Népszabadság, 1998. augusztus (56. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-01 / 179. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA ÁLLÁSPONT 1998. AUGUSZTUS 1., SZOMBAT 3 Az RMDSZ Vasile állásfoglalását kéri a Marga-ügyben Az RMDSZ visszautasítja Andrei Marga álláspontját, amely sem politi­kailag, sem szakmailag nem megala­pozott - mondta lapunk kolozsvári tu­dósítójának Markó Béla, aki szerint sürgősen tisztázni kell a koalíciós partnerekkel, magával a kormányfő­vel is, hogyan viszonyulnak az oktatá­si miniszter álláspontjához. MUNKATÁRSAINKTÓL Andrei Marga közleménye élesen szem­ben áll a bukaresti kormányprogrammal és a koalícióban született megállapodá­sokkal - fogalmazott a Népszabadság­nak a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke. - Az RMDSZ kilátás­ba akarja helyezni, ha Marga nem vál­toztat álláspontján, a szövetség a jövő­ben elképzelhetetlennek tartja a vele va­ló együttműködést - jelentette ki Markó Béla. - Nem a menesztését követeljük - folytatta - hanem azt, hogy a miniszter változtassa meg az álláspontját. Ellenke­ző esetben pártja, a Kereszténydemokra­ta Nemzeti Parasztpárt találjon más megoldást a korábbi egyezségek betartá­sára. Markó Béla hangsúlyozta, hogy Andrei Marga álláspontját az RMDSZ rendkívül veszélyesnek tartja. Az elnök személyes véleményének hangot adva kifejtette: - Elegünk van már abból, hogy román politikusok - köztük koalí­ciós pártok képviselői is - mindig a mi bőrünkön akarnak népszerűségre szert tenni. Másfelől a koalíciónak nincs szüksége arra, hogy egy újabb Pruteanut (a parasztpárti szenátor annak idején az oktatási törvény vitája során válságba sodorta a bukaresti koalíciót - a szerk. megj.) termeljen ki magából. Márpedig ez történhet, ha Andrei Marga nézeteit a koalíció tolerálja. A szövetségi elnök el­mondta: az RMDSZ ismertette vélemé­nyét Ion Diaconescu parasztpárti elnök­kel, s az ügyről Radu Vasile kormányfő­vel is tárgyalni kívánnak. Mint arról beszámoltunk, Marga csü­törtöki közleményében hevesen ellenez­te a romániai magyar egyetem létreho­zását. A magyarság egyetemigényében etnikai szeparatizmust vélt felfedezni. Úgy fogalmazott, hogy az önálló ma­gyar egyetem kérdése azért került a nagypolitika asztalára, mert Romániá­ban a magyar egyetem ügyét „állami szintű gondként” kezelik. Ugyanakkor kifejtette, hogy a magyar egyetem újra­indításának a tervét olyan emberek ké­szítették, akik nem értenek a témához, nincs tapasztalatuk ezen a téren, és az ezzel kapcsolatos jogi kérdésekkel sin­csenek teljesen tisztában. A miniszter továbbra is a multikulturalitás híve. Tokay György román kisebbségügyi miniszter szerint a Marga-nyilatkozat el­lenére továbbra is van létjogosultsága az egyetem létrehozásának feltételeit tanul­mányozó kormánybizottságnak. - Marga véleménye nem újdonság, bár most minden eddiginél erőteljesebben fogalmazott - mondta a Magyar Rádió­nak nyilatkozva. Tokay kifejtette: a kor­mányban a miniszterelnök szava a dön­tő. Aki nem hajlandó végrehajtani a kor­mányfő döntését, az mondjon le. Az ügyben megszólalt Martonyi Já­nos külügyminiszter is, aki a Magyar Rádiónak elmondta: kétségtelen, hogy a román koalíción belül vannak kisebb­­nagyobb nézetkülönbségek, amelyek nézete szerint nem olyan mértékűek, hogy veszélyeztetnék a kabinet műkö­dését. - Az a véleményünk, hogy a ma­gyar kisebbségnek rendelkeznie kell egy önálló magyar egyetemmel. Ezt világo­san és őszintén közölni kell - mondta a budapesti diplomácia irányítója. A Babes-Bolyai Tu­dományegyetem főbejárata Kolozsvár belvárosában VELLEDITS ÉVA FELVÉTELE Új nagykövetségek Tallinnban, Cipruson és Macedóniában MUNKATÁRSUNKTÓL Magyarország gazdasági helyzete lehe­tővé teszi újabb diplomáciai képvisele­tek létesítését - mondta a Nap-kelte teg­napi adásában Kovács László. A volt kül­ügyminiszter emlékeztetett rá, hogy 1995-ben költségvetési okokból hét kül­képviseletet zártak be. A gazdasági fel­lendülés nyomán azonban még a Horn­­kormány döntött arról, hogy a Baltikum­ban­­várhatóan az Európai Unióval csat­lakozási tárgyalásokat kezdő Észtország fővárosában, Tallinnban — továbbá a szintén uniós tagjelölt Cipruson nyit nagykövetséget. Magyar külképviselet nyílik várható­an a volt jugoszláv tagköztársaság Mace­dónia fővárosában is - derült ki Kovács szavaiból. Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy a skopjei jelenlétet a többi kö­zött a balkáni helyzet, illetve az is indo­kolja, hogy a ma már kis híján NATO- tag Magyarországra kulcsfontosságú szerep vár az észak-atlanti szövetség dé­li szárnyán. Korábban szó volt a gazdasági-keres­kedelmi szempontból jelentős hongkon­gi és sanghaji főkonzulátusok létesítésé­ről. Kovács szerint szóba kerülhet né­hány, korábban a Bokros-csomag miatt bezárt latin-amerikai nagykövetség újra­­nyitása is. A külügyi vezetés több külképviselet megnyitását is tervezi - mondta a nagy­követi konferencia után tartott csütörtöki sajtótájékoztatóján Martonyi János kül­ügyminiszter, de konkrétumokat nem említett. Hangsúlyozta: a külügy pénz­ügyi lehetőségeinek várhatóan lesznek költségvetési korlátai. 1999 nem lesz a bőség éve, ennek ellenére meg kell talál­ni a külpolitikai prioritások megvalósítá­sához szükséges forrásokat - tette hozzá. Orbán a magyar érdekek védelméről MTI-JELENTÉS Magyarország nem érdekelt a diplomá­ciai udvariaskodásban. Egyszerűen a felvételről akarunk tárgyalni az EU-val — mondta Orbán Viktor miniszterelnök az European Voice című brüsszeli heti­lapnak. Orbán szerint elmúltak azok az idők, amikor az unió úgy kezelhette a felvétel­re váró országokat, mint a gyerekeket, bár e tekintetben változást hozott Wolf­gang Schüssel osztrák külügyminiszter budapesti látogatása. A hivatalba lépése óta eltelt néhány hétben Orbán bírálta azokat az országokat (így Franciaorszá­got), amelyek a nyilvánosság előtt a bő­vítés hívének tüntetik fel magukat, mi­közben gyakorlatilag lassítják a folya­matot. A magyar kormányfő azokkal a követelésekkel sem ért egyet, amelyek szerint az unió intézményes reformjai­nak meg kellene előzniük a bővítés első hullámát - emlékeztet a lap. A brit felsőház is támogatja a NATO-bővítést A NATO-bővítés egyik legkérdésesebb eleme Magyarország, amelynek nincs tengerpartja, s az atlanti szövetség első olyan tagja lesz, amely szárazföldön sem érintkezik egyetlen másik tagállam­mal -jelentette ki lord Gilbert, a brit vé­delmi tárca államtitkára. A brit parla­ment felsőháza a nyári szünet előtti utol­só napon vitatta meg Magyarország, Csehország és Lengyelország NATO- csatlakozásának kérdését. Lord Gilbert úgy vélekedett, hogy a sajátos geostratégiai helyzet nem okoz­hat problémákat, hiszen Magyarország szomszédsága „nyugaton, északon és délen baráti semleges országokból áll”, s nem valószínű, hogy ezek az országok megtagadnák az áthaladást területükön, ha a NATO-nak Magyarország védel­mére kell kelnie - írta az MTI. A felsőházi vitában - amelyben egyébként mind a kormánypárti, mind az ellenzéki oldal támogatta a bővítést - a legélénkebb polémia a költségekről alakult ki. A hozzászólók megkérdője­lezték a lord Gilbert által idézett, 10 év­re vonatkozó és 1,5 milliárd dollárról szóló becsléseket. Ellenzéki oldalról elhangzott, hogy a három tagjelöltnek nem szabad elfelejte­nie: a NATO változatlanul katonai szer­vezet, s nem politikai klub, és az új ta­goknak képesnek kell lenniük az érdemi hozzájárulásra a szervezet védelmi ka­pacitásához. A péntek délutáni felsőházi vitával a NATO-bővítés brit ratifikációjának par­lamenti szakasza lezárult. A brit jogszo­kás szerint a nemzetközi szerződéseket a kormány, illetve az uralkodó ratifikálja. A karám romjain megtörtént, aminek meg kellett történnie, s amiben ennek ellenére nem sokan hittek: a