Népszabadság, 2001. április (59. évfolyam, 77-100. szám)
2001-04-07 / 82. szám
32 NÉPSZABADSÁG HÉTVÉGE 2001. ÁPRILIS 7., SZOMBAT Kergeség és szájfájás A szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalom nevű betegsége - a kergemarhakór - Angliában keletkezett. A kórt BSE-ként is emlegetik, ez a mozaikszó az angol elnevezésből (Bovine Spongioforme Encephalophalie) ered. A szigetországban a surlókórban elpusztult juhokat megfőzték, és az abból készült húslisztet megetették a marhákkal. Ha az elhullott állatokat 138 fokon, három atmoszféra nyomáson, húsz percig főzték, akkor elpusztították a surlókór okozóját, a prion nevű fehérjét. Ám a tetemek szakszerűtlen feldolgozása miatt a prion túlélte a főzést, és ez a fehérje a marhák agyában tömegesen pusztította az idegsejteket. Az orvosok feltételezik, hogy a BSE-vel fertőzött jószágok húsát fogyasztó emberek a Creutzfeldt-Jakob-kór áldozataivá válhatnak. Ez egy ma még gyógyíthatatlan idegbetegség, mely a fertőzött marhahús elfogyasztása után 15-20 évvel lép fel. Hazánkban tíz év óta kötelező megvizsgálni az idegrendszeri betegségekben elpusztult marhák agyát. Mintegy húszezer ilyen célú vizsgálat történt, de szivacsos agyvelőbántalomra utaló tüneteket egyszer sem találtak. Az Európai Unióban csak a priontesztet fogadják el hiteles vizsgálatként, s ezért nálunk is bevezették ezt az eljárást. Eddig több mint ezer esetben végeztek a hazai marhákon priontesztet, s az eredmény mindig negatív volt. A száj- és körömfájás főképp a szarvasmarhákat és a sertéseket támadja meg. A felnőtt állatok leküzdik ezt a betegséget, pár hetes kicsinyeik viszont belepusztulhatnak. A kórokozó az embert is megfertőzheti, de apróbb szájsebeknél nem okoz súlyosabb tüneteket. A száj- és körömfájás ellen van oltóanyag, ám az Európai Unióban eddig nem használtak vakcinát, inkább kiirtották a beteg állatokat. Így akarták elérni, hogy az állatállomány mentes legyen a kórtól, ugyanis a beoltott jószágok az oltás után felgyógyulva továbbra is magukban hordhatják, esetleg üríthetik a betegség vírusát. Magyarországon 1973-ban volt utoljára száj- és körömfájásjárvány. A betegséget nehéz lokalizálni, mert a kórt a szabadon élő állatok is terjeszthetik. ! Eurokonform kupecok Ungár Tamás Mi ebből nem jöhetünk ki jól! - rázza fejét tagadólag konok meggyőződéssel János. - Olyan nincs, hogy mi ebből jól jöjjünk ki! János Dombóvárról autózott el a bajai állatvásárra, hogy eladja tizenkét malacát. A köpcös, nagy bajszú, negyvenöt éves férfi az Európában dúló száj- és körömfájás miatt borúlátó. A járványtól sújtott unióval szomszédos Dunántúlon betiltották az állatvásárokat. Ez a megelőző intézkedés Jánost arra kényszerítette, hogy kisteherautójával Bajára fuvarozza eladásra szánt jószágait. A bácskai város fél focipályányi állatpiacán gyenge a felhozatal, alig három gazda kínálja malacait. Mindhárman dunántúliak. Kicsit távolabb, az alacsony vaskorláttal határolt vásártéren kívül, a márciusi esőktől megerősödött fűben három elnyűtt, utánfutós Lada parkol. E járművek gazdái is malacaiktól próbálnak megszabadulni. Azért nem kérnek bebocsátást a sorompónál, mert hiányzik az utánfutón fészkelődő állatok származását