Népszabadság, 1995. június (53. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-01 / 127. szám

1995. június 1., csütörtök. KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Visegrád és a NATO: nem a sorrend fontos Mindegy, hogy egyenként vagy egyszerre kerülnek-e be a viseg­rádi országok a NATO-ba, még az sem fontos, milyen sorrend­ben. Az a lényeges, hogy a brüsszeli tagságra törekvés ne egymás rovására történjen, vala­mennyien kihasználjuk a béke­partneri program kínálta lehető­ségeket, s aki már bejutott, segít­se az euroatlanti integrációban ugyanúgy érdekelt többi álla­mot - fejtette ki tegnap a cseh delegációvezető azon a sajtó­­konferencián, amelyen a viseg­rádi csoport védelmi miniszte­rei kétnapos budapesti találko­zójukról számoltak be. Jirí Pospisil miniszterhelyet­tes konkrét időpontot nem em­lített a brüsszeli tagság várható elnyerésére, Keleti György két­­három évet, lengyel kollégája, Zbigniew Okonski szintén két évet jósolt. A szlovák résztvevő, Ján Sítek szerint nem a csatla­kozási szándék, hanem a felvé­teli hajlandóság felől reális megközelíteni a kérdést. A találkozón a NATO-kap­­csolatok és a békepartnerség ke­retében zajló együttműködés mellett az európai biztonsági helyzet, a délszláv válság, a fegyveres erők civil ellenőrzésé­nek ügye, a regionális légiirá­nyítás és -ellenőrzés témája is napirendre került. Újabb két- és többoldalú eszmecserékben egyeztek meg, szóba kerültek közös hadgyakorlatok, s közle­ményben fejtették ki álláspont­jukat a boszniai krízisről. Ha­zánkon kívül mindhárom ország delegál egységeket az ENSZ- békefenntartók kötelékébe, így jelzésértékűnek számít a tegna­pi bejelentés, hogy a válság sú­lyosbodása ellenére sem terve­zik egységeik kivonását. Sz. G. Suchman Bécsben Ökölre menő harc kezdődik mostantól a külföldi szakmai befektetők között a magyar energiaszektor privatizációjá­ban való részvételért - jelentette ki a Népszabadság tudósítójá­nak az egyik potenciális osztrák nagybefektető, az EVN elnöke. Rudolf Gruber, a bécsi magyar nagykövetségen­­ vezető osztrák bankárok és vállalatirányítók társaságában - azon az előadá­son vett részt, amelyet Suchman Tamás privatizációs miniszter tartott a most elfogadott gazda­sági csomagról és a privatizációs törvény részleteiről. Suchman biztosította a meg­jelenteket - köztük a Bank Aust­­ria vezérigazgatóját, a Philips legfőbb vezetőjét, az osztrák nagyiparos szövetség főtitkárát -, hogy heteken belül kiírják a versenytárgyalást a a MOL, a villamos ipari szektor egy része, a Matáv, valamint a gázszolgál­tatók privatizációjára. A priva­tizációs döntések visszafordít­­hatatlanok, a kormány - a Hun­garHotels ügy tanulságait le­vonva - azokba többé be nem avatkozhat. Z. P. Franz Vranitzky nem jósol gyors EU-csatlakozást Kelet-Európának MTI-JELENTÉS Vranitzky kancellár nem taná­csolja a kelet-európai reformor­szágoknak, hogy túlságosan gyors EU-csatlakozásukban re­ménykedjenek. Az osztrák poli­tikus, aki az EU keleti bővítésé­vel foglalkozó bécsi szakértői tanácskozás megnyitóján be­szélt, két fő okot nevezett meg: egyrészt volt tervgazdaságokról van szó, amelyek teljesen eltér­nek még a spanyol, portugál, görög struktúrától is. Másrészt maga az Európai Unió is válto­zóban van: egyre