Népszabadság, 1991. október (49. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-01 / 230. szám
1991. október 1., kedd NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT Antall: A Nyugatot készületlenül érték a változások Találkozó Kissingerrel — Munkaebéd bankárokkal — Diszdoktorrá avatás (Folytatás az 1. oldalról.) Antall József szólt arról is, hogy Magyarország szuverenitásának helyreállításával és — minit mondta — a magyar történelem újraegyesítésével nem szűnik meg a nyugati magyarság — kettős kötődéséből adódóan is — fontos szerepe. A miniszterelnök,akinek szavait nagy tetszés fogadta, arra kérte az amerikai magyarságot, tegyen meg minden tőle telhetőt az óhazáért, segítse elő talpraállását és gazdasági fejlődését. Hétfő reggel Antal József ugyancsak magyar vonatkozású programmal kezdte a napot. Szálláshelyén, a Plaza Hotelben találkozott a Magyar Demokrata Fórum amerikai szervezetének tagjaival. A mintegy 30—40tagú szervezet alapítását Takács István autójavító műhelytulajdonos kezdeményezte, aki 1989-ben Nagy Imre temetésén Budapesten járva egy MDF-aktivista barátja révén került kapcsolatba a későbbi nagyobbik kormánypárttal. Most ő a Lezsák Sándor vezette Lakiteliki Alapítvány amerikai megbízottja, s — mint a Népszabadság tudósítójának elmondta : több itteni szimpatizáns amerikai magyar üzletember bevonásával MDF-s kenyérgyárat készülnek felállítani Magyarországon. A találkozón Antall József közölte: Bush elnöknek is kifejti abbéli véleményét, hogy az Egyesült Államoknak aktívabban kellene részt vennie a jugoszláviai válság megoldásában. Hozzáfűzte: habár a szovjet változások és a VSZ felbomlása folytán Nyugat- Európa hagyományos katonai fenyegetettsége megszűnőben, azzal felérő új veszélyeket idéz fel az Európa keleti felében jelentkező instabilitás. Ezért még a NATO kívánatos jelenlétével sem tudja Amerika úgy támogatni Európát, ha közben nem ragad meg minden eszközt a földrész keleti felének stabilizálására. Röviddel utóbb a miniszterelnök a szakértőként ma is befolyásos Kissinger volt külügyminiszterrel találkozott, aki különben a tervezettnél hosszabbra nyúlt beszélgetésről éppen a New Yorkban tartózkodó Pankin szovjet külügyminiszterhez sietett. Előbb azonban még mindketten válaszoltak a várakozó újságírók — köztük a Népszabadság tudósítójának — kérdéseire. Ebből kitűnt: Kissinger nem lát lehetőséget arra, hogy Amerika messzebb menjen a jugoszláv ügyben annál, mint amit Baker külügyminiszter múlt heti biztonsági tanácsi beszédében már kifejtett. Egyébként Jugoszláviát illetően Kissinger inkább a házigazda magyar miniszterelnök véleményére volt kíváncsi, míg a szovjet helyzet megítélésekor, ami a beszélgetés másik fő témája volt, történelmi gyökerekig hatoló véleménycsere alakult ki közöttük. Antall elmondta, hogy értékelésük itt eltért, s a magyar miniszterelnök volt az, aki szerint egy stabilizálódott szovjet térség kevésbé veszélyes, mint egy anarchiába süllyedő. (Kissinger vélekedése ennek nagyjából az ellenkezője volt, de erre a tájékoztatóban egyikük sem tért ki.) A miniszterelnök hozzátette, hogy a Szovjetunió megsegítéséről szólván fontos lenne, hogy a Nyugat tőlünk vásárolja meg azt, amivel Moszkvát akarja megtámogatni, de vigyázni kell, hogy ez hosszú távon ne kösse le ebbe az irányba Kelet-Közép-Európa kereskedelmét. Egyébként Antall hangsúlyozta, hogy az azonnali humanitárius segítség gondolatával egyetért, de hosszabb távú nyugati támogatást a Szovjetuniónak célszerű a katonai, gazdasági és politikai szempontok alapján mérlegelni. Kissinger ezúttal is kiemelte, hogy Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország mielőbbi közös piaci integrációjának a híve, s hozzátette: az Egyesült Államoknak szintén