Népszabadság, 1991. augusztus (49. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-01 / 179. szám
1991. augusztus 1., csütörtök NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT 3 Aláírták a Start-szerződést Októberre tervezik a közel-keleti békekonferenciát marosan amerikai üzletembereket várnak Moszkvába a részletek megvitatására. Bush elnöknek nem sok kiegészítenivalója volt, mert szavai szerint ő is hasonlóan ítéli meg a legtöbb kérdést. Nem pusztán diplomáciai fordulat, hogy a tárgyalások termékenyek voltak, ez tény — mondta. Nemcsak a Jugoszláviáról és a Közel-Keletről hozott közös nyilatkozattal igazolta ezt, hanem azzal is, hogy mindketten a konkrét gazdasági együttműködés mellett törtek lándzsát, és erre helyezték a hangsúlyt. Bush szerint a leszerelés felgyorsítása mellett az új szellemű gazdasági kapcsolatok kialakítása az új kihívás a két ország, illetve a Nyugat és a Szovjetunió között. A két államfő állást foglalt a jugoszláv válság békés megoldása mellett. Gorbacsov a sajtóértekezleten pontról pontra ismertette a Jugoszláviáról szóló nyilatkozatot. A két fél aggodalmát fejezi ki a súlyos helyzet miatt, és felszólítja a szembenállókat az azonnali tűzszünetre. Álláspontjuk szerint a válságot Jugoszlávia népeinek kell az alkotmányos elvek alapján, békés eszközökkel megoldani. Támogatják továbbá a nemzetközi közösség, egyebek között az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet, valamint az Európai Közösségek tényfeltáró és közvetítő misszióit. George Bush bejelentette, hogy közös elhatározás alapján októberre tervezik a közel-keleti békekonferencia összehívását, ám addig még néhány akadálynak el kell hárulnia. Közölte azonban, hogy James Baker külügyminiszter csütörtökön ismét a térségbe utazik. Bush szerint a moszkvai tárgyalások után közelebb kerültek az arabok és az izraeliek közötti igazságos béke megteremtéséhez. A két államfő végezetül sajnálkozását fejezte ki a szerda hajnali litvániai incidens miatt. Gorbacsov közölte, hogy a szovjet KGB és a litván biztonsági szervek nagy erőkkel folytatják a vizsgálatot, és személyesen felügyelik a nyomozást. George Bush egyébként a szovjet üzleti élet képviselőivel reggelizett szerdán. Az amerikai elnök „asztaltársa” mintegy 150 központi gazdasági vezető és új színfoltként a Szovjetunióban még csak kialakulóban levő gazdasági formációk, a részvénytársaságok és vegyes vállalatok képviselői voltak. Bush — utalva arra, hogy valaha egy hatalmas olajcég alapítója, később igazgatója volt — a „tisztességes játékszabályok” kimunkálására szólította fel a szovjet kormányt. Szavai szerint ezzel teremtheti meg a bizalmat és a stabilitást. Úgy vélekedett, hogy ha a Szovjetunióban teljesen befejeződik a jogállam kiépítése, akkor a külföldi technológia és a tőke még nagyobb ütemben áramolhat be az országba. Közölte, hogy az Egyesült Államok a hiteleken kívül kész saját szakembereit is a Szovjetunióba küldeni. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról.) halad a piacgazdaság felé. — A mi felelősségünk a folytatás, nem várhatunk másra — hangoztatta. A továbblépéshez jó háttérnek nevezte a köztársaságok között hamarosan létrejövő új szövetségi rendszert. Gorbacsov kiemelten szólt a gazdasági együttműködésről, miközben hangoztatta: ezen a téren is szükség van reformokra. — Tetszik nekem a kifejezés: el kell fogadni a játékszabályokat — vélekedett a szovjet államfő, majd hozzátette: a Nyugatnak is lépnie kell, és le kell bontania a még meglévő összes akadályokat, például csökkenteni a COCOM- listát. Elégedetten közölte, hogy a mostani tárgyalások alatt átadta az amerikai félnek az energetikai, az élelmiszer-ipari