Népszabadság, 1992. február (50. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-01 / 27. szám
NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT 1992. február 1., szombat Elfogadták a konszenzus mínusz egy elvét (Folytatás a 1. oldalról) Eszerint a konszenzus általános elve a jövőben oly módon változik az EBEÉ keretei között, hogy a válságtanácskozásokon az az állam, amely „nyilvánvalóan és durván” megsértette EBEÉ-kötelezettségeit nem vehet részt a határozathozatalban, a szavazók esetében azonban a konszenzus változatlanul szükséges. A tanácsülés síkraszállt az EBEÉ konfliktusmegoldó képességének fokozásáért. Megvizsgálják az ellenőrző mechanizmusok javításának lehetőségét, így például a megfigyelői missziók kiküldésének módját. Külön dokumentum foglalkozik a tömegpusztító fegyverek további elterjedésének megakadályozásával. Egyebek között kívánatosnak tartják a helsinki folyamat államai, hogy még ez évben létrejöjjön egy jól ellenőrizhető nemzetközi megállapodás a vegyi fegyverek betiltásáról. Magyar értékelés a prágai EBEÉ-ülésről Az EBEÉ tanácsülés lezárása után Gyarmati István nagykövet, a magyar küldöttség tagja értékelte a jelenlevő magyar újságíróknak - köztük a Népszabadság prágai tudósítójának - az értekezlet tapasztalatait. - Hogyan foglalt állást a tanácskozás a jugoszláv válságról? - Tartalmát tekintve meglehetősen színvonalas nyilatkozat született a délszláv válságról, amely miniszteri szinten is megerősíti az EBEÉ elkötelezettségét az átfogó rendezés szükségességével kapcsolatban. Fontos fejlemény, hogy ebbe a résztvevők beleértik a jugoszláviai kisebbségek helyzetének rendezését is. - A teljes konszenzus feladásának elve érinti-e Jugoszláviát is? - A tanácskozáson valóban áttörtük a konszenzus elvének ma már talán dogmatikusnak nevezhető alkalmazását. Egyetértés alakult ki a tekintetben, hogy ha valamelyik ország megsérti a demokrácia és a törvényesség elvét, akkor politikai természetű lépések megtételére nyílik lehetőség, még akkor is, ha az illető ország ehhez nem járul hozzá. Vagyis a jugoszláv válság esetében is ilyen téren csak politikai lépésekre kerülhet sor, vagyis békefenntartó csapatokat változatlanul nem lehet küldeni egyetlen államba se az érintett ország beleegyezése nélkül. - A konszenzus elvének feladása meggyorsíthatja-e a jugoszláv rendezést? - Igen, de érzésem szerint a délszláv válság rendezésére alapvetően nem az EBEÉ keretében fog sor kerülni, hanem a brüsszeli békekonferencián - némi ENSZ-közreműködéssel. Az EBEÉ pedig megteremti majd a rendezés összeurópai politikai hátterét. - Békefenntartó erők küldésére sor kerülhet Karabah esetében is? - A most felvett 10 szovjet utódállamban az EBEÉ úgynevezett raportőr-missziókat küld. Az Azerbajdzsánba induló misszió a karabahi helyzetet is megvizsgálja, s erről három héten belül jelentést tesz az EBEÉ-nek. Tehát az EBEÉ Karabahban is aktivizálódik. - A nemzeti kisebbségek milyen súllyal szerepeltek a tanácsülésen? - Nagy súllyal. Például majdnem minden küldöttség egyetértett abban, hogy a történelmi nemzeti kisebbségek problémája a jövőben az egyik európai konfliktusforrás lehet. A románok kivételével mindenki úgy véli, hogy erre a kérdésre nagy hangsúlyt kell helyezni a jövőben. - Nyáron megtartják a helsinki-i csúcstalálkozót. Mi a menetrendje az előkészítésének? - Ez az időszak a március 24-e és a július 10-e közötti időszakot fogja át. Külügyminiszteri tanácskozással kezdődik az előkészítés, aztán szakértői szinten folytatódik, majd az eseménysor július 9-10-én csúcstalálkozóval zárul. Kis Tibor MAGYAR-ROMÁN ALAPSZERZŐDÉS Bukarest is elégedett (Bukaresti tudósítónktól) Mindkét fél elégedett a január 28-án és 29-én Budapesten lezajlott, a kétoldalú alapszerződés szövegtervezeteiről folytatott magyar-román szakértői megbeszélések alakulásával - derült ki Ion