szorosabb bel­ső összefonódásokat épít ki. Ezért Vranitzky véleménye sze­rint hosszabb átmeneti időszak­kal kell számolni. A kancellár ugyanakkor meg­ismételte előző napi bejelenté­sét, amely szerint Bécsben tu­dományos kutatóközpontot lé­tesítenek az EU keleti bővítésé­vel kapcsolatos tanácsadás cél­jára. A kancellár felhívta a fi­gyelmet Ausztria különleges szerepére, amely aktív kelet-eu­rópai érdekeltségével és a térség nagyfokú ismeretével függ össze. Mint hangsúlyozta: a párbeszédet Ausztria nagyon komolyan veszi. A szakértői tanácskozáson elsősorban a bécsi gazdaságku­tató intézetek tudományos munkatársai tartottak előadást az EU keleti bővítésének Ausztriára gyakorolt - várható - hatásairól. Szó volt arról is, hogy a keleti bővítés a vártnál is nagyobb költséggel jár majd. Egyes számítások szerint az EU­ strukturális alapja évente 30-60 milliárd ECU-t igényel majd, ami az unió teljes költ­ségvetésének átalakítását teszi szükségessé. Egy másik előadásban el­hangzott az is, hogy Ausztria számára eddig aránytalanul nagy előnyöket hozott a keleti nyitás, s a kelet-európai orszá­gokkal folytatott kereskedel­mének mérlege jelentős többle­tet mutat fel. Ausztriának ugyanilyen aránytalanul magas költségre kell számítania az EU keleti bővítésével kapcsolatban is - az összeg elérheti évente a 12 milliárd schillinget is. Ugyanak­kor azonban Ausztria, mivel már így is erősen jelen van az érintett országokban, csak mér­sékelt előnyt remélhet a reform­­országok EU-csatlakozásától: 0,5 százalékos export-, illetve 0,2-0,25 százalékos importnöve­kedést várnak az osztrák szak­értők. Funar az RMDSZ betiltását sürgeti BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az RMDSZ közzétette a ko­lozsvári kongresszuson elfoga­dott határozatokat. A közle­mény ismerteti a két év múlva esedékes rendkívüli kong­resszus megtartására és a ro­mán oktatási törvénytervezetet elítélő döntéseket. Hasonlókép­pen közli az RMDSZ autonó­miakoncepciójáról tartandó népszavazásra vonatkozó hatá­rozatot. A Román Nemzeti Egység­párt elnöke, Gheorghe Funar közben azt indítványozta, hogy a bukaresti parlament az RMDSZ IV. kongresszusának célkitűzései és a Romániát meg­előző magyar NATO-tagság ki­látásba helyezése alapján vitas­sa meg és bírálja felül a ro­mán-magyar alapszerződés ter­vezetét. Funar a többi között sürgeti a Romániai Magyar Demokrata Szövetség betiltását, az RMDSZ-képviselők és -szená­torok mandátumának felfüg­gesztését, a kongresszus küldöt­teinek bíróság elé állítását, a ta­nácskozáson részt vett magyar­­országi vendégek kitiltását Ro­mániából, a román állam iránti lojalitás hiányával gyanúsított erdélyi magyarok kitelepítését, az eddigi népszámlálási adatok felülvizsgálását. Bombariadó volt tegnap az RMDSZ bukaresti székházá­ban. A napi postában bécsi bé­lyegzővel ellátott és Markó Béla szövetségi elnöknek címzett bo­rítékban könyv érkezett, amelyre egy „bomb” feliratú lap volt ragasztva. A hírszerzés helyszínre érke­zett szakemberei azonban ár­talmatlannak találták a csoma­got. Német segítség a bajai oktatási-kulturális központnak MUNKATÁRSUNKTÓL A németországi Baden-Würt­­temberg tartomány vezetői po­litikai kérdésként kezelik a stuttgarti magyar kulturális in­tézet jövőbeli sorsát, és