Népszabadság, 2002. december (60. évfolyam, 280-303. szám)
2002-12-02 / 280. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA ÁLLÁSPONT 2002. DECEMBER 2., HÉTFŐ 3 Vasárnap vége az alkunak Magyarországot tartják a legmakacsabb uniós tárgyalópartnernek Vasárnap este vége az alkunak. Amelyik országgal kiegyeztünk, az 2004- ben csatlakozik. Amelyik országgal nem egyezünk ki, az vár 2007-ig, és Romániával, valamint Bulgáriával együtt kerülhet be - fogalmazott kereken az Európai Unió soros elnökségét betöltő Dánia külügyminisztere. Per Stig Moller szerint „önveszélyes illúzióban ringatják magukat azok, akik azt remélik, hogy még a december 12-én kezdődő, koppenhágai uniós csúcsértekezleten tárgyalgatni lehet”. BRÜSSZELI TUDÓSÍTÓNKTÓL A mostani és az új tagországok jövő hétfőn és kedden Brüsszelben öntik végső formába a bővítés pénzügyi kereteit. Addig szinte folyamatos egyezkedés lesz. A tagjelöltek ajánlata kedden kerül a tizenötök kezébe. Várhatóan csütörtökön külön magyar tárgyalási forduló is lesz a versenyfejezet, azaz a befektetői adókedvezmények vitájának lezárásáról. Ki kell még egyezni a mezőgazdasági termelési kvótákban is. Az elnöklő Dániának azonban nem csak a tagjelölt országokat, hanem a mostani tagállamokat is meg kell győznie a pénzügyi csomagról. Anders Fogh Rasmussen miniszterelnök mind a tizennégy tagtárs országot végiglátogatja a héten. Legalább tízen közülük sokallják a múlt héten közzétett dán ajánlatot, amely a korábbinál valamivel több uniós pénzt ajánl a belépőknek - akik viszont ezt is keveslik. - Ez is mutatja, hogy sikerült megtalálni a középutat - érvelt tegnap az elszánt Rasmussen, aki személyes presztízskérdésnek is tartja a bővítési alku véghezvitelét. - Nagy hiba volna, ha holmi aprópénzek miatt elsikkadna Európa újraegyesítésének történelmi lehetősége - ismételte meg tegnap is. A nyilvánosság előtt Lengyelország a legkeményebb alkudozó, Leszek Miller kormányfő több mostani tagországba ellátogat a héten. Brüsszeli források szerint azonban Varsó valójában már Németországgal egyeztetve lényegében el is fogadta a dán tervet. A háttérben viszont Magyarországot tartják a legmakacsabbnak, de elismerik, hogy „a magyar főtárgyaló nem csak követel, hanem ésszerű javaslatokkal áll elő”. A dán javaslat szerint hazánk 2004- ben 276 millió euróval többet kapna a közös kaszából, mint amennyit befizet. Ez 77 millióval több lenne, mint a 2003-ban várható, még csatlakozás előtti uniós támogatások összege, így teljesülne a legfontosabb magyar elvárás , de csak a 2004-ben, egyszeri alkalommal kapott különleges készpénztérítés révén .Juhász Endre magyar főtárgyaló szerint továbbra is aggályos a 2005-re és 2006-ra vázolt kép, ezért kell tovább javítani a rendes, intézményes pénzügyi feltételeken. Füzes Oszkár A Reform Tömörülés bojkottálja az RMDSZ-kongresszust KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNKTÓL A Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) alkotó tíz politikai platform közül az egyik, a belső ellenzékhez tartozó Reform Tömörülés (RT) hét végi rendkívüli kongresszusán úgy döntött: nem vesz részt a szövetség januári kongresszusán. A döntést kemény vita előzte meg, amely arra utal, hogy az RT-ben mély ellentétek húzódnak. Egyes vélemények szerint az RT lényegében kettészakadt. Markó Béla RMDSZ-elnök sajnálatát fejezte ki, hogy az RT-n belül a józanabb szárny alulmaradt, és a platform nem vesz részt a kongresszuson. Az elnök elmondta: a kongresszusról való