Népszabadság, 2002. december (60. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-02 / 280. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA ÁLLÁSPONT 2002. DECEMBER 2., HÉTFŐ 3 Vasárnap vége az alkunak Magyarországot tartják a legmakacsabb uniós tárgyalópartnernek Vasárnap este vége az alkunak. Ame­lyik országgal kiegyeztünk, az 2004- ben csatlakozik. Amelyik országgal nem egyezünk ki, az vár 2007-ig, és Ro­mániával, valamint Bulgáriával együtt kerülhet be - fogalmazott kereken az Európai Unió soros elnökségét betöltő Dánia külügyminisztere. Per Stig Moller szerint „önveszélyes illúzióban ringatják magukat azok, akik azt re­mélik, hogy még a december 12-én kezdődő, koppenhágai uniós csúcsér­tekezleten tárgyalgatni lehet”. BRÜSSZELI TUDÓSÍTÓNKTÓL A mostani és az új tagországok jövő hét­főn és kedden Brüsszelben öntik végső formába a bővítés pénzügyi kereteit. Addig szinte folyamatos egyezkedés lesz. A tagjelöltek ajánlata kedden kerül a tizenötök kezébe. Várhatóan csütörtö­kön külön magyar tárgyalási forduló is lesz a versenyfejezet, azaz a befektetői adókedvezmények vitájának lezárásá­ról. Ki kell még egyezni a mezőgazdasá­gi termelési kvótákban is. Az elnöklő Dániának azonban nem csak a tagjelölt országokat, hanem a mostani tagállamokat is meg kell győz­nie a pénzügyi csomagról. Anders Fogh Rasmussen miniszterelnök mind a tizen­négy tagtárs országot végiglátogatja a héten. Legalább tízen közülük sokallják a múlt héten közzétett dán ajánlatot, amely a korábbinál valamivel több uniós pénzt ajánl a belépőknek - akik viszont ezt is keveslik. - Ez is mutatja, hogy si­került megtalálni a középutat - érvelt tegnap az elszánt Rasmussen, aki sze­mélyes presztízskérdésnek is tartja a bő­vítési alku véghezvitelét. - Nagy hiba volna, ha holmi aprópénzek miatt elsik­kadna Európa újraegyesítésének törté­nelmi lehetősége - ismételte meg tegnap is. A nyilvánosság előtt Lengyelország a legkeményebb alkudozó, Leszek Miller kormányfő több mostani tagországba el­látogat a héten. Brüsszeli források sze­rint azonban Varsó valójában már Né­metországgal egyeztetve lényegében el is fogadta a dán tervet. A háttérben vi­szont Magyarországot tartják a legma­­kacsabbnak, de elismerik, hogy „a ma­gyar főtárgyaló nem csak követel, ha­nem ésszerű javaslatokkal áll elő”. A dán javaslat szerint hazánk 2004- ben 276 millió euróval többet kapna a közös kaszából, mint amennyit befizet. Ez 77 millióval több lenne, mint a 2003-ban várható, még csatlakozás előtti uniós támogatások összege, így teljesülne a legfontosabb magyar elvárás , de csak a 2004-ben, egyszeri alkalommal kapott különleges készpénztérítés révén .Juhász Endre magyar főtárgyaló szerint tovább­ra is aggályos a 2005-re és 2006-ra vá­zolt kép, ezért kell tovább javítani a ren­des, intézményes pénzügyi feltételeken. Füzes Oszkár A Reform Tömörülés bojkottálja az RMDSZ-kongresszust KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNKTÓL A Romániai Magyar Demokrata Szövet­séget (RMDSZ) alkotó tíz politikai plat­form közül az egyik, a belső ellenzékhez tartozó Reform Tömörülés (RT) hét végi rendkívüli kongresszusán úgy döntött: nem vesz részt a szövetség januári kong­resszusán. A döntést kemény vita előzte meg, amely arra utal, hogy az RT-ben mély ellentétek húzódnak. Egyes véle­mények szerint az RT lényegében ketté­szakadt. Markó Béla RMDSZ-elnök sajnálatát fejezte ki, hogy az RT-n belül a józanabb szárny alulmaradt, és a platform nem vesz részt a kongresszuson. Az elnök el­mondta: a kongresszusról