Népszabadság, 2004. március (62. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-01 / 51. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2004. MÁRCIUS 1., HÉTFŐ Határblokáddal fenyegető romák Schuster szlovák államfő a katonák visszahívását kezdeményezte SZILVÁSSY JÓZSEF POZSONYI TUDÓSÍTÓNK Több kelet-szlovákiai roma település kö­­rülzárásának azonnali megszüntetését, a rendőrség és a hadsereg alakulatainak visszarendelését, továbbá a szociális elé­gedetlenség miatt vizsgálati fogságban tartott személyek azonnali szabadon bo­csátását követelte a hét végén a szlová­kiai roma parlament vezetősége. A szlo­vák államfőhöz és a miniszterelnökhöz intézett felhívásukban kilátásba helyez­ték: ha kérésüket nem teljesítik, akkor tiltakozásul lezárnak néhány autópálya­szakaszt és határátkelőt. Alexander Patkola, a Roma Kezdemé­nyezés (RIS) vezetője pedig bejelentette: a provokációktól és az erőszakos cseleke­detektől tartva nem tartják meg a szepes­­ségi Iglón (Spisská Nová Ves) a mára ter­vezett demonstrációt. Felkérték viszont az európai emberjogi és roma szerveze­tek képviselőit, hogy Szlovákia külföldi nagykövetségei előtt és más módon is til­takozzanak az elmúlt heti tőketerebesi (Trebisov) rendőri túlkapások ellen. Rudolf Schuster államfő tegnap fogad­ta roma válságstáb vezetőit, akiknek megígérte, hogy felkéri a belügyminisz­tert követeléseik mielőbbi elbírálására. A kelet-szlovákiai Cuklovban történt el­múlt heti fosztogatások miatt őrizetbe vett tizenöt, köztük sokgyermekes roma asszony közül a hét végén mindössze kettőt helyeztek szabadlábra, a többit vizsgálati fogságba helyezték. Itt az ide­je, hogy a fegyveres erőket visszavezé­nyeljék a kaszárnyákba - jelentette ki Schuster a kassai találkozót követően. Az elnök a roma vezetőket egyébként arra kérte: álljanak el az autópályák és a határátkelők tervezett blokádjától. Ludovít Kaník munkaügyi, szociális és családügyi miniszter a Markíza kereske­delmi tévé vasárnapi politikai vitaműso­rában bejelentette: áprilistól az eddig ezer koronáról ezerötszázzal (amely hozzávetőleg kilencezer forintnak meg­felelő összeg) emelik a havi szociális já­randóságaikat azoknak, akik átképzésen vesznek részt vagy bekapcsolódnak a helyi közhasznú munkákba. Klára Orgovánová, pozsonyi roma kormány­­biztos szerint viszont az intézkedés nem enyhítheti a szegény rétegek megélheté­si gondjait. ■ FELSZÓLÍTOTTA TAGSÁGÁT a Magyar Koalíció Pártjának országos tanácsa, hogy támogassa Frantisek Mikloskót, a szlovák Keresztényde­mokrata Mozgalom (KDH) állam­főjelöltjét. Szlovákiában április ele­jén rendezik a közvetlen köztársa­­ságielnök-választás első fordulóját. A testület a júniusi szlovákiai euró­pai parlamenti választásokra ké­szülve döntött a párt listájáról is. Bauer Editet, az MKP jelenlegi par­lamenti képviselőjét és Berényi Jó­zsef pozsonyi külügyi államtitkárt nevezték meg az első két, befutó­nak tartott helyen. (Pozsonyi tudó­sítónktól) Roma gyerekek Tőketerebesen, ahonnan az éhséglázadás elindult Vízumígéret Lamperthtől az RMDSZ-nek Magyarország megvizsgálja a munka­­vállalási vízumkiadás gyorsításának le­hetőségét - ígérte meg az RMDSZ vezetőinek a hét végén Lamperth Mónika. A belügyminiszter ezt az erdélyi magyar önkormányzati