Népszabadság, 1992. február (50. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-01 / 27. szám

NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT 1992. február 1., szombat Elfogadták a konszenzus mínusz egy elvét (Folytatás a 1. oldalról) Eszerint a konszenzus általá­nos elve a jövőben oly módon változik az EBEÉ keretei kö­zött, hogy a válságtanácskozá­sokon az az állam, amely „nyil­vánvalóan és durván” megsér­tette EBEÉ-kötelezettségeit nem vehet részt a határozatho­zatalban, a szavazók esetében azonban a konszenzus válto­zatlanul szükséges. A tanácsülés síkraszállt az EBEÉ konfliktusmegoldó ké­pességének fokozásáért. Meg­vizsgálják az ellenőrző mecha­nizmusok javításának lehető­ségét, így például a megfigye­lői missziók kiküldésének módját. Külön dokumentum foglal­kozik a tömegpusztító fegyve­rek további elterjedésének megakadályozásával. Egyebek között kívánatosnak tartják a helsinki folyamat államai, hogy még ez évben létrejöjjön egy jól ellenőrizhető nemzetközi meg­állapodás a vegyi fegyverek be­tiltásáról. Magyar értékelés a prágai EBEÉ-ülésről Az EBEÉ tanácsülés lezárása után Gyarmati István nagykö­vet, a magyar küldöttség tagja értékelte a jelenlevő magyar új­ságíróknak - köztük a Népsza­badság prágai tudósítójának - az értekezlet tapasztalatait. - Hogyan foglalt állást a ta­nácskozás a jugoszláv válság­ról? - Tartalmát tekintve megle­hetősen színvonalas nyilatko­zat született a délszláv válság­ról, amely miniszteri szinten is megerősíti az EBEÉ elkötele­zettségét az átfogó rendezés szükségességével kapcsolatban. Fontos fejlemény, hogy ebbe a résztvevők beleértik a jugo­szláviai kisebbségek helyzeté­nek rendezését is. - A teljes konszenzus feladá­sának elve érinti-e Jugoszláviát is? - A tanácskozáson valóban áttörtük a konszenzus elvének ma már talán dogmatikusnak nevezhető alkalmazását. Egyetértés alakult ki a tekin­tetben, hogy ha valamelyik or­szág megsérti a demokrácia és a törvényesség elvét, akkor po­litikai természetű lépések meg­tételére nyílik lehetőség, még akkor is, ha az illető ország eh­hez nem járul hozzá. Vagyis a jugoszláv válság esetében is ilyen téren csak politikai lépé­sekre kerülhet sor, vagyis béke­­fenntartó csapatokat változat­lanul nem lehet küldeni egyet­len államba se az érintett or­szág beleegyezése nélkül. - A konszenzus elvének fela­dása meggyorsíthatja-e a ju­goszláv rendezést? - Igen, de érzésem szerint a délszláv válság rendezésére alapvetően nem az EBEÉ kere­tében fog sor kerülni, hanem a brüsszeli békekonferencián - némi ENSZ-közreműködéssel. Az EBEÉ pedig megteremti majd a rendezés összeurópai politikai hátterét. - Békefenntartó erők küldé­sére sor kerülhet Karabah ese­tében is? - A most felvett 10 szovjet utódállamban az EBEÉ úgyne­vezett raportőr-missziókat küld. Az Azerbajdzsánba indu­ló misszió a karabahi helyzetet is megvizsgálja, s erről három héten belül jelentést tesz az EBEÉ-nek. Tehát az EBEÉ Ka­­rabahban is aktivizálódik. - A nemzeti kisebbségek mi­lyen súllyal szerepeltek a ta­nácsülésen? - Nagy súllyal. Például majdnem minden küldöttség egyetértett abban, hogy a tör­ténelmi nemzeti kisebbségek problémája a jövőben az egyik európai konfliktusforrás lehet. A románok kivételével minden­ki úgy véli, hogy erre a kérdés­re