Népszabadság, 2001. szeptember (59. évfolyam, 204-228. szám)
2001-09-01 / 204. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA -ÁLLÁSPONT 2001. SZEPTEMBER 1., SZOMBAT 3 Szkopje: indul az alkotmány vita Macedón tüntetők akadályozták a képviselők bejutását a parlamentbe Macedón tüntetők tiltakozása miatt későbbre kellett halasztani tegnap a szkopjei parlament ülését. A tüntetés ellenére a testület - a macedón-albán békeegyezménnyel összhangban - megkezdte a vitát az alkotmány módosításáról. A macedón alaptörvény megváltoztatásának célja a helybéli albán kisebbség jogainak kiszélesítése. hírösszefoglalónk A macedón parlament tegnap kénytelen volt délutánra halasztani a macedón-albán béketerv által előírt reformok vitáját. Az ülés azért késett, mert több száz tüntető (főként menekült, akiket albán lázadók űztek el otthonukból) elállta a törvényhozás épületének bejáratait, és a képviselők nem tudtak bejutni az eredetileg délelőttre tervezett ülésre. A tüntetés még csütörtök este kezdődött a parlament előtt, amelynek környékét rohamrendőrök szállták meg. A tüntetők a Reuters szerint az amerikai és a NATO-erők távozását, valamint a kormány lemondását követelték. A macedóniai polgárháborús válság rendezését célzó, nyugati közvetítéssel született augusztus 13-i békemegállapodás értelmében — az albán lázadók fegyvereinek beszolgáltatásával párhuzamosan - a macedón parlamentnek alkotmányos reformokat kellene megszavaznia. Az alkotmánymódosítás célja a macedóniai albán kisebbség jogainak kiszélesítése. A tervek szerint az országnak azokban a térségeiben, ahol az albánok aránya eléri a húsz százalékot, a macedón mellett az albán nyelv is hivatalos lesz. A parlamentben az albán képviselők ugyancsak anyanyelvüket használhatják. Az albán többségű észak- és északnyugat-macedóniai térségben a rendőrségen megnövelnék az albán nemzetiségűek arányát. A macedón és az albán fél közötti békeegyezség előirányozza továbbá a helyi önkormányzati jogkörök kiszélesítését az albán többségű térségekben. A törvényi változtatásokhoz szükséges alkotmánymódosítás vitája hetekig elhúzódhat, és a 120 képviselő kétharmados többségének elfogadásához van kötve. A vitát szeptember 27-jéig azonban be kell fejezni. A szkopjei parlament tegnap az albánok jogainak kibővítését célzó alkotmány módosításáról első olvasatban tanácskozott -jelentette az MTI. Rohamrendőrök és tüntetők a parlament főbejáratánál fotó: mti - gero breler Monacóból sugároz mától a Vatikáni Rádió Megkezdte munkáját lapunk új római tudósítója. Az alábbiakban közöljük első írását. Mától új hullámhosszon, a középhullám 1467 kilohertzes frekvenciáján jelentkezik a Vatikáni Rádió magyar adása, mert a Szentszék műsorainak nagy részét ezentúl nem Rómából, hanem Monacóból sugározzák. A változás az Olaszország és a Vatikán közötti „antennaháborút” lezáró kompromisszum eredménye. „A változás egyfelől technikai kellemetlenségeket okoz, mert hallgatóinknak át kell állniuk az ismert és jól bevált 1530 kilohertzes hullámsávról. Másfelől viszont az 1000 kilowattos monte-carlói adó az eddig használtnál sokkal erősebb, ezért sokat javul a hangminőség” — mondta lapunknak Vértesaljai László jezsuita szerzetes, a Vatikáni Rádió magyar nyelvű adásának főszerkesztője. Az eredetileg 600 kilowattos teljesítménnyel sugárzó Vatikáni Rádiót az átjátszók környékén élők azzal vádolták meg, hogy hatalmas antennáinak elektromágneses sugárzása súlyosan károsítja egészségüket. A leukémiás megbetegedések és az „elektromos szmog” közötti esetleges összefüggés azóta is vita tárgya a szakemberek között. Az ügy súrlódást okozott a Vatikán és az olasz állam között. Az előző, balközép kormány környezetvédelmi minisztere egy ultimátumban még azt is kilátásba helyezte, hogy kikapcsoltatja az adó áramellátását. Az enyhülés érdekében Giulio Amato akkori kormányfő felülbírálta a fenyegetést, a Vatikán pedig csökkentette rádiójának sugárzási idejét. Végül egy kétoldalú bizottság megállapította: a sugárzás mértéke valóban meghaladja az Olaszországban megengedett — a nemzetközi normatíváknál sokkal szigorúbb határértéket. A Szentszék ezután döntött úgy, hogy Monte-Carlóból sugározza adásait. „Egy esetleges perből biztosan győztesen kerültünk volna ki, ám az etikai szempontok a meghátrálás mellett szóltak” - mondta Vértesaljai László szerzetes. A Vatikáni Rádió tehát - hasonlóan az 1998-as szigorú kormányrendeletnek megfelelni ugyancsak nem tudó olasz állami rádióhoz, a RAI-hoz - mától elsősorban a monacói nagyhercegség területéről sugároz középhullámon. (Itt eddig a sokkal erősebb adókapacitások ellenére sem fordult elő lakossági tiltakozás.) Az egyházi állam emellett Róma melletti átjátszóbázisának teljesítményét február elejétől 300, mától pedig 100-150 kilowattra csökkentette. A rövidhullámú adások változatlanok maradnak. A húszperces magyar adást továbbra is 19 óra 10 perckor sugározzák, és hajnali 5 óra 40 perckor ismétlik meg, de ezúttal már az 1467 kilohertzen. Pogár Demeter Dér Standard: bosszús szomszédok MTI-JELENTÉS A Dér Standard című liberális bécsi lap „Orbán játéka a revizionizmussal” címmel, „Romániát és Szlovákiát boszszantja a magyar nagyképűség” alcímmel közölte pénteken tudósítója, Gregor Mayer cikkét. A lap felidézi, hogy a legutóbbi választások előtt a Fidesz „beszippantotta az első szabad választás utáni legerősebb pártot, az MDF-et, amely ma a Fidesz csatlósaként tengeti életét, utána pedig Torgyán József politikai bohóc agrárpopulista kisgazdapártját, amely saját alkalmatlansága és korrupt pénzsóvársága miatt elbukott. Mára már csupán egy jobboldali párt tart ki makacsul és függetlenül, amelyre a Fidesz nem tudja rátenni a kezét: a Csurka István vezette szélsőjobboldali és nyíltan antiszemita MIÉP”. A cikk szól arról, hogy a MIÉP képviselői eddig a közszolgálati médiában kapott tisztségekért cserébe többnyire a kormánnyal szavaztak. A Der Standard emlékeztet arra, hogy Magyarországon meghozták a státustörvényt. „A szabályozások tartalmát ugyan az Európai Unióval összeegyeztethetőnek tekintik, de Orbán a törvényt a szomszédos országokkal folytatott előzetes konzultációk nélkül vitte keresztül, majd »nemzeti diadalként« ünnepelte. A nagyképűség és pökhendiség bosszúságot idézett elő főleg Romániában és Szlovákiában” - állapította meg az osztrák lap. A Dzurinda-konvoj balesete A szlovák kormányfő nem sérült meg, és ma Békéscsabára utazik Súlyos közúti balesetet szenvedett tegnap Belgrád közelében Mikulás Dzurinda szlovák kormányfő autókonvoja. Ketten - a pozsonyi gazdasági minisztérium főosztályvezetője és egy jugoszláv gépkocsivezető - a helyszínen azonnal meghaltak. Tizennégy személyt súlyos sérülésekkel szállítottak kórházba. A szlovák miniszterelnök csütörtökön érkezett kormányküldöttség élén Jugoszláviába. Tegnap Újvidékre indult, ahol találkozott volna a vajdasági parlament és az ottani szlovák kisebbség vezetőivel. Néhány kilométer után azonban a küldöttséget szállító menetoszlop előtt, a szemben haladó kamionok mögül hirtelen előzésbe kezdett egy szerb rendszámú Mercedes, amelynek vezetője nagy sebességgel nekicsapódott a gépkocsisor elejének. A szlovák kormányfő és a kíséretében levő gazdasági és közlekedési miniszter sértetlenül úszta meg a tragikus balesetet. Dzurinda a karambol után azonnal visszatért a szerb fővárosba, ahol felkereste a kórházi ápolásra szorult munkatársait, majd hazautazott. Lapunk érdeklődésére a kormányfő szóvivője közölte, hogy Dzurinda a történtek ellenére ma elutazik Békéscsabára, ahol egy évvel a kassai magyar főkonzulátus megnyitása után hasonló szlovák külképviselet nyílik. Az ünnepség után magyar partnerével, Orbán Viktorral áttekintik a kétoldalú kapcsolatokat, amelyek az utóbbi időben - elsősorban a magyarországi státustörvényt ért pozsonyi fenntartások és a szlovák közigazgatási törvénnyel kapcsolatos budapesti bírálatok miatt - kissé elhidegültek. Szilvássy József Rendőr irányítja az autómentőket FOTÓ: MTI - SRDJAN STEVANOVIC 438 ember A lámpa óriási áruszállító hajó. Tele konténerrel. Embereket szolgáló tere kevés van, csak a maroknyi legénységre méretezték. Nekik viszont éppen elegendő. Vakarhatták a fejüket a norvég tengerészek, amikor az ausztrál parti hatóságoktól befutott a kérés, hogy vegyék fel egy süllyedőben lévő indonéz komp utasait. 