Népszabadság, 2004. március (62. évfolyam, 51-76. szám)
2004-03-01 / 51. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2004. MÁRCIUS 1., HÉTFŐ Határblokáddal fenyegető romák Schuster szlovák államfő a katonák visszahívását kezdeményezte SZILVÁSSY JÓZSEF POZSONYI TUDÓSÍTÓNK Több kelet-szlovákiai roma település körülzárásának azonnali megszüntetését, a rendőrség és a hadsereg alakulatainak visszarendelését, továbbá a szociális elégedetlenség miatt vizsgálati fogságban tartott személyek azonnali szabadon bocsátását követelte a hét végén a szlovákiai roma parlament vezetősége. A szlovák államfőhöz és a miniszterelnökhöz intézett felhívásukban kilátásba helyezték: ha kérésüket nem teljesítik, akkor tiltakozásul lezárnak néhány autópályaszakaszt és határátkelőt. Alexander Patkola, a Roma Kezdeményezés (RIS) vezetője pedig bejelentette: a provokációktól és az erőszakos cselekedetektől tartva nem tartják meg a szepességi Iglón (Spisská Nová Ves) a mára tervezett demonstrációt. Felkérték viszont az európai emberjogi és roma szervezetek képviselőit, hogy Szlovákia külföldi nagykövetségei előtt és más módon is tiltakozzanak az elmúlt heti tőketerebesi (Trebisov) rendőri túlkapások ellen. Rudolf Schuster államfő tegnap fogadta roma válságstáb vezetőit, akiknek megígérte, hogy felkéri a belügyminisztert követeléseik mielőbbi elbírálására. A kelet-szlovákiai Cuklovban történt elmúlt heti fosztogatások miatt őrizetbe vett tizenöt, köztük sokgyermekes roma asszony közül a hét végén mindössze kettőt helyeztek szabadlábra, a többit vizsgálati fogságba helyezték. Itt az ideje, hogy a fegyveres erőket visszavezényeljék a kaszárnyákba - jelentette ki Schuster a kassai találkozót követően. Az elnök a roma vezetőket egyébként arra kérte: álljanak el az autópályák és a határátkelők tervezett blokádjától. Ludovít Kaník munkaügyi, szociális és családügyi miniszter a Markíza kereskedelmi tévé vasárnapi politikai vitaműsorában bejelentette: áprilistól az eddig ezer koronáról ezerötszázzal (amely hozzávetőleg kilencezer forintnak megfelelő összeg) emelik a havi szociális járandóságaikat azoknak, akik átképzésen vesznek részt vagy bekapcsolódnak a helyi közhasznú munkákba. Klára Orgovánová, pozsonyi roma kormánybiztos szerint viszont az intézkedés nem enyhítheti a szegény rétegek megélhetési gondjait. ■ FELSZÓLÍTOTTA TAGSÁGÁT a Magyar Koalíció Pártjának országos tanácsa, hogy támogassa Frantisek Mikloskót, a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) államfőjelöltjét. Szlovákiában április elején rendezik a közvetlen köztársaságielnök-választás első fordulóját. A testület a júniusi szlovákiai európai parlamenti választásokra készülve döntött a párt listájáról is. Bauer Editet, az MKP jelenlegi parlamenti képviselőjét és Berényi József pozsonyi külügyi államtitkárt nevezték meg az első két, befutónak tartott helyen. (Pozsonyi tudósítónktól) Roma gyerekek Tőketerebesen, ahonnan az éhséglázadás elindult Vízumígéret Lamperthtől az RMDSZ-nek Magyarország megvizsgálja a munkavállalási vízumkiadás gyorsításának lehetőségét - ígérte meg az RMDSZ vezetőinek a hét végén Lamperth Mónika. A belügyminiszter ezt az erdélyi magyar önkormányzati tisztségviselők