és tulajdonosát igazoló marhapasszus. A vásár kapujánál az ügyeletes kerületi főállatorvos, dr. Tüske Ferenc immár sokadszor szól rájuk: - Értsék meg, uraim, itt nem maradhatnak! A három „zugárus” bólogat, hogy mindjárt mennek, ám nem moccannak. - Mennyi? - áll meg egyikük utánfutójánál egy markáns arcú, dunaszekcsői kupec. - Nyolcezer - morogja a kérdezett, egy hatvan körüli kopasz férfi. - Meddig mész le? - bratyizik a szekcsői kuncsaft. - Hét és fél, ha mind az ötöt elviszed - tegezi vissza a kupecet az eladó. - Sok az! - Alább nem mehetek. - Rajtad marad. - Tudok várni. - Állhatsz itt estig. - Állok. - Csak vigyázz, nehogy a vasgyűjtők szobornak nézzenek, és elvigyenek autóstul a MÉH-be! Az utánfutó másik oldalán a malacokat mustrálja a kupec cimborája, s derül a poénon. - Ha nem kell, hazaviszem, és eladom háztól - válaszol tettetett egykedvűséggel. - A múlt héten eladtam otthon négyet harmincezerért. Egy fillérembe se került a benzin. - Akkor most minek hoztad ki őket? - Unatkoztam otthon. - Harmincötért elviszem mindet. - Persze, meg az ólajtó. - Harmincöt - ismétli meg ajánlatát a szekcsői, és komótosan előszed egy köteg átgumizott pénzt. - Harminchét. - Harminchat. -Jó. A kupec lapozgatja a pénzt, ám ekkor az állatorvos elindul a passzus nélkül malacot áruló gazdák autói felé. - Megmondtam maguknak, hogy itt nem maradhatnak. Felírtam a rendszámukat, és ha azonnal el nem mennek, kihívom a rendőröket. Az állatorvos a nyomaték kedvéért azt vizsgálja, hogy a kezében lévő papírra jól írta-e fel a rendszámokat. A fenyegetés hatásos: a három férfi beül a kocsiba és elhajt. A szekcsői kupec zsebre vágja pénzét, és haverjával beballag a vásárba. Ott pillanatok alatt alkut köt egy mohácsi termelővel, s megvesz tőle hét darab nyolchetes malackát 53 ezerért. Átrakják a rózsaszínű jószágokat a vevő utánfutójára, s utóbbi már gurulna is kifelé, amikor a mohácsi gazda dühösen a kocsi elé ugrik. - Álljon meg! - ordít bele a volánnál ülő kupec arcába. - Ez nem 53 ezer, ez csak 23 ezer. - Jól van, csak jöjjön utánam, és majd ott kint megszámolom - bólint a hamisságon rajtacsípett férfi halál nyugodtan. - Olyan nincs! Maga innen el nem megy! Előbb ideadja, ami nekem jár! - Itt útban vagyunk. - Számolja meg! - nyújtja be a pénzt a nyitott ablakon a kupecnek. - Majd kint. - Nem! Itt számolja meg! Előttem! Ez csak 23 ezer, és nem 53 ezer! Még pár percig eltart ez a huzakodás, aztán a kupec - látva, hogy a vásár rendésze várakozón a kocsija orrára tenyerel — nem makacskodik, inkább odaadja a hiányolt 30 ezer forintot. - Mindenki ügyeskedik - legyint János, aki teherautójának támaszkodva nézi végig a teátrális jelenetet. — Nemcsak a vásárban, másutt is. Ha valaki nem ügyeskedett volna Angliában, akkor most nem lenne marhakor meg száj- és körömfájásjárvány. - Mennyiért adja? - hajol oda János füléhez egy magas fiatalember. - Tízezer - válaszol a dombóvári gazda. — Már tízhetesek, nem tejesek, erősek, szépen szőrösödnek. - Engedjen valamennyit! - biztatja a vevő. - Hármat elvinnék. - Hármat? Huszonhétért viheti, de ne is kérje lejjebb! - Rendben. A fiatalember fizet, kiválasztja a három „legtehetségesebb” malacot, és elköszön. János