Népszabadság, 1994. január (52. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-13 / 10. szám
1994. január 13., csütörtök KULTÚRA FILMJEGYZET Mulatságok feketében és rózsaszínben Az ausztrál film nemzetközi ázsiójának növekedését olyan híres alkotások dokumentálják, mint a Piknik a függősziklánál, a Ragyogó karrierem, a Gallipoli, a Caddie, a Mad Max s még számos érdekes mozidarab. Az utóbbi időben a súlyos drámák mellett egyre gyakrabban szerepelnek kínálatukban tömegfogyasztásra szánt komédiák, kalandos históriák, vonzó látványosságok (a távoli országból indult hódító útjára a kasszarekordokat döntögető Krokodil Dundee is). A művészet és az üzlet szempontjait tulajdonképpen régi találmány ez, jó néhány kiválóságnak sikerült a hamarosan százéves Múzsa történetében - össze is lehet kapcsolni. Feltehetően ilyen elképzelés jegyében hozta tető alá Stephan Elliott, az egykori Makavejev-asszisztens a Szigorúan piszkos ügynök című vígjátékot. A roppant egyszerű alaphelyzet fokozatosan válik rejtélyes mesévé. Egy rokonszenves fiatal házaspár kiegyensúlyozott élete valósággal megbolydul attól kezdve, hogy tiszteletét teszi náluk egy biztosítási nyomozó. Az illető egyre gyakrabban bukkan fel, s mind jobban rátelepszik áldozataira, akik kénytelenek védekezni a gátlástalan csalás zsarolás invázió ellen. A rendező így határozta meg a figurák mentalitását: Roland Copping, a megszállott ügynök veszélyes, szabályozhatatlan lény, tulajdonképpen a mindannyiunkban rejtőző gyerek megtestesítője. Beth, az asszony morális, irányítható és tökéletesen felnőtt személyiség. Középütt pedig ott van Jonathan, a férj, aki pingponglabdaként előre-hátra ugrál az igazi ellenfelek között. Rendkívül izgalmas a mérkőzés, melyet morbid helyzetek élénkítenek, egyik őrület követi a másikat: hol borzongató thrillerek, hol meg fergeteges burleszkek levegője csap meg bennünket. A debütáns Stephen Elliott minden hatáselemet a fekete humor bolondos szolgálatába állított: fantáziái a színek mozgásával, kamerája gyakran vágtat féktelenül, felnagyít bizonyos viselkedésjegyeket, „beszélteti” a jelmezeket és a díszleteket, dübörgő zenéje dramaturgiai funkcióval bír. Hamisítatlan szürreáliákban bomlik ki a csattanókra hegyezett sztori, melynek - a szerző szerint - az az igazi olvasata, hogy „nem akarunk felnőni, de kényszerítve vagyunk rá”. Persze másfajta tanulságokat is kínál a szigorúan piszkos ügynök provokatív példázata. Azt a felismerést, hogy a látszatot nem szabad összetéveszteni a lényeggel. Meg azt is, hogy a világ dolgai elképesztően kiszámíthatatlanok. A film kedves szertelenséggel bizonyítja az evidenciák érvényességét. A tenyérbemászóan pofátlan manipulátort a rocksztár Phil Collins játssza érezhető élvezettel és megjelenítő tehetséggel. Egyes jelenetek elnyújtottak, bizonyos motívumok fölöslegesen ismétlődnek, de ezzel együtt - s főképpen szabálytalansága révén - kellemes színfolt ez a bohókás hókuszpókusz a palettán. (Budapest Film) Másfajta hangütésű William Shakespeare Sok hűhó semmiért című klasszikus darabjának legújabb változata, melyet Kenneth Branagh, az V. Henrik átültetője, a máris korunk Orsón Webesének kikiáltott tehetséges színész-rendező vitt vászonra. (Emlékezetemben csikorgó adaptációk villannak