Népszabadság, 1991. augusztus (49. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-01 / 179. szám

1991. augusztus 1., csütörtök NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT 3 Aláírták a Start-szerződést Októberre tervezik a közel-keleti békekonferenciát marosan amerikai üzletembe­reket várnak Moszkvába a részletek megvitatására. Bush elnöknek nem sok ki­­egészítenivalója volt, mert sza­vai szerint ő is hasonlóan ítéli meg a legtöbb kérdést.­­ Nem pusztán diplomáciai fordulat, hogy a tárgyalások terméke­nyek voltak, ez tény — mond­ta. Nemcsak a Jugoszláviáról és a Közel-Keletről hozott kö­zös nyilatkozattal igazolta ezt, hanem azzal is, hogy mindket­ten a konkrét gazdasági együtt­működés mellett törtek lán­dzsát, és erre helyezték a hang­súlyt. Bush szerint a leszerelés felgyorsítása mellett az új szellemű gazdasági kapcsola­tok kialakítása az új kihívás a két ország, illetve a Nyugat és a Szovjetunió között. A két államfő állást foglalt a jugoszláv válság békés meg­oldása mellett. Gorbacsov a sajtóértekezleten pontról pont­ra ismertette a Jugoszláviáról szóló nyilatkozatot. A két fél aggodalmát fejezi ki a súlyos helyzet miatt, és felszólítja a szembenállókat az azonnali tűzszünetre. Álláspontjuk sze­rint a válságot Jugoszlávia né­peinek kell az alkotmányos el­vek alapján, békés eszközökkel megoldani. Támogatják továb­bá a nemzetközi közösség, egyebek között az Európai Biz­tonsági és Együttműködési Ér­tekezlet, valamint az Európai Közösségek tényfeltáró és köz­vetítő misszióit. George Bush bejelentette, hogy közös elhatározás alapján októberre tervezik a közel-ke­leti békekonferencia összehí­vását, ám addig még néhány akadálynak el kell hárulnia. Közölte azonban, hogy James Baker külügyminiszter csütör­tökön ismét a térségbe utazik. Bush szerint a moszkvai tár­gyalások után közelebb kerül­tek az arabok és az izraeliek közötti igazságos béke megte­remtéséhez. A két államfő végezetül saj­nálkozását fejezte ki a szerda hajnali litvániai incidens mi­att. Gorbacsov közölte, hogy a szovjet KGB és a litván biz­tonsági szervek nagy erőkkel folytatják a vizsgálatot, és sze­mélyesen felügyelik a nyomo­zást. George Bush egyébként a szovjet üzleti élet képviselőivel reggelizett szerdán. Az ameri­kai elnök „asztaltársa” mint­egy 150 központi gazdasági ve­­zető és új színfoltként a Szov­jetunióban még csak kialaku­lóban levő gazdasági formá­ciók, a részvénytársaságok és vegyes vállalatok képviselői voltak. Bush — utalva arra, hogy valaha egy hatalmas olajcég alapítója, később igazgatója volt — a „tisztességes játék­­szabályok” kimunkálására szó­lította fel a szovjet kormányt. Szavai szerint ezzel teremtheti meg a bizalmat és a stabilitást. Úgy vélekedett, hogy ha a Szovjetunióban teljesen befe­jeződik a jogállam kiépítése, akkor a külföldi technológia és a tőke még nagyobb ütem­ben áramolhat be az országba. Közölte, hogy az Egyesült Ál­lamok a hiteleken kívül kész saját szakembereit is a Szov­jetunióba küldeni. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról.) halad a piacgazdaság felé. — A mi felelősségünk a folytatás, nem várhatunk másra — han­goztatta. A továbblépéshez jó háttérnek nevezte a köztársa­ságok között hamarosan létre­jövő új szövetségi rendszert. Gorbacsov kiemelten szólt a gazdasági együttműködésről, miközben hangoztatta: ezen a téren is szükség van refor­mokra. — Tetszik nekem a ki­fejezés: el kell fogadni a já­tékszabályokat — vélekedett a szovjet államfő, majd hozzá­tette: a Nyugatnak is lépnie kell, és le kell bontania a még meglévő összes akadályokat, például csökkenteni a COCOM- listát. Elégedetten közölte, hogy a mostani tárgyalások alatt átadta az amerikai félnek az