távolmaradást szorgalmazók az RMDSZ kettészakítását szorgalmazzák. Markó biztosította az RMDSZ-kongresszuson esetleg mégis részt vevő reformosokat, hogy figyelembe veszik a véleményüket. Az RT egy „új szövetség” megkötését követeli, amely a politikára, a társadalomra és az egyházakra épülne. A Toró T. Tibor platformelnök által bemutatott polgári alternatíva szerint a reformosok az egyházaknak mind politikai, mind közigazgatási szinten vétójogot kívánnak biztosítani. Az RT ismét kilátásba helyezte, hogy amennyiben az RMDSZ vezetősége a közeljövőben nem írja ki az általános, titkos, közvetlen, belső választást és ha leváltja Tőkés László tiszteletbeli elnököt, a platform kiválik a szövetségből. Tibori Szabó Zoltán Orbán Viktor szerint fennáll a veszélye annak, hogy a csatlakozást követően olyan gazdasági nehézségek jelentkezhetnek, amelyek gyengíthetik az európai együttműködés gondolatát - tájékoztatta az MTI-t Doncsev András, a volt kormányfő sajtótitkára. Orbán a Kereszténydemokrata Internacionálé (CDI) korfui elnökségi ülése után tegnap megbeszéléseket folytatott José Maria Aznar spanyol és José Manuel Barroso portugál miniszterelnökkel, valamint Loyola de Palacióval, az Európai Bizottság közlekedési és energetikai biztosával - írta az MTI. Koppenhágára készülnek a V4-ek Kormányfői egyeztetés Budapesten - közös EU-stratégia • A visegrádi négyek kedvezően fogadták és jó tárgyalási alapnak tekintik az EU soros elnöki tisztét betöltő Dánia feljavított pénzügyi ajánlatát. Magyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország miniszterelnöke tegnap Budapesten ugyanakkor leszögezte: közösen tovább szeretnék javítani a csatlakozás anyagi feltételeit. Közös sajtónyilatkozatban foglalták össze tegnap a visegrádi négyek (V4) miniszterelnökei, milyen egyeztetett tárgyalási stratégiát követnek a koppenhágai EU-csúcsig hátralévő alig két hétben. A december 12-én kezdődő, és a jelenlegi soros dán elnökséget lezáró uniós csúcson ugyanis be kell fejezni a csatlakozási alkudozásokat ahhoz, hogy a tíz tagjelölt 2004 májusában beléphessen az EU-ba. A Medgyessy Péter magyar, Vladimír Spidla cseh, Leszek Miller lengyel és Mikulás Dzurinda szlovák kormányfő által elfogadott közös nyilatkozat üdvözli a dán elnökség feljavított pénzügyi ajánlatát, mert az mindenképpen előrelépés, és jobb tárgyalási alap az októberi brüsszeli EU-csúcson elfogadott és a tagjelölteknek ajánlott csomagnál. A V4-ek vezetői - miközben nagyra értékelték a dán elnökség erőfeszítéseit - a csatlakozási tárgyalások sikeres lezárása érdekében hangsúlyozták: a koppenhágai csúcson is készek alkudozni, mert több kérdésben még mindig elégtelennek tartják Brüsszel pénzügyi ajánlatát, így a négy tagjelölt kevesli a közvetlen agrártámogatások kezdő, 25 százalékos szintjét (legalább 35-öt szeretnének), és sokallja a kilencéves átmeneti időszakot, amelynek a végén a közvetlen agrárpénzek elérnék a jelenlegi tagoknak juttatott összeg száz százalékát. A visegrádiak továbbra is aggódnak a csatlakozás utáni tagdíjbefizetések és az uniós kasszából származó kifizetések egyenlőtlen eloszlása miatt. Ezért szeretnék elérni, hogy az 1999-ben, a berlini EU-csúcson meghatározott pénzügyi keretnek megfelelően ne csak a tagság első évében, azaz 2004-ben, hanem az utána következő két esztendőben is jelentősebb visszatérítéseket kapjanak az uniós kasszából, elkerülve ezzel a nettó befizetői státust. Medgyessy Péter a dán javaslatban üdvözölte a mezőgazdasági