fel korábbról: túlságosan vértelenek és idegesítően iskolásak voltak az eddigi Sok hűhó-feldolgozások.) A felütés meglepő. A nyitójelenetben, amikor hazavágtatnak a csatából a daliás férfiak, igazi westernatmoszféra uralja a gyönyörűséges teret. Csupa lendület, csupa vibrálás minden beállítás. A dinamika a továbbiakban is megmarad, de nem véres csaták szolgálatában áll, hanem szerelmi praktikák, lángoló érzelmek, vidám csetepaték mozgatója. A tragikus és harsány epizódok egyaránt hatásosak. Precíz a koreográfia, mívesen felépített minden monológ és párbeszéd. „Tündérmesét akartam csinálni - gyönyörű ruhákkal, kedves képekkel -, ami néha nagyon ijesztő is lehet. Mint minden jó tündérmese, van egy erős, sötét áramlás is a történetben. Ez is nagyon-nagyon szenvedélyes” - olvashatjuk a rokonszenves rendezői nyilatkozatban. Az elképzelés maradéktalanul valóra vált. A Sok hűhó semmiért szinte az életszeretet himnusza. Friss és hamvas, vidám és pajkos, erotikus és évődő. Talán csak néhány „leíró” képsora lehetne tempósabb. Kenneth Branagh Benedek megszemélyesítőjeként is remekel olyan kitűnő partnerekkel az oldalán, mint Emma Thompson (Beatrice) és Denzel Washington (Don Pedro). Shakespeare kimeríthetetlen, eddig is tudtuk, de most az bizonyosodott be, hogy modern varázslattá alakítható klasszikus szövege. Ez a film több mint mulatság, igazi élmény. (Flamex) Veress József Phil Collins, az ügynök A VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰSORA____________január 13-19. (H=hétfő, K=kedd, Sze=szerda, Cs=csütörtök, P=péntek, Szo=szombat, V=Vasárnap. Az előadások - amennyiben külön nem jelöljük - 7 órakor kezdődnek.) Békés Megyei Jókai Színház: Cs: Bohóc az egész család (Manócskabérlet, 3); Szidike lakodalma (Katona-bérlet); P: Szidike lakodalma (Egressy-bérlet, 3); Szó: Szidike lakodalma; K: Szidike lakodalma (Déryné-bérlet, 3); Szó: Szidike lakodalma (Justh-bérlet, 3). Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza, Dunaújváros: Cs: Az igazságtevő nyúl (9 és fél 11); P: Az igazságtevő nyúl (9 és fél 11); K: Bolond Istók (az R. S. 9. Stúdiószínház vendégjátéka, fél 3); Kamaraterem: H: A látogatás (bemutató, a Bartók Kamaraszínház Iskolaszínház Társulatának előadása); K: A látogatás (6); Sze: A látogatás (6). Budapesti Kamaraszínház vidéki előadásai: Közép-Európa Táncszínház: Cs: Nem élhetek muzsikaszó nélkül (Tatabánya). Debreceni Csokonai Színház: Cs: Légy jó mindhalálig; P: Pompás Gedeon (Lontay-bérlet); Szó: Manón Lescaut (Mensáros-bérlet); K: Víg özvegy; Szó: Manón Lescaut (Hegedűs-bérlet). Kölcsey Művelődési Központ: P: Mirandolina (Téri-bérlet); Szó: A félnótás legény (3); Szó: A félnótás legény (3). Stúdiószínház: Cs: Dialógus (8); P: Vizsgálat a rózsák ügyében (8); K: Vizsgálat a rózsák ügyében (8). Egri Gárdonyi Géza Színház: Cs: Az elveszett levél (Dobó-bérlet); P: Komámasszony, hol a stukker? (stúdió-előadás); Szó: Az elveszett levél (Egressy-bérlet, 5). Győri Nemzeti Színház: Cs: Balettgála; A kaktusz virága (Mosonmagyaróvár); P: Hegedűs a háztetőn (Ódry-bérlet); Szó: A köpeny (Paulay-bérlet); V: Hegedűs a háztetőn (5); K: Az ember tragédiája (5); Szó: Az ember tragédiája (5). Kamaraszínház: P: Szegény Dániel; Szó: Szegény Dániel; V: Szegény Dániel; Szó: Szegény