megkülönböztetett fontosságot kell tulajdonítania e három ország gazdasági és szakértői támogatására. Déliben a magyar miniszterelnök a híres New York-i Wall Streeten munkaebéd keretében nagy bankházak és befektetési cégek, köztük a Citibank, a Chase Manhattan, a Schroeder, a Salomon Brothers vezetőivel folytatott eszmecserét. A meghívottak között volt Alexander Tomanson, a Magyar Amerikai Vállalkozási Alap elnöke is. A Wall Streetről lapunk zártakor Manhattan északi részébe, Kossuth Lajos szobrához vezet Antall József útja, ahol várhatóan nagyszámú New York-i magyar jelenlétében helyezi el koszorúját és rója le kegyeletét. Az ünnepségen New York városa Joanne Myersszel, a külkapcsolatok főigazgatójával szintén képviselteti magát. Ezután a miniszterelnök és kísérete Hantfordba utazik, ahol Antall Józsefet Connecticut állam egyetemének díszdoktorává avatják — a hivatalos okirat szavaival — a nemzetközi megértés érdekében kifejtett tudományos munkásságának, valamint a tudományos és a politikai életében tanúsított bátorságának, morális példamutatásának elismeréseként. A miniszterelnök Hartfordból még az éjjel visszatér New Yorkba, ahol kedden előbb Pérez de Ouéllar ENSZ-főtitkárt keresi fel, majd — nagy érdeklődéssel várt — beszédet mond a világszervezet közgyűlésén. Serény Péter Hármas csúcs kétoldalú szerződésekkel (Varsói tudósítónktól.) A Népszabadság tudósítójának értesülése szerint az e hét végén Krakkóban tartandó lengyel—csehszlovák—magyar csúcstalálkozón aláírják a lengyel—magyar, valamint a lengyel—csehszlovák kétoldalú szerződéseket. A csúcstalálkozót a tervek szerint vasárnap tartják a Wawelben, de előtte, még szombaton összeülnek a három ország külügyminiszterei, valamint a nemzetközi gazdasági kapcsolatokkal foglalkozó miniszterei. Hazánkat a hírek szerint Antall József miniszterelnök képviseli a csúcson, a magyar kormányfő lesz Walesa és Havel elnökök tárgyalópartnere. A kétoldalú alapszerződések aláírásának tervét megerősítette Jacek Baluch, Lengyelország prágai nagykövete, aki a Zycie Warszawynak nyilatkozva kifejtette: Lech Walesa szeptemberi prágai látogatásán azért nem írták alá a lengyel—csehszlovák szerződést, mert nem akartak „elfelejtkezni” a magyarokról. Vagyis, hogy Krakkóban egyszerre írhassák alá a lengyelcsehszlovák és a lengyel—magyar egyezményeket, amelyek már készen állnak. Ugyancsak a szorosabbá váló lengyel—magyar kapcsolatokat jelzi, hogy hétfőn hivatalos látogatásra Varsóba érkezett Für Lajos honvédelmi miniszter. Az első napon tárgyalásokat folytatott lengyel kollégájával, Kolodziejczyk nemzetvédelmi miniszterrel. Kedden Gdanskba utazik, majd szerdán fogadja őt Walesa államfő. Für Lajos elégedetten nyilatkozott az összegyűlt újságíróknak a lengyel nemzetvédelmi miniszterrel folytatott hétfői tárgyalásai végén. Elmondta, hogy a két ország szeretne a román—magyarhoz hasonló Nyitott Égbolt megállapodásra jutni. (Az lehetővé teszi az egymás légterébe való berepülést az adott területek katonai ellenőrzése végett.) — Ily módon olyan példát mutatnánk Európa számára, amely elegendő csatlakozó esetében „nyitott égboltot” hozna létre egész Európa fölött — közölte Für Lajos. Eközben szintén a lengyel fővárosban tárgyal a szlovák parlament küldöttsége, amelynek vezetője, Frantisek Miklosko kijelentette: a háromoldalú együttműködést négyszögesíteni kellene! Pozsony ugyanis teljes jogú tagként kíván részt venni a közös munkában. Ritecz Miklós Kiábrándulás és sajnálkozás a Hlinka-botrány után (Prágai tudósítónktól.) Csehországban kiábrándultan, Szlovákiában sajnálkozva kommentálják a hétvégi Hlinka-ünnepségek botrányos lezajlását. A konzervatív szlovák pappolitikusról, a fasiszta szlovák állam egyik szellemi előkészítőjéről a hét végén