energetikai, az élelmiszer-ipari együttműködésről és a hadi­ipar békés célú átalakításáról szóló szovjet projekteket, s ha­ Az egyezményhez vezető út 1982. május 8., Eureka: Reagan amerikai el­nök az eurekai egyetemen bejelentette, kész újrakezdeni a Szovjetunióval a hadászati fegy­verkorlátozási tárgyalásokat (Strategic Arms Reductions Talks) Genfben. (SALART néven is ismert — Strategic Arms Limitation Reduction Talks). I. FORDULÓ: 1982. június 29—augusztus 2. II. FORDULÓ: 1982. október 6—december 2. III. FORDULÓ: 1983. február 2—március 31. IV. FORDULÓ: 1983. június 8—augusztus 2. V. FORDULÓ: 1983. október 5—december 8. — A NATO eurorakéta-telepítésének következmé­nyeként a folytatás időpontjának megjelölése nélkül napolták el a tárgyalások következő for­dulóját. 1985. január 7—8., Genf — Andrej Gromiko szovjet és George Shultz amerikai külügymi­niszter megállapodtak, hogy a hadászati és a közép-hatótávolságú fegyverzet csökkentésé­nek összes kérdését, továbbá az űrfegyverkezés megakadályozását egyetlen tárgyalássorozat ke­retében, kölcsönös összefüggéseikben fogják vizsgálni. A találkozón meghatározták a tárgya­lások tárgyát, célját, módját. I. FORDULÓ: 1985. március 12—április 23. — A tárgyalásokat a három fő témának megfele­lően — hadászati, közép-hatótávolságú és űr­fegyverek — három munkacsoportban, de egy­séges egészként kezelik. II. FORDULÓ: 1985. május 30—július 16. III. FORDULÓ: 1985. szeptember 18—novem­ber 7. 1985. november 19—21., Genf — Mihail Gorba­csov és Ronald Reagan csúcstalálkozóján meg­állapodtak a genfi szovjet—amerikai tárgyalá­sok meggyorsításában. IV. FORDULÓ: 1986. január 16—március 4. V. FORDULÓ: május 8—június 26. 1986. augusztus 11—12., Moszkva — Szakértői értekezlet. 1986. szeptember 5—6., Washington — Szakértői 1986. október 11—12., Reykjavik — Mihail Gor­bacsov és Ronald Reagan csúcstalálkozóján több fegyverzetkorlátozási témában — a köze­pes hatótávolságú és a hadászati támadóeszkö­zök körében — elvi egyetértésre jutottak, de Reagan űrfegyverkezési programja miatt nem tudtak megegyezni. VI. FORDULÓ: 1986. szeptember 18—novem­ber 12. VII. FORDULÓ: 1987. január 15—március 6. — A forduló befejezése után 1987. március 26-ig tovább tárgyalt a közepes hatótávolságú nukleá­ris fegyverekkel foglalkozó munkacsoport. Vili. FORDULÓ: 1987. május 5—november 27. — A közepes hatótávolságú atomfegyverek té­makörében már 1987. április 23-án megkezdőd­tek a tárgyalások. 1987 május végén megkezd­ték a közös szerződéstervezet kidolgozását. 1987. december 7—10., Washington — Gorba­csov és Reagan csúcstalálkozóján december 8-án megállapodást írtak alá a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról (INF- megállapodás — Intermediate-range Nuclear Forces). A szerződés szerint mindkét fél három éven belül felszámolja összes közepes (1000— 5500 kilométer) hatótávolságú rakétáit és az ilyen rakéták indítóberendezéseit. 1988. május 27-én az amerikai szenátus, 1988. május 28-án a szovjet Legfelsőbb Tanács ratifikálta a szer­ződést. Hatályba lépett: 1988. június elsején. IX. FORDULÓ: 1988. január 14—1988. május — a tárgyalások már a hadászati és űrfegyverek tárgyában folytatódtak, START—NST (Nuclear and Space Talks) elnevezéssel. 1988. május 29—június 2., Moszkva — Gorba­csov és Reagan csúcstalálkozóján június 1-jén aláírták azt a jegyzőkönyvet, amely a harcá­szati-hadműveleti közepes és rövidebb hatótá­volságú rakéták teljes felszámolásáról szóló, 1987. december 8-án megkötött IMF-szerződés hatályba léptetéséről intézkedik. Kicserélték a szerződés ratifikációs okmányait. X. FORDULÓ: 1988. július 12—1988. novem­ber 16. 