Népszabadság, 2001. május (59. évfolyam, 101-126. szám)
2001-05-31 / 126. szám
4 NÉPSZABADSÁG HAZAI KÖRKÉP 2001. MÁJUS 31., CSÜTÖRTÖK Búcsúznak az ombudsmanok Teljesítményükről és utódlásukról sincs egyetértés a T. Házban Mandátumuk lejárta előtt utoljára számoltak be az ombudsmanok éves tevékenységükről szerdán a T. Ház előtt. A vitában koalíciós részről élesen bírálták az adatvédelmi biztost, és kritizálták a kisebbségi ombudsman munkáját is. Az ellenzéki MSZP és SZDSZ megerősítette, hogy mindhárom ombudsman újraválasztását támogatja. MUNKATÁRSAINKTÓL Az Országgyűlés szerdai ülésén tárgyalta a Gönczöl Katalin általános, Kaltenbach Jenő kisebbségi és Majtényi László adatvédelmi biztos 2000. évi tevékenységéről szóló beszámolót. A pártok nemcsak az ombudsmanok tavalyi, hanem elmúlt hatéves munkáját is értékelték, mert június végén lejár a biztosok megbízatása. A vitában újra előkerült, hogy a pártok eddig nem tudtak megegyezni az ombudsmanok utódairól. Legutóbb kedden, a Mádl Ferenc köztársasági elnökkel folytatott egyeztetésen derült ki, hogy míg az MSZP és az SZDSZ a jelenlegi ombudsmanok újraválasztását szorgalmazza, addig a koalíció és a MIÉP teljesen új jelölteket kíván állítani. Megállapodás híján veszélybe kerülhet az ombudsmani intézmény, mert a parlamentnek kétharmados egyetértéssel kell megválasztania a biztosokat. Az MSZP és az SZDSZ szerdán arra hívta fel a figyelmet, hogy a parlament az elmúlt hat évben minden alkalommal nagy többséggel fogadta el az ombudsmanok beszámolóját, ez pedig azt jelenti, hogy az Országgyűlés elégedett munkájukkal. Ezért e két ellenzéki párt mindhárom biztos újraválasztását támogatja. A vitában nyilvánvalóvá vált, hogy bár koalíciós részről elismerik a jelenlegi ombudsmanok teljesítményét, új személyeket kívánnak jelölni, hogy a hivatalok megújulhassanak. A parlamenti vitában a legnagyobb egyetértés az általános biztos beszámolóját kísérte. Koalíciós részről azonban éles kritikával illették az adatvédelmi biztost, és fenntartásokat hangoztattak a kisebbségi ombudsman munkájával kapcsolatban is. A kormány ugyanakkor mindhárom ombudsman beszámolóját elfogadásra ajánlotta a T. Háznak. Általános ombudsman: Gönczöl Katalin elmondta, hogy hivatalához tavaly mintegy 12 százalékkal több panasz érkezett, mint korábban, és 7826 eljárást tudtak lezárni. A panaszok 75 százalékát el kellett utasítani. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság gyanúja miatt tavaly 1513 vizsgálatot folytattak le. A visszásságok orvoslására 1217 ajánlást tettek. Példaként említette a gyermekeket veszélyeztető bűncselekményekkel kapcsolatos vizsgálatokat, amelyek kiderítették, hogy az ilyen büntetőeljárásokról a gyermekvédelmi hatóságok nem értesülnek. Szerinte közegészségügyi veszélyt jelent, hogy az ÁNTSZ tevékenysége nem terjed ki a börtönökre, a laktanyákra, és a külföldiek elhelyezését ellátó intézményekre. A MIÉP kivételével valamennyi frakció támogatta beszámolójának elfogadását. Elismeréssel szóltak Gönczöl eddigi munkájáról, szerintük az ombudsman óriási terhet vesz le a jogvédő tevékenység gyakorlása során a képviselőkről. A MIÉP azért kíván tartózkodni a beszámoló elfogadásakor, mert a párt szerint egy hivatal is elegendő lenne a mostani három helyett. Kisebbségi biztos: Kaltenbach Jenő úgy értékelte, hogy az elmúlt hat év a kisebbségi jogrendszer megszilárdításaként is felfogható. Úgy vélte, itt az ideje annak, hogy a kisebbségi törvény módosításával lehetővé váljon a korábbi ígéretek beváltása. Szerinte elkezdődött, de még meszsze van a befejezéstől az a folyamat, amely a magyarországi nemzeti közösségeknek kulturális autonómiát biztosít. Azt is világossá tette, számos jel utal arra, hogy az esélyegyenlőség nem érvényesül Magyarországon. A vitában az MSZP és az SZDSZ támogatta és méltatta a kisebbségi biztos jelentését. Ezzel szemben Lezsák Sándor (MDF) kevesellte a konkrét ügyek bemutatását. Szerinte túl sok