Népszabadság, 1992. május (50. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-02 / 103. szám
2 Százezrek menekülnek Boszniából Kevés eredmény a nemzetköz békéltetésben (Folytatás az 1. oldalról) A Vrbas folyó partján fekvő Donji Vakufban ismeretlen tettesek távirányítású bombával hidat robbantottak. A pusztító szerkezet a közelben álló szállodát és kórházat is ledöntötte. Helsinkiben Belgrádnak sikerült tompítania a két hete ellene megfogalmazott vádat, miszerint egyedüli vétkese a Bosznia elleni agressziónak. Jovanovics szerb külügyminiszter azt bizonygatta, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezleten, hogy a szerb kormány aggódik a válság eszkalálása miatt, és a legfontosabbnak tartja az ellenségeskedés azonnali beszüntetését. A helsinki dokumentumtervezetben az olvasható, hogy a bosnyák helyzet súlyosbodásáért elsősorban a szerb irreguláris alakulatokat és a „szövetségi” hadsereget terheli a felelősség. A hadseregnek eszerint nem eddigi állomáshelyeire, boszniai laktanyákba kellene visszavonulnia, hanem az új szuverén állam határain túlra. Szarajevó Európától segítséget kért a több százezer menekült számára is. Franciaország és Belgium cselekvésre sürgeti a Biztonsági Tanácsot. BT-meghatalmazással várhatólag szombaton a válság sújtotta térségbe látogat Marrack Goulding, az ENSZ főtitkárának helyettese. Az európai miniszterek guimardesi tanácskozására utazó Micotakisz görög kormányfő, aki Makedónia miatt sok mindenben egyetért a belgrádi állásponttal, Belgrádba látogatott Milosevics szerb elnökhöz. Midotakisz szerint a szerb-monterregrói államszövetséget el kellene ismerni Jugoszlávia jogutódaként, bár ez valószínűlegnehézségbe fog ütközni. Milossevics szerint Szerbiának és az új Jugoszláviának megfelel a válság békés megoldása. Azt állította, hogy Szerbia sohasem követelt magának olyasmit,ami nem illeti meg. A belgrádi kormány határátkelőhellyé minősítette Horvátország felé az Hokkal átelenyben fekvő Bácspalánkát, és azErduttal (Erdőd) átellenbenfekvő Bogojevót (Gombos). Ezzel közvetve elismerte a háború előtti horvát-szerb határt. Pilcz Nándor Pofon a prágai parlamentben (Prágai tudósítónktól) Botrányos körülmények között zárult a csehszlovák parlament választások előtti utolsó ülésszaka. A tragikomikus események alátámasztották a napokban publikált közvélemény-kutatási eredményeket, amelyek szerint a lakosságnak csak 20 százaléka nyilvánította bizalmát a mostani szövetségi gyűlés iránt. A botrányok a zárónapon azzal kezdődtek, hogy Stanislav Panis, a szélsőséges szlovák nacionalisták vezére a parlament épületében megpofozott egy fotóriportert. Különféle szavazási bojkottok miatt nem jutott el határozathozatalig az a vita, amely az egyházak kártalanításáról folyt, s ugyancsak eredménytelen volt a kormánynak az az elképzelése, hogy a lakásbérlőket kedvezményes áron tulajdonossá teszik. De a legnagyobb skandalumot az újságírókról készült ügynöklisták váltották ki. Mint emlékezetes, az elmúlt napokban a titkosszolgálat igazgatója csaknem 400 nevet tartalmazó listát juttatott el az ország vezetőihez azokról, akik állítása szerint az előző rendszerben együttműködtek az állambiztonsági szolgálattal. A szövetségi gyűlés úgy döntött, hogy a szóban forgó szigorúan bizalmas iratot sokszorosítják, s e listákat titoktartási nyilatkozat aláírása ellenében a képviselők átvehetik. Kiderült azonban, hogy a képviselők nem az erre vonatkozó határozatot, hanem a szakmunkások jogállásáról rendelkező nyilatkozatot írták alá. Ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy a hétvégi csehszlovákiai lapok egy része a teljes listát közölte. Többen ismeretlen személyek ellen azonnal feljelentést tettek, amiért kiszivárogtatták a bizalmas iratot. Maga a lista egyébként kevés meglepetést tartalmaz - legfeljebb az meglepetés, hogy a hatóságok által legkevésbé szeretett napilap, a Rudé Právo csupán két állítólagos ügynököt produkált - jóllehet, a titkosszolgálat vezetője előzőleg arra célozgatott, hogy a lap újságírói „tudatosan dezinformálják a közvéleményt”. Meglepően sok név szerepel viszont a lajstromon a szlovák televízió sportosztályáról. Kis Tibor V-d JJjrA'/J ..... Jtr - -v. /“v —"."