később megjegyzi, hogy tíz kocája van, s azokról évente 100-150 malacot ad el. - Abból persze nem élnék meg - szövi tovább a szót. - Én igazából kupec és fuvaros vagyok. Állandóan járom az országot, az elmúlt hat és fél évben félmillió kilométert tettem meg. Főleg hízót és malacot szállítok, megrendelésre. Decemberben például egy alföldi termelőnek ezer malacot vittem házhoz Baranyából, Tolnából, Somogyból, Zalából. Öt-hat ilyen nagyobb, állandó kuncsaftom van, de az elmúlt hetekben egyikük sem rendelt malacot. Várnak. Még nem tudják, mi jöhet ki a száj- és körömfájásjárványból. Most a malacnak és a hízónak is jó az ára, csak az a kérdés, hogy meddig? Jobb arra nem is gondolni, hogy mi lesz, ha hozzánk is bejön a járvány. De ha nem jön be, akkor is azzal kell számolni, hogy sokan áttérnek a szárnyasra. Lám, ez a marhakór nem jött át Angliából Európába, az emberek mégis annyira félnek tőle, hogy a marhahús nálunk is szinte eladhatatlan. Borjút meg hónapok óta nem láttam egyik vásárban sem. Azt, hogy a borjak csak erősen áron Megmondtam maguknak, hogy itt nem maradhatnak. Felírtam a rendszámukat, és ha azonnal el nem mennek, kihívom a rendőröket, alul adhatók, a hazai marhatartók már hónapok óta tapasztalják. A baranyai Gyöngyfán 36 tehenet tartó Németh István némi öniróniával azt állítja: akkor járna a legjobban, ha a bikaboljakat megetetné a kutyákkal. A 16 éve mezőgazdasági vállalkozásból élő férfi arra építi véleményét, hogy egy borjú napi hat liter tejet iszik meg, s amikor nyolchetes korában elválasztják anyjától, tejfogyasztása már eléri a 25 ezer forintot. Mindeközben egy kis bikáért jó, ha 15 ezer forintot fizetnek a vásárban, vagyis ahány bikaborjú, annyiszor tízezer forint veszteség. A kergemarhakór - a BSE okozta fóbia és a megelőző óvintézkedések - nemcsak a hús-, hanem a tejtermelő vállalkozásokat is sújtják. A Pécshez közeli Bicsérden az Arany Mező Rt. szarvasmarhatelepén 680 tehenet fejnek, s holstein-fríz jószágok átlagosan kilencezer liter tejet adnak évente, így az rt.-ben a szarvasmarha-ágazat 450 milliós bevétel mellett szolid, 2-3 százalékos nyereséget hoz. Februárban - a marhakór hatására - megtiltották a húsliszt takarmánycélú felhasználását Magyarországon. Bicsérben a húsliszt sosem volt nélkülözhetetlen takarmány, ennek ellenére a húsliszt kitiltása megdrágította az itteni tehéntartást is. Amint ugyanis a húsliszt tiltólistára került, a többi fehérjetartalmú takarmány ára megemelkedetett a hazai piacon. Tovább növelte a költségeket, hogy a kiselejtezett tehenek vágóhídi ára drasztikusan - a kilónkénti 215 forintról 160-ra - csökkent. Ráadásul drágult az állatihulladék-feldolgozás, hiszen az elhullt marhából készült húsliszt immár sertésekkel és szárnyasokkal sem etethető, s így a kimúlt marhák krematóriumban végzik. Mindezek miatt kérdéses, hogy a bicsérdi tehenészet idén nem lesz-e veszteséges. Szili József, az Arany Mező Rt. ágazatvezetője emiatt nem aggódik. Úgy látja, takarékos gazdálkodással lefaragják a növekvő költségeket. Szili a marhakórtól sem tart. - A BSE nem lényeges - jelenti ki szakmai hetykeséggel. - Hozzánk az nem jön be. A marhahús miatti fóbia meg majd elmúlik. A száj- és körömfájás