való távolma­radást szorgalmazók az RMDSZ ketté­szakítását szorgalmazzák. Markó bizto­sította az RMDSZ-kongresszuson eset­leg mégis részt vevő reformosokat, hogy figyelembe veszik a véleményüket. Az RT egy „új szövetség” megkötését követeli, amely a politikára, a társada­lomra és az egyházakra épülne. A Toró T. Tibor platformelnök által bemutatott polgári alternatíva szerint a reformosok az egyházaknak mind politikai, mind közigazgatási szinten vétójogot kíván­nak biztosítani. Az RT ismét kilátásba helyezte, hogy amennyiben az RMDSZ vezetősége a közeljövőben nem írja ki az általános, titkos, közvetlen, belső vá­lasztást és ha leváltja Tőkés László tisz­teletbeli elnököt, a platform kiválik a szövetségből. Tibori Szabó Zoltán Orbán Viktor szerint fennáll a ve­szélye annak, hogy a csatlakozást követően olyan gazdasági nehézsé­gek jelentkezhetnek, amelyek gyengíthetik az európai együttmű­ködés gondolatát - tájékoztatta az MTI-t Doncsev András, a volt kor­mányfő sajtótitkára. Orbán a Ke­reszténydemokrata Internacionálé (CDI) korfui elnökségi ülése után tegnap megbeszéléseket folytatott José Maria Aznar spanyol és José Manuel Barroso portugál minisz­terelnökkel, valamint Loyola de Palacióval, az Európai Bizottság közlekedési és energetikai biztosá­val - írta az MTI. Koppenhágára készülnek a V4-ek Kormányfői egyeztetés Budapesten - közös EU-stratégia • A visegrádi négyek kedvezően fogad­ták és jó tárgyalási alapnak tekintik az EU soros elnöki tisztét betöltő Dá­nia feljavított pénzügyi ajánlatát. Ma­gyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország miniszterelnöke teg­nap Budapesten ugyanakkor leszö­gezte: közösen tovább szeretnék javí­tani a csatlakozás anyagi feltételeit. Közös sajtónyilatkozatban foglalták össze tegnap a visegrádi négyek (V4) mi­niszterelnökei, milyen egyeztetett tárgya­lási stratégiát követnek a koppenhágai EU-csúcsig hátralévő alig két hétben. A december 12-én kezdődő, és a jelenlegi soros dán elnökséget lezáró uniós csúcson ugyanis be kell fejezni a csatlakozási al­kudozásokat ahhoz, hogy a tíz tagjelölt 2004 májusában beléphessen az EU-ba. A Medgyessy Péter magyar, Vladimír Spidla cseh, Leszek Miller lengyel és Mi­kulás Dzurinda szlovák kormányfő által elfogadott közös nyilatkozat üdvözli a dán elnökség feljavított pénzügyi ajánla­tát, mert az mindenképpen előrelépés, és jobb tárgyalási alap az októberi brüsszeli EU-csúcson elfogadott és a tagjelöltek­nek ajánlott csomagnál. A V4-ek vezetői - miközben nagyra értékelték a dán elnökség erőfeszítéseit - a csatlakozási tárgyalások sikeres lezárá­sa érdekében hangsúlyozták: a koppen­hágai csúcson is készek alkudozni, mert több kérdésben még mindig elégtelennek tartják Brüsszel pénzügyi ajánlatát, így a négy tagjelölt kevesli a közvetlen agrár­­támogatások kezdő, 25 százalékos szint­jét (legalább 35-öt szeretnének), és so­kallja a kilencéves átmeneti időszakot, amelynek a végén a közvetlen agrárpén­zek elérnék a jelenlegi tagoknak juttatott összeg száz százalékát. A visegrádiak to­vábbra is aggódnak a csatlakozás utáni tagdíjbefizetések és az uniós kasszából származó kifizetések egyenlőtlen elosz­lása miatt. Ezért szeretnék elérni, hogy az 1999-ben, a berlini EU-csúcson meg­határozott pénzügyi keretnek megfele­lően ne csak a tagság első évében, azaz 2004-ben, hanem az utána következő két esztendőben is jelentősebb visszatéríté­seket kapjanak az uniós kasszából, elke­rülve ezzel a nettó befizetői státust. Medgyessy Péter a dán javaslatban üdvözölte a