Népszabadság, 2003. november (61. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-03 / 255. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2003. NOVEMBER 3., HÉTFŐ 3 Bírálat van - kizáró ok nincs A csatlakozás előtti utolsó EU-jelentés a magyar felkészülés hiányosságairól FÜZES OSZKÁR BRÜSSZELI TUDÓSÍTÓNK A mezőgazdasági intézményrendszer kapja a legsúlyosabb számon kérő bírá­latot az Európai Bizottságtól a Magyar­­országról szóló monitoringértékelésben. A jövőre csatlakozó tíz államról és a há­rom tagjelölt országról szóló jelentését a brüsszeli testület szerdán teszi közzé, benyújtva azt az Európai Parlamentnek. A tízek esetében az országjelentések most nem általános „bizonyítványt" állí­tanak ki, hanem kifejezetten azokat a hi­ányosságokat sorolják fel, amelyek ne­hezíthetik a jövő májusi EU-csat­­lakozást. Kizáró okot azonban nem talál­nak - derült ki a hetek óta „csöpögtetett" kiszivárogtatásokból. A magyar országjelentésről annyit tudni, hogy az általános felkészültség nem hivatalos listáján hazánk hátulról a negyedik, az első Szlovénia, a sereghajtó Lengyelország. Budapest az elmúlt idő­szak előrelépése dacára még mindig nagy elmaradásban van az agrárkifize­tések és a vidékfejlesztés intézményi és más feltételeinek megteremtésében (e té­ren a tízek közül az utolsó), késik né­hány jogszabály meghozatalával és a pénzügyi ellenőrzés egyes elemeinek korszerűsítésével. Kisebb gondok van­nak az állategészségügy és a növényvé­delem szabályozásával, hiányos a mé­diatörvény, várják a közbeszerzési és a bortörvényt. A közös piacról való átme­neti kizárás vagy más védzáradék sehol sem fenyeget, ám megtörténhet, hogy sok agrártámogatási és régiófejlesztési pénzt csak később kaphat meg az or­szág. A korábbinál enyhébb formában, de ismét megemlítik a korrupciót, annak politikai vetületeit, illetve az igazság­szolgáltatás lassúságát. Brüsszeli forrá­sok szóban hozzáteszik: ilyesmibe ugyan nem szólhatnak bele, de a ma­gyar belpolitikát túlságosan kiélezettnek tartják, ez az uniós felkészülést és a maj­dani beilleszkedést is gátolhatja. Ugyan­így az, hogy kormányváltásonként is­métlődően több ezer főt cserélnek le a közigazgatásban. Aggodalomra adhat okot néhány közintézmény - a nemzeti bank, a főügyészség, a pénzügyi fel­ügyelet és a közmédia - függetlenségé­nek csorbulása. A magyar pénzpolitikát külön kiemelve kiszámíthatatlanul kö­vetkezetlennek tartják. A kedvezménytörvény viszont im­már megfelel az uniós normáknak - is­merik el, ismét sürgetve a megegyezést Szlovákiával. Érzékeltetik, hogy a labda most a pozsonyi térfélen van, de nem sok esélyt látnak arra, hogy a Dzurinda­­kormány gyorsan belemenjen egy alku­ba. Budapest ösztökélő dicséretet kap a költségvetési túlköltekezés visszafogá­sáért is. Lengyelország kilenc területen mutat nagy elmaradást a felkészülésben. A tényleges hiányosságok mellett Brüsszel azért is bírálja keményebben Varsót, mert az EU-ban nagyon tartanak attól, hogy az újoncok legnagyobbika arro­gáns, túlságosan önző lesz majd. A tagjelöltek közül Bulgáriát inkább ösztönzik, Románia viszont rengeteg bí­rálatot kap. Bukarest szeretné, hogy a szerdai jelentés kimondja: Románia mű­ködő piacgazdaság, ám eddig úgy tűnik, hogy Brüsszel ezt még nem így látja. Bu­karest több más területen annyira elma­rad még Bulgáriától is, hogy Szófia attól tart: be kell majd várnia Romániát, így nem sikerül a 2007-es csatlakozás neki sem. Megtörténhet viszont, hogy a még nem is tagjelölt Horvátország utoléri, akár meg is előzi a bolgár-román párost. Magánjog