Népszabadság, 1995. július (53. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-01 / 152. szám
1995. július 1., szombat. KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT , NÉPSZABADSÁG 3 Unióbővítés - csak lépcsőzetesen Franz Vranitzky: A Nyugat magatartása kétarcú Az Európai Unió keleti kibővítése rövid időn belül valószínűleg nem valósítható meg - hangzott el egy bécsi rendezvényen. A legnagyobb nemzetközi szakszervezeti szövetség, a fémiparosok bécsi kongresszusa alkalmából politikai kerekasztalbeszélgetést tartottak, amelyre Kelet-Európából csak Magyarországot, személy szerint Horn Gyulát hívták meg. Ő a részvételt lemondta, helyette Gottfried Péter államtitkár képviselte Magyarországot és a reformországok csoportját. A vitában Franz Vranitzky osztrák kancellár vendéglátóként csak olyan érveket sorolt fel, amelyek a bővítés mellett szóltak. Érzékeltette, hogy a Nyugatnak geopolitikai, biztonságpolitikai, gazdasági, ökológiai érdeke Ausztria összes keleti szomszédjának integrálása, de a kancellár elismerte, a Nyugat igencsak ellentmondásos, kétarcú magatartást képvisel az ügyben. Kifelé egyértelműen állást foglal a bővítés mellett - és, ezt el is kell hinni. Csakhogy az unión belüli belső viták, érdekellentétek időhúzó taktikát kényszerítenek ki a tagokból, s az is kétségtelen, hogy az EU - akárcsak a keleti jelentkezők - nincs igazán felkészülve a bővülésre, komoly belső reformokra szorul még. A vitában végül is az a nézet győzött, hogy a keleti jelentkezők mindegyikét be kell vonni az unió fejlesztési elképzeléseinek kidolgozásába. A jelenlegi helyzetben csakis a lépcsőzetes, lassú integráció az egyedüli reális lehetőség. Vranitzky ezzel kapcsolatban megismételte Horn Gyulával közös javaslatát: mostantól kezdve mindenekelőtt keleti irányban kell fejleszteni a nyugat-európai infrastruktúrákat, távközlési, vasúti és energiarendszereket. Z. P. Több kulturális jogot igényelnek a horvátországi magyarok ZÁGRÁBI TUDÓSÍTÓNKTÓL A magyar kisebbség a Horvát Köztársaságban az agónia állapotában van, úgy a kulturális infrastruktúra terén, mint a saját azonossága, politikai érdekei képviselete és az általános életképességek kérdéseiben - állapítja meg dr. Horváth László, a Horvátországi Magyar Demokrata Közösség alelnöke a Vjesnikben megjelent terjedelmes cikkében. A feltűnést keltő cikket a lap az Álláspontok című olvasó rovatában közli, és sokoldalú kritikus elemzése a horvátországi magyar kisebbség jelenlegi helyzetének. A cikk a nemrég megkötött horvát-magyar kisebbségvédelmi egyezmény konkrét megvalósításának lehetőségeit igyekszik felrajzolni. Horváth bevezetésül megemlíti, hogy a magyarok száma Horvátországban statisztikailag 1918-ban 124 ezer volt, az 1991- es összeírás alkalmával azonban csak 22 ezret mutatott ki a hivatalos adatszolgáltatás. A háborús körülmények folytán 9 ezer magyar volt kénytelen elmenekülni, legnagyobb részt Baranyából és Kelet-Szlavóniából. A cikk szerint a közoktatás kérdésében az állapotok riasztóak, az óvodáktól az egyetemi oktatásig úgyszólván nincs intézmény, ahol a teljes magyar nyelvű iskoláztatásra lehetőség volna. Ma a horvátországi magyar gyermekek 90 százalékának nincs lehetősége anyanyelvét tanulni - szögezi le a cikkíró. Az új közigazgatási beosztás szerint a magyar falvak horvát községekhez tartoznak úgy, hogy a magyar önkormányzatra sincs lehetőség. A médiák