Népszabadság, 2003. május (61. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-21 / 117. szám

VILÁGTÜKÖR NÉPSZABADSÁG 2003. MÁJUS 21., SZERDA 7 Pillantás Itália fővádlottjának világképébe A szorongatott Silvio Berlusconi miniszterelnök nyilvános önvallomásai „Nagy áldozat az, amit vállalok" - panaszolta a New York Times tudósítójának egy kétórás, a mi­niszterelnöki palotában adott exkluzív vacsora fölött Silvio Berlusconi. „Van egy vitorlás jachtom, de az elmúlt két évben mindössze egyetlen napot töl­töttem rajta. És két vagy három éve nem voltam már a Bermudá­kon lévő házamban sem. Ugyan­ez áll a portofinói házamra is: csak egy napig lehettem ott az elmúlt kilenc hónap alatt." Olaszország leggazdagabb embere, a nagyvállalkozóból lett politikus, akit a Forbes magazin a világ harmadik legbefolyáso­sabb milliárdosának tart, ek­képp igyekezett elnyerni az amerikai olvasóközönség együttérzését: „Az életem meg­változott. Minősége borzalmas­sá vált. Micsoda kegyetlen mun­ka ez" - keseregte Itália 67. évé­hez közeledő kormányfője, aki, mint mondja, állandóan dolgo­zik, s „egyedül, állandóan egye­dül van". A nyilvánosságnak szánt ön­vallomás annak a médiakam­pánynak a része, amelyet Berlusconi akkor indított el, amikor, már-már visszafordítha­tatlanul olybá tűnt, hogy sem a halogatási kísérletek, sem a bün­tető- és eljárásjogi törvények testre szabott és visszamenőle­ges módosításai nem tudják elté­ríteni a bíróságot attól, hogy ha­marosan ítéletet hozzon egy el­lene három éve elindított kor­rupciós perben. Arra az esetre, ha elítélik, új választások kiírását ígérte, hogy a választók dönthessék el, hogy „ki kormányozza az országot”: a választott politikusok, avagy az önjelölt, s az ellene „ boszorkányüldözést folytató” baloldali bírák. Silvio Berlusconit, aki ellen az elmúlt évtizedben csaknem fél­ezer (!) alkalommal indítottak vizsgálatot, eddig három perben marasztalták el, s első fokon ösz­­szesen több mint hat év szabad­ságvesztést szabtak ki rá. A fel­lebbezések nyomán azonban az ügyek vagy elévültek, vagy a bí­róság nem találta eléggé meg­győzőnek az Itália fővádlottja el­len felhozott bizonyítékokat. Ez a mostani per lesz a végső. Az előjelek azonban nem éppen kedvezőek. A közelmúltban, egy hasonló ügyben Berlusconi vita­tott üzleti ügyeinek jogi intézőjére 1­ évet szabtak ki - s e jó barát, Cesare Perviti most, a döntő és utolsó perben együtt ül vele a vádlottak padján. Leg­alábbis ült a múlt hét péntekig, amikor is a bíróság váratlanul úgy döntött, hogy az állandóan miniszterelnöki elfoglaltságaira hivatkozó Berlusconi ügyét le­választja társaiéról, s a kor­mányfő felelősségét külön fogja vizsgálni. Az olasz kormányfő ma is in­dulattal emlékszik vissza rá, ahogy kilenc évvel ezelőtt, első miniszterelnöksége idején, ép­pen egy maffiaellenes nemzet­közi konferencia idején nyújtot­tak át neki egy korrupciós perre való idézést. A botrány hozzájá­rult Berlusconi rövid életű első kabinetje bukásához. A meg­aláztatás - legalábbis egészen a pénteki bírósági leválasztási ha­tározatáig úgy tűnt - most ennél is súlyosabb lehetett volna: Itália ugyanis épp akkor lesz az EU soros elnöke, amikor miniszter­­elnöke ellen meg kellett volna