1989. december 2—3., Málta — George Bush és Mihail Gorbacsov csúcstalálkozóján a két állam­fő megegyezett a fegyverkorlátozási tárgyalások ütemének fokozásában. XI. FORDULÓ: 1989. június 19—augusztus 7. XII. FORDULÓ: 1989. szeptember 28—1989. de­cember 8. 1990. május 30—június 4., Washington — Bush és Gorbacsov csúcstalálkozóján a bizakodó elő­zetes nyilatkozatok ellenére nem írták alá a START-megállapodást. XIII—XIV. FORDULÓ: 1990. január 22—1991. március 22. XV. FORDULÓ: 1991. május 19—1991. július 29. 1991. július 17., London — Gorbacsov és Bush együtt jelentette be, hogy tisztázták a hadászati fegyverzetkorlátozási megállapodás minden fontos kérdését, a szerződést Genfben véglege­sítik. Bush bejelentette, hogy a moszkvai szov­jet-amerikai csúcstalálkozót július 30—31-én tartják, s a szerződést ez alkalommal írják alá. (MTI—Panoráma/Sajtóadatbank) CÉLBAN A START A szovjet és az amerikai nukleáris fegyverzet növekedése A stratégiai hordozóeszközök nukleáris robbanófejeinek száma KamtKi 12 000 ......................­..... ..........................­...... . ........................................ 0*1 A, 10 000---------------------------------- --yWT--------------- .. ' a rl 8ooo---------------------°1-------------- j-A- ■ -1 1—......A USA szu­­­n \\ a 6ooo ————— i-jfc— i-b — l-m-------' -iy A \fk i j! ;!! ' rj i j m 11 j i 111 1 19 ! H in 1 11 2000- | — j-y— i-j I------yj — 1972 1979 1982 1991 A ’90-es évek végére SALT 1 SALT 2 START* előirányzott leépítés tárgyalások a START-szerződés kezdete alapján . fc« Magyar vélemények a moszkvai csúcsról (Folytatás az 1. oldalról.) — A fegyverzetkorlátozás hatása mikor érvényesülhet a gazdaságban? — Ez egy hosszabb távú vál­tozás, mivel a stratégiai fegy­verrendszerek korlátozásáról, illetve felszámolásáról szóló egyezmény még nem jelent közvetlen gazdasági hasznot, csak néhány éven belül reali­zálódhat. — Hogyan érinti az egysé­ges Szovjetunió gazdaságát az új helyzet? — Most elsősorban az admi­nisztratív korlátozások hárul­nak el a szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatok elől. A jövőben nagyobb mértékű amerikai hitelek állnak majd a Szovjetunió egészének ren­delkezésére. Ez érinti egyrészt a Szovjetunió által vásárolt mezőgazdasági cikkeket, ame­lyekhez a jövőben kedvezőbb feltételekkel juthat majd. Érin­ti a Szovjetunióban potenciá­lisan eszközlendő beruházáso­kat is, de a Szovjetunió Egye­sült Államokba irányuló ex­portlehetőségeit is. — Miért jó ez az Egyesült Államoknak? — Az Egyesült Államok ver­senypozíciói javulnak az Eu­rópai Közösség tagországaival, valamint a közép- és kelet­európai mezőgazdasági expor­tőr országokkal szemben, ezek ugyanis kénytelenek lesznek versenyre kelni. — Mit jelent az ön által em­lített „új helyzet" a tagköztár­saságok vonatkozásában? — Minőségileg új alapokra helyeződhetnek a kapcsolatok az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyes régiói kö­zött. Hogy ennek ténylegesen milyen következményei lesz­nek a jövőre nézve, azt azért nehéz előre látni, mert nem tudni, hogy az egyes köztár­saságok import- és exportka­pacitása a változó helyzetben hogyan is alakul majd. * — Érződik-e a moszkvai csúcs hatása a Budapesti Ér­téktőzsdére? — kérdeztük dr. Hardy Ilonát, a tőzsde vezető­jét. " Mi még nagyon kicsik va­gyunk ahhoz, hogy ilyen hatá­sok közvetlenül érzékelhetők legyenek. Ám tekintettel rá, hogy tőzsdénk több min­t 50 százalékban külföldi befektető rétegekre épül, ugyan késlel­tetve, a Kelet-Európa iránti bizalom erősödésével a be­fektetők kezdhetik bátrabban venni a kelet-európai érték­papírokat. Egyébként a ku­vaiti háború idején a külföl­diek visszavonultak a mi tőzs­dénkből is, és január közepén érzékelhető mély­pontra jutot­tunk. Ami pedig a budapesti értékpapírpiac reagálását