Népszabadság, 1999. június (57. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-16 / 138. szám

NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 1999. JÚNIUS 16., SZERDA 11 Énekesek fúvóskísérettel A legszebb opera- és operettslágerekből ad gálakoncertet a Budapesti Operettszínházban június 17-én este - a Muzsikáért Alapítvánnyal közös rendezésben - a Vám- és Pénzügyőrség Zenekara Vaszlik Kálmán és Kapi Horváth Ferenc vezényletével. A hangversenyen az Operaház és az Operettszínház neves művészei lépnek fel, akik rendhagyó módon fúvószenekari kísérettel adják elő Puccini, Verdi, Lehár szerzeményeit. A Vám- és Pénzügyőrség Zenekara zeneművészeti főiskolát végzett művészekből áll, akiknek céljuk, hogy az együttes a magyar zenei életben méltó rangra emelkedjen - mondta Sólyom Róbert, aki klarinétművészi diplomával művészeti vezető, pénzügyőr százados és a Vám- és Pénzügyőrség Szociális, Kulturális és Sportközpontjának parancsnokhelyettese egy személyben. - A muzsikusok főállású pénzügyőrök. Egyenruhában lépnek fel, köztisztviselők. A zenekar térzenéken játszik például a Vörösmarty téren, a budai Várban, vidéken és külföldön. Felvonulásokon, gyepshow keretében lép fel, 100-200 ezer forintért „bérelhető”. A Vám- és Pénzügyőrség Zenekara újabb és újabb lehetőségek érdekében megállapodást kötött a Muzsikáért közhasznú alapítvánnyal. Az alapítvány vezetője, dr. Szarek Tamás kiemelte, hogy célja minél több fiatal művész pódiumra juttatása, valamint a kortárs szöveg- és zeneszerzők munkájának támogatása. A rendhagyó gálakoncert rendezője szerint sokkal több lehetőség rejlik a fúvószenekarban, mint amennyit a muzsikusok eddig kihasználtak. Az operettszínházi fellépés példázza majd: a fúvószenei átiratok alkalmasak arra, hogy a híres opera- és operettáriák másféle hangszerelésben is megszólalhassanak. N. M. Gazdaság és oktatás Konferencia a két szféra együttműködéséről Európa államai komoly szakmai tudáson nyugvó gazdaság megteremtésén fáradoznak, s ez érvényes a kelet-középeurópai térség országaira is. Magyarországnak sem lehet hosszú távon érdeke, hogy csupán az olcsó munkaerő vonzza ide a külföldi tőkét - mondta lapunknak adott nyilatkozatában Pokorni Zoltán oktatási miniszter. A témának az ad aktualitást, hogy június 24. és 26. között arról tanácskoznak majd az európai országok oktatási miniszterei Budapesten, hogyan lehet a gazdaság és az oktatás kapcsolatát szorosabbra fűzni. A miniszter hangsúlyozta: az oktatás konzervatív és autonóm, mégis meg kell próbálnia lépést tartani a gazdasággal, s hagynia kell, hogy a felhasználói szféra „beleszóljon” abba, mit és hogyan tanítson. Különösen a felsőoktatás esetében kényes ez a kérdés, hiszen annak egyszerre kell színvonalas elitképzést és a felhasználók igényeit kielégítő tömegképzést folytatnia. A válasz a differenciált felsőoktatás-politika, amely egyrészt meghagyja az egyetemeknek és azokon belül különösen a doktori programoknak az elitképzést, ugyanakkor törekszik arra, hogy minél többen kerülhessenek be a felsőoktatási intézményekbe. Nálunk az állam a finanszírozott hallgatói létszámok meghatározásával befolyásolja azt, hogy a különböző tudományterületeken hány szakembert képezzenek az egyetemek, főiskolák. Eddig az intézményi kínálatot, illetve a szülők, diákok keresletét figyelembe véve döntött a Felsőoktatási és Tudományos Tanács javaslata alapján az oktatási miniszter, a jövőben azonban munkaerő-piaci prognózisokat is megnéznek majd - hangsúlyozta Pokorni. A gazdasági, munkaerő-piaci