-V .“‘-V S~~\1 -*“v *“w /-*.*A I Megemlékezés az auschwitzi haláltábornál 42 országból több ezer zsidó fiatal vesz részt „az élők menetén” Lengyelországban. Csütörtökön Oswiecimben emlékeztek meg a holocaust mintegy hatmillió áldozatáról. Az egykori auschwitzi haláltábornál, valamint a fasizmus áldozatainak emelt brzezinkai (Birkenau) emlékműnél az „eljöttünk megnézni, mert nem tudjuk elhinni” gondolatával rótták le kegyeletüket. (Varsói tudósítónktól) Kevés haladás a közel-keleti konferencián A közel-keleti békekonferencia ötödik fordulójában sem sikerült lényeges haladást elérni Izrael és az arab államok képviselőinek. A csütörtökön véget ért négynapos washingtoni tanácskozáson a palesztin küldöttség elutasította azt az izraeli kompromisszumos javaslatot, hogy a jövőben a diaszpórában élő palesztinok is részt vehessenek a tárgyalásokon, igaz, csak azon ország képviselőjeként, amelynek területén élnek. A tárgyalásokkal foglalkozó kommentárok szerint a tanácskozás légköre oldottabb volt, mint korábban. A következő találkozó Rómában lesz, de feltehetőleg csak a június 23-i izraeli választások után. Lista a nemzetközi terrorizmusról Washingtonban csütörtökön nyilvánosságra hozták az Egyesült Államok által a terrorizmus pártolásával vádolt országok listáját. Az évenként összeállított jelentés Szíriát, Kubát, Iránt, Irakot, Líbiát és Észak-Koreát vádolja a terrorista szervezetek támogatásával. A jelentés szerint 1991-ben 557 terrorista akciót követtek el a világban, ami azt jelenti, hogy egy év alatt húsz százalékkal emelkedett a terrorista támadások száma. Washingtoni vélemények szerint a növekedés kizárólag az Öbölháború miatt következett be. (MTI) NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA 1992. május 2., szombat Állambíróság elé áll Jaruzelski? (Varsói tudósítónktól) Jaruzelski tábornok a Gazeta Wyborczának nyilatkozva elismerte, hogy hozzájárult a LEMP PB 1982-1989 közötti üléseiről gyorsírással készült jegyzetek megsemmisítéséhez. A volt államfőt a lengyel igazségügy-miniszter ezért a cselekedetéért állambíróság elé kívánja állítani. Az igazságügy-miniszter kezdeményezésére a főügyész az alkotmánybírósághoz fordult: álllapítsák meg az exállamfő törvényes felelősségét az iratok megsemmisítésében. Az indítványt a szabályok értelmében s az alkotmánybíróság a szejm ellé terjeszti, s a parlament többségi szavazással dönti el, hogy állambíróság elé álljon-e Ksaruzelski. Egyelőre nem világos, törvényes-e az eljárás, ugyanis az állambíróságról szóló törvény nem foglalkozik az államfő állambíróság elé állításának lehetőségével. Márpedig Kiaruzelski 1989-ben, amikor utasította Kiszczak belügymi- nisztert a jegyzetek megsemmisítésére, államfő volt. Ezért a cselekedetért egyébként három évig terjedő szabadságvesztéssel lehetne sújtani. A tábornok kifejtette: a megsemmisítés ötlete nem tőle eredt. Egyébként is csak „segéddokumentumokról” van szó, az eredeti - a megsemmisített jegyzetek alapján készült - jegyzőkönyvek továbbra is megvannak. Jaruzelski nehezményezi, hogy a főügyész nem tartotta szükségesnek megkérdezni őt az ügyben, hanem egyből az alkotmánybírósághoz fordult. Emlékeztet rá: a szükségállapotot elítélő parlamenti határozat meghozatalakor sem tartották szükségesnek az események főszereplőjének megkérdezését. Az ügyről szólva hozzáteszi, hogy amikor munkatársai beleegyezését kérték az iratok megsemmisítéséhez, azt mondták: a megsemmisítés nem ellenkezik az előírásokkal. A tábornok politikai motívumokat lát az akció hátterében. Miért éppen most hozták elő az ügyét? - teszi fel a kérdést, s maga válaszol is rá: úgy látszik, itúl jól sikerült minapi párizsi sútja. Jaruzelski visszaemlékezéseit most adta ki egy francia kiadó, s a megjelenés alkalmából a tábornok a párizsi sajtó