Népszabadság, 1989. augusztus (47. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-31 / 205. szám

1989. augusztus 31., csütörtök NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT KORREKTSÉG A tegnap esti csehszlo­vák tévéhíradó szerint a Népszabadság­­szerdai szá­mában korrektnek nevezte a Kerényi—Deutsch-perben hozott prágai ítéletet. (Em­lékeztetőül: öt-ötezer koro­na pénzbüntetés, kiutasítás, a perköltség viselése.) A tárgyalásról közölt tu­dósításunkban valóban többször szerepel a „kor­rekt” szó­­c­imdr­­az alcím­ben is (Korrekt volt a bíró­sági eljárás.) Az ítélettel kapcsolatban azonban nem, ezt ugyanis egyáltalán nem minősítettük. Se minősíthe­tetlennek, se korrektnek. Következésképpen egy nem létező minősítést ikorrekt­nek minősíteni nem volt korrekt. K. T. A VÖRÖSKERESZT SEGÉLYAKCIÓRA KÉSZÜL? Magas rangú nyugatnémet politikusok az NDK-menekültek ügyének megoldását sejtetik (Folytatás az 1. oldalról.) ható NDK-menekülthullám összefügg a szeptember else­jén kezdődő iskolai tanévvel. Addig az időpontig a szabad­ságukat Magyarországon töl­tő NDK-állampolgároknak el kell dönteniük, vajon át akar­­nak-e települni az NSZK-ba, avagy visszatérnek országuk­ba. A szövetségi kormánynak tehát minden előzetes intéz­kedést meg kell tennie a me­nekültek nagyobb számának befogadására. Mischnick is melegen méltatta a magyar vezetés magatartását, amely összhangban van a belpoliti­kai reformfejlődéssel. Tovább táplálja a bonni spekulációkat Schäuble bel­ügyminiszter kijelentése, amely szerint „minden elkép­zelhető fejleményre” fel kell készülni. Nyugatnémet újságok sora jelentette a fentiekre támasz­kodva szerdán, hogy esetleg 15-20 ezer NDK-állampolgár mihamarabbi érkezésére lehet számítani. Klein miniszter egyébként azt is elmondta, a szövetségi kormány senkit sem csábít arra, hogy elhagy­ja hazáját, de az ideérkező né­meteket honfitársakként fo­gadja. Újólag azt hangoztatta, hogy a probléma megoldása, az emberi jogok NDK-beli hely­zetének javulásával, a refor­mok politikájával képzelhető el. Sem a kormányszóvivő, sem más mérvadó személyiség nem erősítette meg a mün­cheni Abendzeitung szerdai jelentését, amely szerint szep­tember elsejével megszűnik a vízumkényszer az NSZK és Magyarország között. A lap ezt az NDK-menekültekkel, ügyük esetleges rendezésével hozta összefüggésbe. Bonnban azon­ban emlékeztetnek arra a magyar álláspontra, hogy a két kérdés között nincs és nem is teremthető közvetlen kapcsolat. Maga Klein kormányszóvivő is kénytelen volt szerdai saj­tóértekezletén cáfolni, hogy bármilyen megállapodás szü­letett volna Bonn és Budapest között a vízumok eltörléséről. Kitért a sajtót elárasztó kü­lönböző spekulációkra, az ide várható NDK-menekültek szá­mát illetően. Hangoztatta, hogy nincs semmiféle objektív mód­szer vagy mérce, amellyel meg tudnák állapítani, hányan is foglalkoznak azzal a gondo­lattal, hogy Magyarországról az NSZK-ba jöjjenek. Hozzá­fűzte azt is, vélhetően igen sokan csak az utolsó pillanat­ban alakítják majd ki végle­ges álláspontjukat. Ezzel együtt is a nyugatné­met kormány szerdával orszá­gos visszhangot keltő intézke­dések sorát rendelte el a vár­ható menekülthullám zökke­nőmentes befogadására. A nyugatnémet Vöröskereszt — vezetőinek közlése szerint — a háború utáni időszak leg­nagyobb segélyakciójára ké­szül. Bajorország területén négy sátortábort alakítanak ki, amely összesen félezer em­ber befogadására alkalmas. Az NSZK egész területén gyűjtik a hálózsákokat, a sátrakat és a szükségügyiakat. A kormány utasítására leg­később hétfőig állniuk kell az ideiglenes létesítményeknek. A helyi Vöröskereszt arról is tá­jékoztatott, hogy két teherau­tónyi árut küld a napokban a prágai nyugatnémet nagykö­vetségen tartózkodó menekül­tek ellátására. Bonnban figyelmet keltett Horváth István magyar bel­ügyminiszter szerda esti nyi­latkozata a nyugatnémet tele­vízió második csatornájának, a ZDF-nek. Arra a kérdésre, előbbre vihetné-e a vízum­kényszer eltörlése a dolgokat, Horváth István egyértelműen kifejtette: Magyarország rég­óta szorgalmazza a vízum­­kényszer eltörlését, ám ez nem oldja meg az itt tartózkodó NDK-állampolgárok kérdését. A lehetséges kiutat firtató kér­désre a belügyminiszter el­mondta: számunkra is igen kellemetlen és kényelmetlen a határhelyzet, és még inkább azoknak az NDK-állampolgá­­rok­nak a helyzete, akik Bu­dapesten várakoznak. A bel­ügyminiszter nyomatékkal hangsúlyozta, hogy Magyaror­szág erőszakkal nem küld visz­­sza egyetlen NDK-állampol­­gárt sem hazájába, de az sem egészséges, hogy hosszú ideig Magyarország területén­ tartóz­kodjanak engedély nélkül. En­nélfogva sürgősen meg kell ta­lálni az európai normáknak és a humanitárius elveknek leg­jobban megfelelő megoldást. A felfokozott nyugatnémet várakozások közepette feltűnt a nyugatnémet sajtónak a me­­nekültüggyel kapcsolatos NDK-hangnem szigorodása. Mindamellett nem a menekült­üggyel hozzák összefüggésbe azt a tényt, hogy nem kerül sor Érick Honecker, az NDK államfőjének találkozójára Walter Momperral, Nyugat- Berlin kormányzó polgármes­terével. A tervek sszerint Ho­necker a lipcsei őszi vásár al­kalmából fogadta volna a nyu­gatnémet szociáldemokrata vezetőt. Bonni információk szerint az NDK-vezető egész­ségi állapota miatt nincs ab­ban a helyzetben, hogy lebo­nyolítsa a tervezett programo­kat. A közelmúltban operáción esett át, amelyből bonni érte­sülések szerint még nem épült fel teljesen­. Miként az NSZK fővárosában hangoztatták, a fentiek miatt az is kérdéses, hogy megvalósulhat-e Kohl kancellár tervezett telefonbe­szélgetése Erich Honeckerrel. Győri Sándor •* A Nemzetközi Vöröskereszt olyan terven dolgozik, hogy a következő napokban legkeve­sebb ezerötszáz NDK-ál­lam­­polgárt „segít át” Magyaror­szágról — Ausztrián keresztül — az NSZK-ba. A hírt oszt­rák kormányzati forrásra hi­vatkozva jelentette az AFP amerikai hírügynökség. Haladék Lengyelországnak? Lengyelországnak igen rö­vid időn belül tárgyalásokat kell kezdenie arról, hogy má­sok részben megvásárolják adósságait, ám a lengyel adós­ságok elengedéséről nem le­het még szó. Az ország tar­tozásainak visszafizetésére ugyanakkor szóba jöhet egy 30-50 évre szóló haladék. Mindezt egy vezető nyugatné­met bankember mondta rá­diónyilatkozatában. Günther Schmidt-W­eyland, a DG-bank elnökének vélemé­nye szerint a mintegy 30 mil­liárd dollárral adós Lengyel­­ország esetében is megfonto­­landóak a Mexikónak adott kedvezmények, adósságai tör­lesztési