folyamatokat szemmel tartó és elemző intézetet hozna létre az oktatási és a gazdasági tárca, valamint a Kereskedelmi és Iparkamara. Ezen felül a diákok pályaválasztását is segíteni szeretné a minisztérium. A frissen végzett diplomások követésével - hol, mekkora fizetésért tudtak elhelyezkedni, hogyan boldogulnak a megszerzett tudással - a felsőoktatási intézményekről tájékoztató adatokat gyűjt össze és ad közre az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda. A felsőoktatásnak azonban a gazdasági szereplőkkel is kapcsolatot kell tartania, hiszen ez a kulcsa a valóban versenyképes képzésnek, illetve annak, hogy az egyetemek, főiskolák olyan szakembereket bocsássanak ki, akikre szükség van, s a tudásuk is megfelelő. Ezen a téren nem állunk túl jól - ismerte el a miniszter -, de vannak biztató kezdeményezések. Többek között ilyenek az egyetemeken működő társadalmi szenátusok, amelyekben a felhasználói szféra szereplői foglalnak helyet, s hasznos tanácsokat adnak a képzés tartalmára vonatkozóan. Ilyen működik például a Budapesti Műszaki Egyetemen. Szorosabb kapcsolat az úgynevezett szendvicsképzés, amikor a hallgatók a tanulmányaik alatt egy adott vállalatnál, cégnél hosszabb - többnyire fél- vagy egyéves — szakmai gyakorlatot töltenek el. Ilyen szerződést kötött egyebek mellett a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola a Siemensszel vagy a győri Széchenyi István Főiskola a Rábával. Arra is akad példa, hogy közös képzést indítson egy cég és egy felsőoktatási intézmény, ezzel közvetlenül a felhasználó munkaerőpiaci igényeit szolgálja ki az egyetem, főiskola. Ilyen programba vágott bele a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és az Államigazgatási Főiskola az APEH-hel és a Versenyhivatallal. Egyes európai államokban - például Franciaországban - sem a gazdaság, sem az állam nem szól bele abba, hogy a felsőoktatásban a különböző tudományterületeken mit és hányan tanuljanak. Ha egyszerre kétezer fiatal szeretne, mondjuk egyiptológiát hallgatni, megteheti. Mára azonban a franciák is felismerték, hogy a túlzásba vitt intézményi és hallgatói autonómia nagyon sokba kerül az országnak, s ezt csak a leggazdagabb államok engedhetik meg maguknak. Ellenpélda lehet Nagy-Britannia, ahol az állam egy olyan képzési programot támogat, amelyben egyetemek fognak össze és irányítanak munkahelyeken folyó képzéseket. Nálunk a szakképzés és a gazdaság kapcsolatát is szorosabbra kellene fűzni - tette hozzá Pokorni. A kapcsolattartás leghatékonyabb módja az, ha a fiatalok gyakorlati képzése a gazdálkodóknál, vállalatoknál folyik, ez azonban a rendszerváltást követő években visszaszorult. Pedig kutatások bizonyítják, hogy a gyakorlóhelyen való képzésben részt vevő fiatalok 95 százaléka el tud helyezkedni. Néhány tervezett intézkedés ennek a gyakorlatnak az újra elterjesztését szolgálja majd. A Szakképzési Alapba befizetett összeg egyharmadát a gazdálkodó saját munkatársainak képzésére használhatja fel (eddig csak az egy hetedét költhette erre). A másik változás az lesz, hogy a tanulót fogadó vállalkozó adókedvezménye megközelíti majd az iskolai tanműhelyek támogatását. A felhasználói szféra ma már nem lezárt és túlságosan specializált, hanem széles alapú, rugalmas, továbbfejleszthető tudást kíván a dolgozóitól. Ennek eléréséhez a képzés tartalmának átalakítására van szükség - szögezte le Pokorni Zoltán. Egyrészt nagyobb hangsúlyt kell fektetni a képességek, készségek kifejlesztésére, s új, korszerű tudástartalmakat kell beemelni a