438 ember került a hajóra, oda, ahol normális körülmények között egynek sincs hely. Főképp afgánok, néhány pakisztáni, Srí Lanka-i. Legyengültek, betegek, terhesek, gyerekek. Menekültek. A norvég tengerészek helyismeretük ellenére is kisebbségbe szorultak, s a túlerő hatására a hajó elindult a Karácsony-sziget felé, Ausztrál felségterületre. Igaz, a törvény értelmében is oda kellett volna tartaniuk, hiszen a hajótörötteket a legközelebbi kikötőbe kell juttatni. Ausztrália azonban már közölte: a menekültek nem léphetnek partra az ő földjén. Indonézia szintén, S Norvégia, bár messze van, szintén. Az elmúlt egy év során 800 ezer afgán menekült el a tálibok uralma és gazdasága elől. Afganisztán sosem volt Eldorádó, a mostani exodushoz azonban mindenképpen kellett az iszlám fundamentalista hatalom. Amikor annak idején az oroszok értelmetlenül és ostobán belekeveredtek az afgán belharcokba, a Nyugat az emberi jogok harcosaiként ünnepelte ellenfeleiket. Mind a háborút, mind a fegyverszállításokat a szabadság ösvényeként mutatta be, minden nemzetközi tanácskozáson forró tapsviharok közepette tűntek fel a jellegzetes hegyi öltözékbe bújt afgán hősök. Később az oroszok lógó orral távoztak, a szabadságharcosok pedig egymásnak estek. Az emberi jogok hadurai egymás embereit mészárolták, akasztottak nappal, akasztottak éjjel, mígnem a tálibok elszánt és jól szervezett csapatai ki nem söprűzték őket a hágókból és a völgyekből. A legsötétebb idők jöttek el mind a szabadságra, mind az emberi jogokra. Amikor megtelepedett az országban Oszama Bin Laden, a nemzetközi terrorizmus legsátánibb figurája, az Egyesült Államokban is elgondolkodtak, hogy mintha az elmúlt időszak taktikája nem éppen édes gyümölcsöket hozott volna. 438 ember hányódik a tengeren. 438 ember, kiknek kálváriájához hozzájárultak afgán törzsi vezetők és kommunisták, tálibok és hegyi martalócok, oroszok és amerikaiak, pakisztániak és teherániak. 438 ember, akiket nem érdekel a geopolitika, nem érdekelnek a fegyverek. 438 ember, akik csak élni szeretnének, enni, inni, meggyógyulni, szilárd talajon járni és fedél alatt aludni. 438 ember, akik már bárhová elmennének, csak Afganisztánról ne halljanak többet. 438 ember, akikkel most szeretne példát statuálni a világ, Ausztrália, Indonézia és mindenki, aki szóba jöhet. Most jött el a történelmi pillanat. 438 menekült ül egy hajón, s az egész világ nézi. Fia most nem engedik be őket az ausztrálok (és mindenki más), annak messze hangzó üzenete lesz: barátaim, ne gyertek, nem léphettek be a mi földjeinkre, megteltünk, nem kelletek. Nem eshet meg rajtatok a szívünk, nem sajnálhatjuk, hogy koszban, betegségben fetrengtek a tűző napon, hogy gyerekeitek vannak ott, hogy négy asszonyotoknak is szülnie kellene. Nem fogadhatunk be benneteket, mert akkor idejön az egész hozzátok hasonló bagázs a világ minden kétes pontjáról, s akkor bizony nekünk roszszabb lesz. Nem tehetünk értetek mást, mint hogy odaküldjük kommandós egységünket a hajótokra. Ők majd megrendszabályoznak benneteket, hogy eszetekbe ne jusson többet a Karácsony-szigetre gondolni. Az ember új szégyennel gazdagítja ezen a téren amúgy sem szegényes történelmét. A modern diplomácia teljes eszköztárát bevetve mondjuk ki egy embercsoportról, hogy egyáltalán nem érdekel bennünket, nem érdekel, mi a sorsuk, élnek-e, halnak-e. S ezen már nem változtat az sem, ha végül valahogy mégis sikerülne révbe juttatni ezt a 438 embert. Az ítélet kimondatott: ti, afgánok, ti, szegények, nem kelletek nekünk. Krajczár Gyula Nézzünk vissza! A munkahelyek és az iskolák bekamerázásának szabályait határozná meg egy készülő