Hágában: magyar lemaradás tudósítónk jelenti Hágából Gyermekelhelyezési és öröklési viták, il­letve a határokon átívelő más polgári jogi szabályozásokhoz csatlakozik Magyaror­szág a hágai székhelyű Nemzetközi Ma­gánjogi Konferencia (NMK) keretében - mondta a Népszabadságnak Mádl Ferenc. Az államfő pénteken díszvendége volt az NMK 110. évfordulója alkalmából rende­zett ünnepségnek, amelyen őt a nemzet­közi magánjog egyik vezető szaktudósa­ként is tisztelik. Jelenleg azonban Magyarország a har­minchatból csak négy konvenciónak ré­szese. Mádl sürgeti, hogy újabb területe­ken csatlakozzunk a magán-, család-, ke­reskedelmi, öröklési és más polgári jogi egyezményekhez (az Igazságügyi Mi­nisztérium már megkezdte az előkészü­leteket). Ez nemsokára megtörténhet, például a külföldi jogi okmányok, bizo­nyítékok kezelése, illetve a gyermekvé­delem terén. F.O. Európai nyitás az arab világ felé A mediterrán térség instabilitása fékezi a kapcsolatokat SERES ATTILA KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK Európa biztonsága nem kis részben a me­diterrán térség stabilitásának függvénye. A Földközi-tenger déli medencéjének, az úgynevezett Maghreb-országoknak és az Európai Uniónak a kapcsolata csak a köl­csönös bizalom légkörében fejlődhet, és ez a bizalom ma még törékeny - hangzott el Tuniszban, az európai bővítésről ren­dezett nemzetközi szimpóziumon. A tunéziai kormánypárt szervezésé­ben megtartott tanácskozáson tetten ér­hető volt az a félelem, hogy az Európai Uniót túlságosan leköti a tíz új tagállam integrálása, és nem marad elég energiája a mediterrán térség gondjainak enyhíté­sére, legfőképpen pedig pénze a beindí­tott EU-programok finanszírozására. Sadok Chaabane tunéziai felsőoktatási mi­niszter meg is fogalmazta a helyiek aggo­dalmát: az EU-támogatások mértéke a csatlakozó országok esetében 545 euró la­kosonként, míg a mediterrán térség ese­tében ez az arány csak 14 euró. Voltak fel­szólalók, akik amiatt tartották fontosnak az EU és a mediterrán térség kapcsolatai­nak fejlesztését, mert az unió innen merít­heti munkaerő-utánpótlását. Európa la­kossága rohamosan öregszik, 2040-re el­engedhetetlen lesz, hogy a hiányzó mun­kaerőt a földrajzilag közel eső földközi­tengeri térségből importálja. Baráth Etele politikai államtitkár, a Nemzeti Fejlesztési Terv és EU-támogatá­­sok Hivatalának elnöke Tuniszban elis­merte, hogy a most zajló keleti bővítés pénzforrásokat és jelentős szervezési energiát köt le Brüsszelben, mégsem mondható, hogy az EU-bővítés elszívja a levegőt a Földközi-tenger térségétől. Sőt lehetséges és ajánlatos a Maghreb-orszá­­gokkal évtizedekkel ezelőtt kialakított kapcsolatok felújítása - már csak azért is, mert az újonnan csatlakozóknak a kezde­ti időben alighanem a periférián nyílnak lehetőségei, és nem a központban. Cél­szerű az EU-val társulási viszonyban lé­vő térségben megméretni magukat, ott, ahol egyszer már pozíciókat szereztek. Delhi: a magyar kultúra ünnepe Ma tárgyal az indiai kormányfővel Medgyessy Péter FARKAS JÓZSEF GYÖRGY KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK Vasárnap délelőtt hatvanfős delegáció élén Delhibe érkezett Medgyessy Péter. A kormányfő ma tárgyal vendéglátójával, Vadzspaji indiai miniszterelnökkel. A tegnapi nap folyamán a magyar kor­mányfő és kísérete felkereste a főváros több nevezetességét, köztük a negyed­­százados jubileumát ünneplő Magyar Kulturális Intézetet. A harminc év utáni első magyar in­diai kormányfői látogatás tegnap a fő­város néhány kulturális létesítményé­nek felkeresésével