Népszabadság, 1997. december (55. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-01 / 280. szám
12 NÉPSZABADSÁG ÉRVEK, VÉLEMÉNYEK 1997. december 1., hétfő A muzulmán fundamentalizmus járványa Az arab kormányok felelőssége és az európaiak kétszínűsége Újra és újra ártatlan európai embereknek kell elfogyasztaniuk a sötétség keserű levesét. November 17-én reggel új mészárlás hírére ébredtünk (74 német, svájci, japán turistát a szó szoros értelmében megsemmisítettek Dél-Egyiptomban). A szokásos jelentés szerint a gyilkosok muzulmán fundamentalisták, akik így próbálják megrövidíteni az egyiptomi diktatórikus kormány turizmusból befolyt bevételét. A sajtó és a hírügynökségek magyarázata az ilyenfajta hírek után megdöbbentő tudatlanságról tanúskodik. Senkinek sem jut eszébe a kérdés: miért ilyen formában nyilvánul meg a muzulmán terrorizmus? Miért irányul az erőszak és a gyűlölet elsősorban az európai keresztények ellen? Vajon mi azért ölünk meg benneteket, mert idegenek vagytok, vagy azért, mert keresztények? Melyik motívum lángol fel jobban a muzulmán mentalitásban, az idegen vagy a keresztény? A válaszokat latolgatva arra a megdöbbentő és kellemetlen tényre kell utalni, hogy a muzulmán vallás a tolerancia és a párbeszéd alapvető hiányában mindig magában hordta a más felekezetek iránti gyanakvást és gyűlöletet. Mohamed próféta egyik híres mondása szerint aki a muzulmánon kívül más vallást vesz fel, azt nem fogadja el tőle az Isten. Az átlagemberek az arab világban kétcsontúaknak nevezik a keresztényeket, ami az arab nyelvben szennyes embert jelent. A Koránban számtalanszor nyilvánul meg vitathatatlan antiszemitizmus. A Korán szerint a muzulmán ember első ellensége a zsidó, aki a ravaszság, a mohóság és a szennyezettség metaforája. A muzulmán vallás nem ismeri a keresztény miszszionarizmust mint a vallásterjesztés legfontosabb eszközét, hanem a szent háború (aldzsihád) fogalmát, amelyet kiválóan alkalmazott a más vallásúak meghódításában. Nem gazdasági okok A gyűlölet a muzulmán világban nem általában az idegenek, hanem konkrétan és határozottan a keresztények ellen irányul. Dél-Egyiptomban, ahol a jelenlegi mészárlás történt, naponta fordulnak elő vérengzések az egyiptomi kopt keresztények körében. A muzulmán, konkrétabban az arab történelemben az egyik legérdekesebb jelenség, hogy a négyszáz éves török megszállás alatt nem volt semmiféle jelentős lázadás a megszállók ellen, függetlenül attól, hogy mit műveltek a lakossággal. Ezzel szemben az angol vagy francia megszállás alatt gyakran robbant ki lázadás és forradalom a felszabadítás céljával, annak ellenére, hogy ezek a megszállók sokat tettek ezen országok haladásáért és fejlődéséért. A lakosság állásfoglalásának magyarázata, hogy a törökök bevetették azt a motívumot, ami részükről hasznosítható volt. Ez a motívum a muzulmán vallás. A törökök nem győzték hajtogatni: testvérek vagyunk, muzulmánok, mint tis ezzel kizárták a lázadás lehetőségét. Ezzel szemben a lakosság küzdelme az angolokkal és franciákkal szemben nem elsősorban a megszállók, hanem a pogányok, keresztények, istentagadók ellen irányult. Nagy tévedés azt állítni, hogy a muzulmán terrorizmus fellángolásában a gazdasági tényező játszotta a fő szerepet. A legtöbb magyarországi elemzés határozottan kifejti, hogy ezekben az országokban, ahol a szociális körülmények rosszabbodnak és a szegénység egyre inkább terjed (Algéria, Szudán, Jordánia, Egyiptom), jobban érezhető a vallási fundamentalizmus előretörése. Az európai elemzés nagy