Népszabadság, 1990. szeptember (48. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-01 / 205. szám
1990. szeptember 1., szombat NÉPSZABADSÁG - HAZAI KÖRKÉP SZDSZ: A kormány ingatag Nem a türelmünknek, hanem a kormány által száz nappal ezelőtt kért türelmi időnek van vége — hangoztatta Pető Iván, az SZDSZ ügyvivője, a párt parlamenti frakciójának helyettes vezetője a szabaddemokraták központi irodájában tegnap tartott sajtótájékoztatón. Hozzáfűzte: a kormány első száz napja után az ország erkölcsi, gazdasági és társadalmi állapota rosszabb, mint a választások pillanatában volt. A kormány ingatag és sodródik — mondta Pető Iván, hozzáfűzve, hogy a választásokon győztes koalíció elszalasztotta a történelmi pillanatot. A fő baj nem az, hogy az MDF koalíciós partnere, a Kisgazdapárt komolytalan, hanem az, hogy a legnagyobb kormánypárt nem tud mit kezdeni a kisgazdákkal. Nem az utóbbiakat támadjuk — mondta az SZDSZ ügyvivője —, hanem a kormánykoalíciót, illetve annak vezető pártját tesszük felelőssé, amiért nem határolja el magát a kisgazdák ügyködéseitől. A koalícióban belső bizonytalanság tapasztalható. Az elmúlt száz napra — folytatta Pető — az volt a jellemző, hogy a kormány igyekszik megvalósítani erősen központosító szándékait, káderpolitikáját pedig mindinkább a kézi vezérlés jellemzi. Az Antall-kormány — mondta az ügyvivő — egyfajta kliensi rendszer kiépítésére törekszik. Külpolitikai kérdésekről szólva Pető Iván úgy vélekedett, hogy a környező országokhoz fűződő viszonyunk az elmúlt száz napban romlott. A kormány az előző kabinet egyetlen sikerágazata, a külpolitika eredményein inkább csak rontott. Felelős körökből félreérthető, kétértelmű nyilatkozatok hangzottak el. Büky Dorottya, az SZDSZ parlamenti képivselője azt taglalta a sajtótájékoztatón, hogy pártja miként készül a helyhatósági választásokra. Mint mondta, szabad, hozzáértő és gondolkodó, illetve gondoskodó önkormányzatokat szeretne az SZDSZ. Mindezt azért, hogy ne alakuljanak ki egyfajta hatalmi piramisok, a különböző közigazgatási tisztségekbe ne pártcsatározások következményeként kerüljenek az emberek, hanem a felkészültség legyen a döntő szempont. Gondoskodó önkormányzatokra pedig azért van szükség, hogy hatékonyabban lehessen foglalkozni a szociális kérdésekkel, egyebek közt a nyugdíjasok helyzetével. Egy kérdésre válaszolva Pető Iván azt mondta, hogy szerinte a kisgazdák esetleges kiválásával elvileg elképzelhető egy kisebbségi kormány. Semmi értelme azonban egy MDF—SZDSZ nagykoalíció esélyeit latolgatni, mert erről szó sincs. Az SZDSZ ugyanakkor minden eshetőségre felkészül, de csak szigorú kritériumok alapján vállalkozik bármire. Pogonyi Lajos AZ EMBERCSEMPÉSZET VIRÁGZIK Románok, törökök a zöldhatáron A határőr kiskáténak szolgálati kedvezmény dolgában ugyanolyan elbírálás alá esnek, mint honvédnek bevonult társaik. Tehát már azok is, akik májusban húztak angyalbőrt, csak tizenkét hónap szolgálatot teljesítenek, a februárban bevonultak közül pedig egy év után leszerelik mindazokat, akiknek szociális, egészségi vagy családi állapota ezt indokolja. A határőrségnél egyébiránt szeptember 22-én tesznek esküt a fiatalok. Az ünnepi aktus után valamennyien legalább estig tartó kimenőt kapnak. De például Budapesten — mint arról az illetékes helyi parancsnok a sajtót tájékoztatta — az esküt követő nap estéjéig valamennyi újoncot hazaengedik. Egyebek között erről tartott sajtótájékoztatót tegnap Nováky Balázs vezérőrnagy, a BM Határőrség megbízott országos parancsnoka. Mindehhez