címoldalán szerepelt, fellépett a televízióban, s fogadta őt Mitterrand elnök is. Ritecz Miklós „Franciaország a jelen, Európa a jövő” (Párizsi tudósítónktól) Úgy tűnik, semmi nem áll útjába a maastrichti megállapodás franciaországi ratifikálásainak. A jövő hét elején kezdődik a szerződéssel összefüggő alkotmányreform vitája, de a három legnagyobb párt már a ratifikálása mellett döntött. Francois Mitterrand csak pár lépésre van attól, hogy végérvényesen bevonuljon a történelembe. A francia elnök vitathatatlanul „főépítésze” volt az Európa Háznak, s a kontinens uniójának létrehozásával több mint tízéves államfői ténykedését koronázza meg. Azt követően, hogy a héten a kormányzó szocialista párt mellett a két legnagyobb ellenzéki tömörülés, az RPR és az UDF is a ratifikálás mellett foglalt állást, Franciaország jó példával jár elöl, és képviselője elsőként láthatja el kézjegyével az Európai Unióról rendelkező szerződést. A szuverenitás feladása miatt aggódókat az elnök azzal nyugtatja, hogy Franciaország a jelen, ám Európa a jövő. Az uniónak persze vannak ellenzői is. A sors iróniája folytán egy táborban hadakoznak a szerződés ellen Le Pen szélsőjobbos hívei és Marchais kommunistái. Az FKP főtitkára az alkotmányreform vitája előtti drámai felhívásában egy olyan Európa képét festette fel, amelyben Franciaország elveszti a jogát, hogy maga határozza meg gazdaságpolitikáját, költségvetését és nemzetvédelmét. A maastrichti szerződés ellen vannak a Zöldek is, de még a megállapodást támogató pártok sem teljesen egységesek. Seres Attila Német-japán külpolitikai tervek (Bonni tudósítónktól) Németországnak és Japánbak megnövekedett világpolitikai és gazdasági jelentőségüknek megfelelően nagyobb felelősséget kell vállalniuk a nemzetközi porondon - jelentette ki Kohl kancellár Bonnban, Mijazava japán kormány__________________________ fővel tartott találkozóján. Kohl megígérte, hogy legközelebbi találkozóján Jelcinnel szóba hozza a Kurill-szigetek ügyét. Tokió addig nem növeli az Oroszországnak szánt pénzügyi segélyeket, amíg nincs megállapodás a szigetek visszaadásáról. 1 5 (Pekingi tudósítónktól) Pénteken reggel elhagyta Kínát az a hét európai - köztük egy brit és két német tartományi parlamenti képviselő akiket előző nap vettek őrizetbe Pekingben, mert a Tienanmen téren demokratikus jogokat és szabad szakszervezeteket követelő transzparenst emeltek föl. Velük együtt a rendőrségre vitték a BBC tudósítóját és az ARD forgatócsoportját. Elengedésük után a német televíziósok a Népszabadságnak elmondták: négy és fél óráig tartották őket bent, felszerelésüket elvették, este végül visszaadták, a külügyminisztérium pedig az esetet követően nem volt hajlandó átenni tiltakozó jegyzéküket. Szemtanúk lapunk tudósítójának megerősítették a Kínai Rendőrség közlését: az őrizetbe vettek között nem volt magyarllampolgár. Ez azért érdemel figyelmet, mert a tüntetés előtt tartott sajtótájékoztatón a csoport tagjaként részt vett egy bizonyos Sebes vagy Seres József (a jelen volt nyugati tudósítók nem értették pontosan a nevét), akit magyar szakszervezeti aktivistaként mutattak be. A beszámolók szerint azonban a Tienanmen téri demonstrációhoz nem csatlakozott. Hollétéről nincsenek értesülések. L. Z. Külföldiek tüntettek a Tienanmen téren A PÁPA BESZÉDE A MUNKA ÜNNEPÉN Az ember a középpontban , kiküldött tudósítónk jelenti pordenonéból) A profit jogosultságát nem tagadva a pápa május elsejei beszédében hangsúlyozta: a munkát nem lehet egyszerűen árunak tekinteni, s a dolgozót sem a termelés eszközének. A pápa pénteken a háztartási gépeket gyártó Zanussi művekbe látogatott, s részt vett a svéd Elektrolux csoporttal együttműködő gyár új, teljesen automatizált mosógépgyártó üzemének megnyitásán. (Az Elektroluxé a magyar Lehel is.) A Vatikán új szociális doktrínájához, az egy éve kiadott Centesimus Annushoz képest nem tartalmazott új elemeket II. János Pál beszéde. A munka ünnepén visszapillantott a dolgozók hosszú, az emberhez méltó