Népszabadság, 1989. augusztus (47. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-31 / 205. szám
1989. augusztus 31., csütörtök NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT KORREKTSÉG A tegnap esti csehszlovák tévéhíradó szerint a Népszabadságszerdai számában korrektnek nevezte a Kerényi—Deutsch-perben hozott prágai ítéletet. (Emlékeztetőül: öt-ötezer korona pénzbüntetés, kiutasítás, a perköltség viselése.) A tárgyalásról közölt tudósításunkban valóban többször szerepel a „korrekt” szócimdraz alcímben is (Korrekt volt a bírósági eljárás.) Az ítélettel kapcsolatban azonban nem, ezt ugyanis egyáltalán nem minősítettük. Se minősíthetetlennek, se korrektnek. Következésképpen egy nem létező minősítést ikorrektnek minősíteni nem volt korrekt. K. T. A VÖRÖSKERESZT SEGÉLYAKCIÓRA KÉSZÜL? Magas rangú nyugatnémet politikusok az NDK-menekültek ügyének megoldását sejtetik (Folytatás az 1. oldalról.) ható NDK-menekülthullám összefügg a szeptember elsején kezdődő iskolai tanévvel. Addig az időpontig a szabadságukat Magyarországon töltő NDK-állampolgároknak el kell dönteniük, vajon át akarnak-e települni az NSZK-ba, avagy visszatérnek országukba. A szövetségi kormánynak tehát minden előzetes intézkedést meg kell tennie a menekültek nagyobb számának befogadására. Mischnick is melegen méltatta a magyar vezetés magatartását, amely összhangban van a belpolitikai reformfejlődéssel. Tovább táplálja a bonni spekulációkat Schäuble belügyminiszter kijelentése, amely szerint „minden elképzelhető fejleményre” fel kell készülni. Nyugatnémet újságok sora jelentette a fentiekre támaszkodva szerdán, hogy esetleg 15-20 ezer NDK-állampolgár mihamarabbi érkezésére lehet számítani. Klein miniszter egyébként azt is elmondta, a szövetségi kormány senkit sem csábít arra, hogy elhagyja hazáját, de az ideérkező németeket honfitársakként fogadja. Újólag azt hangoztatta, hogy a probléma megoldása, az emberi jogok NDK-beli helyzetének javulásával, a reformok politikájával képzelhető el. Sem a kormányszóvivő, sem más mérvadó személyiség nem erősítette meg a müncheni Abendzeitung szerdai jelentését, amely szerint szeptember elsejével megszűnik a vízumkényszer az NSZK és Magyarország között. A lap ezt az NDK-menekültekkel, ügyük esetleges rendezésével hozta összefüggésbe. Bonnban azonban emlékeztetnek arra a magyar álláspontra, hogy a két kérdés között nincs és nem is teremthető közvetlen kapcsolat. Maga Klein kormányszóvivő is kénytelen volt szerdai sajtóértekezletén cáfolni, hogy bármilyen megállapodás született volna Bonn és Budapest között a vízumok eltörléséről. Kitért a sajtót elárasztó különböző spekulációkra, az ide várható NDK-menekültek számát illetően. Hangoztatta, hogy nincs semmiféle objektív módszer vagy mérce, amellyel meg tudnák állapítani, hányan is foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy Magyarországról az NSZK-ba jöjjenek. Hozzáfűzte azt is, vélhetően igen sokan csak az utolsó pillanatban alakítják majd ki végleges álláspontjukat. Ezzel együtt is a nyugatnémet kormány szerdával országos visszhangot keltő intézkedések sorát rendelte el a várható menekülthullám zökkenőmentes befogadására. A nyugatnémet Vöröskereszt — vezetőinek közlése szerint — a háború utáni időszak legnagyobb segélyakciójára készül. Bajorország területén négy sátortábort alakítanak ki, amely összesen félezer ember befogadására alkalmas. Az NSZK egész területén gyűjtik a hálózsákokat, a sátrakat és a szükségügyiakat. A kormány utasítására legkésőbb hétfőig állniuk kell az ideiglenes létesítményeknek. A helyi Vöröskereszt arról is tájékoztatott, hogy két teherautónyi árut küld a napokban a prágai nyugatnémet nagykövetségen tartózkodó menekültek ellátására. Bonnban figyelmet keltett Horváth István magyar belügyminiszter szerda esti nyilatkozata a nyugatnémet