nagy hangsúlyt kell helyezni a jövőben. - Nyáron megtartják a hel­­sinki-i csúcstalálkozót. Mi a menetrendje az előkészítésé­nek? - Ez az időszak a március 24-e és a július 10-e közötti időszakot fogja át. Külügymi­niszteri tanácskozással kezdő­dik az előkészítés, aztán szak­értői szinten folytatódik, majd az eseménysor július 9-10-én csúcstalálkozóval zárul. Kis Tibor MAGYAR-ROMÁN ALAPSZERZŐDÉS Bukarest is elégedett (Bukaresti tudósítónktól) Mindkét fél elégedett a janu­ár 28-án és 29-én Budapesten lezajlott, a kétoldalú alapszer­ződés szövegtervezeteiről foly­tatott magyar-román szakértői megbeszélések alakulásával - derült ki Ion Diaconu külügy­­minisztériumi igazgató szavai­ból. A budapesti megbeszélése­ken a román küldöttséget veze­tő diplomata véleménye szerint a szakértői tanácskozás „jó és konstruktív légkörben zajlott le”, aminek bizonyítéka, hogy a felek megállapodásra jutottak a szerződéstervezet csaknem valamennyi megvizsgált szö­vegrésze fölött. Több szöveg­rész további megbeszélések tárgyát képezi - mondotta a ro­mán diplomata, de hozzátette, hogy nincs érdemi eltérés a két fél álláspontjában a még füg­gőben maradt szövegrészek te­kintetében sem. Diaconu beszámolt róla, hogy a budapesti megbeszélé­sek a Duna menti országok együttműködésére, a környe­zetvédelemre, valamint arra vonatkoztak, hogy harmadik ország nem használhatja fel egyik fél területét sem a másik elleni agresszióra. Megvitatás­ra várnak a kétoldalú alapszer­ződés tervezetének olyan cik­kelyei, amelyek szerint a két országnak nincsenek területi követelései egymással szemben, valamint a kisebbségek kérdé­seivel kapcsolatos szövegrész. Emlékeztetve rá, hogy ezekben a kérdésekben sincs alapvető különbség a két fél álláspontjá­ban. Diaconu rámutatott, hogy csak megközelítésbeli eltéré­sekről van szó, majd hozzátet­te: ezeket a kérdéseket is a hel­sinki EBEÉ dokumentumainak megfelelően oldják meg a felek, vagyis azoknak az okmányok­nak a szellemében, amelyeket mindkét ország elfogadott. A szakértői megbeszélések zárt ajtók mögött zajlottak - mondotta a román diplomata, mert a tárgyaló felek nem akarták, hogy az esetleges vitás kérdések sajtópolémia tárgyá­vá váljanak. Mag Péter Mit hoz a majom éve? Interjú Pak Jong Vuval, a Koreai Köztársaság nagykövetével A távol-keleti időszámítás szerint a február elején kezdő­dő újév a majom éve lesz. A ha­gyományos hit szerint a majom okos, tehetséges állat, tehát az újév kedvez a problémák meg­oldásának. Túl a hagyományokon, a rea­litásokból kiindulva vajon mér­földkő lesz-e 1992 a Koreai­félsziget sorsának a szempont­jából - ennek a kérdésnek az elemzésével kezdte a Népsza­badságnak adott exkluzív in­terjút Pak Jong Vu a Koreai Köztársaság rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete. - Az idei fontos év lesz, mi­vel a decemberben megtartott észak-déli miniszterelnöki ta­lálkozó eredményeként megál­lapodás született az agresszió alkalmazásának az elkerülésé­ről, a megbékélésről és az együttműködés elősegítéséről. Ezt követte a Koreai-félsziget atomfegyver-mentesítéséről hozott megállapodás - mondta. - Ezek történelmi lépések. A meg­békélést segíti a Team Spirit ameri­­kai-dél-koreai hadgyakorlat elhalasz­tása, valamint az, hogy Észak-Korea hozzájárult