helyzete is lesújtó, az állami szubvenciók elenyészőek, hasonló a helyzet a kulturális önképzés, a könyvtárak és más kulturális tevékenységek terén is. A cikk szerzője részletes elemzése és összehasonlítása alapján leszögezi, hogy a magyarországi horvát kisebbségnek ma sokkal szélesebb jogaik és lehetőségeik vannak, mint a Horvátországban élő magyaroknak. Alacsonyak a kelet-európai bérek BÉCSI TUDÓSÍTÁSUNK Az osztrákok körülbelül tízszer annyit keresnek, mint a keleteurópaiak - derül ki a Nemzetközi összehasonlító Gazdasági Tanulmányok Intézetének legújabb kutatási eredményéből. Az adatok szerint igen nagy a szóródás, a szlovén dolgozók például harmadannyi jövedelemhez jutnak, mint az osztrákok, míg a magyarok csak hatodannyihoz. Viszont Ukrajnában vagy Romániában a havi átlagjövedelem huszadannyi sincs, mint Ausztriában. A kutatók mindehhez hozzáteszik: nagy szerepet játszik az arányok alakulásánál a valuták egymáshoz való viszonya. Az intézet tanulmánya szerint a kelet-közép-európai bruttó bérek legfeljebb 10-12 év múlva közelíthetik meg a nyugatiakat. Ez önmagában azonban nem szükségszerűen hátrányos körülmény - állapítják meg a kutatók mert a jelenlegi helyzetben az osztrák és általában a nyugati tőke egyre több pénzt kíván befektetni az olcsó Keleten, mint a drága Nyugaton. Sikeres az Euréka KIKÜLDÖTT TUDÓSÍTÓNKTÓL Tizenkétmilliárd ECU értékben 720 kutatási program, ebből 147 új működik az Európai Technológiai Kutatási Együttműködés (Euréka) keretén belül - jelentették be a tagországok miniszteri konferenciáján. A svájci Interlakenben rendezett találkozón a résztvevők egyhangúlag elfogadták Cseh- és Lengyelország felvételét, ezzel már 25 tagja van az együttműködésnek. Hazánk az utóbbi évben tíz új programba kapcsolódott be, jelenleg összesen 37 magyar érdekeltségű kutatás folyik, főként az energetikában és a környezetvédelemben. Eddig 2,5 millió ECU támogatás jutott a hazai résztvevőknek. Torzított kisebbségi adatok Képviselők szlovákiai tapasztalataikról MUNKATÁRSUNKTÓL A szlovák fél szerint a nyelvtörvénynek van újabb változata, de erről az ottani parlamenti képviselők sem tudnak - közölték tegnapi sajtóértekezletükön a parlament emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának tagjai, akik háromnapos szlovákiai látogatásuk tapasztalait összegezték. A megbeszéléseket eredményesnek minősítették, mert értékelésük szerint reális képet kaptak arról, hogy a szlovák parlamenti vezetők hogyan gondolkodnak a magyar kisebbséget érintő kérdésekről, a magyar-szlovák alapszerződés ratifikálásáról, a nyelvtörvényről, az egyházak körülményeiről, a Csemadok helyzetéről és a várható közigazgatási reformról. A hatpárti delegáció tagjai nem titkolták, hogy útjuk során találkoztak indulatos stílussal is a vendéglátók részéről. Ismételten visszautasították azt a szlovák megjegyzést, hogy a küldöttség tájékozatlan és felkészületlen volt, hiszen korábban éppen azért utaztak néhányan Pozsonyba, hogy a mostani utat előkészítsék. Budapesten is hangot adtak annak a véleményüknek, hogy az úgynevezett alternatív oktatás bevezetésével szlovák részről tulajdonképpen a magyar nyelv használatát akarják visszaszorítani azáltal, hogy a szaktárgyakat szlovák nyelven kívánják oktatni. A szlovákiai magyarság egyetért a szlovák nyelv iskolai oktatásával, de azt kéri, hogy a tanulók a szaktárgyakat is anyanyelvükön tanulhassák. Az