Népszabadság, 2001. május (59. évfolyam, 101-126. szám)
2001-05-07 / 105. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2001. MÁJUS 7., HÉTFŐ 3 Az EU júliusig nem ad céldátumot A tizenötök négymillió keleti munkavállalóval számolnak Csatlakozási céldátum helyett csak erős felvételi szándéküzenetet kapnak a vezető tagjelöltek a júniusi göteborgi EU-csúcson, az unió gyorsítani akarja a nehéz kérdések tárgyalását, így a munkaerő szabad mozgásának korlátozását is. A tizenöt uniós külügyminiszter a hét végén Nyköpingben első ízben találkozott a tizenhárom tagjelölt állam diplomáciai vezetőivel is. BRÜSSZELI TUDÓSÍTÓNKTÓL A bővítés eldöntött szándék, a vezető tagjelöltekkel az unió gyorsítani akarja a nehéz csatlakozási kérdések megoldását - derült ki a svéd kisvárosban megtartott, nem hivatalos külügyminiszteri egyeztetésen. Ezen a szombaton csak a tizenöt tagállam minisztere vett részt, vasárnap már - most első ízben - mind a tizenhárom tagjelölt állam képviselőivel együtt tanácskoztak. (Magyarországot Gottfried Péter államtitkár képviselte.) Az első belépők a nyári, göteborgi EU- csúcson sem számíthatnak arra, hogy megnevezik őket, és arra sem, hogy megjelölik a bővítés első körének dátumát. Ezt a házigazda svédek és mások is szorgalmazták, de az unió következő soros elnöke, Belgium, valamint több más állam ellenzi. Meg nem erősíthető, de közkeletű felfogás szerint hazánk, Észtország és Szlovénia 2004 elején, Málta és Ciprus kicsit később kerül be. A pillanatnyi esélyek szerint Lengyelország egy-két évvel később esélyes. Egyelőre minden változhat, de Nyköpingben megegyeztek, hogy a vezető tagjelöltekkel, így hazánkkal is, az unió felgyorsítja a nehéz csatlakozási témakörök tárgyalását, a mezőgazdaság, a tőke szabad mozgása és a környezetvédelem mellett most elsősorban a munkaerő szabad mozgásának ügyével foglalkoztak. Német és osztrák részről ragaszkodnak ahhoz, hogy az új tagállamok polgárai hét évig ne vállalhassanak munkát az unióban, brit, skandináv és holland részről ellenzik az unió alapelveivel ellentétes korlátozást. Az EU bizottsága kompromisszumként nemrégiben ötéves, két évvel meghosszabbítható, de akár eleve teljesen el is törölhető korlátozást javasolt. Szakértői szerint legfeljebb négymillió keleti indulna dolgozni Nyugatra a következő tíz évben, márpedig ez nem sok, hanem kevés lesz az ottani, munkaerő-hiányos piacon. Benita Ferrero-Waldner osztrák külügyminiszter azonban ragaszkodik a tilalomhoz, mert attól fél, hogy az érkezők első nagy hulláma Ausztriára zúdul. (Utalásai szerint nem annyira a magyar, mint inkább a cseh, lengyel és szlovák vendégmunkások nagy tömegére számít.) Spanyolország a régiós fejlesztési (kohéziós) pénzalapokat félti az újoncoktól, hiszen Madrid helyett a „szegényebb újak” kapnák a 38 milliárd eurós keret nagyobb részét. Vita van arról is, hogy a bővítés után általában hogyan osszák el a közös kasszát: az eddigi elvek, vagy egy új, fukarabb metódus szerint. Felmerül például, hogy az agráralapból ne vagy csak keveset kapjanak az újak. Görögország azzal fenyegetőzik, hogy ha Ciprus nem kerül az első körbe, akkor a többieket is megvétózza. Mindezzel együtt a külügyminiszterek megerősítették, hogy egyik országnak sem kell „várnia” a másikra, mindegyik jelöltet külön, és