bankfelügyelet biztost küldött a Postabankba, s ezzel a je­lek szerint befejeződött Princz Gábor elnök-vezérigazgató regnálása. Hogy ezzel együtt még mi minden fejeződött be a bankban, s hogy mi minden kezdődik ugyanott, arról valószínűleg fogalma sincs senkinek. Megindul a hagyaték számbavétele, amelyet valószínűleg a népi igazság határoz majd meg: hogy a biliben ténylegesen mi van, az akkor derül ki, amikor felállnak róla. Pedig amit eddig tudtak a hivatalosok, az sem volt kevés. Ma már százmilliárd körüli veszteségről beszélnek, s vége-hossza nem lenne a listának, ha csak a sajtóban megjelent kritikákat igyekeznénk felsorolni. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a bírálatoknak csak egy részét, bár tekintélyes részét, vinné el a távozó Princz Gábor. Ő azt tette, amit tett, az esély megvan rá, hogy pontosan kiderüljön, mit. Nem kerülhető meg azonban az a kérdés sem, hogy egyáltalán hogyan fajulhat­tak idáig az események. Ember nem lesz ugyanis ebben az országban, aki lenyelné a „magányos tettes” teóriáját. Princz kétségtelenül öntörvényű ember, akit céljai elérésében szinte rögeszmés tűz hajt. Mentalitása alapján kiváló alany arra, hogy elhigy­­gyük, minden úgy történt, ahogyan ő akarta, s azért, mert ő akarta úgy. A Postabank azonban egy magyar bank, tulajdonosokkal, felügyelőbi­zottsággal, amelyre a magyar törvények vonatkoznak, amelyek szá­monkérése a magyar hatóságok és intézmények dolga. Vagyis Princzre mondhatja bárki, hogy szilaj akarnok, aki nem ismer se istent, se em­bert, amikor nekiindul, az azonban mégsem járja, hogy a kötőfék kifé­nyesítve a szögön csillog, pedig a pej már régen szétrúgta a karámot. Nincs rendjén, hogy Magyarországon egy 40 milliárd körüli tőkéjű bankra akkor emelkedik csak a mutatóujj, amikor már százmilliárd felé jár a vesztesége. S ne tessenek kormányváltozásokra hivatkozni, mert a banküzlet annál sokkal húsbavágóbb kérdés, minthogy egyébként telje­sen normális politikai változásoknak legyen kitéve - akár áldozatként, akár kedvezményezettként. Princz és a Postabank története lesz a magyar bankrendszerben az az emlékmű, amely arra emlékeztet bennünket, hova vezethet a valós tulaj­donosok, s a jó és következetes pénzügyi reguláció hiánya. A köztársaság jelenlegi vezetése pedig azonnal ki is ballaghat az emlékmű elé, mielőtt végleg eldönti, hogy meghatározó állami részesedést hagy-e a bankban, s ezzel lehetővé teszi, hogy a mindenkori politikai klímától függően éppen arra járó emberek bátran kurkásszanak a postabanki trezorokban. Krajczár Gyula Árnyékkormány Nem érzékelem pontosan, valójában miről folyik a vita a távoztában is kezdeményezőkész (úgy megy, mintha jönne?) Horn Gyula „szocialista árnyékkormány” - indítványa körül. Arról-e, hogy némileg korai az MSZP-nek újból kormányzásra gondolnia? (Az.) Arról-e, hogy valóban korai, de nem azért, mert a kormányzás messze van, hanem azért, mert pillanatnyilag a párt nincs olyan helyzetben, hogy „árnyékminisztereket” jelöljön ki? (Nincs.) Vagy arról, hogy egy olyan intézménynek, mint az árnyékkormány, csak szilárd, kétpólusú váltógazdálkodásban van helye, a magyar meg még nem az? (Igen, csak ott van, ámde.) Szeretném leszögezni, hogy árnyékkormányok huzamosabb ideje csak Nagy-Britanniában működnek, ahol a két nagy „bevett” párton, a torykon és a Munkáspárton kívül a választási rendszer gyakorlatilag egyetlen más pártnak sem ad esélyt a kormányzásra. Következésképpen indokolt, hogy a hivatalban levő kormánynak „árnyéka” legyen, amely választási győze­lem esetén minden ceremónia nélkül - kész állapotban - a helyére tud lépni az előzőnek. Olyan országokban, ahol a koalíciós szükség imma­nens része a politikának, akármilyen kicsi mértékben is (mint Németor­szágban) árnyékkormányok nincsenek, mert nem lehet a tárcákat ellen­zékben, eleve leosztani. (Olykor a hagyomány is hiányzik