képzésekbe, másrészt az Országos Képzési Jegyzékben szélesebb bázisú, nagyobb szakterületet átfogó szakmákat kell szerepeltetni. Udvardi Judit Hatvanmilliós könyvadomány Közel 200 ezer kötet könyvadományt ajánlottak fel a határon túli magyar könyvtárak részére a Dupa Televízió többségében hazai nézői a tavaly őszi felhívás nyomán - adták hírül a műholdas csatorna képviselői tegnapi sajtótájékoztatójukon. Hamarosan megkezdik a könyvek kiszállítását. Néhány hónap alatt 1060 néző ajánlott fel közel 200 ezer kötetet, mintegy 60 millió forint értékben - tudtuk meg Csermák Zoltántól, a DTV kereskedelmi irodája vezetőjétől. Több idős ember teljes könyvtárát ajándékozta oda. Külföldről is - például Finnországból, Franciaországból - érkezetek konténerben magánkönyvgyűjtemények. Az adomány mintegy 120 ezer kötet verset és prózát tartalmaz, a többi része tankönyv és folyóirat. A Pro Hungaris Alapítvány segítségével rendszerezték a szépirodalmi anyagot. Ebből 60 ezer kötetet Erdélybe, 20-20 ezret pedig a vajdasági Szabadkára, a kárpátaljai Beregszászra és a horvátországi Pélmonostorra küldenek, ahol a könyveket szétosztják a magyar iskolai és községi könyvtárak között. A tankönyvekből, folyóiratokból az igények szerint küldenek. A határon túli magyar könyvtárakat a kulturális tárca költségvetéséből is támogatják, az idén 11 millió forinttal. V.Gy. Színházi hírünk a világban Prózai előadás csak mutatóban jut külföldre „A közönség nemzetközi volt. Megjelentek az ottani nagykövetek, kulturális attasék, az akkor ott állomásozó SFOR- vezérkar tagjai is. Vajon mennyire tudunk megfelelni ennyiféle, ráadásul kultúrához értő embernek? A siker pedig óriási volt, állva ünnepeltek, bravóztak. Vissza is várnak bennünket.” Ezt a röpke beszámolót a szolnoki színház Szigligeti Tánctársulatától kaptam, amely márciusban vendégszerepelt a Szarajevói Téli Játékokon. Jóllehet én csak a prózai társulat külföldi fellépéseiről érdeklődtem, mégis közreadom e sorokat. Bizonyítandó, milyen lelkesítő, tanulságos, ösztönző lehet a külhoni megmérettetés. Meghívás Cividaléba Van-e elegendő része efféle próbatételben színházainknak? Azoknak a társulatoknak, illetve tagozatoknak, amelyek nem a zene vagy a tánc nemzetközi nyelvén szólalhatnak meg. Nemcsak a bennfentesek tudják, hogy a rendszerváltás előtt államközi egyezmények révén jutott el jó néhány színházunk más országokba. És sejthető, hogy azóta megfogyatkoztak a lehetőségek. Színházi hírünk a világban megcsappant. De hogy ennyire? Előbb tizenöt vidéki színházunkkal beszéltem. Kilencen közülük ki sem tették a lábukat az országból, vagyis az egriek, a győriek, a kaposváriak, a kecskemétiek, a nyíregyháziak, a pécsiek, a székesfehérváriak, a veszprémiek és a prózai társulatot illetően az emlegetett szolnokiak sem. A többiek mindösszesen hétszer, kilenc előadásra mozdultak ki. Arra számítottam, hogy legalább a határon túli magyar színházakba még elellátogatnak. Mint tették egy februári napon a békéscsabaiak, a soproniak, a szegedi prózisták. Még tavaly nyáron a miskolciak a clevelandi magyaroknak a Szomorú vasárnapot adták elő a Play House-ban. Idegen nyelvű közönség előtt csak a debreceniek játszottak, amikor tavaly júliusban a Hová lett a rózsa lelke? című Hubay-színművel vettek részt a cividaléi Mittelfesten. Egyébként ezzel az előadással a nagyváradi magyar színjátszás bicentenáriumán is felléptek. Ugyancsak a cividaléi fesztiválon vendégszerepelnek most júliusban a zalaegerszegiek, a Tháliával közös produkcióban létrehozott Kurázsi