Népszabadság, 1999. november (57. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-01 / 254. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 1999. NOVEMBER 1., HÉTFŐ 3 Evangélikus-katolikus kiegyezés Ötszáz év után megbékél a pápa Lutherrel? Tegnap Augsburgban a Vatikán és a Lutheránus Világszövetség képvise­lője közös nyilatkozatot írt alá, amely elvben megszünteti a két egyház fél évezredes szembenállásának egyik fő okát, elismerve, hogy az ember csak hite és nem cselekedetei révén nyer­het feloldozást. Németországban a kiegyezés keveset változtat a minden­napi hitgyakorláson. BERLINI TUDÓSÍTÓNKTÓL Idris Cassidy bíboros a Vatikán, Chris­­tian Krause tiszteletes a Lutheránus Vi­lágszövetség részéről tegnap, a lutheri reformáció napján Augsburgban, a dóm­ban szignálta a hittörténészek szerint nagy jelentőségű dokumentumot, amely lényegében a lutheri felfogást osztja, szemben a katolikusok nézetével. Az okmányban foglaltak szerint mindkét egyház elfogadja, hogy az ember egye­dül a hit alapján és Isten kegyelméből üdvözülhet (igazulhat meg). A jó csele­kedetek nem feltételei, hanem „gyümöl­csei” az üdvözülésnek. Az eseményt számos német lutheránus lelkész, katolikus pap csak a magas egy­házpolitikai vezetés, a hittörténészek számára tartja jelentősnek, a nyilatkozat a mindennapok vallásgyakorlásán keve­set változtat. - A hétköznapok egyházi hitéletében aligha lesz ez téma - véli Al­bert Giesener, a nyugat-berlini Charlot­­tenburg kerület egyik katolikus papja. Christoph Schuppan evangélikus lel­kész, Berlin-Friedrichshain egyik gyüle­kezetének a vezetője sem lát szenzációt a közös nyilatkozatban. Ezentúl legfeljebb az evangélikus szülők gyerekeit is felve­hetik a katolikus óvodákba, mondják. Németországban mindkét nagy egy­ház a hívők és a bevételek drámai csök­kenésével kénytelen szembenézni. Az utóbbi években az evangélikus egyház­ból, amelyhez az összlakosság egyhar­­mada tartozik, négyszer annyian léptek ki, mint ahány új aktív hívő csatlakozott hozzájuk. A kilencvenes évek közepe óta az egyházi adóból és más források­ból származó bevétel évi 5-7 százalék­kal csökken. A katolikus egyház, amely ugyancsak a hívők egyharmadát gyűjti össze, hasonló nehézségekkel küzd. Emellett a két egyház olyan kérdések­ben is állást foglal­­az abortusz, illetve az azt engedélyező levelek kiadásának megtagadása, illetőleg az üzletek egy részének vasárnapi nyitvatartási tilal­mához való makacs ragaszkodás), ame­lyek a német lakosság széles rétegeiben egyre erősebb idegenkedést keltenek az egyházi vezetőkkel szemben. Dunai Péter Cassidy bíboros és Krause tiszteletes kézfogása REUTERS-FOTÓ II. János Pál pápa tegnap üdvözöl­te és méltatta a Vatikán és a Luthe­ránus Világszövetség augsburgi közös nyilatkozatát. A katolikus egyházfő a keresztény egység felé vezető nehéz út mérföldkövének nevezte a csaknem öt évszázados vitának véget vető dokumentumot. Orbán az „ atomnyilatkozatról ” Folytatás az 1. oldalról Először: a biztonságpolitikai helyzet az ezredfordulót követően még változhat, nem láthatjuk a kockázatokat és a kime­netelt, a Magyarországra gyakorolt hatá­sokat. A haderőreform már előrevetíti an­nak szükségességét, hogy ezt értékelni kell. Másodszor: tény, hogy kötelezettsé­geket is felvállaltunk a NATO-tagsággal, és ezzel számolni kell. Harmadszor: Ma­gyarországnak lehetősége van a szövetsé­gi elkötelezettség mellett is az érdekérvé­nyesítésre. Szélsőséges