hozzátette: a helyhatósági választásokra az összes újonc hazamehet, s rajtuk kívül még azok is, akiket szolgálatszervezési terveik szerint az adott időben nélkülözni tudnak. Sokan féltek — folytatta a parancsnok —, hogy az elektromos jelzőrendszer lebontása után több lesz az illegális határátlépés .A számok azt mutatják, hogy a tavalyihoz képest a felére csökkent az efféle ügyek száma. Igaz, sok gondot okoznak azok a külföldiek, akik Magyarországon át próbálnak eljutni Nyugatra. Még mindig nagy a forgalom a román—magyar zöldhatáron, s többnyire románokkal találkoznak később az osztrák—magyar határ őrei is. De mind több török állampolgár is nekivág, s — mint azt a sajtótájékoztatón megtudtuk — továbbra is jól megélnek a határvidéken dolgozó embercsempészek. Bár néhányan már rendőrkézre kerültek közülük, az iparág továbbra is virágzik. Folytatódik a határőrség határrendőrséggé szervezése. Az elképzelés szerint 1995 végéig kizárólag hivatásos tisztekből, tiszthelyettesekből álló határrendőrség veszi át a maiak feladatait. Az így felszabaduló laktanyákat pedig részben az Állami Vagyonügynökség értékesíti majd, részben az új határőrizet céljaira használják fel őket. F. Gy. A. Helyreigazítás A Népszabadság 1990. február 6. napján megjelent számának 8. oldalán, Elpanamázták a Földhivatalt? címmel. Tovább gyűrűzik a váltóbotrány alcímmel megjelent sajtóközleményben valótlan az az állítás, hogy a TMAB megvalósítása érdekében kikerült az országból fiktív banki tranzakciók útján 2,4 millió dollár, és érte nem jött be semmiféle ellenszolgáltatás. Ezzel szemben a valóság az, hogy az alperesi lap a fiktív " banki tranzakciókat igazolni nem tudta. Valótlan a cikk azon állítása, hogy Eöry Karácsonnak 1985-ben el kellett hagynia korábbi munkahelyét, az Erőmű Tervező Vállalatot, a Paksi Atomerőmű-építkezésnél jegyzett 110 millió forintos hasonló ügye miatt. Ezzel szemben a valóság az, hogy Eöry Karácson munkaviszonya az Erőtervnél azért szűnt meg, mert a volt munkáltató dr. Eöry Karácson koncepcionális javaslataival a beruházás hasznosítására vonatkozóan nem értett egyet, és így szakismereteit hasznosítani nem tudta, ezért további munkájára igényt nem tartott. A valóságnak hamis színben való feltüntetése, hogy a Systemnek és a Csepel Művek Elektronikai Vállalatának az egyesülésből való kilépését a Gönczy—Eöry páros által elkövetett sorozatos, súlyos szabálytalanságokra, valamint arra vezeti vissza, hogy az egész Infort családi vállalkozás. Ezzel szemben a valóság az, hogy a kilépésüket, részben az időmúlás, részben az indokolta, hogy az Inforton belül a szakmai és adminisztrációs ügyek kezelése számukra nem volt áttekinthető. Valótlan az az állítás, hogy a gépeket és a programokat utasítás ellenére nem voltak hajlandók behozni az országba, valószínűleg azért, mert ezek nem is léteznek. Ezzel szemben a valóság az, hogy jelenleg nem állapítható meg, hogy milyen programok, illetve milyen értékű szolgáltatások állnak rendelkezésre az országban, mivel mind ez ideig a leltárszerű, pontos elszámolás nem történt meg. Hét szervezet összefogott a VII. kerületben Első alkalommal ültek össze péntek délelőtt a főváros VII. kerületében hét politikai szervezet képviselői, hogy összehangolják előkészületeiket a helyi önkormányzati választásra. A Szövetség a szociális demokráciáért néven alakult választási és programszövetség képviselői a hónap elején írták alá az együttműködésüket hitelesítő dokumentumot. A Független Szociáldemokrata Párt, az Ifjúszocialisták, a Magyarországi