogyasztanak. Mindez új lendületet ad azoknak a kutatásoknak, amelyek a vitaminoknak mint védőanyagoknak a szerepére vonatkoznak. Az egyes sejtek — és ezáltal az egész szervezet — védelmének szempontjából az antioxidáns tulajdonságú vegyületek (a vitaminok közül elsősorban a vízoldékony C-vitamin és zsíroldékony E-vitamin) jelentősége eddig sem volt ismeretlen, mert az előzőekben ismertetett kutatás is ezzel a feltételezéssel indult. Dr. K. K. Száraz kokszhűtés A hagyományos eljárás szerint a frissen elkészült kokszot vízzel hűtik le. Ez nagy energiaveszteséggel jár, mert a kokszban tárolt hőmennyiséget hasznosítatlanul viszi el a nagy mennyiségű víz, ráadásul a folyamat erős füstgáz-, gőz- és porképződéssel jár, így az eljárás nem felel meg a környezetvédelmi, és az anyag- és energiatakarékossági követelményeknek, sőt a koksz minőségét is rontja. Ezért a nyugatnémet Thyssen Engineering GmbH kidolgozta Gipro nevű száraz kokszhűtési eljárását: semleges (a koksszal kémiailag nem reagáló) gázokat vezetnek át az izzó kokszon. Ezek felveszik a koksz teljes hőmennyiségét és velük kazánokat fűtenek, majd a semleges gázokat visszavezetik a folyamatba. Ily módon kíméletesebb a koksz hűtése, mint a hagyományos nedves eljárással, és ezért jelentősen kevesebb repedés képződik a kokszban, ami szilárdabbá teszi, s ennek következtében például a kohászatban mérséklődhet a kokszfelhasználás. A Gipro-eljárással már egy évvel ezelőtti adatok szerint is 40 berendezés működött a Szovjetunióban és Japánban. H. G. Az FTMM&IbB,éPa: belépő a szerencséhez is. A világ egyik legnagyobb autóversenye a Hungaroringen, augusztus 7-8-9-én. Jegyek kaphatók: az Ibusz, a Cooptourist, a Magyar Autóklub, a Volánteru, az Állami Biztosító és a Hungarocamion irodáiban, valamint a Tourinformnál. Őrizze meg a jegyét, mert az azon szereplő sorszám alapján, az augusztus 9-i verseny után, elektronikus számítógép több százezer forint értékben nyereményeket sorsol ki a belépőjegyek tulajdonosai között. Nyereményjegyzék: szeptember 16-án a napilapokban. ___