helyzeteket nem lehet kizárni, de leszögezhető: az érdek­érvényesítés mind politikai, mind katonai szempontból elképzelhetetlenné teszi a nukleáris fegyverek telepítését. Szentesi György haditechnikai szakér­tő lapunknak nyilatkozva kijelentette, hogy a NATO-nak nincs olyan atomfegy­vere, amit Magyarországra telepíthetne. Hadászati rakétáknak csak az USA terü­letén építettek silókat. Atom-tengeralatt­járók természetesen nem kerülnek szóba, és hazánkban nem állomásoznak atom­fegyver-hordozó USA-bombázók. Ma nem lehet elképzelni olyan válsághe­lyzetet, amelyben hazánk területére nuk­leáris eszközöket telepítene az Egyesült Államok. Szent-Iványi István, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke Torontóban az MTI-nek nyilatkozva helytelennek tar­totta a „nukleáris opciót” Oroszországgal indokolni. Ami a nukleáris eszközök ma­gyarországi állomásoztatásának eshető­ségét illeti, ezzel kapcsolatban úgy vélte, hogy erről most nincs értelme beszélni. A hamiltoni presbiteriánus templomban rendezett tegnapi találkozón Orbán Viktor kormányfő a mosonmagyaróvári sortűzperrel kapcsolatban kijelentette: mértéktartással kell eljárni, mert a per lefolyása kihatással jár a további ügyek­re. Általában a felelősségre vonással kapcsolatban úgy vélekedett, hogy amit 1990-ben nem tettek meg, azt 1999-ben már nem lehet számon kérni. A héten már látható lesz a Vasari-kép A hét közepétől a Szépművészeti Mú­zeum földszintjén külön állványon ál­lítják ki és lesz megtekinthető Giorgio Vasari A kánai menyegző című festmé­nye, amelyet a kanadai állam most adott vissza Magyarországnak - nyilat­kozta Mojzer Miklós, a múzeum főigaz­gatója vasárnap az MTI-nek. A kanadai látogatáson tartózkodó Orbán Viktor miniszterelnök Montrealban bejelentet­te hogy a festményt a vasárnap este ha­zainduló magyar küldöttség hozza ma­gával. A főigazgató szerint a képet visszaszolgáltató kanadai állam gesztu­sa rendkívül nagy jelentőségű, mivel a magyar-kanadai kulturális kapcsolatok régi sebét orvosolja. Magyarország 1964 óta próbálta ugyanis, mindeddig sikertelenül, visszaszerezni a fest­ményt. Mojzer Miklós nem kívánta kommentálni azt a kanadai adatot, amely szerint a festmény becsült értéke 1 millió kanadai dollár, vagyis mintegy 170 millió forint. Korrupciós botrány Párizsban PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL A kormányzó francia szocialista pártra is komoly veszélyt jelent az a legújabb párizsi korrupciós botrány, melyben a Jospin-kormány egyik kulcsfigurája, Dominique Strauss-Kahn gazdasági és pénzügyminiszter is érintett. A rendőrségi vizsgálat középpontjá­ban eredetileg az Mnef egyetemista egészségbiztosító-pénztár áll, amelynek volt vezetőjét, valamint a szocialisták marseille-i első titkárát sikkasztás ala­pos gyanújával már előzetes letartózta­tásba helyezték. A kihallgatások során Philippe Plantagenest, az Mnef egykori második embere olyan vallomást tett, miszerint a pénztár valójában a szocia­lista párt illegális bevételeinek tisztára mosását segítette. Ennek keretében Strauss-Kahn még miniszteri megbíza­tása előtt 603 ezer frankos ügyvédi ho­noráriumot vett fel fiktív jogi tanács­adásért - állította Plantagenest. Strauss-Kahn tagadja az ellene felho­zott vádakat, igazságügyi források szerint azonban elkerülhetetlen a szerepét feltáró vizsgálat. Ebben az esetben Lionel Jospin kormányfőnek menesztenie kellene a francia és a nemzetközi