Dániel. Kaposvári Csiky Gergely Színház: Cs: Koldusopera (Illyés-bérlet); P: Tisztújítás (Munkácsy-bérlet); Szó: Tisztújítás (Blaháné-bérlet); V: Csao, bambino (3); Woyzeck (stúdióelőadás, fél 8); K: A kihallgatás (stúdió-előadás); Szó: A kihallgatás (stúdió-előadás). Kecskeméti Katona József Színház: P: Mesél a bécsi erdő (Katonabérlet, bemutató); Szó: Mesél a bécsi erdő (Arany-bérlet); V: Marica grófnő (Ruttkai-bérlet, 3); Mesél a bécsi erdő (Latinovits-bérlet); K: Gypsy (Vörösmarty-bérlet, 5); Sze: Légy jó mindhalálig (fél 3); Mesél a bécsi erdő (Latabár-bérlet). Kelemen László Stúdiószínpad: K: Törődj a kerttel! Miskolci Nemzeti Színház: Cs: Marica grófnő (Madách-bérlet); P: Marica grófnő (Vörösmarty-bérlet); Szó: Kurázsi mama és gyermekei; V: Diótörő (11); A Nurejev Nemzetközi Balettverseny győzteseinek gálaműsora; Szó: Marica grófnő (Latabár ifjúsági bérlet, 5); Játékszín: Szó: Kapj el! (fél 8); V: Kapj el! (fél 8); K: Godot-ra várva (3); Szó: Egy őrült naplója (a budapesti Nemzeti Színház vendégjátéka, fél 8); Kamaraszínház: P: Hamupipőke (3); Szó: Hamupipőke (3); Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház: P: Mumus (nyilvános főpróba, 11); Szó: Mumus (bemutató, 2); H: A sanda bohóc (Záhony, 12); K: Mumus (Csipkerózsika-bérlet, 2); Szó: Pippin (Kossuth-bérlet); Krúdy Kamara; H: Tangó; K: Tangó (Ady D-bérlet). Pécsi Nemzeti Színház: Cs: Coppelia (Madách-bérlet); P: Nemzetközi balettverseny Rudolf Nurejev emlékére, gálaest; Szó: Bál a Savoyban; V: Bohémélet (Latinovits-bérlet); K: Rákfene (Janus-bérlet); Sze: Rákfene. Kamaraszínház: Cs: Húsdarab (Hajnóczy-, Huszárik-bérlet, fél 8); P: Húsdarab (Szentkuty-bérlet, fél 8); K: Micimackó (3); Sze: Micimackó (3). Szegedi Nemzeti Színház: P: Parasztbecsület, Bajazzók (Premierbérlet); Szó: A Nurejev-balettverseny győzteseinek gálaműsora; H: Filharmóniai hangverseny (fél 8); K: Bánk bán (Erkel-bérlet); Szó: Anyegin (Tömörkény 1-2. bérlet, 6). kamaraszínház: Cs: Máli néni (Krúdy 1. bérlet); P: Máli néni (Demján 2. bérlet); Szó: Máli néni (a december 18-i előadás pótlása). Székesfehérvári Vörösmarty Színház: P: Kakukkfészek (nyilvános főpróba, fél 11). Szó: Kakukkfészek (Premier-bérlet); H: Svejk. Szó: Basilio: Gregor József (Tavaszi-bérlet). Pelikán terem: K: Karamazov testvérek. Szekszárdi Német Színház: V: Gräfin Mariza (bemutató, 6); H: Grafin Mariza (6); Szó: Pittiplatsch und seine Freunde (Kazincbarcika, 2). Szolnoki Szigligeti Színház: Cs: A nyugati világ bajnoka; P: XIV. René. Szó: XIV. René. Stúdiószínpad: P: Júlia kisasszony. Tatabányai Jászai Mari Színház, Népház: Cs: Nem élhetek muzsikaszó nélkül (a Budapesti Kamaraszínház vendégjátéka); V: Sybill; K: Magánélet (Kiskunhalas); Sybill (Siófok); Sze: Mondj egy szót (Budapest, fél 3). Veszprémi Petőfi Színház: Cs: Lear király (Radnóti-bérlet); Hyppolit, a lakáj (Budapest); P: Hyppolit, a lakáj (Lenti); Lear király (Székesfehérvár); Szó: Csipkerózsikaland (Gyermekszínház, G-bérlet, 2); Lear király (Tánczos-bérlet, 6); V: Csárdáskirálynő (6); H: Lear király (Karinthy-bérlet); Hyppolit, a lakáj (Paks); K: Gizella (Ruttkai-bérlet, 5); Csipkerózsikaland (Bonyhád, fél 2 és fél 4); Szó: Lear király (Lovassy-bérlet, 5); Hyppolit, a lakáj (Siófok). Játékszín: V: Egerek és emberek. Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház: Cs: Zorba (Munkácsy-bérlet, 3 és Pécsi-bérlet, 7); P: Zorba (Ságvári-bérlet); Sze: Zorba (Kissbérlet); H: Sziget-kék (Tapolca, 11 és fél .3); K: Zalaszentivánéji álom (Széchenyi-bérlet); Szó: Zorba (Dayka-bérlet). Házi Színpad: H: Temetés. Ruffy Péter csöndjei Öt esztendeje a fuzsitos Mikszáth-hőst, Pongrácz Istvánt megelevenítő esszéregényt olvastam mosolygós érdeklődéssel Ruffy Pétertől, benne a parciumi (nagyváradi) eredet intim, szemléletes életképeivel. Még előbb végigcsodálkozhattam válogatott újságcikkei kötetét, A türelem ösvényén-t. Eltűnődhettem azon, hogy - nekem is említett írástervei ellenére - vajon miért adta azt a címet a gyűjtemény zárófejezetének, hogy Az utolsó riportok. Hál’ istennek, ezután is dolgozott, a múlt év legvégén bekövetkezett haláláig. A Magyar Nemzetben például emlékmorzsákból rakott össze remek retro-riportot, újabb bravúrral megerősítve azt a róla rég kialakult vélekedést, hogy ő a hazai újságírás írókat megszégyenítően pontos szavú riportere. Talán épp kortársát és kollégáját, Pethő Tibort köszöntötte valóban utoljára egy őszutói hangulatú jegyzettel. Arra emlékeztette a költő Szávával, hogy „aki lassan lép, az is csak halad”. Ő maga ezt a kimért, csöndes előrelépegetést művelte munkájában, végig a hatvan éven át, amely pályájául neki adatott. A nyolcvanas évek elején kis híján munkatársa lettem a Nemzetnél, a körülmények végül másként alakították ambícióimat. Utána nyolc éven keresztül mégis találkozgattunk egy bizottságban. Nívódíjakat ítélt oda újságíróknak. Ruffy Péter közénk nyugállományból jött, de rendre lepipálta az aktívakat. Az általa ajánlott, fiatal riporternevek indoklásaként mindig elmesélte a delikvensek írásainak tartalmát. Javaslatait a tisztán szakmai szempontú cikkértékelés kritériumai szerint alakította. Morogtam: - Könnyű neked, ezzel a rutinnal! Csak ránézel az első hat sorra, s rögtön kiszimatolod, érdemes-e az illető a kitüntető bizalomra. Helybenhagyólag biccentett, de hozzáfűzte: - Ettől én még tovább hívások. Mert arra vagyok kiváncsi, hogy ott és akkor, a cikkében igaza van-e a kollégának. Stílusát, francián iskolázott irályát olykor elnevezték cizelláltnak. E jelző ellen halkan tiltakozott. Ha választékossággal „vádolták”, ezt jobban tolerálta. Tartotta magát ahhoz a szabályhoz, hogy a jó hírlapírónak végül is ki kell választania a bogárzó Valóságból a lényeget, hogy olvasója figyelmét udvariasan, de határozottan arra irányítsa, és ne félrevezesse vagy szétszórja. Még a sokat emlegetett három té (tűréstiltástámogatás) fennállásakor mondta a vele interjút készítő Nádor Tamásnak, hogy bizony őt is vezeti három Té a gyakorlatában: Türelem, Tisztelet, Tapintat. Nekibőszült vagy nekikeseredett mostani sajtómaradékok: miért kéne lejáratnunk akár egyik humánus vezérelvét is? Iszlai Zoltán Ruffy Pétert ma 13 órakor temetik a Farkasréti temetőben. Emberek és állatok tájéka Csak emberek és állatok, néha kunyhók, szerszámfélék is, de táj egy szál se a kanadai eszkimó művészek Dorottya utcai kiállításán, amelyet február 6-ig láthat a nagyközönség. Csak a sötétség, hómezők rideg sötétje, ahol legfeljebb az állati, emberi szempárok gyújthatnak világot, meg a mécsesek fényeskednek