televízió második csatornájának, a ZDF-nek. Arra a kérdésre, előbbre vihetné-e a vízumkényszer eltörlése a dolgokat, Horváth István egyértelműen kifejtette: Magyarország régóta szorgalmazza a vízumkényszer eltörlését, ám ez nem oldja meg az itt tartózkodó NDK-állampolgárok kérdését. A lehetséges kiutat firtató kérdésre a belügyminiszter elmondta: számunkra is igen kellemetlen és kényelmetlen a határhelyzet, és még inkább azoknak az NDK-állampolgároknak a helyzete, akik Budapesten várakoznak. A belügyminiszter nyomatékkal hangsúlyozta, hogy Magyarország erőszakkal nem küld viszsza egyetlen NDK-állampolgárt sem hazájába, de az sem egészséges, hogy hosszú ideig Magyarország területén tartózkodjanak engedély nélkül. Ennélfogva sürgősen meg kell találni az európai normáknak és a humanitárius elveknek legjobban megfelelő megoldást. A felfokozott nyugatnémet várakozások közepette feltűnt a nyugatnémet sajtónak a menekültüggyel kapcsolatos NDK-hangnem szigorodása. Mindamellett nem a menekültüggyel hozzák összefüggésbe azt a tényt, hogy nem kerül sor Érick Honecker, az NDK államfőjének találkozójára Walter Momperral, Nyugat- Berlin kormányzó polgármesterével. A tervek sszerint Honecker a lipcsei őszi vásár alkalmából fogadta volna a nyugatnémet szociáldemokrata vezetőt. Bonni információk szerint az NDK-vezető egészségi állapota miatt nincs abban a helyzetben, hogy lebonyolítsa a tervezett programokat. A közelmúltban operáción esett át, amelyből bonni értesülések szerint még nem épült fel teljesen. Miként az NSZK fővárosában hangoztatták, a fentiek miatt az is kérdéses, hogy megvalósulhat-e Kohl kancellár tervezett telefonbeszélgetése Erich Honeckerrel. Győri Sándor •* A Nemzetközi Vöröskereszt olyan terven dolgozik, hogy a következő napokban legkevesebb ezerötszáz NDK-állampolgárt „segít át” Magyarországról — Ausztrián keresztül — az NSZK-ba. A hírt osztrák kormányzati forrásra hivatkozva jelentette az AFP amerikai hírügynökség. Haladék Lengyelországnak? Lengyelországnak igen rövid időn belül tárgyalásokat kell kezdenie arról, hogy mások részben megvásárolják adósságait, ám a lengyel adósságok elengedéséről nem lehet még szó. Az ország tartozásainak visszafizetésére ugyanakkor szóba jöhet egy 30-50 évre szóló haladék. Mindezt egy vezető nyugatnémet bankember mondta rádiónyilatkozatában. Günther Schmidt-Weyland, a DG-bank elnökének véleménye szerint a mintegy 30 milliárd dollárral adós Lengyelország esetében is megfontolandóak a Mexikónak adott kedvezmények, adósságai törlesztési idejének megnyújtása, illetve a kamatterhek csökkentése. Ez utóbbi terv kivitelezése érdekében a bank kész Varsóban pénzügyi finanszírozó és szolgáltató szervezetet létrehozni. Hasonlóról Magyarországon és a Szovjetunióban is szó lehet — mondta. Budapesten hamarosan meg is nyitják különböző gazdasági szolgáltatásokat — a szövetkezeteknek üzemgazdasági, marketing- és exportkérdésekben tanácsokat — nyújtó részlegüket — teszi hozzá még a nyugatnémet hírügynökség. (DPA) O&lfHTi; PATVPILVH —gj *ta;~3etá " Kelet-Európa a varsói változások után „Beszivárog-e” a politikai pluralizmus a lengyel változások nyomán az európai szocialista országok közötti együttműködés intézményeibe, s ha igen, hogyan? Kimondatlanul ugyan, de ezt a kérdést boncolgatja legújabb számában a Lityeraturnaja Gazeta című szovjet hetilap. Noha elvben semmi sem változott az együttműködést illetően, szokatlan helyzet van kialakulóban az után, hogy Tadeusz Mazowieckit miniszterelnöki posztján megerősítette a szejm. A változásokat jelezte már Mihail Gorbacsov párizsi kijelentése is, amikor arról volt szó, hogy lehetővé vált Lech Walesának, a Szolidaritás elnökének szovjetunióbeli utazása is. Érdekes probléma, hogyan fog kinézni a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének következő