üzleti élettel is ki­váló kapcsolatokat ápoló sztárpolitikust. Dési András Prága orosz kémközponttá vált? Oroszország újjáépíti széles körű kém­hálózatát Csehországban, miközben az ország a NATO egyik legújabb tagja­ként az észak-atlanti szövetségbe integ­rálódik - közölte tegnap egy brit lap. HÍRÖSSZEFOGLALÓNK A The Sunday Telegraphnak birtokába került egy bizalmas cseh kormányzati jelentés, amely arról számol be, hogy az Oroszország prágai nagykövetségén dolgozó 167 diplomata és alkalmazott fele diplomáciai mentességet élvező kém. Sokkal több orosz diplomata dol­gozik Prágában, mint a NATO két másik új tagállamában, Lengyelországban és Magyarországon, vagy éppen Nagy-Bri­­tanniában. A brit lap szerint a prágai szociálde­mokrata kormány szeretné felmelegíteni a jó kapcsolatokat Moszkvával, és nem aggasztja az oroszok túlzott jelenléte. A cseh kémelhárítás által készített jelentés szerint a GRU, az orosz katonai hírszer­zés prágai központja rendszeres, inten­zív kapcsolatban áll a németországi és az ausztriai orosz katonai titkosszolgála­ti állomásokkal, s ez azt jelzi, hogy Prá­ga az orosz katonai hírszerzés regionális központjává vált. Csehországban az orosz kémek meg­próbálnak informátorokat beszervezni a baloldali csoportokból, az ambiciózus fiatal politikusok köreiből, a szakszerve­zetek, a diákság soraiból, az Oroszor­szággal kapcsolatban álló üzletemberek­ből. A kémeket számos, diplomáciai mentességgel nem rendelkező ügynök segíti: az egykori Vörös Hadsereg Cseh­országban megházasodott és ottmaradt volt tisztjei és orosz üzletemberek. A nagykövetség munkatársai az új ügynökök beszervezése mellett megpró­bálják feléleszteni alvó kémhálózatukat is, amely a szovjet csapatok nyolc évvel ezelőtti kivonulása után maradt hátra. A cseh kémelhárítás feltételezése sze­rint a moszkvai kémek üzleti kapcsolat­ban állnak az orosz maffiával is. Számos törvényes és törvénytelen vállalkozás­ban egyesítették erőiket, ezek egy része pénzcsinálással foglalkozik, másokat a kémtevékenység fedezésére hoztak létre - véli a jelentés. A brit lap szerint a hivatalos Prága kö­zömbössége aggasztja a nyugatbarát cseh politikusokat. A lap idézi Michal Zantovskyt, a cseh szenátus külügyi bi­zottságának elnökét, aki a minap feltette a kérdést: érdekelt-e az orosz ügynökök leleplezésében a cseh kémelhárítás, vagy megbékélt csehországi jelenlétükkel. Suba a gubához Akik tanúi lehettek annak idején a prágai bársonyos forradalom eseménye­inek, most nyilván felkapták a fejüket arra a hírre, hogy - éppen tíz évvel a százezres Vencel téri megmozdulások után - egy friss felmérés szerint a Husák-Jakes-féle rendszer támogatottsága magasabb volna a cseh társada­lomban, mint a mai többpárti demokráciáé. Mindezt aligha lehet a megszé­pítő messzeségnek betudni, már csak azért sem, merthogy a Husák és utó­dai nevével fémjelzett szocializmus kornírt stupiditása még az akkori idők­ben is kirívónak tetszett a közvetlen környezet­­ kivált a magyarok­­ szá­mára. Nehéz elhinni, hogy a cseh polgárok valóban visszasírnák a „nor­­malizáció” sivár világát. Valószínűbb, hogy duzzogásuk nagyon is a mának szól, meg az elmúlt évtized megannyi csalatkozásának. E csalódottság végső soron arra a közös élményre vezethető vissza, hogy a régió felzárkózása kínkeserves, a földrész keleti fele továbbra is megma­radt szegény rokonnak, egyre késik a már sokszor beharangozott kézfogó a volt KGST-országok