az anyagban az általános jellegű megállapítás. Úgy vélte: a következtetések nem támaszkodnak megfelelő mértékben a tényekre. Azt is kifogásolta: nem derül ki a dokumentumból, hogy a kisebbségi jogok megsértésének gyanúja hányszor bizonyult megalapozottnak. Hegedűs Lóránt (MIÉP) kijelentette: hamis következtetéseket von le a jelentés a tavalyi év tendenciáiból, különös tekintettel a zámolyi romák ügyére. A cigányoktatással kapcsolatban úgy fogalmazott: bizonyos elkülönülésre szükség van „kulturális, lelki és szellemi kiteljesülésünkhöz”. Kaltenbach reagálásában azt mondta: szerinte a MIÉP is egyetértett beszámolójával, mert ellentmondás volt aközött, amit képviselői mondtak, és amilyen következtetésre jutottak. Lezsák kifogásaival kapcsolatban közölte: sajnálja, de nem érti azokat. Adatvédelmi biztos: Majtényi László szerint az adatvédelem terén elért eredmények ellenére is „vékony jégen járunk”, az állam és a piac oldaláról is veszélyeztetik az információs szabadságjogokat és a személyes adatok védelmét. Úgy vélte, az információs szabadság ott kezdődik, ahol a polgároknak joguk van olyan hivatali információkat is megszerezni, amelyeket az adott hivatal magától nem hozna nyilvánosságra. Az IM-ben készülő korrupcióellenes koncepció kapcsán megjegyezte: először az állam felső köreiben kellene körülnézni. A parlamenti vitában a Fidesz, az FKGP, valamint az ellenzéki MIÉP részéről fogalmaztak meg bírálatokat Majtényi László tevékenységével kapcsolatban. Rubovszky György (Fidesz) fenntartotta azon véleményét, hogy az adatvédelmi biztos „aktivista magatartást folytat, és bizonyos kérdésekben túllépi hatáskörét”. - Nem sorakoztatok kifogásokat, de arra sem teszek ígéretet, hogy a Fidesz-frakció támogatja Majtényi László újraválasztását - hangoztatta. Pokol Béla (FKGP) szintén hatáskörének túllépése miatt bírálta az ombudsmant. Az ellenzéki MSZP és SZDSZ ugyanakkor méltatta tevékenységét. Kósáné Kovács Magda (MSZP) szerint azok szeretnék megszüntetni az adatvédelmi biztos hivatalát, s azok szeretnének új ombudsmant választani Majtényi helyett, akik nem akarnak átlátható államot és átláthatatlan állampolgárt. Az ő számukra az adatvédelmi biztos tüske a köröm alatt - tette hozzá. Majtényi László, Kaltenbach Jenő és Gönczöl Katalin FOTÓ: MTI - RÓZSAHEGYI TIBOR Egyeztetnek a különböző FKGP-csoportok Informális egyeztetések folynak a különböző kisgazda csoportosulások politikusai között — értesült lapunk. Emlékezetes, hogy a Torgyán József-ellenes „reform polgári platformhoz” tartozó Horváth Béla a múlt héten találkozott a kisgazda pártelnök feltétlen hívének számító Gyimóthy Gézával. Mint elmondták, egyetértettek abban, hogy az FKGP parlamenti frakciójának a belviszályokat félretéve a parlamenti munkára kell összpontosítania, és el kell kerülnie a további kizárásokat. Úgy tudjuk, Cseh Sándor független honatya, a kisgazda elnökkel szintén szemben álló Kisgazda Szövetség vezetője az elmúlt hónapokban több alkalommal is levélben tudatta az FKGP meghatározó politikusaival, hogy kész tárgyalóasztalhoz ülni. Információink szerint a kisgazda miniszterek nevével fémjelzett Független Kisgazdák Demokratikus Szövetsége részéről is „üzentek” G. Nagyné Maczó Ágnesnek, az FKGP- be nemrégiben visszatért alelnöknek, s találkozót kértek tőle. Legutóbb Maczó szerdán találkozóra készült Szabó János honvédelmi miniszterrel, a megbeszélés azonban elmaradt - tájékoztatták lapunkat kisgazda körökből. Csuhaj Ildikó Egy búzakereskedelemmel foglalkozó kft. sérelmére elkövetett harmincmilliós sikkasztás bűntettének alapos gyanúja miatt az ORFK őrizetbe vette B. Csaba brókert. Rendőrségi forrásokból lapunk megtudta, hogy a sikkasztásra a Concordia Közraktár Rt. jogilag vitatott pénzügyi műveleteivel öszszefüggésben korábban elrendelt nyomozás derített fényt. Az őrizetbe vett bróker ügye nincs azonban közvetlen összefüggésben a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal és más hatóságok által is átvizsgált, a Concordiánál korábban már felderített vitatott, illetve gyanús ügyletekkel. A HM tagadja a miniszter titkos levelét Közleményben reagált az Országos Sajtószolgálaton keresztül a Honvédelmi Minisztérium(HM) a Népszabadság május 26-i Több pénzt kér a hadseregnek a miniszter című írására. A tárca szerint a valóságot figyelmen kívül hagyó cikk jelent meg. Lapunk arról számolt be, hogy Szabó János honvédelmi miniszter Orbán Viktor kormányfőhöz írt levelet, melyben közli, megkezdődött a NATO- val az egyeztetés a 2003-2008 közötti időszak fejlesztési ajánlásaira adandó magyar válaszokról. A levélben, mint lapunk megírta, a miniszter arról számol be, hogy a szűkös költségvetés miatt jelentős visszalépésekre készül Magyarország a haderőfejlesztésben. Szabó egyúttal a védelmi kiadások több tízmilliárdos növelését is kezdeményezte. A tárca szerdai közleményében ezzel szemben azt írja, hogy a levélben szó sincs arról, hogy Magyarország visszalépne vállalt, és a NATO által is elfogadott fejlesztési kötelezettségeitől. A lapunk birtokában lévő, tíz évre titkosított Szabó-levél azonban egyértelműen cáfolja a tárca közleményben kifejtett álláspontját. A Joós György irodavezető által aláírt közlemény kijelenti azt is, hogy a minisztérium nem tud a lapunkban említett, az elmúlt évre vonatkozó „úgymond komoly NATO-kritikákról sem”. Ezzel szemben tavaly december 27-én Szabó János miniszter az MTI-nek adott nyilatkozatában közölte: Magyarország NATO-értékelése összességében kedvező, ám valóban vannak elmarasztaló megnyilvánulások. H. Z. Szabó János Hadgyakorlat civil terepen? Folytatás az 1. oldalról A tárca a kiszemelt objektumok helyett újakat ajánlott fel, ezeket azonban a tengerentúliak nem fogadták el. Az amerikaiak a gyakorlat jellegére és a tervezésre fordított összegekre hivatkozva ragaszkodnak az eredeti helyszínekhez. Jelezték azt is, hogy lemondják a gyakorlatot, ha a helyszínek körüli problémákat nem sikerül megoldani. Érvelésük szerint a bázisokon lefolytatandó gyakorlatok során katonáik nem használnak fegyvert, és nem károsítják a környezetet sem, ezért nem értik a magyar részről megfogalmazott aggályokat. Lapunk az ügyben még kedden megkereste a honvédelmi tárcát, a sajtóirodán azonban kérdéseinkre szerdai lapzártánkig nem kaptunk választ. Nem hivatalosan az előkészítésben részt vevő egyik illetékestől azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az amerikaiakkal egyelőre tartanak az egyeztetések. Haszán Zoltán Kutatható az 1948 előtti ügynöklista Pert nyert Varga László történész Varga László, a Fővárosi Levéltár volt igazgatója kutatásai során betekinthet a Politikatörténeti Intézetnél lévő, 1948 előtti iratokba, köztük az ügynöklistába - döntött a Legfelsőbb Bíróság. Az ítéletnek csak elvi jelentősége volt, az intézet ugyanis már az elsőfokú döntés után lehetővé tette a történésznek a kutatást. Varga László nem tudta megmondani, hogy nyilvánosságra hozza-e az ügynöklista egyes adatait. Varga László 1997-ben olyan, több mint fél évszázada készült iratok kutatására kért engedélyt a Politikatörténeti Intézettől, amelyek részben az 1948 előtti magyar emigrációval, részben a második világháború alatt működő magyar katonai állambiztonsági szerv tevékenységével, illetve a harmincas évekbeli felvidéki magyar ügynökhálózattal foglalkoznak. Az intézet az iratok kutathatóságáról véleményt kért a Nemzetbiztonsági Hivataltól, amely államtitokra hivatkozva titkossá minősítette azokat. Varga ezután perelte be az NBH-t és a Politikatörténeti Intézetet. A bíróságtól annak megállapítását kérte, hogy az általa kért levéltári iratok közérdekű adatokat tartalmaznak, ezért az intézet köteles kiadni azokat. Továbbá: az NBH elkésve és törvénysértően minősítette az inkriminált iratokat államtitokká. A Fővárosi Bíróság azzal utasította el a történész keresetét, hogy az NBH jogszerűen minősítette titkossá az iratokat. A