Népszabadság, 1988. január (46. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-02 / 1. szám
1988. január 2., szomba! NÉPSZABADSÁG Vidám búcsú az óévtől Telt ház a szállodákban • Ölre szaporodtak az AB-bébik Az év fordulóján sok ezer vendég érkezett hazánkba szilveszterre. Azálloda- és vendéglátó vállalatok már az előzetes helyfoglalások alapján is joggal számíthattak nagy forgalomra, és valóban telt ház volt a HungarHotels 53 fővárosi és vidéki szállodájában, valamint a Pannónia 12 budapesti és 29 vidéki hoteljében is. A legtöbb vendég az NSZK- ból, Ausztriából, Olaszországból, Hollandiából, Franciaországból és Svájcból érkezett a szilveszteri mulatságokra. Telt ház volt a budapesti Royal Szállodában, az ott lakó nyugatnémetek, görögök, svájciak és jugoszlávok hajnali négy óráig báloztak. Az Átrium Hyattban főként olaszok és svájciak búcsúztatták igen jó hangulatban az óévet. Az Intercontinentalban a nyugatnémet és görög vendégekkel együtt nagyon sok hazai vendég is volt. A jól sikerült óévbúcsúztató, illetve újévet köszöntő bálról fél hétkor ment el az utolsó vendég. Felkészültek az ünnepi bevásárlásokra a kereskedők is. A fővárosban a csütörtök reggeli nyitásra általában sikerült feltölteni a pultokat az élelmiszerüzletekben, így a szilveszteri forgalom viszonylag zavartalanul indult. A bejelentett árváltozások miatt a lakosság jelentős mennyiséget vásárolt fel egyes élelmiszerekből, s bár az alapvető cikkekből nem volt hiány, néhány áruféleséget hiába kerestek a polcokon. Mint munkatársunk jelentette, egyebek között a Sugár Csemege Áruház is jól felkészült a rohamra. Reggel hét órakor 35 mázsa tőkehúskészlettel nyitottak, és napközben még további szállítmánnyal töltötték fel a pultokat. Január elsején reggel hét órakor már ismét teljes létszámban együtt volt az áruház 160 dolgozója, hogy a legközelebbi nyitásra befejezhessék a leltározást. Megünnepelték a szilvesztert a hazánktól távoli tengereken dolgozó magyar hajósok is. A legmeszszebb a Vörösmarty legénysége köszöntötte az új évet, Tajvannál rakodtak ki hallisztet és márványt. Az egyesült államokbeli Houston kikötőjében horgonyozó hajó legénysége az időzónák eltolódása miatt hat órával később bontott pezsgőt a hazai időhöz képest. Több hajó szilveszterkor is úton volt, a Körös például Portugáliából igyekezett Görögország felé a Földközi-tengeren, míg az Ady Szingapúrból szállított fát és ércet Amszterdamba. A Ravennában horgonyzó Sió legénysége volt a legszerencsésebb, közülük többen is az odalátogató feleségekkel és családtagokkal együtt szilveszterezhettek. Az új év első órájában tizenhat gyermek született hazánkban, Budapesten két leány, vidéken pedig nyolc fiú és hat leány. Az Állami Biztosító — híven a hagyományokhoz — immár 27. alkalommal sorsolt ki ajándék életbiztosítási kötvényeket az év első órájában születettek között. Az idén azonban a korábbiaktól eltérően nem kettő, hanem öt — egy fővárosi és négy vidéki — újszülött nevét húzták ki újév hajnalán a szerencsekerékből. Az ÁB-bébik az ötvenezer forintos Életút elnevezésű kötvényre 2006-ban, 18 éves korukban, a jelenlegi 7 százalékos kamattal számolva 169 ezer forintot vehetnek majd föl. Így a gyékényesi Varga Csaba Szilveszter, a bükkábrányi Nagy Renáta, a bekecsi Virág Ernő, a dobai Horváth Gábor és a budapesti Kárpáti Annamária. A budapesti ÁB-bébi, Kárpáti Annamária a SOTE I. számú Nőgyógyászati Klinikáján az új év 35. percében született. Hossza 45 centiméter, súlya: 1750 gramm. Az ügyeletvezető főorvostól tudjuk, hogy bár a csecsemő koraszülött, ép, egészséges, s ha eléri a 2000 grammot, édesanyjával, Kárpátiné Budai Zsuzsanna 18 éves szülésznővel együtt hazatérhet rákospalotai