baklövése, hogy átvetíti az európai társadalmakban érvényes tapasztalatokat erre a világra, ahol nagy szerepet játszanak a hagyományok és a történelmi viszonyok. A terrorizmus mértékében lényeges különbség van a hatvanas, a nyolcvanas és a kilencvenes évek között, holott a gazdasági helyzet lényegesen nem változott. A romlás oka a politikai légkörben, a társadalom kulturális felépítésében és a muzulmán vallás alapköveiben kereshető. Hogyan segítik az arab diktatórikus rendszerek a terrorizmus fellángolását? A vallási fundamentalizmus újraélesztése a hetvenes évek elején kezdődött. Nasszer elnök halála után utódja, Szadat (hallgatva a CIA tanácsára) kialakított és erősített bizonyos jobboldali vallásos hullámot annak érdekében, hogy meggátolja a baloldali mozgalmak megerősödését. Hatására a muzulmán szélsőséges jobboldal annyira megerősödött, hogy veszélyessé vált Szadat számára is. (Szadatot 1981 őszén jobboldali merénylők gyilkolták meg.) Három irányzat Mivel Egyiptom a hetvenes években az arab világ politikai és kulturális centruma, mindez visszhangra talált a többi arab országban. Ettől kezdően indult be a reakciólánc, kegyetlenség és brutális intézkedések a hatalom részéről, amelyekre véres bosszúállással válaszoltak a fundamentalisták. Kikristályosodott a fundamentalista hullám három csoportja: Al Dzsamáatal-Iszlámia (Iszlám Egység) - 20 ezer tag; Al-Dzsihád (Szent Háború) - 20 ezer tag; El Ihván al- Muszlimin (Muzulmán testvériség) - 200 ezer tag. Ezeknek a csoportoknak akkora hatásuk volt az arab országokra, hogy Jordániában a kilencvenes évek elején lezajlott választás után a parlamentben a fundamentalisták többségbe kerültek. Algériában 1992-ben a fundamentalisták nyerték a választást, de francia nyomásra mégsem jutottak hatalomra. Szudánban a jobboldal 1989-ben került kormányra. Hogyan viszonozzák a diktatórikus rendszerek a mészárlásokat? Érdemes követni a luxori mészárlás menetét, hogy rádöbbenjünk a kép abszurd logikájára: a terroristák minden támadásnál semmibe veszik az ártatlan civil emberek életét és védtelenségét. A lövöldözés a hely és idő szempontjából véletlenszerűen történik. A rendőrség erre úgy válaszol, hogy tüzet nyit, semmibe véve, hogy a járókelők vagy turisták kereszttűzbe kerülnek. Érdemes megfigyelni, hogy minden terrorista mészárlás után a nagy számú áldozat a biztonsági erőknek is köszönhető. Az esetek után hivatalosan és titokban ismétlődik a menet: nagyszabású letartóztatások, ezt követik a középkori kínzások, a beismerő vallomások, majd a hivatalos közlemény: a terrorizmust sikerül megsemmisíteni. Sok esetben a letartóztatottak hozzátartozóinak semmiféle információt nem adnak. Egyiptomban jelenleg a nemzetközi emberi jogi szervezetek szerint több mint húszezer politikai fogoly - többségük fundamentalista - naponta kerül szembe a kínzással, éheztetéssel és nemi erőszakkal. Szíriában és Szudánban a helyzet ennél rosszabb: fizikai pontossággal ismétlődik az akció és a reakció, tanúsítva a terroristák gyávaságát és a diktatórikus hatalom tehetetlenségét és bűnrészességét. Minden terrorista támadás után a diktatórikus arab kormányok első dolga arra figyelni, hogyan lehetne eltussolni a tényeket és elhomályosítani a világ tisztánlátását. A luxori vérengzés után Mubarak elnök első kommentárja az volt, hogy nincs ok a félelemre. Ami Luxorban történt, bárhol a világon megtörténhet. Arról azonban az egyiptomi elnök nem nyilatkozott: vajon hol fordulhat még elő a világban (az arab országokon kívül), hogy két hónapon