ülése. A szabályok értelmében azon részt kell vennie az új lengyel miniszterelnöknek. Kérdés azonban, hogy kiknek a társaságában fog utazni. S ki lesz majd a delegáció első számú személyisége? Maga a szerződés nem ad erre egyértelmű választ, a legfelsőbb szint fogalmát eltérően lehet értelmezni. Ha a kormányzó párt főtitkárát tekintjük annak, Rakowskinak már nincs ilyen státusa. Ez a cím ma vagy Walesát, vagya Szolidaritással együttműködő két másik pártvezető egyikét illeti meg. Ha Gorbacsov, Honecker, Zsivkov, Ceausescu államfőként vesz részt a VSZPU ülésein, akkor Jaruzelski jöhet szóba. Ez esetben azonban — mutat rá a Lityeraturaja Gazeta — az lesz a kérdés, ki képviselje Magyarországot, ahol a köztársasági elnök megválasztásáig kollektív testület gyakorolja az államfői hatalmat. WKK/KM Hasonló kérdés merül föl annak kapcsán is, van-e értelme a LEMP képviselője részvételének a gazdasági kérdésekkel foglalkozó KB-titkári tanácskozásokon, hiszen a LEMP gyakorlatilag kiszorult a gazdasági szférából. Mint az írás rámutat, a változások szükségképpen érintik a katonai együttműködést is. Kizárttá válik majd az, hogy önkényesen alkalmazzák egyes országok katonai kontingenseit a nemzeti határokon kívül. A végbemenő változások országaink mély nemzeti-állami érdekeit tárják föl. A KGST-n belül teljes erővel folyik a kijózanodás, amely ma már külkapcsolataink minden területét áthatja. Lehet — fejeződik be a szovjet hetilap írása —, hogy a lengyel változások eredményeként felgyorsulnak a Varsói Szerződésben és a KGST-ben a régóta megérett változások. (MTI) Őszi István külügyminiszter-helyettes cáfolata A Népszabadság érdeklődésére őszi István külügyminiszter-helyettes a leghatározottabban cáfolta, hogy magyar részről bármilyen tárgyalásokat folytatnának a tömeges határátlépésről. Az ezzel kapcsolatban az NSZK-ba felröppentett hírek minden alapot nélkülöznek. Az NDK-ból az NSZK-ba áttelepülni kívánók problémáját az sem oldaná meg, hogyha eltörölnék a vízumkényszert hazánk és a Szövetségi Köztársaság között. A két kérdés között nincs közvetlen összefüggés, hiszen a vízumkényszer eltörlését magyar részről már hosszabb ideje sürgetik. Az NSZK egészen mostanáig nyugat-európai szövetségeseinek ellenvéleményére hivatkozva utasította el a javaslatot. Horn Gyulával találkozott a thaiföldi trónörökös Hivatalos magyarországi látogatásának harmadik napján, szerdán változatos program várta Maha Vadzsiralongkorn koronaherceget, a Thaiföldi Királyság trónörökösét. A koronaherceg szerdán a többi között tárgyalt Horn Gyula külügyminiszterrel. Miután kedden a kecskeméti katonai repülőteret tekintette meg a több fegyvernem tábornoki rangját viselő trónörökös, szerdán — mintegy az előző napi látogatás folytatásaként — a fővárosban ismerkedett a Magyar Néphadsereg életével. A program a reggeli órákban a honvédség Elektronikai Igazgatóságán kezdődött, ahol Vadzsiralongkorn herceg a kor színvonalán álló harci technikai eszközöket nézett meg. Innen az Üllői úti Zalka Máté Katonai Főiskolára látogatott a Honvédelmi Minisztérium vezetőinek társaságában, s megismerkedett a katonai tanintézmény munkájával, az oktatást szolgáló eszközparkkal. A katonai programokat délután a politika váltotta fel; a trónörökös megbeszélést folytatott Horn Gyula külügyminiszterrel, aki szállásán kereste fel a koronaherceget. A kötetlen légkörű eszmecserén mind a magyar diplomácia irányítója, mind Vadzsiralongkorn herceg megelégedéssel szólt a két ország zavartalan, folyamatosan bővülő kapcsolatairól. Méltatták a magas szintű látogatások jelentőségét a magyar—thaiföldi kontaktusok szorosabbra fűzésében, egyben kölcsönösen kifejezték szándékukat az együttműködés fejlesztésére. Ennek példájaként említették meg, hogy a két ország kölcsönösen nagyköveti szintre emelte diplomáciai