Népszabadság, 2001. január (59. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-08 / 6. szám
12 NÉPSZABADSÁG PIACGAZDASÁG 2001. JANUÁR 8., HÉTFŐ Mi szél hozta, Árva László? Flottabbul is lehetne folytatni - véli az MT Rt. új vezére Interjú adásától egyelőre elzárkózott, de munkatársunkkal rövid telefonbeszélgetésre vállalkozott a Magyar Turizmus Rt. (MT Rt.) új vezérigazgatója, Árva László. Tartózkodó magatartásának egyedüli oka, hogy kívülről, a közgazdasági tudományok területéről érkezett a szakmába, és ismeretei inkább csak a turisztikai iparban dolgozó ismerőseitől, barátaitól, valamint párizsi pénzügyi tanácsosi múltjából származnak. (Bár az is igaz, tanított a kereskedelmi, vendéglátó és idegenforgalmi főiskolán, és tanácsadó cége a témába vágó tanulmányt is készített, amikor átvilágította Dombóvár-Gunarasfürdő turisztikai helyzetét és fejlesztési lehetőségeit.) Mindennek ellenére - vagy éppen ezért a kívülről érkezők elfogulatlanságával - kritikus szemmel vizsgálja a külföldi képviseleti hálózatot és a hazai 7. Tourinform-irodákat fenntartó, a Gaz-dasági Minisztérium tulajdonában lévő részvénytársaság tevékenységét. Csu-g pán négy hónapja tagja az MT Rt. igazgatóságának, de úgy véli, az ügyvezetést flottábbal is lehetne folytatni. Felfigyelt arra, hogy a nemzeti turisztikai képviselet külföldi jelenléte némileg egyenlőtlen, hiszen az egyik legjelentősebb feltörekvő piacon, a kínain egyáltalán nem képviselteti magát. Rövid idő alatt szerzett tapasztalata szerint belföldön sem arányosan oszlik meg a pénz és a figyelem: az erős Budapest-központúság következtében kevés jut a turisztikai régióknak és a vidéki Tourinform-irodáknak. Következésképpen több pénzt adna a regionális marketingbizottságoknak, hogy saját területeiket a saját elképzeléseik szerint fejleszthessék. (Az idei 25 milliárdos állami fejlesztési támogatásból mindössze 1,2 milliárd felhasználásáról dönthetnek a régiók. A szerk.) Mivel erre pillanatnyilag nincs módja, egyelőre beéri azzal, hogy kapcsolatot épít ki, tanácskozik a régiók képviselőivel. Jónak és hasznosnak tartja az MT Rt. információs honlapját, de annak szerinte piaci semlegességet kellene tanúsítania, és a jelenleginél sokkal több turisztikai szolgáltatónak kell helyet adnia. Meggyőződéssel szorgalmazza a turisza 1949-ben született Budapesten. 1974-ben végzett a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen. 1979-ben ugyanott szakközgazdászdiplomát szerzett. 1989- től kandidátus. 1979- 1985: az Agrárgazdasági Kutató Intézetben dolgozik. 1980- 1982: Laoszban gazdasági tanácsadó. 1985-1990: az Országos Tervgazdasági Intézet munkatársa. 1990- 1992: az Országos Kisvállalkozásfejlesztési Intézet elnöke. 1993-1995: a párizsi magyar nagykövetség pénzügyi tanácsosa. 1996-2000: a Consultest tanácsadó cég tulajdonos ügyvezetője.tikai cégek bekapcsolódását az elektronikus kereskedelembe, ezért megelégedésére szolgál, hogy további turisztikai témájú honlapok jelentek meg az interneten. Nem tartja elég markánsnak a különféle magyar képviseletek külföldi megjelenését. Párizsban azt látta, hogy míg több nemzet diplomáciai, kereskedelmi, turisztikai, légi közlekedési, gasztronómiai és egyéb képviseletei hagyományosan a francia főváros egyazon épületében működnek - ilyen épület például a Diadalív közelében lévő, nemzeti lobogójáról messziről felismerhető Dán Ház -, addig a magyar képviseletek a város számos pontján, szétszórtan vannak jelen. A magyar éttermet még térképpel is nehéz megtalálni, annyira eldugott utcában van. Nem titkolja, mi szél hozta a turisztikai szakmába. Bár saját cégénél végre független volt, és ezt kifejezetten élvezte, régi barátjának, a gazdasági miniszternek nem mondott nemet a felkérésre Nem áll távol tőle Botos Balázs, az MT Rt. igazgatóságának elnöke sem, akinek mint a Magyar Exporthitel Biztosító Rt. vezérigazgatójának a megbízásából szintén dolgozott a cége. De néhány héttel ezelőtt soha, még egy pillanatig sem gondolta, hogy valaha az MT Rt.