nukleáris létesítményei­nek nemzetközi ellenőrzéséhez. Vár­ható mindezek nyomán, hogy 1992 a koreai csúcstalálkozó éveként vonul be a történelembe? - Ez a február 19-re kitűzött újabb - immáron a hatodik, ezúttal Phenjanban sorra kerü­­lő - miniszterelnöki találkozó eredményétől függ. - A Koreai-félsziget vélhetően elindul az újraegyesítés útján. Vár­ható, hogy ez hirtelen, a két Német­országéhoz hasonlóan következik be? - Az újraegyesítés nem vala­milyen modell követésével, ha­nem a kölcsönös bizalom meg­teremtésével, a párbeszéd kiépí­tésével, az egyre gyakoribbá vá­ló látogatásokkal, békés úton megy végbe. A jelenlegi fejlemé­nyek a tekintetben biztatóak. - Térségünkhöz közeledve: ho­gyan hat a koreai beruházási kedv­re a Magyarország szomszédságá­ban kialakult helyzet? - A szomszédos országokban végbemenő események rövid távon talán éreztetik hatásu­kat, de hosszú távon nem ássák alá a Magyarországot megcélzó beruházási kedvet.­­ Az idén lesz száz éve, hogy az első hivatalos kapcsolatfelvételre sor került az akkori osztrák-magyar monarchia és az akkori Korea kö­zött. Február elseje pedig a ma­­gyar-dél-koreai diplomáciai kapcso­latok felvételének a harmadik évfor­dulója lesz. Viszonyunk stabilizáló­dott, de az eufória elmúlt. Ön ho­gyan értékeli az elért eredményeket? - A gazdasággal kezdem. 1991 első 11 hónapjáról vannak adatok. Ezek tanúsága szerint a koreai export csaknem azo­nos szinten mozog, míg a ma­gyar kivitel csaknem 60 száza­lékkal nőtt 1990-hez viszonyít­va. Koreából 1990-ben 90 mil­lió dollár értékű árut szállítot­tunk, míg tavaly november vé­géig 85 milliónyit. Ugyanakkor két éve 23 millió dollár értékű magyar árut vásároltunk, szemben a tavaly novemberig regisztrált 36 millió dollár érté­kű importtal. Az idén a kétol­dalú forgalom további növelése a célunk. Magyarország az egyetlen a kelet-közép-európai országok közül, ahol vegyes vállalat mű­ködik. Márciusban nyitjuk meg a ko­reai-magyar tudományos-mű­szaki központot, abból a felis­merésből kiindulva, hogy a ma­gyar tudományos kutatás több alapkutatási területen is nagyon erős, míg a koreai partnerek el­sősorban az alkalmazásban je­leskednek, így sok együttműkö­dési terület kínálkozik.­­ Nagykövet úr, ön öt hónappal ezelőtt kezdte meg a munkáját Bu­dapesten, 33 évi diplomata múlttal a háta mögött. Mit talált a legmeg­lepőbbnek? - A volt szocialista orszá­gokról kialakított képpel alig tudtam azonosítani a Magyar­­országon tapasztaltakat, még akkor sem, ha tudtam, hogy önök sokkal korábban kezdték reformjaikat, mint a többiek. Meglepett, hogy milyen sok rej­tett kincse van ennek az or­szágnak. A magyar nép rendkí­vül tehetséges, különösen a művészetekben. Ezért adottsá­gaikat összességében sokkal kedvezőbbnek tartom, mint amilyennek önök látják. Trom András Az L-dik évfolyam Január elsejétől a kissé nehézkes római L-t a címoldalon az 50. arab számú évfolyamidő­lésre változtatva lépett át ötvenedik évfolya­mába a Népszabadság. Ma, február elsején van fél évszázada, hogy elkészült e lap elődje, a Szabad Nép nevű, illegálisan sokszorosított és illegálisan terjesztett - inkább röplap, mint újság első száma. " Normális körülmények között, normális sor­sú országban egy ilyen félszázados évforduló­ról az ország