életfeltételekért folytatott küzdelmének eredményeire. „De még sokat kell tenni, a munka igazi közösségének megvalósításáért.” Leszögezte: a technológiai haladás sem csökkenti az ember szerepét. Az ember ünnepe május else je. A 2000. évhez közeledve a társadalom új szociális kihivatál néz szentbe. A pápa szerint a hagyományos értékek, így mindenek előtt a család és az emberi jogok erősítésére van szükség, a fogyasztói társadalomban jelentkező önzés, egoizmus, az élet anyagi vonatkozásait felértékelő felfogással szemben. A szolidaritás szükségességét hangsúlyozta a gyengébbek, a szegények iránt - s felhívta a figyelmet a kormányok felelősségére. Kelet-Európa iránt is szolidaritásra szólította fel a Nyugatot. Pénteken este a pápa a trieszti bazilikánál újabb beszédet mondott, s ebben nyílt dialógust sürgetett a zaklatott térség népei között. Óvott attól, hogy a térségben olyan kísérletek győzzenek, amelyek „a hazaszeretetei nacionalizmussá torzíthatják”, „a saját arculat védelmét a másokkal szembeni elhatárolódássá tehetik”. Ortutay L. Gyula Németország a sztrájkok jegyében (Bonni tudósítónktól) A többnyire kedvezőtlen, esős idő és a pihenésre csábító háromnapos hétvége dacára több százezren vettek részt Németországban a szakszervezetek által szervezett május 1-jei demonstrációkon. Ezeknek ezúttal különleges jelentőséget adtak a nyugati tartományokban folyó bérharcok, valamint az a körülmény, hogy a bonni kormánykoalíció a Genscher lemondása nyomán kialakult bizalmi válság által vélhetően sebezhetővé vált. A szakszervezetek május elsejei megmozdulásain az érdekképviseletek vezetői egyértelműen a kormányt és a munkaadókat tették felelőssé a szociális feszültségek éleződéséért és a közszolgálati, valamint más szakszervezetek által meghirdetett és pénteken már az ötödik napjukba lépett sztrájkakciókért. Jelezték: nem hagyják, hogy a munkavállalókat az ország fejősteheneivé degradálják. Miközben a „munka ünnepén” folytatódott a sztrájk, a szakszervezeti vezetők arról beszéltek, hogy a kormány antiszociális költségvetés- és adópolitikát folytat, élezi a szociális konfliktusokat és olyan jövedelem-újraelosztást kíván megvalósítani, amely a jómódúaknak egyre inkább kedvez, a társadalom alsóbb rétegeire pedig mind nagyobb terheket rak. Az IG-Metall fémmunkásszakszervezet főnöke, Franz Steinkühler szerint a német újraegyesítésnek egyedül a vállalkozók örülhetnek korlátlanul, ők ugyanis rendkívüli hasznot vághattak zsebre. Léderer Pál 4 Utcabál a Kreml mellett (Moszkvai tudósítónktól) A moszkvaiak először ünnepelhették minden színpadiasságtól, mesterkélt díszlethátterektől és semmitmondó jelszavaktól mentesen, csak úgy a maguk örömére a hivatalosan „a tavasz és a munka” ünnepének elkeresztelt május elsejét. A Vörös téren reggel - a hagyományok szellemében - a Dolgozók Moszkvája mozgósított pár ezer felvonulót, de nem miattuk zárták le a városközpontot. A gyerekeknek voltak mindenféle érdekes szórakoztató programok, estére pedig a Manyezs elé terveztek utcabált. Az utóbbi időben passzivitással vádolt szakszervezetek a Gorkij parkot bocsátották ingyen és sok műsorral, rendezvénnyel a nagyközönség rendelkezésére. A központi kultúrpark nem marad üres a közeli napokban sem: május elseje itt hagyományosan kétnapos ünnep, és mivel 2-a amúgy is munkaszüneti nap lenne, a hétfőt is hozzácsapták, négynaposra nyújtva az ünneplést, amelyet egy hét múlva újabb követ, a Győzelem kétnapos ünnepe. Egyébként az ország élte mindennapi életét. Az orvosok továbbra is sok helyütt sztrájkolnak, csak a sürgős eseteket fogadják, most már nem csupán a fizetések emelését (amit részben megkaptak), hanem az ágazat megbízható költségvetési finanszírozását is követelve. Az emberek szokásos mindennapi gondjaikról vitatkoztak, sokan utaztak ki a hétvégi telkekre krumplit és zöldséget vetni. Egyszóval Moszkva úgy élt, mint bármelyik más munkaszüneti napon, csak egy kicsit mégis ünnepélyesebben. M. Lengyel László Vörös kozák a Vörös téren