megkü­lönböztetett figyelmet fordíta­nak a fele részben német forrá­sokból Baján felépített, német nyelvű, az óvodától a középis­koláig képzést adó oktatási központ és kollégium működé­sére. Egyebek között erről szá­molt be tegnapi sajtótájékozta­tóján Tabajdi Csaba, a Minisz­terelnöki Hivatal politikai ál­lamtitkára, aki előzőleg Gustav Wabro államtitkárral és Frieder Birzele belügyminiszterrel tár­gyalt a német tartományban. A mintegy százezer, a háború után Magyarországról kitelepí­tett német lakossal és 15 ezer fős, politikai törésvonalak men­tén nem megosztott, magyar kultúráját gondosan őrző diasz­pórával rendelkező tartomány a kulturális központ további mű­ködését a bérleti díj jelentős csökkentésével, egy munkatárs bérének alapítványi források­ból történő folyósításával és konkrét rendezvények finanszí­rozásával kész támogatni. Ez az eddigi működési költségek mintegy egyharmaddal való csökkentését tenné lehetővé. A bajai központ működését Baden-Württemberg és Bajoror­szág 50-50 ezer márkával, a szö­vetségi kormány további, még pontosítandó összeggel támo­gatná, de mindkét kérdést végső soron Magyarországon, a műve­lődési és közoktatási tárca költ­ségvetésében kell megoldani. A németek - tájékoztatott Ta­bajdi - érdeklődtek a magyar­­országi kisebbségi önkormány­zat működése, a kisebbségi kép­viselők képzése és továbbképzé­se iránt, továbbá részletes tájé­koztatást adtak a határon túli németeknek nyújtott támogatás rendszeréről. A vendéglátók po­zitívan értékelték a magyaror­szági kisebbségi politikát. A­ misszióvezetők meghallgatása ___________MTI-JELENTÉS___________ Az Országgyűlés külügyi bi­zottsága szerdai zárt ülésén meghallgatta, és támogatásáról biztosította Südy Zoltán jelen­legi bangkoki nagykövetet, aki a tokiói nagyköveti poszt váro­mányosa. A bizottság ugyanak­kor támogatta Nárai Péter jelö­lését, akit a genfi ENSZ- misszió élére szán a Külügymi­nisztérium. Vita csak abban a kérdésben alakult ki, hogy indokolt volt-e a tokiói nagykövetségen a sze­mélycsere. Mint Eörsi Mátyás, a külügyi bizottság elnöke újsá­gírókkal közölte, úgy döntöt­tek, hogy erre az ügyre később visszatérnek. A testület a nagykövet-jelöl­tek meghallgatásán kívül tár­gyalt a nagyköveti jelentésekről is. A külügyi tárca az ülésen be­számolt a honatyáknak arról, hogy a magyar missziók által a minisztériumhoz továbbított információkat miként dolgoz­zák fel a kormány számára. Műtét közben Stabilizációs műtétet javasolt már 1989-ben is Komár János, a világ­szerte elismert közgazdászpro­fesszor, de senki sem vállalta az ezzel járó társadalmi fáj­dalmakat. Közben a baj elhatalmasodott, s kiderült: a be­avatkozás tovább nem halogatható. Most a T. Ház szólt a nagybetegnek, mégis, készüljön föl a műtétre. Ez az elhatározás - mármint a Bokros-csomag néven is­mertté vált stabilizációs műtét parlamenti elfogadása - poli­tikai, gazdasági és szociológiai értelemben is mérföldkő. Po­litikailag azért, mert hosszas tétovázás után a koalíció végül is megkezdte választási programjának végrehajtását. Gaz­daságilag azért jelenthet választóvonalat a korábbi gyakor­lathoz képest, mert csaknem másfél évtizedes huzavona után a megszorító intézkedésekhez már valódi, reformértékű lé­pések is társulnak. Egyértelművé