vezető napilapja inkább történe­tének valamelyest emelkedett hangvételű mél­tatására összpontosítva emlékezik meg, s nyil­ván kevesebbet kell töprengenie múltja hul­­lámvasútjának meredek, éles kanyarokkal tűzdelt, döcögős pályáján. Normális sorsú or­szág persze nem volt itt, környékünkön. Túl­ságosan hosszú ehhez itt Európában az 1942 óta eltelt ötven év. Esetünkben azonban a fele, a negyede is elég volt ahhoz, hogy múltunk összetorlódjon. Az országé is, és az újságé is. Mai kiadásunk mellékleteként néhány ré­gebbi első oldalt gyűjtöttünk össze: a Szabad Nép illetve a Népszabadság sokezer első olda­lából tizenhatot. Az ív a második világháború­tól a Magyar Köztársaság többpárti választá­sok után összehívott első parlamenti üléséig tart, közben Rajk László koholt pere, Rákosi születésnapja, a Szabad Nép egyik utolsó, majd a Népszabadság első száma 1956-ból; a nagyhatalmak űrversenye; egy epizód a hatva­nas években konszolidálódó Magyarországról; Kádár János vatikáni látogatása; a mártír Nagy Imre temetése.­­A történelem sodrásának néhány momentuma az utolsó fél évszázad­ban. És benne az újság történetének íve: Rózsa Ferenc kommunista röplapjától a többpárti Magyarországon pártoktól független, tőkés vállalkozási formában kiadott, tárgyilagosság­ra törekvése, és határozott szellemi-politikai arcéle révén széles körben elismert napilapig. Átsöpört ezen az újságon is a történelem, de a kérdés, amelyre itt e hasábokon most vála­szolni kell, nem is az, hogy mennyiben kreatú­rája egy újság a kornak (mert az), vagy hogy mennyiben van önálló élete, önálló felelőssége tetteiért (mert van). Még az sem, hogy mit, mi­kor, hogyan írt vagy nem írt meg, hanem, hogy mi a viszonya e mai lapnak mindehhez? Kö­zelebbről és élesebben persze saját elérhető múltjához. Ez - ahogyan legalábbis ma felve­tődik - leginkább morális kérdés. A vállalás­hoz és nem vállaláshoz is kiállás kell ebben a felkorbácsolódott életű országban, mert amit megéltünk, ma még nem történelem, hogy hi­deg fejjel, valóságosan súlyos és álsérelmek keltette indulatoktól, napi politikai szándé­koktól mentes rációval lehessen közelíteni az ítélethez. (A tárgyilagos történelmi megközelí­tés időbél­i határa ma Magyarországon úgy Deák Ferenc Húsvéti cikke körül van - nem véletlenül említve épp ezt az írást.) Vállalni valónk nekünk e lap elődjének első számát illetően is van. Ez pedig nagyjából annyi, amit minden, példának elénk állított európai demokrácia is minimumként vállal: a kommunista pártokba tömörültek antifasiz­­musa, bátor, de nálunk­ kevéssé hatékony fel­lépése a hitlerújjal, a háborúval szemben. Vál­laljuk tehát az első Szabad Népnek azt a jel­szavát, hogy egyetlen katonát se orosz földre, vállaljuk a szerkesztő mártíromságát és a lap készítőinek azt a később a valóság cáfolta hi­tét, hogy azon a nyomon, amelyen elindultak, egy szép, igazságos világ felé indultak el. Mert nem vállalunk - a becsapottak, a póruljártak naiv hitén kívül - semmit, ami az országban és e lapban nem sokkal ezután következett. Bor­zadva fordulunk el nemcsak a terrortól, a po­litikai kalandorságtól, a gyilkosságoktól és in­ternáló táboroktól, hanem attól is, ahogyan e lap ebben közreműködött. Vállaljuk, ahogyan az 1956-ban Népszabad­ság címmel folytatódó