idejének megnyújtása, illetve a kamatterhek csök­kentése. Ez utóbbi terv kivitelezése érdekében a bank kész Var­sóban pénzügyi finanszírozó és szolgáltató szervezetet létre­hozni. Hasonlóról Magyaror­szágon és a Szovjetunióban is szó lehet — mondta. Budapes­ten hamarosan meg is nyit­ják különböző gazdasági szol­gáltatásokat — a szövetkeze­teknek üzemgazdasági, marke­ting- és exportkérdésekben ta­nácsokat — nyújtó részlegü­ket — teszi hozzá még a nyu­gatnémet hírügynökség. (DPA) O&lfHTi; PATVPILVH —gj *ta;~3etá " Kelet-Európa a varsói változások után „Beszivárog-e” a politikai plu­ralizmus a lengyel változások nyomán az európai szocialista országok közötti együttműködés intézményeibe, s ha igen, ho­gyan? Kimondatlanul ugyan, de ezt a kérdést boncolgatja leg­újabb számában a Lityeratur­­naja Gazeta című szovjet hetilap. Noha elvben semmi sem változott az együttműködést illetően, szokatlan helyzet van kialakulóban az után, hogy Tadeusz Mazowieckit minisz­terelnöki posztján megerősí­tette a szejm. A változásokat jelezte már Mihail Gorbacsov párizsi kijelentése is, amikor arról volt szó, hogy lehetővé vált Lech Walesának, a Szoli­daritás elnökének szovjetunió­­beli utazása is. Érdekes probléma, hogyan fog kinézni a Varsói Szerző­dés Politikai Tanácskozó Tes­tületének következő ülése. A szabályok értelmében azon részt kell vennie az új len­gyel miniszterelnöknek. Kér­dés azonban, hogy kiknek a társaságában fog utazni. S ki lesz majd a delegáció első számú személyisége? Maga a szerződés nem ad erre egyér­telmű választ, a legfelsőbb szint fogalmát eltérően lehet értelmezni. Ha a kormányzó párt főtit­kárát tekintjük annak, Ra­­kowskinak már nincs ilyen státusa. Ez a cím ma vagy Walesát, vagy­­a Szolidaritás­sal együttműködő két másik pártvezető egyikét illeti meg. Ha Gorbacsov, Honecker, Zsivkov, Ceausescu államfő­ként vesz részt a VSZ­PU­ ülésein, akkor Jaruzelski jö­het szóba. Ez esetben azonban — mutat rá a Lityeraturaja Gazeta — az lesz a kérdés, ki képviselje Magyarországot, ahol a köztársasági elnök megválasztásáig kollektív tes­tület gyakorolja az államfői hatalmat. WKK/KM Hasonló kérdés merül föl annak kapcsán is, van-e ér­telme a LEMP képviselője részvételének a gazdasági kér­désekkel foglalkozó KB-titká­­ri tanácskozásokon, hiszen a LEMP gyakorlatilag kiszorult a gazdasági szférából. Mint az írás rámutat, a vál­tozások szükségképpen érintik a katonai együttműködést is. Kizárttá válik majd az, hogy önkényesen alkalmazzák egyes országok katonai kontingenseit a nemzeti határokon kívül.­­ A végbemenő változások országaink mély nemzeti-álla­mi érdekeit tárják föl. A KGST-n belül teljes erővel fo­lyik a kijózanodás, amely ma már külkapcsolataink minden területét áthatja. Lehet — fe­jeződik be a szovjet hetilap írása —, hogy a lengyel vál­tozások eredményeként fel­gyorsulnak a Varsói Szerző­désben és a KGST-ben a rég­óta megérett változások. (MTI) Őszi István külügyminiszter-helyettes cáfolata A Népszabadság érdeklődé­sére őszi István külügyminisz­ter-helyettes a leghatározot­tabban cáfolta, hogy magy­ar részről bármilyen tárgyaláso­kat folytatnának a tömeges határátlépésről. Az ezzel kap­csolatban az NSZK-ba fel­röppentett hírek minden ala­pot