il­leti, ne felejtsük el, hogy ez a térség az elmúlt jó negyven évben kimaradt a nemzetközi értékpapír-forgalomból. Nem véletlen, hogy a külföldi segély jó része éppen a kelet­európai tőkepiacok, tőzsdék kifejlesztésére áramlik. Min­denkinek érdeke, hogy a kelet­­európai piacok felnőjenek, és be tudjanak kapcsolódni a nemzetközi tőkeáramlási fo­lyamatokba. — A Budapesti Értéktőzsdén még nincsenek szovjet és ke­let-európai cégek. Várható-e megjelenésük? — Igen, például a Kamaz nagy szovjet teherautó-kon­szern képviselői jelezték, hogy szeretnének majd megjelenni a Budapesti Értéktőzsdén. Ezt mi kifejezetten szívesen ven­nénk. Ha ugyanis tőzsdénk a régióban központi szerepet akar játszani, az ehhez vezető út első szakasza lehet a ke­let-európai értékpapírok bu­dapesti jegyzése. Nincs nagybácsi Ez a moszkvai most úgy neveztetik: a hidegháború utáni első csúcstalálkozó. Mikor volt a hidegháború vége? Akkor, amikor a Szovjetunió nem küldött katonákat, hogy megakadályozza a kelet-európai változásokat? Akkor, amikor belement a két Németország egyesülésébe? Akkor, amikor hadserege elhagyta Magyarországot és Csehszlo­vákiát? Akkor, amikor a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok ugyanazon az oldalon állt (az egyik főszereplőként, a másik jóindulatú szemlélőként) Kuvaitban, Irakban? Vagy éppen most ér véget a hidegháború, amikor megszü­letett az az első egyezmény, amely nem korlátozza, hanem csökkenti a fegyverek számát? A csúcs szempontjából ez persze mindegy, így is, amúgy is hidegháború utáni. Mondhatnánk azt is, hogy „békebe­li” csúcsértekezlet, ha nem fenyegetne annyi minden. Ha nem akarna éppen most szétesni Jugoszlávia. Ha nem lenne kérdéses hosszú távon a szovjet állam jövője. A megkülönböztető jelző tehát jogos, de számunkra ez a csúcsértekezlet nem hidegháború utánisága miatt más. Magyarországon a normálisan gondolkodók mindig is szerették a csúcsértekezleteket. Érezvén függőségünket, el­sősorban Amerika és a Szovjetunió jó kapcsolataitól re­mélték, hogy idehaza a reformerők erősödhetnek. Lesz egy kicsivel több szabadság, lesz utazás, lesz kereskedelmi és vámkedvezmény, lesznek ösztöndíjak, a Nyugat végre felismeri, milyen érdekei fűzik a reform-Magyarország­­hoz. Idehaza meg talán kisebb lesz a balosok szája, veszí­tenek magabiztosságukból, nem hivatkoznak állandóan Moszkvára, ha keményíteni kívánják a vonalat. Szóval, egy ilyen csúcsértekezlet előtt tele voltunk várakozással. Aztán a dolgok normális rendje szerint tör­tént minden. A nagyok kis lépéseket tettek, miközben hosszú nyilatkozatokat mondtak. Ezekből mindenki azt ol­vashatta ki, amit akart. Volt, aki annak örült — kevesen —, hogy megint nem történt sok. Volt (a legtöbb), aki a kicsinek is örülni tudott. Ez az első csúcsértekezlet (talán a második), amikor úgy tekintünk ezekre a megbeszélésekre, mint korábban a világ normálisabb része tette. Nemzeti érdekeink szem­üvegén keresztül figyelhettük az eseményeket. Mi lesz gazdasági téren? Történik-e áttörés? Kap-e jelentős pénz­­injekciót a Szovjetunió? (Hiszen így megélénkülhetne a gazdasága, megnyílhat — esetleg számunkra is — a piaca.) Nem ígéri-e túl magát az amerikai elnök, a horizont alá nyomva a mi térségünket? Egyáltalán, a nagyhatalmak kézfogásán túl törődnek-e a korábbi szovjet érdekszférába tartozó államokkal is? Kevés biztató volt ezen a téren. A Kuril-szigetekről több szó esett, mint Magyarországról, Lengyelországról és Csehszlovákiáról. (Igaz, ezek a szigetek Japánhoz tartoz­tak valamikor.) A szovjet—amerikai témák mellett a Közel-Kelet ural­ta — az iraki háború nyomán érthetően — a napirendet. Ezek a realitások. Az amerikai elnök közép-európai érdekekért nem fog Moszkvában