kvótaemeléseket és azt, hogy Koppenhága támogatja Budapest hároméves védzáradékkérelmét a külföldiek termőföldtulajdonszerzésével kapcsolatban. A költségvetési pozíciók terén a magyar miniszterelnök továbbra is úgy látja: a Berlinben elfogadott keretek a jelenleg ajánlottnál nagyobb mozgásteret biztosítanak az EU számára. Leszek Miller lengyel kormányfő közölte: csak spekulációk azok a hírek, amelyek szerint Lengyelország nem fogadná kedvezően a dán javaslatokat. Az utóbbi napokban az is kiszivárgott, hogy az EU kész akár a tárgyalások megszakítására is Varsó rugalmatlan magatartása miatt. Egy forrás azonban lapunkkal közölte: erről szó sincs, Koppenhágában tíz tagjelölttel fogják a csatlakozási tárgyalásokat lezárni, mert szinte biztos, hogy a dán elnökség által kijelölt úton meg lehet majd egyezni. Mikulás Dzurinda azt hangoztatta, hogy a dán javaslat alapot jelent a tárgyalások sikeres lezárásához. A kedvezménytörvénnyel kapcsolatos magyar-szlovák vitákkal összefüggő kérdésre válaszolva a szlovák miniszterelnök csak annyit mondott: vasárnap a V4- találkozó miatt jött Budapestre, kétoldalú témákról nem esett szó. M. J. Tüntetés Medgyessy és Nastase ellen Az MTI jelentése szerint mintegy százhúsz fős tömeg gyűlt össze - úgy tudjuk: a polgári körök felhívására - a budapesti Kempinski Szálloda előtt, hogy tiltakozzanak Medgyessy Péter kormányfő és román kollégája, Adrian Nastase találkozója ellen. A hotelben Románia nemzeti ünnepe tiszteletére tartottak fogadást. A tömeget a készenléti rendőrség kiszorította a szálloda előtti játszótérről. A rendőrök egy embert kiemeltek a tömegből. Nastase részben az árvízvédelemmel foglalkozó regionális konferenciára érkezett (két nap után) ismét Budapestre. Ezen a Duna, az Elba és az Odera menti országok vezetői közös nyilatkozatot fogadtak el. (Részletek az árvízvédelmi egyeztetésről az 5. oldalon) fotó: teknős miklós Bizalmi válság a szlovák koalícióban POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL Bizalmi válság alakult ki a pozsonyi kormánykoalícióhoz tartozó Magyar Koalíció Pártja (MKP) és Mikulás Dzurinda miniszterelnök között, miután a szlovák kormányfő a kedvezménytörvény ügyében Medgyessy Péterrel lezajlott budapesti eszmecseréjén más álláspontot képviselt, mint amiben előzőleg megegyeztek Bugár Béla pártelnökkel - állapította meg a hét végén az MKP elnöksége. A testület nyilatkozatban ismerteti, hogy az MKP megtalálta azt a megoldást, amellyel elhárítható volt az oktatási-nevelési támogatás miatt Szlovákia részéről emelt kifogás. Ezt a megoldást Szlovákia miniszterelnökével egyeztetve terjesztette elő az MKP. A szlovák miniszterelnök szóvivője útján ezt a nyilatkozatot valótlannak és túlzónak minősítette. Kínai varroda Hirdetést jelentetett meg a lapokban az Oktatási Minisztérium, amelyben a szülők és a pedagógusok együttműködését kérik, hogy hatékonyabb legyen az oktatási rendszer, a lexikális tudás, a magoltatás helyett a problémamegoldó gondolkodás kerüljön előtérbe. A Magyar Bálint oktatási miniszter és Hiller István politikai államtitkár által aláírt szöveg a 31 országot érintő PISA 2000 nemzetközi vizsgálat eredményeire hivatkozik, amelyből az derül ki, hogy a magyar iskolások írni-olvasni tudása nem megfelelő, szövegértésben a vizsgált 31 ország közül a 23. helyen állunk. Azt is igazolta a vizsgálat, hogy a magyar iskolarendszer konzerválja a társadalmi különbségeket. A megdöbbentő tények valószínűleg igazak. Mégis az jut az ember eszébe, hogy