együttműködésről és a hadiipar békés célú átalakításáról szóló szovjet projekteket, s ha Az egyezményhez vezető út 1982. május 8., Eureka: Reagan amerikai elnök az eurekai egyetemen bejelentette, kész újrakezdeni a Szovjetunióval a hadászati fegyverkorlátozási tárgyalásokat (Strategic Arms Reductions Talks) Genfben. (SALART néven is ismert — Strategic Arms Limitation Reduction Talks). I. FORDULÓ: 1982. június 29—augusztus 2. II. FORDULÓ: 1982. október 6—december 2. III. FORDULÓ: 1983. február 2—március 31. IV. FORDULÓ: 1983. június 8—augusztus 2. V. FORDULÓ: 1983. október 5—december 8. — A NATO eurorakéta-telepítésének következményeként a folytatás időpontjának megjelölése nélkül napolták el a tárgyalások következő fordulóját. 1985. január 7—8., Genf — Andrej Gromiko szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter megállapodtak, hogy a hadászati és a közép-hatótávolságú fegyverzet csökkentésének összes kérdését, továbbá az űrfegyverkezés megakadályozását egyetlen tárgyalássorozat keretében, kölcsönös összefüggéseikben fogják vizsgálni. A találkozón meghatározták a tárgyalások tárgyát, célját, módját. I. FORDULÓ: 1985. március 12—április 23. — A tárgyalásokat a három fő témának megfelelően — hadászati, közép-hatótávolságú és űrfegyverek — három munkacsoportban, de egységes egészként kezelik. II. FORDULÓ: 1985. május 30—július 16. III. FORDULÓ: 1985. szeptember 18—november 7. 1985. november 19—21., Genf — Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan csúcstalálkozóján megállapodtak a genfi szovjet—amerikai tárgyalások meggyorsításában. IV. FORDULÓ: 1986. január 16—március 4. V. FORDULÓ: május 8—június 26. 1986. augusztus 11—12., Moszkva — Szakértői értekezlet. 1986. szeptember 5—6., Washington — Szakértői 1986. október 11—12., Reykjavik — Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan csúcstalálkozóján több fegyverzetkorlátozási témában — a közepes hatótávolságú és a hadászati támadóeszközök körében — elvi egyetértésre jutottak, de Reagan űrfegyverkezési programja miatt nem tudtak megegyezni. VI. FORDULÓ: 1986. szeptember 18—november 12. VII. FORDULÓ: 1987. január 15—március 6. — A forduló befejezése után 1987. március 26-ig tovább tárgyalt a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverekkel foglalkozó munkacsoport. Vili. FORDULÓ: 1987. május 5—november 27. — A közepes hatótávolságú atomfegyverek témakörében már 1987. április 23-án megkezdődtek a tárgyalások. 1987 május végén megkezdték a közös szerződéstervezet kidolgozását. 1987. december 7—10., Washington — Gorbacsov és Reagan csúcstalálkozóján december 8-án megállapodást írtak alá a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról (INF- megállapodás — Intermediate-range Nuclear Forces). A szerződés szerint mindkét fél három éven belül felszámolja összes közepes (1000— 5500 kilométer) hatótávolságú rakétáit és az ilyen rakéták indítóberendezéseit. 1988. május 27-én az amerikai szenátus, 1988. május 28-án a szovjet Legfelsőbb Tanács ratifikálta a szerződést. Hatályba lépett: 1988. június elsején. IX. FORDULÓ: 1988. január 14—1988. május — a tárgyalások már a hadászati és űrfegyverek tárgyában folytatódtak, START—NST (Nuclear and Space Talks) elnevezéssel. 1988. május 29—június 2., Moszkva — Gorbacsov és Reagan csúcstalálkozóján június 1-jén aláírták azt a jegyzőkönyvet, amely a harcászati-hadműveleti közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták teljes felszámolásáról szóló, 1987. december 8-án megkötött IMF-szerződés hatályba léptetéséről intézkedik. Kicserélték a szerződés ratifikációs okmányait. X. FORDULÓ: 1988. július 12—1988. november 16. 