tisztségviselők tovább­képzését célzó konferencián közölte a Kolozsvár melletti Magyarkapuson. Lamperth lapunknak elmondta: tény, hogy egyeseket érzékenyen érint a fél­évenként 90 napos magyarországi tar­tózkodás bevezetése. Lamperth lapunknak azt mondta: nem látta az 1989-es romániai forrada­lomban a külföldi, köztük a magyar tit­kosszolgálatok szerepéről szóló, nagy vitát okozó filmet, amelyet a múlt héten az Arte televíziócsatorna közvetített. A miniszter asszony rámutatott: nincs tu­domása arról, hogy Budapest bármilyen vizsgálatot szándékozna folytatni az akkori állítólagos magyar fegyverszállí­tásokról. T. SZ. Z. Kitiltották Romániából Bayert Markó: Politikai okból nem lehet korlátozni a beutazást TIBORI SZABÓ ZOLTÁN KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNK Szombaton a román határőrök a borsi ha­tárállomáson közölték Bayer Zsolttal, a Magyar Nemzet publicistájával, hogy nem engedhetik be Romániába, mert szerepel az országból kitiltott személyek listáján. Vasárnap délután román titkosszolgálati források elmondták: Bayer Zsolt az Illyés Közalapítvány egykori titkárával, Veress Lászlóval együtt jelentkezett belépésre a határállomáson. Gépkocsijuk a diploma­táknak fenntartott sávba állt, mert Veres­nek korábbi tisztsége okán még mindig magyar diplomata-útlevele van. Veresst beengedték az országba, Bayert azonban nem, mert - erősítették meg a források - nemkívánatos személynek minősítették Romániában. A határállomáson Veress és Bayer azt mondták: Székelyudvarhelyre igyekeznek, Szász Jenő polgármesterhez, majd onnan Szovátára, autonómiakonfe­renciára. A román hatóságok sem Bayernek, sem pedig érdeklődésünkre nem indo­kolták a döntést. A kolozsvári magyar fő­konzulátust nem tájékoztatták az ügyről. Markó Béla a hírre reagálva elmondta: sok mindenben nem ért egyet Bayer Zsolttal, de politikai megfontolásból senkinek nem lehet megtiltani, hogy Romániába utazzon. Az RMDSZ elnöke közölte: tájé­koztatást kért az ügyben a román kor­mánypárt vezetőitől, s a válasz függvé­nyében kész lépéseket tenni a tiltás felol­dása érdekében. Politikai állásfoglalások­kal szemben ugyanis kizárólag politikai eszközökkel szabad fellépni - tette hozzá. Bayer úgy vélte, kitiltásának hátteré­ben a székelyföldi autonómiatörekvések, a közelgő romániai választások, továbbá az RMDSZ-en belüli szakadás állhat. A kitiltás hátterében esetleg Bayer ko­rábbi kijelentései állhatnak: tavaly május 31-én az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács sepsiszentgyörgyi lakossági fórumán azt sürgette például, hogy az erdélyi magya­rok ezrei lépjenek fel „Bizánc", „az idióta román sovinizmus", „a helyi hülye ro­mán rendőr" ellen. Ifjúszocialisták: irány Brüsszel Alelnökké választották a hét végén Újhelyi Istvánt a Szo­cialista Ifjúsági Internacionálé (IUSY) 25., budapesti világ­­kongresszusán. Elnök a 32 éves, dél-afrikai Fikile Mbalula lett. Utóbbit kérdez­tük az a világ legnagyobb if­júsági politikai szervezetéről. ELNÖKI TERVEI. Eddig az IUSY alelnö­­keként tevékenykedtem, most két évre választottak meg elnöknek. Hazámban az Afrikai Nemzeti Kongresszus ifjúsá­gi szervezetének, a több mint egymillió fiatalt képviselő ANCYL-nek vagyok a főtitkára. A világszervezet előtt álló