kezdődött. Med­gyessy Péter és felesége, valamint a kí­séret tagjai meglátogatták a Kutab Minar tornyot körülvevő műemlék­együttest, benne a soha nem rozsdáso­dó vasoszloppal, majd a nemzeti múze­um kincseit tekintették meg. A körsétát a közép-ázsai gyűjteménnyel kezdték, ezt ugyanis Stein Aurél adományozta a múzeumnak a múlt század elején. A Nagy-Britanniában lordi címmel elis­mert, magyar származású Ázsia-kutató fényképe és életrajza is ott látható-ol­vasható a kiállításon. Este Magyarország számos indiai ba­rátjának jelenlétében megünnepelték a Delhi Magyar Tájékoztatási és Kulturá­lis Központ 25 éves fennállását. A ne­gyedszázados intézmény az egyetlen magyar kultúrintézet egész Ázsiában. A vendégeket Radnóti Aliz igazgató tá­jékoztatta a központ szerteágazó tevé­kenységéről, a hangversenyektől a ma­gyar nyelv oktatásáig. Medgyessy, aki az indiai szokásnak eleget téve egy mé­cses meggyújtásával is sikereket kívánt a háznak, kifejtette, hogy kétoldalú kapcsolataink nagy hagyományú, pél­daértékűen sikeres területe a kulturális együttműködés. Az eseményen beszé­det mondott Schneider Mária, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára, aki ma kulturális csereprogramról ír alá megállapodást indiai partnerével. A rendezvényen elhangzott, hogy már fordítják hindi nyelvre Kertész Imre irodalmi Nobel-díjas regényét, a Sorsta­­lanságot. Tervbe vették azt is, hogy ma­­gyar-indiai-európai uniós koproduk­cióban filmet készítsenek Körösi Csom­a Sándor életéről. Medgyessy Péter a lá­togatás alkalmával leleplezte a híres Kelet-kutató emléktábláját az intézet épületében. Medgyessy Péter és felesége a Ku­tab Minar torony előtt Andreotti: 24 év helyett felmentés POGÁR DEMETER RÓMAI TUDÓSÍTÓNK Huszonnégy év börtöntől menekült meg a hét végén Giulio Andreotti hétszeres volt olasz miniszterelnök. A római legfőbb semmítőszék ugyanis a bizonyítékok elégtelenségére hivatkozva megsemmisí­tette a perugiai fellebbviteli bíróság no­vemberben hozott, csaknem negyedszá­zados elzárásra vonatkozó ítéletét. Andreottit azzal vádolták, hogy 1979- ben ő gyilkoltatta meg Mino Pecorelli új­ságírót, aki a többszörös olasz kormány­főt állítólagos maffiakapcsolatai miatt írá­saiban Keresztapa néven emlegette. And­reottit 1999-ben egyszer már felmentet­ték, de egy tavaly letartóztatott maffiave­zér, Antonino Giuffré terhelő vallomást tett ellene. A semmítőszék határozata - meg­kérdőjelezve a maffiavezér kijelentései­nek hitelességét - áttételesen segíthet Silvio Berlusconinak is, akit személy sze­rint, illetve akinek vállalkozását Giuffré szintén alvilági kapcsolatokkal gyanúsí­tott meg. A Berlusconi-kormányzat sze­rint valójában baloldali ügyészek folytat­nak „boszorkányüldözést". Megfigyelők elképzelhetőnek tartják, hogy kérdésessé válik a „bűnbánó" maffiózóknak felkí­nált vádalku intézményének jövője. Az ítélet megkönnyebbülést keltett az olasz politikai elitben, mert az elmúlt fél évszázadban meghatározó figurának számító Andreotti egy évvel ezelőtti elíté­lése megingatta a háború utáni Itália poli­tikai berendezkedése iránti bizalmat. Andreottiról egy másik bíróság július­ban megállapította: 1980-ig baráti kap­csolatokat ápolt a maffiával, ám elévülés miatt felmentette a 84 éves politikust. Demecser KÁCSOR ZSOLT A­z elmúlt napokban országos ismertségre tett szert egy a közvélemény számára korábban teljesen ismeretlen szabolcsi kisváros neve: Demecser. (Jellemző, hogy először sokan azt hitték, a veszprémi Demecserről van szó, amelynek a hírekben biztosan elírták a nevét.) Demecser kétes