belül ismételten védtelen turistákat mészároljanak le? Álláspontom szerint az európai kormányok is felelősek a muzulmán fundamentalizmus fellángolásáért. Megdöbbentő módon egyetlen ilyen vérengzés után sem képesek levonni semmiféle tanulságot a történtekből. A nemzetközi közösséget (beleértve Magyarországot is) morális felelősség terheli azokért a szörnyűségekért, amelyek naponta meglepnek minket. Az európai demokratikus kormányok tisztában vannak azzal, hogy az egész arab világban kivétel nélkül diktatórikus kormányok uralkodnak (amelyek semmibe veszik az emberi jogokat, beleértve a lakosság legelemibb érdekeit), mégis fenntartják a legszorosabb gazdasági-politikai kapcsolatokat. Ez a magatartás képmutatás, hiszen mindeközben az emberi jog tiszteletéről és a diktatórikus, embertelen rendszerek elleni nemzetközi összefogásról beszélnek. Az Egyesült Államoktól például az egyiptomi kormány évente hárommilliárd dollárnyi támogatást kap. A diktatórikus rendszereket anyagilag és politikailag támogató kormányok, amikor a világ más tájain az emberi jogok tiszteletének kötelességéről beszélnek - elveszítik morális hitelességüket. Véleményem szerint Magyarország kormányát is felelősség terheli, amiért szoros politikai, gazdasági kapcsolatot próbál teremteni ezekkel a rendszerekkel. (Lásd Antall József, Göncz Árpád, Magyar Bálint látogatása Egyiptomban.) Erőszakra erőszak A luxori mészárlás újra megmutatta a nyugati kormányok felelőtlenségét állampolgáraikkal és képmutatását a diktatórikus rendszerekkel szemben. Elgondolkodtató, hogy a luxori vérengzés utáni nagy felháborodásban egyik kormány sem utalt az igazi okokra. Nem mutattak rá, hogy az államterrorizmus termeli a spontán terrorizmust. Mintha szándékosan megfeledkeztek volna arról, hogy a diktatórikus rendszerek embertelensége, erőszaka embertelenséget, erőszakot kelthet az utca emberében. Dr. Rashwan Mohamed egyiptomi író rácmolnár Sándor rajza • • Öntorgyántalanítás Dr. Torgyán József hangsúlyt vált. No nem arról van szó, hogy elmaradnának a napirend előtti felszólalásai és a „Horn Gyula mondjon le" szlogen beépített magnóról történő lejátszása. Sokkal inkább a ki nem mondott torgyániádákról. Ha valakinek nem tűnt volna fel, elmaradtak a féregtelenítő és egyéb tisztogató hadműveletekre történő és a tömegeket az utcára invitáló felhívások. Ritkulnak azok az általa feladott magas labdák, melyek leütésével Kuncze Gábor a legkiválóbb debatteri képességeit csillogtathatta - utóbbi nagy bánatára. Érdemes a választások előtt dr. Torgyán József változásának okait megvizsgálni. Azt, hogy a kisgazdapárt vezetőjének ideológiai evolúciójában mik voltak azok az inspirációk, melyek eljuttatták a mezőgazdasági középrétegek hivatott zászlóvivőjének helyzetébe, nem tudom. Azt sem tudhatom, hogy a budai polgár és újpesti ügyvéd honnan kapta kisgazda impulzusait. A kisgazda mozgalom - múltját tekintve - korántsem tekinthető egységes ideológiai vonulatnak. Más történelmi, gazdasági és politikai helyzetben hozta létre Nagyatádi Szabó István a ’48-as és Függetlenségi Országos Gazdapártot, más helyzetben működött Eckhardt Tibor és ugyancsak más módon és körülmények között Tildy Zoltán, Nagy Ferenc és Kovács Béla vezetésével. Egy azonban közös. Valamennyi időszakban egy társadalmi réteg érdekképviseletét volt hivatott felvállalni. A rendszerváltás olyan átmeneti állapotot teremtett, amikor az azonos érdekeket hordozó rétegek nem voltak egyértelműek. A pártok ebben a helyzetben jöttek létre. A tisztázatlanság vezetett