Legfelsőbb Bíróság ezzel ellentétesen döntött, és új eljárásra utasította a Fővárosi Bíróságot annak megvizsgálására, hogy az iratok kiadásának nincs-e az államtitokra hivatkozáson kívül egyéb akadálya. A Fővárosi Bíróság az új eljárásban úgy döntött, hogy Varga betekinthet az iratokba. Az adatvédelmi és a levéltári törvény alapján ugyanis nincs akadálya a személyes adatokat is tartalmazó levéltári anyagok kutatásának, ha a kutató igazolja a kutatás célját, s azt, hogy mire használja az adatokat. Varga ennek eleget tett. Az NBH megfellebbezte az ítéletet, így került az ügy ismét a Legfelsőbb Bíróságra. A fellebbezés szerint Varga az ügynöklista személyes adatainak felhasználására törekszik. Varga személyes meghallgatásakor visszautasította az NBH feltételezését. Mint mondta: megfontolja, hogy nyilvánosságra hozza-e az ügynöklistát tartalmazó adatokat. A kutatás ugyanis hosszabb folyamat, s ma még nem tudja, hogy az eredmények ismertetése kiterjed-e a személyes adatokra is. A történész azt is bejelentette, hogy az elsőfokú ítélet után az intézet biztosította, hogy beletekintsen a kért dokumentumokba. A Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, amelynek így már csak elvi jelentősége volt. Adatszolgáltatás miatti jogviták Az elmúlt években több per is indult a kutatáshoz szükséges adatok megtagadása, illetve a közérdekű adatok kiadása érdekében. Kenedi János történész a Belügyminisztériumot perelte be, mert a tárca megtagadta az általa kutatási célra kért iratok megismerését. Kenedi olyan, a nemzetbiztonsággal összefüggő 1980 előtti dokumentumokhoz kért hozzáférést, amelyeket korábban titkosnak minősítettek. A jogerős ítélet szerint Kenedi betekinthet az iratokba. Az általa kért anyagok 1980 előtt keletkeztek, s azok felülvizsgálatát 1996. június 30- ig el kellett volna végezni. Mivel ezt elmulasztották, megszűnt a titkossá minősítésük. A Nyilvánosság Klub a közérdekű adatokra hivatkozva indított pert a Pénzügyminisztérium (PM) ellen, s többek között arra volt kíváncsi, hogy a százszázalékos állami tulajdonban lévő Postabank mennyit költött a Magyar Nemzetre, annak tavaly áprilisi eladásáig. Az elsőfokú bírói döntés szerint a PM- nek tájékoztatnia kell a fentiekről a közvéleményt. Ugyancsak közérdekű adatokra hivatkozva akarta megismerni két szocialista képviselő az Országimázs Központ szerződései mögötti pénzmozgásokat. A bíróság nem jogerős ítéletében azonban elutasította a keresetet, mondván: a képviselők nem jelölték meg konkrétan, hogy mely adatokra kíváncsiak. T. B. Tárgyalás kamera előtt Folytatás az 1. oldalról Olaszországban valamennyi bíróság és büntetés-végrehajtási intézet között kiépítették a biztonságos, zárt láncú tévés kapcsolatot. Németországban ellenben csak a kijelölt tartományi fegyintézetek és bíróságok alkalmasak ilyen perek lefolytatására. A távtárgyaláson a bíró és az ügyész a bíróság épületében ül a kamerák elé, a vádlott pedig a büntetés-végrehajtási intézet e célra kialakított helyiségében. A védők eldönthetik, hogy a vádlott mellett vagy a bíróságon képviselik-e védencük érdekeit. Ha ez utóbbi mellett döntenek, a bíróság köteles „forró drótot” biztosítani a részükre, amelyen bármikor, ellenőrzés nélkül kapcsolatba léphetnek a vádlottal. Előírás az is, hogy a tárgyalás minden résztvevője előtt osztott képernyős monitornak kell lennie, hogy egyszerre látható legyen a többiek arca és az általuk bemutatott bizonyítékok, iratok. A távtárgyalást Nyugaton elsősorban a többvádlottas maffiaperekben alkalmazzák, amikor az ország egymástól távoli fegyintézeteiből kellene a bíróságra szállítani veszélyes vádlottakat. Biztonságosnak bizonyult ez a tárgyalási mód azokban a perekben is, melyekben védett tanúk tettek vallomást. A távtárgyalás olcsó és megkönnyíti a bíróság dolgát akkor is, ha jogerős szabadságvesztésüket töltő vagy előzetes letartóztatásban lévő elítélteket kell tanúként kihallgatni. Fekete Gy. Attila