vált, hogy az államháztar­tás hiányának leszorítása nem valamiféle fiskális öncél, ha­nem a deficit mérséklésével egy időben hozzá lehet kezdeni az irányítás-igazgatás és a jóléti rendszerek korszerűsítésé­hez. Enélkül ugyanis nem lenne működőképes sem az állam, sem a gazdaság. A felszabaduló forrásokat pedig az üzleti szférához csoportosítják át, így a megindult növekedés fenn­tarthatóvá, bővíthetővé válhat. Ám társadalom-lélektani szempontból is fordulat következett be a parlamenti igennel. A radikális rendteremtési szándékot - s az ehhez kapcsolódó, meglehetősen fájdalmas gyógyító kúrát - nem a társadalmi párbeszédre, a beteggel való konzultációra alapozták ugyan­is, hanem átverték a lojális kormánypárti többségen. Reformdiktatúra lenne ez, avagy csak az idő- és a pénzhi­ány szülte keserves kényszerpálya, amelyről már nem tud és nem is akar letérni a koalíció? Vélhetően ilyen kemény in­tézkedéscsomagot - amely nagyon sokféle érdeket sért, és szerzett szociális jogokat is megnyirbál - nem is lehet társa­dalmi konszenzussal megvalósítani. Az is valószínű, hogy krízishelyzetben nemigen van lehetőség érdemleges egyez­tetésre, hanem a műtétet végző kormánynak kell a beavat­kozásért - annak mindenféle következményéért, a mellék­hatásokért is - a teljes felelősséget vállalnia. Ám az már na­gyon is kérdéses, hogy a megkerülhetetlennek tetsző gazda­sági operációra jól készítették-e fel a beteget. Vajha jó tak­tika-e, ha először hónapokig azzal nyugtatgatják, hogy nem komoly a baja, majd hirtelen közlik vele: nem gyógyíthatat­lan ugyan, de ha azonnal nem fekszik a műtőasztalra, akkor kevés az esélye a túlélésre. Nem, mert a beteg (a gazdaság) az ilyen orvosi magatartást már csak önvédelemből is ku­­ruzslásnak minősítheti, s egykönnyen új orvosért, más gyógymódért kiált. Hogy az ily módon tálalt javallat töme­ges riadalmat kelthet, azt mára a kormányzati terapeuták is felismerték, így a parlamenti vita során némi fájdalomcsil­lapítót is adagoltak a diagnózis mellé. Bokros Lajossal pe­dig megértették, hogy nem boncolnia kell, hanem műtenie. Ezért vigyázzon, hogy a deficitcsökkentő szike milyen ne­mes szerveket sérthet meg akarva-akaratlanul. A parlament döntésével megkezdődik a műtét, ám messze még a teljes gyógyulás. Kérdéses, mennyire győzhető meg a beteg arról, hogy a mostani műtét csak az akut veszélyt há­rította el, s lehet, hogy szükség lesz még további fájdalmas beavatkozásokra is. Vajon elfogadtatható-e a társadalom­mal a kemény terápia haszna, avagy az emberek továbbra is csak azt fogják érzékelni: a műtéttel csak a szociális meg­szorítás nő, s marad a lappangó kór, a gazdasági recesszió. Hiszen a gyógyuláshoz nemcsak jó orvos, megfelelő gyógy­mód, hanem hit is kell. Ez most van is, meg nincs is. Mert a beteg azért a lelke mélyén eddig is tudta magáról, hogy nem egészséges. Ezért most minden azon múlik, hogy a stabilizá­ciós műtét valóban segít-e a gazdaság akut bajain. Ám ehhez valóban bízni kell a gyógyulásban. Látni kell a távlatokat, mégis, mivégre ez a sok kínlódás és erőfeszítés? Talán ezért - a közvélemény bátorításáért, megnyeréséért - időzítette a kormány a Bokros-csomag elfogadásának nap­jára a gyógyulással kecsegtető - igaz, még csak körvonala­zódó - hosszú