1989. december 2—3., Málta — George Bush és Mihail Gorbacsov csúcstalálkozóján a két államfő megegyezett a fegyverkorlátozási tárgyalások ütemének fokozásában. XI. FORDULÓ: 1989. június 19—augusztus 7. XII. FORDULÓ: 1989. szeptember 28—1989. december 8. 1990. május 30—június 4., Washington — Bush és Gorbacsov csúcstalálkozóján a bizakodó előzetes nyilatkozatok ellenére nem írták alá a START-megállapodást. XIII—XIV. FORDULÓ: 1990. január 22—1991. március 22. XV. FORDULÓ: 1991. május 19—1991. július 29. 1991. július 17., London — Gorbacsov és Bush együtt jelentette be, hogy tisztázták a hadászati fegyverzetkorlátozási megállapodás minden fontos kérdését, a szerződést Genfben véglegesítik. Bush bejelentette, hogy a moszkvai szovjet-amerikai csúcstalálkozót július 30—31-én tartják, s a szerződést ez alkalommal írják alá. (MTI—Panoráma/Sajtóadatbank) CÉLBAN A START A szovjet és az amerikai nukleáris fegyverzet növekedése A stratégiai hordozóeszközök nukleáris robbanófejeinek száma KamtKi 12 000 ........................... ................................ . ........................................ 0*1 A, 10 000---------------------------------- --yWT--------------- .. ' a rl 8ooo---------------------°1-------------- j-A- ■ -1 1—......A USA szun \\ a 6ooo ————— i-jfc— i-b — l-m-------' -iy A \fk i j! ;!! ' rj i j m 11 j i 111 1 19 ! H in 1 11 2000- | — j-y— i-j I------yj — 1972 1979 1982 1991 A ’90-es évek végére SALT 1 SALT 2 START* előirányzott leépítés tárgyalások a START-szerződés kezdete alapján . fc« Magyar vélemények a moszkvai csúcsról (Folytatás az 1. oldalról.) — A fegyverzetkorlátozás hatása mikor érvényesülhet a gazdaságban? — Ez egy hosszabb távú változás, mivel a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról, illetve felszámolásáról szóló egyezmény még nem jelent közvetlen gazdasági hasznot, csak néhány éven belül realizálódhat. — Hogyan érinti az egységes Szovjetunió gazdaságát az új helyzet? — Most elsősorban az adminisztratív korlátozások hárulnak el a szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatok elől. A jövőben nagyobb mértékű amerikai hitelek állnak majd a Szovjetunió egészének rendelkezésére. Ez érinti egyrészt a Szovjetunió által vásárolt mezőgazdasági cikkeket, amelyekhez a jövőben kedvezőbb feltételekkel juthat majd. Érinti a Szovjetunióban potenciálisan eszközlendő beruházásokat is, de a Szovjetunió Egyesült Államokba irányuló exportlehetőségeit is. — Miért jó ez az Egyesült Államoknak? — Az Egyesült Államok versenypozíciói javulnak az Európai Közösség tagországaival, valamint a közép- és keleteurópai mezőgazdasági exportőr országokkal szemben, ezek ugyanis kénytelenek lesznek versenyre kelni. — Mit jelent az ön által említett „új helyzet" a tagköztársaságok vonatkozásában? — Minőségileg új alapokra helyeződhetnek a kapcsolatok az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyes régiói között. Hogy ennek ténylegesen milyen következményei lesznek a jövőre nézve, azt azért nehéz előre látni, mert nem tudni, hogy az egyes köztársaságok import- és exportkapacitása a változó helyzetben hogyan is alakul majd. * — Érződik-e a moszkvai csúcs hatása a Budapesti Értéktőzsdére? — kérdeztük dr. Hardy Ilonát, a tőzsde vezetőjét. " Mi még nagyon kicsik vagyunk ahhoz, hogy ilyen hatások közvetlenül érzékelhetők legyenek. Ám tekintettel rá, hogy tőzsdénk több mint 50 százalékban külföldi befektető rétegekre épül, ugyan késleltetve, a Kelet-Európa iránti bizalom erősödésével a befektetők kezdhetik bátrabban venni a kelet-európai értékpapírokat. Egyébként a kuvaiti háború idején a külföldiek visszavonultak a mi tőzsdénkből is, és január közepén érzékelhető mélypontra jutottunk. Ami pedig