Népszabadság, 1995. augusztus (53. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-01 / 178. szám
1995. augusztus 1., kedd KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT_ NÉPSZABADSÁG 3 Finnország megosztja velünk Eu-tapasztalatait Horn Gyula Helsinkiben Ahtisaari elnökkel és Lipponen kormányfővel tárgyalt ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Horn számokkal pontosította a helyzetet, miszerint immár 150 millió dollár nagyságú a magyar kereskedelmi passzívum. Ezt részben a magyar gazdasági átalakulás következményének tudta be, de hozzátette, hogy olyan objektív tényezők is közrejátszanak: a január 1-jétől Finnország EU-tag lett, s ezzel érvényét veszítette a korábbi szabadkereskedelmi megállapodás hazánkkal, miként a kétoldalú agráregyezmény is. A kedvezmények hiányában a magyar textil, acél, és különösen a mezőgazdasági export visszaesett. A magyar kormányfő annak a reményének adott hangot, hogy az év végéig Brüsszellel végre tisztázni lehet majd, hogy miként menthetők át ezek a korábbi kedvezmények az EU és Magyarország közötti kereskedelembe. Elhangzott, hogy magyar kérésre Finnország tájékoztatni fogja Budapestet mindazokról a nagyszabású EU-finn, illetve orosz infrastruktúrás beruházásokról, amelyekben magyar vállalatok is bekapcsolódhatnának. Ez alkalmat kínálna a termelési együttműködés bővítésére. Lipponen is megerősítette, hogy Finnország támogatja Magyarország belépését az Európai Unióba és kész megosztani saját csatlakozási tapasztalatait. Horn elmondta, hogy az idei évben Finnország már a nyolcadik EU-tagállam, amelyek vezetőivel tárgyalásokat folytatunk. Magyarország nem segélyt kér, hanem támogatást, így egyebek között a strukturális átalakításhoz hiteleket. Közölte, hogy mostani látogatása alkalmával átadták hét magyar minisztérium konkrét témajavaslatát azokról a kérdésekről, amelyekről szeretnének konzultálni a finn csatlakozási tapasztalatokról. Horn „irigységgel a hangjában” szólt arról, hogy a szociáldemokrata vezetésű finn koalíciós kormánynak sikerült megállapodnia mind az ellenzéki pártokkal, mind az érdekképviseletekkel a költségvetési hiány csökkentéséről. (A finn kormány négy évre húszmilliárd finn márkával kívánja csökkenteni a büdzsé hiányát). Kovács László elmondta: az amerikai szenátus döntése, miszerint célul tűzték ki a fegyverembargó feloldását a boszniai muzulmánok esetében, a háború eszkalációjának reális veszélyét veti fel. A reális cél jelenleg csak a válság lokalizálása lehet. A magyar külügyminiszter szerint biztató jel lenne, ha az EBESZ vezető tagjai mégis elfogadnák a szervezet boszniai szerepvállalását. D. L. Gy. A magyar és a finn kormányfő megbeszélése MTI KÜLFÖLDI KÉPSZOLGÁLAT Kevesebben érkezhetnek Romániából Mától határilletéket fizetnek az ottani állampolgárok Várhatóan csökken a forgalom a magyar-román határon, miután mától határátlépési illetéket kell fizetni a külföldre utazó román állampolgárnak. Krisán Attila, a határőrség szóvivője a Népszabadságnak elmondta: román belügyről van szó, hivatalosan nem értesítették az intézkedésről, amely csupán megerősítése egy korábbi rendelkezésnek. Az év első felében egyébként 4 millió 850 ezren fordultak meg a magyar-román határállomásokon, 4,4 százalékkal többen, mint az előző év hasonló időszakában. Krisán szerint a