otthonába. Szilveszter éjszakáján, újév hajnalán nagyobb baj nélkül ünnepelhettek fővárosszerte az emberek. A tűzoltóság jelentése szerint az év fordulóján mindössze öt apróbb tűzesetet jelentettek, petárdáktól és eldobált csillagszóróktól gyulladtak ki napellenzők, az utcán tárolt rekeszeket fedő ponyvák, illetve erkélyeken elhelyezett holmik. Személyi sérülés és nagyobb anyagi kár sehol sem volt. A mentők a hétköznapokon szokásosnál valamivel nagyobb forgalmat bonyolítottak le, míg más napokon átlagosan 200—250-szer hívják őket, a szilveszteri 24 órás szolgálatban most 319 beteghez vonultak ki. A hívások oka az esetek többségében rosszullét, összeesés volt, és apróbb sérülések. A rendőrség ügyeletesei nyugodt, csendes éjszakáról számoltak be. Pór Vilmos Jókedvű budapestiek a Blaha Lujza téri aluljáróban. SZIGETVÁRI ZSOLT FELVÉTELE A mátrafüredi Avar Szálloda medencéjében is vidám a hangulat. SZABÓ SÁNDOR FELVÉTELE — MTI FOTO Szakszövetkezet lett a tompai Kossuth Tsz Egyszerűbb formában, szakszövetkezetként folytatja január elsejétől a mezőgazdasági termelést a tompai Kossuth Termelőszövetkezet. Tagsága az országban elsőként élt azzal a lehetőséggel, hogy gazdálkodási egyensúlyának helyreállítása érdekében egyszerűbb szövetkezési formára térhet át. A több év óta válságos helyzetben levő és az 1987-es esztendőt 6-7 millió forint veszteséggel záró gazdaság tagsága — a közelmúltban megújult vezetőséggel az élen — az átalakulástól viszonylag gyors eredményre, már az idén némi nyereségre számít. A szakszövetkezeti keretek a mezőgazdasági termelés mindkét nagy területén — a növény- és állattenyésztésben — jelentős változtatásokat tesznek lehetővé. A felmérések tapasztalatai alapján a kézimunka-igényes, s éppen ezért a nagyüzem számára gazdaságtalan tevékenységeket — a zöldségtermesztést és a malacnevelést — a tagok gazdaságába helyezik át. A Bács megyei községben egyébként, ahol kevés a munkahely, és a keresetek is igen alacsonyak, a szakszövetkezeti forma nemcsak a jelenlegi négyszáz tag, hanem újabbak foglalkoztatására is alkalmat ad. Hamarosan falugyűlésen ismertetik az átalakulás indokait, előnyeit, a belépés lehetőségeit, de a termelőszövetkezeti formával szembeni hátrányokat is. Ilyen például az, hogy a szakszövetkezet nem képezhet szociális alapot az idős, rászoruló tagjai után, csupán a dolgozó tagokat veheti figyelembe. Az új szakszövetkezet ezt azzal igyekszik ellensúlyozni, hogy tagok által befizetett pénzből fedezi ezeket a költségeket. A szövetkezet tagsága egyébként a nemrégiben tartott közgyűlésén tagi hozzájárulásként a bruttó árbevétel tíz százalékát szavazta meg. Az így befolyt pénzből természetesen nem csupán szociális kiadásokra jut, hanem például a zöldségtermesztés öntözésének fejlesztésére, a taggazdaságokban szükséges berendezések vásárlására is. (MTI) 5 KATONÁNAK A BÉKE BESZÉLGETÉS MÁZÁN PÁL VEZÉRŐRNAGGYAL A Magyar Néphadsereg tábornoki karába tartozik Mázán Pál vezérőrnagy, fejlesztési főnök, a Magyar Néphadsereg főcsoportfőnökének helyettese, aki személyesen felel a honi haditechnikai fejlesztésekért. Beszélgetésünk témája a béke, az, hogy ez a fogalom, ez az állapot mit jelent, mit fejez ki egy hivatásos katona számára. Már a beszélgetés kezdetén azonban megegyeztünk abban, hogy a témáról szólva elkerülhetetlenek a személyre szóló megállapítások is. Az első kérdés is személyes volt. — Kit tart Mázán Pál katonai példaképének? — Talán szokatlan lesz a válaszom, de mert — s ebben aligha állok egyedül — az a véleményem, hogy egy hadseregnek a népgazdaságot kell szolgálnia, azt válaszolhatom, olyan példaképem, aki a történelem során a hadsereg harcát, cselekedeteit dicsőítené, nincs. Inkább