emlékeztek meg a szlovákiai Rózsa-hegyen, igen magas szintű kormányzati részvétellel. Hlinka páternak a két világháború közötti szerepéről csak pozitívumokat említettek a szónokok, s maga Jan Carnogurski miniszterelnök is úgy fogalmazott, hogy „Andrej Hlinka a hiteles szlovák politikát képviseli”. Carnogurski kiemelte azt a szerepet, amelyet Hlinka az osztrák—magyar monarchiában játszott, mint „igen sikeres nemzeti ébresztő”, majd rámutatott, hogy a csehszlovák állam létrehozása után az elsők között definiálta a pap-politikus Szlovákia nem egyenjogú helyzetét. Meleg szavai ellenére Carnogurskiit igen heves és kultúrálatlan bírálatokkal illették azok a nacionalista csoportok, amelyek a különféle rendezvényeken részt vettek. A Tisót éltető csoportok Carnogurskit, s a szlovák kormány többi tagját a szlovák nemzet árulóinak bélyegezték, s követelték Szlovákia elszakadását Csehországtól. Igen melegen fogadták ezzel szemben Jozef Prokest, a Nemzeti Párt elnökét és Jozef Márkust, a Matica Slovenska elnökét. Carnogurskiba füttyökkel és pfujolásokkal fojtották bele a szót, az utóbbi két politikusnak olyan kijelentéseit, mint például, hogy „az összes ördög sem képes megakadályozni Szlovákia szuverenitását”, nagy tetszésnyilvánítással fogadták. Carnogurskit a rendezvények után megkérdezték, mit érzett, amikor „talán először a szabad Csehszlovákia történetében” ekkora gyűlölettel találkozott a mássággal szemben. A miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy „a program menetét megzavaró csoport rizikót jelent a szlovák demokrácia számára”. Egy másik vezető kereszténydemokrata politikus, Jan Klepác mintegy mentegetve a jelenséget, azt hangsúlyozta, hogy a szlovák nacionalizmus „szomszédaink nyomásának következtében keletkezett”, és soha nem volt támadó jellegű nacionalizmus”. De még azt is hozzátette, hogy szerinte „ha megszűnik a nyomás, Szlovákia és a szlovákok birtoklása irányában, akkor megszűnik a szlovák nacionalizmus is, mint politikai jelenség”. A Hlinkaünnepségeket a hétfői Mladá Fronta így kommentálta: „A Hlinka-napokat másodszor ünnepelték a polgárok a szabad Csehszlovákiában. Hogy lesz-e ilyesmi a következő években is, azt megmutatja az idő, továbbá a politikusok és a polgárok akarata.” Kis Tibor Élelmiszer hitelből a Szovjetunióba (Bonni tudósítónktól.) A Szovjetunió kelet-középeurópai országokban — így Magyarországon is — vásárolhat élelmiszereket abból a hitelkeretből, amelyet a Közös Piac bocsát a rendelkezésére — határozták el hétfői tanácskozásukon Brüsszelben az Európai Közösségek külügyminiszterei. Arról egyelőre nem döntöttek, hogy a mintegy egymilliárd márka értékű szállítások milyen arányban oszlanak majd meg a közös piaci országok, illetve a többiek között. A brüsszeli döntés értelmében Jugoszlávia — a polgárháború miatt — nem jöhet szóba szállítóként, a balti köztársaságok viszont bekapcsolódhatnak. L. P. Javlinszkij „aranyköpése” Grigorij Javlinszkij vezető közgazdász a szovjet televízióban kijelentette, hogy a Szovjetunió arany- és valutatartalékai drámai szintre csökkentek, és az ország igen nehéz év elé néz. Javlinszkij szerint a Szovjetunió tavaly áruba bocsátotta aranykészletének döntő részét, és tartalékai jelenleg csupán 240 tonnát tesznek ki; keményvaluta-tartalékai szintén kimerültek, napi problémákkal küzd az adósság-viszszafizetésben. Javlinszkij kijelentése nyomán több mint 7 dollárral megugrottak az aranyárak az amerikai tőzsdéken. (MTI) Frankfurter Allgemeine Magyar Nemzet: jó hír és privatizáció A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) Egy még nem tisztességes lap címmel közöl cikket Krisztina Koenen tollából a Magyar Nemzet privatizációjáról, illetve a lapnál történt elbocsátások hátteréről. Az alábbiakban