képviseletét. Horn Gyula hangoztatta: a magas szintű kapcsolatok jelentősen elősegítik a kölcsönös bizalom megszilárdítását, ami hazánknak nemcsak politikai, hanem gazdasági érdekeit is szolgálja. Annál is inkább, mivel Thaiföld Magyarország legnagyobb exportpiaca a délkelet-ázsiai régióban. Szólt arról is, hogy a magyar külpolitika újfajta kapcsolatrendszer kiépítésén munkálkodik az európai integrációval, s kiegyensúlyozott kontaktusokat ápol az Egyesült Államokkal. Emellett sajátos eszközeivel kiveszi részét a nagy horderejű hazai átalakulási törekvések megvalósításából is. Maha Vadzsiralongkorn megelégedéssel szólt a fogadtatásróll, amelyben magyar vendéglátói részesítették, s reményét fejezte ki, hogy magyarországi látogatása elősegíti a thaiföldimagyar kapcsolatok további fejlődését. A thaiföldi trónörökös délután Budapest nevezetességeivel ismerkedett. (MTI) Sztrájkok erdejében Alig egy hete, hogy a húskészítmények áremelése ellen hirdetett sztrájkot a SZOT, tegnapelőtt a rubelárfolyam csökkenése ellen emelt szót az egyik ágazati szakszervezet, tegnap Pécsett rendeztek demonstrációt a bányászok, támogatván az uránbánya bezárása ellen fellépő társaikat, egyben felhíva a figyelmet a bányászat általános gondjaira is. Csodálkozni nincs mit ezeken a tiltakozásokon. Hiszen kinek ne volna elege a folyamatosan emelkedő árakból, a nehezülő életkörülményekből, a bizonytalanná váló munkahelyekből? A mindennapok embere eleinte megpróbál megbirkózni a gondokkal, de mit tehet, ha csak nem látja a megoldást nem kiutat? Ha úgy véli, minden ellene esküdött? Ha azt látja, hogy olyan korábbi döntések következményeit kell viselnie, amelyekben nem volt része ? A pécsieknek akkor lett elegük, amikor az ipari miniszter egy televíziós nyilatkozatban bejelentette: bezárják az uránbányát. Bár a bejelentés egy meglehetősen régóta húzódó ügy végére kívánt pontot tenni, a bányászokat váratlanul, mondhatnám, sokkszerűen érte a hír. Tiltakozásuk napok alatt duzzadt megyei, majd országos méretűvé, jelezvén: az uránbánya bezárása csak csepp a tengerben a térség és a szakma ezernyi gondjai között, amelyekre nem látszik a megoldás. Hiszen a gazdaságossági szempontok nem csupán az uránbányát fenyegetik. A Mecseki Szénbányáknál szintén visszavonulással, munkahelyek ezreinek megszűnésével kell számolni. S a megszűnt munkahelyek helyett nem kínálkozik más lehetőség, hiszen a Mecsek térségében igencsak egyoldalú az iparszerkezet. Ami azt is jelenti, hogy mindenki a bányából él. S ha elfogynak a megyéből a jó keresetű bányászok, ki utazik a buszokon, a vonatokon, ki vásárol a boltokban? Ezekre a kérdésekre annak ellenére sincs megnyugtató válasz, hogy lett volna idő gondolkodni rajtuk. Hiszen nem az első esztendő, hogy az uránbánya ráfizetéses — évente 2,5 milliárd körüli támogatás nélkül nem tud dolgozni. Nem mai keletű felismerés az sem, hogy ez a tevékenység olyan mértékű egészségkárosodást okoz az uránosoknak, ami önmagában is elegendő érv lehetett volna a szakszervezet számára, hogy fellépjen a bánya bezárásáért. És persze a szénbányászok problémája sem új — a liászbánya súlyos pénzügyi gondjaira az érdekeltek már hosszú évek óta keresik a megoldást. Csak éppen nem találják — ahogyan nincs azonnali és mindenki számára megnyugtató megoldás a szénbányászat gondjaira sem, így azután sorra csatlakoztak a bányavállalatok a pécsiekhez — a demonstráción mindenki saját gondjait, saját keserűségét osztotta meg a többiekkel. A követeléseket a bányászszakszervezet is felvállalta és kiterjesztette — az ily módon országossá szélesedő akció az egész bányászat helyzetének rendezéséhez kíván nyomatékot adni. Aligha tagadható: a bányászoknak sok mindenben igazuk van. Legelőször is abban, hogy tovább nem tartható az ágazat abban a felemás, nem elsősorban tényleges tevékenysége