lap őszintén elhatároló­dott eleitől, de nem vállaljuk a sorok között és néha nem is a sorok között feltünedező álelha­tárolódásokat, sunyi nosztalgiákat, és megren­dülve fedezzük fel az akkori Népszabadság hasábjain a megtorlás burkolt apoteózisát. Vállaljuk a Szabad­ Nép 1956. október 29-i számának híres „Hajnalodik” cikkében meg­fogalmazott reményt, de nem vállaljuk azt a választ, amit Jalta világa tankok dübörgésével és tankok dübörgésének szemforgatásos jóvá­hagyásával, sőt szóbeli engedélyezésével adott. Morálisan nem vállaljuk tehát Jaltát, miként morálisan nem vállaljuk Trianont sem, és szemlesütve vállaljuk Jalta (és - hogy félreért­hető ne legyen - Trianon) tényét. Tudván tud­va, hogy e tények mindenféle tudomásulvétele egyben megszünteti az erkölcsi emelkedettsé­get: a lehetőségek kezelésének erkölcsileg más koordinátáit rajzolja fel és a politika világába vezet. Valamennyien Jalta gyermekei voltunk, mi­ként Jalta szülötte volt az ország és a világ is a két nagy hatalmastól, Európástól, Hruscsovos­­tól, Kádárostól, Nixonostól egészen e lap ha­sábjain is (a lehetőségekhez képest) favorizált Helmut Schmidt-ig, Brúnó Kreisky-ig és az annak idején agyoncsepült eurokommunistá­­kig. Ennek az országnak a határain belül az elmúlt húsz évben talán néhány százan (ez­ren?) voltak tudatos értelmiségiek, akik a ket­­­téosztott világ nagyhatalmak által őrzött té­nyét nem voltak hajlandók tudomásul venni, s néhány tucatnyian voltak elég elszántak és bátrak ahhoz, hogy ezért a puha diktatúra gu­mibotjait vagy a külföldre távoztatást is vál­lalják. Magatartásuk morális tartalma okán ezért előttük akkor is fejet hajtunk, ha utólag, a tények bekövetkezte után sem működik ben­nünk elég empátia megérteni: mit remélhettek a világ ellen? Az általános keretekre történő ilyen hivat­kozás nem azért van, hogy elmaszatolja: a megszabott játéktéren belül is milyen nagy különbségek voltak emberi, politikai magatar­tások között. E lap nem megtartani, végképp nem letagadni, hanem meghaladni igyekezett - igyekszik - saját múltját. Tényként tudomá­sul veszi, s a kárvallottakat immáron nyilvá­nosan megkövetve elhatárolódik attól a felje­lentőgép-szereptől, amelyet nagyon is gyakran eljátszott; elhatárolódik attól, hogy az idéző­jelbe tehető szocializmus szellemi és politikai ostorpattogtatói elsősorban e hasábokon nyi­latkozhattak meg, hogy a nagy konzervatív re­­kontrák idején túllihegésben elégült ki, hogy internacionalista hűségnyilatkozataiban a nemzetköziség eszméjéhez való vonzódást oly gyakran adta elő lakási buzgalommal. Mind­emellett, sőt a lap kétségtelen konzervatíviz­musa ellenére különös kétarcú szellemi köz­pontja volt a Népszabadság a volt hatalom­nak. A néha rendkívül éles belső küzdelmek leginkább a ’68-as reformerek, másfelől az el­lenreformerek és a közvetítő három T-sek kö­zötti fronton húzódtak. A lap későbbi megme­nekülésének, „átmentésének” kevéssé ismert, bonyolult történetében (aminek közzétételével mindmáig adósok vagyunk) igen nagy szerepe volt annak, hogy a szerkesztőség azon kivéte­les pártintézmények közé tartozott, ahol mindvégig megmaradt, s később legjobb „új­ságcsináló” szakemberek támogatását is él­vezte a gazdasági reformer (liberális) vonal. Többnyire