távú modernizációs program közzétételét. Ami ugyan a mai kínokat nem csillapítja, de ha sikerülne megvalósítani, akár még elfogadható fájdalomdíj is lehetne. Bossányi Katalin Tanulókapitalizmus Schiffer Pál tegnap este látott Elektra Kft. című új filmjének alcíme: Beveze­tés a kapitalizmus politikai gazdaságtanába. A szereplői va­lóban azt tanulják elsősorban. A néző számára azonban alig­hanem fontosabb a pszichológiai és az erkölcsi tanulság. A Videotonból elbocsátott kis közösség felbomlásának történe­te országos szemléleti, lelki, morális válság elbeszélése. Különleges történelmi pillanat megörökítése. A kapitaliz­mus korábban tradicionális közösségi társadalmakból fejlő­dött ki. Súlyos válságok árán. Most nálunk egy erőszakok­nak tetsző, ráadásul modernizációs célokat kitűző közössé­gi kísérlet, a szocializmus után kellene ismét kapitalista mó­don élni. A régi, falusi közösséget felbomlasztó modernség klasszikus konfliktusa apák és fiúk között zajlott. Vasvillá­val támadtak egymásra a régi értékek, birtokok őrzői és az újítani, szabadabban, függetlenebbül élni akarók. Itt a régiből kiábrándult, változni kész emberek szembe­sülnek a változás váratlan, meglepő, előre elképzelhetetlen követelményeivel, és főképp a változásra való képesség kü­lönbözőségével. S nagy zavarral fogadják az új helyzetet. A volt művezető, aki módszeresen kiszekírozza egykori bará­tait, majd üzlettársait a kft.-ből, csodálkozik magán, hogy milyenné tette őt a vállalkozás kényszere, a többiek meg hajlamosak tanulópénznek venni, hogy egykori főnökük az ő pénzükből szép kis magánvállalkozást hozott létre. Mostanában hajlamosak vagyunk minden ilyen erkölcsi­leg elfogadhatatlan eljárást a kapitalista gazdaság szükség­­szerűségének felfogni. Ilyen kegyetlen a világ, ilyen könyör­telen a verseny. Lehet, hogy ma nálunk ilyen. De nem va­gyok egészen meggyőződve róla, hogy ennek kizárólag ob­jektív, az embereken kívülálló okai vannak. Ez ugyanis a kft. vezetőjének az ideológiája, hivatkozásainak alapja, va­lahányszor nem akar fizetni vagy éppen valakit ki akar rúg­ni. Mindig panaszkodik, hogy rosszul megy az üzlet, miköz­ben kerül műhely, iroda, s mellesleg az ő magánvagyona is egyre gyarapszik, meg tudja venni a többiek üzletrészét. Egyébként az sem egészen világos, miért kell kirámolnia a többieket. Ha nem akadályozzák, nem korlátozzák döntése­inek szabadságában, akkor miért jó, ha csökkenti a pénztő­két az üzletrészek felvásárlásával? Nem akkor járna jobban, ha vállalkozásába minél több tőkét próbálna bevonni? Va­jon jól mérte fel saját hosszabb távú érdekeit a film főhőse? Vajon valóban a gazdasági racionalitás vezérelte? Vajon nem egyszerűen a primitív önzés tört fel addig kollektívnek tudott gondolkodásmódja alól - talán még valóságos érde­kei rovására is? Vajon végül nem ő fogja fizetni a nagyobb tanulópénzt? Csak egy biztos: az Elektra Kft.