tétován, hosszú téli éjszakákon, mily ostoba is a kifejezés: farkasordító hidegben. Még a Föld is csak egy bambaságra hajlamos antropomorf állat, ezeken a naiv, barlangok faláról éppen hogy leszökött rajzokon, nagyra nőtt anyácska, isten ments’ csókjától asszonyféle, nem is arra való persze, testén hótalpas lábak tapadnak, méhe a tenger gyümölcsét rejti, torkába egykori zsákmány csontjából készített horgok akadnak - kajakos fiai mégis felnéznek rá, illő tisztelettel nem ejtik nevét, s rágcsálás közben maholnap is a lenyelt hús szellemével társalkodnak. Ők tudják, miért. F. J. Táplálékunkat a föld adja NÉPSZABADSÁG 9 FORGÓAJTÓ________________________ Ott-Ott X3J3GQGL2XGQ Zsótér Sándor és az új zalaegerszegi darabot játszó színészek pontosan olyan bátrak, mintha én a teljes írásomat a cím formai megoldását követve adnám közre. Az én bátorságom azonban meg sem közelíti az övékét. Olyannyira nem, hogy máris feloldom a cím rejtélyét: Off-off Zalaegerszeg - tükörírással, Zsótér Shakespeare-t alapul véve, vendégszövegekkel kiegészítve Zalaszentivánéji álom címmel rendezett darabot. Bátor? Talán nem is ez a legmegfelelőbb jelző akkor, ha egy fiatal rendező igazi kísérleti színházat rendez az ország egyik legkisebb múltú színházával rendelkező Zalaegerszegen. Mint ahogy az sem lenne igazán bátorságnak nevezhető, ha tükörírásban jelenne meg egy írás. Veszélybe kerülne az érthetőség. Önök meg a sarokba vágnák az újságot. Mert realistaként azzal mégsem számolhatok, hogy a lap mellé kis tükröket is mellékel a kiadó. Egyelőre változtatok a jelzőn: a zalaegerszegi produkció a körülmények számbavétele szempontjából kis mértékben realista. Nem számol, egy pillanatig sem számol azzal, hogy a közönség ismeri-e és ha igen, milyen alapossággal a Szentivánéji álmot. Nem számol azzal, hogy milyen mértékben találja idegennek a néző a megszokottól gyökeresen eltérő színészi játékot. Azt, amikor a pszichológiailag hitelesített megjelenítés helyett jelzéseket lát, felnagyított és felerősített utalásokat az érzelmekre. De nem számolt azzal sem, hogy vajon képesek és hajlandók-e a színészek tanult színészi mentalitásuktól nagyban különböző stílusban játszani. Zsótér ezen utóbbi ponton érte el a legnagyobb sikereket. A színészek nagyobb része ugyanis olyan pontosan dolgozik Zsótér térbeli és érzelmi koreográfiájában, mintha mindannyian egy alternatív - ráadásul azertes—színházi iskolából kerülték volna ki. Szinte soha nem csúsznak át az általuk -és Magyarországon általában - sokkal gyakrabban használt átélő, szívvel, mimikával utánzó játékmódba, hanem nagy biztonsággal, kissé lemerevített arccal, mintha csak egy rituálé részesei lennének, szenvtelenül, széles mozdulatokkal és nagy hanglejtésekkel megmutatják a különböző érzelmi állapotokat. Nem szerelmesek, nem álmodozók vannak a színpadon, hanem koncentráló színészek, akik szerelmeseket és álmodozókat illusztrálnak. Mester Edit, Pál Hajnal, Szőke Zoltán és R. Kárpáti Péter számára bizonyult legotthonosabbnak ez a stílus. Másképp volt jó Nagy Réka a bornírt napközis tanárnő szerepében. Más is volt a funkciója. Butuska értelmezéseivel neki kellett summázni és az irodalom- és színháztörténet számára legalizálni a színpadon történteket. Barackszín ruhás, piros