elnyomva, elhallgattatva, de léte­zett. (Megjegyezve, hogy a szembenállók sem mind ártásra összeesküvő álnokok voltak, ha­nem sokan egalitáriusok, naiv, később már bárgyúan naiv hívők). Mindenesetre amikor az MSZMP és vele e lap is mélypontra zuhant, s havonta ezrével vesztettünk olvasókat, mun­katársaink a szakma kiközösítettjei voltak, (úgy 1988 körül), létezett a lapnál valamiféle folyamatosság, amire építeni lehetett. És ez nemcsak azt tette lehetővé, hogy legyenek, akik összefognak a lap megújítása érdekében, de ennek volt köszönhető, hogy a tömegkom­munikációban feltűnő módon épp az MSZMP lapja volt a legtávolabb Grósz Károly a refor­mereket sehogyan sem kedvelő személyétől és egész kíséretétől. Másfelől ugyanez a magya­rázata annak is, hogy mindvégig hűvös vi­szonyban voltunk az MSZMP-reformkörökkel, s így nem kísértett bennünket a lakitelki ko­­kett sem. A Népszabadság önálló utat kezdett járni, s bár a lapot sokan szerették volna ma­guknak, ez fordítva nem volt igaz: a kínálatból senkihez nem akartunk csatlakozni, így volt ereje a Népszabadságnak még 1989 márciusá­ban teljesen megújulva megjelenni, s ez nem­csak a két hónappal későbbi, a párt új főszer­kesztőjelöltje elleni lázadáshoz adott önbizal­mat és hátteret, ekkor már a lap erősebb lett, mint tulajdonos pártja. Hiába következtek ezután nyílt és fondorlatos kísérletek a Nép­­szabadság ellen, azokkal a segítőinkkel akik akadtak, 1990 márciusában nemcsak ténysze­rűen, hanem jogilag is önállóvá, pártfüggetle­nekké váltunk. Visszanézve az utóbbi években magunk mö­gött hagyott útra, mindenütt zöld ágakkal le­takart vermek sorát látjuk, s néha magunk sem tudjuk, hogyan nem zuhantunk bele egy­be sem, hogyan jutottunk el odáig, ahol ma vagyunk. Önálló, pártoktól független napilap­pá, amelyet - köszönet érte - több mint egy­­millióan olvasnak, elfogadva az igyekezetünk szerinti tárgyi lakosságot, az általunk követett értékeket, a szabadságot és a szolidaritást. Eötvös Pál A KÜLÜGYI SZÓVIVŐ: Diplomáciai kapcsolat Minszkkel Várhatóan februárban diplo­máciai kapcsolatot létesítünk Belarusszal, a volt Belorussziá­val - mondta Hermán János külügyi szóvivő. Ezt azzal kap­csolatban közölte, hogy napvi­lágot látott a köztársasági el­nök határozata, miszerint a Magyar Köztársaság nagyköve­ti szintű diplomáciai kapcsola­tot létesítsen a Szovjetunió volt tagköztársaságaival. (MTI) 3 ­ KAMIONVITA Nem jogsértő a tarifaemelés Magyarország semmilyen nemzetközi megállapodást nem sértett meg az útadók felemelé­sével - hangsúlyozta az Euró­pai Közösség Bizottságának Budapestre küldött jegyzékével kapcsolatban Hermán János. A külügyi szóvivő elmondta azt is, hogy készül a hivatalos válasz. A közösség küldöttsége egyébként a jövő héten Buda­pestre jön, hogy a közúti áru­­szállításról tárgyaljon. A szóvi­vő hangsúlyozta: a Külügymi­nisztérium a lehető leggyorsab­ban, kölcsönös megegyezéssel szeretné rendezni a kérdést. Ennek érdekében a tárca már felvette a kapcsolatot az athéni kormánnyal. A magyar kor­mány csütörtöki ülésén egyéb­ként Martonyi János államtit­kárt bízta meg a tárgyalások lefolytatásával. Itthon az át­adók ügyében tárcaközi egyez­tetés kezdődött a közlekedési, a külgazdasági, a pénzügyi és a környezetvédelmi tárca részvé­telével. (MTI)

Next