mezőgazdasági kvótaemelé­seket és azt, hogy Koppenhága támogat­ja Budapest hároméves védzáradék­­kérelmét a külföldiek termőföldtulajdon­szerzésével kapcsolatban. A költségveté­si pozíciók terén a magyar miniszterel­nök továbbra is úgy látja: a Berlinben el­fogadott keretek a jelenleg ajánlottnál nagyobb mozgásteret biztosítanak az EU számára. Leszek Miller lengyel kor­mányfő közölte: csak spekulációk azok a hírek, amelyek szerint Lengyelország nem fogadná kedvezően a dán javaslato­kat. Az utóbbi napokban az is kiszivár­gott, hogy az EU kész akár a tárgyalások megszakítására is Varsó rugalmatlan ma­gatartása miatt. Egy forrás azonban la­punkkal közölte: erről szó sincs, Kop­penhágában tíz tagjelölttel fogják a csat­lakozási tárgyalásokat lezárni, mert szin­te biztos, hogy a dán elnökség által kije­lölt úton meg lehet majd egyezni. Mikulás Dzurinda azt hangoztatta, hogy a dán javaslat alapot jelent a tárgya­lások sikeres lezárásához. A kedvez­ménytörvénnyel kapcsolatos ma­gyar-szlovák vitákkal összefüggő kér­désre válaszolva a szlovák miniszterel­nök csak annyit mondott: vasárnap a V4- találkozó miatt jött Budapestre, kétolda­lú témákról nem esett szó. M. J. Tüntetés Medgyessy és Nastase ellen Az MTI jelentése szerint mintegy százhúsz fős tömeg gyűlt össze - úgy tudjuk: a polgári körök felhívására - a budapesti Kempinski Szálloda előtt, hogy tiltakoz­zanak Medgyessy Péter kormányfő és román kollégája, Adrian Nastase találkozó­ja ellen. A hotelben Románia nemzeti ünnepe tiszteletére tartottak fogadást. A tö­meget a készenléti rendőrség kiszorította a szálloda előtti játszótérről. A rendőrök egy embert kiemeltek a tömegből. Nastase részben az árvízvédelemmel foglalko­zó regionális konferenciára érkezett (két nap után) ismét Budapestre. Ezen a Du­na, az Elba és az Odera menti országok vezetői közös nyilatkozatot fogadtak el. (Részletek az árvízvédelmi egyeztetésről az 5. oldalon) fotó: teknős miklós Bizalmi válság a szlovák koalícióban POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL Bizalmi válság alakult ki a pozsonyi kor­mánykoalícióhoz tartozó Magyar Koalí­ció Pártja (MKP) és Mikulás Dzurinda miniszterelnök között, miután a szlovák kormányfő a kedvezménytörvény ügyé­ben Medgyessy Péterrel lezajlott buda­pesti eszmecseréjén más álláspontot kép­viselt, mint amiben előzőleg megegyez­tek Bugár Béla pártelnökkel - állapította meg a hét végén az MKP elnöksége. A testület nyilatkozatban ismerteti, hogy az MKP megtalálta azt a megoldást, amellyel elhárítható volt az oktatási-ne­velési támogatás miatt Szlovákia részéről emelt kifogás. Ezt a megoldást Szlovákia miniszterelnökével egyeztetve terjesztet­te elő az MKP. A szlovák miniszterelnök szóvivője útján ezt a nyilatkozatot valót­lannak és túlzónak minősítette. Kínai varroda Hirdetést jelentetett meg a lapokban az Oktatási Minisztérium, amelyben a szülők és a pedagógusok együttműködését kérik, hogy hatékonyabb le­gyen az oktatási rendszer, a lexikális tudás, a magoltatás helyett a prob­lémamegoldó gondolkodás kerüljön előtérbe. A Magyar Bálint oktatási miniszter és Hiller István politikai államtitkár által aláírt szöveg a 31 or­szágot érintő PISA 2000 nemzetközi vizsgálat eredményeire hivatkozik, amelyből az derül ki, hogy a magyar iskolások írni-olvasni tudása nem megfelelő, szövegértésben a vizsgált 31 ország közül a 23. helyen állunk. Azt is igazolta a vizsgálat, hogy a magyar iskolarendszer konzerválja a társadalmi különbségeket. A megdöbbentő tények valószínűleg igazak. Mégis az jut az