-t fogja irányítani. G. Zs. ÁRVA LÁSZLÓ A multiknál jobbak a bérek A támogatást a kisvállalkozások még nem érzik A foglalkoztatottság az adóbevallások alapján csökkent, a munkahelyek száma az elmúlt két évben csak a kisebb cégeknél nőtt. A vállalkozások jövedelmezősége mérettől függetlenül javult, és tovább folytatódott a tőkekoncentráció - derül ki a Kisvállalkozás-fejlesztési Intézet napokban megjelent éves jelentéséből. Az elemzés a legutolsó lezárt gazdasági év - tehát 1999 - folyamatait veti össze a korábbi évekével a statisztikai hivatal és az adóhivatal adatai alapján, amelyek szerint a gazdasági növekedés a kisebb és közepes méretű vállalkozásoknál is éreztette már a hatását. Arról tehát még nem adhatott képet, hogy a kisvállalkozói szektor fejlesztésére 2000-ben szánt valamivel több mint 5 milliárd forintnak mi lett a sorsa. Múlt év végén ugyanis pénz hiányában elmaradt a kis- és közepes vállalkozások - személyes megkeresésen alapuló - konjunktúravizsgálata. Az intézet jó néhány tényező alapján vizsgálja most már negyedik éve a kis- és középvállalkozások gazdasági szerepének, súlyának változását. Az adóbevallásokból levont következtetések időnként egészen új megvilágításba helyeznek bizonyos folyamatokat. Erre jellemző példa, hogy az adatok alapján a foglalkoztatottak száma nemhogy nőtt volna tavalyelőtt - a Munkaügyi Kutatóintézet éves jelentése szerint 114 ezerrel -, hanem 11 500 fővel csökkent. A nagyvállalkozásoknál mind 1998-ban, mind 1999-ben több tízezerrel csökkent az alkalmazottak száma. A mikro-, kis- és közepes vállalkozásoknál a munkahely-teremtési „boom” három évvel ezelőtt volt, több mint 100 ezer új foglalkoztatottal, de tavalyelőtt is még 20 ezerrel növelték a munkahelyek számát. Így alakult ki az az arány, hogy 1999 végén a foglalkoztatottaknak már csak 31 százaléka dolgozott nagyvállalatoknál, míg a mikrovállalkozások - a tíz alkalmazottnál kevesebbet foglalkoztatók - részesedése 36 százalékra nőtt. Az ország teljes tőkevagyonából a nagyvállalatok részesedése 1997 és 1999 között 63,3 százalékról 68,3 százalékra nőtt, míg a kisvállalatoké 4,2 százalékról 3,1 százalékra csökkent. A cégek vagyona az alkalmazott nélküli vállalkozásokat kivéve minden létszám-kategóriában nőtt ugyan, ez a „kicsiknél” azonban nem volt olyan gyors, hogy kiegyenlíthette volna a tőkekoncentráció erősödését. Az intézet vezetője, Kállay László szerint ez világszerte érvényes tendencia, ám nálunk a kicsik és nagyok közötti szakadék szélesedése erőteljesebb, mint másutt. Lényeges, hogy 1999-ben, a társas vállalkozások átlagában - mérettől függetlenül -javult a jövedelmezőség, igaz, a nagyobb vállalkozásoké jóval nagyobb mértékben, mint a kisebbeké. Ebben szerepet játszhatott az is, hogy a termelékenység is gyorsabban nő a nagyobb cégeknél. Az árbevétel-arányos nyereség mértéke az elmúlt években jelentősen nem változott: a mikro- és a közepes vállalkozásoknál 3-3,5 százalék között van, míg a nagyvállalatoknál ennek majdnem a duplája. Az elemzés is alátámasztja azt, hogy az adókedvezményeknek és támogatásoknak a haszonélvezői a nagy és közepes méretű cégek. Ezek átlagos adóterhelése még tavalyelőtt is harmada volt a mikrovállalkozásokénak - a társadalombiztosítási járulékot nem számítva. A legtanulságosabb talán annak öszszehasonlítása, milyen jövedelmek érhetőek el a különböző nagyságú cégeknél. A mikrovállalkozások alkalmazottai például az összes munkavállalói jövedelem 8,7 százalékát kapták, míg a foglalkoztatottak negyede ezeknél a cégeknél dolgozott, hozzájárulásuk a hazai össztermékhez pedig megközelítette a 10 százalékot. Tehát minél nagyobb egy cég, annál nagyobb rész „jut” az itt dolgozóknak a munkavállalói jövedelmekből, vagyis annál jobban keresnek. Bár - mint Kállay László erre felhívta a figyelmet - ennek oka lehet az is, hogy a kisebb cégeknél gyakrabban fizetnek zsebbe. A nagyvállalkozások fizették ki 1999- ben a munkavállalói jövedelmek majd 53 százalékát, míg az összes foglalkoztatott 31 százaléka dolgozott ebben a szférában. A kép teljességéhez az is hozzá tartozik, hogy ezek az emberek - ha az egy foglalkoztatottra jutó tőke nagyságát nézzük - csaknem kétszer olyan drága berendezéseket működtettek, mint a kisebb méretű vállalkozásoknál dolgozók. Hámor Szilvia