viszont más: ellene körülményes a védekezés. Nehéz lesz marha- és disznóhúst exportálni, mert valamennyi ország túlzott óvatossággal reagál a járványra. Ebben az is szerepet játszik, hogy minden ország védi a saját termelőit, és a járvány jó indok arra, hogy korlátozzák vagy lassítsák az importot. Az állat-egészségügyi szakemberek véleménye megoszlik abban a tekintetben, hogy bölcs döntés volt-e a száj- és körömfájás európai terjedése miatt megtiltani a dunántúli állatvásárokat és állatbemutatókat. Egyesek szerint a tilalmat ki kellene terjeszteni az Alföldre is, mert minden állatmozgatás fertőzési veszélyforrás, mások viszont értelmetlennek látják a jelenleg érvényben lévő tiltást is. - Ezzel csak azt érjük el, hogy a termelők a házuk előtt meg az út szélén adják majd el jószágaikat - jövendöli egy állatorvos, aki neve mellőzését kér. - És persze a sutyiban kínált malacoknak, hízóknak, borjaknak sosincs passzusuk, ezek a jószágok állat-egészségügyi kontroll nélkül cserélnek gazdát, ami növeli a fertőzésveszélyt. A vásárban mindig ott van az állatorvos, ő kiszűri a gyanús állatokat. Tegyük hozzá: a passzus nélküli jószágok forgalma ellen fellépni egyelőre csaknem reménytelen és hálátlan feladat volna. A saját szükségletre vásárolt malacok jó részének nincs „személyi igazolványa”. Számos alkalommal előfordul, hogy egy sertéstelep amúgy fegyelmezett alkalmazottja vagy szigorú vezetője otthoni hizlalásra maga is passzus nélküli malacot vásárol a falujában, holott ez jogszabályba ütközik. A bajai vásárban malacait kínáló János büszke arra, hogy ő csak passzussal ellátott jószágokat vásárol és ad el. - Kupec vagyok, de EU-konform mosolyodik el a divatos kifejezésen. - Igazából félek ettől a szájfájástól. Hiába nincs nálunk járvány, a környező országok az EU-s fertőzésre hivatkozva sorra lezárhatják a határokat. Csak azt ne higgye, hogy óvatosságból. A fenét, azért teszik ezt, hogy lealkudják a mi árainkat. Kupec világ ez. Az olaszok a száj- és körömfájásra hivatkozva nem engedik be a magyar bárányt, ám a valódi ok az lehet, hogy le akarják nyomni az árainkat. Ha pedig a magyar hús előtt lezárják a határokat, akkor nálunk lemegy a jószágok felvásárlási ára, akadozik az átvétel, késik a kifizetés, és mindez elsorvasztja a termelőkedvet. - Mennyi a malac? — kérdi Jánostól egy idős asszony. - Kilencezer. Az asszony továbbmegy. - Az előbb még tízezer volt az indulási ár - jegyzem meg -, most már csak kilenc. Hogy van ez? - Közben eltelt egy óra, mennék már haza - vallja meg János, aztán hozzáteszi: — Mellesleg, ha megússzuk a száj- és körömfájásjárványt, akkor elképzelhető, hogy a magyar hús exportesélyei javulnak. - Erre van reális remény? - hitetlenkedem. - Van. De lehet, hogy végül a javuló export is visszaüt. - Miért? - Mert attól meg a hazai boltokban lesz drágább a hús. Ha meg drágább lesz, kevesebb is fogy. Aztán amikor Nyugaton megfékezik a járványt, akkor beintenek nekünk, hogy köszönik szépen, több hús már nem kell tőlünk. És ott marad a hús a termelők nyakán. Szóval ezért mondom magának, hogy nehéz ebből jól kijönni. A saját szükségletre vásárolt malacok jó részének nincs „személyi igazolványa" FOTÓ: MÁRTON ANDRÁS