Diaconu külügyminisztériumi igazgató szavaiból. A budapesti megbeszéléseken a román küldöttséget vezető diplomata véleménye szerint a szakértői tanácskozás „jó és konstruktív légkörben zajlott le”, aminek bizonyítéka, hogy a felek megállapodásra jutottak a szerződéstervezet csaknem valamennyi megvizsgált szövegrésze fölött. Több szövegrész további megbeszélések tárgyát képezi - mondotta a román diplomata, de hozzátette, hogy nincs érdemi eltérés a két fél álláspontjában a még függőben maradt szövegrészek tekintetében sem. Diaconu beszámolt róla, hogy a budapesti megbeszélések a Duna menti országok együttműködésére, a környezetvédelemre, valamint arra vonatkoztak, hogy harmadik ország nem használhatja fel egyik fél területét sem a másik elleni agresszióra. Megvitatásra várnak a kétoldalú alapszerződés tervezetének olyan cikkelyei, amelyek szerint a két országnak nincsenek területi követelései egymással szemben, valamint a kisebbségek kérdéseivel kapcsolatos szövegrész. Emlékeztetve rá, hogy ezekben a kérdésekben sincs alapvető különbség a két fél álláspontjában. Diaconu rámutatott, hogy csak megközelítésbeli eltérésekről van szó, majd hozzátette: ezeket a kérdéseket is a helsinki EBEÉ dokumentumainak megfelelően oldják meg a felek, vagyis azoknak az okmányoknak a szellemében, amelyeket mindkét ország elfogadott. A szakértői megbeszélések zárt ajtók mögött zajlottak - mondotta a román diplomata, mert a tárgyaló felek nem akarták, hogy az esetleges vitás kérdések sajtópolémia tárgyává váljanak. Mag Péter Mit hoz a majom éve? Interjú Pak Jong Vuval, a Koreai Köztársaság nagykövetével A távol-keleti időszámítás szerint a február elején kezdődő újév a majom éve lesz. A hagyományos hit szerint a majom okos, tehetséges állat, tehát az újév kedvez a problémák megoldásának. Túl a hagyományokon, a realitásokból kiindulva vajon mérföldkő lesz-e 1992 a Koreaifélsziget sorsának a szempontjából - ennek a kérdésnek az elemzésével kezdte a Népszabadságnak adott exkluzív interjút Pak Jong Vu a Koreai Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. - Az idei fontos év lesz, mivel a decemberben megtartott észak-déli miniszterelnöki találkozó eredményeként megállapodás született az agresszió alkalmazásának az elkerüléséről, a megbékélésről és az együttműködés elősegítéséről. Ezt követte a Koreai-félsziget atomfegyver-mentesítéséről hozott megállapodás - mondta. - Ezek történelmi lépések. A megbékélést segíti a Team Spirit amerikai-dél-koreai hadgyakorlat elhalasztása, valamint az, hogy Észak-Korea hozzájárult nukleáris létesítményeinek nemzetközi ellenőrzéséhez. Várható mindezek nyomán, hogy 1992 a koreai csúcstalálkozó éveként vonul be a történelembe? - Ez a február 19-re kitűzött újabb - immáron a hatodik, ezúttal Phenjanban sorra kerülő - miniszterelnöki találkozó eredményétől függ. - A Koreai-félsziget vélhetően elindul az újraegyesítés útján. Várható, hogy ez hirtelen, a két Németországéhoz hasonlóan következik be? - Az újraegyesítés nem valamilyen modell követésével, hanem a kölcsönös bizalom megteremtésével, a párbeszéd kiépítésével, az egyre gyakoribbá váló látogatásokkal, békés úton megy végbe. A jelenlegi fejlemények a tekintetben biztatóak. - Térségünkhöz közeledve: hogyan hat a koreai beruházási kedvre a Magyarország szomszédságában kialakult helyzet? - A szomszédos országokban végbemenő események rövid távon talán éreztetik hatásukat, de hosszú távon nem ássák alá a Magyarországot megcélzó beruházási kedvet. Az idén lesz száz éve, hogy az első hivatalos kapcsolatfelvételre sor került az akkori osztrák-magyar monarchia és az akkori Korea között. Február elseje pedig a magyar-dél-koreai diplomáciai kapcsolatok felvételének a harmadik évfordulója lesz. Viszonyunk stabilizálódott, de az eufória elmúlt. Ön hogyan értékeli az elért eredményeket? - A gazdasággal kezdem. 