nélkülöznek. Az NDK-ból az NSZK-ba áttelepülni kívá­nók problémáját az sem olda­ná meg, hogyha eltörölnék a vízumkényszert hazánk és a Szövetségi Köztársaság között. A két kérdés között nincs köz­vetlen összefüggés, hiszen a vízumkényszer eltörlését ma­gyar részről már hosszabb ide­je sürgetik. Az NSZK egészen mostanáig nyugat-európai szö­vetségeseinek ellenvéleményé­re hivatkozva utasította el a javaslatot. Horn Gyulával találkozott a thaiföldi trónörökös Hivatalos magyarországi lá­togatásának harmadik napján, szerdán változatos program várta Maha Vadzsiralongkorn koronaherceget, a Thaiföldi Királyság trónörökösét. A ko­ronaherceg szerdán a többi kö­zött tárgyalt Horn Gyula kül­ügyminiszterrel. Miután kedden a kecskeméti katonai repülőteret tekintette meg a több fegyvernem tábor­noki rangját viselő trónörö­kös, szerdán — mintegy az előző napi látogatás folytatá­saként — a fővárosban ismer­kedett a Magyar Néphadsereg életével. A program a reggeli órákban a honvédség Elektro­nikai Igazgatóságán kezdődött, ahol Vadzsiralongkorn herceg a kor színvonalán álló harci technikai eszközöket nézett meg. Innen az Üllői úti Zalka Máté Katonai Főiskolára lá­togatott a Honvédelmi Minisz­térium vezetőinek társaságá­ban, s megismerkedett a ka­tonai tanintézmény munkájá­val, az oktatást szolgáló esz­közparkkal. A katonai programokat dél­után a politika váltotta fel; a trónörökös megbeszélést foly­tatott Horn Gyula külügymi­niszterrel, aki szállásán keres­te fel a koronaherceget. A kö­tetlen légkörű eszmecserén mind a magyar diplomácia irá­nyítója, mind Vadzsiralong­korn herceg megelégedéssel szólt a két ország zavartalan, folyamatosan bővülő kapcso­latairól. Méltatták a magas szintű látogatások jelentősé­gét a magyar—thaiföldi kon­taktusok szorosabbra fűzésé­ben, egyben kölcsönösen kife­jezték szándékukat az együtt­működés fejlesztésére. Ennek példájaként említették meg, hogy a két ország kölcsönösen nagyköveti szintre emelte dip­lomáciai képviseletét. Horn Gyula hangoztatta: a magas szintű kapcsolatok je­lentősen elősegítik a kölcsönös bizalom megszilárdítását, ami hazánknak nemcsak politikai, hanem gazdasági érdekeit is szolgálja. Annál is inkább, mi­vel Thaiföld Magyarország legnagyobb exportpiaca a dél­kelet-ázsiai régióban. Szólt arról is, hogy a magyar kül­politika újfajta kapcsolatrend­szer kiépítésén munkálkodik az európai integrációval, s ki­egyensúlyozott kontaktusokat ápol az Egyesült Államokkal. Emellett sajátos eszközeivel kiveszi részét a nagy hordere­jű hazai átalakulási törekvé­sek megvalósításából is. Maha Vadzsiralongkorn meg­elégedéssel szólt a fogadtatás­róll, amelyben magyar vendég­látói részesítették, s reményét fejezte ki, hogy magyarországi látogatása elősegíti a thaiföldi­­magyar kapcsolatok további fejlődését. A thaiföldi trónörökös dél­után Budapest nevezetességei­vel ismerkedett. (MTI) ­ Sztrájkok erdejében Alig egy hete, hogy a húskészítmények áremelése ellen hirdetett sztrájkot a SZOT, tegnapelőtt a rubelárfo­lyam csökkenése ellen emelt szót az egyik ágazati szak­­szervezet, tegnap Pécsett rendeztek demonstrációt a bá­nyászok, támogatván az uránbánya bezárása ellen fellépő társaikat, egyben felhíva a figyelmet a bányászat általános gondjaira