olyan példaképeket választanék, akik hadmérnökként szereztek, vagy nem szereztek nevet maguknak. Azokra gondolok például, akik az 1848-as szabadságharc során meg tudták teremteni, sokszor igen nehéz körülmények között, a harc vívásához szükséges feltételeket. Róluk keveset beszélünk és még kevesebbet tudunk. Pedig olykor csodával határos cselekedeteket vittek véghez. Temesvárra telepítették például két hónap alatt a teljes magyar hadianyaggyártást, a csákótól a sarkantyúig. De nemcsak arájuk gondolok. Azok nevét sem ismerjük, akik várépítő hadmérnökök voltak, s akik például Szigetvárt vagy Buda várát építették, ők mind-mind a hadmérnöki tudományok nagyjai voltak, s rájuk is érvényes az, amit a ma követelményének tekintek, hogy nemcsak szorosan vett katonai érdekeket szolgáltak, hanem egy adott körzetét vagy akár az egész társadalomét. Humanizálódó haditechnika — A várakra tekintve ma már a szemlélőben inkább esztétikai, kulturális élmények rögzítődnek. Elképzelhető-e vajon a ma haditechnikájáról a hasonló fokú humanizálódás? — Ez a meggyőződésem. Azok a hadmérnökök például, akik a Szovjetunióban létrehozták a sugárhajtású repülőgépet, eredendően haditechnikai eszközként fejlesztették ki, de már akkor sejtették, hogy ezzel egyszersmind megteremtették a feltételeit a sugárhajtású repülés polgári alkalmazásának is. Ami, ugye, megtörtént. Így az a véleményem, hogy a ma hadmérnökei sok olyan alkotást hoznak létre, amelyekre idővel úgy emlékeznek az utódok, mint a várépítő mérnökökére vagy azokéra, akik a repülés technikai feltételeit korszerűsítették. — Mégis, az aligha lehet vitás, hogy a katona célja, legfőbb feladata, hogy a háborúhoz értsen. Akár úgy, hogy támad, akár úgy, hogy védekezik. Mégis fontos neki a béke? — A legfontosabb, hiszen ez a fogalom valójában a mindennapi életet, a létet jelenti. A katona, tágabb értelemben a hadsereg, s vele együtt tábornoki kara is, egy háborús konfliktusban legelőször kerül életveszélybe. A lét és a nemlét kérdése ezért nálunk, akik hivatásból kell hogy ismerjük a fenyegetéseket és belátható következményeiket, élesebben érzékelhető, mint a társadalom más rétegeiben. Ezért nekünk a béke még drágább. — Mit tesza katona, mit tesz ön e körülmények között? — A Magyar Néphadseregnek a Varsói Szerződés alapján koalíciós feladatoknak kell eleget tennie, de ezen és a haza védelmének elengedhetetlen feltételén túl elsősorban a honi népgazdaság érdekeit kell szolgálnia. Ami az én érdekeltségemet illeti, hadd mondom el, hogy nemcsak az érvényes ránk, hogy nem foglalkozunk sem stratégiai fegyverkezési rendszerekkel, sem nukleáris fegyverekkel, sem vegyi eszközökkel, bár vannak a koalíciós szerződésből adódó, a mi helyzetünknek, léptékeinknek megfelelő feladataink, hanem az is, hogy a népgazdasági műszaki fejlesztésekhez igazodva és azokkal összehangoltan végezzük a munkánkat. Azzal a katonai, szellemi erővel, amelyet én jelentősnek tartok. S amely olyan eredményeket ért el idáig is, amely — nem titok — szolgálni tudta Magyarország akár külkereskedelmi érdekeit is. Talán nem lesz érzelgős a kifejezés, vagy ha mégis, azért én megkockáztatom, hogy a magunk részéről ezekkel az eredményekkel igyekszünk visszafizetni az állami költségvetésnek, végső soron a népnek, valamit abból az áldozatból, amit a hadseregért hozott. Remélem nem lesz szerénytelen, ha azt mondom, hogy ebben a cselekvésben a haditechnikai-műszaki fejlesztésnek meghatározó szerep jut. Nem lehet véletlen, hogy a hadsereg állami díjas hadmérnökei kivétel nélkül olyan alkotásokért kapták magas elismerésüket, amelyekkel mind a honvédelem, mind a népgazdaság érdekeit szolgálták. Az utóbbi években fejlesztettük ki a