továbbképzését célzó konferencián közölte a Kolozsvár melletti Magyarkapuson. Lamperth lapunknak elmondta: tény, hogy egyeseket érzékenyen érint a félévenként 90 napos magyarországi tartózkodás bevezetése. Lamperth lapunknak azt mondta: nem látta az 1989-es romániai forradalomban a külföldi, köztük a magyar titkosszolgálatok szerepéről szóló, nagy vitát okozó filmet, amelyet a múlt héten az Arte televíziócsatorna közvetített. A miniszter asszony rámutatott: nincs tudomása arról, hogy Budapest bármilyen vizsgálatot szándékozna folytatni az akkori állítólagos magyar fegyverszállításokról. T. SZ. Z. Kitiltották Romániából Bayert Markó: Politikai okból nem lehet korlátozni a beutazást TIBORI SZABÓ ZOLTÁN KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNK Szombaton a román határőrök a borsi határállomáson közölték Bayer Zsolttal, a Magyar Nemzet publicistájával, hogy nem engedhetik be Romániába, mert szerepel az országból kitiltott személyek listáján. Vasárnap délután román titkosszolgálati források elmondták: Bayer Zsolt az Illyés Közalapítvány egykori titkárával, Veress Lászlóval együtt jelentkezett belépésre a határállomáson. Gépkocsijuk a diplomatáknak fenntartott sávba állt, mert Veresnek korábbi tisztsége okán még mindig magyar diplomata-útlevele van. Veresst beengedték az országba, Bayert azonban nem, mert - erősítették meg a források - nemkívánatos személynek minősítették Romániában. A határállomáson Veress és Bayer azt mondták: Székelyudvarhelyre igyekeznek, Szász Jenő polgármesterhez, majd onnan Szovátára, autonómiakonferenciára. A román hatóságok sem Bayernek, sem pedig érdeklődésünkre nem indokolták a döntést. A kolozsvári magyar főkonzulátust nem tájékoztatták az ügyről. Markó Béla a hírre reagálva elmondta: sok mindenben nem ért egyet Bayer Zsolttal, de politikai megfontolásból senkinek nem lehet megtiltani, hogy Romániába utazzon. Az RMDSZ elnöke közölte: tájékoztatást kért az ügyben a román kormánypárt vezetőitől, s a válasz függvényében kész lépéseket tenni a tiltás feloldása érdekében. Politikai állásfoglalásokkal szemben ugyanis kizárólag politikai eszközökkel szabad fellépni - tette hozzá. Bayer úgy vélte, kitiltásának hátterében a székelyföldi autonómiatörekvések, a közelgő romániai választások, továbbá az RMDSZ-en belüli szakadás állhat. A kitiltás hátterében esetleg Bayer korábbi kijelentései állhatnak: tavaly május 31-én az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács sepsiszentgyörgyi lakossági fórumán azt sürgette például, hogy az erdélyi magyarok ezrei lépjenek fel „Bizánc", „az idióta román sovinizmus", „a helyi hülye román rendőr" ellen. Ifjúszocialisták: irány Brüsszel Alelnökké választották a hét végén Újhelyi Istvánt a Szocialista Ifjúsági Internacionálé (IUSY) 25., budapesti világkongresszusán. Elnök a 32 éves, dél-afrikai Fikile Mbalula lett. Utóbbit kérdeztük az a világ legnagyobb ifjúsági politikai szervezetéről. ELNÖKI TERVEI. Eddig az IUSY alelnökeként tevékenykedtem, most két évre választottak meg elnöknek. Hazámban az Afrikai Nemzeti Kongresszus ifjúsági szervezetének, a több mint egymillió fiatalt képviselő ANCYL-nek vagyok a főtitkára. A világszervezet előtt álló legfontosabb