hírnevének alapja az, hogy a településen Fáky László fideszes polgár­­mester halála miatt időközi polgármester-választást tartottak, amelyet a kor­mánykoalíció jelöltje, Kiss Gyula nyert meg a volt polgármester özvegyével, a fideszes Fáky Lászlónéval szemben. A Fidesz a kampányszabályok megsér­tése miatt megóvta az eredményt, amelyet a megyei bíróság meg is semmisí­tett, és új választást írt elő. Régmúlt időket idéző, különös választás lesz Demecseren a következő, ugyanis a november 16-i vasárnapon a szavazólapon csak egyetlen jelölt ne­ve szerepel majd: Kiss Gyuláé. Fáky Lászlóné - miután a Fidesz kiharcolt ne­ki még egy esélyt - visszalépett a jelöléstől, arra hivatkozva, hogy az élete ve­szélyben forog. Feljelentést is tett, úgyhogy a rendőrség most gőzerővel nyo­moz, hogy megtalálja az őt és gyerekeit megfenyegetőket. (Megjegyzem, Fákyné félelmén jót derültek azok a demecseriek, akik korábban éppen a fideszes városvezetés provinciális gőgjétől és kiskirálykodásától rettegtek.) Nem könnyű eldönteni, hogy Fákyné visszalépett-e vagy visszaléptették. A Szabolcsban gyenge pozíciókkal rendelkező Fidesz számára olyan nagy volt a demecseri választás tétje, hogy még maga Orbán Viktor is ellátogatott a településre, hogy Fákyné mellett kampányoljon. (Hírértékkel bír, hogy azon a rendezvényen részt vett Fáky Lászlóné is, akit a napokban amiatt bíráltak, mert a kampányban nem jelent meg a helyi nyilvánosság előtt, és nem fogad­ta el Kiss Gyula vitára szóló meghívóját sem.) Nos, a Fidesz számára aligha­nem kapóra jött a Fákynét fenyegető állítólagos halálos veszedelem, hiszen az özvegy visszalépésével a párt a biztos vereség tudatában úgy térhetett ki az új választás elől, hogy közben megpróbált rúgni az ellenfelén is. S persze fontos a választás a kormánykoalíció pártjai számára is. De a lényegről, a demecseri emberek életéről mintha nem beszélne senki. A jobboldal attól hangos, hogy Demecserben végre lebuktak a szocialista ármánykodók, a baloldal pedig az­zal támad, hogy a fideszesek nem demokraták, hiszen képtelenek elfogadni a választás eredményét, a koalíciós jelölt fölényes győzelmét. De az országos közvélemény előtt esett-e szó arról, hogy miféle program mentén csaptak össze Demecserben a polgármesterjelöltek? Elhangzott-e, hogy valójában mit akart az egyik jelölt, és mit a másik? Hogy a két éve város­sá avatott, 4600 lelkes településen az egyetlen szövőüzemen kívül, ahol négy­száz ember - de köztük csak százötven demecseri­­ dolgozik, semmiféle je­lentősebb munkahely nincs? Hogy a városban tíz éve bezárt a búzakeményí­tő gyár, a palackozóüzem, leépült az áfész és a termelőszövetkezet, ezért most sokak számára nincs sem állás, sem pénz, sem kiszámítható jövő? Mit tud a politika erről a városról, erről a messzi, érthetetlen és lenézett vidékről azon kívül, hogy Demecser zászlaját most a zászlórúdra lehet tűzni? Elképzelhető, hogy a november 16-i polgármester-választás után a zászló­vivők visszavonulnak, hogy másik vásznat tűzzenek arra a bizonyos rúdra. Demecser meg ott marad magára a problémáival a távoli Szabolcsban. De ta­lán annak is lehet még valami helyi haszna, hogy a korábban ismeretlen kis­város megkerülhetetlenül rákerült a nagypolitikai térképre. Fúzió előtt ACZÉL ENDRE S­zaporulat után fogyás. Mármint a magyar jobboldalon. Párttá alakult a Jobbik (Magyarországért Mozgalom), s­­ talán - megszűnik önálló pártként működni az MDF-ből 1996-ban kiszakadt Magyar Demokrata Néppárt (MDNP). Éspedig olyképpen, hogy visszatagozódik az MDF-be. A radikális jobboldal osztódik (a MIÉP a Jobbikkal rivalizál), a mérsékelt jobbol­dal integrálódik. Semmi nem alakul úgy, ahogyan az „egy akol" lázában élő Fidesz-vezetés szeretné. Az ő zászlaja alatt egyetlen párttal sem menetel több - volt értelme vajon a „polgári köröknek"? nem véletlenül a Jobbikot segítet­ték világra?