Cigányok Szociáldemokrata Pártja, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Magyar Szocialista Párt, a Magyar Zöld Párt és a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom — kerületi szervezeteik önállóságának és jogegyenlőségének tiszteletben tartásával — közös akciókat határozott el. Mind a t1i választási körzetben állítanak jelölteket, az MSZDP-től ketten, az MSZP-ből tizenegyen (közülük egy ifjúszocialista), a szociáldemokratáktól négyen, a zöldektől pedig egy jelölt versenyez az önkormányzati képviselőségért. K. K. A miniszteri biztost kikérdezték (Munkatársunktól.) Dr. Sas Géza professzor, a Róbert Károly körúti kórház élére kinevezett miniszteri biztos a XIII. Kerületi Tanács testületét tájékoztatta az aktuális helyzetről. Bár beszámolási kötelezettséggel kizárólag a miniszternek tartozik, készséggel mondta el, hogy a nevezetes II. számú szülészeti osztályon, amelyen az iker lombikbébik halva születtek, s édesanyjuk élet-halál közti lebegve került át az Orvostovábbképző Egyetem klinikájára, a helyzet némileg normalizálódott azóta, hogy az osztály élére ideiglenesen új főorvost, dr. Cseh Imre egyetemi docenst nevezték ki. Augusztus eleje óta egyébként a miniszteri biztos tájékozódott a kórházbeli állapotokról, a tíz év óta folyó ügyekről, majd találkozott a kórház orvosaival, főnővéreivel. Elmondta azt is a tanácstestület előtt, hogy dr. Kiss Csaba ügyében tart a rendőrségi vizsgálat, annak lezárásáig azonban nem kívánnak erről nyilatkozni. Sas profeszszor stratégiai kérdésnek az új igazgató megválasztását tartja. A központi rendelkezések alapján, erre egy hónapon belül sort kerítenek. Szent a béke a koalícióban Föld, tizenöt hónap türelem után ? — Igaz-e a hír? — kérdeztük Zsíros Gézát, utalva arra a híresztelésre, miszerint Antall József váratlanul megtisztelte a Kisgazdapárt legutóbbi frakcióülését. — A hír igaz, de ellentétben a jóindulatúnak nem mondható feltételezésekkel, nem azért jött hozzánk a miniszterelnök úr, hogy összetoldozza a szakadni látszó koalíciót. Mert a koalíció egységes és sérthetetlen. A miniszterelnök úrral a frakció csupán néhány részletkérdést egyeztet. — A sokat vitatott földtörvénnyel kapcsolatosan? — Nem, mert a földtörvény előtt a parlament megtárgyal még egy másik törvényt is, azt, amelyik a boltok és a kiskereskedelmi egységek privatizálásáról szól. Ebben a témakörben volt, illetve van nézeteltérés a kisgazdák és a kormány többsége között, de ezek — marxi terminológiával szólva — nem antagonisztikusak. Tegyem még hozzá: tovább közeledtünk egymáshoz. — Akkor gyakorlatilag szent a béke ... — A Kisgazdapárt tudja a maga helyét és szerepét. Tudja, hogy’12 százalékos képviselettel bír a parlamentben, a koalíción belül pedig 25 százalékossal. Ennek megfelelően teszi a dolgát. Szeretnénk viszont elérni, hogy ami szabad szemmel láthatóan is jó és törvényszerű, azt ne a százalékos arány döntse el, hanem az, hogy az jó az országnak. — A múlt hét — a szocdemekéhez hasonlóan — kisgazdaviharokat is hozott... — Ez csak kívülről tűnt viharnak, s nem mi kavartuk, hanem nekünk kavarták. Tették ezt egy pohár vízben. Hogy miért, az egy másik dolog. — Nyilvánvaló, a földtörvénytervezet szítja a nézetkülönbségeket. — Pedig nincs más út, mint az elfogadása. Ezt mondom a koalíciónak is és a kisgazdáknak is. Egy nagyon fontos dologra azonban szeretném felhívni a figyelmet: a földkérdésben nem kell most egységre jutnunk, mert már korábban egységre jutottunk. Párton belül és a koalíción belül is. Tehát csak apró