is. Csodálkozni nincs mit ezeken a tiltakozásokon. Hi­szen kinek ne volna elege a folyamatosan emelkedő árak­ból, a nehezülő életkörülményekből, a bizonytalanná váló munkahelyekből? A mindennapok embere eleinte meg­próbál megbirkózni a gondokkal, de mit tehet, ha csak nem látja a megoldást nem kiutat? Ha úgy véli, minden ellene esküdött? Ha azt látja, hogy olyan korábbi dönté­sek következményeit kell viselnie, amelyekben nem volt része ? A pécsieknek akkor lett elegük, amikor az ipari mi­niszter egy televíziós nyilatkozatban bejelentette: bezár­ják az uránbányát. Bár a bejelentés egy meglehetősen régóta húzódó ügy végére kívánt pontot tenni, a bányá­szokat váratlanul, mondhatnám, sokkszerűen érte a hír. Tiltakozásuk napok alatt duzzadt megyei, majd országos méretűvé, jelezvén: az uránbánya bezárása csak csepp a tengerben a térség és a szakma ezernyi gondjai között, amelyekre nem látszik a megoldás. Hiszen a gazdaságossági szempontok nem csupán az uránbányát fenyegetik. A Mecseki Szénbányáknál szin­tén visszavonulással, munkahelyek ezreinek megszűnésé­vel kell számolni. S a megszűnt munkahelyek helyett nem kínálkozik más lehetőség, hiszen a Mecsek térségé­ben igencsak egyoldalú az iparszerkezet. Ami azt is je­lenti, hogy mindenki a bányából él. S ha elfogynak a megyéből a jó keresetű bányászok, ki utazik a buszokon, a vonatokon, ki vásárol a boltokban? Ezekre a kérdésekre annak ellenére sincs megnyug­tató válasz, hogy lett volna idő gondolkodni rajtuk. Hi­szen nem az első esztendő, hogy az uránbánya ráfizetéses — évente 2,5 milliárd körüli támogatás nélkül nem tud dolgozni. Nem mai keletű felismerés az sem, hogy ez a tevékenység olyan mértékű egészségkárosodást okoz az uránosoknak, ami önmagában is elegendő érv lehetett volna a szakszervezet számára, hogy fellépjen a bánya bezárásáért. És persze a szénbányászok problémája sem új — a liászbánya súlyos pénzügyi gondjaira az érde­keltek már hosszú évek óta keresik a megoldást. Csak éppen nem találják — ahogyan nincs azonnali és mindenki számára megnyugtató megoldás a szénbá­nyászat gondjaira sem, így azután sorra csatlakoztak a bányavállalatok a pécsiekhez — a demonstráción minden­ki saját gondjait, saját keserűségét osztotta meg a töb­biekkel. A követeléseket a bányászszakszervezet is fel­vállalta és kiterjesztette — az ily módon országossá szé­lesedő akció az egész bányászat helyzetének rendezéséhez kíván nyomatékot adni. Aligha tagadható: a bányászoknak sok mindenben igazuk van. Legelőször is abban, hogy tovább nem tart­ható az ágazat abban a felemás, nem elsősorban tényleges tevékenysége alapján, hanem sokkal inkább évszak sze­rint megítélt helyzetben, amelyben az elmúlt 4—5 év eltelt. Nem tartható az az állapot, amelyik aszerint ítéli meg az ágazatot, hogy éppen tél van-e, tehát"kell a szén, vagy nyár van, tehát nincs akkora szükség rá. Nem tart­ható fenn a bizonytalanság, mert létbiztonság nélkül, a kiút ismerete nélkül szétesnek a korábban összetartó kö­zösségek, előbb-utóbb elzüllik a szakma, s így végképp lehetetlenné válik, vagy legalábbis jelentősen megnehe­zül a helyzet rendezése. Dönteni kell tehát az ágazat sorsáról: ahol kell, ott vissza kell vonulni, ahol pedig gazdaságos a