több ezer lej kifizetését jelentő intézkedés hatására kevesebben jönnek majd hazánkba Romániából, különösen a helyközi forgalom csökkenésére számít a határőrség. A szóvivő emlékeztetett arra is, hogy Kis-Jugoszláviában hasonló A román határátlépési illeték összege minden kilépéskor 15 ezer lej, illetve 5 ezer lej a kishatárforgalom esetében. A törvény értelmében az illeték fizetése alól mentesülnek: a szociális segélyben részesülők, a külföldön tanulmányt folytató diákok és egyetemi hallgatók, azok rendelkezés van érvényben: személyenként 20, gépkocsinként 40 márka sápot szednek a határ másik oldalán. K. J. E. a betegek, akik orvosi kezelésre utaznak, valamint ezek kísérői, a külföldön elhunyt személyt túlélő házastársa, valamint rokonai, negyedfokkal bezárólag, a elhalálozáskor történő utazáskor, valamint a diplomáciai, szolgálati útlevéllel utazók, illetve azok az üzletemberek, akiknek turistaútlevelében kimondottan ilyen úti cél szerepel. Az illeték visszaigényelhető, ha az utazásra nem kerül sor, ha a fogadó ország nem engedte be az illetőt, illetve ha az üzletember utólag igazolja utazása célját. A Csehországba érkező külföldi turistáknak szeptember 1-jétől igazolniuk kell, hogy rendelkeznek ottani tartózkodásuk pénzügyi fedezetével. Felnőtteknek legalább hétezer koronának megfelelő valutát, gyermekeknek 3,5 ezer koronát kell felmutatniuk a cseh határon - jelentette az ITAR-TASZSZ a prágai külügyminisztérium hétfői közleményére hivatkozva. □ Szeged után a szomszéd országban lesz polgárfórum MTI-JELENTÉS Az augusztus végén Szegeden sorra kerülő III. magyar-román polgárfórum után a negyediket ismét Romániában rendezik meg, pontos helyéről pályázat útján döntenek - hangzott el azon a hétfői sajtótájékoztatón, melyet Szabó Károly, a pécsi székhelyű Magyar-Román Baráti Társaság vezetőségi tagja és a társaság folyóiratának szerkesztője a bukaresti magyar nagykövetségen tartott. A Vatra Romaneasca szélsőséges romániai szervezet felkérte a magyar hatóságokat, hogy vessenek gátat „a Magyarországon folyó románellenes megnyilvánulásoknak”. Ez volt az egyik következtetése annak az országos igazgatótanácsi ülésnek, amelyre Marosvásárhelyen, a szervezet székhelyén került sor. Az értekezletet azután tartották, hogy Ion Iliescu román elnök fogadta a Vatra vezetőségének küldöttségét, amely megosztotta vele a román-magyar alapszerződéssel kapcsolatos aggályait. A vita során a Vatra hétpontos nyilatkozatot fogadott el, amelyben felhívta a román állam figyelmét az RMDSZ tevékenységének „törvénytelen” jellegére. Németországból kiutasítottak 89 román állampolgárt, s hazaszállították őket bonni államköltségen Romániába, miután bebizonyosodott, hogy tagjai a Nyugat-Európában működő egyik legnagyobb rablóbandának. Magyar-szlovák nyelvháború MTI-JELENTÉS Rövid szünet után kiújult a szlovák-magyar nyelvháború - írja hétfői számában a La Libre Belgique. A belga napilap rámutat: bár a szlovák oktatásügyi miniszter magyar kollégájával folytatott találkozóján beleegyezett, hogy Pozsony bizonytalan időre felfüggeszti az alternatív oktatás bevezetését, Vladimír Meciar kormányfőnek vannak még eszközök a tarsolyában a magyar kisebbség lehetőségeinek megtizedelésére, így például máris jócskán megkurtították a magyar oktatási intézmények állami támogatását. A lap beszámol