egyeztetések szerepelnek a napirenden, amit — finoman szólva — csak az ellenfelek szeretnének perpatvarnak látni. Azt sem látom gondnak, hogy e témakörben az Alkotmánybíróság is leteszi a véleményét. A fontos az, hogy alkotó módon és segítő szándékkal tegye. — Mi akkor a baj? — A baj az, hogy húzódikhalasztódik a földtörvény elfogadása. Csak az én képviselői körzetemben több mint tízezer földvisszaigénylésről tudok eddig, s olyanokéról, akik közvetlenül saját maguk kívánják megművelni a földet. A leendő tulajdonosokat minden nap késés sújtja. Hat hónap a visszaigénylési idő — a tervezet szerint —, három hónap a feldolgozás és újabb hat hónap az esetleges bérletek felmondása. Mindebből logikusan következik, hogy akár tizenöt hónapon át sem juthat a tulajdonos a földjéhez. Nem vet, következésképp nem is fog majd aratni. Hát ez így tarthatatlan. Ki kell találni valamit, az egész ország érdekében, hogy ez a folyamat felgyorsuljon. A törvénytervezet elfogadásakor ennek a „valaminek” már konkrétan meg kell fogalmazódnia. További feladat, hogy a törvénytervezettel egy időben megteremtődjenek azok a feltételek is, amelyek lehetővé teszik a föld megművelését. Gondolok itt többek között az adó-, a hitel- és a társadalombiztosítási politikára. Az egész kérdéskört komplexen kell tehát kezelni, amelyben természetesen elsődleges a tulajdonlás. Mert aki földet oszt ebben az országban, az hatalmat is oszt. Mi ezt a hatalmat most az állampolgár kezébe akarjuk tenni. Szóval efféle fontos dolgokat tárgyalt a frakcióülésünk a miniszterelnök úr jelenlétében és közreműködésével, s nem belső személyi ügyeket. B. Sz. J. .ÖRÜLTEK HAJÓJÁN NEM UTAZOM TOVÁBB” A főszerkesztő-helyettes szakított a Szent Koronával (Folytatás az 1. oldalról.) és a témához értő tudósok. Sajnos eznem valósult meg. Meggyőződésem, hogy egy jobboldali gondolkodású lapnak is éppen úgy helye van a politikai palettán, mint egy baloldalinak, ez a jobboldaliság azonban semmiként sem jelenthet antiszemitizmust, irredentizmust. Én nem vagyok irredenta, számomra a cél az egyesült, közös Európa. A Jurta Színházban azonban — a Szent Korona főhadiszállásán — szélsőséges pártok legszélsőségesebb nyilatkozatai látnak napvilágot. Az ő „harcuk” nem az én harcom! Amikor megkértem Chrudinák Alajost, hogy közölhessem a Szent Koronában a Panoráma anyagának nemzetiségi részét, akkor én Európában gondolkodtam, ő pedig még csak nem is sejthette, milyen miliőbe kerül. Erre Romhányi még rátett egy lapáttal, mert tiltakozásom ellenére úgy tüntette fel az anyagot, mintha Chrudinák Alajos a lap szerkesztője lenne. Chrudinák Alajost éppen ezért külön, személyesen is megkövetem, hisz akaratán kívül — sajnos az én segédletemnek köszönhetően is — keveredett a korpa közé. — Említette a lapkészítés módszerei között a diktatúrát ... — Romhányi főszerkesztő saját véleményén kívül nem ad helyet másnak. A mások által írt cikkekből is kiirtja az eltérő véleményt. Mostanában ezt úgy oldja meg a leggazdaságosabban, hogy a lap több mint a felét egyedül írja. Újságírói etikát és normát nem ismer. Az irányvonalát nem is kell ecsetelnem, hisz azt a lap sajnálatosan és félreérthetetlenül tükrözi. A stílusról és a nyelvtani szabályokról sincs értelme nála érdeklődni. Sokszor olyan cikkeket tesz be a lapba, amelyeknek értelmi színvonala az ötödik osztályos gyermekekét sem éri el. — Tehát nagyot csalódott? — Az nem kifejezés. Ittlétem meggyőzött arról, hogy indulattal, uszítással és f harsánysággal nemhogy nem szabad, hanem egyenesen bűn lapot