kizárólag a felkészülése alapján bírálják el. Az egyes fejezeteket sem kötik össze egymással, hanem külön-külön bírálják el. ________Fókuszban________ Berlusconi - ahogy Európa látja Némi aggodalom övezi az Európai Unióban Silvio Berlusconi és vele koalícióban a radikális jobboldal hatalomra jutásának eshetőségét Olaszországban, de kizárt, hogy pusztán a választások ilyen eredménye alapján az EU ellenlépéseket tegyen - mondják brüsszeli források. Bár Umberto Bossi és az Északi Liga politikájának több eleme az EU számára nem elfogadható, Brüsszel bízik abban, hogy az olasz politika nem fordul idegengyűlölő és demokráciaellenes irányba. Romano Prodi, az EU bizottságának elnöke (maga is volt olasz kormányfő) nemrégiben a Népszabadságnak elmondta: az osztrák Haider-jelenség láttán az unió alapszerződésébe bekerült a hetedik paragrafus, amely figyeli az európai alapértékek érvényesülését a tagállamokban. Ahogy mindenkivel, úgy Rómával szemben is magasan áll az elvárások mércéje, és a bizottság éberen figyel majd. Brüsszeli források hozzáteszik: az Ausztria elletti Szankciók rossz emléke miatt kizárt, hogy a többi tagállam bojkottot hirdetne az uniós alapító országok közé tartozó Olaszországgal szemben - legalábbis addig, amíg kétségtelen tények alapján nem bizonyos, hogy a kormány politikája ellentétes az emberi jogokkal. Ha mégis így lenne, akkor az EU előbb figyelmeztető ajánlásokat, utóbb közös diplomáciai lépéseket tehet ellene, bár a hetedik paragrafust is tartalmazó nizzai szerződést még nem mindegyik tagállam parlamentje emelte törvényerőre. Giorgio Napolitano, az Európai Parlament egyik olasz szocialista képviselője szerint az olaszok nagy többsége uniópárti, és a közvéleményt Berlusconiék sem hagyhatják figyelmen kívül. Brüszszeli szakértők szerint az unió politikai és végrehajtó apparátusában komoly pozíciókkal bíró olaszok várhatóan megbicsaklás nélkül dolgoznak tovább, és Berlusconinak sem érdeke, hogy ezeket a „hadállásokat” kockára tegye, csökkentve országa európai befolyását. Brüsszel, 2001. május Füzes Oszkár Manila: merénylet a rendkívüli állapot utolsó óráiban PEKINGI TUDÓSÍTÓNKTÓL Feloldotta vasárnap a Fülöp-szigeteki elnök asszony a május 1-jei utcai zavargások és az állítólagos puccskísérlet miatt elrendelt rendkívüli intézkedéseket. Mint közölte, Manilában ellenőrzés alatt tartják a helyzetet, de a kormány elleni fenyegetés nem szűnt meg. A rendkívüli intézkedések visszavonásával elhárult az akadálya a május 14-i törvényhozási választások megtartásának, amelytől Glória Macapagal Arroyo hatalmának megerősítését reméli. A manilai közállapotokat ugyanakkor jól jellemzi az a kézigránátos robbantás, amelyet vasárnap egy bevásárlóközpontban hajtottak végre. A detonációban legkevesebb negyvenkét ember sebesült meg. Glória Macapagal Arroyo januárban tömegtüntetések nyomán vehette át az elnöki tisztet a korrupcióval vádolt Joseph Estradától. A lemondatott elnököt letartóztatták, s 82 millió dollár elsikkasztásának vádjával bíróság elé kívánják állítani. Ez a döntés vitte utcára az Estrada-hívőket, akik becslések szerint majd ötvenezren törtek-zúztak, és megpróbáltak betörni az elnöki palotába. A május elsejei zavargások négy halálos áldozatot és több mint száz sebesültet követeltek. Manilában furcsa politikai