ismertetjük az írás egyes részleteit. Magyarországon az emberek a politikai pártok és a parlament után a sajtóban bíznak a legjobban. Ennek a mítosznak a kialakulásában azonban a kommunisták játszották a legnagyobb szerepet, mert egyrészt gyűlölték a sajtót, másrészről mindent elkövettek azért, hogy ellenőrzésük alá vonják. Ezektől az érzésektől az új politikusok és az új pártok sem tudtak megszabadulni, hiszen mi mással lehetne magyarázni azt az érzékenységet, amivel a kormánykoalíció a róla szóló írásokra reagál. A sajtó szidalmazása mindennapos dologgá vált ma Magyarországon — állapítja meg a FAZ. A Magyar Nemzet privatizációja körül folyó csatározások ilyen hangulati környezetben érték el csúcspontjukat, amikor is a lap több vezető munkatársának felmondtak. Az egészben az az érdekes — írja Krisztina Koenen —, hogy míg más lapok gond nélkül függetlenné válhattak, addig a Magyar Nemzetnek a privatizáció a jó hírébe került. A FAZ emlékeztet rá, hogy az MDF már tavaly áprilisban és később, a választási győzelem után többszöri kísérletet tett a lap megszerzésére. Az MDF prominens személyiségei anyagi segítséget, illetve a kormányhoz fűződő különleges kapcsolatokat ajánlottak fel a szerkesztőségnek. A lap munkatársai mindkettőt viszszautasították, és a privatizációhoz külföldi partnerként a svéd Dagens Nyhetert választották. Kormányzati nyomásra, illetve a miniszterelnök személyes beavatkozásának köszönhetően végül is az MDF- fel jó kapcsolatokat ápoló Hersant- csoport vásárolhatta meg a Magyar Nemzetet. Azóta a lap helyzete egyre romlott, csökkent a példányszám, a szerkesztőség megosztottá vált. Ez a megosztottság látható volt a főszerkesztő személye körüli harcokban is. A sokat vitatott Pethő Tibor mandátuma a főszerkesztői poszton különböző műveletek révén meghosszabbítást nyert (értesüléseink szerint Pethő mandátuma 1991. december 31-ével lejárt A szerk. megjegyzése.) és tíz napra rá, átszervezésre hivatkozva felmondtak több, a jelenlegi kormánykoalícióval szemben kritikus hangvételt megütő munkatársnak. A Magyar Nemzet körüli eseményekben nemcsak az az elszomorító, hogy egy kiváló újságot hogyan lehet tönkretenni, hanem az a magyar sajtóban egyre nyilvánvalóbb tendencia is: az újságírói posztok betöltésénél nem a rátermettség dönt, hanem a politikai beállítottság. A magyar újságíró társadalom nagy része pedig kiszolgáltatott helyzetben van, hiszen egy, a kormányzatot bíráló cikk megjelenése sokaknak a létbiztonságát fenyegetheti — írja a frankfurti lap. Francia szindróma Egy-két hónapja csak, hogy Marrtonyi János, az NGKM államtitkára egysajtóértekezleten, némiképp indignálódva, azt mondta, hogy hovatovább abszurd helyzet áll elő, miközben a világ megállás nélkül az integrációs szervezetekbe igyekvő kelet-európaiak megsegítéséről beszél, néhány tonna marha- vagy birkahús miatt képtelenek vagyunk a közös piaci társulás ügyében előbbre jutni. Ezek bizony látnoki szavak voltak, mert a saját parasztjaitól szorongatott francia kormány a minap éppenhogy ama „néhány tonna” miatt vétózta meg (állítólag csupán ideiglenesen) a magyar—lengyel—csehszlovák társulási szerződéseket. Neki tudniillik nem abszurd a helyzet, hanem létkérdés, hogy a Közös Piac agrárprotekcionizmusát életben és szintén tartsa. Ez sokkal kevésbé létkérdés Nagy-Britanniának, ahol a kormány léte vagy nemléte szempontjából szinte mellékes az agrárlobby, és kevésbé létkérdés Németországnak is, ám a német—francia szövetség annál jóval többet ér Kohlnak, semmint hogy nyílt konfliktusba keveredjék Mitterrand-nal a szóban forgó vétó miatt. Ha ideveszszük a többi nagy és Franciaországnál elmaradottabb agrártermelőt is, kiderül, hogy a franciák nincsenek egyedül. Viszont ők azok, akiket a legutolsó