1991 első 11 hónapjáról vannak adatok. Ezek tanúsága szerint a koreai export csaknem azonos szinten mozog, míg a magyar kivitel csaknem 60 százalékkal nőtt 1990-hez viszonyítva. Koreából 1990-ben 90 millió dollár értékű árut szállítottunk, míg tavaly november végéig 85 milliónyit. Ugyanakkor két éve 23 millió dollár értékű magyar árut vásároltunk, szemben a tavaly novemberig regisztrált 36 millió dollár értékű importtal. Az idén a kétoldalú forgalom további növelése a célunk. Magyarország az egyetlen a kelet-közép-európai országok közül, ahol vegyes vállalat működik. Márciusban nyitjuk meg a koreai-magyar tudományos-műszaki központot, abból a felismerésből kiindulva, hogy a magyar tudományos kutatás több alapkutatási területen is nagyon erős, míg a koreai partnerek elsősorban az alkalmazásban jeleskednek, így sok együttműködési terület kínálkozik. Nagykövet úr, ön öt hónappal ezelőtt kezdte meg a munkáját Budapesten, 33 évi diplomata múlttal a háta mögött. Mit talált a legmeglepőbbnek? - A volt szocialista országokról kialakított képpel alig tudtam azonosítani a Magyarországon tapasztaltakat, még akkor sem, ha tudtam, hogy önök sokkal korábban kezdték reformjaikat, mint a többiek. Meglepett, hogy milyen sok rejtett kincse van ennek az országnak. A magyar nép rendkívül tehetséges, különösen a művészetekben. Ezért adottságaikat összességében sokkal kedvezőbbnek tartom, mint amilyennek önök látják. Trom András Az L-dik évfolyam Január elsejétől a kissé nehézkes római L-t a címoldalon az 50. arab számú évfolyamidőlésre változtatva lépett át ötvenedik évfolyamába a Népszabadság. Ma, február elsején van fél évszázada, hogy elkészült e lap elődje, a Szabad Nép nevű, illegálisan sokszorosított és illegálisan terjesztett - inkább röplap, mint újság első száma. " Normális körülmények között, normális sorsú országban egy ilyen félszázados évfordulóról az ország vezető napilapja inkább történetének valamelyest emelkedett hangvételű méltatására összpontosítva emlékezik meg, s nyilván kevesebbet kell töprengenie múltja hullámvasútjának meredek, éles kanyarokkal tűzdelt, döcögős pályáján. Normális sorsú ország persze nem volt itt, környékünkön. Túlságosan hosszú ehhez itt Európában az 1942 óta eltelt ötven év. Esetünkben azonban a fele, a negyede is elég volt ahhoz, hogy múltunk összetorlódjon. Az országé is, és az újságé is. Mai kiadásunk mellékleteként néhány régebbi első oldalt gyűjtöttünk össze: a Szabad Nép illetve a Népszabadság sokezer első oldalából tizenhatot. Az ív a második világháborútól a Magyar Köztársaság többpárti választások után összehívott első parlamenti üléséig tart, közben Rajk László koholt pere, Rákosi születésnapja, a Szabad Nép egyik utolsó, majd a Népszabadság első száma 1956-ból; a nagyhatalmak űrversenye; egy epizód a hatvanas években konszolidálódó Magyarországról; Kádár János vatikáni látogatása; a mártír Nagy Imre temetése.A történelem sodrásának néhány momentuma az utolsó fél évszázadban. És benne az újság történetének íve: Rózsa Ferenc kommunista röplapjától a többpárti Magyarországon pártoktól független, tőkés vállalkozási formában kiadott, tárgyilagosságra törekvése, és határozott szellemi-politikai arcéle révén széles körben elismert napilapig. Átsöpört ezen az újságon is a történelem, de a kérdés, amelyre itt e hasábokon most válaszolni kell, nem is az, hogy mennyiben kreatúrája egy újság a kornak (mert az), vagy hogy mennyiben van önálló élete, önálló felelőssége tetteiért (mert van). Még az sem, hogy mit, mikor, hogyan írt vagy nem írt meg, hanem, hogy mi a viszonya e mai lapnak mindehhez? Közelebbről és élesebben persze saját elérhető múltjához. Ez - ahogyan legalábbis ma felvetődik - leginkább morális kérdés. A vállaláshoz és nem vállaláshoz is kiállás kell ebben a felkorbácsolódott életű országban, mert amit megéltünk, ma