hozzá.) Magyarországon (ellentétben Nagy-Britanniával) arányos választási rendszer működik, amely több pártnak enged beleszólást a kormányalakí­tásba. Éppen ezért, feltéve és megengedve, hogy a szocialisták nem fog­nak egyedül választást nyerni (még egyszer), a brit viszonyokhoz képest minálunk kevésbé indokolt árnyékkormányokat működtetni. Lehet, hogy a magyar rendszer is a két pólus, esetleg a kétpártiság - Fidesz itt, MSZP ott­­ felé halad, de messze van még e céltól. Annak eléréséhez változtat­ni kellene a választási rendszeren, mint ahogyan a szomszédunkban. Klausék meg a cseh szocdemek, változtatni is készülnek. (Ezt a Fidesz az MSZP támogatásával meg tudná tenni. De csak azzal. Érdekes volna.) Mindezzel együtt kirukkolnék önnön farbámmal. Az árnyékkormányt hasznos dolognak tartom, és megvalósítását az MSZP-nek is javasolnám. Egy olyan nagy „második” párt ugyanis, mint a szocialista (amelynek há­romszor annyi képviselője van, mint a sorrendben harmadiknak) bölcsen teszi, és megengedheti magának, hogy a parlamentben - a kormányzás­át, illetve visszavételének reményében - virtuális kormányt működtessen a valóságos kormánnyal szemben. A kormányzati felkészülésnek tudniillik nem az a gyakorlati módja, hogy a párt különféle, nem parlamenti szerve­zeteit (elnökség, választmány) erősítik, hanem az, hogy minden egyes kormányzati „témában”, a külügytől a pénzügyön át a honvédelemig, a környezetvédelemtől a földművelésügyön át a gazdaságig teljes kompe­tenciával rendelkező parlamenti szóvivői csoportokat működtetnek. E csoportok aztán minden egyes kérdésben szakmai „fazont” adnak a „má­sodik párt” mindenkori álláspontjának. A „vezető szóvivő” volna ezek­ben a csoportokban az „árnyékminiszter”, a helyettes szóvivők pedig a közvetlen munkatársai. A valóságos kormánnyal folytatott négyéves, sza­kosított bajvívás - ahol is minden miniszternek ismert és elfogadott part­nere van az árnyékkormányban - meggyőződésem szerint a legjobb isko­lája volna a képviselőknek. Négy év alatt - mert feltételezzük, hogy eny­­nyi év múlik el a következő választásokig - az „árnyékminiszterek” és helyetteseik bebizonyíthatják alkalmasságukat az érvelésben, a debat­­tőrségben, olykor az ellenfél kezelésében. Bebizonyíthatják, hogy jobb elgondolásaik vannak, mint azoknak, akik a hatalmat gyakorolják. (Ami­be közvetlen beleszólása árnyékkormánynak természetszerűleg nincsen.) Akik helytállnak, megőrzik a posztjukat s talán miniszterek lesznek, akik nem, kicserélődnek. Elkerülhetetlen volna, hogy a folyamatban fejek hulljanak, s ezzel párhuzamosan új tehetségek bukkanjanak fel. (A brit Konzervatív Pártban például oktatásügyi árnyékminiszterként tudta bizo­nyítani vitathatatlan debattőri és szakmai képességeit Mrs. Thatcher...) Végül is a hatalomváltást tudatosan kinevelt, a parlamenti munkában megedződött, és ami a leglényegesebb, minőségalapon kiválasztott gárda várhatná. A szelekciónak csak jót tenne, ha nem úgy válna valaki minisz­terré, hogy a pártelnök rámutat „hűséges kenyeres pajtására”, akit addig a kutya sem ismert. Ennyi az árnyékkormány haszna, szerintem nem kevés. Az első csapat nyomban az MSZP kongresszusa után felállhatna. Csak nehogy valaki el akarja venni a parlamenti képviselőktől azt, ami az övék. Parlamenti demokráciában minden politikának egy helye van: a parla­ment. (Ebben akkor is hiszek, ha e felfogásra a „parlamenti kretenizmus” bélyegét szokták ráragasztani.) A parlament minden pártpolitikai érdek­érvényesítés legitim háza, legyen szó elnökségi, választmányi vagy bár­mely más politikai akaratról. Az csakis a képviselőkön át érvényesülhet. Pontosabban: nemcsak az ő közvetítésükkel, hanem rajtuk is. Ha ugyanis elveszítik azoknak a bizonyos vezető/jelölő testületeknek a bizalmát, ak­kor nem lehet helyük az árnyékkormányban, sőt a következő ciklusban, a parlamentben se. Aczél Endre

Next