az alternatív oktatással kapcsolatos szlovákiai fejleményekről. A javaslat a 11 százalékos magyarság jobb beilleszkedésének álcája mögött az anyanyelvi oktatás lehetőségeinek csökkentésére és a magyar nyelvű tanárok kirekesztésére törekszik. Nyár elején ez okozta a szlovákiai magyar tanárok és szülők engedetlenségi akcióját, többek között a bizonyítványok átvételének bojkottját. Úgy véli, a nyugati kormányok hathatós beavatkozásával sikerült elkerülni, hogy szeptemberben súlyos válsággal kezdődjék az új tanév. A Meciarkormányról a huzavona során bebizonyosodott, hogy nem sebezhetetlen, a nyugati nyomás előtt meg kellett hajolnia. Ugyanakkor odahaza is súlyos kritikák érik. Mikor nyílik meg a debreceni befogadóállomás? Világosi Gábor nyilatkozata a menekültek elhelyezéséről A nemzetközi menekültügyi szervezetek véleménye az, hogy Magyarországon jó a menekültek ellátása - egyebek között ezt mondta tegnap Debrecenben Világosi Gábor, a Belügyminisztérium politikai államtitkára. A BM politikai államtitkára más szakemberek kíséretében azért találkozott a cívisváros vezetőivel, hogy helyszínen győződjön meg arról, mennyiben és mikor lenne alkalmas a Sámsoni úti, egykori szovjet laktanya a déli határainkon túli háború elől hazánkba érkező menekültek fogadására. Az egykori kaszárnya több épületét - amint azt tegnap megírtuk - eredetileg is ilyen célra alakították át, ám eddig erre nem volt szükség. Világosi Gábor tudósítónk érdekődésére elmondta: a debreceni állomás mai készenléte alapján 1000-1500 embert tudna fogadni. Vannak itt olyan épületek, amelyek másfél, két héten belül alkalmasak a megfelelő színvonalú elhelyezésre. Arra a kérdésre, hogy a többi menekülttábor zsúfoltsága miatt mennyire közeli a debreceni létesítmény használatbavétele, az államtitkár úgy válaszolt: erre vonatkozóan még nem tud pontos időpontot mondani. Ha a következő három-négy hétben megint sokan érkeznek, akkor erre rövidesen sor kerülhet. A tendencia az - folytatta Világosi Gábor -, hogy folyamatosan érkeznek a boszniai menekültek. Arra a megjegyzésre, hogy amikor a debreceni Sámsoni úti laktanya menekülttáborrá alakítását 1991-ben elkezdték, a városlakók féltették a közbiztonságot, az államtitkár azt felelte: sehol nincsenek olyan tapasztalatok, hogy a menekülttáborok közelsége miatt növekedett volna a bűnözés. Ezért az esetleges debreceni menekültelhelyezés legfeljebb bizonyos rendészeti megerősítést igényel, ám ez nem jelent a mostaninál sokkal nagyobb rendőri létszámot- mondotta Világosi Gábor. Rác T. János □ Egy hétig egészségügyi megfigyelés alatt áll - vagyis karanténban van - az a 101 bosnyák menekült, aki jórészt Banja Luka térségéből érkezett Békéscsabára. Mint megtudtuk, összesen 287-en lépték át a határt a hét végén Hercegszántónál. A szerbek által kitelepített menekülteket 1200-1600 német márka lefizetése után autóbusszal szállították a határra, s onnan kerültek különböző hazai menekülttáborokba. Székely Béla, a Menekültügyi és Migrációs Hivatal békéscsabai befogadóállomásának igazgatója tegnap elmondta: a frissen érkezettek szeretnének minél hamarabb továbbutazni, hiszen csaknem mindegyiküket rokon, ismerős várja a határ túloldalán. A szükséges okmányok beszerzéséig hónapok is eltelhetnek, addig a Kétegyházi úti menekültszálláson élnek. A háromszáz