­­, mint a 2002-es választások után; őhelyette inkább az ugyancsak „egy akolban" (bár kisakolban) gondolkodó MDF erősödhet. Bár ő sem any­­nyira, mint szeretné. Az FKGP és a KDNP, két, parlamenten kívüli, legfeljebb jelentéktelenségében versengő minipárt nem nagyon akarna beléje tagozódni - hogy a Fidesztől való félelmében-e, meg nem mondom. És aztán, valljuk meg, az MDNP se az a nagy zsákmány, ami pár évvel ez­előtt lett volna. Amikor a Néppárt Szabó Iván vezetésével önállósult, az „antalli garnitúra" szinte teljes létszámban oda gravitált. (Mínusz Boross Pé­ter.) Volt miniszterek, államtitkárok, tucatnyian. Ha jól nézem, maradt mára Kónya Imre, Pusztai Erzsébet és talán Raskó György. A többiek vagy a Fidesz­­ben vagy a politikán kívüli szférákban találtak maguknak állást és/vagy üd­vöt, ki tudja, melyiket. A „nagy gárda" utolsó közös fellépése az volt, amikor a tavalyi választások második fordulója előtt levélben tiltakoztak az MDNP- nek is otthont adó Centrum (Kupa Mihály) kormányváltó elkötelezettsége, más szóval az MSZP-nek odaígért támogatás miatt. Na most a gyermeki látás is könnyen befogja egy olyan státuskép kiér­­leletlenségét, amelyben egy jobbközép párt egyszerre határolja el magát az MSZP-től, a Fidesztől és az MDF-től. (Az SZDSZ-től csak azért nem, mert az „végképp" szóba nem jön, holott liberális.) Ez a státuskép előidézője lett az MDNP lassú haldoklásának, az „antalli gárda" szinte teljes lemorzsolódásá­nak. A címke szinte semmit se takar ma már. Megvenni is csak azért érdemes, hogy hivatkozni lehessen rá. De a hivatkozás soha nem egészen érdektelen. Az MDF igényli az erősödésnek legalább a látszatát, Dávid Ibolya pedig kü­lönösen. A pártelnök egészen bizonyosan támogatná a két párt egyesülésé­nek, uniójának egy olyan formáját, amelyik az MDNP számára nem megalá­zó. Az MDNP-nek még esze ágában sincs kétségbe vonni Dávid „vezető sze­repét". Hogyisne! Végtére is az elnök asszonyban látja annak a garanciáját, hogy az ővele újra kiegészült MDF-en belül az egyszerre nemzeti-liberális és egyszerre önállóságpárti vonal erősödjék. A maga hozományával e kettőt dú­­colná alá. Azoknak tehát, akiknek kevesebb érdekeltségük van abban, hogy a Dávid­­vonal további támogatást kapjon a párton belül, valószínűleg nem lelki ügyük az MDNP visszafogadása. Ezek a politikusok azt látnák jónak, hogy ha a Néppárt feloszlatná magát, s tagjai egyenként kérelmeznék fel-, illetve visz­­szavételüket az MDF-be. Akkor talán szemezgetni lehetne közülük, mondjuk úgy, hogy Kónya nem kell, Pusztai kell - vagy fordítva. (Érdekes, hogy ha va­­lak­i, akkor épp az MDF szerzett közeli ismereteket arról, milyen az, amikor egy erősebb párt - a Fidesz - elkezd szemezgetni a partner embereiből, ugyanilyen rokonszenvminták szerint.) Az ilyen megalázó eljárás az MDNP- nek elfogadhatatlan. Vele meg lehet torpedózni az uniót és persze Dávid Ibo­lya ambícióit is. Más szóval ami az MDF/MDNP fúzió körül kialakulóban van, az ki nem vonható az MDF belső politikai harcainak köréből. Dávid, ha hű újabb önmagához, nem engedheti el még egyszer úgy Pusztai Erzsébet ke­zét, ahogyan 2001 tavaszán, a Békejobb fogadtatásától megriadva, egyszer már megtette. Igaz, ezúttal nem a Fidesz a nyir ellenfél.

Next