csinálni. — Mennyi most a lap példányszáma? — Húszezerrel indult, s ötezernél tart, és egymillió forinttal tartozik a nyomdának. Ez önmagában is sok mindent elmond. — Miként minősíti a lapot? — Minősíthetetlen! Mondom ezt annak tudatában, hogy saját magamat is minősítem vele. Ez a lap nyíltan irredenta, antiszemita és gátlástalanul rágalmazó, mocskolódó, szerkesztésében és írásmódjában pedig dilettáns. Egyre inkább viszontlátom benne a második világháború nyilasainak megnyilatkozásait, a gátlástalan zsidóüldözést és a felelőtlen „Egész Magyarország — mennyország” követelését. — Személyes felelőssége? — Mennyire vagyok bűnös, azt nem tudom. Hogy hibás vagyok, az nyilvánvaló, de azzal, hogy kiszállok ebből a hajóból, talán sikerül jeleznem: ez egy őrült hajó. Röstellem és szégyellem magam miatta. Cseppet sem csodálkoznék tehát azon, ha betiltanák a lapot, mert oly mértékig összetéveszti — s nyilvánvalóan szándékosan — a szabadságot a szabadossággal, hogy az nemcsak alkotmányellenes, hanem emberellenes is. — Könnyebb most? — A szakítás óta igen. Persze magát a lapot — és nem a tartalmát, nem a küllemét, a stílusát, nem a politikai irányvonalát — nagyon sajnálom. Fáj érte a szívem, mert igazi ellenzéki lap lehetett volna. Tisztában vagyok azzal is, hogy ilyen kompromittált múlttal nem fogok tudni elhelyezkedni. Egy magára valamit is adó szerkesztőség nem foglalkoztat. Jóvátehetetlenül lejárattam a nevemet. Döntésemet mégsem bánom, mert tudom: ha a lappal tartok, még nagyobb szakadékba zuhanok. — Végül is mihez kezd? — Visszatérek az eredeti szakmámhoz: felszolgáló leszek. Ennél tisztességesebbet, erkölcsösebbet nem tehetek. Bartha Szabó József Ce cl évfolyam szám *«?90- augusztus 14 Q Ara 15 SOR SZENTKORONA KERESZTKNI NEMZi I ..ÍR)"~Lp— | MAGYAR NEMZETI PART • NYILATKOZIK EGY KORMÁNYŐRSÉGI VEZETŐ Nem volt merényletkísérlet Az időpont titok volt Két baleset is történt szerdán a Finnországba utazó Antall József miniszterelnök Ferihegyre vezető útján. Az Üllői út 86-os számú ház előtt egy taxi ütötte el az útvonalat biztosító rendőrt, majd a gyorsforgalmi úton egy Wartburg gépkocsi vágódott az elnöki Mercedeshez. Ha mindehhez Tőkés László korábbi súlyos sérülését, majd az őt Miskolcról Budapestre kísérő egyik autó balesetét is hozzávesszük, óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon csupán balszerencsés véletlensorozat kíséri-e a kormányőrség által biztosított delegációkat? — Teljesen kizártnak tartom, hogy a baleseteket megrendezték volna — mondta kérdésünkre válaszolva Pénzes Zoltán ezredes, a kormányőrség parancsnokának első helyettese. — Antall József miniszterelnök indulásának időpontját például teljesen titokban tartottuk. Egyébként, ha egy profi ilyen merényletet tervez, minimum egy kamionnnal és nem egy Wartburggal próbálkozik. Az ilyen véletlen ütközéseket csak úgy tudnánk megelőzni, ha ilyenkor tíz-tizenöt percre lezárnánk az érintett útvonalakat, de ez a gyakorlat már elavult. Dr. Galambos László vezérőrnagy a JBRPK iközrendészetének munkatársa szintén úgy véli, csak a véletlen játszott szerepet. A miniszterelnöki konvojt megelőző motoros rendőr jelzést adott a szemben haladó kocsisornak a lassításra. Egy rendszám nélküli Lada ittas vezetője — valószínűleg figyelmetlenség miatt — későn fékezett, így az előtte lévő Wartburgot az épp mellé érő Mercedes oldalának lökte. Ebből csak egy következtetést lehet levonni, mégpedig azt, hogy Budapesten és az egész országban katasztrofális a közlekedés helyzete — mondotta Pénzes Zoltán, F. A.