ember eszébe, hogy tetszettek volna nem lezülleszteni a közoktatást, akkor nem tartanánk itt. A magyar iskolarendszer betegsé­gét ugyanis első renden a rendszerváltással együtt bekövetkező gazdasá­gi átrendeződés váltotta ki. Az, hogy a társadalom anyagi forrásait döntő mértékben átcsoportosították a piaci szférába. Ma egy gyerek színvona­las oktatásának teljes költségét nem fedezi sem az állam, sem az önkor­mányzatok. Kevésbé elszegényedett településeken a tehetősebb szülők megoldják magánórával, a többi meg elszenvedi, ami történik vele. A mai magyar közoktatás modellje se nem a régi porosz utas, elvágó­lagos, szigorú oskolamesteres tanoda, se nem a liberális angolszász isko­la, hanem leginkább a költségminimalizáló kínai varrodára hasonlít. Az önkormányzatok már bezártak minden iskolát, amit lehetett; a maradék gyerekeket összezsúfolták 35-ös létszámú osztályokba; még arra sem jut idő, hogy félévente egyszer mindenki szóban feleljen. Az iskolák gazda­sági önállóságát elvették, a pártok helyi másodvonala politikai zsák­mányként tartja kezében a menzai moslékgyárak profitábilis üzemelteté­sét, az irodaszereknek a haverok cégeitől való központi beszerzését, és a klientúra iskolaigazgatói kinevezését. Az ötvenszázalékos fizetésemelés részben elkésett, részben a jövedelem még így is kevés egy alkotó, ön­művelő, kreatív értelmiségi életvitelhez. Mindezek mellett, ha a szülők, pedagógusok elfogadnák a miniszter és államtitkára felhívását, azzal csak azt érnék el, hogy a gyereküket sem­milyen komolyabb felsőoktatási intézménybe nem vennék fel. Képzeljük el, amint a fiunk, lányunk azt mondja a jogi kari, vagy az orvoskari fel­vételin, hogy azért nem tudja az apró betűs adatokat, mert Magyar Bálint kijelentette, hogy a lexikális ismeretek túlsúlya korszerűtlen a modern vi­lágban. Mellesleg a felvételi tesztek lexikális maximalizmusát az Oktatá­si Minisztérium szakemberei támogatják vagy tűrik el évtizedek óta. Talán nem árt felhívni a tárca vezetőinek figyelmét a pályakezdő dip­lomás munkanélküliek döbbenetesen növekvő számára: ahol nincs állás, ott problémamegoldónak sincs állás meg magolásnak sincs állás. Az ide­­gennyelv-tanulásra nem elegendő motiváció, ha valaki csak arra használ­hatja a nyelvtudását, hogy ötévente egyszer megkérdezi tőle egy külföl­di, hogy merre van a nagylaki határállomás. Ha a magyar kormány való­ban fontosnak tartja az informatikai tudást, először azt érje el, hogy a ha­zai jövedelmekből is fussa rendszeres internethasználatra. ■ Nemcsak a magyar, hanem minden iskolarendszer konzerválja a társa­dalmi különbségeket. Csak persze a svéd iskolarendszer a svéd egyenlőt­lenségeket tartósítja, ahol a társadalmi elvonás-újraelosztás 50 százalék fölött van, ám egy hagyományosan szolidáris társadalmi többség azt he­lyesnek tartja és elfogadja. Nálunk ez egészen másként van. Mivel pedig a társadalmi egyenlőtlenségeket nem az iskolarendszer okozza, legfel­jebb konzerválja, önmagában semmiféle iskolareformmal nem is lehet változtatni rajtuk. Tanács István Amihez nem elég a törvény Több hónapja tartó kormányzati huzavona után immár nyilvánvaló, hogy az ígéretek ellenére az idén nem készül el az új agrárrendtartási törvény. A szakminiszter maga is elismeri, hogy váratlanul hosszú időt vesz igénybe a passzusok egyeztetése. Ez egyáltalán nem véletlen. Az agrárius főhatóság ugyanis egyebek között - kimondva, hogy a ha­zai agrártermelők érdekében, és ki nem mondva, de érzékeltetve: a mul­tinacionális felvásárlók jelenlegi gyakorlatát