mamával. Ide kapott meghívást a fővárosi társulatok közül a Madách Színház, amely a Mario és a varázsló előadását viszi el. Úgy tűnik, színházaink rendszeres meghívásra a magyar származású Giorgio Pressburgertől számíthatnak, aki nemcsak a Mittelfest, de tavaly augusztustól a budapesti Olasz Intézet igazgatója is. - Amióta csak létezik e fesztivál, vagyis 1991 óta, mindig voltak magyar vendégeink - mondta. - A mintegy negyven produkció nemcsak színielőadásokból áll. A program kiválasztásának legfőbb kritériuma tartalmi. Vagyis egy gondolat, amelyet aktuálisnak érzünk. Ez az idén: Partires tomare. Vagyis: elmenni és visszajönni. Ebben a században ez a legfőbb téma szerintem, mert ilyen óriási népmozgások ritkán voltak az emberiség történetében. Magyarországon általában én nézem meg személyesen az esélyes előadásokat, esetleg videokazettán látom őket. Egyébként vannak munkatársaim, akik közreműködnek a meghívandók felderítésében. A közönséget pedig vetített fordítás vagy szinkrontolmácsolás segíti a megértéshez. De volt már olyan is, amikor megjelentettük a szöveget. Vagyis nincsenek áthághatatlan nyelvi akadályok. Változó feltételekkel Mégis nagyobb a kereslet azokra az előadásokra, amelyekhez nem, vagy nemigen kell tolmácsolás. A vendégjátékok számát illetően ugyanis nagyságrendi különbség érzékelhető az operettnél, amely kivált német nyelvterületen kelendő. A most záruló évad folyamán Münchenben, Frankfurtban, Friedrichshafenben, Nürnbergben, Erfurtban, Chemnitzben, Drezdában, de Tokióban is járt a Budapesti Operettszínház, nem kevesebb mint hetvenhét előadást tartottak. Hagyományosan a bábozók is szorgalmasan viszik hírünket külföldre. Ebben a szezonban Milánóban, Kínában, Segoviában összesen tizenhatszor lépett fel a Budapest Bábszínház. A Kolibri Színház pedig harminc előadásból álló turnét tett Angliában, s egy alkalommal megfordult a fehérorosz fővárosban, Minszkben is. A prózai színházak, amelyek évente mintegy két és fél ezer előadást tartanak Budapesten, a táncesteket kivéve csupán húsz-egynéhány alkalommal léptek fel tizenhárom külföldi városban. E tekintetben a listavezető most a Katona József Színház, amelynek tagja, Bozsik Yvette a táncművészet követeként tavaly nyáron a cividalei, majd a jénai fesztiválon lépett fel, a télen pedig Franciaországban. A prózai társulat az Elnöknőkkel Stockholmban járt november elején, a hónap végén pedig a Rosencrantz és Guildensternnel Stuttgartban. Februárban a pozsonyiak láthatták a Portugált. Júniusi utazás az Yvonne, burgundi hercegnő strasbourgi vendégjátéka. Lévén, hogy az épület rekonstrukciója miatt „házon kívül” töltötte az évadot a Madách Színház, a direkció szorgalmazta a vendégszereplések létrejöttét. (Akárcsak a jövő évadban fedél nélkül maradó operettszínház, amely nyolcvannyolc külföldi fellépést tervez.) Játszottak is márciusban négy előadást olaszul a Mária evangéliuma című musicalből az olaszországi Trentóban. A prózai Tribádok éjszakájából pedig egyet Oslóban. S ők készülnek Cividaléba. - Mindegyik vendégjáték más-más anyagi konstrukcióban valósult, illetve valósul meg - mondta Czobor Katalin, a Madách gazdasági igazgatója. - Ami a Mittelfestet illeti, ők állják a vendéglátást, vagyis biztosítják a szállást reggelivel. Arról még tárgyalunk, ki fizeti az utaztatást. Ha minekünk kell, pályázni fogunk az összegre. Ahogy a Tribádok alkalmával is történt, amikor a Norvégiai Magyarok Baráti Köre csak a helybeli költségeket tudta fedezni. A trentói színházzal viszont szerződést