főt befogadó épületre már kitehetik a megtelt táblát. l 1Vl.l / I « Az 1975-ben, Helsinkiben meg-IVlUllDB reveve tartott Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet, valamint ennek az értekezletnek a 35 ország által aláírt záródokumentuma azzal vált emlékezetessé, hogy a mai európai embernek gyakorlatilag semmi emléke nincs róla. Mintha nem is lett volna. Ennek pofonegyszerű oka van: a status quo, a(z akkor) fennálló állapot, benne Európa kettéosztottságával, a tömbökkel, az „ellentétes” társadalmi rendszerek örökkévalóságának hitével - egyszóval mindaz, amit a záródokumentum szentesíteni vélt, azóta megszűnt. Ennélfogva, ha igaz az, hogy csak a történelem jogosult ítélni bizonyos történelminek vélt teljesítményekről, akkor azt kell mondani, hogy a történelem ítélete Helsinkiről negatív. Mégpedig azért, mert a teljesítmény nem maradandónak, hanem mulandónak bizonyult. Nem szeretnék történelmietlen sem lenni, azaz hajdani teljesítményeket a ma „magasságából” megítélni. Elfogadom, hogy létezik viszonylagosság. Elfogadom, hogy akkoriban, húsz évvel ezelőtt senki sem látott esélyt a fennálló állapotok lényeges megváltoztatására. A Nyugat úgy érezte, nem tesz alapvető engedményt akkor, amikor elismeri a fennálló európai határokat, ideértve Németország kettéosztottságát is; viszont azt is érezte, hogy az amúgy is (mármint a Szovjetunió katonai ereje miatt is) megváltoztathatatlan status quo elismerése ellenében nyer valamit azzal, hogy ha az emberi jogok, az emberek és eszmék szabad áramlása dolgában bármilyen ellenszolgáltatáshoz jut. Ez a cserealku be is következett - habár megint csak nem Helsinkit dicséri, hogy a Szovjetunió ezekbe az ellenszolgáltatásokba a lehető legnagyobb cinizmussal ment bele. Annak tudatában támogatta az emberi jogok érvényesülését, hogy az egész írott malaszt marad. Az maradt, de nem egészen. Ha a dolgot állami síkon tekintjük, azt kell mondani, hogy a kádári Magyarország például komolyan vette, hogy a Helsinki utáni enyhülés politikailag is, gazdaságilag is kiaknázható, és ha egyszer ki akarja aknázni a nyugati kooperációban rejlő lehetőségeket, akkor számolnia kell azzal is, hogy a magatartását „figyelik”, és bölcsebb, ha a szebbik, semmint a csúnyábbik arcát mutatja. Innen van, hogy a viszonylag szabadabb lélegzés szinte csak Magyarországon volt tapasztalható a „táboron” belül. Ha viszont a dolgot állami síkról lefelé tereljük, látható, hogy a helsinki záródokumentum emberjogi fejezeteinek tiszteletben tartási kötelme a szocialista országok nagyobbik felében életre hívta az úgynevezett demokratikus ellenzéki mozgalmakat. Ezeket a hatalom ugyan mindenütt nagy fokú ellenségességgel szemlélte, de velük szembeni brutalitását mindenütt - bár eléggé eltérő mértékben - mérsékelte az a körülmény, hogy ezek a mozgalmak Helsinkit tartották maguk elé pajzsként. Helsinki ebben az értelemben fermentálta Európa keleti felének társadalmi és politikai életét, bár ennek a fermentációnak az össztársadalmi hatása csak nagyon korlátozottan érvényesült. Korlátozottsága csak akkor szűnt meg, amikor a Szovjetunióban Gorbacsov politikája kirekesztő elvévé tette a birodalom erőszakkal való egyben tartását. Azt, ami a status quót éltette. Ezután a Helsinkiben szentesített falak ledőltek, sőt belsőleg megszűntek azok az államalakulatok