időkben valóságos magyar szeretetrohamok vettek körül. Holott a francia kormány hagyományosan túsza a maga parasztpolitikájának. Egészen közönségesen szólva most sem akar megbukni azon, hogy már a jelenlegi állapotokkal is elégedetlen parasztjait a keleti agrártermékek fokozott beengedésével vadítsa el. Ez az, ami számít, úgy látszik. Mindama látványos gesztusok, amelyek történelmileg más irányba látszottak terelni a magyar—francia kapcsolatokat, a történtek fényében értéktelenek. Értéktelenek azért, mert ilyen-olyan segítségprogramokkal, ezek ösztönzésével, a bennük való részvétellel Párizs kimutathatja ugyan „jó szándékát” és segítőkészségét Kelet-Európával szemben, de mondjuk ki már végre: nem erről van szó! Hanem arról, hogy a nyugat-európai piacokat tegyék a lehető legnagyobb mértékben nyitottá a Keletről érkező termékek előtt. Hagyják a termékeket versenyezni. Még akkor is, ha van rajtuk egy jó adag állami támogatás. E tekintetben ugyanis nem fognak különbözni nyugati „kollégáiktól”: ma a fejlett világban nincs mezőgazdasági termelés ilyen vagy olyan formájú támogatás nélkül. A Világbank hiteleitől az Európa Bank hitelein át a Phare-típusú programokig és a legkülönfélébb finánc- és áruvásárlási hitelekig — minden jó. Minden azt szolgálja, helyesen, hogy a magyar (és vele együtt a többi kedvezményezett) keleti gazdaság szerkezetileg átalakuljon, többet és gazdaságosabban termeljen, hogy legyen növekedés és ennek legyenek érezhető jótéteményei a keleti társadalmak számára. De hogyan képzelik azt, hogy egyfelől Nyugat-Európa kész pénzzel ösztönözni a fejlődést, másfelől nyomban kigyújtja a piros jelzést, ha a többlettermék az ő piacain kíván landolni? A kelet-európai kisállamok belső piacaik korlátozottsága folytán exportérdekeltek: ha ebben fogják őket viszsza, akkor minden más segély — tömjénfüst. Aczél Endre 3 Ki segítette Irak atomprogramját? Az ENSZ iraki missziót teljesítő nukleáris fegyverellenőrző csoportja kézzelfogható bizonyítékokat talált arra vonatkozóan, hogy Bagdad érdeklődést mutatott egy nukleáris szerkezet felrobbantása iránt David Kudd, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) szóvivője hétfőn, a BBC-nek adott bécsi nyilatkozatában elmondta: az ellenőrző csoport bizonyítékokat talált arra nézve, hogy az irakiak valóban gyűjtötték a dokumentációs anyagokat egy robbantási célra alkalmas eszköz létrehozására. " Vannak olyan jelek is, amelyek azt mutatják, hogy Bagdad számos megállapodást írt alá külföldi cégekkel a nukleáris programjához szükséges cikkek megvételére. A cégek neveit eljuttatják az illető kormányokhoz, és az már politikai döntés kérdése, hogy nyilvánosságra hozzák-e őket vagy sem — jelentette ki a szóvivő. Arra a kérdésre, hogy Irak mikor lett volna képes nukleáris fegyverek előállítására, Dávid Kudd úgy válaszolt: — Legkésőbb az évtized közepére Bagdad abban a helyzetben lehetett volna, hogy évente 2—3 nukleáris fegyvert állítson elő. Az ellenőrző csoport, amelynek tagjait igen barátságtalanul fogadták Irakban (négy napot töltöttek bezárva egy gépkocsiparkolóban), hétfőn hagyta el Bagdadot. Amiint azt a küldöttség szóvivője elmondta, a visszatérésről szóló döntés az ENSZ és az IAEA közös határozata volt. * Irak továbbra is bírálja az ENSZ határozatát, miszerint nem férhet majd hozzá szabadon az olajeladásaiból származó pénzhez, jóllehet kitermelését már 1992 második felére napi 3,2 millió hordónyira tudja felfuttatni — jelentette a Reuter. Az iraki olajipari miniszter szerint országa kész újból olajat exportálni, rendezni kereskedelmi kapcsolatait korábbi partnereivel és ismét elfoglalni helyét a nemzetközi olajpiacon. Hozzátette: országa várhatóan naponta már 1,5 millió hordónyi olajat tudna exportálni.