alapján, hanem sokkal inkább évszak szerint megítélt helyzetben, amelyben az elmúlt 4—5 év eltelt. Nem tartható az az állapot, amelyik aszerint ítéli meg az ágazatot, hogy éppen tél van-e, tehát"kell a szén, vagy nyár van, tehát nincs akkora szükség rá. Nem tartható fenn a bizonytalanság, mert létbiztonság nélkül, a kiút ismerete nélkül szétesnek a korábban összetartó közösségek, előbb-utóbb elzüllik a szakma, s így végképp lehetetlenné válik, vagy legalábbis jelentősen megnehezül a helyzet rendezése. Dönteni kell tehát az ágazat sorsáról: ahol kell, ott vissza kell vonulni, ahol pedig gazdaságos a bányászkodás, végre lehetőséget kell teremteni a fejlődésre. A döntés persze nem könnyű, már csak azért sem, mert a megoldás módjairól ellentétesek a vélemények. Meg kell tehát találni a kompromisszumokat. Aligha igazságos ugyanis, hogy a bányászat visszafejlesztésének valamenynyi következményét csakis az érintett üzemekben dolgozó bányászok vállalják. A zöme úgyis rájuk hárul , hiszen nekik kell új munkahelyet keresniük, nekik kell érett fejjel iskolapadba ülniük, hogy új szakmát tanuljanak, nekik kell romló életfeltételek között, kisebb jövedelemből megélniük. Olyan megoldást kell tehát találni, ami a lehető legnagyobb mértékben enyhíti a rájuk zúduló terheket. De miközben lehet vitatkozni arról, hogy milyen legyen a végkielégítés mértéke, milyen kedvezményekkel ösztönözzék az új munkahelyek teremtését, vagy miképpen csökkentsék a munka nélkül maradt bányászok adósságait, vannak kérdések, amelyekben nem szabad kompromisszumot kötni. Ha azt akarjuk, hogy a szerkezetváltás veszteseinek minél kisebb személyes áldozatot kelljen vállalniuk, de egyúttal az ország is jól járjon, annak kell drukkolnunk, hogy a kormány az alapkérdésekben ne kényszerüljön engedményekre. Hogy ne lehessen működtetni egy bányát — vagy egy bármilyen más üzemet —, ha veszteséges, egyszóval megszülessenek végre azok a strukturális döntések, amelyek most már hosszú évek, esetenként évtizedek óta húzódnak, s amelyek így gátat vetnek a gazdaság bajaiból való kibontakozásnak. Ezek persze nem lesznek népszerű döntések. Józan ésszel nem számíthatunk másra, csak arra, hogy ahhoz, hogy a gazdaság kijusson mai nehéz helyzetéből, népszerűtlen intézkedések sokasága szükséges még. Amelyek ellen lehet tiltakozni, lehet sztrájkolni, alkudozni a változások üteméről, mértékéről — azt azonban nem lehet megkerülni, hogy a következő években a lakosságra továbbra is nagy terhek háruljanak. Még az is lehet, hogy a kormány — és esetleg néhány további kormány is — belebukik a szükséges intézkedésekbe, mert a jelen szorítása erősebbnek bizonyul a jövő érdekénél. De legyen bármilyen összetételű koalíciós vagy egypárti kormány, egyik sem kerülheti el, hogy egyszer nekiálljon, és végre felszámolja a válsággócokat, bajaink újratermelési forrásait. Kibontakozni másképp nem lehet. Ami sajnos nem kis áldozatokkal jár majd. Mégis — bár érzelmileg az áldozatot vállalók, a nehezebben élők mellett foglalunk állást, — a kormánynak kell drukkolnunk. Hogy a vállalt áldozat legalább ne legyen hiábavaló. Kozma Judit Bush kábítószer-ellenes stratégiáia George Bush amerikai elnök szabadságát megszakítva sürgős tanácskozást tartott tanácsadóival a kormány kábítószer-ellenes stratégiájáról. Áttekintették a kábítószer-ellenes harchoz Kolumbiának nyújtandó segítséget is, s az elnök teljes támogatásáról biztosította a kolumbiai kormányzatot. A szabadságát a Maine állambeli Kennebunkportban töltő elnök kedden Cheney védelmi miniszterrel, Thornburgh igazságügy-miniszterrel, Eagleburger külügyi államtitkárral és Brent Scowcroft nemzetbiztonsági tanácsadóval tárgyalt. A kiszivárgott hírek szerint Bush a jövő héten beszédben vázolja majd a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem új stratégiáját. (AP)