-ről szóló dokumentum­film tanulókapitalizmusunk rengeteg kérdését teszi fel, amelyekre csak a jövő adhat választ. És ahogy Schiffer Pált ismerem, az ő következő filmjei: Zappe László *1k „Hazajön az új brit nagykövet Christopher Long a Népszabadság elolvasásával kezdi minden napját ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Mint Long elmondta, öröm­mel tapasztalta, milyen szoros az Egyesült Királyság és az új Magyarország együttműködése, bár, megjegyezte rengeteg még a tennivaló. Christopher Long szerint a két ország között nincsenek megol­datlan ügyek, azt pedig saját „balszerencséjének” tartja, hogy az elmúlt években lezajlottak a legmagasabb szintű talál­kozások: II. Erzsébet és Göncz Árpád kölcsönös hivatalos láto­gatásai, illetve John Major mi­­­niszterelnök magyarországi út­ja. Hátravan még­ viszont Horn Gyula londoni vizitje, amelynek már folyik az előkészítése és idő­pontját is hamarosan bejelentik, árulta el a diplomata, de köze­lebbit nem mondott, mert úgy­mond ez nem az ő hatásköre. A nagykövet egyébként nem aggódik amiatt, hogy magyar­­országi hivatali idejére esetleg nem esnek látványos látogatá­sok, mert úgy véli, a szoros kap­csolatok nem merülnek ki ezek­ben­ az együttműködésnek, hangsúlyozta, minden szintre ki kell terjednie. Szavaiból kitűnt, fontos célcsoportnak tekinti a fiatalokat és a diákságot, s az oktatási együttműködésre az eddiginél is nagyobb hangsúlyt óhajt fektetni. Az üzleti kapcsolatok ápolása és bővítése kiemelt helyet kap az új nagykövet naptárában, aki úgy látja, hogy az eddig elért eredményeken sokat lehet javí­tani. Magyarország gazdasági átalakulásában kulcsszerepet játszik a privatizáció, ami iránt a brit cégek, mind tanácsadói, mind befektetői minőségben élénk érdeklődést mutatnak. Remélhető, vélekedett Long, hogy a brit cégek korábbi óva­tossága enyhülni fog, amihez a nagykövet a maga eszközeivel úgy kíván hozzájárulni, hogy el­ső tapasztalatai birtokában szeptemberben hazatér London­ba és felkeresi a City vezető cé­geit: bátorítani kívánja őket a magyarországi szerepvállalásra. Ebben a folyamatban, persze, sokkal értékesebb lehet majd Horn Gyula miniszterelnök láto­gatása, mert ő mindenki másnál meggyőzőbben érvelhet majd a brit vállalkozók előtt, hogy foly­tatódik a gazdasági reform, fej­tette ki a leendő nagykövet. Láng elmondta, a szabad Ma­gyarországnak mind erőtelje­sebben be kell kapcsolódnia az európai integrációba, s az is természetes, hogy Magyaror­szág biztonsági téren is a többi európai állam partnerévé vál­jon. Ezt a folyamatot mind­azonáltal óvatosan kell levezé­nyelni, úgy, hogy az gazdagítsa a nemzetközi biztonságot és az európai bizalmat és ne legyenek negatív mellékhatásai. Christopher Long elmondta azt is, hogy reggelente első dolga a Népszabadság elolvasása lesz -ami szerinte minden nagykövet számára elengedhetetlen -, s csak azután jöhetnek a többi la­pok. A nagykövet személyes érdek­lődéséről elárulta, legfontosabb számára három gyermeke, akik izgatottan várják a magyaror­szági üdüléseket, bár tartósan egyikük sem rendezkedik be a rezidencián, ahhoz „túl öregek”. A legidősebb, akinek gyermek­kori élményei fűződnek Buda­pesthez, Cambridge-ben jár egyetemre, a középső, aki Buda­pesten született, októberben kezdi meg tanulmányait Ox­­fordban, míg a legfiatalabb an­gol internátusban marad. Chris­topher Long, aki nagy opera- és koncertbarát, de szereti a ci­gányzenét is, szabad idejében a „maga szerény szintjén” teni­szezni szeretne majd Budapes­ten, készül a magyar konyha re­mekeire, és sokat kíván utazni, bejárva az ország minden táját. R. Hahn Veronika

Next