elképzelés bevezetését megfélemlítő intézkedések előzték meg: öt iskolaigazgatót mentettek fel állásából. A magyar képviselők szóvá tették, hogy szlovák részről olyan torzított statisztikai adatokat tártak eléjük, amelyekkel kedvezőbb képet rajzolhatnak a kisebbségeknek, köztük a magyar kisebbségnek nyújtott támogatásról. A Csemadok, amely 1948 óta ápolja a magyar kultúrát, azi idén például nem kapott állami támogatást. Az SNS kiáll az alternatív oktatás mellett MTVELENTES A szlovák kormánykoalícióhoz tartozó, szélsőséges magyarellenes magatartást tanúsító Szlovák Nemzeti Párt (SNS) szerint a szlovákiai magyarok alternatív oktatás elleni csütörtöki tiltakozásait „a magyar kisebbség pártjainak tevékenysége nyomán kialakult helyzet első figyelmeztető jeleként” kell értelmezni. A párt meghökkentőnek találja, hogy a magyarok elutasítják „a gyermekeik oktatásának minőségét javító” alternatív iskolát, „ráadásul az állami iskolák egyes magyar igazgatói megtagadják a kormányprogramból eredő feladatok teljesítését”, amikor a magyar szülők körében nem népszerűsítik az alternatív iskolatípust. Anna Malíková, a Szlovák Nemzeti Párt alelnöke egy pénteki sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy pártja szigorú vizsgálatot kezdeményez, amely azt lesz hivatott elbírálni, vajon a magyar tiltakozások összhangban állnak-e a törvényekkel. Malíková Szlovákia EU-felvételi kérelmével kapcsolatosan azt mondta, hogy jóllehet, ők nem utasítják el ezt a lépést, elvárják, hogy Szlovákia egyenrangú tagként kerüljön az európai országok közösségébe. II. János Pál pápa méltatta az alapszerződést A katolikus egyházfő megkezdte négynapos szlovákiai látogatását ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL II. János Pál válaszbeszédében is kitért a nemzetiségi problémák megoldásának fontosságára (a pápa „nemzeti közösségről” beszélt, ami megfelel a szlovákiai magyar politikai pártok szóhasználatának). Az egyházfő kiemelten méltatta a magyar-szlovák alapszerződés közelmúltban történt aláírását, amellyel - szavai szerint - megnyílt a lehetőség az esetleges vitás kérdések jövőbeni nyugodt, békés rendezésére. Hasonlóképpen elismerően szólt a szlovák-cseh szétválás sima lebonyolításáról, ami példaként szolgálhat az egész világ számára a hasonló helyzetek megoldására. A pápa visszatekintett a legutóbbi ittjárta óta történtekre, kifejezte reményét, hogy látogatása hozzájárul Szlovákiának a demokrácia útján történő előrehaladásához. Hangsúlyozta az egyház szerepét a társadalom megújulásában, a szociális érzések, a szolidaritás megerősítésében, hangsúlyozta a felnövő generációk megóvásának fontosságát a könnyű sikerektől, és az igazi értékeket nélkülöző életmód hatásaitól. II. János Pál ez után az ismert papamobillal végighajtott a városon, ahol az út mellett tízezrek üdvözölték. Elsőnek az egykori koronázó templomot, a Szent Mártonszékesegyházat kereste fel, ahol püspökök, papok, apácák, teológiai növendékek előtt mondott beszédet, elsősorban az egyházi szolgálat kérdéseit elemezve. Késő délután a pápa Nyitrára utazott, ott a Kálvária-dombon az ifjúsággal találkozott, áldást osztva az egybegyűltekre. A pápa repülőtéri fogadtatása reuters-fotó Pakkhelyzet A jóléti állam koraszülött, de inkubátorát nem lehet egyik pillanatról a másikra kikapcsolni. Ezzel a zavaros képpel írható le a tegnapi alkotmánybírósági határozat. A Bokros-féle