a budapesti értékpapírpiac reagálását illeti, ne felejtsük el, hogy ez a térség az elmúlt jó negyven évben kimaradt a nemzetközi értékpapír-forgalomból. Nem véletlen, hogy a külföldi segély jó része éppen a keleteurópai tőkepiacok, tőzsdék kifejlesztésére áramlik. Mindenkinek érdeke, hogy a keleteurópai piacok felnőjenek, és be tudjanak kapcsolódni a nemzetközi tőkeáramlási folyamatokba. — A Budapesti Értéktőzsdén még nincsenek szovjet és kelet-európai cégek. Várható-e megjelenésük? — Igen, például a Kamaz nagy szovjet teherautó-konszern képviselői jelezték, hogy szeretnének majd megjelenni a Budapesti Értéktőzsdén. Ezt mi kifejezetten szívesen vennénk. Ha ugyanis tőzsdénk a régióban központi szerepet akar játszani, az ehhez vezető út első szakasza lehet a kelet-európai értékpapírok budapesti jegyzése. Nincs nagybácsi Ez a moszkvai most úgy neveztetik: a hidegháború utáni első csúcstalálkozó. Mikor volt a hidegháború vége? Akkor, amikor a Szovjetunió nem küldött katonákat, hogy megakadályozza a kelet-európai változásokat? Akkor, amikor belement a két Németország egyesülésébe? Akkor, amikor hadserege elhagyta Magyarországot és Csehszlovákiát? Akkor, amikor a Szovjetunió és az Egyesült Államok ugyanazon az oldalon állt (az egyik főszereplőként, a másik jóindulatú szemlélőként) Kuvaitban, Irakban? Vagy éppen most ér véget a hidegháború, amikor megszületett az az első egyezmény, amely nem korlátozza, hanem csökkenti a fegyverek számát? A csúcs szempontjából ez persze mindegy, így is, amúgy is hidegháború utáni. Mondhatnánk azt is, hogy „békebeli” csúcsértekezlet, ha nem fenyegetne annyi minden. Ha nem akarna éppen most szétesni Jugoszlávia. Ha nem lenne kérdéses hosszú távon a szovjet állam jövője. A megkülönböztető jelző tehát jogos, de számunkra ez a csúcsértekezlet nem hidegháború utánisága miatt más. Magyarországon a normálisan gondolkodók mindig is szerették a csúcsértekezleteket. Érezvén függőségünket, elsősorban Amerika és a Szovjetunió jó kapcsolataitól remélték, hogy idehaza a reformerők erősödhetnek. Lesz egy kicsivel több szabadság, lesz utazás, lesz kereskedelmi és vámkedvezmény, lesznek ösztöndíjak, a Nyugat végre felismeri, milyen érdekei fűzik a reform-Magyarországhoz. Idehaza meg talán kisebb lesz a balosok szája, veszítenek magabiztosságukból, nem hivatkoznak állandóan Moszkvára, ha keményíteni kívánják a vonalat. Szóval, egy ilyen csúcsértekezlet előtt tele voltunk várakozással. Aztán a dolgok normális rendje szerint történt minden. A nagyok kis lépéseket tettek, miközben hosszú nyilatkozatokat mondtak. Ezekből mindenki azt olvashatta ki, amit akart. Volt, aki annak örült — kevesen —, hogy megint nem történt sok. Volt (a legtöbb), aki a kicsinek is örülni tudott. Ez az első csúcsértekezlet (talán a második), amikor úgy tekintünk ezekre a megbeszélésekre, mint korábban a világ normálisabb része tette. Nemzeti érdekeink szemüvegén keresztül figyelhettük az eseményeket. Mi lesz gazdasági téren? Történik-e áttörés? Kap-e jelentős pénzinjekciót a Szovjetunió? (Hiszen így megélénkülhetne a gazdasága, megnyílhat — esetleg számunkra is — a piaca.) Nem ígéri-e túl magát az amerikai elnök, a horizont alá nyomva a mi térségünket? Egyáltalán, a nagyhatalmak kézfogásán túl törődnek-e a korábbi szovjet érdekszférába tartozó államokkal is? Kevés biztató volt ezen a téren. A Kuril-szigetekről több szó esett, mint Magyarországról, Lengyelországról és Csehszlovákiáról. (Igaz, ezek a szigetek Japánhoz tartoztak valamikor.) A szovjet—amerikai témák mellett a Közel-Kelet uralta — az iraki háború nyomán érthetően — a napirendet. Ezek a realitások. Az amerikai elnök közép-európai érdekekért