és az Európai Unió tagállamai között. E tervezett há­zasság általános vélemény szerint még napjainkban is a suba és a guba há­zassága lenne, s a mi tájainkon minden jel szerint a korábbinál többen gon­dolják úgy, hogy ez a szegényes stafírung, amink van, nemcsak saját hibák miatt nem gyarapszik látványosan, vagy legalábbis olyan mértékben, hogy a másik fél már ma bólintson a frigyre. S hogy valami azért a kormányzati szférák megítélése szerint sincs teljesen rendben, azt éppenséggel egy má­sik friss cseh eset, a prágai integrációs ügyekért felelős kormányfő-helyet­tes elcsapatása is mutatja. Persze ezzel együtt is erős túlzás, sőt igazságtalanság azt állítani, hogy a kontinens boldogabb - és gazdagabb - fele sorsára hagyta a régiót. Az vi­szont vitathatatlan tény, hogy az uniós csatlakozás elhúzódása, a belépési dátum újabb és újabb kitolódása immár a következő évtized közepére, nem segíti a hőn óhajtott egymásra találást. E helyzetből aztán profitálnak a szélsőségek. A nyugati fanyalgás, a be­fogadási készség lanyhulása már egy ideje az Európa-ellenesség malmára hajtja a vizet, és ez az érzés a volt szocialista országok némelyikében kor­mánypolitikát befolyásoló tényező volt eddig is, s vélhetően az lesz még egy darabig a jövőben is. A szóban forgó pártok és mozgalmak a nemzeti érdekek védelmét írják zászlajukra. És mivel a csatlakozási tárgyalások most kezdenek húsbavágó területeket érinteni, illetve a közeli jövőben vár­hatóan újabb országok kapcsolódnak be, egyáltalán nem zárható ki, hogy az Európa-, pontosabban az EU-ellenesség erősödik majd a következő hó­napokban Magyarországon, de még inkább a közvetlen környezetünkben. A nemzeti érdekekre való folytonos apellálással Le Pen vagy Haider ma­gyar, szlovák és cseh hívei engedelmes tanítványként ismételgetik a nyu­gati „nagy testvérek” kedvenc vesszőparipáit. Hiszen például Le Pen jó év­tizede eregeti már a „nemzetek Európája” luftballonját - látható, mekkora sikerrel. A nyugat-európai polgár nyilvánvalóan nem annyira az unióval, sokkal inkább a korruptnak vagy legalábbis túlfizetettnek látott uniós bü­rokráciával szemben táplál ellenérzéseket. Fogát sem a bővítés, hanem en­nek költségei miatt szívja, mert hiszen az tetszene neki, ha órás sorállás nél­kül gördülhetne át egyik közép-európai országból a másikba, netán nyolc­féle vámpapír kitöltése nélkül kereskedhetne a régióban, de amit evégett feladnia vagy fizetnie kellene, azért kevéssé lelkes. Mindent egybevetve: a mi tájainkon is kár volna feleslegesen aggodal­maskodni, még kevésbé pedig engedményeket tenni a szélsőséges Európa­­ellenes köröknek - például fölös számú vagy eleve elutasításra ítélt derogá­­ciók, átmeneti könnyítések beterjesztésével Brüsszelben. A szél ugyanis az unióellenesség vitorlájából éppenséggel a tárgyalási ritmus felpörgetésé­vel, világos távlatok mielőbbi felvázolásával fogható ki a legjobban. Hi­szen az azért egyértelmű, hogy a magyarok, lengyelek és szlovákok több­sége ma éppúgy több, nem pedig kevesebb Európát, európaiságot akar or­szágában, mint egy évtizeddel ezelőtt, a rendszerváltás eufóriájában. S nyilván ugyanígy az a cseh is, aki most állítólagos Husák-barát nosztalgiá­val riogatja Havelt a Hradzsinban. Kis Tibor Nemzeti érték Ezer ember tüntetett szombat este az Üllői úti székház előtt, és azt kiáltoz­ta, hogy „gyertek ki!” Azt pontosan nem lehetett tudni, hogy kinek szánták az invitálást - írja