csomagot az alkotmányőrök harminc-negyvenmilliárddal megkönnyítették, de tévedés úgy gondolni, hogy fellélegezhet a társadalom. Az Alkotmánybíróság gyorsan hozta meg döntéseit. A bírákat az vezette, hogy az alkotmányellenesnek minősített rendelkezések ne lépjenek életbe, különösen azok, amelyek nagy lakossági csoportokat, illetve ágazatokat érintenek. A bíróságot nem réteg- vagy lobbyérdekek vezetik, hanem alkotmányossági szempontok. Többször hivatkoztak rá, hogy a hatályos magyar alaptörvényen túl vezérli őket az íratlan alkotmány is. Ez nem a „törvény szelleme”, amit néha szembeállítanak a paragrafus betűjével. Ez az emberi, állampolgári jogok teljessége, ahová a köztársaság alkotmányos rendszere törekedik. A személyi szám meghosszabbításának tilalma is ide tartozik, hiszen ez a magánéletet védi az állami túlhatalomtól. Kérdés azonban: nem növeli-e ez a döntés például a feketegazdaság szereplőinek játékterét? Megakad-e most a szanálás? Az ítéletnek arra kell ösztönöznie az államháztartás gazdáit, hogy takarékossági terveiket készítve kevésbé mechanikusan járjanak el. A költségvetési bevételek növelését úgy képzelték el, hogy a legális jövedelemre raknak pluszterheket. Az illegálist nehezebb utolérni. A tb-alapok kiterjesztésének most megsemmisített két tételét a publicisztika nem véletlenül minősítette ellenszolgáltatás nélküli pótsarcnak. A bíróság nem is fogadta el a megalapozást, mely szerint a magyar szociális rendszer általában véve nem biztosítási, hanem szolidaritási alapon, a „fizessenek a gazdagok” jegyében működik. A Bokros-csomag olyan rendelkezéseket is bevezetett volna, amelyek a jóléti rendszert alapjában kurtítják meg. A bíróság értelmezése szerint a társadalomnak tudomásul kell vennie, hogy az állam forrásai kiapadtak. Ám az állam nem hozhatja polgárait kilátástalan helyzetbe. Egyes törvényi passzusok életbeléptetésének halasztása tehát ezért fontos precedens. Három és fél hónapja jelentették be Bokros Lajos stabilizációs tervét. Rapid módon vitte keresztül a pénzügyminiszter és kormánya a parlamenten a megszorításokat. A koalíciós többség egy része fanyalgó szolidaritással, az ellenzék elutasítással fogadta a koncepciót. Bokrosnak sikerült igen rövid idő alatt az ország legnépszerűtlenebb emberévé leküszdenie magát, nem utolsósorban a befolyásos értelmiséget is megcélzó tervei miatt. A szanálási tervnek végig rossz sajtója volt, mert a megvalósítás gyorsaságát többre tartották a tervhez megszerezhető társadalmi támogatásnál. A döntésre számítania kellett volna a kormányzatnak. Az Alkotmánybíróság már korábban megsemmisítette a Horn-kormánynak a televízió és az egyetemi rendszer autonómiáját sértő intézkedéseit. Akárcsak most, a közvetlen kormányzati beavatkozás módszerét nyilvánították alkotmányellenesnek. A jogállam hozzáértő jogászok alkalmazását igényli. A törvény-előkészítő nem statisztálhat úgy, ahogy ezt az igazságügy-miniszter tette. A kormánynak tudomásul kell vennie, hogy racionális szempontjai nem egyedül valóak. Felelőssége sem kizárólagos. Az Alkotmánybíróság címére küldött politikusi nyilatkozatok a politika tekintélyét rombolják. Göncz Árpád elmondta, azért nem kért normakontrollt, hogy a stabilizációs csomag egészének bevezetését ne akadályozza. Az államfő - az alkotmánybírósági döntés után - számíthat arra, hogy ezt a lépését vitatni fogják. Az alkotmánybírósági döntés gyarapítja