jogszabály. Az így körvonalazódó megfigyelési lehetőség önmagában még nem feltétlenül idézi a Nagy Testvér tolakodó érdeklődését. Az előterjesztő minisztérium illetékese szerint különben sem lesz kötelező a vállalatoknál és az iskolákban kamerákat felszerelni. És csak munkavédelmi, vagyonbiztonsági okból vehetik szalagra az embereket. A gondviselő jóakaratot is felfedezhetnénk tehát a nyilvánosság e sajátos tágításában. Ha nem itt lennénk és most, így az aránytalanság tűnik szembe. Mert miközben a felülről való leskelődés több helyen és nem utolsósorban éppen állami intézményekben már használt lehetősége intézményesülhet - a nemrég búcsúzó adatvédelmi biztos szavaival élve -, az állami szervek közérdekű adatok tömegét titkolják el. Nehéz az emberekre nyitott újabb réseket jó szívvel fogadni, miközben a kormányülésekről (1848 óta először) nem készülnek jegyzőkönyvek, a vázlatos emlékeztetőket pedig fél évszázadra titkosítják. Amikor a rendőrség Telefontanú vonalára érkező első feljelentés az Országimázs Központ vezetőjét illette, amiért eltitkolja a millenniumi ünnepségek fontos adatait. Amikor az adófizetők sok milliárd forintjuk felhasználásáról az MFB vagy a Postabank üzleti titkaira hivatkozva nem kapnak információt, és a legnagyobb állami beruházás, az autópályaépítés legérzékenyebb részleteit sem lehet megismerni. De még a civil szervezeteket is ingatlanokhoz juttató parlamenti bizottság vonatkozó jegyzőkönyveit is titkosították. Óvatosságra int az is, hogy nemrég semmisítette meg az Alkotmánybíróság a mostani előterjesztő, az Igazságügyi Minisztérium jogszabály-kezdeményezését, amely a raboktól vonta volna meg a jogot, hogy legalább a nyilvánossághoz szabadon fordulhassanak. A kortendenciákat mintegy sűríti az a nemrégiben elfogadott törvénymódosítás, mely szerint bármi titokká minősíthető, ha azt az állami szervek zavartalan működése indokolja. Bármi. Ez a helyzet tehát az egyik oldalon. A másikon pedig jöhetnek a kamerák? Meglehetősen egyoldalú így a dolgozók és a diákok „bekamerázását” lehetővé tevő elképzelés, a „visszakamerázás” lehetősége nélkül. És nemcsak a hatalom mentalitásának tükrében. A hétköznapi erőviszonyok is aránytalanok. Elfogadhatja az ember, hogy köz- és üzletbiztonsági okokból lényegében egész nap kamerák előtt feszít, ha nincs otthon - és eddig - a munkahelyén. Térfigyelő rendszerek és biztonsági kamerák mindenütt. Egy irányba, csak felénk fordítva. A szép az lenne, ha nemcsak az üzlet figyelne engem, de én is látnám, mit rámol például hátul a hentes a darálóba, milyen húst tolnak a felülre csomagolt alá, ha láthatnám, mi történik a vendéglő konyhájában, a nővérszobában, ha hallanám, miről beszél az ügyintéző, amikor a dolgommal bemegy a főnökhöz. Ha az iskolákban nemcsak a tanáriból lehetne figyelni a tantermet, hanem a diákok is láthatnák, mivel töltik a pedagógusok a nem rájuk szánt idejüket. Csakis a törvényesség nevében kaphat az egyik oldal lehetőséget arra, hogy kamerákkal, mikrofonokkal ellenőrizze a másikat. Kérdés, hogy a másik oldal, de legalább a képviselői - szakszervezetek, diáktanácsok - miért nem kaphatnak némi jogot a kamerakezelők figyelemmel kísérésére. Az emberek világszerte egyre kiszolgáltatottabbak mind erősebb munkaadóiknak. Igaz, sokat is kapnak, ezért belemennek a legnehezebb helyzetekbe is. Akár hazugságvizsgálóknak vagy éppen vadvízi túrák próbáinak is alávetik magukat, hogy főnökeik lássák, mit érnek. Nálunk, ha lehet, még kiszolgáltatottabbak. Szakszervezeti vezetők szerint a munkahelyek védelmében az emberek lényegében bármit elfogadnak. Nyilván a kamerákat is, s ezzel azt, hogy úgy éljenek, mint akik szőröstül-bőröstül meg vannak véve, mint akiknek percről percre szolgálniuk kell. Ráadásul majd a diákok is erre a szerepre készülhetnek. (Vagy a szőröstül-bőröstül vevőére.) Így amilyen természetes lenne, hogy az állam a gyengébb félnek kínáljon védelmet, annyira indokolhatatlan, ha az ellenkezője történik. Nagy N. Péter