helyzet állt elő: a tömegtüntetések nyomán a hatalmat átvevő vezetés a különleges állapot bevezetésével válaszolt a lakosság - igaz, kevésbé békés - megmozdulására. Míg januárban a középrétegek, most a szegények mentek az utcára. Mindenképpen kínos lett volna, ha a korrupcióval vádolt Estradával szemben a demokráciára hivatkozó Arroyo a rendkívüli intézkedések közepette tartja meg a törvényhozási választásokat, minimális esélyt sem adva ezzel az ellenzéki jelölteknek. Ortutay L. Gyula A manilai merénylet két sebesültje FOTÓ: REUTERS - JAMAL ABD HALIM 411 Szabadlábon a halálra ítélt román szenátor KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNKTÓL A tiraszpoli szeparatista hatóságok szabadlábra helyezték Ilie Ilascut, akit még 1992-ben terrorizmusért halálra ítéltek, de tavaly novemberben a szélsőséges Nagy-Románia Párt (NRP) listáján román szenátorrá választottak. Ilascut az 1992-es, mintegy másfél ezer áldozatot követelő moldovai Dnyeszter menti háborút követően vették őrizetbe. Ezután a senki által el nem ismert Dnyeszter menti Köztársaság legfelsőbb bírósága a Szovjetunió elleni terrorizmus vádjával halálra ítélte, de ezt nem hajtották végre. Az 1952- ben született közgazdász Moldova és Románia egyesülésének híve, s börtönbüntetése idején két alkalommal is a chisinaui parlament tagjává választották. Az időközben román állampolgárrá és NRP-taggá lett Ilascu szabadlábra helyezésében döntő szerepe volt Vladimír Voronin új moldovai elnöknek, aki - Ion Iliescu román elnök kérésére és az EBESZ és a Délkelet-európai Stabilitási Paktum sürgetésére - személyesen járt közben ennek érdekében Igor Szmirnov Dnyeszter menti elnöknél. Szmirnov kijelentette, cserében a gesztusért megbékélési lépést vár Chisinau részéről, ami szerinte kormánya elismerése lenne. Szabadulását követően Ilascu Chisinauban közölte: nem fogja tiszteletben tartani szabadlábra helyezésének feltételeit. Tiraszpol ugyanis azt követelte, hogy a román szenátor álljon el bosszúterveitől, vonja vissza az Európai Emberi Jogi Bíróságon benyújtott keresetét, és távozzék mielőbb Moldovából. A román kormány is üdvözölte a szabadon bocsátást. Claudiu Lucaci szóvivő szerint a döntés hozzájárulhat a Dnyeszter menti terület helyzetének rendezéséhez. Tibori Szabó Zoltán A koalíció „állapotáról” Torgyán József négy és fél havi haladékot adott Orbán Viktornak arra, hogy a kormány négy kisgazda minisztere közül hármat (Boros Imre, Turi-Kovács Béla, Szabó János) Torgyán-jelöltekre cseréljen ki, tekintettel arra, hogy az elnök ezektől az uraktól megvonta a bizalmát. Orbán Viktor azonban csöndes konoksággal tart ki amellett, hogy őt a továbbiakban a kisgazda belviszályok nem befolyásolják; essék szét akárhány darabra is az FKGP, neki minisztere lesz az, akit miniszterének akar. (Ez új „sportága” miniszterelnökünknek. Két és fél éven át hagyta garázdálkodni Torgyánt annak feudumában, arcrándulás nélkül elküldött két minisztert is a környezetvédelmi tárca éléről, amikor Torgyán úgy akarta, s belement Boros Imrének az agrártárcából való kipaszírozásába is...) Orbán Viktort egy picit se érdekli már, hogy szeptember végén Torgyán föl akarja mondani a koalíciót. Az FKGP reformeri szárnya, élén Lányi Zsolttal, aki nem éppen tündöklően jogszabatos körülmények között került