az ellenzék politikai tőkéjét és növeli felelősségét. Tudniuk kell, hogy a kormánynak csökkentenie kell a kiadásokat és növelni a bevételeket. Erre nemcsak a májustól márciusig tartó kormányzati tétovázás, hanem az előző négy év politikai döntései miatt van szükség. Tehát nincs okuk arra, hogy most nagy áldomást csapjanak. Jó lenne tudni, hogy a Nemzetközi Valutaalap hogyan fogadja a mostani döntéseket. Tekinthetik azokat ajánlásaik elutasításának, de értékelhetnék úgy is, mint a jogállamiság gazdasági-politikai biztonságnövelő jegyét. Az állampolgároknak, a gazdaság szereplőinek tudniuk kell, hogy a kormány be akarja majd hozni a most törölt milliárdokat, feltehetően adókat, illetékeket emel majd, elhalasztja a társadalombiztosítási járulékok ígért csökkentését és tovább kurtítja a juttatásokat. De nem mindegy, hogyan teszi. 1/ ’ A ' ’ ’ • A Munkáspárt ismét megemlékezik Kátvanar árváidár Jánosról. A sírhoz kimennek majd sokan. Lesznek beszédek, lesz sok-sok virág. Forgat legalább három tévéstáb is. Megszólaltatnak két síró öregasszonyt és legalább egy elégedetlen középkorú férfit. A kamera majd alulról fényképezi Thürmer pártelnök tetemes pocakját és bemutat egy tétova úttörőt. Aztán lesznek okos publicisztikák, felbőszülten kommunistázó levelek a jobboldali lapokban és metszően intellektuális írások a fősodor liberális lapjaiban. A hat éve eltemetett öregember nem szűnik meg jelképnek lenni. Minden nyilatkozó, visszaemlékező vele viaskodik. A társadalom meg nem tudja, miről is van szó. Ma már nem is beszélnek Kádár-korszakról, meg pártállamról. Ma a kemény demokráciában a „puha diktatúra” kifejezés a menő. A jelenlegi politikai osztály akkor tanulta ki a szakmát. A mai gazdasági vezetők, bankárok, vállalkozók a kádárizmus egy reform előre, két ellenreform hátra korszakában sajátították el a szabályozókkal művelhető zsonglőrmutatványokat. A mai felnőttek akkor voltak kisdobosok vagy hittanosok (esetleg együtt a kettő), akkor szocializálódtak. A korhoz (és névadójához) való viszonyunk rendezetlen, mert többségünknek önmagával, a saját múltjával, tudatos vagy begyakorolt cselekedeteivel kellene előbb jó viszonyba kerülnie. Vannak, akik azt mondják: „Minden leírt sorom újra megjelenhetne, minden tettem, cselekedetem, testületi tagságom vállalható. Én megérdemeltem a kitüntetéseket.” Ők a közszereplők, újságírók, politikusok, a „krém”. Az átlagembernek szerencsére ilyesfajta igazolásra nincs szüksége. A többségnek a Kádár-kor kiszámíthatóságot, tervezhető jövőt, szerény gyarapodást hozott, a demokrácia kis lépéseit abban a diktatúra-koordinátarendszerben, amelynek létébe beletörődött. Az államszocializmus irracionalitását először meghamisította, majd - ugyancsak meghamisítva, csak ellenkező előjellel - megszépítette a leváltása utáni kor kiábrándító valósága. És téved, aki azt hiszi, hogy mind kádárista, aki nem haraggal néz vissza a főtitkárra. Kádár - ez a kényszerű apafigura - a valós magyar konzervativizmus megtestesítője. Paternalista vezető volt, és ez az állapot sokáig megfelelt sokaknak. Politikai filozófiája, a lehetőleg nem ártani itthon, és csak kicsit mocorogni a világban, megfelelt a társadalom történelmi tapasztalatainak. Öröksége feldolgozatlan, miközben emlékét és jussát egyszerre tépi megannyi politikai tábor. Árvái, akiknek csak az emlék maradt, a temetőbe gyűlnek emlékezni róla. Miklós Gábor