feladatoknak a békéért való kiállást, a fenntartható fejlődést, a világ gazdagjai és szegényei közötti, egyre szélesedő szakadék csökkentését tartom. EURÓPA ÉS AFRIKA KAPCSOLATA. Európa gyarmatosítóként lépett fel a kontinensünkön. Osztozik az afrikai nyomorért, az alulfejlett infrastruktúráért, az instabilitásért viselt felelősségben. Úgy gondolom, az Európai Uniónak segítséget kell nyújtania az afrikai országok felemelkedéséhez. Ennek kapcsán is időszerű, hogy a IUSY nemzetközi titkársága Bécsből Brüsszelbe költözzön. Az EU székhelyének közelségében jobban be tudnánk kapcsolódni a világpolitikát meghatározó párbeszédbe. A BALOLDAL ÉS AZ IRAKI HÁBORÚ. A legfontosabb a dialógus folytatása, a meggyőzés. Úgy kell kialakítanunk a közös álláspontot, hogy közben ne idegenítsük el egyes tagszervezeteinket. A brit Munkáspárt fiataljai vagy éppen a magyar ifjúszocialisták például szeptember 11-ét is másként látták, mint sokan mások. A SUSY ÉS A SZOCINTERN (SI): Nem „óvoda" vagyunk: meggyőződésem, hogy a megfelelő politikai nyomaték érdekében a Szocintemnek éppen úgy szüksége van az IUSY-ra, mint fordítva. Főtitkárunk, az olasz Enzo Amendola ott ül az SÍ elnökségében António Guterres portugál Sí-elnökkel vagy éppen Goran Persson svéd miniszterelnökkel együtt. Saját képviseletünk van számos nemzetközi szervezetnél, így az ENSZ-nél, az Európa Tanácsnál is. A BUDAPESTI VILÁGKONGRESSZUS. A magyar Fiatal Baloldal - Ifjú Szocialisták, amelynek Újhelyi István az elnöke, példás házigazdának bizonyult, ezúton is köszönöm a munkájukat. A kongreszszus nemcsak a tisztújításról szólt, a küldöttek az idő nagy részét a tényleges politikai vitákkal töltötték. SZ. L. L. Fikile Mbalula Medgyessy és a pártja ACZÉL ENDRE Aki azt mondja, hogy a Magyar Szocialista Párt vezetőiben megvan az elszánás Medgyessy Péter leváltására, az egyáltalán nem ismeri se a pártot, se a vezetőit. Mert egy dolog az, hogy ha valaki - nevezzék az illetőt Kisnek vagy Nagynak - úgy érzi, ő jobb teljesítményt tudna nyújtani a kormányfői székben, mint Medgyessy (minden minisztériumban tucatnyi osztályvezető, főosztályvezető, helyettes államtitkár gondolja ugyanezt magáról és a főnökéről, nemde?), s megint egy dolog, ha egy párt arra szövetkezik, hogy a nevében kormányzó, ám ellehetetlenült politikust elmozdítsa. (Ami nagy-nagy ritkaság, bármely országról legyen is szó.) Én eddig nem láttam jelét annak, hogy ilyen szövetkezés alakulna, alakulgatna. Különben is: nagyon türelmetlennek kéne lenniük a Medgyessynél közel két évtizeddel fiatalabb embereknek ahhoz, hogy már most bejelentsék az igényüket egy olyan posztra, mely idővel amúgy is az övék lesz. Azt mondom, nem láttam „jelét". Mert valamilyen jelzés azért jöhetett volna. Nem direktben, hanem amúgy politikusán, közvetve. Példának okáért az MSZP parlamenti frakciója darabokra szedhette volna Medgyessy bizalmasát, az új pénzügyminisztert, amikor elébük állt takarékoskodási terveivel: a miniszterelnök felfogta volna egy ilyen demarsnak az üzenetét. De semmi ilyesmi nem történt. Ha valamiről jelzés jött, az a legmélyebb ponton is - a töretlen szolidaritás volt. Mindez azonban se fogalmi, se gyakorlati ellentétben nincs azzal, hogy az MSZP-ben „sokan" (ez tetszés szerint képezhető le vezetőségre, tagságra) nem a párt, hanem a kormány fölött kimondott ítéletnek tekintik a friss közvélemény-kutatási adatokat, s mint ilyeneket, méltánytalannak. Pláne, hogy a miniszterelnök - ennek a kimondásával sem késlekednek - pártonkívüli. De ez gyermeteg öncsalás. Medgyessyt az MSZP választotta, vele sír és vele nevet, nincs is más útja. Mától fogva például együtt fog futni a kormányfő Miskolcon bejelentett népszavazási indítványával, és megint egyszer tudomást sem vesz arról, hogy a koalíciós partner az SZDSZ dühödten tiltakozik. (A párt legfeljebb azért szórhatna hamut saját fejére, mert ha miniszterelnököt - vezért - keresett, soha nem volt képes más közeghez nyúlni, mint a késő kádári reformértelmiséghez, -technokráciához, -politikussághoz. Horn, Medgyessy és Németh. Igen, Németh Miklós, aki ugyan soha nem lett hivatalos miniszterelnök-jelölt, de pár éve karnyújtásnyira állt tőle.) Ámde egy gyors kanyarral most kedvem volna megkérdezni: tényleg? Együtt sír és együtt nevet? Magáénak érzi-e az MSZP azt a szándékolt és félreérthetetlen demonstrációt, a szolidaritásnak azt a ritka aktusát, amelyet az európai politika egyik meghatározó alakja, Chirac francia elnök vitt véghez Budapesten, Medgyessy oldalán? Jó érzések töltik-e el a pártot attól, hogy Medgyessyt a maga diplomáciai és külpolitikai teljesítményei kiemelik a közép-kelet-európai átlagból, amit egyidejűleg nyugtáz Bush, Blair, Schröder és Chirac? (De beírhatnám a névsorba az orosz, a kínai és az indiai vezetőket is.) Ennek például nem láttam jelét. Amiképpen a szokás szerint bürokratikusan béna kormányapparátus, a párt sem sietett valorizálni ezt az eseményt. Gondoltam, az MSZP választmánya majd megteszi, nem tette. Viszont fogalmazott egy 16 pontos, na mit? Egy kommunikálhatatlan valamit. Ebben az MSZP versenytárs nélkül áll. Gyurcsánynak is van huszonvalahány pontja, Hiller programot alkot, az se fog kevesebb pontból állni. Nem akarnám ugyan elprofanizálni ezt a témacsokrot, tény és való, hogy a szociáldemokrácia egyfajta megszállottsággal űzi a jövőképkutatást, talán nem teljesen haszontalanul, de. A New Labourrel is bele lehet szaladni olyan bel- és külpolitikai konfliktusokba, mint amilyenekbe Tony Blair beleszaladt. Szinte jóvátehetetlenül. A Neue Mitte sem menti meg Schrödert. A „nemzeti közép" se oltalom Medgyessynek. Kevésbé ideológia- és paradigmakereső politizálás több hozadékkal járna. Vissza az anyaföldhöz, elvtársak! Azt a 900 milliárdos Fidesz-adósságot, amivel a miniszterelnök 2004 februárjában előjött, másfél évvel korábban kellett volna tételesen előadni. Ma már késő. A 2003-as deficitcsökkentés célelőirányzatát nem kellett volna teljesíthetetlen számhoz kötni; a kevesebbet kellett - és lehetett - volna győzelemként ünnepelni, s ha ez megtörténik, talán forintválság sincs. Nem lett volna szabad említetlenül hagyni, hogy Orbán 33 milliárdért eladta volna a Postabankot, s ugyanezen az üzleten Medgyessy 100 milliárdot kasszírozott. Nem lett volna szabad hagyni, hogy ugyanaz az Orbán, aki semmit sem tudott kezdeni az M5-össel, habár tehette volna, nyomban támadásba lendüljön annak hallatán, hogy Medgyessyék