hadsereg és a fegyveres testületek részére — koalíciós érdekből is — például a katonai víztisztító berendezések egyik jelentős eszközét, amely háborús körülmények között sikerrel alkalmazható a legfertőzőbb területeken is, de ugyanilyen hatásosan alkalmazható természeti csapás, katasztrófa sújtotta területen is. Hadd emlékeztessek a szamosi árvízre, ahol az akkori technikai színvonalnak megfelelő katonai víztisztító berendezések adtak a csapás sújtotta lakosságnak ivóvizet. Persze sorolhatnék más hasonló példákat is. A teljesség igénye nélkül említem az ugyancsak katasztrófakörülmények között is alkalmazható komplex tábori kórházat vagy a tábori sütőüzemet, amely bárhol felállítható és a teljes önellátásra berendezkedve tud a lakosságnak kenyeret adni. Ezekhez a fejlesztésekhez illeszkedő híradóeszközöket is létrehoztunk, mozgatható rádió- és televízióstúdiót, amely például a központi stúdiók megsérülésekor is át tudná venni a sugárzás feladatát. Változó társadalmi szerep — Úgy látszik tehát, hogy ebben a négy évtizedes békében a hadsereg egyre közelebb kerül a polgári tevékenységekhez. Nagyot ugorva a jövőbe, elképzelhető ennek a folyamatnak a végső állapota is? — Arról ábrándozni, hogy egy nagyon távoli jövőben, amikor egy közös kormány irányítja a világot, megszűnnek a hadseregek vagy csak egy marad, amely kozmikus feladatokat lát el, lehetséges, de fölöttébb utópisztikus elképzelés. Az viszont, hogy a mai hadseregek szerepköre épp a fent említett tényezők hatására változik, nagyon is elképzelhető. — Vagyis maradnak a hadseregek, de társadalmi szerepük a hagyományos feladatok ellátásán túl mindinkább valami olyasféle komplex tevékenységgé alakul át, mint például az élő szervezet immunrendszere? — Annyiban sántít ez a hasonlat, amennyire minden hasonlat sántít. Lényegében erről van szó, hozzátéve azonban, amire már utaltam, hogy a hadseregben is vannak a különféle területeken szolgáló, gondolkodó, „okos” emberek, és ez a szellemi kapacitás tényleges szerepet játszik a klasszikus értelemben vett népgazdasági fejlesztésekben. — Egy katonának milyen távlatokat nyit a béke? — Mint a haditechnikai és műszaki fejlesztés főnöke nem tudom és nem is akarom elkerülni a kérdés személyes aspektusait. Ugyanakkor azt is hozzá kell tennem, hogy a Varsói Szerződés hadseregei elsőrendűen a védelemre rendezkedtek be. Ebben a szövetségi méretű célban vagy doktrínában fogalmazódik meg a Magyar Néphadsereg tevékenységi köre, célja is. Az, hogy egy hadsereg elsőrendűen a védelmi feladatokra összpontosít, azt a gondolatot kelti bennem, hogy erre a béke körülményei között fegyverzeti, szellemi és ideológiai vonatkozásokban folyamatosan készülnie kell. S ezek a tevékenységek csak békében végezhetők el. Mindez persze korántsem jelenti azt, hogy mi a bizottságig passzívak volnánk, hiszen több eszköz áll rendelkezésünkre egy esetleges meglepetésszerű provokáció elhárítására. De a tendencia érvényes, s ez az állapot ma elsősorban szakmai, szellemi haladást kínál a katonának. Valahogy úgy, mint az értelmiség számára a társadalom bármely más területén, legföljebb itt a fegyelem, az irányultság sokkal határozottabban érvényesül. Egy fegyveres testület nem engedhet meg magának érzelmi, gondolati vagy akár politikai ingadozásokat. Legfőbb feladata éppen a kiegyensúlyozottság tartása, akár a napi tevékenységekről van szó, akár tágabb értelemben véve a hadseregre háruló bel- vagy külpolitikai (katonai-diplomáciai) feladatokról. És még valamit el kell mondanom. Természetszerűen jó és tartalmas kapcsolatunk van a szövetségünkben részt vevő más országok hadseregeivel. Kapcsolat a NATO-val — De mi a helyzet vajon a szemben álló felek