ahhoz az anomáliához, hogy a pártok nem mindig a mögöttük állók reális, hanem sokkal inkább saját bürokratikus és tisztségviselőik egzisztenciális érdekeit kezdték képviselni - történelmi ideológiák mögé bújva. Létjogosultságát nem vitatva, így jött létre a legújabb kori kisgazdapárt is. A megalakuláskor dr. T. J. vezérlete nélkül. A pártban a kezdeti időkben vállalt asszisztensi szerep azonban számára nem volt elfogadható. Szerepének metamorfózisa külön elemzést érdemelne. Tény, hogy példátlan kitartással és vezetői ambícióval először az FKGP elnöki posztját, majd kizárólagos irányítójának szerepkörét ragadta magához. Az átmeneti politikai és még inkább gazdasági helyzet nem kikristályosodott, azonos érdekviszonyokat hordozó társadalmi osztályokat, hanem azonos hangulatokra fogékony rétegeket produkált. Kialakulásukban legalább akkora (ha nem nagyobb) szerepe volt a képzettségnek (vagy hiányának), érzelmi körülményeknek, mint a gazdasági helyzetnek. A képzettebb, a társadalmi folyamatok törvényszerűségeit jobban átlátó rétegek - azonos vagy rosszabb anyagi helyzetben is - toleránsabbak voltak a mindenkori kormányon lévő erők megalapozott vagy éppen téves döntéseivel szemben. Ezzel szemben kialakult egy hangulatkeltéssel sokkal könnyebben aktivizálható széles réteg, amely bizonyosan nem azonos a klasszikus értelemben vett kisgazdákkal. Ennek ellenére dr. T. J. képességei okán éppen ezt a fogadó közeget célozta (találta?) meg. Kialakult tehát az a szituáció, melyben a kisgazda értékekre hivatkozással nem, illetve többségében nem kisgazda társadalmi rétegeket sikerült maga mögé gyűjtenie. Habitusából, frazeológiájából adódóan a gazdasági helyzet veszteseinek széles rétegét tudta maga mögé állítani, azt állítván: ez a kisgazda réteg. A társadalom nehéz helyzetbe került és kevéssé kritikus szereplői fogékonyak a számonkérhetetlen ígéretekre és az alternatíva nélküli bírálatra. Egy másik - részben fedésben lévő csoport - érzékeny a nacionalista felhangokra. Tehát adva volt az a célcsoport, amelyet dr. T. J. eszközeivel a kisgazda zászló alá lehetett terelni. Meggyőződésem, hogy a kisgazdapárt története és újkori tábora egészen másképpen alakul, ha vezetője nem dr. T. J. A „kisgazda érdekek” képviseletében az elnök a közelmúltig nem riadt vissza a széles rétegeket megbotránkoztató megnyilvánulásoktól, a féregtelenítés meghirdetésétől. Tény azonban, hogy éppen ez a retorika tette legalább annyira népszerűvé az említett szavazói körben, mint szalonképtelenné az erre nem fogékony polgárok szemében. A Torgyán-jelenséghez kötődő potenciális szavazat mennyiség adottnak tekinthető. Ez a frazeológia nem alkalmas további - a választás szempontjából meghatározó - szavazatok nyerésére. Dr. T. J. saját szekérvárának foglyává vált. Olyan sokáig hangoztatta a kisgazdapárt ellenzéken belüli hegemóniáját, mígnem kiderült: a jelentős ellenzéki erők számára dr. T. J. nem kívánatos szövetséges, illetve nem kockáztatják a vele való flörtöt, annak jelentős veszélyei miatt. Világossá vált: önmagában a torgyáni szavazóbázis nem biztosítja a kormányra kerülést. Márpedig dr. T. J. számára egy újabb ellenzékben töltendő ciklus nagy valószínűséggel a politikai elhasználódás négy évét jelentené. Szükségessé vált az öntorgyántalanítás beindítása. Az elnök - korábbi önmagához képest - ezért lett megnyilatkozásaiban visszafogottabb. Egyre többször hangsúlyozza a politikai célok alkotmányos eszközökkel történő elérésének fontosságát. A Torgyán-jelenség hátsó bejáratán Torgyán