tetszettek volna nem lezülleszteni a közoktatást, akkor nem tartanánk itt. A magyar iskolarendszer betegségét ugyanis első renden a rendszerváltással együtt bekövetkező gazdasági átrendeződés váltotta ki. Az, hogy a társadalom anyagi forrásait döntő mértékben átcsoportosították a piaci szférába. Ma egy gyerek színvonalas oktatásának teljes költségét nem fedezi sem az állam, sem az önkormányzatok. Kevésbé elszegényedett településeken a tehetősebb szülők megoldják magánórával, a többi meg elszenvedi, ami történik vele. A mai magyar közoktatás modellje se nem a régi porosz utas, elvágólagos, szigorú oskolamesteres tanoda, se nem a liberális angolszász iskola, hanem leginkább a költségminimalizáló kínai varrodára hasonlít. Az önkormányzatok már bezártak minden iskolát, amit lehetett; a maradék gyerekeket összezsúfolták 35-ös létszámú osztályokba; még arra sem jut idő, hogy félévente egyszer mindenki szóban feleljen. Az iskolák gazdasági önállóságát elvették, a pártok helyi másodvonala politikai zsákmányként tartja kezében a menzai moslékgyárak profitábilis üzemeltetését, az irodaszereknek a haverok cégeitől való központi beszerzését, és a klientúra iskolaigazgatói kinevezését. Az ötvenszázalékos fizetésemelés részben elkésett, részben a jövedelem még így is kevés egy alkotó, önművelő, kreatív értelmiségi életvitelhez. Mindezek mellett, ha a szülők, pedagógusok elfogadnák a miniszter és államtitkára felhívását, azzal csak azt érnék el, hogy a gyereküket semmilyen komolyabb felsőoktatási intézménybe nem vennék fel. Képzeljük el, amint a fiunk, lányunk azt mondja a jogi kari, vagy az orvoskari felvételin, hogy azért nem tudja az apró betűs adatokat, mert Magyar Bálint kijelentette, hogy a lexikális ismeretek túlsúlya korszerűtlen a modern világban. Mellesleg a felvételi tesztek lexikális maximalizmusát az Oktatási Minisztérium szakemberei támogatják vagy tűrik el évtizedek óta. Talán nem árt felhívni a tárca vezetőinek figyelmét a pályakezdő diplomás munkanélküliek döbbenetesen növekvő számára: ahol nincs állás, ott problémamegoldónak sincs állás meg magolásnak sincs állás. Az idegennyelv-tanulásra nem elegendő motiváció, ha valaki csak arra használhatja a nyelvtudását, hogy ötévente egyszer megkérdezi tőle egy külföldi, hogy merre van a nagylaki határállomás. Ha a magyar kormány valóban fontosnak tartja az informatikai tudást, először azt érje el, hogy a hazai jövedelmekből is fussa rendszeres internethasználatra. ■ Nemcsak a magyar, hanem minden iskolarendszer konzerválja a társadalmi különbségeket. Csak persze a svéd iskolarendszer a svéd egyenlőtlenségeket tartósítja, ahol a társadalmi elvonás-újraelosztás 50 százalék fölött van, ám egy hagyományosan szolidáris társadalmi többség azt helyesnek tartja és elfogadja. Nálunk ez egészen másként van. Mivel pedig a társadalmi egyenlőtlenségeket nem az iskolarendszer okozza, legfeljebb konzerválja, önmagában semmiféle iskolareformmal nem is lehet változtatni rajtuk. Tanács István Amihez nem elég a törvény Több hónapja tartó kormányzati huzavona után immár nyilvánvaló, hogy az ígéretek ellenére az idén nem készül el az új agrárrendtartási törvény. A szakminiszter maga is elismeri, hogy váratlanul hosszú időt vesz igénybe a passzusok egyeztetése. Ez egyáltalán nem véletlen. Az agrárius főhatóság ugyanis egyebek között - kimondva, hogy a hazai agrártermelők érdekében, és ki nem mondva, de érzékeltetve: a multinacionális felvásárlók jelenlegi gyakorlatát