még nem történelem, hogy hideg fejjel, valóságosan súlyos és álsérelmek keltette indulatoktól, napi politikai szándékoktól mentes rációval lehessen közelíteni az ítélethez. (A tárgyilagos történelmi megközelítés időbéli határa ma Magyarországon úgy Deák Ferenc Húsvéti cikke körül van - nem véletlenül említve épp ezt az írást.) Vállalni valónk nekünk e lap elődjének első számát illetően is van. Ez pedig nagyjából annyi, amit minden, példának elénk állított európai demokrácia is minimumként vállal: a kommunista pártokba tömörültek antifasizmusa, bátor, de nálunk kevéssé hatékony fellépése a hitlerújjal, a háborúval szemben. Vállaljuk tehát az első Szabad Népnek azt a jelszavát, hogy egyetlen katonát se orosz földre, vállaljuk a szerkesztő mártíromságát és a lap készítőinek azt a később a valóság cáfolta hitét, hogy azon a nyomon, amelyen elindultak, egy szép, igazságos világ felé indultak el. Mert nem vállalunk - a becsapottak, a póruljártak naiv hitén kívül - semmit, ami az országban és e lapban nem sokkal ezután következett. Borzadva fordulunk el nemcsak a terrortól, a politikai kalandorságtól, a gyilkosságoktól és internáló táboroktól, hanem attól is, ahogyan e lap ebben közreműködött. Vállaljuk, ahogyan az 1956-ban Népszabadság címmel folytatódó lap őszintén elhatárolódott eleitől, de nem vállaljuk a sorok között és néha nem is a sorok között feltünedező álelhatárolódásokat, sunyi nosztalgiákat, és megrendülve fedezzük fel az akkori Népszabadság hasábjain a megtorlás burkolt apoteózisát. Vállaljuk a Szabad Nép 1956. október 29-i számának híres „Hajnalodik” cikkében megfogalmazott reményt, de nem vállaljuk azt a választ, amit Jalta világa tankok dübörgésével és tankok dübörgésének szemforgatásos jóváhagyásával, sőt szóbeli engedélyezésével adott. Morálisan nem vállaljuk tehát Jaltát, miként morálisan nem vállaljuk Trianont sem, és szemlesütve vállaljuk Jalta (és - hogy félreérthető ne legyen - Trianon) tényét. Tudván tudva, hogy e tények mindenféle tudomásulvétele egyben megszünteti az erkölcsi emelkedettséget: a lehetőségek kezelésének erkölcsileg más koordinátáit rajzolja fel és a politika világába vezet. Valamennyien Jalta gyermekei voltunk, miként Jalta szülötte volt az ország és a világ is a két nagy hatalmastól, Európástól, Hruscsovostól, Kádárostól, Nixonostól egészen e lap hasábjain is (a lehetőségekhez képest) favorizált Helmut Schmidt-ig, Brúnó Kreisky-ig és az annak idején agyoncsepült eurokommunistákig. Ennek az országnak a határain belül az elmúlt húsz évben talán néhány százan (ezren?) voltak tudatos értelmiségiek, akik a kettéosztott világ nagyhatalmak által őrzött tényét nem voltak hajlandók tudomásul venni, s néhány tucatnyian voltak elég elszántak és bátrak ahhoz, hogy ezért a puha diktatúra gumibotjait vagy a külföldre távoztatást is vállalják. Magatartásuk morális tartalma okán ezért előttük akkor is fejet hajtunk, ha utólag, a tények bekövetkezte után sem működik bennünk elég empátia megérteni: mit remélhettek a világ ellen? Az általános keretekre történő ilyen hivatkozás nem azért van, hogy elmaszatolja: a megszabott játéktéren belül is milyen nagy különbségek voltak emberi, politikai magatartások között. E lap nem megtartani, végképp nem letagadni, hanem meghaladni igyekezett - igyekszik - saját múltját. Tényként tudomásul veszi, s a kárvallottakat immáron nyilvánosan megkövetve elhatárolódik attól a feljelentőgép-szereptől, amelyet nagyon is gyakran eljátszott; elhatárolódik attól, hogy az idézőjelbe tehető szocializmus szellemi és politikai ostorpattogtatói elsősorban e hasábokon nyilatkozhattak meg, hogy a nagy konzervatív rekontrák idején túllihegésben elégült ki, hogy internacionalista hűségnyilatkozataiban a nemzetköziség eszméjéhez való vonzódást oly gyakran adta elő lakási buzgalommal. Mindemellett, sőt a lap kétségtelen