kilincselni, a mi térsé­günk csak súlyos konfliktus esetén kerül az asztalra (Ju­goszlávia). A balti államokkal meg lehet szorongatni Gor­­bacsovot. Varsóval, Prágával, Budapesttel már nem, tehát ezen fővárosok nem kerülnek szóba. Szovjetpolitikánkat, gazdaságpolitikánkat magunk­nak kell csinálnunk, nincs amerikai nagybácsink. Ez a csúcstalálkozó legfőbb üzenete a mi számunkra. Annak meg a világ más államaival együtt csak örül­hetünk, hogy kevesebb tömegpusztító fegyver lesz a Föl­dön. Legalábbis nem több, mint amikor kilenc évvel ez­előtt elkezdtek e rakéták korlátozásáról tárgyalni. Kereszty András A kapitalizmus szelleme Optimista politikai férfiak fáradhatatlanul jelölik ki immáron évek óta azt az időpontot, amikor majd túl le­szünk a nehezén, amikor majd felvillan az alagút végén a fény, amikor majd... Valljuk be őszintén, legyünk akármilyen pártállású­­ak, most arra várunk, hogy volt, ami volt (egyszer csak? hirtelen? végre?...) elkezd működni a kapitalizmus, és hát ha nem is lesz mindjárt arany életünk, valahogyan csak elboldogulunk. Sokan bizonygatják is, hogy a kapita­lizmus állítólag már nekidurálta magát. Itt vannak például a vállalkozások. Némely tudora a közgazdaságtannak azt mondja: nem baj az, hogy ezek nem a termelő tevékenységben burjánoznak, hanem a szol­gáltatásban, mert ott nagyok az elmaradásaink. örültem is például, amikor azon a rettenetesen hosz­­szú útvonalon, amelyen munkába járok, először fedeztem föl egy táblát: „Palackozott italok boltja. Nyitva minden nap 07—19 óráig”. — No lám — mondtam magamban —, ha énnekem, teszem azt, szombat délután 5 órakor várat­lan vendégem érkezik, nem kell méregdrágán a kocsmá­ból sört hoznom, eljövök ide, és olcsón megúszom. Még jobban örültem, amikor megjelent a következő ilyen tábla. Aztán kapkodni kezdtem a fejem. Ugyanis ezek a feliratok: „Palackozott italok boltja”; „Palac­kozott italok nagykereskedelmi áron”; „Palackozott ita­lok valódi nagykereskedelmi áron”; „Kül- és belföldi pa­lackozott italok igazi nagykereskedelmi áron, egyre na­gyobb számban kezdtek versenyezni egymással. Most ott tartunk, hogy abból a 32 kilométeres távból, amely a la­kó-, illetve munkahelyem között van, azon a nyolc kilo­méteren, amit pontosan meg tudok figyelni, 26 ilyen táb­lát számolhatok össze. Közben egyetlen másfajta hirdetés­sel sem gyarapította ezt a távot a kapitalizmus szelleme. A szellem, amely a szó szoros értelmében kiszabadult a palackból. A dolog ugyanis úgy áll, hogy mindazon he­lyeken, ahol a flaskás nedűket árusítják (a konyha mélyén vagy hátul a kertben, netán a fészerben, a pincében, a ga­rázsban, sőt több helyütt a hófehérre meszelt disznóólban), spontán módon kocsmák nyíltak. Annak ellenére, hogy a palackozott italok helyben való fogyasztása, azaz a szelle­mek a palackból való kiszabadítása hatóságilag tilos. Na de ezzel aztán ki is fújt a kapitalizmus errefelé. Vagyis semmi más nem jelzi azon a több tucat négyzetki­lométernyi területen, amelyen életem talán leglényegesebb részét bonyolítom (s meggyőződésem, hogy az ország leg­nagyobb részén sem), hogy a világ átalakulóban van, mint ezek a táblák: „Palackozott italok...”. S e palackozott ita­lok, mint említettem, immáron szabadjára engedve hat­nak. Vagyis a kapitalizmus szelleme a szó legszorosabb ér­telmében lett itten kiengedve a palackból. Mi tagadás, örömünk zavartalan lehet. Végre nem a totalitárius állam alkoholmonopóliumos profitéhsége pusz­títja a magyart. Végre a liberális kapitalizmus palackból kiszabadult szelleme hódítja a dolgozót. Nem centralista döntésre hülyül, öngyilkos, nem parancsszóra barmul az isteni nép, hanem szabadon, saját akaratából. Demokrati­kusan. Hovanyecz László

Next