a nemzeti hírügynökség ettől függetlenül a biztonsági szolgálat senkit sem engedett ki az utcára. Én megmondom, kit hívtak ki a klubház elé: mindenkit, akinek akár­milyen köze van ahhoz a gyászos szerepléshez, amely a Ferencváros centenáriumi évében a pillanatnyilag elfoglalt 13. helyhez „segítette” a patinás klub legendás futballcsapatát jobb, ha tudják, hogy Józsi bácsi klubelnöktől Páncsicson át a balszélsőig mindenki címzett. Amúgy pe­dig azt javaslom, hogy ne vesszünk el a részletekben, hiszen a lényeg a hír első két szavában - ezer ember - olvasható: 1999-ben ennyi szurko­lót kavar fel mindaz, ami bármikor korábban egyszerűen elfogadhatat­lan lett volna. Akár még tíz éve is az ilyen, minősíthetetlen produkció, és az ennek betudható 13. hely beláthatatlan következményekkel járt vol­na. Mostanság ezren maradtak olyanok, akik azt mondják, hogy takarod­jon mindenki, aki felelős a példátlan mélyrepülésért. Az európai hírű klub fennállásának századik esztendejében ezren haragszanak mindösz­­sze a Ferencvárosért; ha igaz a fél évszázados szóbeszéd, akkor a többi ötmillió otthon szorítja ökölbe a kezét, és köp egy hegyeset, vagy legyint tehetetlenül a levegőbe. Azért ezen gondolkodjunk el egy kicsit. Ebben a klubban sokkal kevesebbért is megharagudott már a nagyérde­mű. Például akkor, amikor Albert Flórián (amúgy maga a Császár) sértődöt­ten csípőre merte tenni a kezét ahelyett, hogy megpróbálta volna visszasze­rezni a labdát az ellenfél védőitől. Ettől a csapattól a világválogatott, egyéb­ként közönségkedvenc Szűcs Lajos sem távozhatott következmények nél­kül: az autószervizben megbuherálták az indexét, amikor balra akart menni, jobbra jelzett, és fordítva. A sokszor dicsőített, és nem kevésszer joggal el­marasztalt, egyébként vitathatatlanul lelkes és a játékosokért élni-halni haj­landó közönség - még tíz éve is - képes lett volna puszta hangorkánnal a győzelembe hajszolni csapatát. Akár még tíz esztendeje is errefelé azt anyázták, aki el mert innen igazolni, most meg azt, aki itt futballozik. Manapság ezerötszáz ember megy ki az Üllői útra, és a csupán indulat­ból a meccs végéig kitartó ezer azt kiáltozza a klubház előtt, hogy „gyertek ki!”. Ha valaki erre azt mondja, hogy számára most múlt ki a magyar fut­ball, azzal nem vitatkozom. Pillanatnyilag az a helyzet ugyanis, hogy ha nincs rendkívüli helyzet , értsd: UTE-szurkolókat megfelelő alkalom híján nem lehet rugdosni­­dobálni-pofán vágni akkor annak sincs értelme, hogy az ember kimenjen az Üllői útra. Józsi bácsinak eleinte még lehetett hinni - mert olyan jó csak úgy reménykedni valamiben, plusz Józsi bácsinak szokás volt egy ideig el­hinni ezt-azt­­, ám tévedhetetlen Józsi bácsi nem hozott pénzt, nem „csi­nált” bajnokot a Fradiból, egyáltalán, semmit sem csinált, és miután az ösz­­szes közhelypatront elpufogtatta, a nép végül ráébredt, hogy olcsó szöveg­gel még nálunk sem lehet bajnokságot nyerni. „Tájékozódnom kell” - mondja most a Tévedhetetlen, aki a mérkőzés időpontjában az állategészségügy legkiválóbb szaktekintélyeivel tanácsko­zott Nyíregyházán. Azzal tisztában van - nyilatkozta legalábbis -, hogy a já­tékosok erőnléte jó, de arra még nem tudja a megoldást, miként lennének képesek a fiúk gólt lőni. Bizonyára ez utóbbira is megtalálja a medicinát, csupán az a félő, hogy addigra egyedül csak ő lesz kíváncsi a csapatra. Legfeljebb rendeztet magának még egy gálát. Jakab József

Next