konzervatívizmusa ellenére különös kétarcú szellemi központja volt a Népszabadság a volt hatalomnak. A néha rendkívül éles belső küzdelmek leginkább a ’68-as reformerek, másfelől az ellenreformerek és a közvetítő három T-sek közötti fronton húzódtak. A lap későbbi megmenekülésének, „átmentésének” kevéssé ismert, bonyolult történetében (aminek közzétételével mindmáig adósok vagyunk) igen nagy szerepe volt annak, hogy a szerkesztőség azon kivételes pártintézmények közé tartozott, ahol mindvégig megmaradt, s később legjobb „újságcsináló” szakemberek támogatását is élvezte a gazdasági reformer (liberális) vonal. Többnyire elnyomva, elhallgattatva, de létezett. (Megjegyezve, hogy a szembenállók sem mind ártásra összeesküvő álnokok voltak, hanem sokan egalitáriusok, naiv, később már bárgyúan naiv hívők). Mindenesetre amikor az MSZMP és vele e lap is mélypontra zuhant, s havonta ezrével vesztettünk olvasókat, munkatársaink a szakma kiközösítettjei voltak, (úgy 1988 körül), létezett a lapnál valamiféle folyamatosság, amire építeni lehetett. És ez nemcsak azt tette lehetővé, hogy legyenek, akik összefognak a lap megújítása érdekében, de ennek volt köszönhető, hogy a tömegkommunikációban feltűnő módon épp az MSZMP lapja volt a legtávolabb Grósz Károly a reformereket sehogyan sem kedvelő személyétől és egész kíséretétől. Másfelől ugyanez a magyarázata annak is, hogy mindvégig hűvös viszonyban voltunk az MSZMP-reformkörökkel, s így nem kísértett bennünket a lakitelki kokett sem. A Népszabadság önálló utat kezdett járni, s bár a lapot sokan szerették volna maguknak, ez fordítva nem volt igaz: a kínálatból senkihez nem akartunk csatlakozni, így volt ereje a Népszabadságnak még 1989 márciusában teljesen megújulva megjelenni, s ez nemcsak a két hónappal későbbi, a párt új főszerkesztőjelöltje elleni lázadáshoz adott önbizalmat és hátteret, ekkor már a lap erősebb lett, mint tulajdonos pártja. Hiába következtek ezután nyílt és fondorlatos kísérletek a Népszabadság ellen, azokkal a segítőinkkel akik akadtak, 1990 márciusában nemcsak tényszerűen, hanem jogilag is önállóvá, pártfüggetlenekké váltunk. Visszanézve az utóbbi években magunk mögött hagyott útra, mindenütt zöld ágakkal letakart vermek sorát látjuk, s néha magunk sem tudjuk, hogyan nem zuhantunk bele egybe sem, hogyan jutottunk el odáig, ahol ma vagyunk. Önálló, pártoktól független napilappá, amelyet - köszönet érte - több mint egymillióan olvasnak, elfogadva az igyekezetünk szerinti tárgyi lakosságot, az általunk követett értékeket, a szabadságot és a szolidaritást. Eötvös Pál A KÜLÜGYI SZÓVIVŐ: Diplomáciai kapcsolat Minszkkel Várhatóan februárban diplomáciai kapcsolatot létesítünk Belarusszal, a volt Belorussziával - mondta Hermán János külügyi szóvivő. Ezt azzal kapcsolatban közölte, hogy napvilágot látott a köztársasági elnök határozata, miszerint a Magyar Köztársaság nagyköveti szintű diplomáciai kapcsolatot létesítsen a Szovjetunió volt tagköztársaságaival. (MTI) 3 KAMIONVITA Nem jogsértő a tarifaemelés Magyarország semmilyen nemzetközi megállapodást nem sértett meg az útadók felemelésével - hangsúlyozta az Európai Közösség Bizottságának Budapestre küldött jegyzékével kapcsolatban Hermán János. A külügyi szóvivő elmondta azt is, hogy készül a hivatalos válasz. A közösség küldöttsége egyébként a jövő héten Budapestre jön, hogy a közúti áruszállításról tárgyaljon. A szóvivő hangsúlyozta: a Külügyminisztérium a lehető leggyorsabban, kölcsönös megegyezéssel szeretné rendezni a kérdést. Ennek érdekében a tárca már felvette a kapcsolatot az athéni kormánnyal. A magyar kormány csütörtöki ülésén egyébként Martonyi János államtitkárt bízta meg a tárgyalások lefolytatásával. Itthon az átadók ügyében tárcaközi egyeztetés kezdődött a közlekedési, a külgazdasági, a pénzügyi és a környezetvédelmi tárca részvételével. (MTI)