nem fog Moszkvában kilincselni, a mi térségünk csak súlyos konfliktus esetén kerül az asztalra (Jugoszlávia). A balti államokkal meg lehet szorongatni Gorbacsovot. Varsóval, Prágával, Budapesttel már nem, tehát ezen fővárosok nem kerülnek szóba. Szovjetpolitikánkat, gazdaságpolitikánkat magunknak kell csinálnunk, nincs amerikai nagybácsink. Ez a csúcstalálkozó legfőbb üzenete a mi számunkra. Annak meg a világ más államaival együtt csak örülhetünk, hogy kevesebb tömegpusztító fegyver lesz a Földön. Legalábbis nem több, mint amikor kilenc évvel ezelőtt elkezdtek e rakéták korlátozásáról tárgyalni. Kereszty András A kapitalizmus szelleme Optimista politikai férfiak fáradhatatlanul jelölik ki immáron évek óta azt az időpontot, amikor majd túl leszünk a nehezén, amikor majd felvillan az alagút végén a fény, amikor majd... Valljuk be őszintén, legyünk akármilyen pártállásúak, most arra várunk, hogy volt, ami volt (egyszer csak? hirtelen? végre?...) elkezd működni a kapitalizmus, és hát ha nem is lesz mindjárt arany életünk, valahogyan csak elboldogulunk. Sokan bizonygatják is, hogy a kapitalizmus állítólag már nekidurálta magát. Itt vannak például a vállalkozások. Némely tudora a közgazdaságtannak azt mondja: nem baj az, hogy ezek nem a termelő tevékenységben burjánoznak, hanem a szolgáltatásban, mert ott nagyok az elmaradásaink. örültem is például, amikor azon a rettenetesen hoszszú útvonalon, amelyen munkába járok, először fedeztem föl egy táblát: „Palackozott italok boltja. Nyitva minden nap 07—19 óráig”. — No lám — mondtam magamban —, ha énnekem, teszem azt, szombat délután 5 órakor váratlan vendégem érkezik, nem kell méregdrágán a kocsmából sört hoznom, eljövök ide, és olcsón megúszom. Még jobban örültem, amikor megjelent a következő ilyen tábla. Aztán kapkodni kezdtem a fejem. Ugyanis ezek a feliratok: „Palackozott italok boltja”; „Palackozott italok nagykereskedelmi áron”; „Palackozott italok valódi nagykereskedelmi áron”; „Kül- és belföldi palackozott italok igazi nagykereskedelmi áron, egyre nagyobb számban kezdtek versenyezni egymással. Most ott tartunk, hogy abból a 32 kilométeres távból, amely a lakó-, illetve munkahelyem között van, azon a nyolc kilométeren, amit pontosan meg tudok figyelni, 26 ilyen táblát számolhatok össze. Közben egyetlen másfajta hirdetéssel sem gyarapította ezt a távot a kapitalizmus szelleme. A szellem, amely a szó szoros értelmében kiszabadult a palackból. A dolog ugyanis úgy áll, hogy mindazon helyeken, ahol a flaskás nedűket árusítják (a konyha mélyén vagy hátul a kertben, netán a fészerben, a pincében, a garázsban, sőt több helyütt a hófehérre meszelt disznóólban), spontán módon kocsmák nyíltak. Annak ellenére, hogy a palackozott italok helyben való fogyasztása, azaz a szellemek a palackból való kiszabadítása hatóságilag tilos. Na de ezzel aztán ki is fújt a kapitalizmus errefelé. Vagyis semmi más nem jelzi azon a több tucat négyzetkilométernyi területen, amelyen életem talán leglényegesebb részét bonyolítom (s meggyőződésem, hogy az ország legnagyobb részén sem), hogy a világ átalakulóban van, mint ezek a táblák: „Palackozott italok...”. S e palackozott italok, mint említettem, immáron szabadjára engedve hatnak. Vagyis a kapitalizmus szelleme a szó legszorosabb értelmében lett itten kiengedve a palackból. Mi tagadás, örömünk zavartalan lehet. Végre nem a totalitárius állam alkoholmonopóliumos profitéhsége pusztítja a magyart. Végre a liberális kapitalizmus palackból kiszabadult szelleme hódítja a dolgozót. Nem centralista döntésre hülyül, öngyilkos, nem parancsszóra barmul az isteni nép, hanem szabadon, saját akaratából. Demokratikusan. Hovanyecz László