József észrevétlenül távozni készül. Célja a polgári szalon(képesség). Ez azonban több okból sem sikerülhet. Részben, mert senki sem tudja átlépni saját korlátait. De a környezettel is nehéz lesz elhitetni, hogy a változás elvi alapokon következett be, nem a választási matematika diktálja. A báránybőr alól kilátszik a farkas lába. A változásoknak egy oka van: az a felismerés, hogy a korábbi retorika mind a megnyerhető szavazatok számát, mind a körüludvarolható szövetségeseket tekintve politikai karanténba zárta a pártelnököt. Célja ugyancsak egy: a hatalom megszerzése, inkább praktikus, mint elvi alapokon. A változás veszélyes. Ha a korábbi eszközökre fogékony és azokat igénylő követői észreveszik, hogy ez számukra nem kielégítő, a megcélzott réteg pedig nem hisz az evolúcióban, úgy előbbiekkel az elhagyott szerető, utóbbiakkal a kikosarazott kérő helyzetébe kerülhet. Dr. Boda László ügyvéd Hogyishíjják-világ Amióta ilyen mozgalmas, ingergazdag, eseménydús lett a világ körülöttünk, a magamfajta is igyekszik kétségbeesetten lépést tartani az idők szelének kerekével és forgandó vasfogával. Úgyhogy egyfelől tudós értekezéseket böngész, másfelől csak úgy falja a riportot, szociográfiát, mely ötét belemeríti a valóság kendőzetlenül mély nyerseségébe. És mégis, arról, hogy hol is élünk mi, az utóbbi években legtöbbet egy nemrég megjelent kurta közleményből tudhattuk meg. Tömör, mégis gazdagon informatív,iszonyainkat árnyaltan megvilágító, közállapotainkat híven tükröző pár sorocska volt ez, mondhatni: zsurnál diadém. Éppen e lapban látott napvilágot és arról szólt, hogy egy tudósításban hogyishíjjáknak aposztrofálták a már egy éve fejbe lőtt férfiút, ami kétségkívül rosszindulatú rágalom, mert ő vállalkozó volt, a nemzeti burzsoá ideáltípusa. Úgyhogy meg kellett az ő emlékét követni, ahogy illik. Mindez tulajdonképpen kvadrál is honi állapotainkkal, hiszen errefelé valamely dolog neve és a megnevezés elvárható jelentése között úgyszólván semmiféle összefüggés nincs. Én amúgy kifejezetten díjazom a szóban forgó szférában dúló szemantikai igényességet, az meg egyenesen megnyugtató, hogy az érintettek tisztesség dolgában ennyire kényesek, így adnak a látszatra. Csak hát pontosan azon a napon, amikor ez a bizonyos közlemény megjelent, eladdig szokatlanul brutális módon felrobbantottak egy másik... vállalkozót. S nyilván az is csak a véletlen műve, hogy ez utóbbi illető nem más, mint a méltatlanul sehogyishíjjákozott néhai férfiú üzlettársa, majd utóda, természetesen egy szintén makulátlan életű satöbbi. S ha már e figurák ennyire érzékenyek, ha a becsületről esik szó, megjegyezném, ez a legutóbbi robbantás különösen aljas és férfiatlan munka volt. Nem mintha eddig a „Gyere ki a köves útra!” szellemében szemtől szembe megütközve ritkították volna egymás írmagjának hetedíziglenét. De legalább ez az irtó jó szokásuk üzleti belügy maradt. Na de most, hogy ártatlanokat, mit sem sejtő civileket is... és csak úgy, olyan rágógumis lezserül, mintha petárdáz a meccsen, ezért a döbbenet, az elemi felháborodás. De hát - mint láttuk - akit egyszer megillet respektus, attól azt nem lehet felelőtlenül elvitatni. A bökkenő pusztán az, hogy a mi mostani változékony klímánk nagyon kedvez annak, hogy e kínosan őrző-védett látszat valósággá legyen. S így előbb-utóbb eljuthatunk oda, hogy a hogyishíjjákokat nem pusztán vállalkozóként muszáj emlegetnünk, de majd tisztük szerint is méltatnunk kell őket: polgármester úr, rendőrfőnök úr, miniszter úr... Mátyás Győző közíró