lakktáskás fontoskodó karakterszerep. A színészek tehát jórészt kifogástalanul végzik a dolgukat. Az, hogy a nézők elfogadják-e, hajlandók-e megérteni játékukat, már Zsótéron múlik. Zsótér a darab húzásában, a jelenetek rendjében, a betoldásokban olyan pontos logikájú, mint egy filozófus. Ebből az erényéből fakadnak hibái is: éppoly szőrmentén bánik el az érzékekkel, mint egy filozófus. Mintha felejteni látszana néha, hogy színházban van, és nem esszéíró kurzuson. Az, amit olyan csalhatatlanul tudja Fiúról a Férfiról és a Nőről, darabja főszereplőiről, néha játék híján megmutatlan marad. A túl okos rendező néha megfeledkezik a játékról, a játékosságról. Hogy mit tud valójában, azt két hosszabb jelenetben bizonyítja: az egymást üldöző négy szerelmes, Hermia, Helena, Lysander és Demetrius színes kötelekkel keresztül-kasul egymás bokáihoz kötözve egyszer csak a színpad előterébe vonszolja egymást, és szép, esetlegesre megtervezett koreográfiában, többször ismételt mondatokkal „táncolja el”, egymást ráncigálva, kínozva, szeretve és gyűlölve azt, amit életünkben olyan sokszor végigélünk, vagy legalább végignézünk: mást szeret, akit szeretek. Engem szeret, akit nem szeretek. Nincs néző, aki ne bólintana erre a szép és szellemes színpadi szimbolikára. A másik jelenet kamaraopera, ugyanarra a tárgyra: hárman, egy Férfi, egy Fiú és egy Nő mondja el egymásnak nagyszerűen az összes lehetséges irányban és hangsúllyal a szeretet és a gyűlölet egyszerű kijelentő mondatait. Sémára rendezett viszonyok, amelyek emblematikussá növelődnek a tiszta, majdnem rítusszerű játékban. Amikor Zsótér, a színpadfilozófus nem engedi, hogy érzékeim összességével vegyek részt a játékban, akkor sem unatkozom. Bámulva nézem, hogy milyen következetesen áll, sít kelléket, ruhát, díszletet a blaszfémia szolgálatába. Papp János (jelmez) és Ambrus Mária (díszlet) olyan finoman működik ebben közre, ahogy csak összeszokott társulatoknál szokás. Nagy álmot lát itt mindenki. A szerelem és az utálat cikázik végig a Zalaszentivánéji álom összes szereplőjén. A nagy borzongásból azonban a nézők mintha kimaradnának. Persze az is lehet, hogy mégsem. Harmadszor próbálkozom jelzőt találni erre az előadásra. Optimista - most ezt írom. Zsótér meg a színészek abban bíznak, hogy mindenki ugyanúgy álmodik, akár olvasta a Szentivánéji álmot, akár nem. Én, aki ott születtem, most elárulom a zalaiak titkát: ők is ilyeneket álmodnak. Férfi, Fiú, Nő, szeretet, gyűlölet. Csupán ebben sem különböznek másoktól - nagyon nehezen viselik, ha álmaikat valóságként is végig kell gondolniuk. Minden világos. Csak azért nem tapsolnak, mert kezükkel a szemüket takarják el. Orsós László Jakab A Nemzeti Kulturális Alap nem támogat A Népszabadság 1993. december 31-ei számában A meghívás fennáll címmel cikk jelent meg Bogácsi Erzsébet tollából, amely összefüggést tételez fel a Nemzeti Színházat látogató diákságnak nyújtott kedvezmények és a Nemzeti Kulturális Alap között. A Nemzeti Kulturális Alap gyakorlati létrejötte, 1993. augusztus 1-je óta még senkinek semmiféle támogatást nem folyósított. Testületei még szervezés alatt állnak, anyagi lehetőségei sem körvonalazódtak teljes világossággal. A fentiek közlését kérte a Nemzeti Kulturális Alap titkára, Tasnádi Attila.