leg­fontosabb feladatoknak a békéért való kiállást, a fenntartható fejlődést, a világ gazdagjai és szegényei közötti, egyre szélesedő szakadék csökkentését tar­tom. EURÓPA ÉS AFRIKA KAPCSOLATA. Európa gyarmatosítóként lépett fel a kontinensünkön. Osztozik az afrikai nyomorért, az alulfejlett infrastruktúrá­ért, az instabilitásért viselt felelősség­ben. Úgy gondolom, az Európai Unió­nak segítséget kell nyújtania az afrikai országok felemelkedéséhez. Ennek kap­csán is időszerű, hogy a IUSY nemzetkö­zi titkársága Bécsből Brüsszelbe költöz­zön. Az EU székhelyének közelségében jobban be tudnánk kapcsolódni a világ­­politikát meghatározó párbeszédbe. A BALOLDAL ÉS AZ IRAKI HÁBORÚ. A legfontosabb a dialógus folytatása, a meggyőzés. Úgy kell kialakítanunk a közös álláspontot, hogy közben ne ide­­genítsük el egyes tagszervezeteinket. A brit Munkáspárt fiataljai vagy éppen a magyar ifjúszocialisták például szep­tember 11-ét is másként látták, mint so­kan mások. A SUSY ÉS A SZOCINTERN (SI): Nem „óvoda" vagyunk: meggyőződésem, hogy a megfelelő politikai nyomaték ér­dekében a Szocintemnek éppen úgy szüksége van az IUSY-ra, mint fordítva. Főtitkárunk, az olasz Enzo Amendola ott ül az SÍ elnökségében António Guterres portugál Sí-elnökkel vagy éppen Goran Persson svéd miniszterelnökkel együtt. Saját képviseletünk van számos nemzet­közi szervezetnél, így az ENSZ-nél, az Európa Tanácsnál is. A BUDAPESTI VILÁGKONGRESSZUS. A magyar Fiatal Baloldal - Ifjú Szocialis­ták, amelynek Újhelyi István az elnöke, példás házigazdának bizonyult, ezúton is köszönöm a munkájukat. A kongresz­­szus nemcsak a tisztújításról szólt, a kül­döttek az idő nagy részét a tényleges po­litikai vitákkal töltötték. SZ. L. L. Fikile Mbalula Medgyessy és a pártja ACZÉL ENDRE A­ki azt mondja, hogy a Magyar Szocialista Párt vezetőiben megvan az elszánás Medgyessy Péter leváltására, az egyáltalán nem ismeri se a pártot, se a vezetőit. Mert egy dolog az, hogy ha valaki - nevezzék az illetőt Kisnek vagy Nagynak - úgy érzi, ő jobb teljesítményt tudna nyújtani a kormányfői székben, mint Medgyessy (minden minisztériumban tucatnyi osztályvezető, főosztályvezető, helyettes államtitkár gondolja ugyanezt ma­gáról és a főnökéről, nemde?), s megint egy dolog, ha egy párt arra szövet­kezik, hogy a nevében kormányzó, ám ellehetetlenült politikust elmozdítsa. (Ami nagy-nagy ritkaság, bármely országról legyen is szó.) Én eddig nem láttam jelét annak, hogy ilyen szövetkezés alakulna, alakulgatna. Különben is: nagyon türelmetlennek kéne lenniük a Medgyessynél közel két évtized­del fiatalabb embereknek ahhoz, hogy már most bejelentsék az igényüket egy olyan posztra, mely idővel amúgy is az övék lesz. Azt mondom, nem láttam „jelét". Mert valamilyen jelzés azért jöhetett volna. Nem direktben, hanem amúgy politikusán, közvetve. Példának oká­ért az MSZP parlamenti frakciója darabokra szedhette volna Medgyessy bi­zalmasát, az új pénzügyminisztert, amikor elébük állt takarékoskodási ter­veivel: a miniszterelnök felfogta volna egy ilyen demarsnak az üzenetét. De semmi ilyesmi nem történt. Ha valamiről jelzés jött, az­­ a legmélyebb pon­ton is - a töretlen szolidaritás volt. Mindez azonban se fogalmi, se gyakorlati ellentétben nincs