kötöttünk előadásonként lírában meghatározott összegre, s abból kellett jutni mindenre, a személy- és díszletszállításra csakúgy, mint szállodára és a művészek fellépti díjára. Épphogy kijöttünk a pénzből, hiszen csak négy előadásról volt szó. Nem úgy, mint a múlt évadban, a Macskák esetében, amelyet tizennyolcszor adtunk elő Olaszországban. Minél hosszabb egy turné, annál jobban megtérülnek az állandó költségek. Vagyis az ilyen kurtább vendégszereplés inkább befektetés. Nehéz betörni a színházi piacra. Csakugyan nehéz lehet. Hiszen a többiek legföljebb egyszer-kétszer jutottak ki külföldre. Magyarlakta területen megannyi hagyományos kapcsolata van a Nemzeti Színháznak, de csupán egy ízben járt a határon túliaknál: a Balkáni gerlét, Sütő András színművét mutatták be három előadásban Marosvásárhelyt. A Radnóti Színház októberben a Ványa bácsival lépett fel Helsinkiben, áprilisban pedig az Agóniával Splitben. A Budapesti Kamara október elején a Velencei kalmárral járt a nyitrai fesztiválon, kisvártatva pedig a pilseni szemlén. Nemrégiben a Tháliából utazott Moszkvába a De mi lett a nővel? című színjáték. A Vidám Színpad pedig a nyárra kapott ausztráliai meghívást. Nem járt az országhatárokon túl sem a Víg, sem az Új Színház, sem a József Attila Színház, sem a Mikroszkóp Színpad. Más világ van - Nem úgy megy, mint a rendszerváltás előtt, amikor a csereegyezmények révén utaztunk - mondta a gazdasági igazgatónő. - Akkor fix árak voltak, csak összeállítottuk a költségvetést, és a művelődési tárca állta a számlát. Nem volt vita, nem kellett ügyeskedni. Most más világ van. Zsebünkben a világútlevél, a hitelkártya, amelyről valutát is lehívhatunk. Könnyebb utazni. Csak a színházaknak nem. Bogácsi Erzsébet Agárdi Gábor és Sinkovics Imre Sütő András Balkáni gerle című darabjában MTI-FOTÓ Budapest Főváros Önkormányzatának megbízásából és nevében a Budapest Főváros Vagyonkezelő Központ Rt. (BFVK Rt.) NYILVÁNOS PÁLYÁZATOT HIRDET a Budapest Főváros Önkormányzatának kizárólagos tulajdonát képező Jankovich-kastély és a kastélyt övező őspark értékesítésére. Címe: Szőlősgyörök, Szabadság u. 46. A műemlék jellegű épület a XVII. század második felében épült, a kastélyhoz tartozó telken (hrsz.: 69), a kastélypark 17 ha 4735 m2 alapterületű természetvédelmi terület. A részletes pályázati kiírás 1999. június 16-tól, munkanapokon 9 és 15 óra között személyesen vagy meghatalmazott képviselő útján vehető át 8000 Ft + 25% áfa vissza nem térítendő összeg ellenében, az alábbi címen: Budapest Főváros Vagyonkezelő Központ Rt. (BFVK Rt.) 1134 Budapest XIII., Váci út 23-27. XII. emelet Tel./fax: (36-1) 349-6180, 349-7722, 320-1278 A nyilvános pályázaton részt vehet bármely belföldi jogi és természetes személy, aki a pályázati dokumentációt megvásárolja, és az ott közölt kiírási feltételeknek eleget tesz. Az ajánlat benyújtásának feltétele a részletes pályázati kiírás megvásárlása és a bánatpénz befizetése. Az ajánlatoknak 1999. július 15-én (csütörtökön) 12 óráig kell beérkezniük a BFVK Rt.-hez egy eredeti és két másolati példányban, az eredeti példány megjelölésével. A pályázatok bontására 1999. július 15-én 14 órakor a BFVK Rt.-nél kerül sor. Az ajánlati kötöttség időtartama a beadási határidőtől számított 60 nap. A benyújtott pályázatok előzetes elbírálása a kiíró hatásköre. A végső döntést a Fővárosi Közgyűlés előreláthatólag 1999. augusztus 31-ig hozza meg. A kiíró fenntartja a jogot arra, hogy a pályázatot külön indoklás nélkül visszavonja vagy eredménytelennek nyilvánítsa.