megfékezendő - paragrafusba tenné: az élelmiszerekért reális határidőn belül kell fizetni, s azokat a beszerzési árnál olcsóbban nem lehet a polcra tenni. A messziről jött ember ilyenkor persze felkapja a fejét: ehhez külön jogszabályra, törvényre van szükség Magyarországon? Más viszont éppen azon értetlenkedhet, ugyan miért akar az állam beavatkozni abba, hogy egy kereskedelmi vagy feldolgozócég miként üzletel egyik vagy másik partnerével. Németh agrárminiszter erre azt válaszolja: azért, mert a jelenlegi gyakorlat szerint az élelmiszer-termelők finanszírozzák az áru leszállítása után hatvan, vagy akár kilencven nap után fizető kereskedőcégeket. Addig ugyanis az előbbiek valójában „hitelezik” az üzleteket. Megérkezik egy csemegeszőlő szállítmány a raktárba, a boltban „beárazzák”, kiteszik a polcra és estére talán már nincs belőle egy szem sem, de a termelői ár az egységes és erős érdekképviselet híján kiszolgáltatott paraszthoz még így is csak hetek múlva jut el. A kereskedők viszont azt mondják, hogy - idézet az egyik szakmai nyilatkozatból - „partnereinkkel előre egyeztetett feltételek alapján kötünk üzletet, és azt is tudomásul kell venni, hogy a magyar élelmiszer-beszállítók között ma nagyon éles verseny zajlik”. E ponton sikeresen el is érkeztünk a lényeghez. Az üzletember utóbbi félmondatát mi most kissé sarkosabbra bővítjük: nekünk, tőkeerős kereskedőláncoknak pillanatnyilag nagyon könnyű tárgyalnunk a magyar élelmiszer-beszállítókkal, mert ha egy is elfordul tőlünk, tíz másik lép a helyébe. Ráadásul mi, a fogyasztás templomai - mint gazdasági csoport - erősek vagyunk és egységesek, a parasztok, húsiparosok, a tejesek, és a többi hasonszőrű pedig nem. Mi erősek vagyunk a lobbizásban is, meg tudjuk fúrni, vagy legalábbis hátráltatni az olyan harcos és állítólag nagy politikai támogatást élvező elképzeléseket is, mint most az agrárminiszteré. Erre nekünk mindig lesz legalább egy megfelelő helyen ülő kormányzati tisztviselőnk. Hát nagyjából így. Az a gyakorlat, ami mára Magyarországon az élelmiszer-kereskedelemben megszokott napi rutinná vált, Európa legtöbb országában elképzelhetetlen. S nem azért, mert ez ügyben drákói jogszabályok működnek, hanem mert ott nemcsak a kereskedelem képes egységesen fellépni egy-egy nagyobb érdekütközés során, hanem a termelők is. Ha egy lánc nagyobb tétel krumplit akar venni, akkor nem sok kis beszállítóval tárgyal, hanem a burgonyatermelők szakmai szervezetével, amely majd egyezteti a szállítókkal a beszállítás rendjét. Vagyis, hogy melyik tag hova, milyen minőségben, hogyan csomagolva és mikor szállít - mégpedig óramű pontossággal. Éppen úgy, ahogy a kialkudott vételár is megérkezik a megbeszélt időre. Nálunk ez pillanatnyilag megszervezhetetlen, mert 1. a termelők képtelenek lennének megegyezni egymással, 2. már a felvásárlás megkezdésekor meggyanúsítanák az érdekképviselet vezetőit, hogy olcsóbb árért cserébe csúszópénzt fogadtak el a felvásárlóktól, 3. egyszer csak valahonnan címke nélküli „akciós” olcsó krumpli jelenne meg a pultokon. Hogy ez a helyzet megváltozzon, még a legjobb törvény is kevés. Más (is) kell ide. Sokszor vagyunk tévedésben, hogy az EU-csatlakozás során elsősorban a felmarkolható agrárius és egyéb eurómilliárdokra kell figyelni. Hát nem. A pénz is fontos bár, de a sokat emlegetett Európa egyben az üzleti kultúrát, a megállapodások kölcsönös tiszteletben tartását is jelenti, amiből nálunk nagyon súlyos a deficit. Van mit tanulnunk. Tamás Gábor