bányászko­dás, végre lehetőséget kell teremteni a fejlődésre. A dön­tés persze nem könnyű, már csak azért sem, mert a meg­oldás módjairól ellentétesek a vélemények. Meg kell te­hát találni a kompromisszumokat. Aligha igazságos ugyanis, hogy a bányászat visszafejlesztésének valameny­­nyi következményét csakis az érintett üzemekben dolgozó bányászok vállalják. A zöme úgyis rájuk hárul , hiszen nekik kell új munkahelyet keresniük, nekik kell érett fejjel iskolapadba ülniük, hogy új szakmát tanuljanak, nekik kell romló életfeltételek között, kisebb jövedelemből megélniük. Olyan megoldást kell tehát találni, ami a le­hető legnagyobb mértékben enyhíti a rájuk zúduló ter­heket. De miközben lehet vitatkozni arról, hogy milyen le­gyen a végkielégítés mértéke, milyen kedvezményekkel ösztönözzék az új munkahelyek teremtését, vagy mikép­pen csökkentsék a munka nélkül maradt bányászok adós­ságait, vannak kérdések, amelyekben nem szabad komp­romisszumot kötni. Ha azt akarjuk, hogy a szerkezet­­váltás veszteseinek minél kisebb személyes áldozatot kell­jen vállalniuk, de egyúttal az ország is jól járjon, annak kell drukkolnunk, hogy a kormány az alapkérdésekben ne kényszerüljön engedményekre. Hogy ne lehessen mű­ködtetni egy bányát — vagy egy bármilyen más üzemet —, ha veszteséges, egyszóval megszülessenek végre azok a strukturális döntések, amelyek most már hosszú évek, esetenként évtizedek óta húzódnak, s amelyek így gátat vetnek a gazdaság bajaiból való kibontakozásnak. Ezek persze nem lesznek népszerű döntések. Józan ésszel nem számíthatunk másra, csak arra, hogy ahhoz, hogy a gazdaság kijusson mai nehéz helyzetéből, nép­szerűtlen intézkedések sokasága szükséges még. Amelyek ellen lehet tiltakozni, lehet sztrájkolni, alkudozni a vál­tozások üteméről, mértékéről — azt azonban nem lehet megkerülni, hogy a következő években a lakosságra to­vábbra is nagy terhek háruljanak. Még az is lehet, hogy a kormány — és esetleg néhány további kormány is — belebukik a szükséges intézkedé­sekbe, mert a jelen szorítása erősebbnek bizonyul a jövő érdekénél. De legyen bármilyen összetételű koalíciós vagy egypárti kormány, egyik sem kerülheti el, hogy egyszer nekiálljon, és végre felszámolja a válsággócokat, bajaink újratermelési forrásait. Kibontakozni másképp nem lehet. Ami sajnos nem kis áldozatokkal jár majd. Mégis — bár érzelmileg az áldozatot vállalók, a nehezebben élők mel­lett foglalunk állást, — a kormánynak kell drukkolnunk. Hogy a vállalt áldozat legalább ne legyen hiábavaló. Kozma Judit Bush kábítószer-ellenes stratégiáia George Bush amerikai elnök szabadságát megszakítva sür­gős tanácskozást tartott ta­nácsadóival a kormány kábí­tószer-ellenes stratégiájáról. Áttekintették a kábítószer-el­lenes harchoz Kolumbiának nyújtandó segítséget is, s az elnök teljes támogatásáról biz­tosította a kolumbiai kormány­zatot. A szabadságát a Maine ál­lambeli Kennebunkportban töltő elnök kedden Cheney védelmi miniszterrel, Thorn­­burgh igazságügy-miniszterrel, Eagleburger külügyi államtit­kárral és Brent Scowcroft nemzetbiztonsági tanácsadóval tárgyalt. A kiszivárgott hírek szerint Bush a jövő héten be­szédben vázolja majd a kábí­tószer-kereskedelem elleni küzdelem új stratégiáját. (AP)

Next