végre, végre matricássá tették ennek a megfizethetetlen autópályának a használatát. Egy csomó érthetetlen ügy. Egy csomó sikertörténet, ami a kommunikációban önnön visszájára fordul, és senki nem érti, miért. Van persze magyarázat: rossz a kormányzati kommunikáció. De szepegve hozzáteszem: a párt se tett semmit azért, hogy jó legyen. Késlekedés és bizonytalanság sugárzik a kormányfő felől, holott környezete céltudatos embernek, módszereiben egyáltalán nem udvarias politikusnak ismeri. A defenzíva meg az MSZP természetes állapota. Jól érzi magát benne. Offenzív ez a párt csak „belül" tud lenni, tanú rá ezernyi szikrázó szindrómája, a Horné, a Kovácsé, a Szilié, a Gyurcsányé, a Hilleré, a Juhászé, a Kiss Péteré etc. Mindenki mondja a magáét. Mind azt sugallja: versenyhelyzet van. (Látott valaki már ilyet a Fideszben? Ho-hó!) Ám akkor tisztázzuk itt: nem tudok olyan versenyről, amely a miniszterelnöki posztért folyna, viszont tudok olyanról, amelyik a pártelnöki székért folyik. Viszonylag biztonságosan prognosztizálható, hogy 2005 tavaszán Kovács László székébe más valaki fog beülni. A felsoroltak közül bárki. És olyasvalaki is, akit nem neveztem meg. A hadjárat politológiai gyöngyszem lesz, mert tényleg nem mindegy, hogy melyik korosztály, a negyveneseké vagy az ötveneseké veszi át Kovácstól a zászlót. De kérdem: miért ne vehetné át vagy vissza a lebírhatatlan Horn Gyula? Van egy rossz hírem sokaknak: az MSZP rendíthetetlen törzsszavazói közül még mindig többen kíváncsiak „a Gyulára", mint az összes többire együttvéve. Viszont a változásra váró, de ugyancsak zsigerien baloldali, balliberális szavazók táborában Gyurcsány és Hiller „a király". Ők azok, akik mást, újat tudnak mondani; okosak, képzettek, felvilágosultak, új generációsak. „Megérintik" az értelmiséget. Ha van annak a szónak tartalma és értelme, hogy megújulás, akkor ők üzenik, hogy van ilyen, bár a „tömegek" nem annyira megújulást, mint inkább következetes, kevésbé rapszodikus politizálást várnak. A kérdés az és csak az, hogy az ugródeszkának számító MSZP-elnöki tisztet ki foglalja el - akár az idei év őszén, akár jövő tavasszal. Olyasvalakinek kellene elfoglalnia, aki kézben tudja tartani a pártot, s aki miniszterelnök-jelöltnek is hiteles személyiség. De még nem Medgyessy Péter ellenében. Medgyessy pozícióján az európai parlamenti választások nagyon keveset fognak változtatni. Egyrészt az MSZP, ha bukik is, nem fog látványosan bukni, mert ennek a választásnak ilyen az aritmetikája. Egy-két mandátum, legfeljebb, ha elválasztja majd egymástól a két nagy pártot. Ezenfelül a múlt arra tanít, hogy mindenki, aki nyert az EP-választásokon, bukott egy szépet odahaza (angol és német konzervatívok, francia szocialisták). Medgyessy tehát nem kockáztat nagyot, ha ma azt mondja, hogy 2006-ban is jelöltetné önmagát. Most fogadok rá, hogy ha a kibontakozó gazdasági trendek folytatódnak és erősödnek, akkor ezt képes is lesz megtenni. Akárki jelenítse meg a pártot vele szemben, mint ellenjelölt, esélytelen lesz. Ha viszont a dolgok másként alakulnak, ha neki meg pénzügyminiszterének nem sikerül kézben tartaniuk „a folyamatokat", akkor jöhet valaki más, idő előtt. De addig nem. Ilyen egyszerű.