a „második”, ha úgy tetszik, rivális kisgazdapárt élére, jelentősen besegített a miniszterelnöknek. Mostantól tudniillik jogvita lesz arról, melyik kisgazdapárt a legitim, a Torgyáné-e vagy a Lányié. S amíg ez a vita tart, Orbán már formailag is moshatja a kezét. Ő - mondhatja és mondani is fogja - nem illetékes eldönteni, hogy a torgyánisták vagy a reformerek képviselik-e valóban az „igazi” kisgazdapártot, Torgyán-e vagy Lányi-e az elnök, s ilyenformán abban sem illetékes állást foglalni, hogy az a bizonyos koalíciós szerződés, amely a Fidesz és az FKGP között létrejött, vajon mely kisgazda frakció esetében bír jogérvénnyel? Az egész természetesen színtiszta bohózat. Orbán pontosan tudja, hogy ő Torgyánnal kötött koalíciós alkut, s tudja azt is, tévedett, amikor a kisgazda vezér „méltóságteljes” távozásában és az FKGP feltétel nélküli elfideszesítésében bízott. Ma már azt is tudnia kell, akármilyen anyagi visszaélések dokumentálásával (lásd a Kapu című folyóirat listáját a Torgyán-apanázsokról) próbálja leválasztani Torgyánról az ő hűséges kisgazdáit, azok csak nem mennek, legalábbis nem tömegestül. Még mindig elegen vannak ahhoz, hogy TJ trónusa ne dőljön le, ha mégis erősen. A fej, amelyet a törzstől elválasztani óhajtott, a helyén van, bár a törzsről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy egy darab. Úgy gondolta Orbán, hogy Torgyánnak elég vaj van a fején a „tisztes” visszavonuláshoz? Ha igen, akkor bízott partnere racionális magatartásában, amit nem kellett volna tennie. TJ habitusának kiváló ismerője, Tímár György, a régi jó barát, pár hete vészjósló figyelmeztetést adott le ebben a tárgyban, mondván, TJ ellenálló energiái éppen akkor és attól szaporodnak meg, ha érzi, végveszélyben van. Olyankor nem visszavonul, hanem támad. Ezek után mit lehetne mondani a koalíció „állapotánál”? Koalíció, az nincsen. A Fidesz, amint az már múlt év decemberében is prognosztizálható volt, gyakorlatilag egymaga kormányoz (hacsak a rosszkedvű MDF-et nem számítjuk ide a maga egyszál miniszterével). És ekképpen fog kormányozni egészen a választásokig. A bizonytalan státusú kisgazda miniszterek és Torgyán-ellenes honatyák hajszálra ugyanazt a funkciót fogják betölteni, mint a Fideszbe már oly sikeresen betagozódott, Fidesz-lobogók alatt szereplő „magyar kereszténydemokraták”. A kisgazdák antitorgyánista frakciója le van nyelve. Következhet a MIÉP. Az egyetlen párt, amelyik kisgazda szavazókat el tud vinni a Fidesztől. Aczél Endre t Nagynyugat Bizáncban bocsánatot kért az ortodoxoktól, majd a damaszkuszi úton mozlim mecsetbe látogatott a római pápa. Egy mondat, két tény, és az értékelésre három jelző is kevés. Történelmi, persze. Ami tömérdek háborút, hitvitát, hatalmi harcot, szellemi és kézitusát csak megértünk az elmúlt kétezer esztendőben, abban mindben benne volt a tucatnyi irányzatra bomlott kereszténység és a hasonlóan bokrosodon iszlám egyik vagy másik, belső vagy külső vívódása. Maga a világtörténelem. És emberi, hát hogyne. Ami az átlagemberben van, erkölcs, lélek, gondolkodás, szokásrend a bölcsőtől a sírig, sokaknak még tovább, a fogamzástól a túlvilágig, abban is benne van ugyanez. Bennünk van, mert benne vagyunk az emberiség egyik legnagyobb civilizációs körében. A zsidó-keresztény-mozlim világba