képviselőivel? — Örömmel nyugtáztuk, hogy mind a két koalíció — és az érintett el nem kötelezett és semleges országok is — a legkomolyabban megtartja a stockholmi megállapodásnak például azt a részét, hogy bizonyos kontingenst meghaladó az Európában sorra kerülő, bizonyos kontingenst meghaladó katonai tevékenységek esetén kölcsönösen tájékoztatják, sőt azok egy részére meghívják egymást. Ez évben többek között NATO-hadgyakorlatokon is jelen voltak megfigyelőként magyar tábornokok és tisztek. Ki kell emelnem azt a korrekt magatartást, amit az ott levő NATO-képviselők tanúsítottak. Remélem, az ő megfigyelőik — ha olyan létszámú gyakorlatot tartunk, amelyre meghívjuk őket — nálunk ugyanezt tudják megállapítani. Mindenképpen üdvözlendő, hogy a két félhez tartozó tisztek és tábornokok tárgyszerű és korrekt módon tárgyalnak egymással és személyes kapcsolatot tartanak. Túl a nyugdíjas tábornokoknak a nemzetközi békemozgalomhoz csatlakozó tevékenységén, ez a kapcsolattartás rendkívül jelentős, mert véleményem és tapasztalatom szerint, sem a koalíciókon belül, sem azokon kívül nem lehet normális kapcsolatokat fönntartani, ha ezek nem személyre szólóak is. Arról már nem is beszélve, hiszen ez eléggé közismert, hogy a két fél tárgyalásai adják a legerőteljesebb biztosítékát a békének. A baj ott kezdődne, ha ezek a tárgyalások valamiért megszakadnának. — Beszélgetésünk elején használta a béke jelzésére a drága szót. Vajon lehet-e valamilyen módon érzékeltetni, kifejezni, hogy milyen drága is a béke — most a szó nem átvitt, hanem eredeti értelmében? — Bármilyen háborús cselekmény, akár helyi, akár globális méretű, arról győz meg bennünket, hogy nincs az a védelmi kiadás, amit a béke körülményei között e célra fordítanak, amely ne törpülne el bármely háború csak egy órájának a pusztításához képest. Nem is szólva az emberi életekről. Semmi sem lehet túl drága, ha tudjuk, hogy a kiadások révén még biztonságosabbá válik a béke. Takarékoskodó hadsereg — A katonai kiadások mértéke mégis sokakban aggodalmakat ébreszt. — Ennek nagyon sok összetevője van, de most csak a magunk dolgáról szólva, azt hozzá kell tennem, hogy mindezt nem azért mondtam, mert még több pénzt szeretnék kicsikarni honvédelmi kiadásokra a költségvetésből. Meggyőződésem, hogy hazánk társadalmi és politikai vezetése, amely ezt a koncepciót állította elénk, helyesen szólította fel a hadsereget is a takarékosságra. A Magyar Néphadsereg is csökkentette azokat a kiadásait, amelyek ma túlzottan nagy terheket rónának az országra. Csökkent a lakásépítés üteme, csökkentettünk bizonyos szociális kiadásokat, de némely fegyverrendszereket is, amelyeket a VSZ ebben a nehéz időszakban tőlünk át tudott vállalni. Ezzel együtt a Magyar Néphadsereg meg tudja őrizni fejlettségi szintjét, technikáját, sőt új kutatásaink, fejlesztéseink is e takarékos szemlélet jegyében folynak. Vagyis a hadsereg nem vonhatja ki magát a népgazdaság törekvéseiből, részt kíván venni a kormány által meghirdetett stabilizációs programban. — Befejezésül a háborúról kérdezném, amiről — szerencsére — most kevéssé esett szó. — Gyerekként éltem át a háborút és a felszabadulást, emlékszem az akkori harcokra, és azt mondhatom, egy csata a mai viszonyok között borzalmasabb lenne, mint ahogy a második világháború hihetetlen borzalmai előttem ma is élénken élnek. Beosztásomnál fogva ismerem mindazokat az eszközöket, amelyek még a hagyományos fegyverzeteknél is sokkal nagyobb pusztító erőt képviselnek, mint a második világháború hasonló fegyverzetei. Figyelembe véve tehát ezeket az eszközöket, csak azt mondhatom, nekünk minden erőnkkel a békéért kell tevékenykednünk. Csak a békéért és semmi másért. Bencsik András