is, amelyeket nem az önkéntes szövetkezés tartott egybe (Szovjetunió, Jugoszlávia, Csehszlovákia). Viszont a felszabadult nemzetek máig nem döntötték el,hogy a Helsinkiben begombolt kényszerzubbony inkább nemzetti avagy társadalmi-politikai értelemben fojtotta-e el a fejlődésüket? Innen miriádnyi bajunk. Aczél Endre k Adóssors AI . Kit akarnak vajon megijeszteni azok, akik /IUOSSOIS újra meg újra felmelegítik az adósságátütemezés ötletét? A magyar lakosságot nyilván nem, hiszen ez inkább a népszerűségszerzést szolgálja. A külföldi hitelezőket meg nem nagyon érdemes, hiszen a pénzembereké nem igazán ijedős fajta. Ők - amikor igazán komolyan veszik az efféle szózatokat - egyszerűen elzárják a pénzcsapokat (mert hogy azok az ő kezükben vannak), és ezzel részükről annyi. A dolog korrektnek nevezhető: nem adjuk vissza a pénzt, tehát nem is kapunk pénzt. A kérdés csak az: ki járna jobban? Nekik nem jelentene gondot, hogy elhelyezzék a világban a pénzt, ami egyébként hozzánk is jöhetne. Mi azonban nemcsak a pénznek lennénk híján, hanem annak is, amit venni lehet érte. Lehet egyébként, hogy az adósságok átütemezését nem is tartanák olyan jó ötletnek a gondolatot időről időre felelevenítők, ha az első lépcsőben az ő bankszámláikat, kötvényeiket és egyéb befektetéseiket érintené. A dolog számtalan katasztrofális következménye között második lépcsőben persze nyilván sor kerülne erre is - s mindenkiére, akinek megtakarításai vannak. Merthogy mitől élvezne bárki is különleges védelmet? A példa csak látszólag abszurd, hiszen - mint egyébként a jegybank szakértői és mások is már számtalanszor elmondták - a magyar adósságok túlnyomó többsége japán, német, amerikai és hat magyar - mert forintadósság is van - háztartások kezében van, vagy ha nem ott, hát olyan bankok, befektetési és nyugdíjalapok kezében, amelyek mögött e háztartások állnak. Pikantériája az ügynek, hogy az „átütemezők” ráadásul, bizonyos értelemben, nyitott kapukat is döngetnek. Paradoxon, de az átütemezés bejelentése nélkül, megbízható fizetőként még átütemezni is könnyebb. Az MNB immár évtized óta sikerrel, gazdaságdiplomáciai és pénzügyi megrázkódtatások nélkül ütemezi át piaci eszközökkel az adósságot, váltja át egyik hitelt a másikra (miközben a növekményt is finanszírozza, fenntartva ezzel a gazdaság, az ország működését. Miért is kellene tehát csődöt jelentenie annak, akinek vannak ugyan nehézségei, de évtizedek óta őrzi a nem túl jó besorolású, mégis megbízható adós hírét? Mindazok, akik az elmúlt évtizedekben ezt megtették, nem saját jószántukból tértek erre az útra, hanem mert rákényszerültek. Ez az út, ha számunkra járható is, jóval göröngyösebb annál, amiről eddig még nem kellett letérnünk: ezt éppen a sokat emlegetett lengyel - de emellett még a brazil és több latin-amerikai - példa mutatja. Az ügynek új színt adott azonban egy bécsi gazdaságkutató intézet múlt heti jelentése, amely éppen e kényszerhelyzet bekövetkeztét jósolta. Éppen azon a héten, amikor a kitörést célzó Bokros-csomag utolsó simításai véglegessé váltak. A vitathatatlanul nehéz magyar pénzügyi helyzetet elemezve - sok „ha” és néhány tévedés mellett - jutottak erre a (talán ijesztgetésnek szánt?) következtetésre. A huhogásra nem kell figyelni, a figyelmeztetést azonban komolyan kell venni. Lenkei Gábor