megfékezendő - paragra­fusba tenné: az élelmiszerekért reális határidőn belül kell fizetni, s azokat a beszerzési árnál olcsóbban nem lehet a polcra tenni. A messziről jött ember ilyenkor persze felkapja a fejét: ehhez külön jogszabályra, tör­vényre van szükség Magyarországon? Más viszont éppen azon értetlen­kedhet, ugyan miért akar az állam beavatkozni abba, hogy egy kereske­delmi vagy feldolgozócég miként üzletel egyik vagy másik partnerével. Németh agrárminiszter erre azt válaszolja: azért, mert a jelenlegi gya­korlat szerint az élelmiszer-termelők finanszírozzák az áru leszállítása után hatvan, vagy akár kilencven nap után fizető kereskedőcégeket. Ad­dig ugyanis az előbbiek valójában „hitelezik” az üzleteket. Megérkezik egy csemegeszőlő szállítmány a raktárba, a boltban „beárazzák”, kiteszik a polcra és estére talán már nincs belőle egy szem sem, de a termelői ár az egységes és erős érdekképviselet híján kiszolgáltatott paraszthoz még így is csak hetek múlva jut el. A kereskedők viszont azt mondják, hogy - idézet az egyik szakmai nyilatkozatból - „partnereinkkel előre egyezte­tett feltételek alapján kötünk üzletet, és azt is tudomásul kell venni, hogy a magyar élelmiszer-beszállítók között ma nagyon éles verseny zajlik”. E ponton sikeresen el is érkeztünk a lényeghez. Az üzletember utób­bi félmondatát mi most kissé sarkosabbra bővítjük: nekünk, tőkeerős kereskedőláncoknak pillanatnyilag nagyon könnyű tárgyalnunk a ma­gyar élelmiszer-beszállítókkal, mert ha egy is elfordul tőlünk, tíz másik lép a helyébe. Ráadásul mi, a fogyasztás templomai - mint gazdasági csoport - erősek vagyunk és egységesek, a parasztok, húsiparosok, a tejesek, és a többi hasonszőrű pedig nem. Mi erősek vagyunk a lobbi­zásban is, meg tudjuk fúrni, vagy legalábbis hátráltatni az olyan harcos és állítólag nagy politikai támogatást élvező elképzeléseket is, mint most az agrárminiszteré. Erre nekünk mindig lesz legalább egy megfe­lelő helyen ülő kormányzati tisztviselőnk. Hát nagyjából így. Az a gyakorlat, ami mára Magyarországon az élelmiszer-kereskede­lemben megszokott napi rutinná vált, Európa legtöbb országában el­képzelhetetlen. S nem azért, mert ez ügyben drákói jogszabályok mű­ködnek, hanem mert ott nemcsak a kereskedelem képes egységesen fellépni egy-egy nagyobb érdekütközés során, hanem a termelők is. Ha egy lánc nagyobb tétel krumplit akar venni, akkor nem sok kis beszál­lítóval tárgyal, hanem a burgonyatermelők szakmai szervezetével, amely majd egyezteti a szállítókkal a beszállítás rendjét. Vagyis, hogy melyik tag hova, milyen minőségben, hogyan csomagolva és mikor szállít - mégpedig óramű pontossággal. Éppen úgy, ahogy a kialkudott vételár is megérkezik a megbeszélt időre. Nálunk ez pillanatnyilag megszervezhetetlen, mert 1. a termelők képtelenek lennének meg­egyezni egymással, 2. már a felvásárlás megkezdésekor meggyanúsíta­nák az érdekképviselet vezetőit, hogy olcsóbb árért cserébe csúszó­pénzt fogadtak el a felvásárlóktól, 3. egyszer csak valahonnan címke nélküli „akciós” olcsó krumpli jelenne meg a pultokon. Hogy ez a hely­zet megváltozzon, még a legjobb törvény is kevés. Más (is) kell ide. Sokszor vagyunk tévedésben, hogy az EU-csatlakozás során első­sorban a felmarkolható agrárius és egyéb eurómilliárdokra kell figyel­ni. Hát nem. A pénz is fontos bár, de a sokat emlegetett Európa egyben az üzleti kultúrát, a megállapodások kölcsönös tiszteletben tartását is jelenti, amiből nálunk nagyon súlyos a deficit. Van mit tanulnunk. Tamás Gábor

Next