tartozunk, ilyen és olyan hívők, nemhívők, több hívők. Közös a gyökere Európának és a Közel-Keletnek, valamint Amerikának. (Van egy másik: a Távol-Kelet, India és Kína kultúrköre, de azzal is össze-összeérünk egyetemes emberi mivoltunkban.) Hétköznapi ember ünnepen is csak ritkán gondol erre, miért is tenné. Bármennyire egyetemesek vagyunk, a megélhető tapasztalat szerint nem egyetemesek (görög szóval: katolikusok) vagyunk. Hanem kisebb és nagyobb csoportokban, illetve egyénenként mások és mások. A közös gyökérből bokrokká szétnövő hitek között válaszutak és keresztutak húzódnak. Aki és ami ezen halad, az már politika. A latin kereszténység római ágának mostani főpapja megrendítő elszántsággal lép válasz- és keresztutakra. II. János Pál az első pápa, aki eljött a debreceni kálvinista Nagytemplomba, aki belépett egy zsinagógába, aki ellátogatott keleti rítusú imaházba, és most immár az Omajjád mecsetbe is. Mindenütt kifizette a belépőjegyet, így vagy úgy, de minden érintettől bocsánatot kért azoktól, akiket hitbéli vagy nagyon is világi hevületben egyháza és hívei üldöztek vagy bántottak. És mindenütt ugyanazt mondta, amit tegnap Damaszkuszban: bármilyen közösséghez tartoztok is, cselekedjetek fáradhatatlanul a testvériség, az igazságosság és a szolidaritás jegyében, hogy minden ember méltósága és alapvető jogai védelmet nyerjenek. Főpapi átjelzés, e világi boldogulásra. És fontos politikai intelem: immár a túlvilági üdvözülés módjairól alkotott képzetek különbsége sem jogosít fel senkit arra, hogy embertársa ellen forduljon. Mondjuk ki: bármilyen nyilvánvaló igazság is ez, rendkívüli emberi, történelmi és papi nagyság kell ahhoz, hogy ezt a római pápa azokon a helyeken ismételgesse. De a politikában, bármily elvont is, hála és köszönet még ezért sem jár. Athénban hidegen fogadták a prófétát, a moszkvai pátriárka szerint elkésett és kevés a bocsánatkérés, valahogy így mondták korábban a kálvinisták és a zsidók, így hümmögnek majd a mozlimok is. Vannak, akik attól tartanak, hogy a latin pápa hatalmat keres kibékülés ürügyén, és nekik is - fogadatlan prófétájuk akar lenni. Meglehet, a katolikusok is morgolódnak majd. Mi végre ez a sok békezarándoklat, hiszen jottányit sem csökkent semmilyen hitvita, minden vallási ágban mást mutat a naptár, amikor csak lehet, lőjük és bombázzuk egymást. Az idős pápa biztosan nem éri már meg, hogy legalább az Európát, Amerikát és a Közel-Keletet összefogó Nagynyugaton - és ha ott, akkor Nagykeleten is, tehát mindenhol békében burjánozzanak a vallásbokrok, a köztük húzódó keresztutak, válaszutak ne hadiösvények legyenek. Pillanatnyilag száznyolcvannál több erőszakos konfliktus zajlik csak ebben a nagy nyugati kultúrkörben. Ma a pápa továbbmegy Kinetrába, az egyik izraeli-szíriai háború egyik romvárosába. Megy, mert jelképeken is át kell mennie. Ezért talán mindegy is, hogy a pápa gesztusainak mekkora a harmadik, a világpolitikai jelentősége. Rengeteget utazott már, de az út nagyobb része még előttünk áll. Tudni nem, legfeljebb - vallástól függetlenül hinni lehet, hogy utódaink valaha eljutnak majd a végére. Ha igen, akkor emlékezni fognak a Nagynyugat egy prófétájára, aki Kr. után 2001-ben Bizáncban bocsánatot kért az ortodoxoktól, majd egy damaszkuszi mecsetbe látogatott. , Füzes Oszkár