azzal, hogy az MSZP-ben „sokan" (ez tetszés szerint képezhető le vezetőségre, tagság­ra) nem a párt, hanem a kormány fölött kimondott ítéletnek tekintik a friss közvélemény-kutatási adatokat, s mint ilyeneket, méltánytalannak. Pláne, hogy a miniszterelnök - ennek a kimondásával sem késlekednek - párton­­kívüli. De ez gyermeteg öncsalás. Medgyessyt az MSZP választotta, vele sír és vele nevet, nincs is más útja. Mától fogva például együtt fog futni a kor­mányfő Miskolcon bejelentett népszavazási indítványával, és megint egy­szer tudomást sem vesz arról, hogy a koalíciós partner az SZDSZ dühödten tiltakozik. (A párt legfeljebb azért szórhatna hamut saját fejére, mert ha mi­niszterelnököt - vezért - keresett, soha nem volt képes más közeghez nyúl­ni, mint a késő kádári reformértelmiséghez, -technokráciához, -poli­­tikussághoz. Horn, Medgyessy és­­ Németh. Igen, Németh Miklós, aki ugyan soha nem lett hivatalos miniszterelnök-jelölt, de pár éve karnyújtás­nyira állt tőle.) Ámde egy gyors kanyarral most kedvem volna megkérdezni: tényleg? Együtt sír és együtt nevet? Magáénak érzi-e az MSZP azt a szándékolt és félreérthetetlen demonstrációt, a szolidaritásnak azt a ritka aktusát, ame­lyet az európai politika egyik meghatározó alakja, Chirac francia elnök vitt véghez Budapesten, Medgyessy oldalán? Jó érzések töltik-e el a pártot at­tól, hogy Medgyessyt a maga diplomáciai és külpolitikai teljesítményei ki­emelik a közép-kelet-európai átlagból, amit egyidejűleg nyugtáz Bush, Blair, Schröder és Chirac? (De beírhatnám a névsorba az orosz, a kínai és az indiai vezetőket is.) Ennek például nem láttam jelét. Amiképpen a szokás szerint bürokratikusan béna kormányapparátus, a párt sem sietett valori­zálni ezt az eseményt. Gondoltam, az MSZP választmánya majd megteszi, nem tette. Viszont fogalmazott egy 16 pontos, na mit? Egy kommunikálha­­tatlan valamit. Ebben az MSZP versenytárs nélkül áll. Gyurcsánynak is van huszonvalahány pontja, Hiller programot alkot, az se fog kevesebb pontból állni. Nem akarnám ugyan elprofanizálni ezt a témacsokrot, tény és való, hogy a szociáldemokrácia egyfajta megszállottsággal űzi a jövőképkuta­tást, talán nem teljesen haszontalanul, de. A New Labourrel is bele lehet szaladni olyan bel- és külpolitikai konfliktusokba, mint amilyenekbe Tony Blair beleszaladt. Szinte jóvátehetetlenül. A Neue Mitte sem menti meg Schrödert. A „nemzeti közép" se oltalom Medgyessynek. Kevésbé ideoló­gia- és paradigmakereső politizálás több hozadékkal járna. Vissza az anya­földhöz, elvtársak! Azt a 900 milliárdos Fidesz-adósságot, amivel a minisz­terelnök 2004 februárjában előjött, másfél évvel korábban kellett volna téte­lesen előadni. Ma már késő. A 2003-as deficitcsökkentés célelőirányzatát nem kellett volna teljesíthetetlen számhoz kötni; a kevesebbet kellett - és lehetett - volna győzelemként ünnepelni, s ha ez megtörténik, talán forint­válság sincs. Nem lett volna szabad említetlenül hagyni, hogy Orbán 33 milliárdért eladta volna a Postabankot, s ugyanezen az üzleten Medgyessy 100 milliárdot kasszírozott. Nem lett volna szabad hagyni, hogy ugyanaz az Orbán, aki semmit sem tudott kezdeni az M5-össel, habár tehette volna, nyomban támadásba lendüljön annak hallatán, hogy Medgyessyék