hoznia a verdiktet. A törvény­­széki különutas fordulat nyo­mán azonban valószínű, hogy az ítélet az olasz ciklus után szüle­tik meg, ha megszületik egyálta­lán. Berlusconi a fordulatig min­dent megtett, hogy elkerülje az elítéltetést: megkísérelte elha­­lasztatni a pert, s megpróbálta visszaállítani a legmagasabb közméltóságok immunitását - függetlenül attól, hogy az elle­nük folyó eljárás a hivataluk gyakorlása közben elkövetett vétség miatt folyik-e. Arra az esetre, ha elítélik, új választások kiírását ígérte, hogy a választók dönthessék el, hogy „ki kormá­nyozza az országot": a válasz­tott politikusok, avagy az önje­lölt, s az ellene „boszorkányül­dözést folytató" baloldali bírák. (Berlusconi figyelmét elkerül­hette, hogy Itáliában a választá­sok kiírására nem ő, hanem Ciampi elnök hivatott.) A kormányfő e jogi utóvéd­harcait egészíti ki azzal, hogy felfeküdt a média virtuális pszi­chiátriai heverőjére, s panasz­­áradatával megpróbált lehető legpozitívabb imázst kelteni magáról. Az önmagát a nemze­téért feláldozó üldözöttét. „Olyan légkör alakult ki (az országban), ami nem tetszik ne­kem" - nyilatkozta a La Stampának. „Úgy érzem hogy valaki, nem tudom ki, készül va­lamire. Az a benyomásom, hogy valaki arra törekszik, hogy meg­szabaduljon tőlem, de nem tu­dom, miként." A The New York Timesnak el­magyarázta, hogy miért nem vo­nul vissza a miniszterelnöki lét­tel járó spártai sanyargás ellené­re sem: „Ha most azonnal el­hagynám a politikai életet, Olaszország a kommunisták ke­zére kerülne". Mint mondja, „ma nincs más Itáliában", aki ezt megakadályozhatná. Csak ő. A baloldal szerinte antilibe­­rális, „antidemokratikus", és „visszaesett az infantilizmus­­ba". Ám ő, Berlusconi a veszélyt már nemcsak a „puccsisták logi­káját követő", s a „polgári állam ellen harcoló" bírókban és ügyé­szekben látja. „Rengeteg erő akar megállítani engem" - nyi­latkozta a minap, az ankarai lá­togatása idején rendezett sajtó­­konferencián. „Ellenem, a reformer ellen, aki nagyobb jólétet és szabadsá­got akar az országnak" - idézi őt az Il Messagero - „összefogtak a különböző politikai és pénzügyi hatalmi központok". Berlusconi, feledve és feledtetve, hogy nem­rég még az iszlám kultúra ala­­csonyabbrendűségéről érteke­zett, Törökországban így be­szélt: „Sok a közös bennem és Erdoganban (a török miniszter­­elnökben), mindketten őrültek vagyunk egy kicsit. Mind a ket­ten új pártot alapítottunk, és mind a ketten kihívást intéztünk az establishment (a kialakult in­tézményi és személyi kapcsolat­­rendszer­­ a szerző) ellen. Hatal­mas számú ellenség előtt talál­ták magukat, amely úgy érzi, hogy hozzányúltak kiváltságai­hoz." És hogy Berlusconi szerint konkrétan ki az ellenség? Nos ,minden olyan erő, amely együtt kormányozta az országot a régi politikai osztállyal, azok, akik a változás ellen vannak, s akik ma is a visszautasítás me­chanizmusait működtetik" - hangoztatta a miniszterelnök a Corriere della Sera szerint. Vagyis Berlusconi annak ellené­re az „establishmenten" kívül ál­lónak igyekszik láttatni magát, hogy üzleti birodalmát Bettino Craxi egykori (korrupció miatt elítélt, s idegenben, emigráció­ban elhunyt) szocialista minisz­terelnök bizalmas támogatásá­val