végre, végre matricássá tették ennek a megfizethetetlen autópályának a használa­tát. Egy csomó érthetetlen ügy. Egy csomó sikertörténet, ami a kommuni­kációban önnön visszájára fordul, és senki nem érti, miért. Van persze ma­gyarázat: rossz a kormányzati kommunikáció. De szepegve hozzáteszem: a párt se tett semmit azért, hogy jó legyen. Késlekedés és bizonytalanság sugárzik a kormányfő felől, holott környezete céltudatos embernek, mód­szereiben egyáltalán nem udvarias politikusnak ismeri. A defenzíva meg az MSZP természetes állapota. Jól érzi magát benne. Offenzív ez a párt csak „belül" tud lenni, tanú rá ezernyi szikrázó szindrómája, a Horné, a Ková­csé, a Szilié, a Gyurcsányé, a Hilleré, a Juhászé, a Kiss Péteré etc. Mindenki mondja a magáét. Mind azt sugallja: versenyhelyzet van. (Látott valaki már ilyet a Fideszben? Ho-hó!) Ám akkor tisztázzuk itt: nem tudok olyan versenyről, amely a miniszter­­elnöki posztért folyna, viszont tudok olyanról, amelyik a pártelnöki székért folyik. Viszonylag biztonságosan prognosztizálható, hogy 2005 tavaszán Kovács László székébe más valaki fog beülni. A felsoroltak közül bárki. És olyasvalaki is, akit nem neveztem meg. A hadjárat politológiai gyöngyszem lesz, mert tényleg nem mindegy, hogy melyik korosztály, a negyveneseké vagy az ötveneseké veszi át Kovácstól a zászlót. De kérdem: miért ne vehet­né át vagy vissza a lebírhatatlan Horn Gyula? Van egy rossz hírem sokak­nak: az MSZP rendíthetetlen törzsszavazói közül még mindig többen kíván­csiak „a Gyulára", mint az összes többire együttvéve. Viszont a változásra váró, de ugyancsak zsigerien baloldali, balliberális szavazók táborában Gyurcsány és Hiller „a király". Ők azok, akik mást, újat tudnak mondani; okosak, képzettek, felvilágosultak, új generációsak. „Megérintik" az értelmi­séget. Ha van annak a szónak tartalma és értelme, hogy megújulás, akkor ők üzenik, hogy van ilyen, bár a „tömegek" nem annyira megújulást, mint in­kább következetes, kevésbé rapszodikus politizálást várnak. A kérdés az és csak az, hogy az ugródeszkának számító MSZP-elnöki tisztet ki foglalja el - akár az idei év őszén, akár jövő tavasszal. Olyasvalaki­nek kellene elfoglalnia, aki kézben tudja tartani a pártot, s aki miniszterel­nök-jelöltnek is hiteles személyiség. De még nem Medgyessy Péter ellené­ben. Medgyessy pozícióján az európai parlamenti választások nagyon keve­set fognak változtatni. Egyrészt az MSZP, ha bukik is, nem fog látványosan bukni, mert ennek a választásnak ilyen az aritmetikája. Egy-két mandátum, legfeljebb, ha elválasztja majd egymástól a két nagy pártot. Ezenfelül a múlt arra tanít, hogy mindenki, aki nyert az EP-választásokon, bukott egy szépet odahaza (angol és német konzervatívok, francia szocialisták). Medgyessy tehát nem kockáztat nagyot, ha ma azt mondja, hogy 2006-ban is jelöltetné önmagát. Most fogadok rá, hogy ha a kibontakozó gazdasági trendek foly­tatódnak és erősödnek, akkor ezt képes is lesz megtenni. Akárki jelenítse meg a pártot vele szemben, mint ellenjelölt, esélytelen lesz. Ha viszont a dolgok másként alakulnak, ha neki meg pénzügyminiszterének nem sikerül kézben tartaniuk „a folyamatokat", akkor jöhet valaki más, idő előtt. De ad­dig nem. Ilyen egyszerű.

Next