növelte mindenkiénél na­gyobbra, s hogy a hagyományos pártok egy évtizeddel ezelőtti, korrupciós botrányok miatti összeomlása óta ő töltötte be a politikai élet jobboldalán kelet­kezett űrt. „Megváltoztattam az olaszok életét. Behoztam az országba a kereskedelmi televíziót" - ecse­telte érdemeit a New York Timesnak, hozzátéve, hogy ő Itália „leghíresebb, legismer­tebb, s leginkább szeretett üzlet­embere". Erre alapozva úgy gondolja: „Csaknem lehetetlen, akár egy baloldali bíróság szá­mára is, hogy elítéljen. Ezzel a közvélemény ellen fordulna". A puhatolózásra, hogy vajon miért nem számolta fel - miként azt két évvel ezelőtti megválasz­tásakor ígérte, száz napon belül­­ az általa betöltött közhivatal és a kiterjedt üzleti birodalma kö­zötti összeférhetetlenséget, s mi­ért nem adta el televíziós csator­náit, Berlusconi így felelt az amerikai lapnak: „Én akartam, de a gyermekeim nem engedték. Szerelmesek a vállalataimba. Folytatni akarják annak igazga­tását, amit az apjuk épített fel." Berlusconi jogosnak érzi azt is, hogy beleszól a köztévé bel­­ügyeibe is: a minap kifogásolta, hogy a RAI baloldali elfogultsá­­gú hármas csatornája részrehaj­­lóan számolt be az ellene folyó eljárásról. Az adón­­ máig sem tudni, kinek az utasítására - vizsgálat indult a műsorkészítők ellen. Amikor Francesco Rutelli, az ellenzék egyik vezetője kije­lentette, hogy Itáliában a „dikta­túra fuvallata" érezhető, s hogy egy rezsim van kialakulóban, Berlusconi így replikázott: „a re­zsim már létezik - s az ellenem működik". Berlusconi kész megváltoztat­ni ezt a „rezsimet", s mint arról a RAI weboldala beszámolt, nö­velni kívánja a kormányfői mél­tóság hatáskörét, vagy kész lét­rehozni a „francia típusú" el­nökséget. Ennek érdekében kész megváltoztatni a választási rendszert is. Berlusconi a minap Bariban járva leszögezte: „Elren­deltem, hogy büntetőjogilag ül­dözzék mindazokat, akik meg­sértik a minisztertanács elnöke hivatalát. Nem tartom magam antiliberálisnak, a kötelességem­nek teszek eleget." A miniszterelnököt nem sok­kal e határozata előtt, a korrupci­ós perben elmondott vallomása után, a milánói bíróság aulájá­ban inzultus érte. Egy magányos férfi azt ordította neki, hogy ugyanúgy fogja végezni, mint Ceausescu. A helyszínen tartóz­kodó tudósítók tanúsága szerint Berlusconi e szavakkal fordult a mellette álló rendőrhöz: „Szerez­ze be ennek az embernek a sze­mélyi adatait! Azonosítsa!" Róma, 2003. május POGÁR DEMETER Berlusconi milánói bírái előtt Lakáshitelek a HVB Banktól, használt és új lakás vásár­lására. Már építésre, bővítésre és korszerűsítésre is! Állami támogatás, tanácsadás, gyors ügyintézés. További részletekért hívja: 06-40/50-40-50 www.hvb.hu | A HVB Group tagja *+ 2% éves kezelési költség. A bank a kamatvétoztatás jogát fenntartja ... lakosságra vetített lefedettség vodafone HIRDETÉS 1 millió Vodafone előfizető nem tévedhet! A Vodafone-nál. És tudod, miért? Talán a kiváló lefedettség, vagy a rendkívül kedvező árak, eset­leg a jobbnál jobb ajánlatok miatt döntöttek mellettünk. Mindenesetre köszönjük annak az 1 millió embernek, aki minket választott. Őket 06 70-es számokon éred el országszerte... És Te... hogy vagy? www.vodafone.n­u

Next